Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-27 / 178. szám
2 Somogyi Néplap 1988. július 27., szerda Grósz Károly Washingtonban A legnagyobb amerikai bankok vezetőivel találkozott 'hétfőn Grósz Károly (Folytatás az 1. oldalról.) Részletesen kifejtette, hogy mit tekint a mai magyar törekvések lényegének : jobb, korszerűbb, hatékonyabb, eredményesebb politikát kell kidolgozni a magyar nemzet érdekében, az ország fejlődése javára. Az alapvető cél az, hogy egyszerre munkálkodjunk hazánk javán és az egész emberiség egyetemes érdekeinek megvalósulásán — hangoztatta. Utalva arra, hogy azt a politikát tréfásan — a glasznoszty mintájára — grósznosztynak szokták nevezni, kijelentette: igen megtisztelőnek tartja, ha ezen az ilyen politikát értik. Grósz Károly szólt gazdasági terveinkről, s igen részletesen a politikai intézményrendszer reformjáról. Utalt a gyülekezési és egyesülési szabadsággal foglalkozó készülő törvényre, amely négy évtizedes időszak után kívánja e kérdéseket mindenki számára megfelelően megoldani; az alkotmányreformra, az emberi jogok kibontakoztatására és a tervezett nemzetiségi törvényre is. Szólt arról, hogy belpolitikai céljaink megvalósításához megfelelő nemzetközi légkörre van szükség s hazánk hozzá kíván járulni az enyhülés légkörének megerősödéséhez, a párbeszéd folytatásához. Egy kérdésre válaszolva Grósz Károly kifejtette véleményét arról, hogy miként értelmezik a mai Magyarországon a demokráciát. A demokrácia fogalma számomra azt jelenti, hogy az egyén képességei, szellemisége, alkotásai lehetősége kitáguljon úgy, hogy emberi közösségek érdekeit ne sértse — mondotta, hangoztatva, hogy ennek átfogó kibontakoztatása nemzeti érdek. A kormány ennek szellemében kíván tevékenykedni, ezt szolgálja egyebek között az alkotmány módosítása is. Az új alkotmány jogfilozófiai alapját úgy fogalmazta meg, hogy az állampolgárnak mindent szabad, ami nem ütközik törvénybe. Leszögezte: az átalakulás nem mehet végbe zavartalanul, ellenállás nélkül, anélkül, hogy ne ütközne egyesek érdekeibe, ne károsítson — átmenetileg — egyes csoportokat. De az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen átalakulás és megújulás programját a társadalom döntő többsége támogatja, még akkor is, ha az gondokat hoz magával. „Biztonságban lévőnek érzem ezt a politikát” — mondotta Grósz Károly. Egy kérdésre válaszolva kijelentette: Magyarországo; minden olyan rendszer lehetséges, amely a szocializmust igenli, legyen az egy- pártrendszer, vagy több pártra épülő rendszer. A magyarországi helyzet történelmileg alakult ki, az egy- pártrendszer fenntartása nem elvi kérdés. Egyelőre senki sem tudja, mit hoz e téren a jövő. Rámutatott azonban arra, hogy egypárt- rendszeren belül is meg lehet és meg kell valósítani a politikai pluralizmust és jelenlegi törekvéseink ezt szolgálják, ezt ösztönzik. A politikai struktúrának szüksége van demokratikus ellenzékre, éppen azért, hogy felismerje saját hibás döntéseit, lépéseit. A mai politika segítséget nyújt, igyekszik fórumot teremteni az ilyen ellenzéknek. Az, hogy az ellenzék éppen a hibák kijavítása érdekében miként tud együttműködni a kormányzattal, mindenekelőtt politikai kultúra kérdése — éppen ezért most a politikai kultúra fejlesztésén kell munkálkodnunk. Grósz Károly nyomaték- kai aláhúzta : Magyarország szocialista ország — de Marxra utalva állapította meg, hogy a szocializmus átmeneti állapot, amely magában foglalja a kapitalizmus jelentős elemeit is. A gazdasági reformok megvalósítása — szögezte le — lehetetlen politikai reformok nélkül, s e reformok végrehajtása indokolt: túl kell lépni mindazon, ami elavult és időszerűtlen, ami gátolja az egyén és a társadalom fejlődésének kibontakozását. A magyar belpolitikára vonatkozó kérdésekre válaszolva a kormányfő egyebek között kifejtette, hogy az 1956-os eseményeket nemzeti tragédiának, de politikai szempontból ellenforradalomnak tartjuk. — Nem kívánjuk módosítani ezt az álláspontot, mert semmiféle olyan adatunk sincs, ami a módosítást indokolná. Aláhúzta azonban, hogy véleménye szerint az egyes eseményeket, az egyes személyek szerepét nem a napi politika szempontjaiból kell megítélni, gondos történelmi elemzéssel kell dönteni ezekben a kérdésekben, s ez nem'elsősorban a politika, hanem a történettudomány feladata. Utalt arra, hogy az 1956-ban Magyarországot elhagyók közül mind többen veszik fel a kapcsolatot egykori hazájukkal. Egy kérdésre válaszolva kijelentette : tudomása van a budapesti éhségsztrájkról, s az azt kiváltó okokat az illetékesek megvizsgálják. Leszögezte azonban, hogy minden vonatkozásban az alkotmány és a törvényes előírások szerint kell eljárni. Ennek megfelelően például — miközben az útlevélkiadásak száma több mint a négyszeresére nőtt az idén, — a kérelmek három ezrelékét a törvények értelmében el kellett utasítani. Országunk külpolitikájáról szólva Grósz Károly aláhúzta: az enyhülési folyamat ki- szélesítésére, ezen belül az európai kérdések rendezésének elősegítésére törekszünk és békepolitikát folytatunk. Egy kérdésre válaszolva kijelentette: Mihail Gorba- csovval folytatott találkozóján „nem tárgyaltak, hanem beszélgették” a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonásának lehetőségéről, s abban állapodtak meg, hogy folytatják a beszélgetést. Leszögezte azonban, hogy a csapatok kivonásának kölcsönösnek kell lennie mindkét oldalon. Arra a kérdésre, hogy adott esetben kilépne-e Magyar- ország a Varsói Szerződésből, a miniszterelnök kijelentette: egy ilyen horderejű kérdésről az Országgyűlésnek kellene döntenie, még inkább népszavazáson. „Én ellene szavaznék” — jelentette ki. A miniszterelnök a magyar—román viszonnyal kapcsolatos kérdésekre is válaszolt, kijelentve: a magyar kormány világosan kifejtette erről álláspontját. A kérdésről sokoldalú eszmecseréket folytatunk, segítjük azokat, akik Magyarországon kívánnak letelepedni, de semmiképpen sem biztatjuk őket szülőföldjük elhagyására, mert azt valljuk, hogy mindenkinek szülőföldjén is boldogulnia kell. Aláhúzta, hogy kész tárgyalásokra Romániába utazni, az ajánlat érvényes. A miniszterelnök közölte, hogy sok román állampolgár más országokban kér Magyarországra szóló letelepedési engedélyt: külföldi útjukon nyújtották be letelepedési kérelmüket magyar nagykövetségeken. Az ilyen kérelmek száma szintén sok ezer. Grósz Károly a sajtóra vonatkozóan is kapott kérdést. Kijelentette: a magyar sajtó szabad, független és pártellenőrzés nélküli — a pártnak azonban éppen úgy joga van arra, hogy hallassa szavát az őt érdeklő kérdésekben. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára a Minisztertanács elnöke, hazai időszámítás szerint az éjszakai óráikban találkozott George Schultz amerikai külügyminiszterrel, aki a washingtoni Grand Hotel miniszteri lakosztályában kereste fel a magyar kormányfőt. JURIJ AFANASZJEV CIKKB A PRAVDÁBAN Az átalakítás ellenfelei nem adták fel Sztálinnak és óriási apparátusának ellenforradalmi útja nem volt történelmi szükségszerűség, s nem volt indokolt sem; ezért van esély arra, hogy az átalakítás során valóra váljanak a gazdasági, politikai, jogi lehetőségek — írta Jurij Afanaszjev a Pravda keddi számában megjelent terjedelmes cikkében. Végső soron a Szovjetunióban nem sikerült olyan formára alakítani a szocializmust, ahogyan azt Lenin és az 1920-as évek lenini gárdája elképzelte ; ebből ered a forradalmi, vagyis mélyreható szerkezeti átalakítás szükségessége, írta. Afanaszjev jól ismert történésztársa, P. Kuznyecov kérdéseire és vádjaira válaszol írásában. Afanaszjev lényegében az alábbi két kérdésre keresi a választ : — Jogos-e az az állítás, hogy Sztálin vezetése alatt sikerült felépíteni a szocialista társadalmat, még ha ez a társadalom nem is eléggé szocialista, és — volt-e történelmi alternatívája a „sztálini szocializmusnak” — avagy Lenin a maga NEP-jével tragikus hibát vétett, ezért az októberi forradalomnak nem is lehetett más következménye, mint egy véres, diktatórikus rendszer kialakulása. Afanaszjev azon a véleményen van, hogy mivel van esély a sztálinizmus által ki nem használt lehetőségek valóra váltására, lehetővé válik az is, hogy az új körülmények között új életre keljenek a lenini elvek, elképzelések. A mostani feltételek részben sokkal kedvezőbbek is, mint amilyenek a húszas évek végén, a harmincas évek elején voltak — emlékeztet a történész. Másrészt az sem tagadható, hogy a jelenlegi feltételek bizonyos szempontból kedvezőtlenebbek, hiszen most nem a „kaSzárnya-szo- cializmus” kialakulása fenyeget, hanem éppen azokkal a következményekkel kell megbirkózni, amelyek annak hosszú fennállásából erednek: a „kaszárnya-szocializmus” ugyanis a mai napig érezteti hatását, s bizton számíthatunk rá, hogy önként nem is engedi át a • helyét a valódi szocializmusnak, a demokráciának, állapítja meg a professzor. Afanaszjev kifejti : Sztálin egy egész társadalmi réteggel a háta mögött eltörölte a NEP-et, a bolsevista pártot saját „fegyverhordozó hadapródjaiinak” tömegévé változtatta. Elszakította a munkásságot a parasztsághoz fűző szövetségi köteléket, a munkásokra feltétlen engedelmességet kényszerí- tett, elnyomta és részben megsemmisítette az értelmiséget, az állami lét alapjává a rettegést és a vért tette. A Szovjetunióban kialakult társadalmat nem tartom szocialista társadalomnak vagy — ahogyan Kuznyecov állítja — fejlődésében eltorzult szocialista társadalomnak, még ha ez az állításom sokakat nyilván megrémiszt is — írja a Pravdában a szovjet történész, majd hozzáteszi : csak abban bízhatunk, hogy a peresztrojkáért folyó harcot tudatosan fel- vállalók — bizonyos idő elteltével remélhetőleg a lakosság túlnyomó többsége — megtaláljuk magunkban az erőt és a kellő elméleti alapot, a megfelelő politikai taktikát, hogy ismét rátaláljunk a szocialista útra. A szerző ezek után párhuzamot von a sztálini korszak és a jelen kor haladásellenes erőinek tevékenysége, jellege között, és rámutat: ha manapság valaki kénytelen nyugdíjba vonulni, az még korántsem jelenti a lenini káderekkel szemben alkalmazott sztálini terrorhoz való visszatérést. Hiszen a nyugdíjazás nem száműzetés, börtön vagy golyó általi halál ! Ellenkezőleg : jól beleilleszthető a néphatalom, a normális politikai harc eszköztárába. A Pravda ugyanebben a számban szerkesztőségi cikkben vitatja Afanaszjev bizonyos nézeteit. Elsősorban azt az állítását teszi bírálata tárgyává, amely a szovjet társadalom jellegére vonatkozik. Csak nem „feledkezett meg” Afanaszjev professzor társadalmi felépítésünk olyan meghatározó vonásairól, mint a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló szocialista gazdasági rendszer, a kizsákmányoló osztály, a munkanélküliség megszűnése? Aligha feledé- kenységről van szó — állapítja meg a Pravda. A szerkesztőségi cikk szerint Afanaszjev nem a realitásoknak megfelelően írja le a helyzetet, márpedig ezzel árt az átalakítás amúgy is nehéz, forradalmi folyamatának. Afanaszjev történelem- szemlélete nem objektív: nem veszi figyelembe például — amire pedig a párt a sztálini bűnök leleplezésekor nyomatékkai felhívta a figyelmet —, milyen történelmi jelentőségű a nép alkotó tevékenysége, a párt által kidol gozott tervek életközeli- sége, s hogy ezeket a terveket, az októberi forradalom szellemét tükröző jelszavakat hogyan fogadta és tette magáévá a nép. Abban viszont igaza van a történésznek, hogy az átalakítás ellenfelei még korántsem adták fel a harcot, s velük szemben valóban kíméletlenül kell küzdeni — írja szerkesztőségi cikkében a Pravda. Tárgyalások kezdődnek a tűzszünetről Tárik Aziz iraki külügyminiszter kedden elindult New Yorkba, ahol az ENSZ- ben ma kezdődnek az iraki—iráni tűzszünettel kapcsolatos tárgyalások. Az iráni diplomácia vezetője, Ali Akbar Velejati már hétfőn délután megérkezett a világ- szervezet székhelyére. A harci cselekményekről szóló keddi hírügynökségi jelentésekből az tűnik ki, hogy Irak a tűzszüneti tárgyalások előtt — korábbi ígéretének megfelelően — megkezdte a kivonulást az elfoglalt iráni területekről. Az első, így felszabadult iráni városok az iraki—iráni határ közelében most az iraki területen felállított Teherán- ellenes iráni felkelő csapatok kezébe mennek át. Irak kedden megerősítette, hogy — amint azt hétfőn előre bejelentette — csapatai kivonultak két korábban elfoglalt iráni városból. Irán ugyanerről először azt közölte, hogy Irán támadást indított a szóban forgó városok visszafoglalására, a későbbi iráni közlemények szerint viszont Irak újabb ellentámadást intézett volna ugyanezen városok ellen, és vissza is foglalta volna őket. Egy iráni fregatt veszélyesen megközelít egy olaj- szállító hajót a Perzsa- (Arab-) öböl déli részén. Először azóta, hogy Irán elfogadta a Biztonsági Tanács békejavaslatát Az iráni közlések huszonnégy óra leforgása alatt többször módosultak. Lehet, hogy nem maguk az iraki csapatok foglalták el ezt a két helységet, hanem az iraki területen, irániakból felállított úgynevezett Nemzeti Ellenállási Hadsereg. Irak kedden hivatalosan is cáfolta, hogy csapatai vették volna be a két várost, a Nemzeti Ellenállási Hadsereg pedig a saját eredményének könyvelte el a városok elfoglalását. A legutóbbi iráni bejelentés már úgy fogalmazott, hogy Irak és a Nemzeti Ellenálási Hadsereg közösen vette be a két várost. Ezek közül az egyik, Karand-Garb 60 kilométerre fekszik az iraki—iráni határtól, de a kormányellenes irániak bejelentették, hogy tényleges céljuk a határtól 150 kilométerre lévő nyugat-iráni nagyváros, Kermánsáh elfoglalása. Magas rangú vezetők üdülőit, kórházait adták át a dolgozóknak Az üzbég kormány keddi határozata értelmében köz- kórházakká nyilvánították azokat az egészségügyi intézményeket, amelyeket eddig csak a köztársasági vezetők és családtagjaik látogathattak. A döntés szerint Taskentben egy kórházat, ikét felnőtt- és egy gyermekorvosi rendelőintézetet, valamint egy szülőotthont adnak át a köznek teljes személyzetükkel és felszerelésükkel. Az üzbég dolgozók rendelkezésére bocsátottak három Krim-félszigeti üdülőt is, ahol eddig kizárólag a magas rangú vezetők és családtagjaik pihenhettek. A TASZSZ hírügynökség jelentése szerint ezeket az intézményeket a társadalmi igazságosság kedvéért adták át, amit a szovjet sajtó már régóta sürget. Különösen indokolttá tette a lépést, hogy szovjet viszonylatban Üzbegisztánban a legmagasabb a népszaporulat, ugyanakkor a kórházi ágyak számát tekintve az egyik legrosszabbul ellátott köztársaság. Moszkvai megfigyelők arra hívják fel a figyelmet, hogy hasonló döntések születtek már más szovjet köztársaságokban is, így Azerbajdzsánban, ahol magas rangú személyek részére fenntartott üdülőik és vendégházak sorát adták át közhasznú célokra. Fagylaltozók, figyelem! Ajánlatunk : — kétkaros lágyfagylaltgép (eredeti német aggregáttal) 15 000 Ft-tal olcsóbban — 4 tégelyes fagylaltgép — sörhűtőpult — kávéfőzőgépek ELEKTRON, Szentes, Bocskay u. 8. Tel: 925 (123196)
