Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-11 / 191. szám

Somogyi Néplap 1988. augusztus 11., csütörtök Koriander, kutyabenge, cickafark Termeltet is az Agrocentrum Hársfavirágzás idején az utak mellett időről időre fel­tűnnek a viFággyűjtők, s a felvásárlóknál megnő a for­galom. Állítólag szép pénzt lehet keresni gyógynövé­nyek gyűjtésével. A felvá­sárlással több cég foglalko­zik, s két éve egy új is alakult, az Agrocentrum Kö­zös Vállalat. Ezt a Centrum Áruházak Vállalata, öt so­mogyi termelőszövetkezet és egy külkereskedelmi válla­lat,- az Intercorporation ala­pította. A központja Kapos­váron van. Mekkora piacot tudott megnyerni? Megéri-e neki ez a tevékenység? — Vállalatunk elsődleges célja a külföldi forgalmazás, s ezzel devizatermelés — mondja dr. Csiffári István igazgató. — Elsősorban a vadon termő növények gyűj­tőitől vásárolunk, de már több termelőszövetkezettel is kapcsolatban állunk. A köz­pontunkat is azért rendeztük be Kaposváron, mert ez a megye jó. gyógynövénytermő területekkel rendelkezik. Sok olyan ember él itt, aki ezzel foglalkozik, de vannak kap­csolataink más megyékkel — Gyújtóinkkal folyama­tos kapcsolatot tartunk fenn — kapcsolódik be a beszél­getésbe König József, a fel- vásárlási osztály vezetője.— Erre szükség is van, hiszen mindig, a külföldi partner igénye határozza meg, nogy milyen növényből mennyit szállítsunk. A kijbárapáti téesz egyik alapító tagja a vállalatnak. — Milyen előnyöket vár­tak a vállakózástól? Lukács Lajos elnök : Tetőket rongált a múlt heti vihar Folyamatosan rendezik a károkat A legtöbb helyen az épü­letek tetőszerkezetét tette tönkre a múlt heti vihar. Az orkán erejű szél ledo­bálta a cserepet, felszakítot­ta a palát, de sok helyütt a 'faszerkezetet is megrongál­ta. A károsultak többsége már a vihar utáni nap je­lentkezett a biztosítónál, s a kárszakértők — akihez lehetett — mindjárt ki is mentek. A Hungária Bizto­sítóhoz mindössze tíz vihar­kárt jelentettek. A pórul jártak többsége Balaton- parti kisiparos, akiknek az üzletét tette tönkre a vihar. Többnyire csak a tetőt dob­ta arrébb a szél, de azok­ban a boltokban sem lehet addig dolgozni, míg helyre nem állítják az esővédőt. Átlagosan két-, háromezer forintot fizetett károsultjai­nak a Hungária. Ahöl lehe­tett, a helyszínen adták a pénzt, de a lakócsaí téesz tűzkárát még nem tudták kivizsgálni, így addig fizet­ni sem tudnak. Kaposváron a Csolkanai-fogadó udvarán kidőlt fa az épületet is meg­rongálta, várhatóan ennél a kárnál fizet majd legtöbbet a Hungária, de hogy meny­nyit, azt csak akkor lehet megtudni, ha a vendéglátó vállalat benyújtja a számlát. Kaposváron és környékén több mint hatvan helyre hívták az Állami Biztosító kárszakértőit, a balesetek felét rendezték is, s mintegy hatvanezer forintot fizettek ki a károsultaknak. A ka­posvári Csokonai-fogadó udvari asztalait, székeit is az ÁB-nál biztosították, de a kár értékét még itt sem sikerült megállapítani. Az Állami Biztosítóhoz ér­kezett kérelmekből is az de­rül ki, hogy a viharos szél a Ballaton partján szedte szót leginkább az épületek tetejét. Templomok, üzletek és lakóépületekben tett kárt az orkán. Az ÁB siófoki ki- rendeltségét eddig több mint kétszázan keresték fel a vi­har után, de a szakemberek szerint jóval több helyen tarolt a szél, azok az üdülő­tulajdonosok, akik az utób­bi hetekben nem voltak lenn a Balatonnál, csak ké­sőbb jelentkeznek majd a biztosítónál. Siófokon és környékén a hétvégén is dogoztak a — megyeszékhelyről is odave­zényelt — kárszakértők, de így is csak a balesetek felét tudták kivizsgálni. Tabon a Vörösmarty utcában egy la­kóház tetejét szakította le az erős szél, az ÁB ötven­ezer forint előleget fizetett a tulajdonosnak, de a költ­ségvetés szerint ennek több mint háromszorosába ■ kerül a helyreállítás. — Előnyös feltételekkel léphettünk be a társulásba; pénz helyett a kihasználat­lan épületeinket bocsátották a vállalat rendelkezésére. Ér­tékük mintegy négymillió fo­rint. Most ott van egy fel­dolgozóüzem és két raktár- helyiség. A másik nagy előny számunkra, hogy a munkaerő egy részét is mi adjuk. Az erdészetben dol­gozók téli foglalkoztatását ol­dottuk meg így. Az idén már nemcsak a feldolgozásban veszünk részt: termesztjük is a növényeket, ötven hektár­nyi területen van kaprunk, korianderünk, édeskömé­nyünk és kamillánk. Ez utóbbit jövőre családi műve­lésbe adjuk, és tervezzük, hogy további területeket vo­nunk be a gyógynövényter­mesztésbe. A feldolgozóépületben és környékén szinte támaszkod­ni lehet az illatfelhőkre. A terem közepén a hatalmas szitából kamilla folyik a tar­tályba, az asztalnál ismeret­len eredetű száraz ágakat tisztogatnak az asszonyok. — Most galagonyát tisztí­tunk — mondja Váradi Já- nosné. — A tüskéket kell le­szedni a száráról. De volt már dolgunk cickafarkkal, tüdőlevéllel, macskagyökér­rel, kutyabengével és ki tud­ja még mi mindennel. Két éve dolgozom itt, előtte nem nagyon értettem ezekhez a növényekhez. De itt elolvas­tunk jó pár könyvet, hogy tudjuk, mit miért kell csi­nálni. Megismerve a munka is könnyebb vele. Az első évben mindössze háromszázezer forint volt az eredményünk — mondja az igazgató. — A második év­ben (tavaly) már másfél mil­lió. Az idei tervünkben négymillió forint nyereség szerepel. Távlati tervünk, hogy ne csak forgalmazzuk az alapanyagot, hanem fel­dolgozva értékesítsük a kül­földi partnereinknek. Talán még hazai boltot is nyitunk. V. O. Barátságiit az Armenia fedélzetén Szorgalmazzák a közvetlen kapcsolatokat Kalinyinból és a Fekete­tenger partjáról hozott üze­neteket Hifner Ferenc, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság országos elnökségének tagja, az MSZBT tagcso­portok megyei, városi koor­dinációs bizottságának elnö­ke Somogyba. — Mind a két utam jól sikerült. Az októberi for­radalom 70. évfordulója al­kalmából érkezett MSZBT- küldöttség látogatását viszo­noztuk. Programok, jegyzetek ke­rülnek elő a fiókból, így könnyebb beszámolni a tár­gyalásokról, találkozókról, baráti beszélgetésekről. — Volt miről beszélget­nünk az SZMBT megyei, vá­rosi vezetőivel. Megállapod­tunk, hogy testvérmegyénk küldötteit felszabadulási ün­nepségekre hívjuk meg. örültünk annak, hogy ko­molyan veszik a két test- vérmegye közötti kapcsolat bővítését. Arra biztattak bennünket, hogy az üzemek, az iskolák, az intézmények alakítsanak ki közvetlen kapcsolatot. Kifogásolták az ebben tapasztalt lassúságot. Szinte alig volt olyan intéz­mény, vállalat, amelynek ne került volna szóba a neve. Tárgyaltunk a diákcseréről, az egészségügyiek tapaszta­latcseréjének lehetőségéről. Kölcsönösen elősegítjük a kapcsolatfölvételt, s ennek érdekében tájékoztatjuk egymást. — Az ősszel száztagú so­mogyi csoport utazik Kali- nvinba november 7-e táján a Kommunisták Magyaror­szági Pártja és a Komszo- mol megalakulásának 70. évfordulóján. Szó volt erről a programról? — Igen, egyeztettük el­képzeléseinket. Megígérték,1 hogy a csoporttal utazó Kis- balaton táncegyüttesnek megszerveznék két-három föllépést. Kalinyin napján négy — amerikai, NSZK-be- li, finn és francia — város képviselőivel is találkoz­tunk; ott voltunk, amikor megkötötték a testvérvárosi megállapodást a francia Besancon küldöttségével. Hifner Ferenc nemrég jött haza a Fekete-tenger part­járól. Az MSZBT társasuta­zással jutalmazta meg. — Negyvenketten utaztunk Budapestről Odesszába, s ketten voltunk somogyiak. Az Armenia üdülőhajó fe­délzetén utaztunk, grúzok, oroszok, észték, csehek, szlo­vákok, magyarok és lengye­lek társaságában. — Jaltában jártunk abban a teremben, ahol Sztálin, Churchill, Rosevelt aláírta a jaltai egyezményt. Soha­sem felejtjük el a batumi botanikai kert csodálatos fáit és növényeit. A legna­gyobb hatással azonban a novorosszijszki látogatás volt ránk. Elvittek a Kisföldre. A második világháború ide­jén ez a 30 négyzetkilomé­teres terület a pokol völgye volt. A lövészárkokat meg­hagyták. A hatalmas emlék­mű belsejében dombormű­vek örökítik meg a hősöket. Egy szív dobogása emlékez­tet rájuk. A közelmúltban a világháborús hősöké mellé behelyezték az Afganisztán­ban elesettek nevét. A szív most értük is dobog. Az egyik sziklán repedés van, úgy csurog belőle a víz, mintha könnyezne a kő ... Kétszer-négyszáz kilométert tettünk meg hajón.... L. G. Barackszegény zöldségpiac A hőség gyorsabban érleli a gyümölcsöket A dinnye illatában dús­kálnak a megyei Zöldért Vállalat kaposvári kirendelt­ségének dolgozói. A reke­szekben csupazöld és sárga csíkos gyümölcs foglalja el a legnagyobb helyet a rak­tárban. A burgonyát, a hagymát viszont az ABC-k csomagolva árúsítják, ezért a kirendeltségen műanyag hálóba töltik- kilónként, két- ki lónként. Egyenletes a kínálat; min­den idényjellegű zöldféléből van elég, Horváth József, a kirendeltség vezetője el­mondta-: semmilyen gyü­mölcsből vagy zöldségből nem tárolnak túl sokat, mert folyamatos az ellátás. Csu­pán egv-két százaléknyi veszteségük van a raktárban tárolt gyümölcsökből — a dinnyéből valamivel több megy tönkre. Azokat a dinnyéket, amelyeket a vá­sárlók nem találnak jónak, visszahozzák a raktárba és természetesen leszámítják a bolt tartozásából. A hőség mindenütt sokkal gyorsabban érleli a növé­nyeket, mint azt a kerté­szek várták, s ahol nem tudnak locsolni, ott rendre tönkremegy a földben levő zöldség, gyümölcs. A megyei Zöldért áruforgalmi főosz­tályvezetője, Németh Gyula elmondta, hogy évek óta az Alföldről hozzák a zöldsé­gek nagy többségét. A so­mogyi kertészeti növényter­mesztés visszaszorult, a gaz­daságok munkaerőhiányra panaszkodnak s így hiába szerződne velük a Zöldért, nemigen tudnánk szállítani a kért mennyiséget. A vál­lalat éves szerződést köt a termelőkkel, s a forgalma­zott árumennyiségnek csak a harmadát veszi meg a szabadpiacon. A somogyi kertekből leg­inkább burgonyát vásárol­nak föl a Zöldért munka­társai. A nyári krumplit augusztus végéig kínálják a vásárlóknak, s úgy számíta­nak, hogy mintegy nyolcszáz tonnát értékesítenek belőle. Hatezer tonna őszi burgo­nyára szerződött a vállalat, s ez a mennyiség tavaly is elég volt, most sem lesz krumpliínség a megyében. A többi gyümölccsel együtt a dinnye is jóval korábban került a vásárlók asztalára: míg tavaly csak augusztus közepén indították útnak az első exportszállítmányt, ad­dig az idén már július vé­gén elhagyta az országot az első dinnyeszá'llítmány Cseh­szlovákia felé. Somogyi dinnyéből összesen 3500 ton­nát exportálnak, egyebek közt az NDK-ba is. Hamar elfogyott a boltok­ból a kajszibarack, hiszen tavasszal megint elfagyott, így megy már három-négy éve — panaszkodott a Zöldért munkatársa. Őszi­barackot jelenleg a _ pécsi állami gazdaságból hoznak, vatmivel kevesebbe kerül mint tavaly. Az őszibarack­ból csaknem száz tonnát rendelt a vállalat, n pécsie­ken kívül a balatonboglári kombinátból is szállítanak, de a teljes mennyiség negy­ven százalékát a kisterme­lőktől veszi át a Zöldért. Káposztából sincs híján a vállalat: az őszi fajtából hétszáz tonnát kértek a so­mogyi termelőktől és a gaz­daságok ennél jóval többet is tudnának küldeni. A Zöldért tárolói most még üresek, de már mindenütt befejezték a takarítást és a , felújításit. A vállalat ebben az évben 4000 tonna zöld­ség szállításáról kötött szer­ződést a megyei tanáccsal, hogy a téli ellátás is -zavar­talan legyen. Faragó László A vendég megátalko­dott. Még mindig nem hatott rá a propa­ganda. Ügy szívja azt az átkozott cigarettát, mint a levegőt, s bár egyszer le­szokott róla három hó­napig, olyan állandó éh­ségérzete támadt, hogy szinte kapásból kilenc ki­lót hízott, s nem tudta fölvenni a nadrágjait. Visszaszokott hát, és azóta is füstöl, szennyezi a le­vegőt. Még a Balaton partján is, ahol nem bi­zonyos, hogy megérdemelt szabadságát tölti. Sopianae-t keresett, ép­pen nem volt a boltban. Kényszerhelyzetében be­tért hát a balatonmáriai csatornaparton levő, pon­tosan nem is tudja, hogy mibe. Bisztró, italbolt, kocsma, szerződéses ven­déglátó egység — teljesen mindegy, hogy minek ne­MEREVGÖRCS vezi, csak annyit tud róla, hogy a helyi áfésztöl bérli valaki. Megállt a pult előtt és 5 doboz Sopia- nae-t kért. A férfiú gon­dolkodás nélkül hátrafor­dult a polchoz, (ahol leg­alább 100 doboz vallott a bőséges ellátásról), de a keze mintha merevgörcsöt kapott volna, megállt a levegőben, aztán leeresz­kedett, s tulajdonosa visz- szafordult a vevőhöz: — Mennyit mondott? — öt dobozzal. — Annyit nem adok! A férfi elképedt. — És miért nem. ha szabad kérdéznem? — Mert másnak is kell... — De hiszen ott van vagy 100 dobozzal. Ha nem akar mindenkinek adni, miért nem dugja a pult alá — mondta a ven­dég meggyőződése ellené­re. — Miért kell magának egyszerre öt doboz — tu­dakozódott meglehetősen emelt hangon a vendéglős, s a vevő maga is meg­bánta, hogy válaszolt: — Azétt, mert három dobozzal szívok el napon­ta ... — Nem kell annyit füs­tölni — vágta rá, s a ve­vő megintcsak nem tudta befogni a száját: — Ezt naponta három­szor elmondja a feleségem is, de neki se tudok szót fogadni. És akkor — ha volt — kitért a hitéből az eladó: — Mert kérem, már a boltok se akarnak foglal­kozni a cigarettával. Min­denki idejár hozzám. És mit gondol, megéri? Most adtam ki 60 ezer forintot cigarettáért, jó, ha egy ez­rest keresek rajta, a többit elviszik adóba. De tudja mit? Tfem vitatkozom ma­gával . :. És odavágott a férfi elé öt dobozzal. Ö viszont ar­ra gondolt: a dohányzás elleni küzdelem kiváló propagandistája lehetne ez a fickó. De akkor miért árul cigarettát? S ha már árul: miért nem készül föl rá, hogy kiváló propagan­distája legyen a kereske­delemnek, a vendéglátás­nak ... ? J. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom