Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-20 / 199. szám

1988. augusztus 20., szombat Somogyi Néplap 7 r SOMOGYI TAJAK, EMBEREK ARANY A táncosnak nemcsak a lába ér aranyat, ihanem a lábbelije is, a fiúknak a csizmája, a lányoknak a topánkája, oipőcskéje. Erősen koptatják mindegyiket a Risbala- ton táqpegyijttesben, újakat kel­lett csináltatni. Az arany kettő minősítéséért még az öreg lábbe­likben ropták; a hollandiai ven­dégszereplés előtt próbálták föl az újakat. Főpróba a hosszú út előtt. Né­hány plakát hirdette csupán Ba- latonszentgyörgyön, hogy jóté­konysági előadást tart az együttes az Erdélyből áttelepültek megsegí­tésére. A művelődési ház zsúfolá­sig megtelt. Biztató útravalót kap­tak a táncosok a lelkes közönség­től, a siker nyilvánvaló. Az öltözőben egymás mellett so­rakoztak a kiszolgált öreg lábbe­lik és a bogárfekete új csizmák. Lábra szabták valamennyit. Eger­ben készülnek a legjobbak. A het­venhét éves egri csizmadia, Ka­tona Sándor egyedülálló mestere a keményszárú magyar csizma ké­szítésének. Marton Tibor bal lába nehezen fér bele az újba, lehet, hogy a jobb lábáról vettek csak méretet. Addig gyömöszöli befelé a szűk járaton negyvenkettes lábát, amíg lábra nem tud benne állni. Tíz éve tudja, össze kell szokni a láb­nak a csizmával. Papírzsebkendővel segítettem ki, a sarkához igazította. Tánclé­pésben tesz próbát, már nem húz­za a lábát, hanem ugrik, verbun- kot jár, hogy hallja, hogyan szól a csizma szára, ha hozzáveri a te­nyerét. A fonyódi Karikás Frigyes Gimnázium tanulója visszaüli mel­lém és hosszan elmagyarázza, mi­lyen a jó csizma. A sarka ne le­gyen kemény, ügyel rá a táncos, mert ha nem, hólyag nő a lábán. A csizma szára szép, ha fényes, ám ha túl kemény, megsínyli a kéz. Balázs Eszter a vasalóval simít­ja el a lányok szoknyáján a mo­sás utáni ráncokat. Nemcsak a lá­bakra, a mozgásra figyel a közön­ség, hanem a viseletre is. A fiúk arcán keresik a gondozott ba­juszt, a lányok sokat adnak arra, hogy hajukat szépre fonják a masni alatt. Egy kis smink, ám az arcon csak úgy mutat, ha mo­solyognak. Egészen közelről látni csupán, hogy a vékony púderréte- gen gyöngyözik a veríték. Eszter kezében ügyesen jár a vasaló, együtt tanulta a fortélyát a tánc­cal. A szombathelyi utánpótlás együttesből „áttáncolt” a Kis- balatonba. Tizenkét éve ropja, há­rom éve Szentgyörgyön. Ám nem — Nagyon fontos szerepe van a társadalmi vezetőségnek az együt­tesben. Rám csak olyan feladato­kat bíznak, amiket a közösség nem képes megoldani. Belső éle­tük kiegyensúlyozott, noha na­gyon sokat vállalnak ezek a fia­talok. A gyakori próba nemcsak a siker kovácsa, hanem segít ab­ban is, hogy összekovácsolódjon az együttes. Közös ünnepeink a barátság jegyében szerveződnek, nem ritka, hogy két táncos lako­dalomba hívja az együttest... Fehér Katalin tanárnő meg is jegyzi, de mint restellkedne, hogy kifutott a" száján: — — Szeretnék átélni én ás egy ilyen esküvőt... Hogy pártában -nem marad, annyi bizonyos. Országh Béla és Völgyi Márta már házasok, Ká­nya Ferenc és Futó Edit sem hagyta abba a táncot, mióta a je­gyesekből pár lett. Sorolhatnánk még azokat, akik az együttesben ismerkedtek meg egymással és nem tudják elképzelni sem, hogy hátatfordítsanak a Kisbala-tonnak. Ketten — nem tudom, a faluban a táncosokon, a hozzátartozókon kívül ki tudja — kisbabát vár­nak. Tóth Zsuzsa és Völgyi Már­ta. Az együttesben mindenki tud mindent mindenkiről. De nem ám a« pletyka nyelvén ! — A tánc az életem — mond­hatná Fehér Katalin, de túl ol­csónak tűnn§ áz ilyen vallomás. Helytállásáról talán csak annyit: munka mellett tette le a vizsgáit a gyógypedagógiai főiskolán. A tanácselnök könnyen jegyzi meg : — Sok mindenen átsegíti az embert a tánc szeretete, a siker. Igaza van. Fehér Katalin mintha elengedte volna a füle mellett a megjegy­zést, eképp folytatta: — A tánc összeköt bennünket, fiatalokat. Azt már elbeszéléseikből tu­dom, hogy az egész falu kedveli A CSIZMÁBAN könnyű — mesélte — átállni, mást táncoltak Vasban, másként járják Balatonszentgyörgyön. Fodor Iván, a Kisbalaton tánc* együttes művészeti vezetője Keszt­helyről jár át a próbákra. Agrár­mérnök. — A Keszthelyi Agrártudomá­nyi Egyetem Georgiákon tánc- együttese fölvételt hirdetett — je­lentkeztem. Tanulmányi éveim alatt sok szép élménnyel gazda­godtam az együttesben, melynek később vezetője lettem. Művészeti tanácsadóként most is figyelem­mel kísérem a munkájukat. A Kisbalaton táncegyüttes négy éve megkeresett, hogy segítsek. Meg­ismerkedésünk tartós kapcsolattá vált. És ez a kapcsolat felelős­séggel jár. A fiatal néptáncegyüttes-veze­tők, koreográfusok között méltán emlegetik Fodor Ivánt a legjob­bak között. Mestere Tímár Sán­dor, Varga Zoltán. A példaképek nyomán a Kisbalaton táncegyüt­tes stílusát így határozta meg : — Táncos körökben úgy mond­ják, archaikus, eredeti anyagon alapuló táncokat tanulunk. A nép­táncmozgalom a hetvenes években arra a fölismerésre jutott, hogy rengeteg kincset rejtegetnek még a hagyományok. Az oktatók több régi táncra bukkantak. Fel sem tudjuk becsülni, mennyi archív filmből tanulhatunk még. A hagyományőrző falu tárgyi emlékekkel büszkélkedhet. A tal­pasházban megismerhetjük a tele­pülés múltját. A táncosok hagyo­mányt teremtettek. Balatonszent- györgy képes krónikájába az idén nyáron azt is följegyezhették, hogy a Kisbalaton táncegyüttes Nagykanizsán a minősítő bemu­tatón arany kettő minősítést szer­zett. Falusi együttesek közül — elsőként. Országh Béla és Faragó Zsolt napok óta készült egy verbunk önálló koreográfiájának bemuta­tására. Nemcsak kitűnő szólistái az együttesnek, táncukkal azt is kifejezésre juttatták, hogy tiszte­lik a hagyományokat. Dr. Farkas László tanácselnök szobájában folytatódott a beszél­getés. Kié a Kisbalaton táncegyüt­tes? Azt tartja a közmondás, a sok bába között elvész a gyerek. A Kisbalaton esetében nincs így. Jó mecénása az együttesnek a Balatonszentgyörgyi Községi Kö­zös Tanács és a balatonmáriai, új nevén: Aranyhíd Áfész. Most pénz szűkében sokat mondó adat, hogy a tanács olyan háromszáz- ezer forintot, az áfész egymilliót fordított ebben az évben az együt­tesre, amit a táncosoknak szen­telnek. Nagy Lajos, a balatonszent­györgyi művelődési ház vezetője néha magának is fölteszi a kér­dést, vajon nem sínyli-e meg a közművelődés irányítása a tánco­sokkal való gyakori törődést, fog­lalkozást. Lelkiismerete nyugodt lehet, hiszen az intézmény láto­gatott, jól működő ifjúsági klub­juk van. Itt tagnak lenni: rang. Szinte mindennapos vendég a balatonmáriai Aranyhíd Áfész- nál a balatonszentgyörgyi műve­lődési ház igazgatója. Nagy Lajos így idézte föl a Kis-Balaton Tánc- együttes történetét: — Együttesünk a legszebb kor­ba lépett, huszonhat éves. Az utóbbi tizenkét éviben már nem­csak à környéken ismernek ben­nünket, bekerültünk a néptánc- mozgalom országos vérkeringésébe is. Az áfésznek ez a legnépesebb amatőr művészeti csoportja. A gyerekekkel együtt száznál több a táncosunk. Elérkezett a korszak- váltás ideje is már, szerencsére, lesz utánpótlás. a táncosakat. Nagykanizsára há­rom autóbusszal és sok személy- gépkocsival kísérték el az együt­test a minősítő bemutatóra. Le­hettek vagy háromszázan is, akik a táncosok minden lépését figyel­ték, hogy sikerüljön nekik. Sike­rült. A táncosok közül néhányan na­gyon komolyan veszik a felada­tukat : szívesen tanulnak, hogy ta­níthassanak. Darvas Éva a Bala­tonszentgyörgyi Községi Közös Ta­nácson talált munkát érettségi után. Nem baj, ha szemben di­cséri az elnököt. — A táncoktatói tanfolyam költ­ségeit átvállalta a tanács, ötven­ezer forintot áldoz a taníttatá­somra. Négyen tanulunk az együt­tesből, mindannyiunk tandíját fe­dezi a tanács. Emlékek özönét zúdítja a be­szélgetés részvevőire a tanácsel­nök. Nem tudná tettetni, 'hogy jól érzi magát a táncosok között, el is jár a próbákra rendszeresen, a szereplésék sikeréből is kiveszi a részét. Mi az öröme a tanácselnöknek a néptáncegyüttesben? — Annak örülünk, hogy a ba­latonszentgyörgyi művelődési ház­ban élet van. És ezért az életért nagyon sokat tettek a táncosok. Nagy a vonzereje mind az öt köz­ségben a Kisbalatonnak. Az öre­gek napját már el sem tudnák képzelni az együttes szereplése nélkül. — Most Hollandiába készülünk — folytatta. — A buszba elsőként a nemzeti zászlóval szállunk föl. Nagyidéra rendszeresen átjárunk, ott érezzük igazán azt, hogy tán­cainkkal barátokat szereztünk. Ök is jönnek hozzánk szívesen. A negyvenöt tagú Kisbalaton táncegyüttest saját zenekara kísé­ri. A Berek népzenei együttes ve­zetője a sokoldalú, nagy teherbí­rású Tengerdi Győző énektanár. Fonyódon a gimnáziumban, Bala- tonkeresztúron énekkart is vezet, a buzsáki hagyományőrző együt­test is segíti. A zenékar önállóan is vállal feladatokat, szereplése­ket. Heten tizenhatféle hangszeren játszanak. Diákok, jól képzett ta­nárok alkotják a zenekart. Tengerdi Győző, ha akarja, ha nem, legendák veszik körül. Me- gyeszerte ismert zenész és tanár, zenegyűjtő és kottamásoló, híres horgász és mindene a tanítás. Két nemzedék muzsikál együtt, teljes összhangban, a húr nem szakadt még el közöttük. Zene és tánc ugyancsak összhangot kíván. Ne­vetnek a muzsikusok, akik a talp alá valót húzzák, hogy nekik ugyan muszáj ismerniük a tán­cot, ámbár járni aligha tudnák. Mit kezdenének a vonóval a tán­cosok? Békességben vannak egy­massa^' Horányi Barira

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom