Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-02 / 157. szám

1988. július 2., szombat

Somogyi Néplap

3

Csökkent a veszteség — Bevált a faluról falura akció

Korszerűsítették a Patyolat-szalonokat

sen bejelentették, Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács újonnan megválasztott elnöke jelenleg az Egyesült Államokban tartózkodik, ahol tudományos konferencián vesz részt. Az MTI washingtoni tudósítójának a Massachusetts államban levő Cape Co-ról, a Woods Hole kutatóintézetből telefonon adott interjút. Először amerikai tartózkodásáról szólt.

— Még januárban kaptam meghívást arra, hogy Woods Hole-ban, ahol Szent- Györgyi Albert életének utolsó évtizedeit töltötte, s ahol dolgozott, vegyek részt egy emlékszimpóziumon, ahol ugyan a korszerű tudomány kérdéseiről van szó, de Szent-Györgyinek néhány volt munkatársát meghívták, hogy beszéljenek emlékeikről. Engem arra kértek fel s azért hívtak meg, hogy a korai szegedi időszakról, a harmincas évekről beszéljek, amikor Szent-Györgyi nagyon szép eredményeket ért el, amikor önállóvá lett. Ezt még csak ezután fogom elmondani a konferencián, amely most kezdődött. Beszélni fogok az izgalmas időkről, amikor még fiatalok voltunk.

Csak e meghívás után merült : fel annak lehetősége, hogy a parlament esetleg megválaszt erre a magas közjogú funkcióra, de én úgy gondoltam: nagyon fontos, hogy ezen a Szent- Györgyi emlékszimpóziu- mon mindenképpen részt vegyek, hiszen valamennyi résztvevő közül én képviselem egyedül azt a szegedi korosztályt, amellyel fiatal korában együtt dolgozott. Egy kicsit körül is akarok nézni, nemcsak itt, ahol a

Az ígért csoda bekövetkezett. Tegnap reggel hatkor kezdődött a születése. Délután háromnegyed kettőkor befejeződött.

Kottái István, a távközlési üzem vezetője mesélte:

— ötkor keltem. Otthon megkérdezték : rosszul vagyok-e, vagy mi van. Mondtam, hogy semmi baj sincs, csak megyek be . . . Hat slőtt értem a postához, de már majdnem mindenki itt volt. Toporogtak. Megmassziroz- tam a gyomrom valahol a torkom tájékán. És elkezdtük. ,

Egy óta után hatalmas és rendezetlennek tetsző nyüzsgés volt az új kaposvári telefonközpont épületében. Csak az össze-vissza szaladgáló emberek tudták, hogy mi történik, ők ugyanis egy percnyi pontossággal mindent előíró forgatókönyv szerint keltették a fejetlenség látszatát.

Fél kettő előtt öt perccel a régi központban ugrásra készen álltak jónéhányan. Egy jelre vártak. Meg is érkezett, s abban a pillanatban elkezdték az apró kis csatlakozó dugókat kihúzogatni az öreg jószágból. Ki a padló közelében hajladozott, ki létrán állva, a plafonnál tette a dolgát. Záporoztak a földre a dugók, jégesöszerű hanggal. Még nekem is jutott egy csavarhúzó, azzal egy egész sor alá lehetett nyúlni, egy mozdulat és megindult a zuhatag. Aki épp akkor telefonált, annak megszakadt a beszélgetése.

Balogh József és Kővári Pál a „zápor” közepette furcsán csillogó szemmel beszélgetett. Nem a rossz,

tengeri biológiai intézet működik, hanem New Yorkban is.

Terveiről, elképzeléseiről Straub F. Brúnó a következőket mondotta:

— Ami a jövőre vonatkozó elképzeléseimet illeti : amikor hazamegyek, lesz mit tanulnom, de ez nem először fordul elő az életben. Ha az ember a tudományra adja a fejét, akkor az annyit jelent, hogy minden évben, ha éppenséggel nem minden hónapban, valami újat kell tanulni. Ez a közjogi tisztség, amire most a parlament megválasztott, természetesen egész más működési kört jelent. Hazatértem után hozzá kell kezdenem alaposan megtanulni: mit jelent ez a feladat pontosan, hogyan lehet ezt jól csinálni.

— Az, hogy a parlament most egy pártonkívülit, értelmiségit választott az Elnöki Tanács elnökéül, politikai tett. Az Elnöki Tanács elnökének természetesen az egész népet kell képviselnie, de ezen belül nyilvánvalóan különös figyelemmel fogom kísérni az értelmiség helyzetét, a tudományt, a kultúrát, az oktatást.

— Hogy mit tud tenni az Elnöki Tanács elnöke, azt a jelenlegi alkotmány nem határolja túlságosan körül. Nyilvánvaló azonban, hogy a változások, az értelmes irányba, a demokrácia fejlesztésére irányuló változások kialakításában — gondolom —, bizonyos részt tud venni, és hasznos munkát tud kifejteni. Ez az én célkitűzésem — mondotta az MTI tudósítójának adott telefoninterjújában Straub F. Brúnó.

szinte már használhatatlan központot siratták. Azaz nem a gépet. A helyüket, ahol sok-sok éve dolgoztak.

Hasonló jelenetek játszódtak le az új központban, csak ott ugyanaz a művelet a bekapcsolást jelentette. És sokan újra ide-oda szaladgáltak. Örömükben, összesen tizenöt percet vett igénybe a teljes átállás. Ekkor a legtöbb postás és béhágás ember az új központban volt már és hallgatták, ahogyan elkezd kattogni.

Az újságban megjelent felhívás ellenére háromnegyed kettő után egy perccel már a kaposvári telefontulajdonosok háromnegyede beszélt. Az átállást követő második percben megkezdődött az első telefonbeszélgetés egy külföldi társsal. Vajon kik lehettek? Soha sem fogjuk talán megtudni.

És nem is volt baj, hogy az egész város szinte azonnal elkezdett telefonálni. Egyetlen biztosíték sem ment ki, a hibakeresők rögtön elkezdhették munkájukat, de alig találtak valami rendelleneset.

Pécsi József, aki már nyugdíjas, de ízig-vérig postás maradt, két társával együtt délután három órakor végképp kikapcsolta, azaz áramtalanította az öreg központot. Ö azt mondta:

— Nem sajnálom. Én mindig szerettem az újat, a korszerűt. Nem érdemes elsiratni a régit. Még akkor sem bánom ezt a kikapcsolást, ha visszagondolok rá: a mostani öreg bekapcsolásakor épp ugyanúgy örültünk, mint ezekben a percekben az új átadói.

L. P.

Intézkedések egész sorát hozta tavaly a Somogy Megyei Patyolat Vállalat, hogy stabilizálja a gazdálkodását. A vállalat 1986-ban 2,3, tavaly pedig 6,1 millió forintos veszteséggel zárta az évet. Az idei eredmények azonban már biztatóbbak, már érzékelhető változást hozott a veszteségforrások csökkenése.

— Várhatóan még ebben az évben is veszteségünk lesz, ennek az összege azonban lényegesen csökken — mondta Kovács Bálint, a Patyolat igazgatója. — Jövőre már .nullszaldóra számítunk, illetve csekély nyereségre. Biztató, hogy az első öt hónapban egyhar- madára csökkent a veszteség a múlt év első öt hónapjának adataihoz képest. Akkor 5,4, most 1,4 millió a veszteség. Természetesen ebből még nem derül ki, hogy milyen lesz az év. Nagyon sok függ a nyári szezontól.

— Ez mindig javít a vállalat^, eredményen?

— Igen, ez így van. Sajnos, a versenyhelyzet — különösen a Balaton-parton — tovább éleződött. A szomszéd megyei Patyolat-vállalatok, aztán a honvédségi, az intézményi mosodák is vállalnak munkát. Ügy érzem, hogy egyelőre álljuk a

A június végi napsütés még árnyékban is megizzaszt ja az embert. Az Április 4. közben az új épületek mögött azonban nincs árnyék. Ráadásul a meleg nemcsak fölülről jön, hanem alulról is éget a friss aszfalt. Dolgozik az aszfaltozóbrigád, jönnek- mennek az úthengerek, s közöttük lapáttal a kézben igazgatják az utat a munkások. A hatalmas aszfaltterítőgépről izzadva ugrik le a két kezelője, Szabó István és Szvath István.

— Szerencsére, ma jó idő van — mondja Szvath István.

— Felhős az ég, de az eső nem esik. De lesz még olyan meleg a nyáron, hogy nem elég az egy ballon szóda.

— Nem nehéz munka ez, automata a gép, csak be kell állítani — szól Szabó István.

— A régi szovjet gép, az megizzasztotta az embert. Kézzel meg lábbal kellett mindent csinálni, s bizony könnyű volt izomlázat szerezni. Ezen már csak a gombokat kell nyomogatni.

Hiába, csaknem ötméteres a gép, mindenhova nem jut aszfalt. Ezeket a hézagokat kézi erővel, lapáttal kell kitöltögetni.

— Kis lapáttal itt nem lehet dolgozni — mondta Kovács Lajos, aki már tizenhét éve dolgozik a cégnél. — Sokszor negyven-ötven méterre kell visszamenni pótolni, nem mindegy, hogy hányszor járom meg az utat.

— Bizony — toldja meg

versenyt, azonban tovább kell lépnünk, hiszen itt ár- és minőségi verseny alakult ki.

A vállalat amúgy sem könnyű helyzetét tovább nehezítette, hogy január elsején fölemelték a lakossági mosás árait. Az első öt hónapban emiatt 35 százalékkal visszaesett ez a tevékenység, sőt még a közületi mosásban is- tapasztalható visszaesés. A vegytisztítás is kevesebb volt 14 százalékkal, csak a festésben volt osekély növekedés. Így aztán az árbevétel 2,1 millió forinttal lett kevesebb. Ebből 1,2 millió abból eredt, hogy most már teljesen megszűnt a rongymosás a Temaforgnak.

— Ilyen helyzetben nagyon fontosnak tartom — emelte ki az igazgató —, hogy több mint hatmillió forinttal csökkentettük a költségeket. Ebben az is benne van, hogy 25-tel kisebb lett a létszámunk. Nagy gondot fordítottunk az anyag- és az energiamegtakarításra. Egyébként mindez meggyőzött bennünket arról, hogy csökkenő árbevétel mellett is lehet javítani az eredményen. Ehhez azonban a veszteségforrások következetes megszüntetése, különféle új üzletekben való részvétel is szükséges.

Óvári István —, míg a gép leterít egy kilométert, addig mi még tizet is megyünk mellette. Végigjártam én már a tíz év alatt a megye ösz- szes útját. Sokan azt hiszik, ehhez a munkához nem kell szakértelem. Pedig anélkül igen csak döcögnének az autók az úton. A legfontosabb mindig a „slusszolás”, a hosszcsatlakozás. Itt kell igazán érezni az anyagot. Látni, hogy milyen az állaga, milyen a hőmérséklete, mert ezek határozzák meg, hogy milyen vastagon kell teríteni. Ha ez nem sikerül, akkor máris ott a döccenő.

Gyorsan, összeszokottan dolgozik a brigád. Negyedóra leforgása alatt leterítették az aszfaltot, jöhetnek az úthengerek. Először a gumikereSak támadás érte amiatt a vállalatot, hogy megszüntetett egy-egy kaposvári ás fonyódi Patyolat-szalont, másokat pedig átszervezett, pedig ez elkerülhetetlen volt a veszteség csökkentése miatt. Ugyanakkor 1,1 millió forintos költséggel korszerűsítette tavaly a marcali, a kaposvári Kalinyin-lakóte- lepi szalont, az idén pedig a siófokit. A Balaton-parti városban is összevonták 3 szalont és az üzletet, csak a finommosás maradt meg, akárcsak Marcaliban. A vegytisztító- és a vasalókapacitást azonban növelték egy újabb gép üzembe helyezésével.

— A tavaly megkezdett intézkedések hatására felére csökkent a szalonhálózat vesztesége. S most újabb lépéseket teszünk a barcsi, majd a nagyatádi szalon korszerűsítésére. Az is sokat segített, hogy megszüntettük a hat kis forgalmú fölvevőhelyet. Bevált a fa-, luról falura akció. Hat járattal 74 kis településen fölvesszük a szennyest, majd visszavisszük a tiszta ruhát.

Tavaly két és fél millió forint árbevételt hozott a Patyolatnak a használt ruha, fonal árusítása, a farmerkoptatás és az ágyne- mükölcsönzés. Ezért a válkes monstrum járja végig az utat, majd utána jön a vashenger.

Mindenkinek van gyerekkorában olyan időszaka, amikor elhatározza, hogy mi lesz, ha nagy lesz. Ezek között sokszor szerepel az út- hengeres, de a kéményseprő sem ritkaság. Mátés János most a gumihengeres gép kezelője, de előtte sokáig kéményseprőként dolgozott.

— Egyik sem volt gyerekkori álom, a sors hozta így. Az előző mesterségemet is szerettem, de hát itt több a pénz. Négy éve csinálom ezt, de nem bántam meg a cserét. Akármilyen nagynak is látszik, olyan könnyű bánni vele — nézett vissza szeretettel a gépre. — Nem otlalat továbbfejlesztette ezt a tevékenységet, többek között egy korlátolt felelősségű társaság révén. Ebbe és egy másik kft-be ötmillió forint forgótőkét viittek be, s 800 ezer forint értékű épületet és eszközt. Bérbe adtak felszabadult területet, épületeket, többek között a Nagykanizsai Sörgyárnak. Ez azért jó a vállalatnak, mert árbevételt hoz, az épületek nem állnak kihasználatlanul, s a tetejében a különféle szolgáltatásaikat is megfizetik.

— Ezzel az összeggel pótoljuk, ami kiesik az alap- tevékenységben ,— szögezte le Kovács Bálint igazgató. — A hosszabb távú vállalati stratégiáknak az az alapja, hogy az alaptevékenységet — minden nehézség ellenére — fenn akarjuk tartani, sőt olyan szintre fejleszteni^ hogy nyereséges legyen, s így megérje nekünk. Ezen felül különféle kiegészítő tevékenységeket keresünk, üzleteket kötünk, ez ugyanis az állandó költségeket is csökkenti, s tisztes hasznot hoz. Remélem, hogy a tavalyi intézkedések hatására elért kedvező eredmények tartósak lesznek, s akkor teljesíteni tudjuk a stabilizációs programunkat..

romba ez, hisz még tíz tonna nincs, „csak” kilenc és fél. Ez nehezebb, mint a vashenger, mer ez tömöríti az anyagot, a másik már csak simítja.

— Régi összeszokott brigád — dicséri őket Kaiser László művezető. Szeretnek és tudnak is dolgozni, csak legyen elegendő munkájuk. Sajnos, egyre kevesebb a megrendelés, azok is ilyen kis munkák, parkolók, sportpályák. Nekünk az lenne jó, ha letennénk a gépeket Kaposváron, aztán csak Lellén fejeznénk be. Ha van munka, akkor nincs üresjárat. Jön az anyag, azt még melegen el kell teríteni, csak ha elfogy, akkor van pihenő. Sokszor az egy óra ebédszünetet is csak tízperces szünetekkel tudjuk kitölteni, amikor elfogyott az aszfalt. Három megyében is dolgozunk, sokat vándorol a brigád. Most is, ha elkészülünk, máris indulunk Andocsra egy sportpályát aszfaltozni.

Már kész is az útszakasz. Szvath István már a szállító járművet várja.

— Majd azt nézze meg, amikor az új felüljárót csinálom! Az az igazi munka! Ott precízen kell dolgozni, méterenként ellenőrzik a munkát. Nem szabad hibázni, mert könnyen leminősítik az embert és kevesebb lesz a fizetés. De ilyen már nem fordulhat elő ennyi gyakorlat után. Azt szeretem, mikor a saját kocsimmal megyek az úton, amit én csináltam, és az autó simán gurul. ...

Varga Ottó

STRAUB F. BRÚNÓ NYILATKOZATA

Mint az Országgyűlés üléÁTÁLLTAK 15 PERC ALATT

Izgalmas pillanatok a telefonközpontban

Lajos Géza

Nem döcög az úthenger