Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP3A XHV. évfolyam, 157. szám ____________ Ára: 2,20 Ft 1988. július 2., szombat B efejeződött az Országqyűlés nyári ülésszaka Á külügyi bizottság javaslata nem gazdaságossági kritériumokat határoztak meg. A Bükkábrány térségébe javasolt erőművel, illetve energetikai kombináttal kapcsolatban elmondta: nem hangzott el a hozzászólásban, hogy 100 milliárd forintos beruházásról lenne szó. E beruházás szerepel az energetikai program távlati terveiben, de csak a paksi atomerőmű végleges elkészülte után. Sok érv szól mellette. A miniszter két képviselőjének az innovációs törvény megalkotását szorgalmazó javaslatára is reagált. Egyetértett a téma fontosságával, de megfontolásra ajánlotta, hogy célszerű-e külön törvényekben szabályozni a gazdaság egészét érintő folyamatokat. Ezután határozathozatal következett: az ipari miniszter beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott válaszát az Országgyűlés öt ellenszavazattal, négy tartózkodás mellett jóváhagyólag tudomásul vette. nem a román nép ellen irányul. Éppen ellenkezőleg, a románságot is sújtó intézkedések miatt érzett aggodalmat és felháborodást fejezi ki. Minden felelősen gondolkodó magyar állampolgár tudatában van annak, hogy közös jövőnket csak egymásra utalt népeink megértése, barátsága és összefogása alapozhatja meg a mában. A párt és a kormány részéről, valamint a sajtóban újra és újra hangot adtunk azon készségünknek, hogy a gondok érdemi, építő jellegű megvitatásában és megoldásában konstruktív partnerek vagyunk. Álláspontunk lényegéről a két párt között május—júniusban lezajlott levélváltásról közzétett nyilatkozatban is szóltunk. Megerősítettük, hogy PARLAMENTI TUDÓSÍTÓNK JELENTI A PÉNZ ÁRA Az Országgyűlés nyári ülésszaka pénteken folytatta munkáját. Az ülésteremben helyet foglalt Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke. A napirend szerint elsőként Berecz Frigyes ipari miniszter válaszolt az ipar szerkezetátalakításának feladatairól folytatott vitában elhangzott képviselői javaslatoikra, észrevételekre. Ügy ítélte meg: egyetértés alakult ki abban, hogy a szferkezetátalakítási munkálatokat gyorsítani kell, szükség van átmeneti áldozatvállalásra, módosítani kell a kitermelő és a feldolgozóipar arányait az utóbbi javára, de úgy, hogy a kitermelőipar visszaszorítása ne veszélyeztesse a fejlődés lehetőségeit. Egyetértés volt abban is, hogy húzóágazatokat kell meghatároznunk, s ezeket hozzá kell segítenünk az átlagosnál gyorsabb fejlődéshez. Berecz Frigyes ezután a A napirendnek megfelelően ezután Szűrös Mátyás, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke kapott szót, aki előterjesztette a testület javaslatát a Román Szocialista Köztársaságban elhatározott településrendezés ügyében. — Az elmúlt napokban nyugtalanító fordulatok, két szomszédos szövetséges ország viszonyában szokatlan események következtek be a magyar—román kapcsolatokban — mondotta elöljáróban. — Ebben a helyzetben az Országgyűlésre nagy felelősség hárul; bölcsen és körültekintően ke'l állást foglalnia. Mi több, a választópolgárok, valamennyi honfitársunk részéről is felelősségteljes, az ország nemzeti és nemzetközi érdekeit szem előtt tartó, józan magatartásra van szükség. Nem szabad teret engedni az indulatoknak. Ugyanakkor érthető, hogy e napokban több képviselő idézte Széchenyi István szavait, miszerint „hallgatni, amikor beszélni kell, szinte oly nagy hiba, mint beszélni, amikor inkább hallgatni kellett volna”. Az elmúlt napokban, hetekben a magyar párt és állam vezetése, hazánk közvéleménye mind gyakrabban kényszerült arra, hogy a román politika intézikedé- seinek bennünket is érintő hatásaival foglalkozzék. A legutóbbi lépések, így például a nem román személy- és helységnevek használatának megtiltása, de kiváltképpen az úgynevezett településrendezési terv végreminőség kérdéseiről beszélt,- kiemelve, hogy a kormány minőségpolitikát kíván folytatni, olyan légkör, környezet megteremtésére törekszik, amelyben ez a kérdés nemzeti ügy lehet. Újabb témakörre térve, a miniszter foglalkoztatáspolitikai kérdésekről szólt. Számos hozzászóláshoz kapcsolódva .úgy ítélte meg: át kell tekinteni és módosítani szükséges a térségi foglalkoztatással kapcsolatos elgondolásokat. E munkában az Ipari Minisztériumnak felelősen közre kell működnie. A továbbiakban a felszólalásokban elhangzott konkrét javaslatokkal foglalkozott. A papírellátást és a csomagolást bíráló észrevételekkel egyetértett. A szén- bányászattal kapcsolatban örömmel nyugtázta a miniszter, hogy a Tervgazdasági Bizottság döntését a szénbányászok is megértéssel fogadták. Kiemelte azt az elvet: a kormány nem abban dönt, hogy melyik bányát kell bezárni s melyik működhet tovább, hóhajtásának megkezdése, széles körű tiltakozást váltott ki országunkban és külföldön egyaránt. A nemzetiségek, közöttük az ott élő kétmilliónyi magyarság erőszakos beolvasztását célzó román politika mind többeket kényszerít arra, hogy elhagyják az országot. A román vezetés e lépései ellen országok parlamentjei, pártok, társadalmi szervezetek, vallási vezetők és közéleti személyiségek emelték fel tiltakozó szavukat. Az emberi jogi kérdésekben az előrelépést akadályozó román magatartás a bécsi utótalálkozó eredményes befejezését is veszélyezteti. A magyar közvélemény folyamatosan hangot adott erősödő aggodalmának, ellenérzéseinek. Számos spontán kezdeményezésre is sor került, amelyek a határainkon kívül élő magyarok, a nemzet egésze iránti nagyfokú felelősségérzetről tettek tanúbizonyságot. Bizonyították, hogy népünk pontosan érti a kérdésben rejlő politikai gyúanyag veszélyességét; önbecsülése, érdekei jogos védelméről azonban nem mondhat le. Mindezek során nem történt olyan esemény — a június 27-én mintegy 25—30 ezer fő részvételével lezajlott budapesti tüntető felvonuláson sem —, amely a Magyar Népköztársaság jogrendjébe ütközött volna, vagy a román nemzeti szuverenitást sértené. Szűrös Mátyás nyomatékosan hangsúlyozta: a magyar lakosság tiltakozása Az ipar helyzetéről, a szerkezetátalakításról folyt a vita, a hozzászólók mégis gyakran visszautaltak a költségvetési kérdésekre, a pénzügyi feltételek szűkösségére, a kamatpolitika túlzó szigorára. Kollarik István pénzügyminiszter-helyettesnek egy somogyi képviselő véleményét tolmácsoltuk, aki szerint a mai hitelfeltételek mellett a legjobb semmit sem csinálni. — Ez a pénzügyi politika félreértése. Az alapkérdés az árak mozgásának az a szabálya, hogy amiből hiány van, az drágul. Mivel ma a pénz iránti kereslet a legnagyobb, törvényszerű, hogy“ a pénz ára, a kamat emelkedik. Más kérdés, hogy ez a pénzéhség arra utal, hogy a gazdálkodók likvid tartalékai szűkösek, mert sokáig nem látszott fontosnak ez a tartalékképzés. A kamat egyébként nem egyszerűen a bankok bevétele; fontos jelző, ha úgy tatszik szelektáló szerepe is van. Megmutatja, hol van az a nyereséghatár, amely fölött érdemes, a Román Szocialista Köztársaságban élő magyarok jogos igényeinek kielégítése elsődlegesen Románia felelőssége és feladata. Számunkra azonban változatlanul fontos kérdés a magyarság sorsának alakulása, önazonosságának megőrzése, az anyanyelv védelme, egyéni és kollektív jogainak érvényesülése, tevékeny részvétele a hazánkkal folytatott együttműködésben, emberi kapcsolatainak zavartalan ápolása. Nem rajtunk múlik, hogy kapcsolatainkban nem sikerült előrelépnünk. Sőt, a helyzet sajnálatos módon tovább romlik. A román fél elutasította javaslatainkat, vagy nem is válaszolt azokra; hasonló kezdeményezéseket a maga részéről nem tett. Propagandája az ors amely alatt nem szabad vállalkozni. — Ha így van, a folyó beruházások egy része nem sok jóval kecsegtet... — Amikor ezekről a beruházásokról döntöttek, más volt a kamat, s a közben történt növekedés nyilván emeli a költségeket. Mégis épp a hazai iparszerkezet aránytalanságaiból, s az ezzel összefüggő hiányokból következik, hogy számos jó lehetőség található, az akár 20—30 százalékos nyereséget igénylő befektetésekhez. E lehetőségek kihasználása a szerkezeti megújulás egyik alapkérdése. — A klasszikus tapasztalat mégis az, 'hogy a gazdaságot a kamatok mérséklésével lehet dinamizálni. — Valóban, ám látni kell, hogy mihez képest akarunk lendíteni. Ma a hazai beruházási dinamizmus nagyobb annál, mint amit a népgazdaság elbír. A panaszolt szorítások elsősorban azokat a vállalatfejlesztéseket érintik, amelyek nem érik el a fenszágban és világszerte magyarellenes indulatokat próbál szítani, rendszeresen rágalmazza a magyar párt és állam politikáját és vezetőit, népünk önbecsülését sértő állításokat terjeszt. Üzeneteik és nyilatkozataik elfogadhatatlan követeléseket, sőt fenyegetőzéseket tartalmaznak, hogy egyedüli tárgyalási alapnak kizárólag a román álláspontot fogadtassák el. Azonos szövetségi rendszerhez tartozó országok esetében különösen súlyosnak minősül az, hogy a román kormány — amely eddig is korlátozta ottani külképviseleteink jogszerű tevékenységét — felszólított bennünket kolozsvári főkonzulátusunk bezárására, vezetőjét és munkatársait pedig kiutasította Románia tetebb említett mércét. Pénzt követelni persze népszerűbb, mint pénzügyesként azt mérlegelni, mire jut, és mire nem. — .Sok embert foglalkoztat, hogy a kötvényekbe fektetett pénz olykor többet hoz, mint a termelés. A jól működő állattenyésztő-telepek nyeresége sem éri el például a kötvények átlagos jövedelmét. — Tény, hogy a mezőgazdasági árak nyereségtartalma alacsonyabb az átlagosnál, ám ezt kiegyenlíti a tavaly 78 milliárdot kitevő állami támogatás. — Egy tsz-elnök itt közbevetné, hogy értékarányos árrendszerben a ma támogatásra szoruló gazdaságok is önfenntartók fennének. — Ez bonyolult kérdés. Ez esetben a mezőgazdasági termékek árcentruma a társadalmilag szükséges termékmennyiség-eléréshez termelésben tartott legrosszabb minőségű földek jövedelméhez igazodna, önmagában sem lenne egyszerű eldönteni, hogy mennyi ma ez a társadalmilag szükséges termékmennyiség. Végül is egy ilyen árrendszer az élelmiszerárak elviselhetetlen emelkedését hozná. Ráadásul, mivel a határráfordításokat csak a növénytermesztésre lehet vonatkoztatni, a rületéről. (A főkonzulátus személyzetének és ingóságainak hazaszállítása egyébként június 30-án 16 óráig megtörtént.) A jövőben változatlanul határozottságót kell tanúsítanunk érdekeink védelmében, és konstruktivitást a problémák megoldását szolgáló lépések együttes kimunkálásában. Ebben a szellemben' továbbra is készek vagyunk külügyminisztereink és a két párt központi bizottsági titkárainak találkozójára, a tavasszal közösen elhatározott miniszterelnöki megbeszélések megfelelő előkészítésére. Mindez jól szolgálná a legfelsőbb szintű véleménycseréhez nélkülözhetetlen feltételek kialakítását. Természetesen nyitottak vagyunk minden építő jellegű román indítvány megvitatására is. A magyar külpolitika törekvéseinek megalapozottságát a román intézkedések nemzetközi fogadtatása is igazolja. Szűrös Mátyás végezetül utalt arra, hogy az elmúlt hetekben, napokban számos képviselő azzal a javaslattal fordult az Országgyűlés elnökéhez, hogy a törvényhozó testület foglaljon állást a román vezetés jogsértő, antihumánus intézkedéseivel, különösen a településrendezésre vonatkozó tervével kapcsolatban. A külügyi bizottság áttekintette a kialakult helyzetet, és felelősségteljes mérlegelés után arra a következtetésre jutott: a magyar népszuverenitást megtestesítő Ország- gyűlés foglalkozzék e kérdéssel és álláspontját dokumentumban is rögzítse. A külügyi bizottság elkészítette az állásfoglalás tervezetét, és azt az Országgyűlés elé terjeszti. Kérte a képviselőket, az indítványt vitassák meg, fogadják el, és döntsenek amellett, hogy azt hivatalosan eljuttatják a Román Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlésének. (Folytatás a 2. oldalon.) •takarmányárak drágulása irreálissá tenné az állattenyésztés költségeit és például az egész húsexportot. 'Dr. Horváth Lajos, az Országgyűlés most megválasztott alelnöke még mint a költségvetési bizottság titkára szorgalmazta a költségvetés reformjának felgyorsítását. — Tarthatatlannak éreztem például azt a gyakorlatot, hogy ha a költségvetés megszorul, akkor elsősorban a közkiadásokból vesznek el. Mivel a közkiadásoknak fontos gazdái a tanácsok, e „nyirbálások” főként az ő hitelüket rontották az állampolgárok körében. Ennél is fontosabb, hogy a költségvetés átrendezése növelje a versenyszféra lehetőségeit. A kormány már nyilvánosságra hozott jogalkotási terveiben megnyugtató választ kaptam ezzel kapcsolatos sürgetésemre, s így biztosra veszem, hogy 1990-ig befejeződik a költségvetési reform. Az ezzel kapcsolatos döntések előkészítésében a parlamentnek is fontos szerep jut. Az Országgyűlés munkájának érdemibbé tételéhez ugyanis arra is szükség van, hogy a képviselők ne csak a kész törvénytervezetekről döntsenek, hanem vegyenek részt a törvények előkészítésében is. Bíró Ferenc
