Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-13 / 193. szám

1988. augusztus 13., szombat Somogyi Néplap A megújuló párt régi tagjai A tagkönycsere előkészí­tése során a partból kilé­pették között az átlagosnál nagyobb arányban voltak nyugdíj-as, régi párttagok. E ,ény kérdések sorát veti fel. Milyen a nyugdíjas pártta­gok közérzete? Hogyan ké­jesek eligazodni a gvorsan /áltozó világban? Miként ?rt ékelik a pártban zajló negújulási folyamatot? Székről kérdeztük Szabó sá'ndort, a kaposvári Latin­ra körzeti alpszervezet tit­kárát. 1980 óta tölti be ezt i tisztséget, s ő maga is ívugdíjas. Véleményét a két személy kivételével ívugdíjasokból álló 68 tagú [lapszervezetben szerzett ta- »asztalataira alapozta, s sza- 'ai egy korosztály helyzetét, »lláspontjót is tükrözték. — Nálunk öten közölték kilépési szándékukat. Volt, iiki egy korábbi munkahe- yi sérelmét hozta fel to­lókként, ám olyan is, aki gyszerűen megkérdőjelezte, :Ogy van-e értelme nyugdí- asként párttagnak lenni? — Sokak szerint kétséges, nnak a korábbi elkötele- ettsége, aki az egzisztenciá- is függés megszűnését kö- 'etöen kéri tagsága meg- züntetését. — A nyugdíjba vonulás a lóban választóvíz. Vannak záriban olyan esetek is, mikor nem lehet az erköl- si felelősséget csupán a ki- épőre hárítani. Például az, ogy a fegyveres erők és esteietek volt tagjai között liszonylag magas a nyugdí- azásukkal együtt kilépők ránya, abban nemcsak az gyének elkötelezettségének iánya a ludas, hanem a orábbi pártépítés is. Volt lőszak, amikor egy ilyen lapszervezet értékelésében neghatáirozó volt a tagfel- ételi szám. Emiatt olyanok b bekerülték a pártba, akik lépést nem maguk kezde- nényezték. Egy másik alap- ze.rvezetben az egyik kilépő arról beszélt, hogy ő nem ezt tanulta a pártról, annak vezető szerepéről... Lénye­gében tehát nem tudott azonosulni a változásokkal, s meggyőződését fel nem adva a kilépést tartotta tisz­tességesnek. — A pártértekezlet után mi foglalkoztatja a nyugdí­jas párttagokat? — Elsősorban a politika és a gazdaság változásai. A körzeti alapszervezetek ösz- szeté.teléből adódóan a véle­mények is sokfélék. Más­ként ítél meg valamit a hat elemit és másként a politi­kai főiskolát végzett. Elté­rően a kisnyugdíjas és az is, aki elégedett személyes sorsával. Sokan a jelensé­gekből ítélnek, s közben nem értik a lényegi össze­függéseket. Akadnak így té­ves nézetek; van például, aiki azt gondoltja, ha ő dönt­hetne, hetek alatt „rendet tudna teremteni”, ám olyan is, aki kétségei ellenére igyekszik megérteni, elfo­gadni a változásokat. — Utalt rá, hogy a téves, megmerevedett nézetek egyik oka a tájékozatlanság, az összefüggések ismeretének hiánya. — Rendszeresen kérünk föl előadókat ideológiai, po­litikai témájú tájékoztatók­ra. A pártbizottságtól a ko­rábbiaknál több információt kapunk. Meghívnak például a pártbizottsági ülésekre, ahol’ új érveket találok a meggyőzéshez. Am aki, mondjuk, maga is részt vett a tsz-szervezésben, nehezen ér|ü meg, miért van, hogy most a tsz bérbe is adhatja a földjét. Átélték, mikor ál­lamosították a magánvállal­kozásokait, most meg ösz­tönzik, példaként állítják elénk őket. Tőke, pénzpiac, részvénytársaság, munka- nélküliség ... A hasonló fo­galmak e korosztály nagy része számára nehezen emészthetőek. Vannak, akik a pártirányítás új módsze­reit illetően kétkednek, s úgy vélik, a párt kezéből kicsúszik a vezetés. Téves nézetek ezek, ám mindany- nviszor az eredmények fél­téséből fakadnak. Nekem is vannak dilemmáim, például á tervezettet meghaladó inf­lációval vagy a szakszerve­zetek érdekérvényesítő lehe­tőségeivel kapcsolatban, de igyekszem alaposan tájéko­zódni, nehogy magam is sommásan ítéljek. A párt- értekezlet sok kérdésben tiszta vizet öntött a pohár­ba; ennek az idősebb párt­tagok körében is kedvező volt a visszhangja. — Érzékelik-e, hogy már nemcsak lehetőség, hanem szükség is van kezdeménye­zésre, a döntéseket megelő­ző vitákra? — Évtizedekig azt szok­ták meg, hogy volt egy ha­tározat, ahhoz kellett iga­zodniuk. Nem könnyű eb­ben a karban megtanulni önállóan gondolkodni, kez­deményezni. — A pártmun­ka új stílusáról, az alap­szervezetek növekvő szere­péről sokat beszélgettünk. Mégis időről időre akad, aki valamiféle központi irány- mutatást hiányol. — Említette, hogy néme­lyek úgy érzik, nincs értel­me nyugdíjasként párttag­nak lenni. Van-e érve ezzel szemben? — Aki nemcsak „tagköny­ves ember” volt, hanem kommunista, az szerintem el sem tudja képzelni az életét a párt közössége nél­kül. Az alapszervezet cse­lekvési lehetőséget is ad, de mindenekelőtt fórumot, ahol az emberek elmondhatják, ütköztethetik a véleményü­ket. Úgy gondolom, aki már érezte az együvé tartozás élményét, az elvtárs szó tar­talmát, anrnalk nem is kell több érv. B. F. Egyutcás Somodor — Az első kanyar után egyenesen. Onnan már nem fog eltévedni. Egyetlen utcá­ja van csak a falunak, köny- nyen megtalálja — igazit út­ba egy fejkendős néni, míg Mernye felé baktat. Somo­dor és Mernye között majd­nem hat kilométer a távol­ság, s míg a vasúti megálló el nem készült, naponta jó néhányan megtették ezt az utat gyalog. — A legnagyobb gond évek óta a közlekedés volt So­modorban. Busz nem sok járt a faluban, a vonat pedig egyáltalán nem állt meg. Akinek nem volt autója, ke­rékpárja, térdig járta a lá­bát, ha valami dolga akadt a megyeszékhelyen vagy a községi közös tanácson — mondja Végh Imre mernyei tanácselnök. — 1986-ban készült el a vasúti megálló, nagy ünnep volt a falu életében. 5 ki­lométer helyett így csak 300 métert kell gyalogolniuk. Re­mélték, hogy így sikerül a fiatalokat is itt tartaniuk, A TANÁCSÜLÉSEK NYILVÁNOSSÁGA de aki tehette, nagyobb te­lepülésre vagy a városba köl. tözött. — Többnyire csak az idő­sek maradnak. Pedig van itt iskola, óvoda, helybe megy az orvos. Talán csak a fog­lalkoztatás okoz gondot. A mernyei téesz galvanizáló melléküzemágán kívül nem sok munkahely van a lalu­Eredményes évek a Nagyatádi Cérnagyárban Összegezték az átfogó vizsgálat tapasztalatait (Tudósítónktól) Két hónapig tartott az át­fogó vizsgálat a Nagyatádi Cérnaigyárba-n: három év munkáját tekintették át. Az elkészített összegezést a hely­színen vitatta meg a Mas- terfil Pamutfonó-ipari Vál­lalat vezetősége, Krauth Pálné vezérigazgató elnök­lété vél. Az összefoglaló jelentés­hez Eitler György vezér­igazgató-helyettes fűzött szóbeli kiegészítést. A vizs­gálat megállapította', hogy a három év alatt a cérnagyár- r»ál 68 millió forint értékű volt a beruházás, új, kor­szerű technológiáit honosí­tottak meg. Folytatódott a környezetvédelmi beruházás. A lúigbepárló és a szenny­víz-tisztító egységek üzembe helyezése a környezetvédel­mi hatáson kívül kedvezően befolyásolta a nátronlúg fel- használását és előkészítette a reciirkulációs üzemmenet­re való áttérést. A technikai feltételek változása megte­remtette a lehetőséget a ter­melékenység és a termelés növeléséhez, a minőség ja­vításálhoz, a gazdaságosabb gyártmányszerkezet kialakí­tásához. A vizsgált időszakban a gyár munkaerőhelyzete ki­egyensúlyozott volt, nőtt a szakmunkások részaránya. Az irányítás szerkezete is kedvezően változott. A ru- gatlmas alkalmazkodó ké­pesség növelése, az önálló­ság fokozása érdekében gyá­ri hatáskörbe került az anyagbeszerzés, a szállítás és a minőségellenőrzés. A termelés dinamikusan növekedett: a tavalyi kész- árutermelés 32,9 százalékkal haladta meg az 1985-öst. Ezen belül is kimagasló ütemben nőtt az exportter­melés, amely 1987-ben két­szerese volt a két évvel ko­rábbinak. A gyár az export­feladatait határidőre és jói teljesítette. Kiemelkedő szín­vonalon, szervezetten oldot­ta meg az állóeszközök fenn­tartását. A költségekkel jól gazdálkodtak, a géppark műszaki állapota jó. A gyár­tástechnológia fokozatos fej­lődését az egyre javuló mi­nőségi eredmények és a csökkenő .reklamációs költ­ségek is bizonyították. A munkaerő- és a bér- gazdálkodás megfelelő, a lét­szám a gépi kapacitások nö­vekedésévé! összhangban változott. A vezérigazgató­ság felhívta a gyár vezeté­sének figyelmét arra, hogy a növekvő mértékű túlóra­felhasználást ütemesebb programozással csökkentsék. Szorgalmazzáik, hogy a fes­ték- és vegyszerellátási za­varok megelőzése érdekében még jobb kapcsolat alakul­jon ki a gyári és a köz­ponti munkatársak között. A változatlanul nagy ex­porttermelés mellett a jö­vőben nagyobb gondot kell fordítaniuk a kiegyensúlyo­zottabb belföldi ellátásra is. Az összefoglaló jelentés alapján készített gyári in­tézkedési tervet — amelyet Gregor István igazgató ter­jesztett elő — a vezérigaz­gatóság jónak tartotta és jóváhagyta. ban. Néhány éve ugyan pró­bálkoztunk libatenyésztés­sel, de ki tudja miért, nem aratott nagy sikert az asszo­nyok körében. Nem vállalták az otthoni munkát, inkább bejárnak Kaposvárra dol­gozni. Somodor lakóinak a több­sége a megyeszékhelyen ta­lált munkát, vagy a Kapos- gép mernyei gyáregységében. Kevés az olyan szerencsés ember, mint Fehér Lajos, aki a saját házában dolgoz­hat, s a munka ráadásul kedvenc időtöltése is. A 65 éves, életvidám — ma már nyugdíjas — férfi csontfara­gással keresi a kenyerét. — 1953-ban fogtam elő­ször a kezembe csontot, hogy kipróbáljam, mire megyek vele. Azóta sok-sok kürtöt, vázát, tálkát és még ki tud­ja, mit nem faragtam... Somodor azon kevés so­mogyi község iközé tartozik, ahol még mindig gond van az ivóvízzel, a magas nitrát­tartalom miatt. Év végéig, míg el nem készül az ivóvíz- vezeték, nagy szükség van a csecsemővízre. Ennél többen már csak sörért állnak sor­ba. A kocsmáros igazán nem panaszkodhat. Hosszú sorok állnak napközben a pultnál, Megalapozottabb döntésekre, a demokratizmus szélesí­tésére, az állampolgárok rendszeres bevonására készül — politikánk szellemében — a megyei tanács is. Hetek óta az foglalkoztatja a legilletékesebbeket: hogyan, milyen mó­don tárják szélesre a megyei tanácsülések színterének ajta- jait, miként szerezhessenek személyes élményeket, benyo­másokat a választók a testület munkájáról, s hogyan érvé­nyesüljön az eddiginél is jobban az állampolgárok szándé­ka, véleménye, akarata a döntésekben. Egyszerűbben fogal­mazva: közvetlenebbül is közük legyen ahhoz, ami értük történik a megyében. A tanács figyelembe vegye tehát ál­láspontjukat, s minden eddiginél jobban vonja be őket a döntések előkészítésébe is, necsak a végrehajtásba! Nos, hát a szándék körül nem volt — és nem is lehe­tett vita —, hiszen előremutató módszerek kialakítása áll a gondólkodás középpontjában. Az viszont kétségtelen, hogy ha nem a formát, hanem a tartalmat állítjuk a középpont­ba (márpedig ez a cél!), akkor nem is olyan könnyű a megoldás. Mi kristályosodott ki eddig az eszmecserékből? Az min­denképpen, hogy a választóknak több közük van és lesz a testület munkájához, mint eddig volt. Ahhoz, hogy az appa­rátus, a testület és a tisztségviselők is jobban, világosabban lássanak, a tömegek véleményének ismeretében szervezzék, irányítsák Somogy életét, ellátását, fejlesztését, ahhoz új módszereket kell találni. A nyilvánosság egyik közvetítő eszköze kétségkívül a sajtó, jelen esetben a Somogyi Néplap. Milyen megállapo­dás született köztünk ás a megyei tanács vezetői között? Az, hogy lapunk — hivatásának megfelelően — segíti a nyilvánosság kibontakozását. Vállaltuk például, hogy egv- egy megyei tanácsülés fő napirendjének korai ismeretében megkérdezünk néhány — a témában jártas, az összefüggé­seket is felismerő — állampolgárt, s észrevételeket, javas­latokat kérünk tőlük. A megújulás első fázisában — két- három héttel a testületi ülés előtt — röviden összefoglaljuk a témát; tájékoztatási munkánkban' azonban elsősorban a várható döntésekre, határozatokra — s ha lesznek, remél­jük igen! — alternatívákra összpontosítjuk olvasóink figyel­mét. Azértt mondjuk, hogy az első fázisban, mert később szerintünk sóikkal értelmesebb volna, ha a lakosság nem az apparátus, a szakemberek véleményéről, elképzelt döntései­ről mondaná véleményt, hanem az irányító szakemberek álláspontjával együtt az ö — tehát a választók — tapasz­talatainak ismeretében készülnének el a jelentések, s a ha­tározat-tervezetek is. Erre azonban — úgy tetszik — kis ideig még várni kell... Az összefoglaló, az előzetes sajtótájékoztatás célja sok­rétű. Megtudhatják belőle az állampolgárok, hogy mi fog- lal'koztátja az irányító szervet, mire készül a tanács. De ennél is fontosabb, hogy konkrét észrevételeikkel, tapasz­talataikkal, véleményükkel és javaslataikkal időben — tehát a döntés előtt! — fordulhatnak a megyei tanácshoz. Meg­győződésünk szerint egy ilyen módszer kialakítása során és eredményeképen csökken a tévedés lehetősége, az elfogult­ság egyik-másik témtakörban, sőt az összefonódás kétes ér­tékű, s a kapcsólatökra épülő szubjektív döntések száma is. Arról már nem is szólva, hogy milyen lendítőerőt adhat egy megye lakosságának ha. a maguk szándékait, törekvé­seit látják megvalósulni szűkebb hazájukban. Természetesen itt sem szabad hirtelen, robbanásszerű vátozásra, sikerre számítani; mini ahogy arra sem, hogv minden településen, minden állampolgár hozzá tud majd szólni és járulni a döntés megalapozottságához. A lehetőség azonban önmagában is hajtóerő! A tanácsülések nyilvánossága eszköztárának más mód­szerével is élni akar az apparátus. Ahogy hallottam: zárt rendszerű televízióláncot építenek ki. Ennek segítségével az érdeklődő, akkor éppen ráérő és a lehetőséggel élni akaró állampolgárok a megyei tanács kistermében, a földszinten monitorokról nyomon követhetik a testületi munka minden mozzanatát. Ha áz érdeklődés fokozódik, elképzelhető, hogy a szomszédos városi művelődési központ nagytermét is erre a célra hasznosítják a tanácsülés idején. A kezdő lépések biztatóak, és tiszteletre méltóak. Gya­korlati tapasztalatok híján nyilvánvalóan negyedévről ne­gyedévre tökéletesíthetők. S mint ahogy a tanács apparátu­sának, vezetőinek is tanulniuk kell a módszert, s már az első tapasztalaitokból is levonni a tanulságokat, úgy nekünk, állampolgároknak is becsülni kell ezt az új lehetőséget, hogy egyre jobban megtanuljunk élni demokratizmus adta lehetőségeinkkel. J. B. — 1963 óta lakunk itt az urammal, s akkor még nem voltunk ilyen egyedül. Las­san azonban mindenki be­költözött a városba, csak az öregek maradtak itt, 13 csa­lád. Pedig csendes, jó vidék ez: tiszta a levegő, sok a zöld, lehet állatot tartani — mondja Kemény Györgyné, s mutatja birodalmát. — A gyerekek már távol élnek tőlünk, de ahogy tud­juk, segítjük őket. Hiába, ez a falusi szülők sorsa. A gye­rekek nagyobb településre vágynak, s lassan kiürülnek a falusi porták. Horváth Éva estére pedig cigányokkal te­lik meg az ivó. — Sok a faluban a cigány, a többségük becsületesen dolgozik, tisztességesen él. Gond csak a falujáró, ván­dorló cigányokkal van, vagy azokkal, akik hónapokra ide. költöznek egy-egy családhoz — mondja Koleszár Jánosné elöljáró, akit nagy munká­ban találunk. Dolgoznak a kőművesek, a festők: épül- szépül a régi ház. Üj házat nemigen találni a faluban, a tőle nem mesz- sze levő Somodor-pusztán pedig a százéves épület még fiatalnak számít.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom