Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-09 / 163. szám

1988. július 9., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK „Kaposvár vasútállomás, köszöntjük kedves utasain­kat, személyvonat érke­zett ...” — ön tulajdonképpen kedves ismeretlen ismerő­sünk — jegyiem meg Fin- czáné Gelencsér Eleonórá­nak, a kaposvári vasútállo­más maplózójának, aki an­nak rendje-módja szerint napjában tucatnyi vonat in­dulását és érkezését mondja be. Ilyenkor, vasutasnap tá­ján illetlenségnek hat a bosszantásuk, de nem tu­dom megállni a kérdést: — Tetszik tudni, hogy azok közé tartozik, akiket a leginkább korholnak az uta­sok? Hol későn mondja be egy-egy vonat érkezését, hol meg eűiellejti közölni, hogy melyik vonat mennyit és miért késik. — Előfordulhat ilyen, hi­szen ha egyszerre szól min­den telefon, akkor semmire sem marad idő. Telefon már pedig tucat­nyi akad a kaposvári állo­más forgalmat Irányító köz­pontjában. Amikor a héten vendégségben jártunk ná­luk, Patak Józsefnek, a megbízott állomást őnök-he- lyettesnek percenként csen­gett a készüléke. — Egy átlagos napon bat- van-hetven személy- és te­hervonat halad át az állo­másunkon. Most ráadásul itt a villamosítás. Ma a har­madik vágányt káli lezár­nunk, holnap a harmadikat és a negyediket, a hétvégén pediig a hetediket és a nyol­cadikat. Oszlopokat állíta­nak foil, hiszen december másodikára ideér a villa­mosvontatás. — Lehet, hogy az a má­sodik vasutasnap lesz majd Kaposváron? — Attól kezdve sokkal könnyebb lesz a dolgunk, ezért is várjuk. — A mostani vasutasnap viszont személy szerint ön­nek iis sokat jelent... — Harminc éve lettem vasutas. Még pályamunkás­ként kezdtem, aztán elvé­geztem előbb a segédtiszti tanfolyamot, majd a tiszt- képzőt, végül az oktatótisz­tit. Most én vagyok a veze­tő oktatótiszt, no meg párt- titkár is. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a kezem közül kerülnek ki a fiatal vasuta­sok. — Régen azt mondták, dicsőség a vasúthoz kerülni. Amikor ön kezdte a szak­mát, még volt tekintélye ennek a munkának, de mos­tanára mintha... — Mi sem tagadjuk, hogy tekintélyét vesztette a vasút. A minap jelentkezett egy férfi, hogy ide akar jöpni dolgozni. Éppen négyéves börtönbüntetéséből szaba­dult. Eddig tizennyolc mun­kahelye volt. Természetesen nem vettük föl, de kényte­lenek vagyunk felvenni azt, akinek „csak" tizenkét mun­kahelye volt. Ma már nem népszerű az olyan munka­hely, aihofl. szombaton és va­sárnap, ünnepnap és éjsza­ka is dolgozni kell. Ha nem tévedek, akkor az üzemfő­nökségünk ma legalább százhúsz embert tudna fel­venni. Kellene váltókezelő, sorompókezelő, kocsirende­ző... Nem a fizetésekkel van gond. Inkább a túlzott leterheléssel. Ma egy vas­utas a kötelező havi 186 óra hélyett legkevesebb 250—260 órát kénytelen dol­gozni. Ugyanakkor havonta hat embert Dunaújvárosba vezényiiünk, mert ott még égetőbb a munkaerőhiány. Szóval, nem vagyunk vidám hangulatban. Tény, hogy az öreg vasutasokra még min­dig lehet számítani, ök ösz- szefoantó kollektívát alkot­nak. A fiatalabbak már nem. Lerakják a szolgála­tot, s mennek a saját dol­guk után. Emlékszem, ami­kor ide kerültem a vasút­hoz és nem jelentkeztem le a vezényllőtisztnél, egysze­rűen kiküldtek az irodából. Ma már a köszönés sem di­vat. „Kaposvár vasútállomás, köszöntjük kedves utasain­kat, személyvonat...” Utasok várakoznak a pe­ronon. Néhány perc múlva személyvonat indul So- mogyszobra. Műszakváltás volt, a bejárók ilyenkor me­hetnek hazafelé. Az állomás előtt fiatal vasutasok „viik- szolnak” fényesre egy öreg gőzmozdonyt. Jön a vas­utasnap, illendő rendbehoz­ni, akárcsak az AB motor­vonatot. Ma már egyik sem jár. A gőzmozdonyok elbú­csúztak. Vágányokat szedtek föl, szárnyovalakat szüntet­tek meg — úgy tűnik néha meggondolatlanul, öreg vas­utas ismerősöm meséli, hogy Franciaországban új­ból előszedték a vén gőzö­söket, mert sokkal olcsóbb minden másnál. Halottam egy megyei értekezleten egy apró megjegyzést: megérjük még, hogy Kaposvárról is­mét jár vonat Barcsra. Szid­tuk a menetrendet, a pisz­kos vonatokat, kuncogtunk a vasúti kocsikon megjelenő reklámokon, rácsodálkoztunk a Balaton körül járó diszkó- vonatokra, berzenkedtünk a késések miatt, csupán egyet­len dologról feledkeztünk meg időnként: a vonatok mégis járnak! Hát felejtsük, legalább most, a 38. vasutas- napon a bosszúságokat! Jó utat, vasutasok! Nagy Jenő Kovács Tibor felvételei Személytelen felelősség Egy balti pénztáros eseté­ben nyilvánvaló a személyes erkölcsi és anyagi felelős­ség. Az esetleges hiányt be kell fizetnie. Az összetet­tebb, több ember együttmű­ködését kívánó munkafo­lyamatok esetében már kezd megoszlani a felelősség. Rá­adásul, ahogy nő a hibázás anyagi kockázata, egyre ke­vésbé lehetséges érvényesí­teni a teljes anyag,i felelős­séget. A selej'tet gyártó munkás elesik a prémium­tól, esetleg, nem fizetett órákban magának kell a hibát kijavítania. Ha egy traktoros gondatlanságból tönkreteszi hárommilliós gé­pét, kártérítést kell fizetnie, ennek összege azonban már aligha fedezheti a kárt és a termeléskiesést. Minél na­gyobb a tét, minél széle­sebb körű együttműködést kíván a munka, annál in­kább csak formailag lehet egyszemélyi felélést találni. Mondjuk az üzemvezető személyében, aki viszont rendszerint igazolni tudja, hogy a rossz anyagellátás, a kényszerűségből alkalmazott elavult technológia és még sok más tényező is oka a kudarcnak. A felelősség szempontjából vannak azon­ban a termelésbelieknél el­lentmondásosabb példák is. EMBER TERVEZ Egy magántervezőnél vi­szonylag könnyű tettenérni az egyéni felelősséget. Ha a hibájából kár keletkezik, magánvagyona erejéig kár­térítésre kötelezhető. Nehe­zebb ezt kimutatni egy ál­lami tervező vállalat eseté­ben. Itt egy nagy tervezési hiba az egész vállalatot tönkreteheti, ám a hibát el­követő tervező anyagilag csak 6 havi fizetése erejéig felelős... , — A valóságban persze a dolog soha nem ilyen egy­szerű — mondta dr. Stadler József, a Somogyrterv igaz­gatója. — Először is egy nagyobb létesítményt nem egy ember tervez, hanem több szak-munkacsoport. A terv többszintű belső ellen­őrzésen megy át, majd a kész tervet felülvizsgálja a beruházó vállalat is. Ezután kezdődik meg a kivitelezés, aboli szintén követhetnek el hibát. Előfordul azonban, hogy a rossz anyagminőség vagy egy már korszerűtlen­né vált szabvány okoz kárt. Hadd ne soroljam, hogy az építőanyaggyártó bizonyít­hatja, hogy nem megfelelő alapanyagot kapott és így tovább ... Szakhatóságok sora állt elénk követelmé­nyeket ‘és ellenőriz. Mind­ezen túli egy kár rendszerint nem egyféle hibából fakad, hanem több tényezőből. — Ezek szerint e szöve­vényben elvész a felelősség? — Ha például összedől egy ház és emberek halqiak meg, már súlyos bűnöselek- ményiről van szó. Ilyen eset­ben mindig pontosan fel tudják tárni a felelősséget. Ez széles körű szakértői vizsgálatot, nagy apparátust igényel. Ugyanezt meg le­hetne tenni egy 100 ezer fo­rintos kár esetében is, csak­hogy így drágább lenne a leves, mint a hús. A bíróság elé került káresetekben egyébként 10 és 50 százalék közötti mértékben áilapítot-- ták meg a felelősségünket. — Ez azonban még csak a vállalat felelőssége, s nem a hibát okozó tervezőé ... — A balatonszentgyörgyi is­kolának— megegyezés alap­ján — kártérítést fizettünk egy nyilvánvaló tervezői hi­báért. Ezután belső vizsgá­latot rendeltem el a szemé­lyes felelősség megállapítá­sára. Két szakértői anyag is készült. Kiderült, hogy a tervező, akinek bizonyítható volt a személyes felelőssé­ge, már nincs nálunk, s hogy az újabb bírósági pro­cedúra többe kerülne, mint a tőle visszakövetelhető ösz- szeg. KOCKÁZAT ÉS VÉDETTSÉG — Mindebből az derül ki, hogy egy vállalati mérnök a felelősség szempontjából „védettséget” élvez egy ma­gántervezővel szemben. — Ugyanez a különbség megvan azonban kettőjük jövedelmében is. Egy ma­gántervező rendszerint csa­ládi házat vagy nyaralót tervez. Esetleges hibájáért képes vállalni az anyagi fe­lelősséget. Egy több tízmil­liós létesítmény tervezése viszont szükségszerűen csa­patmunka, s ha itt történik kár, valamenmyiük életnyi fizetése sem elég annak tel­jes megtérítéséhez. Súlyos esetben kerülhetnek persze börtönbe. Látni kell azon­ban, hogy csupán részben tervezői hibából eredő, leg­följebb 100 ezres károkat nem vétkes mulasztás vagy szándékosság okozza. — Ez nyilván igaz, még­sem adhat fölmentést. Mi­ben áll az igazgató felelős­sége, akinek minden terven ott áll az aláírása? — Ha sok más feladatom nem lenne, akkor sem győz­nék minden hozzám kerülő tervet tüzetesen átvizsgálni. Például olyan mélységben, hogy a sok száz közül' egy vezeték jó helyen fut-e, vagy egy szigetelés hány centi vastag. Ennek ellené­re minden munkánkért fe-- lelős vagyak. — Hogyan lehetne erősí­teni és reálissá tenni a sze­mélyes felelősséget? — Sok helyen olyan bo­nyolult felelősségi láncoia-. tőik alakultak ki, amelyben nehezen mérhető az egyéni felelősség. Nem hozhat te­hát megoldást, ha csak egy- egy láncszemben próbáljuk érvényesíteni a felelősséget, mintegy példát statuálva. A. nagyobb vállalati önállóság, a döntési mechanizmusok korszerűsítése önmagában is erősíti a helyi felelősséget. Szükség van azonban egy sor szerkezeti és érdekelt­ségben változásra is. Ügy gondolom például, hogy a tervező, beruházó és kivite­lező vállalatok egységes szervezetekként működné­nek, kevesebb mód lenne a EGY FÉNYKÉP BARTÓK BÉLÁTÓL Kolozsvári omlélcolc nyomában, Kaposváron Valósággal ünnepelte a közönség a szép hangú Far­kas Bélát, aki Kolozsváriról jött le gyönyörködtetni a brassóiakat. Három ének­számát szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a közön­ség — írta a Brassói Napok című újság a húszas évek elején. Kicsoda Farkas Béla? Dr. Farkas Béla özvegye nyitotta ki az albumot előt­tem. Gazdag cikkgyűjte­mény, amely végigvezet Farkas Béla énekesi pályá­ján ; legértékesebb doku­mentumai Bartók Béla er­délyi hangverseny kőrútjával kapcsolatosak. Az özvegy kaposvári otthonának falán nagybecsű fotó. A barnás kép Bartók Bélát ábrázolja. Állatta a részlet egy népdal kottájából: Asszonyok, asz- szonyok, had legyek társa­tok... És a dedikáció: „Farkas Bélának az 1922. február 19-i és 26-i hang­labda oda- és visszad ob áll á­sára, s eleve könnyebb vol­na behatárolni a feielőssé- get. Az érdekeltséget fokozó belső vállalkozási formák elterjedése nyilvánvalóvá tenné a személyes felelőssé­get, s számonkérhetővé az egyéni kockázatvállalást. Mindez országos szintű vé­giggondolást kíván. Meg­próbáltam mér növelni a mozgóbérhányadot, erősítve aiz érdekeltséget és felelős­séget. Munkatársaim azon­ban leszavaztak, mondván, ezt az összeget is inkább allapbéresítsük. Egy munka­helyen, ahol az emberek 60 százaléka felsőfokú végzett­ségű, s ahol 88 ezer forint az átlagfizetés, meg kellett értenem ezt a biztonságra törekvést. ÚJ MÉRCÉVEL Az elhangzottakat tovább­gondolva nyilvánvaló, hogy a felelősség egyre kevésbé kérhető számon csupán ad­minisztratív eszközökkel. Ha­sonlóiképp, ahogy a gazda­ság minőségi változásaihoz sem volt elég csupán az utasítás és tiltás. Valódi versenyhelyzetben a piac önszabályzó mechanizmusai nemcsak a nagyabb teljesít­ményt kényszerítik ki, ha­nem azt is, hogy a vállala­tok minden szinten megta­lálják a felelősség érvénye­sítésének és mérésének új eszközeit. Ez a folyamat már elkezdődött, ám csak további kiteljesedésétől vár­ható, hogy konkréttá váljon a gyakran még személyte­len felelősség. Bíró Ferenc verseny emlékéül. Kolozsvár. 1922. február 26. Bartók Béla." A fotó megjelent a Sza­bolcsi Bence és Bónis Fe­renc összeállításában ké­szült, Bartók Béla élete ké­pekben című kötetben. Az eredetijét Kaposváron őr­zik. Hogyan került kapcso­latba a Kolozsváron teoló­giát tanuló, operaénekes! bajiammal megáldott Far­kas Béla Bartókkal ? A hangverseny műsorából kiderül, hogy Bartók a feb­ruár 19-i hangversenyen sa­ját műveit játszatta; itt hangzott föl többek között a Medvetánc, az Allegro Banbaro. Egyetlen népdal­ként az Asszonyok, asszo­nyok kezdetű dal szerepelt a programban. Ám Bartók énekese megbetegedett. Ko­lozsvárott keresett magának énekest. Farkas Bélára esett a választása. A második hangversenyen a zongora- művész Bartók lépett dobo­góra. Soarlatti, Debussy, Ko­dály művein kívül saját szerzeményét is előadta, de itt sem maradhatott el az Asszonyok, asszonyok kez­detű népdal, amit Farkas Béla énekelt el. Az Ellenzék című lapban megjelent kri­tika méltatásából idézünk egy részletrt: — Scarlatti, Debussy és Kodály méltóbb toíimácsolóra aligha találha­tott volna Bartók Bélánál. A megsárgult újságcikkek között örömmel fedeztem föl az Asszonyok, asszonyok kezdetű népdal kottáját is, amit válószínű, Farkas Béla jegyzett le, de a közös sze­replés emlékére Bartók Bé­la ezt is aláírta. Farikas er­délyi életútja nagyon tar­talmas volt. Ez derül ki az albumban őrzött dokumen­tumból. Az Ady Endre em­lékére 1924-ben rendezett ziiilahi hangversenyen is szerepéit Farkas; a költő megzenésített verseivel já­rult hozzá az est sikeréhez. ZdJiahon azért is szívesen szerepelt az énekes, mert itt született. Am iskólai ta­nulmányai során> eljutott Niagyanyedre is, ahoH nem más, mint a neves költő, Ápriily Lajos volt a tanára, aki négy tanulótársával Farkast is befogadta laká­sába a nehéz években. Kutatnivalót még bőven találtunk a családi album­ban'. A dokumentumok Far­kas erdélyi pályafutásával kapcsolatosak, énekesi mun­kásságáról kerekedhet ki tel­jesebb kép ezek alapján ar­ról az emberről, aki 1939- től Somogybán élt. 1964-ben halt meg. Horányi Barna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom