Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-06 / 160. szám
1988. július 6., szerda Somogyi Néplap 5 „Sokan vagyunk — koveson" Színdarab a fogadó udvarán A kaposvári nyár program j’aiinak keretében invitálták rendhagyó színielőadásra a platótok a kapos- váriakat. A Csokonai fogadó udvarán egy miniatűr színpad fogadta a látogatókat, akik nemcsak belépője, gyet válthattak Edward Al- bee Mese az állatkertiről című egyfelvonásosára, hanem — stílusosan — egy amerikai ízlés szerint elkészített vacsorát is elfogyaszthattak. Az előadást Lengyel Ferenc rendezte, és ő alakította Jerry szerepét is. A partnere — Péter szerepében — Magyar Tivadar volt. Jerry, a „világ legnagyobb fővárosában” New Yorkban, különösen az előadás második részében ebben méltó társa volt Magyar Tivadar is —, ízelítőt kaptunk a lassan nem is csak a nagyvárosokra jellemző jelenségről, melyet igazán hiba volna amerikainak titulálni. S ezért, talán nem bántuk annyiina, hogy egy pillanatig nem tudtuk elhinni vagy inkább megérezni az Empire State Building környékének, a Midtown-nak a hangulatát, s ebben a környezetben megbúvó csendes parkocska képét sem. S ebben a legkevesebb szemrehányás illetheti a színészeket, akik — tán a szokatlan hely és a körülmények okozta kezdeti izgalom leküzdése után — mindent megtették egy jól sikerült este érdekében. A nézők figyelmét ugyanis gyakran elvonta a játékteremből kiballatszó zaj vagy az udvarra besétáló tapintatlan apukák és még tapintatlanabb gyermekeik társalgása. Mindazoknak persze, akiket ezek az események nem zavartak, égy kellemes, a vidám, örömteli nyárban talán kissé szomorkás, megf hökkentő élményű estét szereztek Albee Mese az állatkertiről című darabjával a művészek. p_ MENEKÜLÉS A TENGERRE Japán Noé Noé, az emberiség ősatyja az özönvíz elől menekült a bibliai bárkára. A mai Japánban ezzel szemben a túlnépesedés és az egekig szökő telekárak késztetik a vállalkozókat az újabb „bárka” — egy hatalmas irodahajó — megépítésére. Ha a nagyra- törő tervet siker koronázza, a japán titkárnők és számítógép-programozók alkalmazási feltételei között a jövőben a szakmai tudás mellett az is szerepel, hogy garantált ellenállóképességük legyen a tengeribetegséggel szemben. A japán Noé-bárka most bemutatott terve persze a nevén kívül nem sokban hasonlít kezdetleges fabárkára. A 35 ezer tonnás hajó 40 ezer négyzetméternyi hasznos területén az igénylőknek felkínálják a modern irodai és távközlési eszközök minden kényelmét. Ha mindezt a szárazföldön akarnák megvalósítani, tízemeletes, tízezer négyzetméter alapterületű irodaház építésére lenne szükség. Csakhogy Tokió központjában a telekárak négyzet- métere napjainkban már eléri a 30 millió jent. A terveket elkészítő Temporary Center Corporation számítása szerint viszont a ' hajót minden felszerelésével egyetemben 30 milliárd jenből ki tudják hozni. Egy ugyanilyen szolgáltatásokat nyújtó irodaház létesítése Tokió földjén — fekvésétől függően — ötször vagy tízszer eny- nyifoe kerülne. A beruházás vezetője szerint a terv logikusan következik Japán fekvéséből. „Japánt óceán' veszi körül, és mi egyáltalán nem használjuk ki ezt. Ha a telekárak ilyen mértékben nőnek, a víz felé kell terjeszkednünk” — mondja. S hogy senkiben ne támadjon a szükség-megoldás képzete: a hajón nagyvonalú szabadidős és kulturális programok feltételeit is megteremtik. Lesz uszoda, teniszpálya, golfpálya, sőt ezer férőhelyes koncertterem is a tervezett bárok és éttermek mellett. A kiterjedt Tokiói-öbölben horgonyzó hajó terjedelmes méretei ellenére bizony himbálózni fog, ha a tengerről megérkeznek az erre nem ritka viharok. És a tervezők arra is számítanak, hogy ilyen esetekben a dolgozók szervezett szállításában is lehetnek majd fennakadások. Arra viszont biztosítékot adnák, hogy Noé bárkája sértetlenül túléli majd az elkövetkező évekre jósolt újabb földrengéseket ami nem minden szárazföldi munkahelyről mondható el. A japán minisztériumok és ipari cégek az évek során már nem egy úszó „óceánváros” tervét készítették el. Akadt olyan, amely egymillió ember számára biztosított volna munka- és lakóhelyet. Az elképzelések azonban általában éppen gigantomániájuk miatt buktak meg. A szóbajövő finanszírozóknak feltehetőleg nem volt elegendő képzelőerejük ahhoz, hogy pénzüket ilyen nagyratörő vállalkozásba fektessék. A Noé-.tervnek azonban tokiói vélekedések szerint jó esélyei vannak a mielőbbi megvalósulásra. S ha a kísértet beválik, talán már a közeli jövőben sok ilyen irodahajó fog ringatózni japán vizeken. Két évtizede kutatja a magyarság keleti gyökereit dr. Érdy Miklós New York-i történész professzor. 1980-tól négyszer járt Ujguriában, Kínában, Közép- és Kis- Ázsiában. Kutatási eredményeiről beszámolt az Egyesült Államok, Svájc, Kanada, Anglia és hazánk tudományos fórumain. Kaposváron a múzeumban tartott érdekes előadást A magyar díszítőművészet alapelemeinek útja Belső-Ázsiától a Kárpát medencéig címmel. — Körösi Csorna Sándor adta az indíttatást ahhoz, hogy Közép-Ázsia vidékének néprajzi,lag eddig még föl nem dolgozott területén keressem azokat a szálakat, melyek eredetünk nyomjelzői lehetnek. Így jutottam el az 1980-as években a Kaukázus és a Kínai Nagyfal közti térségbe, oda, ahol a sztyeppén élő népek történelmének jelentős része játszódott le. Kutatóutam során 1985-ben kötöttem ki a szovjetunióbeli, többezer éves múltra visszatekintő Khorezmbe. Az Aral-tó déli részéhez csatlakozó ősi államalakulat múzeumvárosnak nyilvánított fővárosában, Khivában érdekes régészeti és néprajzi anyagot gyűjtöttem össze. Tulajdonképpen a magyarság Európa sztyeppéi felé nyúló történelmének vizsgálatával foglalkoztam. Kutatásaimat kiegészítettem a történelem társtudományainak e témakörrel foglalkozó összehasonlító vizsgálatával is. Az embertan eredményei nyomán a magyarság biológiai eredetét nem a finnugor népek közt találjuk meg, hanem Közép- Ázsiában. A népdalok összehasonlító elemzése kapcsán ezzel teljesen egyező eredményre jutott 1943-ban Bartók Béla. A zeneszerző és népzenekutató az 5. századig követi — és Közép-Ázsiából eredezteti — a magyar népdalt. A pekingi népzenekutató, Du Yuaxiong Belső-Ázsiáig, a 9. századi ujgurok ma is élő leszármazottaiig, — a sárga és a mai uj.gurokig — követi és a hun népzenében gvökerezőnek tartja népdalkincsünket. De népmeséink motívumai és népdalköltészetünk formái is Közép- és Belső-Ázsia hun utód türk népei közé illesztenek bennünket. — ön a magyar díszítő- művészet alapmotívumait vizsgálja, területi .kiterjedéseik és történeti vonatkozásaik tekintetében. — A magyar néprajztudományban féllelhető egy úgynevezett „tulipán probléma”. A tágabb értelemben vett népművészet egyik legközismertebb alapmotívumának eredetét és útját követtem nyomon térben és időben. A tulipán motívumot ugyanis sokáig jellegzetesen ősi magyar eredetűnek tartották. Munkám során követtem a tulipán motívumoknak több mint két és fél évezredes megjelenését. Kiderült, hogy egészen a szkíta kultúrkör,iig — amelynek az ázsiai türk népek is örökösei — vezethető vissza e motívumok megjelenése, amely A restaurálás vállalkozás is lehet Mecénások Maecenas földjén Tíz négyzetméteres iroda Róma óvárosában, egy íróasztal, két telefon: ez a Pangloss-ügynökség, amelyben Gabriella Ricci és Pao- la Migliorino új mesterséget talált fel. Felkutatják a restaurálásra szoruló, ám anyagiak hiánya miatt pusztuló műemlékeket és vállalatoknál' keresnek számukra mecénást. A „szponzoráció” két ügynöke „testreszabott” cégeket kér fel egyes speciális munkákra: egy villamossági cikkeket gyártó vállalat újítja fel például egy római múzeum villanyhálózatát. A Borghese-múzeum molytala- nítását egy vegyigyár végzi. De vannak olyanok is, akik csak pénzüket adják: a „La Repübblica” című nagy napilap vállalta a híres római Brancaccio kút felújítását, az Alitalia légiforgalmi társaság pedig a Angyalvár- híd 12 szobráét. Olaszország ma az az ország, ahol a vállalati mecénássá® a legfejlettebb. Mondhatnánk, hogy ez természetes Maecenas és a Me- diciek földjén. Idáig azonban a vállalatok inkább a sportot és a szórakoztató ipart támogatták. „Ez az új vonzerő — lebbenti fel a titokról a fátylát Francesco Peregő, a „Corriere della Sera” hasábjain — megváltozott a reklám jellege, a hangsúlyt nem annyira termék, mint inkább azok a képek kapják, amelyekkel •asszociálni lehet, és egy régi műemlék a legmegfelelőbb: a minőség szinonimája.” Az Italgas például finanszírozta Augustus császár Ara Pacis-ának restaurálását, amelyet a levegőszennyeződés tett tönkre. A cég terméke természetes, levegőt nem szennyező metángáz. Nem maradnak ki az olasz világcégek sem: a Fiat három milliárd líra értékű támogatást adott a velencei Grassi-palota és a torinói királyi palota felújításához. A római központú IC- ROM, a kulturális javak megőrzésének nemzetközi szervezete mégsem teljesen elégedett. A mecénások minden rendszer nélkül, ötletszerűen támogatják egyes műemlékek restaurálását. Az olasz kulturális javak minisztériuma ezért az év elején azt javasolta: állítsák össze a szponzorálásra váró emlékművek listáját, és a mecénások erről választhatnak. G. N. L. azt is jelzi, hogy hol játszódott le a magyarság korai története. A tulipán motívumoknak ezt a sorozatát látva nehéz megértenünk, hogyan lehet, hogy ezt az összefüggést a magyar néprajztudomány kutatói nem vették észre és a tulipánt a 17. században Nyugat-Európából vélik importálni a magyar díszítő- művészetbe. A legalapvetőbb motívumokat összehasonlítva 23 alapmotívum párhuzamait találtuk meg, melyek négy nagy csoportba rendeződtek. E négy növényi motívumcsoport a rózsa, a tulipán, a levél és palmetta, valamint a csiga és inda csoportja. A rendelkezésemre álló anyagot egy mestertáblázatban rendeztem el, amelyben függőlegesen a 23 alapmotívum van feltüntetve, vízszintesen pedig az összehasonlított népek — Közép- és Belső-Ázsia, a finnugor, avar, szkíta, iráni és török — találhatók meg. A táblázatból kitűnik, hogy a 23-ból 17 megfelel a kho- rezmi művészettel. Meglepetés, hogy a második legnagyobb összefüggés a 2500 évvel ezelőtti szkíta művészetben található, vagyis 16 a 23-ból. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a magyarság a szkíta kultúrkör tagja volt. Ez termékenyítette meg a türk népek és az időszámításunk kezdete utáni Sassani- da-kor művészetét is. — Mi a helyzet a finnugor eredezitetéssel? — Az európai finn. népek körében mindössze öt esetben lelhető fel megfelelés. Az igazi, zavarba ejtő probléma az obi-ugorok, a vogu- ldk és osztjátok oszlopában van. Egyetlen díszítőművészeti megegyezést sem találtunk a nyelvészeti érvelés alapján legközelebbinek vélt rokonainkkal, akikkel a feltevések szerint azonos ősnépet alkottunk. — ön tehát úgy véli, hogy a népművészeti alapmotívumok megegyezése elegendő okot ad arra, hogy eredetünket ennek alapján állapítsuk meg? — A finnugor eredetet egyedül csak a nyelvészet tudománya támasztja alá. Utalnék azonban egy kitűnő szovjet tudós, V. N. Csernye- cov felismerésére, miszerint „Azzal viszont általában mindenki egyetért, hogy minden jelentősebb régészeti műveltségcsoport kialakulása, fejlődése és földrajzi elterjedése hosszú időt vett igénybe és meghatározott területen jnent végbe. Következésképpen törvényszerű, hogy a hosszan tartó együttélés hatására a vizsgált népesség anyagi kultúrájára fényt vető régészeti leletekben, mégpedig (ezeknek főleg a gazdálkodási módtól független, hagyományos összetevőiben — például a díszítőművészetben — közös vonások alakuljanak ki. {Ezek voltaképpen az adott közösségnek a többitől elkülönítő sajátosságait, vagyis etnikai jellemzőjét adják.” Ezt a törvényszerűséget szem előtt tartva a mestertáblázat ösz- szegezéséből kitűnik, hogy a magyar díszítőművészet a közép- és belső-ázsiai türk népekével mutat erős egyezést, különös tekintettel a Khorezmre, és igen erősen kötődve a szkíták által elindított és képviselt művészeti irányhoz. Várnai Ágnes valahol a Fifth Aveue és a 34 th. Street között, útban hazafelé az állatkertiből ráakad Peterre, aki rendszeres vasárnap délutáni pihenőjét tölti a tucatnyi park egyikében. Két, egymástól távoli ember, más-más világ találkozik itt, hogy Albee szándékának megfelelően bemutassa az elszigeteltséget, azt a kiábrándultságot, amikor az ember már- már szívesebben létesít(ene) kapcsolatot az állatokkal, ahogy Jerry mondja „hogy minket is megértsenek”, egy svábbogárral, egy csomag WC-papírral, füstgomolyag- gal, gomolygó füsttel, Istennel s majd egy szép napon az emberrel. Lengyel Ferenc lendületes, hiteles alakításának köszönhetően — s Bt/iő-izifofó/ a Kárpát-medencéig Nyomjelző tulipánok
