Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-09 / 163. szám

\ Somogyi Néplap 1988. július 9., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Simone Pheulpin (Franciaország: Forma 2. A minitextil a hetvenes évek terméke; magyar mű­vészek is bábáskodtak meg­születésénél. Sőt, az ötlet itt született meg, nálunk, már b hetvenes évek elején. Pontosabban itt is megszü­letett. Mert végül Angliá­ban nyílt meg az első mi- nitextil-ikiállítás, több ma­gyar részvevővel. Az első hazai minitextil-bemutató pedig ez után egy évvel Szombathelyen volt 1975- ben. Ugyanitt a magyar textiiLmüvészeti biennálék- kal együtt 1976-tól rendezik meg a nemzetközi miniatűr- textil biennálékat, idén ép­pen a hetediket, amelyre kilencszáz jelentkezőtől vá­logatták ki a legjobb há­romszáz munkát. De hát mi is a minitex- tii? ötlet, miniatürizált munka, _ kísérlet, tenyérnyi örökkévalóság? Művészet. Mérete meghatározott: 20x 20x20 centi, Ami azt je­leníti, hogy kiterjedése is lehet. Miközben viták tár­gya volt a tértextil — majd később a csodálaté —, a minitextil esetében soha nem volt probléma a har­madik dimenzió meghódítá­sa. Egyértelműen vált témá­ja alapján apró textil,szobor­rá. Ilyen méretben ugyanis aligha lehet „leképezni” a valóságot egy az egyben. Az elvont dolgok ábrázolása pedig feltétlenül igényli a harmadik kiterjedést. Egy struktúra többet mond tér­NAGY LÁSZLÓ Bartók és a ragadozók Nem az erdő, nem a le­vegő meg a víz remek ki­rályai, nem ezek a vadaik ólálkodnak és őrjöngnek a szívünk körül. Hajunkat oroszlánsörénnyel elkeverni veszélytelenebb, mint meg­értőén pillantanunk az em­berségéből kivetkőzött lény­re. A század éghajlatában ez a legnagyobb ragadozó ijesztően elszaporodott, sza­porítva a fondorlatos intéz­ményeket, megfosztva hiva­tásuktól a tündöklő talál­mányokat. A tnarverz-erdők, a kábel-dzsungelek, a mű­anyag-habok felett sugárzik ez a négyentelen fajta, s míg önmagát reklámozza mint morált, mint elérhető üdvösséget : új ragadozókat toboroz, új áldozatokat ka­parint magának. Mert szá­zadunk emberét a képmu­tató ragadozók bűvölik. E fordított orfeuszi helyzetben az édes muzsika csak azt jelentené, hogy velük paro- lázol. Már a fiatal Bartók azt mondja; Nem! Se áler­kölcs, se álművészet. A szív- döglíesztő álarcokat zenéje acélujjai.val tépi Je. Mert emberi fenség: eleve idegen tőle a marakodás. Üj ritmi- kájú Sárkányölő — monda­nám, de ez a szimbólum föltételezi a programos har­cot. Bartók öntörvényű ko­nok csillag. Nem készül semmiféle leszámolásra, nem keresi a gátló és gonosz ha- tallimakait, de találkozik ve­lük, de gyémántfejjel belé­jük ütközik mindig. Így sü­vít a pályán végzetesen, de mint művész diadallal. Éle­te volt keserű is, csömörös is. Menekült volna grön­landi cethalakhoz, a Tűzföld ércein bőgő vadak közé. Mégis azt mondja: Nem! Az Új műfaj, új ötlat? Az animáció egyik legeredetibb művésze A minitextil: kiállítási művészet ben ábrázolva, mint más technikával síkban megje­lenítve. A textilnek önma­gában is lényeges összete­vője a strukturáltsága, hi­szen függőleges és vízszin­tes fonalak kereszteződésé­ben jön létre maga a textil, a „szövet”. Az első idők mi­ni textil készítőinek jelentős része éppen abból az eufó­rikus örömből indult ki, hogy most kipróbálhatja a technikát, az anyagot, a szö­vésmódot. Sorban születtek a szövött apróságok mellett a hímzést, hurkolást, fonást felelevenítő módszerek. És egyre inkább tágult az anya­gok köre is. A drótkerítés vagy a papírszalvéta apro­póján a drót vagy a papír, hasonlósága folytán a fa, a kő is szerepel olykor textil­ként. A szó szoros értelmé­ben szerepel, mert textil­szerepet tölt be. A kavics a gombolyagot helyettesíti esetleg, a sodrony a kötőfo­nalat. Mindez persze csak tech­nika és anyag. Eszközök a gondolat kifejtésére. Az anyag megmunkálása alkal­mat ad a színes kifejezésre is: némelyik miniatűr-gobe­lin a zárdái művek aprólé- kosságával készült, beleért­ve a naivságát is. Sok ötlet rejlik a varródobozban: szin­te szobrocskává emelt var­ródobozok, gombok, cérnák képviselik a művészek in­tim világát — mint amikor a festő a műtermét ábrázol­ja. És a gombostűk! össze­ragasztva, beszúrva, meg­festve, micsoda strukturáló- dási lehetőséget rejtenek! Oszloprend és fémgombok feje — miniatűrben — éb­ember nem adhatja meg magát. Se a hatalmas bá­natnak, se bármilyen „dög- vész-országnak”. Az ember szerelmével s férfias harag­gal ment a halálba. A ra­gadozók pedig a sírig kö­vették. Elhengerített kövé­nél megsebezve a zenétől vinnyognak és átkozódnak ma is, és nem bírnak sza­badulni tőle soha. Nekik Bartók az elkerülhetetlen sorscsapás. Nekem példa és megváltás, mint a legfénye­sebb árvák: Ady és József Attila. Öt látom a magas­ban, fehéren izzó haját, a sztratoszférát legyőző sze­meit. Tenyerében óra : méri és ellenőrzi .a Mindenség zenéjét. reszt rá az emberi arányok viszonylagosságára. A merí­tett papírral ismét egy épí­tőanyag került a művész kezébe. Formázható, színez­hető, hajlékony, lágy, nem textil-idegen. Lehet rá írni, lelhet varrni, beszőni felve­tőfonalak közé. Ugyanígy a már nyomott papírt, levelet, újságcikket, könyvszöveget is. Mindez persze csak szemez­getés a témák között. Az ötletek felsorolt! ataitlanul sokfélék, beleértve az ironi­kus, humoros megfogalma­zásokat. A magyar ok közül például Hübner Aranka je­leskedett effélékkel. Az Ér­tékálló pénz című minitex­tilje egy selyemből szőtt öt­százforintos volt; 1980-ban szerepelt a kiállításon, nem kevés jóstehetségről téve tanúbizonyságot. (A meg­szövés ugyanis valóban ér­téknövelő tényező.) Sok „talált tárgy” is he­lyet talált a minibemutatón; igaz, mindig is hatott az uralkodód képzőművészeti irányzat, ha volt ilyen- A ma irányzata, az új érzé­kenység különben is igényli a miniatürizálást; a sokféle „magánmitológia” valóságos kis oltárait készítették már el, egyéni kifejezőeszközök­kel, privát istenségekkel. A rniniatűrtextil ez idő tájt főképpen kiállítási művé­szet. S mint ilyen leginkább együtt hatásos, minél na­gyobb merítéssel; térben és időben minél több művész mutatkozik be, annál vilá­gosabb és érdekesebb képet kapunk a különbözőségek­ről — és a hasonlóságokról. Amin a' képzőművészetben Grazyna Brylewska (Lengyelország): Nyisd meg arcodat Virginia Davis (Egyesült Államok): Kettős ikat szövés általában, s a textilművé­szetben különösen az egyé­ni kiállítások adnak jobb fogódzót egy művész fejlő­déséről, gondolkodásmódjá­ról, addig a minitextil e szakma teljességéről, a tex­til határairól és lehetőségei­ről tudósít. Torday Aliz Árki Bernadette (Magyarország): Üjság WARCIA Egy pécsi vállalat gondolt egy nagyot: keresztezte a Wartburgot és a Daciát, az öszvérautó a keresztségben a Warcia nevet kapta. Wart­burg-karosszériába ültették bele a Dacia motorját, egye­sítve ezzel a korszerű kasz- nit a négyütemű modern motorral. Az átalakítás 45 ezer forintos árától eltekint­ve az ötlet jó. Várható, hogy országunk más vállalatai folytatják a pécsi úttörők kezdeményezését. Máris hírt kaptunk róla, hogy a dávidgóliáti Autóne­mesítő Kisszövetkezet piac­ra lépett az új Mercemara kocsijával. Ez nem egy ja­pán márka, hanem a Mer­cedes és a Szamara kotyva- léka. Azoknak a vevőknek ajánlják, akik ragaszkodnak a Mercedes dízelmotorjához, de inkább van bizalmuk a Szamara-karosszériában, kü­lönös tekintettel a konzolos első futóműre. Alsótutyimutyi- felsőn egy genetikus-autós gmk ruk­kolt ki legújabb kocsitípu­sával, a Trabindával. A ko­csit a gazdaságukat titkolni kívánó magánvállalkozók­nak ajánlják, hogy megté­vesszék. az adóhivatal szag­lászóit. A járgány ugyanis a negyedszázada változatlan Trabant-karosszériával 'ren­delkezik, ámde egy szuper­erős Honda-motor van bele­építve. Az autósok figyel­mét máris felhívják, hogy ne kezdjenek versenyezni az autópályákon száguldozó Trabindákkal. Nagy érdeklődésre tarthat számot a tarajosgőtei Oltárt Tsz melléküzemágának új terméke, a Citrozsec. A Cit­roen és a Zaporozsec össze­építésével készült kocsi egye­síti a két világmárka elő­nyeit. Menettulajdonságait úgy lehetne jellemezni, mint egy álomszép traktorét. A technokolrapidi Vízfej pjt egy minőségi, nagy ug­rással túllépett a korábbi koncepciókon, és a Skodát egy talicskával ojtotta be. A kocsi hátuljából két fo­gantyú lóg ki, s ha az autó elromlik vagy elfogy a ben­zin, az úrvezető megmarkol­ÉS^L SZÁZAD John Halas (Halász János) nem ritka vendég Magyar- országon. Hébe-hóba film­jeit is látjuk moziban, tévé­ben. A tévé jóvoltából is­merhettük meg életútját né­hány éve egy ötrészes soro­zatból, amely Az animáció története; John Halas élete címet viselte, öt évvel ez­előtt és az idén vendége volt a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak, amelyen külön sorozatot szenteltek életmű­ve bemutatásának. De gyak­ran jön fővárosunkba, mint az ASIFA, a Nemzetközi Animációs Filmszövetség tiszteletbeli elnöke. Legutóbb a nyár elején, a 2. Kecskeméti Animációs Filmszemle zsűrielnökeként üdvözölhettük az élénk, minden új iránt érdeklődő művészt. Előadásokat tartott, bemutatta tanítványai film­jeit, értekezett a magyar animáció távlatairól. John Halas, a világhírű angol rajzfilmrendező és producer, az animáció egyik legeredetibb művésze, mint Halász János látta meg a napvilágot 1912-ben Pester­zsébeten. S bár fiatalon — 24 évesen — Londonba ke­rült, korábbi, magyarorszá­gi működése is kultúrtörté­neti és filmtörténeti jelen­tőségű. Tizenöt éves korában film­főcímeket és plakátokat raj­zolt Pál Györgynek (ő a ké­sőbbi George Pál, a holly­woodi rajz-bábfilm egyik legkiválóbb mestere). Egy­éves párizsi tanulmányút után jelentkezik a Bauhaus elveinek magyarországi meg­honosításával kísérletező Bortnyik Sándor Műhely stúdiójába. A modern ti­pográfia és reklámművészet iskolája volt ez a stúdió. Itt a mozgás, a rajz dina­mikája iránt élénk érdeklő­dést mutató festő tanítvá­nya és asszisztense lett a fiatal Halász János. Eköz­ben ismerte meg Berény Róbertét (akinek betűtípu­sait plakátokra alkalmazta) és Moholy Nagy Lászlót. Bortnyik iskolájában ta­nult Macskássy Gyula is, akivel néhány évvel később a karikaturista Kassovitz Félig társaságában önálló rajzfilmstúdiót nyitottak — megalapítva a hazai rajz­filmgyártást. Két évig dol­goztak együtt. A közös el­képzeléseket itthon később Macskássy valósította meg. Halász János egy meghívás révén Londonba utazott. (Hajdú Imre, azaz Jean Image, a ma Párizsban élő neves rajzfilmrendező invi­tálására.) Londoni működése először nem volt különösen sikeres. Ott is hagyta a céget, amely Walt Disney stílusú filme­ket akart produkálni. Elvet­te feleségül a nagyszerűen rajzoló Joy Batchelort, és rövid időre visszajöttek Bu­ja a fogantyúkat, és úgy tol­ja hazáig a kocsit, mint egy talicskát. Kiflivég nagyközségben egy autójavító kisiparos még tovább ment a hagyo­mányos típusoktól való el­rugaszkodásban. Egy kis Polski tetejére bőröndfület szerelt. A jármű így koffer­ként is hordozható. A legbravúrosabb talál­mány azonban Sódar Béla háztartásbelinek jutott eszé­be. Azzal az ötlettel állt elő, hogy egy jó motort egy jó karosszériával kell össze­szerelni, még az sem baj, ha mindkettő ugyanolyan márka. Állítólag ezt a meg­oldást már a nyugatabbra fekvő országokban fel is ta­lálták. Majláth László dapestre. 1940-ben már új­ból Londonban vannak. Ek­kor alapították meg az az­óta fogalommá lett mű­helyt, a Halas és Batchelor Cartoon Film Ltd-t — meg­alapozva a brit rajzfilm­gyártást, Az igazi siker ek­kor szegődött hozzá, és nem is hagyta el soha többé. Az első angol bábfilm, az első sztereo rajzfilm, az első technicolor film, az első já­tékfilm hosszúságú rajzfilm, az első felnőtteknek készült rajzfilm, az első rajzfilm- opera, és- még számos tar­talmi-technikai újítás fűző­dik nevéhez. Munkásságát megannyi díj, kitüntetés és üzleti siker kísérte. Neki sikerült először megtörnie az amerikai rajzfilm egyed­uralmát, és műveivel meg­hódítani az amerikai piacot is. Kapott Oscar-díjat, el­nyerte az ASIFA legmaga­sabb elismerését, az Annice- díjat és a Brit Birodalom Lovagrendjét. A háború idején hatvan filmet készített a brit In­formációs és Honvédelmi Minisztériumnak, köztük nem egy antifasiszta témá­jú alkotást. Csinált reklám- és oktatófilmeket, sorozato­kat a televíziónak, egész es- tés rajzfilm-adaptációkat, szatirikus, karikaturisztikus felfogású filmeket., Groteszk humor, meghökkentő trük­kök, felfokozott tempó jel­lemzik munkáit. John Halast, a művészt a műfaj megújulásának, tech­nikai és elvi lehetőségei ér­deklik. Ezért foglalkoztatja a számítógép, a videotech­nika, a lézergrafika. Kecskeméti előadásának címe — a 21. század mű­vészete — is erre rímelt. Azt fejtegette, milyen lesz a rajzfilm, a film és a többi művészet az elkövetkező húsz-harminc évben. Ahogy hatvan éve az avantgarde, a Bauhaus, máig hatóan meghatározta a művészetek útját, mondta — úgy a jövő művészetét a tévé és a vi­deo. Ügy is mint műfaj, és úgy is mint technika. E mé­diák által a nézők képi in­telligenciája máris sokat ja­vult. A film is felgyorsult, nem kel^ annyi magyarázat, mint évtizedekkel ezelőtt egy-egy képi jelkép, fordu­lat alkalmazásához. Meg­született az „elektronikus ecset”, a komputergrafika, s ezt előszeretettel és köny- nyebben alkalmazza a film, mint például a képzőművé­szet. A világ animációs filmtermésének legújabb, legprogresszívabb alkotásai éppen komputerrel születtek — Japánban. A hetvenhat éves mester ma is, mint hatvan évvel ezelőtt, a legújabb művé­szeti irányzatokra és techriri* kára figyel — használja, al­kalmazza, befogadja és to­vábbfejleszti, egyénivé va­rázsolja. És azt mondja, sohase felejtette el, hogy Bortnyik-tanítvány voLf. Ahogy John Halas tanítvá­nyai is egy életre magukkal viszik mesterük szellemét. Kádár Márta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom