Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-15 / 221. szám
4 Somogyi Néplap 1988. szeptember 15., csütörtök MEGSZÉPÜLT TÜZOLTÓKÉSZÜLÉKEK Régi tűzoltókészülékeket, szerkocsikat restaurálnak — múzeumi szakértő közreműködésével — a kaposvári, városi tűzoltók. A több hónapja tartó munka már a befejezéséhez közeledik. Nyáron a napi feladat mellett javították, csiszolták, festették a látványosságokat. Somogybán több mint százéves múltja van a tűzoltóságnak. A kezdetekről kevés tárgyi emlék van a tűzoltólaktanyákban. Kaposváron is csak „átutazóban” van hét szerkocsi, amit majd a vörsi itűzoltómúzeumba szállítanák. E hét alkalmatosság közül a legrégebbi egy 1903-ban készült motorosfecskendő. Az 1910-ből való előkocsis mozdonyfecskendő még ma is működik. Érdeklődésre tarthat számot az a régi létrás kocsi is, amely egy tűznél megpörkölődött. Ezeket az érdekességeket hamarosar a nyilvánosságnak is bér lutatják. Szeptember 27-énJa múzeumi hónap rendezvényei során végigvonulnak Kaposvár néhány utcáján a korhű jelmezbe öltözött tűzoltók és a régi szerkocsik. A Kossuth téren pedig egymás mellett áll majd a régi és az új technika. A bemutatót a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága és a megyei tűzoltóparancsnokság rendezi. íjak varázsában Honfoglalás kori fegyvert is rekonstruált Az apró műhelyben a honfoglalás kori íjak másolatai mellett a legújabb típusok tucatnyi változata található. Valamennyi Kassai Lajos keze munkáját dicséri. A kaposmérői fiatalember kapcsolata az Íjászattal három éve kezdődött. — Akkor láttam egy nyugati képeslapban azokat a gyönyörűen megmunkált íjakat, amelyek kihívást jelentettek számomra — mondta. — Az íjászathoz mint sporthoz semmi közöm nem volt, és ma sincs, de az íjak szépsége annyira magával ragadott, hogy úgy éreztem: meg kell próbálnom, tudok-e ilyet készíteni. Kezdetben nem volt könnyű, hiszen Magyarországon nagyon kevesen foglalkoznak ilyesmivel. A szakirodalom is szegényes. Sokat jártam utána, míg beszereztem mindazt, ami az íjkészítéshez kell. Kevés, de minőségi anyag szükséges. Legjobban diófával szeretek dolgozni, de kedvelem a kőrist és a tölgyet is. Az íjak készítése nagy türelmet, apJogos igények Törvényt tipor a bizonytalan hatóság címmel a Somogyi Néplap szeptember 10-i számában jelent meg az Arany János közben „bontásra ítélt” 5 garázs ügye — a tulajdonosak és a hatóságok párviadala. Elöljáróban szeretném el- hitettni a lap • olvasóival, hogy nem „a mundér becsületének védelme”, hanem az ilyen és ehhez hasonló nem kevés eset tárgyilagos megítélésének a segítése kényszerített arra', hogy véleményemet a nyilvánosság előtt is kifejtsem. Jogos igénynek tartom azt, hogy akinek gépkocsi ja van, annak legyen joga garázst is építeni, s tegye ezt, ha teheti a lakásához legközelebb. Nem kis nyomás nehezedik ezért a hatóságokra, nem ritkán a tanácsok vezetőire, hogy a garázst építők bármilyen áron is építhessenek ott, ahöl ők akarják. Nem ritkán olyan területeket igényelnek, amelyeket a városok távlati fejlesztését megalapozó s a testületek által szentesített rendezési tervék más célra rendelnek. Az államigazgatási szervek határozatlansága, engedékenysége, s nem ritkán a kényszer hatása alatt mégis születtek kompromisszumos megoldások, amelyek ideiglenesen megengedték az ilyen területek átmeneti időre szóló beépítését is. Ezekben az esetekben azonban kötelezték a tulajdonosokat arra, hogy a terület későbbi fejlesztése esetén kártalanítási igény nélkül bontsák le a rajta levő épületet. Az építtetők tehát tudták : ha ilyen engedélv- lyel a 'kezükben építkeznek, hogy rizikót vállalnak. (Így történt ez az Arany János közi garázsok építése esetében is.) A gyakorlatban mégis szinte lehetetlen ezeket a garázsokat bontani, nem egyszer évekig elhúzódnak az ilyen ügyek, és nem elsősorban a hatóságok mulasztásai miatt. Ezeket a kritikus ügyeket megelőzni csak úgy lehet, ha a tanácsok a reális helyi igényekkel összhangban konkrétan meghatározzák azokat a területeket, ahol garázsokat lehet' építeni, és ezeken a helyeken a hatóságok már nem ideiglenes jelleggel adnak ki engedélyt. Fontosnak tartom azt is, hogy a települések lakossága széles körben ismerje meg ezeket a lehetőségeket, ne „pult alatt” árulják azokat. Kaposváron egyébként ezeket a területeket már kijelölték. A konkrét esetről csupán annyit, hogy az Arany János közi garázsok építtetőinek fellebbezését még nem bírálhattuk el, mert ahogy azt a cikk is tartalmazza, döntésünket meg kell előzze a városi tanács műszáki osztályának a határidő módosításáról szóló határozata. A II. fokú eljárásunkban minden érintettet össze kívánunk hívni, beleértve az organizációs terv készítőjét is, és a körülmények együttes mérlegelésével szeretnénk az ügyben elfogulatlanul dönteni. A garázstu- lajdonosok érdekei mellett figyelemmel kell lennünk arra is, hogy ezen a területen mielőbb többszintes lakások építését kell megkezdeni. Az egyeztetésre szerkesztőségüket is meghívom. Dr. Fazekas Sándorné a megyei tanács építési és vízügyi osztályának vezetője A válaszból egyértelmű : az Arany János közi garázsok sorsa még nem dőlt el. Bontásukra hozott határozatát igazi érvekkel a városi tanács műszaki osztálya nem tudta alátámasztani. Az ügy — megítélésem szerint — azonban túlnő az öl garázson : tíz-tizenöt évvel ezelőtt ugyanis tömegesen épültek a megyeszékhelyen ilyen megoldással gépko- csiitárolók. Vagyis a tanácstól bérbe vett telken az építési osztálytól kapott ideiglenes engedély alapján. Ezeknek az építési engedélyeknek a kiadásakor azonban nagyon is végleges műszáki megoldásokat írtak elő. Tehát nem az államigazgatási szervek határozatlansága, hanem a jogi és műszaki lehetőségek gondos és alapos mérlegelése után született meg az ésszerű kompromisszum. A tanács ugyanis Olyan területeket adott így bérbe, garázsépítésre, amelyeket az általános rendezési terv szerint hosszú ideig nem építenek be vagy építési telekként egyáltalán nem számít rá a tanács. Különben aligha vállalta volna bárki is, hogy a tanácsi követelményeknek megfelelően — jelentős beruházással — az ideiglenes építési engedélyei végleges megoldást keressen. Az előrelátás hiányát bizonyítja egyébként, hogy a most bontásra kiszemelt öt, Arany János közi garázs közül kettő körülbelül két éve cserélt gazdát. Az új tulajdonosok az adásvétel lebonyolítása előtt megkérdezték a műszaki osztályt, hogy megvehetik-e a garázsokat? Nem bontják- e le őket? Nemcsak megnyugtató választ kaptak, hanem a bérleti szerződést is megkötötték velük a területre. Két év után jött a hidegzuhany ... Tény az, hogy az öt garázs helyére most sem lakást kívánnak építeni: csupán felvonulási területnek jelölték ki. Felvonulni pedig sokféleképpen lehet. Garázisügyben nem ez az első — és gyanítható, hogy nem is az utolsó — vita a műszaki osztály és a városlakók között. Érdemes volna ezért az érdekegyeztetés tá- gabb lehetőségeit biztosítani. Egy garázs ma hivatalosan is legalább százezer forintba kerül. Jelentős érték ... Dr. Kercza Imre Á méltányosság viszonzása Fehér Péter, Kaposvár, 48- as ifjúság útja 49. IV/1. sz. alatti lakos szeptember 8-án megjelent panaszára az alábbikat válaszoljuk. Valóban 1988. augusztus 5—15. között zajlott le a Volán-Surján Kupa nemzetközi sakkverseny, melynek a versenykiírás szerinti helyszíne az Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Kara volt, konkrétan a kastélyépület. A kánikulai melegben néhány órai játékidő után a mintegy hatvan résztvevő részére szűknek bizonyult a nagyterem, ezért a főverseny résztvevőinek többsége kérésére biztosítottuk a Somogy Megyei Tanács földszinti kistermét. Kádár Gábor Fide-mester és Horváth Péter mj. pécsi versenyzők, a versenyzők és a versenybíróság kérése ellenére ragaszkodtak a versenykiírás helyszínéhez. Kérésük jogos volt. Az 5. fordulót követően ellenfeleik (pl. Németh Zoltán Fide-mester) lejátszották velük partijukat az eredeti helyszínen. A 8. fordulóban Fehér Péter a megyei tanácsnál jelent meg, s Fekete Géza nemzetközi versenybíró azon ajánlatát sem fogadta el, hogy személy- gépkocsival elszállítja a kastélyhoz. Az esti órákban Fehér Péter elutazott a kastélyhoz, s ott Kádár Gábor felajánlotta, hogy utólag is lejáltszhaitják a partit. Ettől Fehér Péter elzárkózott. Ezt követően a versenybíróság Fekete Géza írásbeli véleménye alapján Fehér Péter óvását elutasította, s ezt közölte vele. Az eredményhirdetés előtt a gálosfai kastélyban Fekete Géza az óvás elutasítását külön is indokolta, ezt azonban Fehér Péter — távolléte miatt — nem hallhatta. Fehér Péter sportszerűtlenül járt el, amikor nem vette tudomásul a verseny rendezőinek és főbírájának közlését, s ezáltal megzavarta a verseny lebonyolítását. Szakmailag téves Fehér Péter taglalása: mi történt volna, ha létrejön Kádár Gáborral a mérkőzése. Ugyanis ha Fehér Páter fél vagy egész pontot szerez, úgy az utolsó fordulóban lényegesen erősebb ellenfelet kapott volna utolsó fordulóbeli ellenfelénél. Téves Fehér Péter állítása, miszerint teljesítménye 2285 nemzetközi értékpontnak felel meg, mert ellenfeleinek átlaga 2239 pont volt, s jelenlegi 2110 élőpontját' 25,3 ponttal javította. Megtévesztő az is, hogy ő Somogy megyei versenyző, hiszen évek óta a szekszárdi TÁÉV versenyzője, s eddig kevés hajlandóságot mutatott arra, hogy somogyi csapatban versenyezzen. Csak azért lehetett Somogy idei sakkbajnoka, mert a versenybíróság méltányosságból engedte indulni mint kaposvári lakóhelyűt, pedig a Versenykiírás 4. pontja szerint csak Somogy megyei sportegyesületi igazolásúak indulhattak. Fehér Péter nem a legmegfelelőbben viszonozta az iránta tanúsított méltányosságot. Állítása nem felel meg a valóságnak, hiszen panaszos levelére külön-külön válaszoltunk, még a Somogyi Néplapban megjelent észrevétele előtt. Tisztelettel : Dr. De Sorgo Tibor a sakkszövetség elnöke Dr. Illés Attila sakkszövetségi főtitkár ■ ....................................................■■ ........ I"' ... ..... ..... ' ........T A z illetékesek válaszolnak rólékos munkát igényel. S az embernek el kell viselnie a kudarcokat is. Kassai Lajos ma már olyan íjakat tud készíteni, amelyekkel nemzetközi mezőnyben sem kell szégyenkeznie. Sok tekintetben jobbak is a versenyíjáknál, s ami nem elhanyagolható: lényegesen olcsóbbak. — Egy jó versenyíj 8—9 ezer schillángbe kerül, én ugyanezt pár ezer forintért el tudom készíteni.. Ezt elsősorban azért érzem nagyon fontosnak, mert ma az íjászszövetség csak az élversenyzőket tudja támogatni, az olcsóbb íjak elterjedésével azonban lehetőség nyílna arra, hogy az íjászat tömegsporttá váljon. A tavaszi BNV-n bemutattam már néhány íjamat. Igen nagy volt iránta az érdeklődés, nemcsak a hazai, hanem nyugatnémet és osztrák üzletemberek körében is. Eladásra egyelőre nem készítek íjakat. Legfontosabb feladatának a standard íj befejezését mondja. A prototípus már kész, most tesztelik. — Jó a kapcsolatom a pécsi íjászklubbal, sok segítséget kaptam tőlük a munkámhoz. Tagja vagyok a vadász- és terepíjász-szö- vetségnek is, amely tavasszal alakult Gödöllőn. Ennek több szakosztálya van, például a számszeríjász vagy a történeti íjász. Az utóbbi elsősorban régészeti kutatásokkal foglalkozik, s ez nekem is szívügyem. Jártam már ásatáson és sok múzeumban is, hogy megtanuljam mindazt, amit őseink egyik legrégibb fegyveréről tudni kell. Többet rekonstruáltam, s elkészítettem annak az íjnak a másolatát is, amellyel őseink Vereckénél bejöttek. Ez a munka sok utánajárást igényel. Az ásatások alkalmával előkerült íjtöredékekből a hiányzó részekre csak következtetni lehet. A rekonstruálásban nagy segítségemre volt Fábián Gyula. Fiaival együtt ő e téma legavatottabb hazai szakembere. Nagyon sok munka van egy-egy darabbal, mire olyan lesz, hogy készítője is elégedett vele. — Néha bele is fáradok — mondja Kassai Lajos. — Ilyenkor egy másik íjtípus készítésébe fogok. Különösen a fejlesztésekkel bajlódom sokat; egy-egy alkatrészt többször is meg kell csinálni. Az íjak mellett nyilakat és alkatrészeket is készítek, mindazt, ami az íjászathoz szükséges. — íjászként mégsem versenyez. — Nézőként sokkal jobban érdekel. Minden íjászversenyen ott vagyok; figyelem a nyálakat, gyűjtöm az ismereteket. Csak tökéletes munkát akarok kiadni a kezemből, ahhoz pedig idő kell. Széki Éva Ófalu a nvilvánossáe segítségét kirí KÉSIK A DÖNTÉS A nyilvánosság segítségét kérte az ófalui társadalmi bizottság a baranyai község közelébe tervezett sugárte- meitőveíl kapcsolatos aggályok tisztázásához, a hatósági eljárások fejleményeiről való tájékoztatáshoz. A testület kifogásolja, hogy a májusi fővárosi társadalmi vitán kapott ígéretek ellenére a helybélieket nem tájékoztatták az atomerőművi hulladéktemető engedélyezési eljárásának mozzanatairól, s az érintett települések lakói mind nehezebben viselik el a döntés elhúzódása okozta bizonytalanságot, feszültséget. Az Ófalu, Féked és Vé- ménd falvak lakóit képviselő társadalmi bizottság tagjai sérelmezték, hogy a döntéselőkészítés őket közvetlenül érintő folyamatáról csupán a sajttó közvetítésével értesülhetnek. (Természetesen segítségét mindenképpen igénylik.) Az építésügyi főhatóság az atomerőmű fellebbezését elutasítva nem hosszabbította meg ugyan a területfelhasz- nálási engedélyt, s a Közegészségügyi Járványügyi Főfelügyelőség első fokú határozatában elutasította a sugártemető létesítésére benyújtott kérelmet is, azonban a PAV fellebbezését követően a főfelügyelőség által egy ízben harminc nappal már ‘ meghosszabbított döntési határidő már augusztus 27-én lejárt, s a lakosság körében ez jogos aggodalmat vált ki — állapította meg az ófaluiak társadalmi bizottsága. AZ UTASELLÁTÓ VÁLLALAT BARANYA TOLNA MEGYEI IGAZGATÓSÁGA 1988. november 1-jétől 1991. október 31-ig szerződéses üzemeltetésre átadja az Ű5. SZ. III. OSZTÁLYÚ BÜFÉIÉT BARCS. MAV-PALYAIJDVAR A versenytárgyalás 1988. október 17-én 11 órakor lesz az Utasellátó Vállalat 77. sz. éttermében, Pécsen, a MÁV-pályaudvaron. A pályázat benyújtásának határideje: 1988. október 10. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a területi igazgatóság központja ad. Melczer Lászlóné gazdasági igazgatóhelyettes, Pécs, Lenin tér 2. (103150)