Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-06 / 160. szám
Somogyi Néplap OTTHON ES CSALAD iw? Mmmw g g g Lakodalom fél századra Sörnyepusz/tán, a kicsi templom ünnepre készült 1938-ban, Pünkösd másnapján. Körülötte hajnalban még lélegzett egyet, jó mélyet a kiserdő, de délelőtt már fojtó hőséggel csapott le a nyár. Mariánéknál a legnagyobb lány, Mária, a tükör előtt forgolódott, s csöndes sóhajjal emelte meg a fajszi csipkét a kereszt- anyja-varrta esküvői ruháján. Napok óta megfoghatatlan örömben és várakozásban élt. Pünkösdikor, Csokonyovisontán mondott igent a magas, szálegyenes termetű Major Jánosnak, most meg itt, a pusztán, il- ledően, ahogyan ezt kell. Jó ember lesz-e vajon, dolgos, hűséges? — futattak megriadt madarakként a gondolatok Márián Máriában — megüt-é, vagy csak simogat? Ki tudhatja ezt. Három lány él még a családban, boldogulni kell majd azoknak is, s itt, a cselédek között a tizennyolc éves napszámoslány alig is számíthat már hosszú udvarlásra. Pártában maradónak ítélik, hamvas bőrét barnára oserai a nap, tenyerében föld- marta vonalak, ugyan, ki keresne ilyen asszonyt magának? Major János Hódoshátra gondólt, a szülői házra, meg a kovácsi nagy uradalomra, az özvegy Maárné szigorára. Tizenöt évesen már napszámos fiú volt, lendülettel vitte előre a szénával terhelt villa, idősebb férfiak parancsolatjára. Szántásban —vetésben el nem maradt, de huszonnyolc évével öreglegénynek számított már. « * * János bácsi végigsimít a borostás arcán; bizony, borotválkozni keltett volna, de ki tudta, hogy vendég érkezik?* Most jöttek a kertből. Mariska néni erős karján feketén égett vonal jelzi, meddig fártott — védett — a rövid ujjú blúz, szoros kontyba fogott ősz hajából elszabadult néhány tincs. A pusztakovácsi porta verandáján futórózsa illatozik, néhány mélyvörös szirom a kőlapokra hullt. A szőlőlugas levelei között dús fürtök bújnak, de miféle, maga Major János sem tudja, olyan nagyszemű, s jó édes, de hogy minek híják, nem tudom... Az udvar ápolt füvén pelyhes sárga kiskacsák bújnak össze, selypegve húzódva hátra- a két kajla kutya elöl. Gondolja el, 43 forint darabja ezeknek a jószágoknak, aztán, mint a szomszédban is, van, hogy egy nap alatt pusztul el mind — mondja Mariska néni, s gyors mozdulatokkal rámol a verandái kis asztalon. A két idős ember lesi, mit szólunk vajon a szép házhoz, a hívogatóan tárt ajtó mögötti térhez, a hatalmas gazdasági udvarhoz. — Nem ilyen volt ez ám, hanem tömésház, 57- ban jó, ha arra futotta — kezdi a történetet János bácsi — két lányunk volt, s hét hold hitvány földünk, munkánk pedig mint a fű a réten. Sokra ugyan nem jutottunk, volt idő, amikor földkunyhóban éltünk, s a tehénkék melegítettek, ha eső esett, sáros posványba léptünk ebbe a „szobába’-. Majd’ húsz év telt el a mi hirtelen esküvőnktől, mire foganatja lett a munkánknak. Tudja, akkoriban nem járta a nagy udvarlás, a lányok sem álmodoztak any- nydt. Emberségre nevelt az élet, s úgy házasodott a nép. hogy bízott egyik a másikában. Mi, ötven év alatt összeértünk, észrevétlenül ölelt meg bennünket a szeretet, s bizony, most visz- szagondolva, volt abban szerelem is, sok ... — Unokáink vannak már.1 négy is, a két lányunk jó állásban, jó férjjel — fűzi tovább Mariska néni —, dédunokánk azonban még nincsen... — Pedig lehetne! — dör- mög Major János, s elmélázik — milyen jó is lenne, eLsertepertélnének itt a kertben, aztán, anyukám, már egy kiskacsád se lenne,’ elsimogatnák a háztól! Szűkül a beszélgetés hálója, emlékek zúgnak föl a két emberben, elmondhatatlan fájdalmak és örömök. A hét végén nagy ünnep lesz a házban, és a faluban búcsú is, méltó lesz hát a? aranylakodalom. A meszteg- nyői unoka idejére, június 6ma küldte el a hatalmas tortát, s az ötven szál szegfűt, Majorék azonban nem akartak nagy vendégséget. — Ne adjanak nekünk ajándékot, ne verjék magukat költségbe, kell nekik is, nehéz az élet! — mondja Mariska néni, de aztán arról beszél, hogy vasárnap hajnalban kel, mert le kell vágni a hízott libát, meg a kakast is, levesnek, János bácsi meg megbontja a hordót, csak hát hol is terítsen, a_ szobában, a verandán, hogy el ne vigye ez a bolond idő az ünnepet? Klie Ágnes Két iskolát végzett egyszerre Érettségi — munka, család mellett Három gyerek, építkezés, nagy kert, jószágok. Kinek van mellettük tanulásra ideje? Berkes Józsefnének kellett, hagy legyen. A Kisiparosok Országos Szervezete kaposvári alapszervezetének dolgozója érettségi nélkül kérüit az ügyviteli a:sz- tal mellé. Szerződésében kikötötték, hogy hat éven belül érettségit kell szereznie. — Nem keseredtem el ez<en, mert önszántamból úgysem ültem volna he az iskolapadba. Érettségi nélkül pedig ma már szinte sehoi sem lehet elhelyezkedni. Bíztam a férjemben, »>z édesanyámban, hogy ebben a három évben leveszik a váltamról a munka nehezét. Egyedül, a család segítsége nélkül nem tudtam volna ilyen szép eredményeket elérni — mondja a csendes. szerény fiatalasszony, aki nem szívesen beszél sikereiről'. Szégyenkeznivalója pedig nincs. A megszabott hatéves határidőnek három év alatt tett eleget. 1985- ben kezdte el a Táncsics Mihály Gimnáziumban a dolgozók szakközépiskoláját, s ugyanebben az évben a kihelyezett marxista középiskolában is tanult. — Háromra mentem a „marxistába”, ötre a gimi- . be. Frissnek éppen nem voltam nevezhető, mire hazaértem Kaposújlaikra, s akkor még ott volt a család, a házimunka. Igyekeztem minden szabadidőmet a gyerekekkel tölteni, hogy minél kevésbé érezzék meg ennek a három évnek a gondjait, így sem jutott azonban sok idő. rájuk, különösen a vizsgaidőszakokban találkoztam velük keveset. A három év alatt egyszer sem hiányoztam az iskolából, úgy éreztem, minden órán ott kell lennem, ha becsületesen helyt .akarok állni. A tételeket az elsőtől az utolsóig kidolgoztam, most is őrzöm azt a nagy halom jegyzetet és tankönyvet, amelyet a három év alatt összegyűjtöttem. Megőrzőm őket, jó lesz elővenni, ha segíteni kell majd a gyere kéknek .— mondja az asz- szony, aki a 15 éves Zoltán mellett két ikret, a 12 éves Anikót és Gábort neveli. — A munkámban nem nagyon tudom hasznosítani ismereteimet, de a gyerekek tanulásának segítésében sokat jelent, hogy bővültek ismereteim. Sok olyan kérdésre megtudok már válaszolni, amire korábban én sem tudtam a feleletet, önmagam becsülése miatt is fontos volt ez az érettségi, még akikor is, ha sokan nem értették körülöttem, miért kell három gyerekes anyaként beülni az iskolapadba. Nem volt könnyű ez a három év, de a jelesekkel ékesített érettségi bizonyítvánnyal a fiókomban, szívesen emlékszem vissza rá. Én voltam az osztály második legidősebb tagja, talán ezért is választatnak meg osztáiyíit- kárnafc. Volt futkosni valóm bőven, különösen vizsgák előtt. De szívesen csináltam, s örömmel emlékszem visz- sza tanáraimra is. Felnőtt, egyenrangú partnerként ke zeltek bennünket a három év alatt, egy percig sem éreztették velünk, hogy ők Felkarolja az állami gondozottakat Pedagógusnap alkalmából az idén is többen kaptak kitüntetést. Közöttük azonban csak egy volt, aki nem tanítóként, tanárként, gyerekekkel foglalkozó vezetőként, KISZ-tagként vehetett át jutalmat. Dr. Csorba Eszter ideggyógyászként dolgozik a kaposvári megyei kórházban. — 1982-ben végeztem a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, ahova csak másodszori jelentkezésre vettek föl. Közben egy esztendőt ápolónőként dolgoztam a gyerekosztályon. így aztán természetes, hogy a következő évben már gyermekorvosnak készültem. Nagyon szeretem a gyerekeket, a beteg fiatalokkal való foglalkozás azonban sok-sok türelmet és nagy-nagy szeretetet igényel. Ez az orvosi munka velejárója, így természetes dolog. A legtöbb pácienssel többször is találkoztam, hisz a legtöbb ápolt krónikus, veleszületett betegségben szenvedett. Ennek gyógyítása hosszabb időt, többszöri kezelést igényelt — vallja a doktornő, aki a múlt idő okát is magyarázza. A gyermekosztálya munka ezekben a hónapokban már a múlté dr. Csorba Eszter számára. A diákközösségek segítéséért kapott oklevél tulajdonosát a férfi idegsebészeti osztály vizsgálójában értük utol. Az osztály változott, a fiatalokhoz való viszony azonban nem. A fiatal orvosnő évek óta dolgozik a balatonfenyvesi életmód táborban, ahol állami gondozottak gyűlnek össze nyaranként. — Olyan fiatalok adnak a Balaton-parton találkozót egymásnak, akik tanulmányaikat befejezve már dolgoznak, gyámjuk azonban továbbra is a Somogy Megyéi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet. Néhány napig az önfeledt kikapcsolódás, a nyaralás mellett arra is van lehetőség, hogy a gondokat, örömöket megbeszéljük. Az a tapasztalatom, hogy az intézet nem tudja mindenben fölkészíteni az állami gondozottakat az önálló életre. Sok fiatalnak siklik félre az élete. Nagyon sok törődést, figyelmet igényelnek ezek a gyerekek, és hálásak a legapróbb segítségért is. A tábor mellett évközben egy klub ad segítséget ezeknek a fiataloknak, de a hivatalos alkalmak mellett is sokszor keresik föl a nevelőket, s engem is segítségért, tanácsért. Rendszeres törődésre, odafigyelésre van ezeknek a fiataloknak szükségük. Ebben segítek, ahogy tudok — összegzi a fiatalokkal való kapcsolatát dr. Csorba Eszter. H. É. Közös fedél alatt Szó sincs róla, hogy köny- nyű a mai fiataloknak. Nemhogy az érvényesülésük, de még az egymásba kapaszkodásuk is akadályokkal jár. Ha összeházasodnak, lakás híján valamelyik szülőhöz kell bekönyörögni magukat; kiállni fürkésző várakozásukat, amikor pedig magukban kellene lenniük ahhoz, hogy az együttélést gyakorolva összeszokjanak, összecsiszolódjanak. A kölcsönösen békés légkörnek például feltétele lehet az is, hogy ha a szülők vagy a „gyerekek” szobájának nincs külön kijárata az előtérbe, konyhába, fürdőszobába, ott úgy cseréljék meg a helyiségeket, hogy lehetőleg a fiatalok járjanak át a szülők szobáján és ne a szülők a fiatalokén. Az amúgy is meghozott szülői áldozatot kívánatos ezzel megtoldani. Miért? Talán nem kell megmagyarázni ... A tapasztalatok szerint az a tanárok, s mi a diákok. Mindenben segítettek nélkülük nem boldogultunk volna. Persze így is voltak gondok. Különösen a matematikával és a fizikával kínlódtam sokat, izgultam miattuk egy-egy vizsga előtt. Mennyivel könnyebb és kedvesebb volt a történelem és a magyar! Ezeket a tankönyvöket azóta is szívesen lapozgatom. Kellemes élményekkel, sok ismerettel gyarapodtam az elmúlt három évben, ezért mindig szívesen emlékszem majd vissza rá — búcsúzik Berkes Józsefné. H. É. is a békesség záloga, ha a fiatalok a rájuk eső rész arányában hozzájárulnak a lakbérhez és az összes közüzemi költséghez. Ezekben az anyagi kérdésekben nem hoz jót a nagylelkűsködés, az esetleges utólagos szemrehányás pedig egyenesen riasztó. Többszörösen bevált módszer, ha a két házastársat — lehetőleg teljes mértékben elkülönítik egymástól. A kettéválás terjedjen ki a mosástól kezdődően a bevásárlásra, főzésre, mosogatásra. Ne csak anyagilag legyen független a két család, de a munkavégzés időpontjának kiválasztásában is. Se a menyecske, se az anyós ne kerülgesse a másik fazekát; ne akarják egymásra kényszeríteni ízlésüket, beidegződéseiket. Különben is; a fiatalok szokjanak hozzá az önálló gazdálkodáshoz. Ha történetesen a fiatalasszony főzni tudás nélkül kerül a házhoz, akkor se az anyósa kosztján legyenek, hanem tanulja meg, mit hogyan kell csinálnia. Lehetőleg ne is étkezzenek együtt — hacsak családi összejövetel, ünnepi alkalom nem hozza, hogy egy asztal köré telepedjenek. Nincsen olyan édesanya, akiből főzés, evés közben ne törne föl olyan visz- szaemlékezés, történet, amelyből — akarva-akarat- la-n — ne az derülne ki a veje vagy a menye számára, hogy bizony addig volt jó a gyereknek, amíg ő mellette volt, és nem ment férjhez, nem nősült meg ... A békességes egy fedél alatt élés feltétele, hogy sem szülő a gyermekének, sem gyermek a szülőjének ne legyen se hitelezője, se adósa; me használják egymás holmiját kérdezés nélkül, fesztelenül, még a tulajdon gyerekek sem. Új helyzet van, a fiatalok önálló családdá lettek. A fiataloknak úgy kell tudomásul venniük és észben tartaniuk, hogy .a szülők befogadták őket, mint tényleges és nem akármilyen áldozatvállalást. A szjilőnek kényelmetlenebbé vált az élete. Többnyire .nem folytonos hálálkodást vár érte, de joggal számít a fiatalok csendes, tapintatos, nyugodt és — nem utolsó sorban — segítőkész Viselkedésére. Nyerges Ágnes 1988. július 6., szerdc Várják a jelentkezőké EGYMÁSJ SEGÍTIK Nagycsaládosok. Ügy há rom gyerektől fölfelé. So mogy megyében 500 csalái számítható közéjük. Rende sek, szegények, magáraha gyatottak. Egyenlő jogoka élveznek a többi egy- é kétgyerekes családdal, csu pán gyakorolni ezeket a egyenlő jogókat nem tudják Nincs rá idejük. Szabadide jük. Ez foglalt, ez a gyere kéké. A nagy család — csa pat. Élcsapat és kisüzem Termeli, előállítja a leghasz nosabbat a társadalom szá mára, és nagyon nem mind egy, hogy hogyan és milyel Mennyiséget és minősége formáló közösség. Mindez ; szemünk láttára történik Együttérzőnk, bátorítunk sajnálkozunk. Ahol sok ; gyerek, ott több a gond. Ne néz a mai viszonyok közöt a megélhetés. Helyzetük ér dekessége, hogy mégsem pa naszkodnak. Szeretik a gye rekeik-et — mind a hármai mind az ötöt — általáno fölmérések szerint: egyfor mán. Az „egykét” megmosó lyogják azzal a tapasztalat tál, amelyben benne van ; sokat szülök „egygyareksé ge”. Manapság az új társasá gok, kis közösségek megaila kításának korát éljük. Ök a nagycsaládosok is szervez kednek. Hallatni akarjál hangjukat a társadalomban jogokat szeretnének szerez ni, amelyek méltán megille tik őket, nem elvtelen kap csolatokon nyugvó kezdemé nyezést. Ki, miért, mennyi ért, hogyan és miképpen? A Nagycsaládosok Qrszá gos Egyesülete 1987. októbe: 24-én megalakult. Az egye sülét céljai; — Az 'élet és az anyaság tiszteletére való nevelés, i házasságért és a jövő gene rációjáért érzett felelőssé< erősítése; — Felmutatni a társada lomnak azokat az értékeket amelyeket a nagycsaládosol képviselnek; — A nagycsaládok egy mást ismerő és ,segítő közös séggé szervezése; — A nagycsaládosok sajá tos érdekeinek képviseleti és szolgálata, hogy a jelen légi hátrányos megkülönböz tetések csökkenjenek. A nemes célok lépési’: kényszerítették megyénl nagycsaládosait is. A Haza fias Népfront támogatás: mellett 1988. május 30-ái alakuló ülést tartottak Ka posváron. Meghirdetett prog ramjuk szerint a következők kel kívánnak foglalkozni: — Ruhabank létrehozási — ahol az ingyenes és ked vezményes áron vásárolt, va lamint a kinőtt, és még hasz nálható gyermekruhák ú gazdára találhatnak. — Kedvezményes üdülte tési, illetve üdülési lehetősé gek biztosítása sokgyermeke sek részére. — Közös programok szer vezése (kulturális, sport, tu risztikai), jogsegélyszolgála az egyesületi tagok részére. A nemes célok elérése ér dekében önmagukat mozgó sítják. Rajtuk kívül ki len ne méltóbb (és hozzáértőbb az érdekképviseletükre? Más emberek? Igen. any ■nyiban, hogy feladatván alá sukkal többet tesznek le ; társadalom asztalára, és ígi csökkenő népességű hazánk ban pótolhatatlan értékeke hordoznak. A nyilvánossá’! elé kell tehát lépniük. „Tagjaink közé hívunl mindenkit” — hangzik a fel hívásuk —, aki erőt éré: magában a nagycsaládosol gondjainak megoldásában akinek a közösség segítő ere jére van szüksége. Szép célok, és remény keltő felhívások. Gyertel nagycsaládosok, és segítő kész emberek, tegyük köny nyebbé és tartalmasabbá éle tünket! Daxner Gábo
