Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-31 / 208. szám
2 Somogyi Néplap 1988. augusztus 31., szerda A magyar—roman csúcstalálkozó sajtóvisszhangja Benazir Bhuttó, a Pakisztáni Néppárt társelnöke és Abdul Vali Han, a Nemzeti Demokratikus Párt vezetője, az Avami Liga elnöke azon az augusztus 29-én megtartott tanácskozáson, amelynek kilenc ellenzéki párt vezetője felmérni igyekszik a Ziaul Hakk államfő halála után az országban kialakult helyzetet. A pártok a „Mozgalom a Demokrácia Helyreállításáért” elnevezésű szövetség tagjai Walesa—Kiszczak- találkoxó? A Stuttgarter Zeitung keddi kommentárjának szerzője kételkedik abban, hogy belátható időn belül barátságról és a jószomszédi viszonyról lelhessen beszélni a két ország között, mert Romániában erős még a sztálini hagyaték. Ha azonban valaki segíteni akar Románia lakosságának, a magyar és a német kisebbségnek, akikor valamilyen formában érintkezésben kell maradnia a bukaresti vezetéssel. Jóllehet Ceausescu aligha hallgat másokra, kis engedményekre azért hajlamos, miiként ezt Grósz Károly látogatása is mutatja. A tekintélyes zágrábi napilap, a Vjesmiik hírmagyarázatában megállapította : „Az aradi villámtalálkozó arra emlékeztet, hogy főként Európának ezen a fészén a nemzetek közötti és a nemzetközi viszonyok elválaszthatatlanul összetartoznak. Az aradi találkozó első pozitív eredménye az, hogy egyáltalán létrejött. A balkáni és közép-európai államok kapcsolataiban azonban már régebben is sor került ilyen találkozókra, de nem mindegyik jelentette a válság megszüntetését. A kiút tehát nem annyira a jóindulatban, mint inkább azokban a motívumokban keresendő, amelyek az egyes országokat nemzetközi válságba vitték.” A brit kormányhoz közelálló The Daily Telegraph szerint hivatalosan „nyíltnak és elvtársinak” minősítették ugyan az aradi megbeszéléseket, a közös nyilat-' kozat, illetve a két vezető nyilatkozatai „világossá tették, hogy továbbra is tátongó különbségek vannak köztük számos kérdésiben, beleértve Bukarestnek a kétmilliós magyar kisebbséggel szemben tanúsított bánásmódját”. Ceausescu elnöknek a nézetkülönbség fennmaradását elismerő megjegyzését a The Guardian összeveti Grósz Károlynak a két orA Demavand öt és félsz- res, örök hó fedte csúcsának déli lejtőjén elterülő hatalmas metropolisz, Teherán egyetlen hatalmas lejtő, amelynek szintjei pontosan követik a közel hatmilliós lakosság társadalmi rétegződését. A hierarchia csúcsán — és a főváros legmagasabb pontján — a felső tízezer villáitól1 is elkülönülve áll Khomeini rezidenciája. Az idős főpap mind ritkábban jelenik meg az erkélyen a nyilvánosság előtt. Mindennapjaiba most ritka bepillantást engedett a legilletékesebb : vele együtt élő lánya. Mint újságíróiknak elmondta, apja kitűnő fizikai és szellemi kondícióban van; napirendjéhez oly pontosan tartja magát, hogy órát lehetne igazítani hozzá. Egyetlen nap sem hajlandó lemondani rendszeres sétáiról, a napi háromszori imádságról, Konán-oiVasásról és Korán- magyarázatok írásáról, s a viliág dolgai iránti érdeklődését jelzi, hogy táskarádióját még a fürdőszobába is magával Viszi. Az ajatolilah, kétezer méteren lévő villájából tekintve le országára, keserűen fejtette ki, hogy az Irakkal vívott — eredetileg az utolsó csepp vérig tervezett — háborúnak véget vető tűzszünet elfogadása nem kisebb tehertétel volt számára, mintha „ki itta volna a méregpoharat”. A város középső szintjén élő középréteg jó néhány tagja ezit a szó szaros értelmében meg is tette. A földkerekség legnagyobb fedett baszág álláspontja között fennálló „jelentős távolságról” tett megállapításával. Mindezek alapján a brit lap arra a következtetésre jut, hogy „a két szomszédos ország a magyar és a román vezető vasárnapi kiilencórás kemény véleménycseréje után sem jutott közelebb a megoldáshoz abban a vitában, amely két évtized óta a legsúlyosabb szakadáshoz vezetett Kelet-Európábán.” A The Independent nem kevés éllel állapítja meg a román államfő sajtónyilatkozatáról kiadott Agerpres- jelentés alapján, hogy Ceausescu elnök kijelentéseiben „jóformán még utalás sem volt a sebtében elrendezett megbeszélések tulajdonképpeni fő témájára, arra a tervére, hogy földgyalukkal törlik el országa falvainak mintegy felét, s hogy az „életképtelen” falvak lerombolása leginkább a magyar nemzeti kisebbséget sújtja.” A lap szerint mindez a fő akadálya annak is, hogy megállapodás szülessen a bécsi Utótalálkozón. Az amerikai szövetségi repülésügyi hivatal, a FAA közölte: a ramsteini szerencsétlenség ellenére az Egyesült Államokban nem korlátozzák, nem szüntetik be a hasonló légibemutatókat. A hivatal szerint az amerikai előírások sokkallta szigorúbbak, mint Európában és ez csökkenti a balesetveszélyt. Bár a bemutatókon már sokszor fordultak elő halálos balesetek, a közönség körében még nem voltak áldozatok. Reagan elnök szóvivője Mariin Fitzwager ugyancsak azt mondotta, hogy nem foglalkoznak a zairsor alatt dél felé húzódó utcák pénzválitói a helyzet alapján és az ország vezetőinek megnyilatkozásaira támaszkodva a háború végeláthatatlan elhúzódására, az ezzel együttjáró áruhiányra, a dollár szilárd pozíciójára építettek. A tűzszünet elfogadásának hírére azonban a dollár feketepiaci árfolyama egycsaipásra harmadára zuhant— magával rántva a főként közép- és kiskaliberű spekulánsokat. A bazárban és környékén j árváinyszerű öngyilkossági hullám söpört, végig, olyannyira, hogy a Tehran Daily című lap fekete humorú glosszaírója javasolta: a Mártírok Temetőjének egyik parcelláját jelöljék az 598-a:s számmal, utalva az ENSZ BT inak— iráni tűzszünetet elrendelő batározátának számára. Az alig ezer méteren fekvő alsóvárosban, a szegények lakta körzetekben, a még délebbre húzódó nyomornegyedekben reményekkel és megkönnyebbüléssel fogadták a fegyvernyugvást. A reményeik közé persze kétség is keveredik: nem lehetett volna már előbb véget vetni az öldöklésnek, a borzalmas véráMozatokínak, amelyekről most derül1 ki, hogy teljességgel feleslegesek voltak? Az uralkodó közhangulat azonban minden kétkedés ellenére az, hogy lassan csak könnyebb lesz az élet. Ennek kisebb jelei már tapasztalhatók — a feketepiacot ért csapás nyomán a bazárban s a kisebb piacokon Czeslaw Kiszczak tábornak, lengyel belügyminiszter, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, és Lech Walesa, az egykori „Szolidaritás” volt elnöke ülne a tárgyalóasztalhoz annak a javaslatnak alapján, amelyet még a múlt pénteken tett a belügyminiszter, majd bemutatók korlátozásának gondolatával. A légibemutatók, igen népszerűek az országban; évente csaknem 300 ilyen parádét szerveznek, együttvéve csaknem húszmillió néző előtt, bár azokon csak kis számban vesznek részt nagy teljesítményű katonai repülőgépek. Az amerikai légierőnek és a haditengerészetnek is van saját műrepülő alakulata. Az az olasz repülőegység, amely a ramsteini katasztrófát kiváltotta, szerepelt már az Egyesült Államokban — a hatóságok azonban módosításokat írtak elő számukra. megjelentek a még szűkösebb időkre felhalmozott, készletek. A legdrágább a hús — a legolcsóbb a heroin, adagja egy doboz cigaretta árált sem éri el. Az iszlám tisztaságára felügyelő bizottságok felújították a járőrözést; gondosan ügyelnék a nők arcát takaró fátyol, csador alól előbukkanó hajtinosek előírt hosszúságára — ugyanakkor megtűrnek olyan, korábban Teheránban soha nem látott, s az iszlám szellemével gyökeresen ellen tétes cikkeket a vándoráriusoknál, sőt a nagy üzletek kirakataiban is, mint a fogamzásgátló tabletták, Madonna ás Samantha Fox kazettái, s a „kemény” kábítószerek. Holott az utóbbiak nagybani forgalmazása halálbüntetéssel is megtorolható. Ardebili főügyész ennek érvényt is akar szerezni — mint mondja, majd az újjáépítés és a stabilizálódás után. Az újjáépítésben bízik az ötvenmilldós Irán négymillió, munka nélkül tengődő •lakosa is. Ha stabil munka- alkalmak egyelőire nem is adódnak Teheránban, némelyest enyhült a fővárosra nehezedő nyomás azzal, hogy a háború pusztításai elől ide menekült vidékiek — a tűzszünet kisebb megsértésére vonatkozó kölcsönös vádaskodások ellenére — mindinkább bíznak abban, hogy végleg elhallgattak a fegyverek; így csapatosan költöznek vissza falvaikba — sok esetben falvaik romjai közé. Ambrus István pedig szombat—vasárnapi ülésén megerősített a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága. Urban a lengyel sztrájkhelyzetről elmondta, hogy az egyetlen sziléziai bányában, Stalowa Wolában és a néhány gdanski, szczecini munkahelyen összesen alig több mint 2300-an sztrájkolnak, ami a 17 millió lengyel dolgozó alig egyötöd százaléka, de mivel mások munkáját is lehetetlenné teszik és olyan fontos területet is érintenek, mint a szczecini kikötő, változatlanul nagy és közvetlen anyagi kárt okoznak-, politikailag pedig a párbeszéd és a nemzeti közmegegyezés ellen hatnak. Külön figyelmeztetnek arra, hogy Stalowa Wala és az északi hajógyár Gdanskiban egészében vagy részben hadiüzemnek számít, és az ott folyó munkabeszüntetés kedvezőtlenül befolyásolja Lengyelország védelmi képességeit, szövetségesi hitelét. PRÁGAI Forró nyár volt az idén Csehszlovákiában — aki tehette, vidékre menekült. A prágaiak jórésze mégis otthon marad, mintha várt volna valamire. Talán a kíváncsiság tartotta vissza őkett, a közelgő huszadik évforduló, az, vajon mi lesz augusztus 21-én? Az utca embere számára a két évtizednyi távlat ellenére a szövetséges szocialista országok csapatainak egykori bevonulása kínzó emlék, sok tekintetben megoldatlan és feldolgozatlan talány. Valóban szükség volt erre a drasztikus lépésre, ennyire súlyos volt a helyzet, eny- nyire nem tudtunk önmagunk úrrá lenni az eseményeken? — teszik fel a kérdést önmaguknak. Az idősebbek társaságban — ha erre terelődik a szó — szinte szégyenkezve, de bevallják: az ötvenes évek megpróbáltatásai, a személyi kultusz túlkapásai után 1968-ban Alexandr Dubcek vágyaik és reményeik, egy demokratikus, „emberi arculatú szocializmus” megtestesítője volt: a reformoké, a nagyobb szabadságé, a beígért anyagi jólété. Csehszlovákia -rendkívül nagy árat volt kénytelen fizetni 1968-ért, sokba kerülő halasztást szenvedett a gazdaság már akkor sürgető korszerűsítése. A konszolidációnak minősített folyamatot a régi, jónak tűnő, de rosszul bevált extenzív gazdasági módszerekkel hajtották végre, s ugyan ideig- óráig beköszöntött az álmos jólét, a politikai aktivitástól a privátszféra kényelmébe húzódott vissza a lakosság, de már a nyolcvanas évek elejére egyértelműen nyilvánvalóvá vált: komoly gondok vannak. Csehszlovákia a felszabadulás után a világ tizenkét legfejlettebb országa közé tartozott. A többi szocialista ország szeméLEVÉL ben a csúcstechnológiát, az ipari eszményképet jelentette — ám fokozatosan csúszott vissza, s napjainkra sok tekintetben — és itt Lubomir Strougalt, jelenlegi kormányfő idézzük — „hatalmas ipari múzeummá” vált. Hiába a nemzeti jövedelem növekedéséről beszámoló statisztikák (bár ezek megbízhatóságát sókan megkérdőjelezik) a gyarapodás többnyire mennyiségi. Tény, hogy a raktárakban elad- hatatlanul tornyosulnak az elavult áruk. A gazdasági kényszer- helyzet, a szovjet peresztrojka szele egyaránt a reformok meghirdetésére késztette a jelenlegi csehszlovák vezetést. Általános a gondolat, hogy húsz évvel ezelőtt hasonló gondok mozgatták meg a tömegeket. A csehszlovák állampolgár, nem csoda, zavarodottan figyel: két évtizeden át gondosan került fogalmak tornászták vissza magukat az újságok vezércikkeibe. Piac értéktörvény, vállalati önállóság, igazgatóválasztás, demokratizálás, nyílt politika, reformok. Mégiscsak Dubceknek volt igaza? — teszik fel a kérdést. A párt, a konszolidációt végrehajt! vezetés még 1970-ben külön dokumentumban foglalta össze: mik voltak szerinte a válság gyökerei, okai, kö vetkezményei. A „tanulsá gok két évtizeden át útmu taténak számított, de vissza visszatérő magyarázása mutatja, a közvélemény mindmáig nem emésztett meg igazán a húsz évve ezelőtt történteket, időseb! és fiatalabb nemzedék egy aránt árnyaltabb és ponto sabb magyarázatot követel Máig nem tudni például személy szerint kik kértél fel a pártvezetésből annal idején az öt szövetséges szocialista országot a segítség- nyújtásra, kinek vagy küknek volt érdeke elsorvasz tani a reformtörekvéseket mennyiben játszottak szere pet a nemzetközi vonatkozások? Augusztus 21-én minteg; tízezer ember az utcákra vo nuit. Lehet ezt magyarózn a nyugati sajtó felbujtásá val, a kíváncsisággal, a for rófejűséggel, a feltűnni vá gyással: ám biztos, valami jelzett, az elégedetlensége valami táplálta. Mindenek előtt 1968 tisztázatlanságai, ; most meghirdetett reformol bevezetésének elhúzódásé a szavak és tettek között ellentmondások. Mint az 1968-ról tartót kerekasztal-beszélgetés egyi , résztvevője a Rudé Právó ban, a párt lapjában megfő galimazta, a két évtizeddé ezelőtti fejleményeket é okaikat élesebb szemszögbő az átalakításnak, az új kri tikus történelem-szemlélet nek megfelelően kellene meg vizsgálni. Szem előtt tartv azt, ami 1968-ban valóba egészséges, bölcs, jószánde kú, lényeges volt, amit - néha — mint a gyerek« a fürdővízzel együtt kiör töttünk... Rohamrendőrök őrizetbe vesznek egy asszonyt augusztus 29-én, azon a kormányellenes tüntetésen, amelynek résztvevői Pinochet tábornok, a jelenlegi diktátor-elnök újra- jelölése ellen tiltakoznak Láng Jud Jubilál a „forró drót" Jubilál Moszkva és Washington között a „forró drót”: 25 évvel ezelőtt, 1963. augusztus 30-án hehelyezték üzembe a Washington és Moszkva között a gyors legfelső szintű üzenetváltást lehetővé tevő közvetlen összeköttetést. A „drótból” ma már szinte semmi sincs: az eredetileg telexvonalakon lebonyolított összeköttetést ma mesterséges holdak segítségével tartják fenn. A közvetlen összeköttetés megteremtésében a két ország képviselői a kubai válság után egyeztek meg. A cél az volt, hogy a gyors üzenetváltás műszaki feltételeinek megteremtésével biztosítsák az esetleges figyelmeztetésnek, a félreértések elkerülésének lehetőségét, a -két ország veze- ' tőinek biztos és állandó kapcsolatát. A közhiedelemmel ellentétben kezdettől fogva nem telefonösszeköttetést szerveztek, hanem írásos üzenetváltást. Tizenöt éven át ezt telexvonalakkal tartották fenn, de 1978-ban teljes egészében mesterséges át a holdakra terelték forgalmat. A két ország képviselői sohasem közölték, használták-e, s ha igen, milyen célokra a forró drótot. Az USA Tuday című lap, korábbi sajtójelentésekre hivatkozva, azt írja, hogy azt legalább öt alkalommal vették igénybe válsághelyzetekben, legelsőnek 1967-ben, a hatnapos közel-keleti háború idején. A „forró drót” összeköttetése azonban szinte állandóan üzemel, azt minden órában egyszer kipróbálják. Az Egyesült Államok nem tiltja be a légibemutatókat Perzsa vásár, tűzszünetben zárjának kereskedői, a ba-
