Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-31 / 208. szám

1988. augusztus 31., szerda

Somogyi Néplap

3

Biztató kezdeményezések

Á „tÍMonöt" egyike, Buxeák

Ki tudja, hogy még hány napi csendes eső kellett volna?! A homok szinte nyomtalanul elnyelte a két és fél nap csapadékát, olyannyira, hogy a délelőtti eső elálltával délután már zavartalanul indulhatott a silózás. Zavartalanul? Már ami a munkavégzés feltételeit illeti. Mert egyébként... Ahol most a silózógépek járnak, ott még zöldelilni kellene a kukoricának, hogy őszre értékes, szemes takarmány váljék belőle. De így?! A megszáradt leveleket, az alig-csöveket aprítja a gép.

— Még jó, hogy van szarvasmarha, így hasznosul a kényszermegoldás terméke.

Az elnök, a főikönyvelő, kora reggeltől a szakvezetők is már a jövő évi tervről tanakodnak. Úgy tartják, a sarkalatos feladatok ismeretében nem lehet késlekedni a tennivalók rendszerezésével.

— Az alapdokumentum megvan — jegyzi meg Ats Tamás elnök —, mert annak tekintjük a mi stabilizációs programunkat, amelyet tizennégy más, hasonló súlyos helyzetben levő szövetkezet is kidolgozott és több fórum, megvitatott, a megyei pártbizottság is.

Az élet szinte naponta rugalmas módosításókat követel, de a vezérfonalak adottak, van kapaszkodó. S a megkapaszkodás a nagyüzem számára létkérdés. Mit tudtak tenni ennek érdekében?

— A termelőállapokat, a földet módosítani nem, illetve csak kismértékben és igen nagy költséggel lehet —

Ülésezett a MUOSZ elnöksége

A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége augusztus 30-án, kedden ülést tartott. Áttekintette a szövetség munkájának megújítására s az ehhez szükséges objektív és szubjektív feltételek megteremtésére vonatkozó elképzeléseket, bírálatokat, javaslatokat. Sokoldalúan megvitatta a MUOSZ politikai, szakmai és érdekképviseleti tevékenységének korszerűsítését, a közérdeket tisztességgel szolgáló újságírói munka anyagi és erkölcsi megbecsülésének növelését célzó munkaprogram-tervezetét és úgy döntött, hogy azt a választmány szeptember 29-i ülése elé terjeszti.

A MUOSZ elnöksége foglalkozott a szövetség megújulási programjának elfogadásához és megvalósításához szükséges tennivalókkal. Úgy határozott, hogy a beérkezett javaslatokat egy rendkívüli közgyűlés összehívására, vagy a soron következő közgyűlés előbbre hozatalára, illetve egy országos újságíróaktíva megrendezésére ugyancsak a választmány elé terjeszti.

TANÁCSÜLÉS ELŐTT

Tarthatatlan szennyvízhelyzet

„Siófok híres városa bűzös várossá alakult” — így jellemezte találóan az egyik résztvevő az üdülőtulajdonosok fórumán azt a tarthatatlan helyzetet, mely az idén a városban és környékén kialakult. Először csak egyes napszakokban, később folyamatosan orrfacsaró bűz terjengett Siófokon.

Szarka Józsefet, a Siófoki Városi Tanács városgazdálkodási osztályvezetőjét kérdeztük :

— Miért van bűz, s mit lehet tenni ellene?

— A szennyvízhelyzet tarthatatlansága okozza. Korábban is voltak gondjaink. A vezetékrendszer, az átemelők, illetve a szennyvíztisztító olyan bűzt árasztanak, hogy

az egyszerűen elképesztő. A telephez közeli Aranytűd bevásárlóközpontból például délutánonként elmenekültek a vendégek. A szennyvíztisztító Balatonvilágostól Balatonszárszóig fogadja a szennyvizet. Kapacitása kicsi, jóllehet 1982-ben 10-ről 20 ezerre, majd 1985-ben 25 ezer köbméterre növelték a napi mennyiséget. A szennyvíz egy-két nap alatt ér be a telepre, s közben megkezdődik a bomlása. Az átemelők fölkeverik, felszabadítják a gázokat. Nyáron mintegy 10 —15 ezer köbméterrel több szennyvíz volt, mint ameny- nyit fogadni tud a telep. A" tisztítás hatásfoka erősen kifogásolható.

Mit lehet tenni? A legfontosabb, hogy nem szabad tovább növelni a szennyvízvezeték-hálózatot. (Ez évente mintegy 10—15 százalékkal nő.)

— Feltétlenül szükség van egy új, nagy kapacitású szennyvíztisztító építésére. Szabadi és Siójut térségében van erre kijelölt hely. Sürgősen meg kell kezdeni a munkát, hiszen a jelenleginek a továbbfejlesztése már nem célszerű, túl közel van a városhoz. Emellett többen felvetik az ésszerűnek látszó megoldást: Balatonföldvár

térségében is kellene egyet építeni. Egy ottani kisebb kapacitású telep legalább any- nyit segíthetne, hogy abban a térségben nem kellene lemondani a szennyvízhálózat fejlesztéséről.

Gy. L.

mondja Ats Tamás —, így nekünk a körülményekhez való fokozoitt alkalmazkodásban kel'l megkeresnünk a megkapaszkodás módját. Mindent ennék kellett alárendelni.

Egyértelművé vált, hogy a bizonytalan, jobbára veszteséget hozó növénytermesztés mellett a nagyobb súlyt a gazdálkodásban az állattenyésztésre kell helyezniük. A gyepre alapozott tejhasznú szarvasmarhatartást végül is elvetették fejlesztési lehetőségek hiányában, viszont hozzáfogtak a még ennél is kisebb befektetést igénylő húsmanhaágazat rendbe tételéhez, fejlesztéséhez. A jó példa a szomszédban van: a Balatonnagybereki Állami Gazdaság évék óta országosan kimagasló eredménnyel folytatja a hústermelést ex- tenzív körülmények között. Ezt a .törekvést anyagilag támogatja a húskombinát is. Mint az elnök megjegyezte:

— Hosszú távú együttműködést kötünk velük, háromszázról öt év alatt öt- hét&zázra növeljük a hús tehenek számát, fokozatosan megteremtve minden feltételt, hogy — miként a szomszédaink — mi is gazdaságosan folytassuk ezt a tevékenységet.

Új kezdeményezés volt az idén a baromfitertás. Az első tapasztalatok a döntés helyességét igazolják. A sárvári baromfifeldolgozóval kialakított kapcsolat alapján eddig tizenhétezer Íibáit neveltek a nagyüzemben. A felét pecsenyelibaként, első osztályú minőségben értékesítették, a másik felét toll- libaként hasznosítják. Az asszonyoknak nem köny- nyű és eddig ismeretlen feladat volt az eddigi háromszori tépés, de kiváló minőségi eredményt és természetesen. magas bevételt hozott ez a munka. Az értékes pe- helytől megfosztott libáik most a legelőn nevelkednek, s egy-két hónap múlva húslibaként adják el őket. De hogy az épület se álljon üresen : huszonegyezer pecsenyekacsa fölnevelésére is vállalkozott a gazdaság.

— Az első tapasztalat kedvező. Gondoltak-e a kisállattartás továbbfejlesztésére?

— Először is úgy, hogy jövőre hetvenezer libát szeretnénk neveim; ebből húszezer hasznosulna toli-libaként, lehetőleg megvalósítva a gépi tépést. Szeretnénk e' téren a háztáji integrációt is szélesíteni. A mennyiségi fejlesztés mellett az öreglaki és a bárdibükki állami gazdasággal közösen egy csúcstechnológiával fölszerelt baromfifeldolgozóról tárgyalunk. Ez a fejlesztés nemcsak a létrehozó gazdaságok számára jelentős, igen fontos lenne az ellátás javítása szempontjából is.

— összegezhetünk ezek alapján úgy, hogy az állat- tenyésztés a céloknak megfelelően indult a föllendülés útján. Mi a helyzet a fél évtized óta jabbára veszteséges növénytermeléssel?

— Változtattunk a szerkezeten . Ez volt az első év, hogy a nagyobb értéket hozó vetőmagtermétés felé fordultunk. Ha nem lett volna aszály, úgy vélem, itt is igazolódott volna a szándék helyessége. így azonban csak részsikerről beszélhetünk. Jól sikerült az olasz perje- fűmag-tenmelés, egy holland cég számára tyfon vetőmag, a durum búza a vártait hozta, illetve annál kevesebbet hozott a lóbab, a borsó. Annyi bizonyos: a vetőmagtermelés a jövőben is megtartja nálunk vezé-fonaljeillegét. Nagy teljesítményű magtisztítót is vettünk, úgy, hogy már bérmunkát is végzünk másoknak.

Hogy a megkapaszkodásért emellett mennyi belső szervezeti, takarékossági intézkedést tették, hosszú volna felsorolni. A nagyon szigorú, kemény következetességgel végrehajtott intézkedések érzékelhető eredményéket hoztak. Csakhogy ... Igen, csakhogy a szándékok egy részét — mint öt év óta szinte minden évben — ismét áthúzta a természet. A kalászos gabonák hiába hoztak rekordot a téesz történetében, a homokon igen nagy pusztítást okozott az aszály. A repce a várt mennyiség felét fermette, várhatóan így fizet a mára teljesen lesült napraforgó is. Igen jelentősek a károk a 850 hektár kukoricában, ezért is fogtak hozzá a mentés kényszerű módjához, a silózás- hoz.

Ats Tamás keserűen mondja:

— Tízmilliós kieséssel számolunk. Persze nincs Olyan szakember, aki ezt most hajszálpontosan fölmérhetné.

A két és fél napos esőt szinte pillanatok alatt elnyelte a homok. Ki tudja, melyik növény gyökere képes még ebből táplálékot továbbítani a termésnek. A földbe nem lehet bélelátni. A szándékokba, a förékvé- sekbe viszont igen.

— Nem keseredhetünk el. Meg kell vetni a lábunkat, hogy kikerüljünk a kritikus helyzetből... Tovább kell keresni az új módszerdket.

Vörös Márta

„A szövetkezet stabilizálódása hosszabb időszakot igényel. Programja minden részletre kiterjedő, alapos, elemzésen alapuló, több irányban próbálkozó, útkereső.” (Idézet ia kritikus helyzetben levő buzsáki tsz szakmai véleményezéséből.)

Megfoghatatlan...

Évtizedek óta gyötrődöm a „megfoghatatlanok” miatt. „Az egyik üzletben pzt mondta az egyik |eladó..„A településen valaki megszegte a szabályt..„Valahol csak a pult alól lehet kapni banánt, és nem mindenkinek”; „Az összefonódások révén törvényt szeg a tanács..

Légy okos te — és itt most nem rólam van szó! —, próbálj rendet teremteni. Márpedig rendet akarunk! Hitelt a szónak, tisztességet, becsületet, emberi bánásmódot és demokráciát, bürokráciamentes ügyintézést,; a személyes kapcsolatok kiiktatását, emberségét és realitást; s ha hozzá- tehetem még : egyszer s mindenkorra rendet tartani — és nem rendet teremteni — ebben az országban és szűkebb pátriánkban.

A rendteremtés alapfeltétele a nyíltszívűség. Nemcsak a tettek, hanem a gondolatok, az észrevételek vállalása is e témakörbe tartozik. Nem az anonimusokról akarok most írni, hiszen három és fél évtized alatt ki tudná összeszámlálni: hányszor emeltünk szót lapunk hasábjain az N. N.-nek felelősségviszolygása ellen. A névtelenséget még mindig „veszélytelenebbnek” tartom, mint a konkrétumok, a néven nevezés hiányát, amely lehetetlenné teszi a rend- teremtést.

Nos hát, beszéljünk-ma konkrétan a névtelen, a támpontot nem adó „háborgók” természetrajzáról. Mondanak valamit azzal a nem vitatott szándékkal hogy rend legyen Somogybán. De mert nem mondják meg, hogy hol, hogyan, kivel, miért és mit kellene kezdeni, alapvetően jó indulata szándékuk olyan, mint a szappanbuborék: elszáll, szétpukkan, s emlék marad az „űrben”. Nem lehet vele mit kezdeni.

Gondolataim lényege az: váj on csakugyan segíteni, rendet teremteni akar az, aki jóllehet névtelenül —, de megfoghatatlanul tárja föl társadalmunk feszültségeit? Hiszen azt sem teszi lehetővé, hogy bárki beszéljen- vele, tudakozódjon a helyszínről, a valóságról, a megoldás, a feloldás lehetőségéről. S ha nem ad alkalmat erre, akkor csakugyan segíteni akar? Vagy intimpistáskodó, kötözködő, személyiségileg sértett, netán rosszindulatú ember?

Akarunk-e segíteni? Ez a gondolat munkál bennem, s a tapasztalatok alapján azt gyanítom: nem éppen ez a cél ! így nem is lehet előbbre vinni életünket.

Meglehet, hosszúnak tetszett a bevezetés, de okom volt rá. Ismerkedjenek meg hát néhány konkrétummal.

A szerkesztőségbe érkező névtelen — és megfoghatatlan! — levelek mellett ilyenek sokasága terheli a vezető szervek irattárát is. Gyakran nem is tudnak mit kezdeni velük. A bejelentések valósnak látszanak, de bejelentőikkel nem lehet szót váltani. Vajon csakugyan rendet akarnak? Szándékuk — enyhén szólva — kétségbe vonható...

'Névtelen levelet kapott például a megyei tanács elnöke. Tisztelt Elnök Barátom! — volt a megszólítás, s az illető hozzátette: „Egy olyan vezető, aki nem ellenőrzi a beosztottait, nem lehet elvtársam...” Azután hozzátette, hogy a beosztottak jó, és szép jelentésekkel félrevezetik a feletteseiket (ezt időnként nem vitathatom), s az.után ócsárol egy községi tanácselnököt (a világért sem mondaná meg, hogy 'leiről van szó), mondván: a valamikori gróf a saját költségére építtetett, de bezzeg a mai tanácselnök ... És nemcsak magának. „Mert részére csak az a becsületes ember, aki magas beosztásban van, s az ő számára nincs törvény. Építési tilalom van, de az illető 80 m--es, komfortos „melléképületet” is építhet — engedély nélkül, s az ellenőrzés elmarad. Vagy szabálytalanul kap engedélyt...” Baráti, kapcsolati alapon dönt a tanácselnök, és nem a törvények, a rendelkezések alapján. De „bízzunk a jövőben, mert az idő megy, de a becsületes magyar nem felejt...”

Ezt mondta el a névtelen levélíró, s meglehet: igaza van. De ha én lennék a megyei tanács elnöké, bennem is fölmerülne a kérdés: hol találom a levélírót? Mert kellene, hogy bővebben kifejtse tapasztalatát. Aztán. Nyilvánvaló, hogy Balaton-parti tanácselnökről és beosztottairól van szó. De kihez nyúljak? Kapaszkodó nélkül, konkrétumok nélkül mit vizsgáljon ki az apparátus? Vádolhatok-e, „rágalmazhatok-e” bárkit a gyerek nevén nevezése nélkül? És egyáltalán: csakugyan segíteni akar az állampolgár a rendteremtésben, vagy csak áskálódik. Honnan tudjam? Ez foglalkoztatna engem, ha megyei tanácselnök lennék, de fő- szerkesztőként sem tudom mit tegyek. Számos esetben tehetetlenségre kárhoztat a névtelenség, a megalapozatlan általánosítás, a konkrétumok hiánya. Pedig mi aztán tömegével kapunk ilyen leveleket. Többségük életútja a papírkosárban végződik. Pedig a sorokban érzem a rendteremtés, a tisztesség szándékát. Mit kezdjek velük? Megfogha- tatlanok.

Tisztelt Szerkesztőség ! Az olvasói észrevételre választ kérek és várok a megyei székhely tanácselnökétől. Nem mulasztja el, azt írja: „Megállapítottuk: sem Magyar István (Toldi u. 14.), sem Magyar Istvánné (Béke u. 25.) bejelentést nem tett, a házfelügyelő pedig úgy nyilatkozott: a bejelentés nem fedi a valóságot.” A városi tanács utána járt. Rendezni akarta a panaszt. A bejelentő, azonban mások nevét használta, vele nem lehetett beszélni, a tények is mást mutattak...

Mitől vagyunk ilyenek? Mi magyarok, akiknek — kis nemzetünk ellenére — nevünk, hitelünk van a világban miért nem tudjuk nevén nevezni a gyereket?

Mondhatnék persze ezernyi témát. Nemcsak szerkesztőségünk levelezéséből, hanem — ismerve a megye közéletét — az információs jelentésektől kezdve a legkülönbözőbb szervekhez — a Központi Bizottsághoz is — beadott észrevételekről. Hiszik vagy sem: a névtelenséggel, de a konkrétumok hiányával sem lehet elérni semmit! Pedig rendet, tisztességet, az elveink szerint valót akarjuk.

Kímélje meg hát magát az olvasó, ha bármilyen szervhez nagy általánosságban: a nevek, a helyszín, a megfogható valóság nélkül akarja elmondani véleményét. Vegye figyelembe, hogy ennek az ideje lejárt! Jól tudom, olvastam, hogy amikor a fasiszta Németország Magyarországot is letaposta, s amikor megjelent hazánkban a felszabadító szovjet hadsereg, sehol Európában nem kaptak annyi névtelen följelentést, mint a mi hazánkban. Tanulság ez, de felejtsük el, mert jobbat akarunk bármikor volt sorsunknál.

Azt gondolom: Nyílt színre kell állnunk, ha jobbat akarunk. Őszintén kívánom: az általánosságokban betűvetők, a névtelenek tolla száradjon ki egyszer s midenkorra! Aki őszintén és igazán jobbat ákar, annak nyílt szívvel, őszintén kell vallania észrevételét.

A megfoghatatlan álláspontok ideje lejárt!

Jávori Béla