Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-22 / 174. szám
2 Somogyi Néplap 1988. július 22., péntek Grósz Károly Chicagóból Kaliforniába utazott (Folytatás az 1. oldalról.) országon? Olyan korszerű gazdaságot, amely képes arra, hogy alkalmazkodjék a megváltozott világhoz, mindenkivel együtt akar élni és dolgozni, aki hajlandó erre. Ez a mai vezetés felfogása. — Politikánk azt jelenti, hogy több nyíltságot, több szabadságot, több demokráciát akarunk. A gazdaságban azt jelenti, hogy jobban és szabadabban gazdálkodó, önálló vállalatokat, önnön törvényei által szabályozott piacot, olyan alkotási lehetőségeket, ahol az egyén és a közösség is boldogul, de az egyént nem szürkíti el a közösség. — Olyan évezred végén vagyunk, amelyben új ritmus fogalmazódik meg. Míg az elmúlt évtizedekben, évszázadokban a folytonosságon volt a hangsúly, ma a megújuláson. — Ügy gondoljuk, hogy kötelességünk élni a történelem adta lehetőségekkel. Van egy magyar mondás: aki mer, az nyer. Én szeretném ezt a gondolatot kibővíteni: nyerni merni kell. Grósz Károly több kérdést kapott. Az egyik azokra az amerikai sajtóban napvilágot látott híresztelésekre vonatkozott, hogy a Szovjetunió esetleg hamarosan egyoldalúan kivonja Magyarországon állomásozó csapatait. — Egyoldalú kivonásról nem lehet és nincs szó. Van viszont egy érlelődő gondolat: mind a Szovjetunióban, mind ismereteink szerint az Egyesült Államokban is támogatják a hagyományos fegyveres erők csökkentésének tervét. Amennyiben a csökkentés megtörténik, annak első lépése, állomása lesz a csapatok csökkentése azokban az országokban, amelyek az úgynevezett ütköző zónákban fekszenek. Ez érinti a nemzeti hadseregeket is. és különösen érinti azokat a csapatokat, amelyek idegen területen, tehát nem saját országukban állomásoznak. A Szovjetunió külügyminisztere javasolta, hogy 1995-ig minden külföldön állomásozó csapatot minden ország vigyen haza. Mi magyarok reménykedünk, hogy ezt a határidőt idő előtt teljesítik — mondta válaszában a miniszterelnök. Grósz Károly chicagói látogatása a szerdai találkozókkal véget ért. A magyar miniszterelnök és kísérete csütörtökön az Egyesült Államok nyugati partvidékére utazott, ahol California államban tesz látogatást. Sacramento Sacramentóban, Kalifornia állam főváirosábam kezdte meg az Egyesült Államok nyugati partvidékén, végbemenő körútját Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke. Grósz Károly és kísérete csütörtökön reggel repülőgéppel utazott Chicagóból Kaliforniába. Az állam fővárosában a magyar kormányfő találkozott George Deukmejian kormányzóba!. A szívélyes hangulatú beszélgetés során képet adott Magyarország. gazdasági térveiiről és egyebek között rámutatott : keressük az együttműködés lehetőségét minden olyan partnerrel, aki kész erre a megfelelő feltételek melett. Kaliforniában számos olyan amerikai nagyvállalat van, amely már szerzett tapasztalatokat magyar partnerekkel, és fejleszteni kívánja az együttes munkát. Deukmejian kormányzó örömét fejezte ki, hogy a magyar miniszterelnök az államba látogat. A beszélgetés során megemlítette: Kalifornia fejlődésében jelentős volt a Magyarországról bevándorlók szerepe. Hangsúlyozta, hogy az állam kormányzata bátorítja a helyi' vállalatok külgazdasági kapcsolatainak fejlesztését. A magyar küldöttség tagjai közben találkoztak a.z álltam több más képviselőjével is. Oakland A rövid saoramentói megálló után a küldöttség repülőgépe a San Francisco-i öböl pántján Oakland városában szállt le. Itt a világ egyik legjelentősebb ipari konglomerátumának, a Bechtel-cégnek a vezetői várták a magyar kormányfőt és kíséretének tagjait. A .vállalat vezetői sétahajózásra hívták meg vendégeiket, úgy, hogy az úticél a Csendes-óceán partvidékének világhírű, .szépséges központja, San Francisco volt. Közben a hajón megbeszéléseket , folytattak a gazdasági együttműködés bővítésének lehetőségeiről. A Bechtel Corporation világviszonylatban is rendkívül jelentős konglomerátum, amely az energiaszolgáltatás, az olaj- és szénbányászat, a magas technológiájú iparágak területén, valamint az építőiparban tevékenykedik. Hat leányvállalata a nukleáris energetikai berendezésektől kezdve a szén, 'kőolaj és termálenergiával működtetett erőműveken keresztül a kőolajfinomítókig minden fontos energetikai iparágban tevékenykedik. A Bechtel Corporation és különböző magyar vállalatok Kolera Indiában Új-Delhiben az utóbbi három héten 85 ember halt meg kolerában, a kórházban ápoltak száma a hivatalos adatok szerint 6200. A betegség főleg a gyerekeket és a szegénynegyedekben élőket fenyegeti, mivel ott a fertőzés terjedését a higiéniás feltételek hiánya még inkább elősegíti. Az indiai kormány rendkívüli intézkedéseket vezetett be a járvány megfékezésére: 55 ezer ember kapott kolera elleni védőoltást. A kolera Indiában «gyakorlatilag minden évben megjelenik a monszunesők bekö- szöntével. között már van együttműködés — az amerikai vállalat például a Transelektróval kötött szerződés alapján egyebek között a Paksi Atomerőmű ötös és hatos blokkjának irányítási és költségellenőrző munkájához szállított magas technikát jelentő számítógépes rendszert. Szó van egyéb együttműködési lehetőségről is — egyebek között arról, hogy a Bechtel fővállalkozóként végrehajtott beruházási tevékenységébe alvállalkozóként magyar vállalatok is bekapcsolódhassanak. A Bechtel cég már irodát nyitott Budapesten a tevékenység koordinálására. A magyar delegációval folytatott tárgyalásokon részt vett Stephen D. Bechtel, a Bechtel Corporation igazgatótanácsának elnöke. Alden P. Yates, a Bechtel Group elnöke, Cordell Hull, a csoport elnökhelyettese és a csoport, illetve a leányvállalatok több más vezetője. San Francisco A különhajó közép-európai időszámítás szerint éjfél után kötött ki San Franciscóban és hajnalban a San Francisco-i International Host Committe adott fogadást Grósz Károly tiszteletére, majd a magyar kormányfő részt vett a World Affairs Council és a Commonwealth Club vacsoráján. A két szervezet egyaránt a nemzetközi kapcsolatok és a kereskedelmi együttműködés fejlesztésének fontos testületé az Egyesült Államok nyugati partvidékén. Genscher Moszkvába látogat Csütörtökön Bonnban és Moszkvában bejelentették, hogy Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet alkancel- lár és külügyminiszter augusztus elsején és másodikén munkalátogatást tesz a Szovjetunióban. ABM-szerződés A krasznojarszki radarállomás Az amerikai kormányzat szerdán üdvözölte azt az ajánlatot, hogy a Szovjetunió hajlandó leszerelni a Szibériában, Krasznojarszk körzetében telepített radarállomását. A Fehér Ház és a külügyminisztérium szóvivői egyaránt Viktor Karpov szovjet leszerelési szakértő keddi moszkvai sajtóértekezletére utaltak, ahol Karpov közölte: ha a rakéta védelmi rendszerekről kötött (ABM) egyezményt legalább tíz évig nem mondja fel Washington, s erről megállapodást kötnek, akkor a Szovjetunió kész ellenőrizhetően leszerelni a vitatott radarállomást. Viktor Kárpov hangsúlyozta, hogy a rendszer űrbéli objektumok megfigyelésére szolgál, így nem hozható összefüggésbe az ABM megálapodással. m Washingtonban Phyllis Oakley külügyi szóvivő szerdán kijelentette, hogy ha a szovjetek készek a krasznojarszki radarállomás leszerelésére, akkor ez pozitív lépés. Ugyanakkor azt hangoztatta, hogy az ABM-szer- ződésből a Szovjetunióra há- kuló kötelezettségek betartását nem lehet más lépések feltételéül szabni. A Demokrata P&rt elnökjelöltje: Michael Dukakis Az Egyesült Államok következő elnökeként mutatták be szerdán este Atlantában, a Demokrata Párt jelölő tanácskozásán az 54 éves Michael Dukakis massachu- setitsi kormányzót. A görög bevándorlók gyermeke ezzel eddigi politikai pályafutásának csúcsára érkezett s csak egy — igaz, nagyon nehéz — lépés választja el attól, hogy bekerüljön a Fehér Házba : vereséget kell mérnie George Bush alel- nökre. Sok szakértő szerint erre megvan a Lehetősége. Dukakis jószerével kívül- áil'lókénit indult a jelölésért: bár a massachusettsi kormányzó nevét szűkebb körben sokan ismerték, tehetségét sokra tartották, nem volt országosan ismert személyiség, szemben néhány, a televíziós adásokban korábban is sokat szerepelt vetélytár- sával, szenátorokkal, képviselőkkel. Kormányzóból azonban már eddig is többen jutottak az Egyesült Államokban a hatalom csúcsára, s erre számít Dukakis is. N A bevándorolt gyermekének legendás amerikai karriertörténete csak részben igaz a massa oh usât tsi kormányzó esetében. Szülei nem kétkezi' munkások voltak: apja orvos, anyja tanítónő lett Amerikában, s viszonylagos jólétben éltek, biztosíthatták fiúk egyetemi tanulmányait. Michael Dukakis a Harvard Egyetem neveltje, amely már nem egy elnököt adott az Egyesült Államoknak. Sőt, amikor kényszerből szüneteltette politikai pályafutását, az egyetemen tanított, mégpedig a politikai példaképének tékimtett egykori elnökről, Kennedyről elnevezett Államjogi Intézetben, Egyetemi tanulmányait megelőzően már a középiskolában kitűnő tanuló volt, majd egy, évet töltött Latin-Amerikában, s rövid ideig szolgált a hadseregben is. Jogászi képesítést szerzett, de mindjárt bevetette magát a helyi politikába. Előbb „szűkebb hazája”, Boston egyik elővárosában, a máig is otthonául szolgáló Brooklynban vezette a demokrata párti szervezetet, majd Massachusetts állam törvényhozásának tagja lett, s alkormányzónak is jelöltette magát 1970-ben, de ékkor a demokraták megbuktak a helyi választáson. Négy évvel később viszont már magasabbra tette a mércét: kormányzó alkart lenni s meg is nyerte a választást — szigorú gazdaságpolitikája azonban nem szerezte meg a választók tetszését, négy év múlva kibuktatták a hatalomból. Alig több mint egy éve döntötte el, hogy megpróbálkozik az országos politikával is. Előnye ehhez az, hogy sokan tekintik őt „a Demokrata Párt újtípusú nemzedéke” egyik prominens és eredményes képviselőjének, aki a „hagyományos” és régivágású politikusokkal szemben elsősorban „menedzseri” képességeivel tűnik ki: jó szervező — ezt egyébként választási hadjáratának gondos irányítása is bizonyította, — ért a gazdasághoz, az állami adminisztrációhoz. Az „új demokraták” gazdasági programja sokban módosította a Demokrata LENGYELORSZÁG NEMZETI ÜNNEPÉN Üdvözlő távirat Varsóba Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke és Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Wojciech Jaruzelskit, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a Lengyel Nép- köztársaság Államtanácsának elnökét és Zbigniew Messnert, a Minisztertanács elnökét Lengyelország nemzeti ünnepe, újjászületésének 44. évfordulója alkalmából. Ugyancsak táviratban köszöntötte Roman Malinowskit, a Lengyel Népköztársaság SZEJM-jének elnökét Stadinger István, az Országgyűlés elnöke. Július 22-én ünnepük Lengyelországban a lengyel újjászületés napját. A lengyelek nem felszabadulásuk napját tették meg legnagyobb nemzeti ünnepükké, hanem azt a napot, amikor aktívan hozzáláttak a háborúban elveszített nemzeti szuverenitásuk újjáte- remtéséhez és elkezdték az új, szocialista rend felépítéséhez vezető társadalmi átalakításokat. 1944. július 22- én ennek programját fogalmazta meg a felszabadított keleti országrészben megalakult lublini ideiglenes kormány. 1944. július 22. után még csaknem egyévi szenvedés és kemény harc várt a lengyel népre. A második világégés Lengyelország számára volt a leghosszabb és a legborzalmasabb — a háború Lengyelország leroha- násával vette kezdetét, és a lengyel katonák Berlin bevételéig harcoltak a hitler- ellenes koalícióban a szovjet és a nyugati seregek oldalán egyaránt. Az ország lakosságának 22 százalékát, nemzeti vagyonának 38 százalékát veszítette el a világháborúban. A lengyelek a háború okozta felmérhetetlen károk és szenvedések kapcsán mindenkor nagy szeretettel idézik fel, hogyan nyilvánult meg azokban az években is a századokra visszanyúló magyar—lengyel barátság — amit még az sem akadályozhatott meg, hogy a két ország hadserege a szembenálló felek oldalán harcolt. A második világháború óta országaink a barrikád egyazon oldalán állnak, és talán még sohasem haladtunk annyira közeli utakon, annyira hasonló célok felé, mint ma. Mindkét ország gyakorlatilag azonos gondokkal küzd; ezek közül a legnagyobb a gazdasági szerkezet évtizedek óta halogatott, ma már elodázhatatlan átalakítása, amihez egyikünknek sem elegendő saját belső erőtartaléka; a külső források igény- bevételét mindkét esetben nehezítik a jelentős adósságterhek. A két •ország vezetői igen hasonlóan képzelik el a szocializmus korszerű formáját. Varsóban is, akárcsak Budapesten a legfőbb törekvés, hogy egy piacorientált, hatékony, vállalkozó szellemű, nyitott, demokratikus és pluralista társadalom bontakozzék ki, amelynek polgárai cselekvő módon vehetnek részt a döntések hozatalában és végrehajtásában, megvalósításában egyaránt, szabadon kifejezésre és érvényre juttatva eltérő nézeteiket és érdekeiket. Lengyelországban meleg rokonszenvvel és élénk figyelemmel kísérik reformerőfeszítéseinket — a magyar vezetés, a közvélemény, a sajtó hasonlóképpen megértéssel figyelte és támogatta már évekkel ezelőtt azokat a lengyel erőket, amelyek a politikai és gazdasági válságból kivezető utat a közmegegyezésben látták, a demokratikus reformokban jelölték meg. Mindkét ország eredménnyel igyekszik meríteni a másik tapasztalataiból, és egyformán érdekelt egymás, s a Szovjetunió reformfolyamatának sikeres folytatódásában. A hasonló helyzet, az egybecsengő célok, a hasonlóan megválasztott és alkalmazott megoldások a kapcsolatok fejlesztését nemcsak vezetőink számára könnyítik meg. A kapcsolatteremtés az utca embere szintjén is éppen Magyarország és Lengyelország között a legakadálytalanabb. Személyes tapasztalatok alapján, a szükségtelen tabuktól megszabaduló sajtóból — amely mindkét országban egyre plasztiku- sabban mutatja be a másik nép eredményeit és gondjait. — országaink polgárai minden eddiginél reálisabb képet alkothatnak egymásról. A rokonszenv, a közös érdekek mellett ez adhat új. mai és reális tartalmat a történelemben gyökerező hagyományos magyar—lengyel barátságnak; nemzeti ünnepen és a mindennapi együttműködés hétköznapjain egyaránt. Scipiades Iván Párt korábbi hagyományos elképzeléseit. Dukakis mérsékelni akarja a szociális kiadásokat, elsősorban a gazdaság teljesítményének növelésével kívánja megoldani a szociális gondokat, Szakítva ezzel a sok évtizedes roosevelti politikával, — viszont nagy szerepet szán az oktatásnak, a szakképzésnek, a munkába állás lehetőségei biztosításának, beleértve például1 a gyermekintézmények hálózatának kiépítését. A republikánusok vádjai ellenére a kormányzó nem híve az adóemeléseknek, az állami kiadások -növelésének, bár a jelenlegi kormányzathoz képest sokkalta nagyobb szerepet szán az államnak a gazdaság irányításában — ösztönzésekkel. Nem híve a feltétlen protekcionizmusnak sem — ebben eltér a párt nem egy politikusától. Sokan gyenge pontjának tekintik, hogy nincs tapasztalata a külpolitikában és^a katonapolitikában. A kormányzó az elmúlt hónapokban szorgalmasan tanult, s kialakította már saját programját. Katonai téren például nem feltétlen híve a nukleáris fegyverkezési programok folytatásának, csak korlátozott mértékben hajlandó az űrfegyverkezési kiadásokra. A katonai kiadások jelenlegi szintjét fenn akarja tartani, de ezen belül elsősorban a hagyományos fegyverek fejlesztését, a fegyveres erők erősítését sürgeti, beleértve a NATO-tagálla- moik ösztönzését is hasonló programokra. Eddigi állás- foglalásai szerint nem újítaná fel a nicaraguai ellenfor- radalmáirok katonai segélyezését s beszüntetné az angolai lázadók támogatását is, — viszont csak „óvatos” közeledést akar a Szovjetunióval és a leszerelési kérdésekben fel akarja újítani az amerikai „csomagterv-prog- ramot”: belpolitikai „engedményekhez” kötné mind az újabb leszerelési megállapodásokat, mind a gazdasági kapcsolatok bővítését. Dukakis viszonylag váratlan és igen megbízható előretörése most nagy maga- biztosságot ad neki, — de továbbra is óvakodik a látványos ígéretektől, gondosan mérlegeli lépéseit. Egy időben az amerikai sajtó „szürkének”, „átlagosnak” minősítette, hiányolta belőle a lelkesítő erőt. A megváltozott Amerika változó Demokrata Pártjában azonban ez a megfontolt „menedzseri” stílus sok hívet szerzett neki — s ez biztató jel számára a novemberi választások
