Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-08 / 162. szám
2 Somogyi Néplap 1988. július 8., péntek Sajtóközlemény a KGST 44. üléztzakáról Szovjet pártértek^zlet Sokszínű egység (Folytatás az 1. oldalról) forrás takarékos útjára való átállást. Megállapították, hogy az együttműködés és a szocialista gazdasági integráció fejlesztése, a szocialista nemzetközi munka-megosztás elmélyítése egyre fontosabb tényezővé válik a KGST-tagoi'szágak politikai -és gazdasági életében, társadalmi-gazdasági fejlődésében. Közös erővel folytatódott a KGST-tagországok komplex programjának, a tudományos-műszaki fejlődés 2000-titg szóló komplex programjának a valóra váltása. Integrációs létesítmények épültek: ilyenek voltak többek között a jamburgi gáz- lelőhely kiaknázásához szükséges létesítmények, a haliadás-gázvezetéik, a hmel- myiaki j i atomerőmű. Mindamellett kijelentették, hogy a KGST-tagor.szá. gok gazdasági együttműködése még nem fokozza kellőiképpen a népgazdaságok hatékonyságát. Nem a megfelelő ütemben fejlődik a gyártásszakosítás és a kooperáció, lelassult a kölcsönös keneakedelem növekedése, a több ország gazdasági fejlődésében felmerült nehézségek miatt nő számos ország külső eladósodása. Ezzel összefüggésben megkülönböztetett figyelmet fordítottak arra, hogy miként hálád a KGST munkája a sokoldalú együttműködés mechanizmusának, a szocialista gazdasági integráció mechanizmusának és a tanács tevékenységének átalakítása terén, a KGST 43. (rendkívüli) ülésszakán el- határozottakkal összhangban. Az ülésszákon az 1991 és 2005 közötti időszakra elfogadták a szocialista nemzetközi munkamegosztás kollektív koncepcióját. Ezt a tagországok testvérpártjainak a gazdasági és társadalmi fejlődéssel foglalkozó kongresszusi határozatai alapján dolgozták ki. Figyelembe vették a KGST- tagországok felső szintű gazdasági értekezleteinek határozatait, a tagországok .testvérpártjai vezetőinek munkatalálkozóján, 1986- ban Moszkvában kifejtett elgondolásokat, a tanács 43. (rendkívüli) ülésszakának határozatait. Megbízták a KGST-szer- veket: tegyenek lépéseket, hogy a kollektív koncepció valóra váltása érdekében konkrét kérdésekben intézÉsxaki-tengeri katasztrófa Ég* pokollá vált porcok alatt a fúrótorony Ülést tartott csütörtökön a brit kormány az amerikai Occidental Petroleum tulajdonában levő északi-tengeri cla-jfúrótornyon, a Piper Alphán történt robbanás- sorozat ügyében. A Piper Alpha körüli egyébként a helyzet a kora délutáni órákban még mindig meglehetősen áttekinthetetlen volt, az eltűntek s sérültek számáról nincsenek igazán meghízható adatok. A legfrissebb jelentések szerint holttestet eddig csak egyet találtak ugyan, de még mindig mintegy 170-.re tehető az eltűntek száma. A reggeli órákig kórházba kerültek közül többeknek igen súlyos az állapota. Sokan nem csupán megégtek, hanem egyéb sérüléseket is szenvedték, amikor leugrottak a lángoló toronyból. Az első robbanás többeket álmukban ért, s így feltételez- hertő, hogy akadtak olyanok, akik egyáltalán nem tüdtak menekülni a percek alatt égő pokollá változó fúrótoronyból. Az is valószínűnek 1 aszik, hogy az ott dolgozók számára rendszeresített gumi mantőcsónakok kinyitására iis keveseknek volt ideje. A mentőhelikopterből kisegítenek egy sérültet Lényegében az egyetlen menekülési Lehetőség a tenger volt. Mint az egyik megmenekült elmondotta, volt egy kisebb csoport, amely a torony egyik távolabbi, a tűztől védettnek látszó részén keresett menedéket, később azonban egy újabb robbanás a Piper Alpha-nak ezt a részét teljesen szétvetette. A mentőhajókhoz, illetve a brit haditengerészet alakulataihoz és helikoptereihez a közelben tartózkodó halászba jók is csatlakoztak a mentés gyorsítása érdekében. A mentőegységek rendkívül nehéz körülmények között dolgoznak, a térségben ugyanis kedvezőtlen az időjárás, és a Piper Alpha környékét még mindig teljesen elborító füstfelhő tovább rontja a látási viszonyokat. A Piper Alpha egy egész mesterséges sziget-lánchoz kapcsolódik, s fennáll annyik a veszélye, hogy a roncsok közül szivárgó gáz miatt újabb robbanások lesznek. A reggeli órákban a helyszínre érkezett Peter Morrison brit energiaügyi állam- miniszter, hogy ellenőrizze a mentést. A brit miniszter, illetve az Occidental Petroleum illetékesei szerint egyelőre nem tudni, hogy mi okozta a katasztrófát. kedések és sokoldalú együttműködési egyezmények szülessenek. Az egyezményekben a gyártásszakosítás és a kooperáció feltételeit, valamint a kölcsönös szállítások volumenét határozzák meg 1991-től kezdődően. Megtárgyalták továbbá a KGST-tagországok 2000-ig szóló sokoldalú, távlati gyártásszakosítási és kooperációs fejlesztési programjait, mégpedig a rádiótechnika, az elektronikai ipar és a vegyipar vonatkozásában. A KGST-tagországok figyelembe fogják venni e programok rendelkezéseit az 1991—1995. évi népgazdasá gi tervek koordinálásakor, az együttműködés ágazati szintű szervezésekor, valamint a vállalatok, a szervezetek és az egyesülések közötti közvetlen kapcsolatok kiépítésekor. A koncepcióval szoros összhangban az ülésszak elfogadta az európai KGST- tagországok, valamint a Vietnami Szocialista Köztársaság, a Kubai Köztársaság és a Mongol Népköztársaság közötti sokoldalú együttműködés komplex programjait. * * * Csütörtökön hazaérkezett Prágából a KGST 44. ülésszakán részt vett magyar küldöttség, amelyet Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, hazánk, állandó KGST-képviselője vezetett. Csütörtökön Belgrádban véget ért a horvátországi Borovóból a jugoszláv fővárosba vonult cipőgyári dolgozók tiltakozó megmozdulása, miután élfogadták a velük tárgyaló állami és szakszervezeti tisztségviselők javaslatát: a szövetségi szervek és a horvát tagiköztársaság képviselőinek bevonásával kidolgozzák a nagyvállalat szanálási programját, s ebben világos választ kell majd adni a kollektíva jövőjére is. A dolgozók ugyanakkor kijelentették : amennyiben augusztus 1-jéig nem készül el a program, ismét sztrájkba lépnek és Belgrádba indulnak. Bár a sztrájkoló dolgozóknak, így a mostani megmozdulás részvevőinek az elégedetlensége is jórészt valós okokon alapúi, a gazdasági reform és a fejlődés problémáit nem lehet megoldani olyan követelések teljesítésével, amelyek nélkülözik a megvalósításukhoz szükséges gazdasági alapot. Ezt hangsúlyozza a jugoszláv államelnökség szerda esti üléséről csütörtökön Belgrádban kiadott közlemény. Az államelnökség felkérte a munkásokat, hogy sérelmeikre ott, ahol azok keletkeztek — tehát a munkahelyükön — a szocialista önigazgatás eszközeit felhasználva keressenek orvoslást. Ilyet még nem látott a Kreml falai mögött emelt hatalmas Kongresszusi Pá- lota, ilyesmire még nem volt példa a szovjet történelem elmúlt hat évtizedében. Aki látta, olvasta az SZKP 19. pártértekezletéről szóló beszámolókat, csak ízelítőt kaphatott abból a légkörből, amely négy napon át valósággal lázba hozta a szovjet közéletet, és azóta is egyre beszéd- és vitatéma. Az Ogonyok című hetilap még a tanácskozás előtt képriportot közölt korábbi pártértekezletekről, s a pár évtizede készült fotók többsége arról árulkodik: az akkori gyűléseken meglehetősen lagymatag, unalmas légkör uralkodott. Ezekhez képest tényleg viharosan zajlott a mostani pártértekezlet. Pár éve még elképzelhetetlen lett. volna, hogy egyes felszólalók bírálják a beszámolóban megfogalmazott elképzeléseket, a „központilag” elfogadott véleménytől eltérő gondolatokat hangoztasson, vagy konkrétan rámutasson a múlt tévedéseire, hibáira, megnevezzen általa hibásnak, felelősnek tartott személyeket -a jelenlegi vezetők közül. Látszólag személyeskedésig fajuló viták is folytak a szónoki emelvényen : két egykori szibériai területi vezető például egymást bírálta döntéseik és módszereik miatt, ám mégsem volt ez személyeskedés, hiszen a felvetett kérdések az összes küldöttet, az egész pártot érdekelték: az átalakításról vallott eltérő elképzelések ütköztek. Még az sem keltett megütközést (csak a tényt megillető jogos megbotránkozást), hogy Vitalij Korotics, az Ogonyok főszerkesztője ügyészségi nyomozók vizsgálati anyaga alapján egyes küldötteket vesztegetéssel vádolt nyilvánosan. Mindenről és mindenkiről szabadon, nyíltan lehetett vitatkozni. Szinte természetessé vált, hogy a párton belül viták vannak és lesznek is. Az élénk, sokszor viharos eszmecsere, a vélemények ütköztetése és sokszínűsége — vagy hogy az újonnan meghonosodó kifejezéssel éljünk, a „szocialista • véleménypluralizmus” — egyáltalában nem jelentette a párt egységének megbontását, a frakoiózást, hiszen egyben — s ez a legfontosabb! — minden küldőit egyetértett: az átalakítást folytatni kell, a gazdasági reformfolyamatokhoz kell Igazítani u politikai intézményrendszert; nincs más alternatíva, Ezt ma már mindenki vallja, bár egyesek csak szavakban, és nem a tettek mezején. A 19. pártértekezletre nem írtak forgatókönyvet, nem osztották ki előre a szerepeket, hanem olyan „élő adás" folyt, ahol mindenki szót kaphatott, mindenkit meghallgattak, s a hallgatóság egyértelműen jelezte, ha valami tetszett, vagy nem tetszett. A legsúlyosabb vita arról folyt, hogy szét kall-e választani a párt- és állami funkciókat. A többség igennel válaszolt. A módszereket, megoldásokat és ütemet illetően viszont már eltértek a nézetek. És az sem tekinthető egyértelműnek, hogy összeegyeztethető-e ezzel az elvvel az az elhatározott intézményi változás, hogy a párttitkárokat jelöljék és válasszák meg a tanácsok élére. Kulcskérdésként merült fel az is, hogy a továbbiakban miként érvényesül a párt vezető szerepe, élcsapat jellege. Mihail Gorbacsov a vita közepén kénytelen volt szót kérni — a szerkesztőbizottság felkérésére —, hogy megerősítse, minden hatalom a szovjetekhez kerül, de az SZKP — mint kormányzó párt — joggal ajánlhatja jelöltjét a helyi tanács élére. Az már a tanács joga, hogy döntsön a javaslatról, így egyfajta társadalmi ellenőrző szervként bírálja el, milyen embert választottak a pártbizottság élére. Kérdés azonban, hogy a gyakorlatban mennyire hatékonyan működik majd ez a mechanizmus. S egyesek szerint megoldatlan marad, kinek felelősek az így megválasztott vezetők: a pártnak, vagy a tanácsnak, illetve a választóknak. Rendkívül izgalmas olvasmánynak ígérkezik tehát a konferencia több százezer példányban kiadandó jegyzőkönyve, az elfogadott határozatok, amelyek közül az utolsó, a főtitkári zárszóban előterjesztett intézkedési terv a legérdekesebb. De ahogyan Mihail Gorbacsov felhívta rá a figyelmet: nem csak a döntéseken múlik a siker, azok megvalósítása jelenti az .átalakítás igazi próbáját. Tamássy Sándor Szergej Ahromejev, a Szovjetunió marsallja, vezérkari főnök, amerikai kollégája, William Crowe, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke kíséretében ellép a díszszázad előtt a Pentagon előtti ünnepélyes fogadáson Michael Dukakis: az „Az amerikai álom tipikus példája vagyok” — szereti hirdetni magáró Michael Dukakis, aki biztos abban, hogy a novemberi választásokon demokrata párti elnök kerül a Fehér Házba. önbizalma nem alaptalan: bár a választási kampány elején az előrejelzések még a leköszönő Reagan elnök teljes támogatását élvező George Bush al- elnök biztos győzelmét jósolták, a csütörtökön összeülő demokrata elnökjelölő konvenció előtt már a legtöbb felmérés Dukakis szerény, sőt egyesek szerint biztos, 10—12 százalékos előnyét mutatta. Az 54 éves massachusetti kormányzó úgy véli, hogy az Egyesült Államok az egyetlen ország a világon, amely esélyt adhat egy görög bevándorló fiának arra, hogy sikeres politikai pályát fusson be, és komoly jelöltté váljon — miért ne? — az elnöki posztra. Ha ez az álom -megvalósulna, ő lenne az első olyan elnöke Amerikának, aki megtöri az angol és ír származásúak hosz- szú ideje tartó uralmát Washingtonban. Mindez szorosan összefügg azzal is, hogy a latin és más mediterrán eredetűek leszármazottjai egyre komolyabb szerepet követelnek maguknak az amerikai politikai és gazdasági életben. Elég csak Frank Carlucci hadügyminiszterre vagy Lee lacoccia ipari vezetőre gondolni. A nem túl magas,' sűrű fekete hajú és szemöldökű, őszülő halántékú, sasorrú Dukakis csak külső megjelenésében délvidéki. Vér- mérséklete szerint, és ez általános vélemény róla, inkább hidegnek mondható. Kampányának stílusa az amerikai hagyományokhoz képest kevéssé látványos, szaggatott beszédmódját nehéz követni, ezért ellenlábasai sokszor minősítik „szürkének, „unalmasnak”. Legveszélyesebb demokrata párti versenytársa Jesse Jackson néger tiszteletes volt. „Jesse a választók szívét célozza meg, Mike a fejüket” — állapították meg a megfigyelők. Richard Nixon volt elnök szerint „Jackson poéta, Dukakis szövegszerkesztő gép”. De Michael Dukakis nem törődik ezekkel az értékelésekkel. Inkább büszke arra, hogy „nem komédiás”. „Hét és fél évi karizma után ideje, hogy kis hozzáértés is kerüljön a Fehér Házba” — mondja gyakran, s ezzel a jelenlegi lakóra, az egykori hollywoodi színész Reaganre céloz. Dukakis a Harvard egyetemen szerzett jogi diplomát, később a politikatudományok tanáraként dolgozott a 350 éves patinás intézményben. Először 1974 és 1978 között volt kormányzó Massachussetts államban, majd 1982-ben újra megválasztották. Városában, Bostonban, családiasán csak „Duke”- nak (hercegnek) nevezik. Ellenfelei szerint ultraliberális technokrata. Komoly, megfontolt ember, akit a hozzá közelállók szerint belső szenvedély, a köz és az ország szolgálatának szenvedélye fűt. Állama kormányának eredményeire hivatkozik, amikor az amerikaiak elé terjeszti az ösz- szefogásra és a szakképzésre összpontosított programját. A munkanélküliség az egész országban itt a legalacsonyabb, ezt hívei „massachusettsi csodának” nevezik. Dukakis kampányában elsőszámú célként jelöli meg a központi ‘ költségvetés egyensúlyba hozását, ha a szükség úgy kívánja, az adók emelésével, bizonyos költséges katonai programok megnyirbálásával. Ezért ellenzi következetesen az SDI-programot és az MX-rakéták gyártását, s helyettük a hagyományos fegyverzet erősítését szorgalmazza. Betegsegélyező rendszer kiépítését tervezi mindenki számára, csökkenteni kívánja a munka- nélküliséget, könyörtelen harcot hirdet a kábítószer ellen. Óvatos taktikával azonban nem mindig fedi fel, hogy céljait milyen eszközökkel akarja elérni. A kisebbségek fejé tett gesztusnak is felfogható, hogy a tervek szerint felajánlja az alelnöki tisztséget a fekete Jesse Jacksonnak. Külpolitikai téren a leszerelés hívének mondja magát. Azt hirdeti, hogy az Egyesült Államoknak „reális, de határozottan kell közelítenie a Szovjetunióhoz”. Azt, hogy ez pontosan mit takar, óvakodott eddig felfedni. Azt viszont elárulta, hogy az eddiginél is szorosabb együttműködést vár Washington szövetségeseitől mind katonai, mind gazdasági téren. Ha Dukakist megválasztják, ő lesz az amerikai történelem legtöbb nyelven beszélő elnöke. Az angol és görög anyanyelve mellett folyékonyan beszél franciául és spanyolul. Felesége, a zsidó származású Kitty , nemcsak bájos jelenség, hanem állítólag határozott egyéniség is. Göbölyös László Véget ért a sztrájk Belgrádban
