Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
Somogyi Néplap 1988. július 2., szombat Befejeződött az Országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) Boldizsár Iván (országos lista), a Magyar Pen Club elnöke, elmondotta : tudja, hogy elsősorban az erdélyi magyar falvak ügye aggasztja a közvéleményt. Ám a területrendezési terv végrehajtása a románlakta falvakat is veszélyezteti, s ezeknek a kistelepüléseknek a kultúrája is fontos része az egyetemes európai kulturális örökségnek. A továbbiakban a külügyi bizottság által elkészített állásfoglalási javaslathoz fűzött szövegmódosító észrevételeket. Befejezésül arról szólt, hogy magyar részről hosszú ideig rendkívüli önmérsékletet tanúsítottunk. Az Országgyűlés is hallgatott akkor, amikor már tudta, hogy az erdélyi magyarság nehéz helyzetben van. Mivel azóta a helyzet még rosszabbá vált, nem bizonyult járhatónak ez az út. De az állásfoglalás-tervezet célja nem a sérelmek föl- hánytorgatása, hanem annak a szándéknak a hangsúlyozása, hogy Magyarország változatlanul kész az érdemi együttműködésre Romániával — mondta Boldizsár Iván. Schöner Alfréd (országos lista), a Magyar Izraeliták Országos Rabbitanácsának elnöke saját közösségének történelmi tapasztalataira hivatkozva emlékeztetett arra, hogy mit jelent a közömbösség, ugyanakkor mit jelent az, ha az emberek nem közönyösek, hanem felemelik tiltakozó szavukat minden olyan ügyben, amely egy közösséget emberségében, gondolkodásában, anyanyelvében, múltjában és jelenében sért. Most a magyar társadalom minden része felemelte tiltakozó szavát, és felajánlotta segítségét. Kérte, hogy az állásfoglalásból az egyházak szerepére utaló gondolat ne maradjon ki. Barcs Sándor (országos lista), az MTI nyugalmazott vezérigazgatója, az Interparlamentáris Unió magyar tagozatának elnöke felszólalásában emlékeztetett a magyar—román kulturális egyezmény 1948. január 30- án történt törvénybe iktatásának vitájára. Az akkori ülésszakon a koalíciós pártok nevében ő tartott lelkes előadói beszédet, amelyben a magyar és a román nép egymásra utaltságáról, a magyar nemzetiség jogegyenlőségéről, megnyílt kulturális fejlődési lehetőségeiről szólt. A Romániában élő magyarság életében a kedvező változások sora 1948 után is folytatódott: magyar autonóm terület létesült, magyar színházak működtek a nagyvárosokban, rádió- majd tévéműsorok szóltak magyar nyelven, irodalmi folyóiratok, folklór-kutatások indultak meg. S aztán lassan, sorjában minden a visszájára fordult. Megszűnt a Bolyai egyetem és a marosvásárhelyi magyar nyelvű oktatás az orvostudományi és gyógyászati intézetben, felszámolták a magyar nyelvű agrárképzést, töredékére csökkent a magyar nyelvű rádió- és televíziós adások időtartama, és iskolák egész sorát számolták fel. Az egyetemi képzésnél szigorúbb numerus clausust alkalmaztak, mint a Horthy-rendszerben Magyarország. A magyar anyanyelv használata nemcsak hogy nem nyert hivatalos elismerést, hanem egyenesen nem kívánatosnak, hátrányosnak kezdett számítani. Ezek miatt értett egyet a képviselő a Magyar Ország- gyűlés áll ásfogla lásávail. Ezt követően Szűrös Mátyás mondott köszönetét a hozzászólásokért, és kérte az Országgyűlést, bízza meg a külügyi bizottság elnökét és titkárát, hogy az elhangzott javaslatok alapján véglegesítsék a szöveget, mutassák be az Országgyűlés elnökének és adják át a sajtónak. Szavazás következett : az előterjesztést, annak közzétételét a javasolt módosításokkal, s eljuttatását a Román Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűléséhez, az Országgyűlés egy tartózkodással elfogadta. Á magyar Országgyűlés állásfoglalása a romániai „területrendezési programról Ez év március elején a Román Szocialista Köztársaságban hivatalosan bejelentették az ezredfordulóig szóló „nagyszabású” területrendezési program végrehajtásának megkezdését. A programban célként a romániai településszerkezet modernizálását, a város és falu közötti különbség felszámolását, a megművelhető mező- gazdasági földterület növelését jelölték meg. Az elhatározott tervek szerint a falvak száma a jelenlegi 13 ezerről 5 ezerre csökkenne. E program hazánk lakosságában mélységes aggodalmat és nyugtalanságot, a széles nemzetközi közvéleményben megütközést és tiltakozást váltott ki. Országok parlamentjei, különböző pártok, társadalmi szervezetek, egyházak és közéleti személyiségek emelték fel szavukat. Magyar részről diplomáciai lépésekre és széles körű állampolgári tiltakozásra is sor került. Az Országgyűlés osztja a közvélemény jogos aggodalmát. A romániai falvak felbecsülhetetlen történelmi es kulturális kincsek hordozói; Európa s az egész emberiség közös anyagi és szellemi örökségének elidegeníthetetlen részét alkotják. A „szocialista fejlődésre” hivatkozva felszámolásra ítélt települések értékeinek megsemmisítése nemcsak a magyar, a német és más nemzetisé- gűeknek, hanem a román népnek is pótolhatatlan veszteséget jelentene. A terv végrehajtása a romániai nemzetiségek számára anyagi és szellemi bölcsőjük elpusztítását, közösségeik szétszóródását, emberi tragédiákat, végső soron erőltetett, meggyorsított beolvasztásukat jelentené. A területrendezési terv végrehajtásának megkezdése újabb terheket róna a magyar—román viszonyra is. A településszerkezet ilyen jellegű átszervezésével, „modernizálásával” együttjáró kényszerű lakóhely-változtatás, az áttelepítések, összességében a nemzetiségeket korlátozó politika sérti az alapvető emberi, nemzeti, nemzetiségi jogokat, ellenkezik a humanizmus szellemével és a szocializmus eszméjével. Az emberi jogok védelme és az egyetemes kultúra értékeinek megőrzése az egész emberiség ügye. Ezen jogok tiszteletben tartására Románia is számos nemzetközi dokumentumban — így az Egyesült Nemzetek Szervezete „A polgári és politikai jogok nemzetközi egységokmányában”, valamint a helsinki záróokmányban — legmagasabb szintű erkölcsi, politikai és nemzetközi jogi kötelezettséget vállalt. A Magyar Népköztársaság Országgyűlése kifejezi reményét, hogy a Román SzoPálfi Dénes (Zala megye), még az elmúlt ülésszakon interpellált az Országos Ár- hivatal elnökéhez a lakossági elektromos áram fogyasztói árának egységesítése tárgyában. Az akkor kapott választ sem ő, sem az Országgyűlés nem fogadta el, így az interpellációval kapcsolatos vizsgálatot az Országgyűlés terv- és költségvetési, .valamint ipari bizottsága végezte el. Együttes jelentésűikről határoztak most a képviselők. A két bizottság az interpellációban foglalt kérdés megvizsgálására és a szükséges javaslat megtételére albizottságot hozott létre. E testület megállapította, hogy a jelenleg érvényben lévő tarifarendszer nem ösztönöz a villamosenergia racionálisabb felhasználására, a területi differenciálás nem felel meg az Objektív követelményeknek, tehát az interpellációban felvetett rendezési igény jogos. Ezért az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy a szükséges feltételek megteremtésével, az általános árpolitikai intézkedések keretén belül rendezze a villamosenergia- tarifarendszer problémáit. A tarifarendezés előkészítését cialista Köztársaság kormánya felülvizsgálja ez irányú elképzeléseit, terveit, eltekint azok végrehajtásától. Ezzel jelentős akadályt hárítana el a magyar és a román nép közeledésének, barátsága elmélyítésének, a két ország internacionalista együttműködésének útjából is. Ez országaink közös érdeke és célja. A magyar Országgyűlés felhívja a Román Nagy Nemzetgyűlést arra, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása szellemében tegyen meg minden erőfeszítést e súlyos problémák megnyugtató rendezésére. Magyarország változatlanul kész az érdemi együttműködésre. és végrehajtását úgy javasolták, hogy az új díjrendszer fokozatos bevezetése 1989-ben kezdődjön meg és 1991-ig fejeződjék be. A jelentésben foglaltakkal Pálit Dénes képviselő és dr. Szikszay Béla, az Országos Árhivatal elnöke egyetértett. Pálfi Dénes ugyanakikor megjegyezte : bízik a kormányban, hogy 1989-ben az első lépést valóban megteszi ebben a kérdésben. Az Országgyűlés a terv- és költségvetési, valamint az ipari bizottság együttes jelentését negyven ellenvéleménnyel és hét tartózkodás mellett elfogadta. « * * Ezután az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának jelentését vitatta meg a parlament. Kovács András (Heves megye), a tavaszi ülésszakon a mezőgazdasági üzemék hitelellátása tárgyában a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez interpellált. Miután a választ a képviselők többsége nem fogadta el, az il- letéíkes bizottság vizsgálatot végzett, s arról jelentést készített. A jelentést kiegészítve Kovács András elmondotta : Interpellációk nem elégedett a bizottság állásfoglalásában megfo- galmazottákkal. Javasolta, hogy a jelentést egészítsék ki a következőkkel: a Magyar Nemzeti Bank adjon egyértelmű garanciát arra, hogy megteremti a feltételeket a felvásárláshoz szükséges források biztosítására; a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter pedig szorgalmazza azt, hogy az élelmiszergazdaság finanszírozását hosszabb távon kiemelten kezeljék. Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke biztosította a képviselőket arról, hogy a bizottság áltál készített jelentést elfogadhatják. Az abban leírták szerint a harmadik negyedévre a kereskedelmi bankokkal megállapodtak a szükséges rövid lejáratú finanszírozás biztosításában. A terv- és költségvetési bizottság jelentését a mező- és élelmiszer-gazdasági üzemek hitelellátásáról az országgyűlés 24 ellenszavazattal és 26 tartózkodással elfogadta. Hellner Károly ' (budapesti képviselő) az új gépkocsik előjegyzésével kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy 1979 óta folyamatosan irritálja a gépkocsivásárlókat az esetenként hosszú évekre lekötött előleg nagy aránya s az alacsony kamatláb. Indítványozta, hogy új gépkocsit vagy a _ más árukhoz hasonló feltételekkel lehessen megvásárolni, vagy a várakozási időtől függően, differenciáltan állapítsák meg az előleget és kamatot. Villányi Miklós pénzügy- miniszter elmondta: egyetért a személygépkocsielőleg-fizé- tési rendszer és annak feltételeire vonatkozó eddigi szabályok felülvizsgálatával. Az interpellációban alternatív javaslatok hangzottak el, ezeket és esetleges további lehetőségeket alaposan meg kell vizsgálni. Kérte, hogy írásban adhasson választ. Stadinger István bejelentette: az Országgyűlés tudomásul veszi. Dr. Horváth László (Bács- Kiskun megye) az állatorvoslásban használatos gyógyszereiknek az év elejétől kezdve krónikussá váló hiánya kapcsán fordult az ipari miniszterhez. Berecz Frigyes ipari miniszter hangoztatta: a képviselő létező, komoly gondra f hívta fel a figyelmet. Felszámolására — saját gyártással, illetve behozatallal — intézkedés született. A kereskedelmi miniszter biztosítja a feltételeket a gyógyszer- készletek szintjének megtartásához. Az interpellációra adott választ az interpelláló képviselő és az Országgyűlés egyhangúlag elfogadták. Dr. Balogh Károly (Győr- Sopron megye) a közmüvek létesítése esetén az általános forgalmi adó visszaigénylése tárgyában interpellált. Mint mondta, ez a probléma elsősorban a közművesítést végző magánszemélyek és építőközösségek tevékenységére vonatkozik, mert a jelenlegi gyakorlat szerint nem igényelhetik vissza az általános forgalmi adót. A kormány nevében válaszoló Villányi Miklós pénzügyminiszter szerint a magánszemélyek és az építőközösségek a lakásközművesítéssel kapcsolatos beruházásaikat terhelő általános forgalmi adót visszaigényelhetik, ezt az erről szóló tör- ' vény is biztosítja. Felhívta a figyelmet azonban arra, hogy a lakásközművesítés nem azonos a teljes közművesítéssel. Fogalomkörébe csak a lakásnak a közvezetékekre csatlakoztatása, a szükséges mérőszerkezetek felszerelése, a vezetékek lakáson belüli kiépítése és a fogyasztói berendezések beépítése sorolható. Balogh Károly az interpellációra adott választ nem fogadta el. Kérte, hogy még ebben az évben térjenek vissza erre a kérdésre. Az elnöklő Stadinger István a kérdéskört az ad hoc bizottság hatáskörébe utalta. László Béla (Szabolcs- Szatmár megye) kérdést intézett a pénzügyminiszterhez, illetve a kereskedelmi miniszterhez. Mint mondotta, Budapesten a lakossági szilárd tüzelőanyag-fuvarozást árkiegészítéssel támogatja a költségvetést. A hátrányos helyzetű térségek miért nem kapnak ilyen támogatást? Villányi Miklós pénzügy- miniszter úgy foglalt állást, hogy a gazdaságilag elmaradt térségeket nem fogyasztói árkiegészítéssel, hanem helyi fejlesztési programokkal kell segíteni. Czoma László (Zala megye) azt kérdezte a környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztertől: van-e remény a Hévízi-tó megmentésére. Maróthy László válaszában elmondta: a Hévízi-tó megmentése érdekében több korrekt műszaki intézkedést tettek az illetékesek, s további elképzelések kidolgozása előkészítés alatt van, ezek egy része azonban elhamarkodottnak tűnik. A szakhatóság a közelmúltban elrendelte a vízkiemelés azonnali csökkentését. Az elképzelések szerint 1993 után nem engedélyeznek majd sehol sem olyan bányászkodást, amely a kiemelt vizet nem táplálja vissza a karsztba. Végezetül szükségesnek ítélte, hogy az egész folyamat figyelemmel követését egy pártatlan szervezet vegye át. Ennek költségeit talán a vízdíjak emeléséből lehetne finanszírozni — mondotta végezetül. Hellner Károly (Budapest) az Országgyűlés ügyrendjének korszerűsítésére tavaly decemberben alakított munkabizottság tevékenységéről kérdezett, s javasolta: gyorsítsák meg munkájukat, és az ügyrend korszerűsítésének témakörét tűzzék a következő ülésszak napirendjére. Indítványozta, hogy a bizottság a képviselőkhöz augusztus közepéig juttassa el javaslatát, hogy azt a képviselőcsoportok megvitathassák. Hellner Károlynak Korom Mihály, az ügyrend korszerűsítésével megbízott bizottság vezetője válaszolt. Egyetértett azzal az észrevétellel, hogy meg kell gyorsítani az ügyrend korszerűsítésének munkáit. Ennek ellenére azonban ígéretet nem tudott tenni arra, hogy szeptemberre az Országgyűlés elé kerüljön a javaslat. Az elnöklő Stadinger István is úgy vélte, nem szabad siettetni a bizottságot, inkább alaposan, jól elő kell készíteni az ügyrend korszern cífpcpf Ezt követően Stadinger István bejelentette, hogy Reidl János Somogy megyei képviselő, a Videoton tabi gyáregységének meo-csoport- vezetője kérdést intézett a pénzügyminiszterhez az 1951-ben megállapított napidíj tárgyában. A pénzügyminiszter azonban expozéjában már kitért erre, ezért külön választ nem adott. Az Országgyűlés határozatot hozott a számos új törvény megalkotását kezdeményező, korábban nyilvánosságra hozott úgynevezett „demokrácia csomagtervvel” kapcsolatban is. Ennek megfelelően az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy a szeptemberi ülészakon adjon tájékoztatást a parlamentnek a politikai intézmény- rendszer reformjával kapcsolatos tervekről. Az Országgyűlés ezután egy rendkívüli jelentőséggel bíró közjogi feladattal foglalkozott: Alkotmány-előkészítő Bizottságot választott. A munkacsoport tagjaira és tisztségviselőire vonatkozó — előzetesen kidolgozott — javaslatot a képviselők egy tartózkodással elfogadták. A munkacsoport elnöke Kállai Gyula (országos lista), titkára pedig Gajdócsi István (Bács-Kiskun megye) lett. Az ülés bezárása előtt soron kívül szót kért Szirtes- né dr. Tomsits Erika (Budapest). Szükségesnek tartotta, hogy a parlament áttekintést nyerjen az adó-, az ár-, bér- és költségvetési reform kidolgozásával és végrehajtásával kapcsolatos munkáról. Ezért javasolta, hogy a parlament erre a célra hozzon létre egy reformbizottságot, vagy szélesítse a már meglévő ad hoc bizottság jogkörét. Stadinger István azt válaszolta: felveszi a kapcsolatot az ad hoc bizottság vezetőivel, s megvitatják a testület jogkörének kiszélesítésével kapcsolatos indítványt. Az Országgyűlés nyári ülésszaka ezzel befejezte munkáját. Az ülésszak harmadik munkanapján Stadinger István elnökölt. Befejezte munkáját az SZKP 19. országos értekezlete Határozatok elfogadásával pénteken befejezte munkáját az SZKP 19. országos értekezlete. A jóváhagyott hat dokumentum általános politikai problémákat és konkrét kérdéseket — például a bürokratizmus ellen, a nyíltság politikájáért vívott harcot, a nemzetiségi viszonyokat — egyaránt érint, s összességében a szovjet társadalom demokratizálásának átfogó programját alkotja. A határozattervezeteket előkészítő bizottság munkájáról annak elnöke, Mihail Gorbacsov számolt be a küldötteknek, akik közül ezután igen sőkan kértek szót, s különböző kiegészítéseket fűztek a tervezetekhez. Az SZKP KB főtitkára védelmébe vette az előkészítő bizottságban jóváhagyott megfogalmazásokat, ám a módosítások javaslói több vitás kérdésben szavazást igényeltek. A csaknem ötszáz küldöttnek mintegy egytizede például úgy foglalt állást, hogy a Pravdát vonják ki az SZKP KB ellenőrzése alól és tegyék az egész párt sajtóorgánumává. Végezetül minden határozat- tervezetet szavazás alapján hagytak jóvá, demokratikusan döntve a hozzájuk fűzött módosításokról is. Az SZKP KB főtitkára zárszavában a párt történetének kiemelkedő eseményeként jellemezte a tanácskozást, amely megmutatta, hogy az 1985. áprilisi központi bizottsági ülés óta a demokratikus fejlődés milyen szintjére jutott el az SZKP és az egész szovjet társadalom. ÜLÉST TARTOTT A MINISZTERTANÁCS A Minisztertanács pénteki üléséről a kormány szóvivője a következő tájékoztatást adta: A Minisztertanács elfogadta saját, valamint a kormánybizottságok és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1988. II. félévi munkatervét. A kormány áttekintette a magyar—japán államközi kapcsolatok helyzetét. À Minisztertanács módosította a tanácsi szervek munkarendjét és ügygfélfo- gadását. A kormány létrehozta a Magyar Közvéleménykutató Intézetet, valamint módosított egyes társadalombiztosítási jogszabályokat.
