Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-11 / 191. szám

1988. augusztus 11., csütörtök Somogyi Néplap 5 ,,A textilesek mellé szegődtem” Szent István korának templomai Torday Aliz választásai Tévedés volna Torday Alizt kritikusként említeni, bár nevét a textilművészet­ről szóló írások tették is­mertté. Huszonöt éve jelent meg első cikke a modern magyar textilről, és talán arra a legbüszkébb, hogy barátként és szószólóként egyaránt elfogadta őt a textiles gárda. Ennek legbe­szédesebb bizonyítéka, hogy a szakma kérésére és ja­vaslatára került Szombat­helyre, a Savaria Múzeum iparművészeti osztályveze­tői posztjára 1987 márciusá­ban. Akkor már a Képző- és Iparművészeti Szövetségben is érzékelték, hogy veszély­ben a szombathelyi gyűjte- ménv és a biennálék sorsa, mert 1984-től szakértő, gazda nélkül maradt a textilművé­szet ügye Szombathelyen. Egyre terhesebb kötelességgé vált, ami régen büszkeség és öröm forrása volt: a modern textilművészet patronálása. Torday Aliz neve a textiles szakosztály tagjainak jutott eszébe. — Vállald el, biztattak. Sokat gondolkodtam, de tu­lajdonképpen jókor szóltak. A televízió műsorigazgató­ságán dolgoztam, s a nyug­díj határán az foglalkozta­tott: mindent abbahagyni, vagy új életet kezdeni. Ak­kor ért a textilesek javasla­ta. Jellemző, hogy én nem a szakírók, nem a kritikusok szövetségének vagyok tagja a szövetségben, hanem a tex­tilesnek, könnyű volt levon­ni a huszonöt évvel korábbi választás következményeit: én a textilesek mellé szegőd­tem. Ezért vállaltam a szombathelyi munkát öt év­re, két biennálé-periódusra — mondja Torday Aliz a váltás körülményeiről. Amikor egy évvel ezelőtt beszélgettünk, több bizako­dás, több öröm volt a sza­vaiban. Most, a hatféle tex­tilkiállítás (ezekből ötöt ő rendez) nyitása előtti napok­ban sokkal feszültebb, gond- terheltebb, és csalódottabb. A kiállításokat semmi sem veszélyezteti, a nyitás ünne­pi percei előtt nincs aka­dály sem Szombathelyen, sem Kőszegen. A modern magyar textilművészet je­lentkezésének 20. évforduló­ja a nyár egyik rangos kul­turális eseménye lesz. A háttér azonban sok ta­nulságot rejteget. — Azt mondta Kecskés Ágnes, akinek kiállítása Kő­szegen lesz az 1986-os Rózsa Anna-díj jutalmaként, hogy figyeljem meg, ez lesz éle­tem legboldogabb szakasza. Igaz lehet, mert ez a legne­hezebb. Nem bántam meg, hogy elvállaltam, nem az irigység, a közömbösség bánt, az van minden munkahe­lyen. Azt nem tudom meg­szokni, hogy azok, akiknek örülniük kellene a nemzet­közi vonzerőt képviselő ága­zat jelenlétének, nem sze­retik a textilt. A legnagyobb csalódást a textilesek okoz­ták. Sokáig rendben levőnek látszott minden. A biennálé- felhívásra elküldték jelent­kezési lapjaikat az egykori velemi ösztöndíjasok is, csak a pályamunkákkal marad­tak adósak. Egv ideig azt hittem, hogy az avantgarde megtorpanásáról, átmeneti kifulladásáról van szó, hát istenem, előfordul más mű­fajokban is. De nem spontán alkotói válságok miatt nem érkeztek meg az ígért mű­vek, hanem V+ (Velem plusz) néven csoport alakult. Be is mutatkozik hamarosan a Budapest kiállítóteremben belga művészekkel közösen. — A megosztottságot nö­velik a kiállítási lehetőségek, a főváros vonzereje mindig nagyobb ___ — Ez természetes, számol­tam vele, de itt nem egyéni döntésekről van szó. Egyéb­ként lesz egy másik ünnepi alkalom is a textilművészek számára: júliusban a Mű­csarnokban látható a húsz­éves fejlődést reprezentáló kiállítás, amelyet részben a szombathelyi gyűjtemény­ből válogat Herczeg Ibolya. Eleven textil lesz a címe, és helyet kapnak a minitextilek is. Ehhez képest a szombat- helyi 10. biennálé az idén visszafogottabb, hagyomá­nyosabb lesz. Az anyagok ismeretében állítom, nem kell kudarctól félni, csalódástól tartani Szombathelyen és Kőszegen. Ellenkezőleg: egyidejűleg ilyen átfogó képet még nem nyújtottak a kiállítások, mint most. Éppen az előző évek hiányainak pótlására a Szombathelyi Képtárban a fal- és tértextilek, meg a minitextilek, kaptak helyet, ugyanebben az időben a Sa­varia Múzeum az ipari tex­tileket fogadja be, Kőszegen pedig három önálló kiállítá­son mutatkoznak be a két évvel ezelőtti nyertesek : Pol­gár Rózsa, Kecskés Agnes és Polgár Csaba. Az idei, a 10. fal- és tér­textil biennáléra Tisztelet Szombathelynek jeligével kellett a munkákat elkészíte­ni. A beérkezett ötvenkilenc műből negyvenegyet ítélt nyilvánosság elé valónak a zsűri. A visszhang remélhe­tőleg visszaadja Torday Aliznak a lelki békét, az örömöt. Nem sok kell hozzá. Tervei máris vannak. Torday Aliz újabban köny­veket ír. A szép otthon so­rozatban tavaly aratott nagy sikert a Skandináv szellem­ben című album, "megjelenés előtt áll a Falusi hangulat­ban című könyve, és elké­szült a Zölden című is, a kertekről, a verandákról, a kerti bútorokról. ír A textiltechnikák meg­ismeréséhez nem volt ked­ve? — Dehogynem. Egyszer szerepeltem egy kiállításso­rozaton is. Egy‘francia tex­tilművész ötlete volt, körle­velet küldött 700 művésznek, ismerősnek. Azt kérte, küld­jünk egy rossz farmernadrá­got, abból ő papírt készít, visszaküldi, és mi dolgozzuk fel valahogyan. Küldtem a farmert, megjött a papír, jó alaposan összehajtogatva, így lett 18 lapfelületem. Ar­ra leporellóként megcsinál­tam az életem eseményeit egy másik farmer és fotók segítségével, monfázsszerű- en. — Nem bántja, hogy nem lett művész? — Nem. Gyerekkori ál­mom megvalósult, amikor megtaláltam a textilt. Ked­vet akartam csinálni hozzá, megmutatni, mi benne a szép, a jó, baráti köröm is a textilesekből alakult. An­nak idején, amikor a televí­ziónál dolgoztam, letettem a munkát, kijöttem a vetítőből, a stúdióból, és mentem az én textiles barátaimhoz megnézni, mit csinálnak", cí­met adni annak, ami kész. Most, hogy ez lett a foglal­kozásom, nagy bajba kerül­tem: nincs többé hobbim! Budai Rózsa A feldcbrői altemplom. Fel­tehetően itt volt eltemetve Aba Sámuel, Szent István sógora. Az új hitre terelt magyar-- ság számára a királynak biztosítania kellett a kato­likus vallás gyakorlásának egyik fontos feltételét: a kötelező vasárnapi mise- haillgatást. Ezért született meg az a második törvény- könyvbe foglalt rendelkezé­se, hogy „ ... tíz falu épít­sen temploméit, amelyet lás­sanak él két telekkel és ugyanannyi szolgával..." A településtörténet legújabb kutatásai szerint István ki­rály idejében, az új magyar királyság területén legkeve­sebb kétezer, más becslések szerint legalább háromezer faluval kell számolnunk, ami annyit jelent, hogy a XI. század közepéig, tehát István király halála (1038) körüli időkig 200—300 falusi templomot emeltek. Ezek az egyházak (templomok) azon­ban jórészt kezdetleges és könnyen pusztuló anyagból épülitek. A szerény kivitelű falusi templomokénál összehason­líthatatlanul magasabb igénnyel készültek az István király által alapított két ér­sekség és nyolc püspökség szentegyházai. T ermészet es is, hiszen az egyházmegyék székhelyei egybeestek a vár­megyék ispánjainak székvá­rosaival. Ugyancsak dísze­sebb, nagyobb templomokat emeltek az egyházmegyén­ként négy-öt esperesi kerü­let központjában. Mindehhez hozzá kell számítanunk azt a sok bencés kolostort (leg­kevesebb egy tucatot), ame­lyeknek a XI. század első felére eső alapításáról tu­dunk, továbbá a bazilika és görög szertartású monosto­rokat, hogy képet kapjunk arról a roppant munkáról, amely néhány évtized alatt legkevesebb 300 különböző művészi kivitelű templomot varázsolt a nemrég még Európát rettegésben tartó kalandozó magyarok földjé­re. E nagyméretű építkezés­nek azonban napjainkban kevés épségben fennmaradt, látható emlékében.. gyönyör­ködhetünk. A pusztítást a Somogymeggyesen, Ando- cson, Bábonymegyere.n. A vitában négyen mond­Karcsa református templo­mának eredeti, XI. századi része, amely eredetileg kör­templomnak épült pogánylázadások kezdték, aztán folytatták a kunok, tatárok, majd betetőzték a törökök. S ami még meg­maradt, azt átépítették. Szent István templomai­nál a legnagyobb igényt a háromhajós, kereszthajó nél­küli bazilikák jelentették, mint például a gyulafehér­vári (erdélyi) vagy a pécsi püspökség négytornyú szé­kesegyháza. Ámbár épült érseki székhelyen egyhajós bazilika is, mégpedig Kalo­csán. A szent István korában épült kolostorok és falvak kőtemplomairól már sokkal kevesebbet tudunkr Csak néhány maradt ránk közü­lük, mint a garamszentbane- deki, a tihanyi altemplom (már Szent István halála után épült), a pécsváradi kétszintes templom alsó ré­sze, a feldebrői kéthajós al­templom, a tarnaszentmáriai altemplommal, a szigligeti és még néhány, jobbára át­alakítva, későbbi, XII. ' szá­zadi hozzá toldással, átalakí­tással. Az egyházmegyék köz­pontjaiban emelt bazilikák­kal sem jobb a helyzet, hi­szen legtöbbjüknél csupán az alapfalak és némi kőtö­redékek maradtak. Oszlopfő, JANUÄR Kiskertünkben kinyílott a gyöngyvirág. A havat ellapá- toltuk. a téglát megvettük, ugyanis építkezünk. Csak tudnám, mit hová ültetünk? FEBRUAR Hull a hó. A hóvirág szé­pen fejlődik. Kapálunk. Ál­lítólag ez kell a növénynek. A többi tégla is megvan. MÁRCIUS Itt a kikelet. A madarak csicseregnek a fákon. Az őzek lejárnak a vetésre. Melyik a giz, melyik a gaz, melyik a termés?! A pécsi, Szent Fêter tiszte­letére szentelt székesegyház altemploma, a lombard stí­lusú bazilika felemelt szen­télye alatt palmettaleveles párkánykő­lábazat Esztergomban, Eger­ben, az altemplom Veszp­rémben, vagy csak utalás, írott emlék mint Győrött, Vácott, Biharvárott vagy Csanádvárott, amelyet az­előtt Marosvárnak neveztek. Szent István korának ba­zilikáit a ma is álló pécsi székesegyház alapján lehet a legplasztikusabban fel­idézni. (Természetesen res­taurált állapotban, hiszen az épületet Pécsett sem kímél­ték meg a viharos évszáza­dok.) Az öthajós altemploma viszont még restauráláson sem esett át, úgy áll ma is, ahogyan talán maga Szent István is látta. A király ugyanis folyamatosan láto­gatta vármegyéit, s figye­lemmel kísérte a templom­építéseket. A hagyományú szerint az egri bazilika épí­tését még irányította is a Királyszéknek nevezett dombról. A pécsi székesegy­ház levegős belső téralakí­tása, amely még Európa- szerte is ritka, fogalmat ad­hat többi székesegyházunk­ról. A pécsi hazánkban egyedülálló, Európában is ritka templomépület-típust képvisel, hiszen a többi ha­sonló bazilikánk elpusztult. Dr. Csonkaréti Károly JÚLIUS Permetezünk. Ditrifon. Unifosz stb. Néhány milli­gramm ide vagy oda, nem számit. Minden kipusztult, kivéve a bogarakat. Több tégla nem kell. AUGUSZTUS Nyaralni voltunk. Amikor visszatértünk, dzsungelt ta­láltunk a birtokunk helyén. Állítólag itt járt a kőmű­ves segédje, és azt mondta: elég a tégla. SZEPTEMBER Valami lesz! Itt-ott már mutatkozik munkánk gyü­mölcse. Tab egészségügye HOBBIKER T Egy amatőr kertész naplójából Az egészségnevelési célki­tűzések megvalósításáról és a további feladatokról tár­gyalt a tabi nagyközségi pártbizottság. Első alkalommal történt meg, hogy az előterjesztést nem a végrehajtó bizottság, hanem az aSdációs és pro­paganda- munkabizottság ál­lította össze szakemberek véleményét is kikérve. A je­lentés szerint az alapellátás a vonzáskörzetben összessé­gében- jp. Az utóbbi négy évben kialakult a -körzeti orvosi szakszolgálat is, il­letve ezeket átszervezték' üzemi-körzeti orvosi ellá­tássá. A nagyobb ipari üze­mek (Videoton, BVG, Ka- iposgép) üzemorvosi ellátása megoldott, ám munkájuk színvonalát nagymértékben befolyásólja leterheltségük. Az , egészségügy előrendű feladata a megelőzés. Ezt szolgálj álk a szűrővizsgála­tok is. A betegségek megszünte­tése, a betegek mielőbbi visszahelyezése a munkába ugyancsak fontos — állapí­tották meg a pártbizottság ülésén. A körzeti egészség- ügyi szolgálat munkájának zömét mégi mindig ez a te­vékenység teszi ki. A meg­változott munkaképességűek foglalkoztatása is szorosan kapcsolódik az orvosi tevé­kenységhez. A vállalatok rehab ill tá ci ós bi zottságai - nak, illetve a tabi bizottság együttműködése megfelelő. Az egé;szségügyl felvilágosí­tásban, a helyes életmódra nevelésben nagy jelentősége van az egészségügyi szolgá­latnak, a társadalmi és tö­megszervezetek ez irányú tevékenységének. A lakosság kíváncsi az új tudományos eredményekre. Az iskolai felvilágosító tevékenységet, a heflyes életmódra való szoktatást azonban növelni kell. Tab körzetében a tele­pülések felében nincs még ■egészséges ivóvíz, s ez első­sorban a csecsemőknél lehet számtalan veszély forrása. A település-egészségügyben ezért elsősorban az egészsé­ges ivóvíz biztosítása a fel­adat. A szennyvíz-tisztító- háilózat hiánya Tab kivéte­lével ugyancsak probléma. Tabáni viszont a meglevő telep túlterheltsége a gond. A pábtbizoitt?ági ülésen megállapították azt, hogy megfelelőek a gyermek- és ifjúságvédelem higiéniai, va­lamint a bölcsődék, óvodák elhelyezésének feltételei. Zsúfoltság van viszont a tabi általános iskolában, és rosszabb a helyzet a körzeti kisiskolákban Bedegkéren, ■ták el véleményüket, a sió­foki Köjál pedig írásban reagált. Farkas István ta­nácselnök szerint a megol­dás nemesük tanácsi fel­adat. Olyan esetekben mint például a környezetvéde­lem, a társadalmi összefo­gásra van szükség. Dr. Baksai Ferenc felvetette, hogy szükség van a szociá­lis foglalkoztatás helyi meg­szervezésére. Javasolta, hogy az üzemorvosok kapjanak táppémzrevétel-jogot. Soós József, a pártbizottság tit­kára a helyes életmódra való nevelés fontosságát hangsúlyozta, felhívta a fi­gyelmet a káros szenvedé­lyek megelőzésére is. Dr. Ju­hász Károly pedig a civili­zációs ártalmakról (a do­hányzás, az italozás, a túl­hajszoltság, a környezet- szennyezés stb.) veszélyeiről szólt. Krutck József Kell még tégla. Április Veröfény és zápor, zápor és verőfény. Az öntözés meg­oldva. Trágyázni is kellene, de nincs kéznél elég papír. Még több tégla kell. MÄJUS Az első termés!! Piros és gömbölyű, de homokkal, hangyákkal, kukacokkal te­li. Végül is a piacon veszünk epret. Megjött az építész. Sze­rinte egy-két tégla még nem ártana. JÚNIUS Minden szépen virágzik. A méhek döngicsélnek. Leég­tünk. Anyagilag is. A szom­szédokkal megbeszéltük, mi­lyen jó a kiskertben. Tégla van. A kőműves szerint nem kell ennyi tégla. OKTÓBER Szüretelünk: egy bogyó, két bigyó, két bigyó, egy bo­gyó. Málnaszörpnek talán meg­felel. Fogy a tégla. NOVEMBER Bezöldüld a paradicsom! Leszedtük, eltettük, megrom­lott. Talán a korai fagy mi­att. A tégla elfogyott. DECEMBER Ásunk, gereblyézünk: ké­szülünk'a következő nyárra. Jól érezzük magunkat így nagy kabátban. Tégla, építész, kőműves jö­vőre is lesz. Lendvai József

Next

/
Oldalképek
Tartalom