Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-06 / 160. szám
2 Somogyi Néplap 1988. július 6., szerda Grósz Károly hazaérkezett a szovjet fővárosból Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára munkatanácskozást tartott Grósz Károllyal (Folytatás az 1. oldalról.) Elutazása előtt a magyar államférfi a sajtó képviselői előtt úgy nyilatkozott, hogy Mihail Gorbacsovval folytatott háromórás tárgyalása jó hangulatú és értékes volt. Nyílt és sokrétű eszmecserét folytattak a két ország életéről, különös tekintettel a közelmúltban megtartott pártértekezletekre. Grósz Károly a párt főtitkáraként most első ízben tárgyalt Moszkvában. Grósz Károlyt Moszkva Seremetyevo—2. repülőterén Jegor Ligacsov, az SZKP KB PB tagja és Vagyiim Med- vegyev, a KB titkárai búcsúztatták. Jelen volt Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete, valamint Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete. * * * Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács Perzsa( A rab)-öböl Elindult a helyszínre az amerikai flotta különleges vizsgáló bizottsága, amelynek feladata, hogy megállapítsa, milyen körülmények vezettek az iráni utasszállító gép lelövéséhez. A bizottság meghallgatja a rakétákat kilövő hajó, a Vincennes cirkáló parancsnoki beosztású tisztjeit, mindenekelőtt a hajó kapitányát. Will Rogers kapitány már írásos jelentést terjesztett elő az eseményekről s ebben kijelenti, bár „élete végéig magában hordozza majd a terhet”, amelyet a 290 polgári utas pusztulása jelent, megítélése szerint mindenesetre helyesen járt el és nem követett el hibát. Mint kiderült, Rogers elöljáróitól, engedélyt kért tűzparancsra, de toelnöke, aki a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására július 4—5-én munkalátogatást tett a Szovjetunióban, kedden az esti órákban hazaérkezett Budapestre. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Be- recz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Kótai Géza, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB külügyi osztályának vezetője. Jelen volt Vladlen Pun- tusz, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. * » * Grósz Károly kedden délután a szovjet sajtó képviselőivel, illetve szovjet közéleti személyiségekkel találkozott a külügyminisztérium nemzetközi sajtóközpontjában. A magyar vezető a baráti, vábbra is azt hangoztatja, hogy az adatok egy iráni csatarepülőgép közeledtére utaltak. Hétfőn sem a Fehér Ház, sem a Pentagon nem adott újabb nyilatkozatot az ügyről, kivéve Reagan elnök rövid válaszait, amelyet Washingtonba visszatérve adott az újságírók kérdéseire. Reagan megismételte: tragikusnak .tartja ugyan, hogy az akciónak polgári áldozatai vannak, de véleménye szerint véletlen baleset történt és a flotta számára kiadott utasítások nem hibáztathatóak, azokat nem kell módosítani. Az Egyesült Államok néhány városában hétfőn kisebb tüntetéseken tiltakoztak nyílt légkörű találkozón elöljáróban rövid ismertetést adott hazánk fejlődéséről, gondjairól és eredményeiről, politikai,- társadalmi és gazdasági életünk időszerű tennivalóiról az MSZMP értekezletét követő időszakban. Az MSZMP főtitkára tájékoztatott Mihail Gorba- csovval megtartott tárgyalásairól, méltatva a megbeszélések őszinte, tárgyszerű és lényegre törő légkörét, az érintett kérdésekben megnyilvánuló kölcsönös megértést, az álláspontok egységét a nemzetközi helyzet, valamint a szocializmus fejlődése kérdéseit illetően. Grósz Károly kitért a magyar—szovjet politikai és gazdasági kapcsolatok helyzetére, fejlődésük távlataira, az MSZMP és az SZKP együttműködésének jelentőségére. Megemlítette azt is, hogy a jelenlevő közéleti személyiségek közül többen személyesen is hozzájárultak, az iráni származású amerikaiak és mások is az utas- szállító gép lelövése ellen. A tüntetők követelték az amerikai flotta kivonását az öbölből és az illetékes parancsnokok felelősségre vonását. Washington egyébként nem zárja ki teljesen azt a lehetőséget, hogy az Egyesült Államok kártérítést fizessen a lelőtt gép elpusztult utasai és személyzete családjának, ezt azonban a most induló vizsgálat kimenetelétől teszi függővé. Washington .továbbra is azt állítja, hogy a gép letért a kijelölt útvonalról, a polgári gépek számára megadott légifolyosóról és .nem adott választ az azonosítást kérő jelzésekre. sokat tettek a két ország és a két nép közötti barátság erősítéséért, megszilárdításáért. A magyar vezető ezt követően válaszolt a szovjet sajtó kérdéseire. Élénk, nyílt eszmecsere bontakozott ki a szovjet—magyar kapcsolatok, a pártegyüttműködés és a szocializmus fejlődésének kérdéseiről — az MSZMP és az SZKP nemrég megtartott országos értekezleteinek fényében —, illetve a magyarországi kibontakozás programjáról, hazánk fejlődésének kérdéseiről, az idei esztendő első öt hónap, jában elért eredményekről, nemzetközi problémákról, az integráció kérdéseiről. A sajtó szerepét és helyét értékelve az MSZMP főtitkára hangsúlyozta, hogy a tömegtájékoztatási eszközök meghatározó szerepet töltenek be a demokratizálás folyamatában, s megjegyezte, hogy az MSZMP KB július 13-i üléséről a tévé és a rádió egyenes adásban számol be. Egy kérdésre válaszolva a magyar vezető utalt Mihail Gorbacsovval megtartott megbeszélésére, amelyen az SZKP KB főtitkára úgy fogalmazott, hogy a magyar- országi útkeresés ál.l legközelebb a Szovjetunió jelenlegi gyakorlatához. A múlt értékeinek megőrzésében, az elavult, túlhaladott dolgok leküzdésében a „technológia” is azonos, az a felismerés, hogy a gazdasáAz EGK és a kelet-európai szocialista országok közti viszony javítására, az EGK megvalósítandó egységes piaci rendszerének szociális szempontjaira fogja helyezni a hangsúlyt Görögország abban a félévben, amíg betölti a nyugat-európai gazdasági és politikai társulás elnöki tisztét — fejtette ki kedden, a Strasbourg! Európa- parlamentben Kerolosz Pa- puliasz görög külügyminiszter. gi reformfolyamat kiszélesítése csak a politikai reformok megvalósításával párhuzamosan mehet tovább. A különbség — túl a két ország nagyságrendi eltérésén — az, hogy az SZKP három év, mi pedig 20 év alatt jutottunk e következtetésre — mondta Grósz Károly. Athén július elsejével fél évre vette át az elnöki tisztet, amelyet az előző periódusban az NSZK töltött be. Papuliasz kijelentette: az a tény, hogy az EGK és a KGST nemrég kölcsönösen elismerte egymást, új korszakot nyitott az Európa két része közti kapcsolatok történetében. Görögország minden tőle telhetőt megtesz, hogy a kapcsolatok ebben az irányban fejlődjenek tovább — mondta. Nincs újabb nyilatkozat EGK — Görög program Új korszakot nyitott A háború előestéjén Ha a korabeli tények alapján megpróbálunk belelátni Sztálin lelkivilágába, azt látjuk, hogy a „vezér” makacsságát határtalan maga- biztosság, a hibás döntés beismeréséhez szükséges bátorság hiánya, a saját elemzés jelentőségének túlbecsülése táplálta. Konkrét helyzetben ez a konokság aláássa, a túlzott magabiztosság pedig megbénítja az akaratot. Ennek következtében az ember • képtelen elszánni magát egy különösen felelősségteljes lépés végrehajtására. Ilyen volt Sztálin a háború előtti utolsó napokban, különösen a döntő órákban. Mindehhez tegyük hozzá, hogy Sztálinnak nem volt előrelátó képessége, nem tudta fallebbenteni a függönyt a jövőről és „bepillantani” a horizont mögé. Sok hosszútávú jóslata korábban is hibásnak bizonyult. Sztálin „gyakorlati” intellektussal rendelkezett. Lényegében dualista koncepcióit vallott — „a béke lehetséges, de a háború is valószínű” — akkor is, amikor dilemma már nem volt, Sztálin változatlanul saját vágy elképzeléseinek bűvöletében élt. Míg a külpolitikai és operatív-stratégiai területen elkövetett hibákat enyhítően „Sztálin tévedéseinek” nevezzük, cselekedetei a kádermunka területén egyszerűen bűnösek voltak. A megtorló intézkedések hatalmas méretei azért váltak lehetségessé, msrt a „vezér” kiváltotta az erőszak társadalmi tehetetlenségét, mely feljelentéseket, elvtelenséget, rágalmazást, tömeges hazugságot szült. A hazugságnak akkor nincsenek esélyei, amikor a lelkiismerettel szövetséges igazság áld vele szemben. Már tudjuk, hogy ha a lelki- ismeret azokban az években hallgatott, akkor mindenekelőtt azért, mert nem volt mellette igazság. 1939 végén Sztálin tájékoztatást kért a hadsereg és a flotta parancsnoki állományának minőségi elemzéséről. Sokáig némán vizsgálta a rubrikákat, táblázatokat, melyeken fukar számok árulkodtak az állomány igen „zöld” életkoráról. A hadsereg és a flotta parancsnoki állományának körülbelül 85 százaléka fiatalabb volt 35 évesnél. Sztálin egyetlen szó nélkül lapozott a jelentésben. Talán eszébe jutott, hogy három marsall!, és az alső- és másodosztályú hadseregparancsnokok csoportját kivéve, az ő akaratából más tehetséges hadvezérek is eltűntek? Közülük néhány an a kinevezéskor itt voltak az ő dolgozószobájában ... Talán eszébe jutott Vorosilov beszéde, melyet 1938. november 29-én a Katonai Tanács ülésén, a védelmi népbiztos jelenlétében mondott? A népbiztos akkor, mint valami nagy eredményt jelentette: „A Vörös Hadseregben az 1937—1938-as évben végrehajtott tisztogatás során több mint 40 ezer embert szűrtünk ki... 1938 kilenc hónapja alatt löbb mint 100 ezer új parancsnokot neveztek ki. A régi összetételű Katonai Tanács 108 tagja közül csak 10 ember maradt.” Mit érezhetett a vezér a parancsnoki testület hiányai láttán? Senki nem tudná megmondani. Csak az ismeretes, hogy a káderállomány hiányai! látva azt javasolta, hogy növeljék az akadémiák létszámát, hozzanak létre új tanintézeteket. Már a következő évben, 1940-ben 42 új főiskolát hoztak létre, csaknem megkétszerezték a katonai akadémiák hallgatóinak számát, számos alhadnagyképző tanfolyamot indítottak. Sztálin siettetett, siettetett. A megpróbáltatások órájának bekövetkeztéig azonban katasztrofálisan kevés idő maradt. Egy szakaszvezetőt 6 hónapos tanfolyamon is fel lehet készíteni, de egy körzet- vagy hadseregparancsnokot? A katonai szakértők hiányát, amely ezekben az években alakult ki, nem kevesebb, mint 5—7 év alatt lehetett volna megszüntetni. 1941 nyarán a parancsnokok körülbelül 75, a politikai dolgozók 70 százaléka nem egészen egy éve volt tisztségében ... Sztálin, akinek rövidesen vállalnia kellett a fegyveres erők főparancsnokságát a háborúban, nem ismerte a katonai elméletet. Vorosilov, aki hosszú ideig népbiztos voilt, szintén „nem kedvelte” sem az elméletet, sem a teoretikusokat. És ilyenek, köztük igen kiemelkedőek is, mindig voltak a Vörös Hadseregben. Közéjük kell sorolni mindenekelőtt a kivégzet Tuhacsevszkijt, aki még 1936-ban előrelátóan figyelmeztet arra, hogy készen kell állnunk a német hadsereg hirtelen támadására. Amint már a háború után ismeretessé vált, Hitler, aki tudott a Vörös Hadseregben az 1937—1939-es években történt megtartásokról, jelentést kért felderítő szerveitől a hadsereg parancsnoki állományának minőségéről. A háború kezdete előtt másfél hónappal Krebs ezredesnek, Németország szovjetuni óbeli katonai attaséjának jelentése és más adatok alapján jelentették a Führernek: az orosz tiszti testület nemcsak számbelileg, hanem minőségileg is meggyengült. „Rosszabb benyomást kelt, mint 1933-ban. Oroszországnak évekre van' szüksége. hogy elérje korábbi színvonalát” ... Az ellenség nem alaptalanul sorolta a Németország számára rendkívül kedvező tényezők közé a katonai irányítási rendszer új vezetőikkel való helyettesítését. A világtörténelemben nehéz példát találni arra, hagy az egyik fél a halálos összecsapás előestéjén meggyengíti önmagát. Ez nemcsak ösztönözte, hanem szinte taszította Hitlert az események meggyorsítása felé. A Hitlerrel valló viszonyban Sztálin túlzott óvatossága végső soron ellenkező eredménnyel járt. A nagy politikai játékban Hitler gyakorlatilag túljárt Sztálin eszén a támadás időpontjaira és legközelebbi szándékaira vonatkozólag. Sztálin olyan állhatatosan küzdött a „provokációk” lehetőségével, hogy ezt észrevették Berlinben, és levonták belőle a következtetéseket. A napról napra pimaszabbá váló Hitlerre ez serkentőleg hatott, meggyőzte a Szovjetunió gyengeségéről Sztálin óvatossága és az. hogy nem reagált kellőképpen a megkötött megállapodások Németország által történt megsértéseire. A szovjet hadsereg parancsnoksága meg volt kötve a védelmi intézkedések szabad ' megválasztásában. Az óvatosság, mint tulajdonság, melyre a politikusnak szüksége van, átváltozott túlbiztosítássá, és ugyanakkor a saját kíván ság — nem engedni a háborút — teljesíthetőségéről való mániákus meggyőződéssé. Ezért -a magabiztosságért végül súlyosan meg kellett bűnhődni. Sztálin, miután dácsabeh dolgozószobájában, ahol dcllgozni és pihenni is szokott, a díványon ágyat vetett magának, már szender- gett, amikor óvatosan kopogtak az ajtón. A kopogás fájdalmasan, visszhangzott a szívében : Sztálint soha nem ébresztették fel. Valószínűleg bekövetkezett a legrosz- szabb. Csak nem számította el magát? Sztálin pizsamát húzott és kiment. Az őrség főnöke jelentette: — Zsukov hadseregtábornak halaszthatatlan ügyben a telefonhoz kéri önt Sztálin elvtárs! A főtitkár odament a készülékhez. — Tessék ... Zsukov, amint a háború után elmondta, jelentést tett az ellenséges légierő Kijev, Minszk, Szevasztopol, Vilnius és más városok elleni támadásáról. A jelentés után a vezérkar főnöke megkérdezte Sztálint: — Megértett engem, Sztálin elvtárs? A főtitkár nehezet sóhajtott a telefonba, és nem vábelső keres faszolt. Bénító, kolosszális, fantasztikus súly nehezedett a vállárrá, és tudatáig alig hatolt el Zsukov kérdése Talán felötlött agyában annak az üdvözlő táviratnak a szövege, melyet Hitler küldött 60. születésnapjára. „Ioszif Sztálin úrnak Kérem, 60. születésnapja alkalmából fogadja legszívé- lyesehb üdvözletemet s egyúttal jókívánságaimat, önnek személyesen jó egészséget, a baráti Szovjetunió népeinek pedig boldog jövőt kívánok ...” Sztálin hallgatott. — Sztálin elvtárs, megértett engem? Végre megértette. A földi istenek tévedhetnek, és hibáik ára fantasztikusan ma. gas. Ezerki lencszáznegyenegy június 22-ike hajnali 4 óra volt. ellenőrt JELENTKEZESI FELTÉTEL: közgazdaságtudományi egyetemi, pénzügyi és számviteli főiskolai végzettség vagy mérlegképes könyvelői szakvizsga. Jelentkezni dr. Máté Ernő osztályvezetőnél személyesen lehet: Kaposvár, Eüredi u. 180. vagy a 14-180/269-es telefonon. (102597) A KAPOS VOLÁN IGAZGATÁSI ÉS ELLENŐRZÉSI OSZTÁLYA
