Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-15 / 221. szám

4 Somogyi Néplap 1988. szeptember 15., csütörtök MEGSZÉPÜLT TÜZOLTÓKÉSZÜLÉKEK Régi tűzoltókészülékeket, szerkocsikat restaurálnak — múzeumi szakértő közremű­ködésével — a kaposvári, városi tűzoltók. A több hó­napja tartó munka már a befejezéséhez közeledik. Nyáron a napi feladat mel­lett javították, csiszolták, festették a látványosságokat. Somogybán több mint százéves múltja van a tűz­oltóságnak. A kezdetekről kevés tárgyi emlék van a tűzoltólaktanyákban. Kapos­váron is csak „átutazóban” van hét szerkocsi, amit majd a vörsi itűzoltómúzeumba szállítanák. E hét alkalma­tosság közül a legrégebbi egy 1903-ban készült motoros­fecskendő. Az 1910-ből való előkocsis mozdonyfecskendő még ma is működik. Érdek­lődésre tarthat számot az a régi létrás kocsi is, amely egy tűznél megpörkölődött. Ezeket az érdekességeket hamarosar a nyilvánosság­nak is bér lutatják. Szeptem­ber 27-énJa múzeumi hónap rendezvényei során végigvo­nulnak Kaposvár néhány ut­cáján a korhű jelmezbe öl­tözött tűzoltók és a régi szerkocsik. A Kossuth téren pedig egymás mellett áll majd a régi és az új tech­nika. A bemutatót a Somogy Megyei Múzeumok Igazga­tósága és a megyei tűzoltó­parancsnokság rendezi. íjak varázsában Honfoglalás kori fegyvert is rekonstruált Az apró műhelyben a honfoglalás kori íjak máso­latai mellett a legújabb tí­pusok tucatnyi változata ta­lálható. Valamennyi Kassai Lajos keze munkáját dicséri. A kaposmérői fiatalember kapcsolata az Íjászattal há­rom éve kezdődött. — Akkor láttam egy nyu­gati képeslapban azokat a gyönyörűen megmunkált íja­kat, amelyek kihívást jelen­tettek számomra — mondta. — Az íjászathoz mint sport­hoz semmi közöm nem volt, és ma sincs, de az íjak szép­sége annyira magával raga­dott, hogy úgy éreztem: meg kell próbálnom, tudok-e ilyet készíteni. Kezdetben nem volt könnyű, hiszen Ma­gyarországon nagyon keve­sen foglalkoznak ilyesmivel. A szakirodalom is szegényes. Sokat jártam utána, míg be­szereztem mindazt, ami az íjkészítéshez kell. Kevés, de minőségi anyag szükséges. Legjobban diófával szeretek dolgozni, de kedvelem a kő­rist és a tölgyet is. Az íjak készítése nagy türelmet, ap­Jogos igények Törvényt tipor a bizony­talan hatóság címmel a So­mogyi Néplap szeptember 10-i számában jelent meg az Arany János közben „bon­tásra ítélt” 5 garázs ügye — a tulajdonosak és a hatósá­gok párviadala. Elöljáróban szeretném el- hitettni a lap • olvasóival, hogy nem „a mundér be­csületének védelme”, hanem az ilyen és ehhez hasonló nem kevés eset tárgyilagos megítélésének a segítése kényszerített arra', hogy vé­leményemet a nyilvánosság előtt is kifejtsem. Jogos igénynek tartom azt, hogy akinek gépkocsi ja van, annak legyen joga garázst is építeni, s tegye ezt, ha te­heti a lakásához legköze­lebb. Nem kis nyomás ne­hezedik ezért a hatóságok­ra, nem ritkán a tanácsok vezetőire, hogy a garázst építők bármilyen áron is építhessenek ott, ahöl ők akarják. Nem ritkán olyan területeket igényelnek, ame­lyeket a városok távlati fej­lesztését megalapozó s a testületek által szentesített rendezési tervék más célra rendelnek. Az államigazgatási szer­vek határozatlansága, enge­dékenysége, s nem ritkán a kényszer hatása alatt mégis születtek kompromisszumos megoldások, amelyek ideig­lenesen megengedték az ilyen területek átmeneti időre szóló beépítését is. Ezekben az esetekben azon­ban kötelezték a tulajdono­sokat arra, hogy a terület későbbi fejlesztése esetén kártalanítási igény nélkül bontsák le a rajta levő épü­letet. Az építtetők tehát tudták : ha ilyen engedélv- lyel a 'kezükben építkeznek, hogy rizikót vállalnak. (Így történt ez az Arany János közi garázsok építése eseté­ben is.) A gyakorlatban mégis szinte lehetetlen eze­ket a garázsokat bontani, nem egyszer évekig elhú­zódnak az ilyen ügyek, és nem elsősorban a hatóságok mulasztásai miatt. Ezeket a kritikus ügyeket megelőzni csak úgy lehet, ha a taná­csok a reális helyi igények­kel összhangban konkrétan meghatározzák azokat a te­rületeket, ahol garázsokat lehet' építeni, és ezeken a helyeken a hatóságok már nem ideiglenes jelleggel ad­nak ki engedélyt. Fontosnak tartom azt is, hogy a tele­pülések lakossága széles körben ismerje meg ezeket a lehetőségeket, ne „pult alatt” árulják azokat. Ka­posváron egyébként ezeket a területeket már kijelölték. A konkrét esetről csupán annyit, hogy az Arany János közi garázsok építtetőinek fellebbezését még nem bí­rálhattuk el, mert ahogy azt a cikk is tartalmazza, dön­tésünket meg kell előzze a városi tanács műszáki osz­tályának a határidő módo­sításáról szóló határozata. A II. fokú eljárásunkban minden érintettet össze kí­vánunk hívni, beleértve az organizációs terv készítőjét is, és a körülmények együt­tes mérlegelésével szeret­nénk az ügyben elfogulat­lanul dönteni. A garázstu- lajdonosok érdekei mellett figyelemmel kell lennünk arra is, hogy ezen a terüle­ten mielőbb többszintes la­kások építését kell megkez­deni. Az egyeztetésre szer­kesztőségüket is meghí­vom. Dr. Fazekas Sándorné a megyei tanács építési és vízügyi osztályának vezetője A válaszból egyértelmű : az Arany János közi gará­zsok sorsa még nem dőlt el. Bontásukra hozott határo­zatát igazi érvekkel a vá­rosi tanács műszaki osztálya nem tudta alátámasztani. Az ügy — megítélésem sze­rint — azonban túlnő az öl garázson : tíz-tizenöt évvel ezelőtt ugyanis tömegesen épültek a megyeszékhelyen ilyen megoldással gépko- csiitárolók. Vagyis a tanács­tól bérbe vett telken az épí­tési osztálytól kapott ideig­lenes engedély alapján. Ezeknek az építési engedé­lyeknek a kiadásakor azon­ban nagyon is végleges mű­száki megoldásokat írtak elő. Tehát nem az államigazga­tási szervek határozatlansá­ga, hanem a jogi és műszaki lehetőségek gondos és alapos mérlegelése után született meg az ésszerű kompro­misszum. A tanács ugyanis Olyan területeket adott így bérbe, garázsépítésre, ame­lyeket az általános rendezé­si terv szerint hosszú ideig nem építenek be vagy épí­tési telekként egyáltalán nem számít rá a tanács. Kü­lönben aligha vállalta vol­na bárki is, hogy a tanácsi követelményeknek megfele­lően — jelentős beruházás­sal — az ideiglenes építési engedélyei végleges megol­dást keressen. Az előrelátás hiányát bizonyítja egyéb­ként, hogy a most bontásra kiszemelt öt, Arany János közi garázs közül kettő kö­rülbelül két éve cserélt gaz­dát. Az új tulajdonosok az adásvétel lebonyolítása előtt megkérdezték a műszaki osztályt, hogy megvehetik-e a garázsokat? Nem bontják- e le őket? Nemcsak meg­nyugtató választ kaptak, ha­nem a bérleti szerződést is megkötötték velük a terü­letre. Két év után jött a hi­degzuhany ... Tény az, hogy az öt garázs helyére most sem lakást kívánnak építe­ni: csupán felvonulási terü­letnek jelölték ki. Felvonul­ni pedig sokféleképpen le­het. Garázisügyben nem ez az első — és gyanítható, hogy nem is az utolsó — vita a műszaki osztály és a város­lakók között. Érdemes volna ezért az érdekegyeztetés tá- gabb lehetőségeit biztosíta­ni. Egy garázs ma hivatalo­san is legalább százezer fo­rintba kerül. Jelentős ér­ték ... Dr. Kercza Imre Á méltányosság viszonzása Fehér Péter, Kaposvár, 48- as ifjúság útja 49. IV/1. sz. alatti lakos szeptember 8-án megjelent panaszára az alábbikat válaszoljuk. Valóban 1988. augusztus 5—15. között zajlott le a Volán-Surján Kupa nemzet­közi sakkverseny, melynek a versenykiírás szerinti helyszíne az Agrártudomá­nyi Egyetem Kaposvári Ál­lattenyésztési Kara volt, konkrétan a kastélyépület. A kánikulai melegben né­hány órai játékidő után a mintegy hatvan résztvevő részére szűknek bizonyult a nagyterem, ezért a főver­seny résztvevőinek többsége kérésére biztosítottuk a So­mogy Megyei Tanács föld­szinti kistermét. Kádár Gá­bor Fide-mester és Horváth Péter mj. pécsi versenyzők, a versenyzők és a verseny­bíróság kérése ellenére ra­gaszkodtak a versenykiírás helyszínéhez. Kérésük jogos volt. Az 5. fordulót követően ellenfeleik (pl. Németh Zol­tán Fide-mester) lejátszot­ták velük partijukat az ere­deti helyszínen. A 8. fordu­lóban Fehér Péter a megyei tanácsnál jelent meg, s Fe­kete Géza nemzetközi ver­senybíró azon ajánlatát sem fogadta el, hogy személy- gépkocsival elszállítja a kas­télyhoz. Az esti órákban Fe­hér Péter elutazott a kas­télyhoz, s ott Kádár Gábor felajánlotta, hogy utólag is lejáltszhaitják a partit. Ettől Fehér Péter elzárkózott. Ezt követően a versenybíróság Fekete Géza írásbeli véle­ménye alapján Fehér Péter óvását elutasította, s ezt kö­zölte vele. Az eredményhir­detés előtt a gálosfai kas­télyban Fekete Géza az óvás elutasítását külön is indokolta, ezt azonban Fe­hér Péter — távolléte miatt — nem hallhatta. Fehér Péter sportszerűtle­nül járt el, amikor nem vet­te tudomásul a verseny ren­dezőinek és főbírájának köz­lését, s ezáltal megzavarta a verseny lebonyolítását. Szak­mailag téves Fehér Péter taglalása: mi történt volna, ha létrejön Kádár Gáborral a mérkőzése. Ugyanis ha Fe­hér Páter fél vagy egész pon­tot szerez, úgy az utolsó for­dulóban lényegesen erősebb ellenfelet kapott volna utol­só fordulóbeli ellenfelénél. Téves Fehér Péter állítása, miszerint teljesítménye 2285 nemzetközi értékpontnak fe­lel meg, mert ellenfeleinek átlaga 2239 pont volt, s je­lenlegi 2110 élőpontját' 25,3 ponttal javította. Megtévesz­tő az is, hogy ő Somogy me­gyei versenyző, hiszen évek óta a szekszárdi TÁÉV ver­senyzője, s eddig kevés haj­landóságot mutatott arra, hogy somogyi csapatban ver­senyezzen. Csak azért lehe­tett Somogy idei sakkbajno­ka, mert a versenybíróság méltányosságból engedte in­dulni mint kaposvári lakó­helyűt, pedig a Versenykiírás 4. pontja szerint csak So­mogy megyei sportegyesületi igazolásúak indulhattak. Fehér Péter nem a legmeg­felelőbben viszonozta az irán­ta tanúsított méltányosságot. Állítása nem felel meg a valóságnak, hiszen panaszos levelére külön-külön vála­szoltunk, még a Somogyi Néplapban megjelent észre­vétele előtt. Tisztelettel : Dr. De Sorgo Tibor a sakkszövetség elnöke Dr. Illés Attila sakkszövetségi főtitkár ■ ....................................................■■ ­........ I"' ... ..... ..... ' ........T A z illetékesek válaszolnak rólékos munkát igényel. S az embernek el kell viselnie a kudarcokat is. Kassai Lajos ma már olyan íjakat tud készíteni, ame­lyekkel nemzetközi mezőny­ben sem kell szégyenkeznie. Sok tekintetben jobbak is a versenyíjáknál, s ami nem elhanyagolható: lényegesen olcsóbbak. — Egy jó versenyíj 8—9 ezer schillángbe kerül, én ugyanezt pár ezer forintért el tudom készíteni.. Ezt el­sősorban azért érzem nagyon fontosnak, mert ma az íjász­szövetség csak az élverseny­zőket tudja támogatni, az olcsóbb íjak elterjedésével azonban lehetőség nyílna ar­ra, hogy az íjászat tömeg­sporttá váljon. A tavaszi BNV-n bemutattam már né­hány íjamat. Igen nagy volt iránta az érdeklődés, nem­csak a hazai, hanem nyugat­német és osztrák üzletembe­rek körében is. Eladásra egyelőre nem készítek íjakat. Legfontosabb feladatának a standard íj befejezését mondja. A prototípus már kész, most tesztelik. — Jó a kapcsolatom a pécsi íjászklubbal, sok se­gítséget kaptam tőlük a munkámhoz. Tagja vagyok a vadász- és terepíjász-szö- vetségnek is, amely tavasszal alakult Gödöllőn. Ennek több szakosztálya van, például a számszeríjász vagy a törté­neti íjász. Az utóbbi elsősor­ban régészeti kutatásokkal foglalkozik, s ez nekem is szívügyem. Jártam már ása­táson és sok múzeumban is, hogy megtanuljam mindazt, amit őseink egyik legrégibb fegyveréről tudni kell. Töb­bet rekonstruáltam, s elké­szítettem annak az íjnak a másolatát is, amellyel őseink Vereckénél bejöttek. Ez a munka sok utánajárást igé­nyel. Az ásatások alkalmá­val előkerült íjtöredékekből a hiányzó részekre csak kö­vetkeztetni lehet. A re­konstruálásban nagy segítsé­gemre volt Fábián Gyula. Fiaival együtt ő e téma leg­avatottabb hazai szakembe­re. Nagyon sok munka van egy-egy darabbal, mire olyan lesz, hogy készítője is elége­dett vele. — Néha bele is fáradok — mondja Kassai Lajos. — Ilyenkor egy másik íjtípus készítésébe fogok. Különösen a fejlesztésekkel bajlódom sokat; egy-egy alkatrészt többször is meg kell csinál­ni. Az íjak mellett nyilakat és alkatrészeket is készítek, mindazt, ami az íjászathoz szükséges. — íjászként mégsem ver­senyez. — Nézőként sokkal jobban érdekel. Minden íjászverse­nyen ott vagyok; figyelem a nyálakat, gyűjtöm az isme­reteket. Csak tökéletes mun­kát akarok kiadni a kezem­ből, ahhoz pedig idő kell. Széki Éva Ófalu a nvilvánossáe segítségét kirí KÉSIK A DÖNTÉS A nyilvánosság segítségét kérte az ófalui társadalmi bizottság a baranyai község közelébe tervezett sugárte- meitőveíl kapcsolatos aggá­lyok tisztázásához, a ható­sági eljárások fejleményei­ről való tájékoztatáshoz. A testület kifogásolja, hogy a májusi fővárosi társadalmi vitán kapott ígéretek elle­nére a helybélieket nem tá­jékoztatták az atomerőművi hulladéktemető engedélye­zési eljárásának mozzana­tairól, s az érintett telepü­lések lakói mind nehezeb­ben viselik el a döntés el­húzódása okozta bizonyta­lanságot, feszültséget. Az Ófalu, Féked és Vé- ménd falvak lakóit képvi­selő társadalmi bizottság tagjai sérelmezték, hogy a döntéselőkészítés őket köz­vetlenül érintő folyamatáról csupán a sajttó közvetítésé­vel értesülhetnek. (Termé­szetesen segítségét minden­képpen igénylik.) Az építésügyi főhatóság az atomerőmű fellebbezését el­utasítva nem hosszabbította meg ugyan a területfelhasz- nálási engedélyt, s a Köz­egészségügyi Járványügyi Főfelügyelőség első fokú ha­tározatában elutasította a sugártemető létesítésére be­nyújtott kérelmet is, azon­ban a PAV fellebbezését kö­vetően a főfelügyelőség ál­tal egy ízben harminc nap­pal már ‘ meghosszabbított döntési határidő már augusztus 27-én lejárt, s a lakosság körében ez jogos aggodalmat vált ki — álla­pította meg az ófaluiak tár­sadalmi bizottsága. AZ UTASELLÁTÓ VÁLLALAT BARANYA TOLNA MEGYEI IGAZGATÓSÁGA 1988. november 1-jétől 1991. október 31-ig szerződéses üzemeltetésre átadja az Ű5. SZ. III. OSZTÁLYÚ BÜFÉIÉT BARCS. MAV-PALYAIJDVAR A versenytárgyalás 1988. október 17-én 11 órakor lesz az Utasellátó Vállalat 77. sz. éttermében, Pécsen, a MÁV-pályaudvaron. A pályázat benyújtásának határideje: 1988. október 10. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a te­rületi igazgatóság központja ad. Melczer Lászlóné gazdasági igazgatóhelyettes, Pécs, Lenin tér 2. (103150)

Next

/
Oldalképek
Tartalom