Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-22 / 174. szám

2 Somogyi Néplap 1988. július 22., péntek Grósz Károly Chicagóból Kaliforniába utazott (Folytatás az 1. oldalról.) országon? Olyan korszerű gazdaságot, amely képes ar­ra, hogy alkalmazkodjék a megváltozott világhoz, min­denkivel együtt akar élni és dolgozni, aki hajlandó erre. Ez a mai vezetés felfogása. — Politikánk azt jelenti, hogy több nyíltságot, több szabadságot, több demokrá­ciát akarunk. A gazdaságban azt jelenti, hogy jobban és szabadabban gazdálkodó, önálló vállalatokat, önnön törvényei által szabályozott piacot, olyan alkotási lehető­ségeket, ahol az egyén és a közösség is boldogul, de az egyént nem szürkíti el a kö­zösség. — Olyan évezred végén vagyunk, amelyben új ritmus fogalmazódik meg. Míg az elmúlt évtizedekben, évszá­zadokban a folytonosságon volt a hangsúly, ma a meg­újuláson. — Ügy gondoljuk, hogy kö­telességünk élni a történe­lem adta lehetőségekkel. Van egy magyar mondás: aki mer, az nyer. Én szeretném ezt a gondolatot kibővíteni: nyerni merni kell. Grósz Károly több kérdést kapott. Az egyik azokra az amerikai sajtóban napvilá­got látott híresztelésekre vo­natkozott, hogy a Szovjet­unió esetleg hamarosan egy­oldalúan kivonja Magyaror­szágon állomásozó csapatait. — Egyoldalú kivonásról nem lehet és nincs szó. Van viszont egy érlelődő gondo­lat: mind a Szovjetunióban, mind ismereteink szerint az Egyesült Államokban is tá­mogatják a hagyományos fegyveres erők csökkentésé­nek tervét. Amennyiben a csökkentés megtörténik, an­nak első lépése, állomása lesz a csapatok csökkentése azok­ban az országokban, amelyek az úgynevezett ütköző zó­nákban fekszenek. Ez érinti a nemzeti hadseregeket is. és különösen érinti azokat a csapatokat, amelyek idegen területen, tehát nem saját országukban állomásoznak. A Szovjetunió külügyminisz­tere javasolta, hogy 1995-ig minden külföldön állomáso­zó csapatot minden ország vigyen haza. Mi magyarok reménykedünk, hogy ezt a határidőt idő előtt teljesítik — mondta válaszában a mi­niszterelnök. Grósz Károly chicagói lá­togatása a szerdai találko­zókkal véget ért. A magyar miniszterelnök és kísérete csütörtökön az Egyesült Ál­lamok nyugati partvidékére utazott, ahol California ál­lamban tesz látogatást. Sacramento Sacramentóban, Kalifor­nia állam főváirosábam kezd­te meg az Egyesült Államok nyugati partvidékén, végbe­menő körútját Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Mi­nisztertanács elnöke. Grósz Károly és kísérete csütörtö­kön reggel repülőgéppel uta­zott Chicagóból Kaliforniá­ba. Az állam fővárosában a ma­gyar kormányfő találkozott George Deukmejian kor­mányzóba!. A szívélyes han­gulatú beszélgetés során ké­pet adott Magyarország. gaz­dasági térveiiről és egyebek között rámutatott : keressük az együttműködés lehetősé­gét minden olyan partnerrel, aki kész erre a megfelelő feltételek melett. Kaliforniá­ban számos olyan amerikai nagyvállalat van, amely már szerzett tapasztalatokat ma­gyar partnerekkel, és fejlesz­teni kívánja az együttes munkát. Deukmejian kor­mányzó örömét fejezte ki, hogy a magyar miniszterel­nök az államba látogat. A beszélgetés során megemlí­tette: Kalifornia fejlődésében jelentős volt a Magyaror­szágról bevándorlók szerepe. Hangsúlyozta, hogy az állam kormányzata bátorítja a he­lyi' vállalatok külgazdasági kapcsolatainak fejlesztését. A magyar küldöttség tag­jai közben találkoztak a.z álltam több más képviselő­jével is. Oakland A rövid saoramentói meg­álló után a küldöttség repü­lőgépe a San Francisco-i öböl pántján Oakland váro­sában szállt le. Itt a világ egyik legjelentősebb ipari konglomerátumának, a Bechtel-cégnek a vezetői várták a magyar kormány­főt és kíséretének tagjait. A .vállalat vezetői sétahajózás­ra hívták meg vendégeiket, úgy, hogy az úticél a Csen­des-óceán partvidékének vi­lághírű, .szépséges központ­ja, San Francisco volt. Köz­ben a hajón megbeszélése­ket , folytattak a gazdasági együttműködés bővítésének lehetőségeiről. A Bechtel Corporation vi­lágviszonylatban is rendkí­vül jelentős konglomerátum, amely az energiaszolgálta­tás, az olaj- és szénbányá­szat, a magas technológiájú iparágak területén, valamint az építőiparban tevékenyke­dik. Hat leányvállalata a nukleáris energetikai beren­dezésektől kezdve a szén, 'kőolaj és termálenergiával működtetett erőműveken ke­resztül a kőolajfinomítókig minden fontos energetikai iparágban tevékenykedik. A Bechtel Corporation és különböző magyar vállalatok Kolera Indiában Új-Delhiben az utóbbi há­rom héten 85 ember halt meg kolerában, a kórházban ápoltak száma a hivatalos adatok szerint 6200. A beteg­ség főleg a gyerekeket és a szegénynegyedekben élőket fenyegeti, mivel ott a fertő­zés terjedését a higiéniás feltételek hiánya még inkább elősegíti. Az indiai kormány rendkívüli intézkedéseket vezetett be a járvány meg­fékezésére: 55 ezer ember kapott kolera elleni védőol­tást. A kolera Indiában «gyakor­latilag minden évben megje­lenik a monszunesők bekö- szöntével. között már van együttműkö­dés — az amerikai vállalat például a Transelektróval kötött szerződés alapján egyebek között a Paksi Atomerőmű ötös és hatos blokkjának irányítási és költségellenőrző munkájá­hoz szállított magas techni­kát jelentő számítógépes rendszert. Szó van egyéb együttműködési lehetőségről is — egyebek között arról, hogy a Bechtel fővállalkozó­ként végrehajtott beruházási tevékenységébe alvállalko­zóként magyar vállalatok is bekapcsolódhassanak. A Bechtel cég már irodát nyi­tott Budapesten a tevékeny­ség koordinálására. A magyar delegációval folytatott tárgyalásokon részt vett Stephen D. Bechtel, a Bechtel Corporation igazga­tótanácsának elnöke. Alden P. Yates, a Bechtel Group elnöke, Cordell Hull, a cso­port elnökhelyettese és a csoport, illetve a leányválla­latok több más vezetője. San Francisco A különhajó közép-euró­pai időszámítás szerint éjfél után kötött ki San Francis­cóban és hajnalban a San Francisco-i International Host Committe adott foga­dást Grósz Károly tiszteleté­re, majd a magyar kormány­fő részt vett a World Affairs Council és a Commonwealth Club vacsoráján. A két szer­vezet egyaránt a nemzetkö­zi kapcsolatok és a kereske­delmi együttműködés fejlesz­tésének fontos testületé az Egyesült Államok nyugati partvidékén. Genscher Moszkvába látogat Csütörtökön Bonnban és Moszkvában bejelentették, hogy Hans-Dietrich Gen­scher nyugatnémet alkancel- lár és külügyminiszter augusztus elsején és másodi­kén munkalátogatást tesz a Szovjetunióban. ABM-szerződés A krasznojarszki radarállomás Az amerikai kormányzat szerdán üdvözölte azt az ajánlatot, hogy a Szovjetunió hajlandó leszerelni a Szibé­riában, Krasznojarszk kör­zetében telepített radarállo­mását. A Fehér Ház és a külügyminisztérium szóvi­vői egyaránt Viktor Karpov szovjet leszerelési szakértő keddi moszkvai sajtóértekez­letére utaltak, ahol Karpov közölte: ha a rakéta védelmi rendszerekről kötött (ABM) egyezményt legalább tíz évig nem mondja fel Washington, s erről megállapodást kötnek, akkor a Szovjetunió kész el­lenőrizhetően leszerelni a vi­tatott radarállomást. Viktor Kárpov hangsú­lyozta, hogy a rendszer űr­béli objektumok megfigyelé­sére szolgál, így nem hozha­tó összefüggésbe az ABM megálapodással. m Washingtonban Phyllis Oakley külügyi szóvivő szer­dán kijelentette, hogy ha a szovjetek készek a kraszno­jarszki radarállomás lesze­relésére, akkor ez pozitív lépés. Ugyanakkor azt han­goztatta, hogy az ABM-szer- ződésből a Szovjetunióra há- kuló kötelezettségek betartá­sát nem lehet más lépések feltételéül szabni. A Demokrata P&rt elnökjelöltje: Michael Dukakis Az Egyesült Államok kö­vetkező elnökeként mutatták be szerdán este Atlantában, a Demokrata Párt jelölő ta­nácskozásán az 54 éves Michael Dukakis massachu- setitsi kormányzót. A görög bevándorlók gyermeke ezzel eddigi politikai pályafutásá­nak csúcsára érkezett s csak egy — igaz, nagyon nehéz — lépés választja el attól, hogy bekerüljön a Fe­hér Házba : vereséget kell mérnie George Bush alel- nökre. Sok szakértő szerint erre megvan a Lehetősége. Dukakis jószerével kívül- áil'lókénit indult a jelölésért: bár a massachusettsi kor­mányzó nevét szűkebb kör­ben sokan ismerték, tehetsé­gét sokra tartották, nem volt országosan ismert személyi­ség, szemben néhány, a te­levíziós adásokban korábban is sokat szerepelt vetélytár- sával, szenátorokkal, kép­viselőkkel. Kormányzóból azonban már eddig is töb­ben jutottak az Egyesült Államokban a hatalom csú­csára, s erre számít Dukakis is. N A bevándorolt gyermeké­nek legendás amerikai kar­riertörténete csak részben igaz a massa oh usât tsi kor­mányzó esetében. Szülei nem kétkezi' munkások vol­tak: apja orvos, anyja taní­tónő lett Amerikában, s vi­szonylagos jólétben éltek, biztosíthatták fiúk egyetemi tanulmányait. Michael Du­kakis a Harvard Egyetem neveltje, amely már nem egy elnököt adott az Egyesült Államoknak. Sőt, amikor kényszerből szüneteltette politikai pályafutását, az egyetemen tanított, mégpe­dig a politikai példaképének tékimtett egykori elnökről, Kennedyről elnevezett Ál­lamjogi Intézetben, Egyete­mi tanulmányait megelőzően már a középiskolában kitűnő tanuló volt, majd egy, évet töltött Latin-Amerikában, s rövid ideig szolgált a had­seregben is. Jogászi képesí­tést szerzett, de mindjárt bevetette magát a helyi po­litikába. Előbb „szűkebb ha­zája”, Boston egyik előváro­sában, a máig is otthonául szolgáló Brooklynban vezet­te a demokrata párti szer­vezetet, majd Massachusetts állam törvényhozásának tag­ja lett, s alkormányzónak is jelöltette magát 1970-ben, de ékkor a demokraták meg­buktak a helyi választáson. Négy évvel később viszont már magasabbra tette a mér­cét: kormányzó alkart lenni s meg is nyerte a válasz­tást — szigorú gazdaságpo­litikája azonban nem sze­rezte meg a választók tet­szését, négy év múlva ki­buktatták a hatalomból. Alig több mint egy éve döntötte el, hogy megpróbál­kozik az országos politiká­val is. Előnye ehhez az, hogy sokan tekintik őt „a Demok­rata Párt újtípusú nemzedé­ke” egyik prominens és eredményes képviselőjének, aki a „hagyományos” és ré­givágású politikusokkal szemben elsősorban „me­nedzseri” képességeivel tűnik ki: jó szervező — ezt egyéb­ként választási hadjáratá­nak gondos irányítása is bi­zonyította, — ért a gazda­sághoz, az állami adminiszt­rációhoz. Az „új demokraták” gaz­dasági programja sokban módosította a Demokrata LENGYELORSZÁG NEMZETI ÜNNEPÉN Üdvözlő távirat Varsóba Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke és Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke távirat­ban üdvözölte Wojciech Jaruzelskit, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkárát, a Lengyel Nép- köztársaság Államtanácsának elnökét és Zbigniew Messnert, a Minisztertanács elnökét Lengyelország nemzeti ünnepe, újjászületésének 44. évfordulója alkalmából. Ugyancsak táviratban köszöntötte Roman Malinowskit, a Lengyel Népköztársaság SZEJM-jének elnökét Stadinger István, az Országgyűlés elnöke. Július 22-én ünnepük Len­gyelországban a lengyel új­jászületés napját. A lengyelek nem felsza­badulásuk napját tették meg legnagyobb nemzeti ünne­pükké, hanem azt a napot, amikor aktívan hozzáláttak a háborúban elveszített nem­zeti szuverenitásuk újjáte- remtéséhez és elkezdték az új, szocialista rend felépíté­séhez vezető társadalmi át­alakításokat. 1944. július 22- én ennek programját fogal­mazta meg a felszabadított keleti országrészben megala­kult lublini ideiglenes kor­mány. 1944. július 22. után még csaknem egyévi szenvedés és kemény harc várt a len­gyel népre. A második vi­lágégés Lengyelország szá­mára volt a leghosszabb és a legborzalmasabb — a há­ború Lengyelország leroha- násával vette kezdetét, és a lengyel katonák Berlin be­vételéig harcoltak a hitler- ellenes koalícióban a szov­jet és a nyugati seregek ol­dalán egyaránt. Az ország lakosságának 22 százalékát, nemzeti vagyonának 38 szá­zalékát veszítette el a világ­háborúban. A lengyelek a háború okozta felmérhetetlen károk és szenvedések kapcsán min­denkor nagy szeretettel idé­zik fel, hogyan nyilvánult meg azokban az években is a századokra visszanyúló magyar—lengyel barátság — amit még az sem akadá­lyozhatott meg, hogy a két ország hadserege a szem­benálló felek oldalán har­colt. A második világháború óta országaink a barrikád egyazon oldalán állnak, és talán még sohasem halad­tunk annyira közeli utakon, annyira hasonló célok felé, mint ma. Mindkét ország gyakorla­tilag azonos gondokkal küzd; ezek közül a legnagyobb a gazdasági szerkezet évtize­dek óta halogatott, ma már elodázhatatlan átalakítása, amihez egyikünknek sem ele­gendő saját belső erőtartalé­ka; a külső források igény- bevételét mindkét esetben nehezítik a jelentős adósság­terhek. A két •ország veze­tői igen hasonlóan képzelik el a szocializmus korszerű formáját. Varsóban is, akár­csak Budapesten a legfőbb törekvés, hogy egy piacori­entált, hatékony, vállalkozó szellemű, nyitott, demokrati­kus és pluralista társadalom bontakozzék ki, amelynek polgárai cselekvő módon ve­hetnek részt a döntések ho­zatalában és végrehajtásá­ban, megvalósításában egy­aránt, szabadon kifejezésre és érvényre juttatva eltérő nézeteiket és érdekeiket. Lengyelországban meleg rokonszenvvel és élénk fi­gyelemmel kísérik reform­erőfeszítéseinket — a ma­gyar vezetés, a közvélemény, a sajtó hasonlóképpen meg­értéssel figyelte és támogat­ta már évekkel ezelőtt azo­kat a lengyel erőket, ame­lyek a politikai és gazdasá­gi válságból kivezető utat a közmegegyezésben látták, a demokratikus reformokban jelölték meg. Mindkét or­szág eredménnyel igyekszik meríteni a másik tapaszta­lataiból, és egyformán érde­kelt egymás, s a Szovjetunió reformfolyamatának sike­res folytatódásában. A hasonló helyzet, az egy­becsengő célok, a hasonlóan megválasztott és alkalmazott megoldások a kapcsolatok fejlesztését nemcsak vezető­ink számára könnyítik meg. A kapcsolatteremtés az utca embere szintjén is éppen Magyarország és Lengyelor­szág között a legakadályta­lanabb. Személyes tapaszta­latok alapján, a szükségte­len tabuktól megszabaduló sajtóból — amely mindkét országban egyre plasztiku- sabban mutatja be a másik nép eredményeit és gond­jait. — országaink polgárai minden eddiginél reálisabb képet alkothatnak egymás­ról. A rokonszenv, a közös érdekek mellett ez adhat új. mai és reális tartalmat a történelemben gyökerező hagyományos magyar—len­gyel barátságnak; nemzeti ünnepen és a mindennapi együttműködés hétköznap­jain egyaránt. Scipiades Iván Párt korábbi hagyományos elképzeléseit. Dukakis mér­sékelni akarja a szociális ki­adásokat, elsősorban a gaz­daság teljesítményének nö­velésével kívánja megoldani a szociális gondokat, Szakít­va ezzel a sok évtizedes roo­sevelti politikával, — vi­szont nagy szerepet szán az oktatásnak, a szakképzésnek, a munkába állás lehetőségei biztosításának, beleértve pél­dául1 a gyermekintézmények hálózatának kiépítését. A republikánusok vádjai elle­nére a kormányzó nem híve az adóemeléseknek, az álla­mi kiadások -növelésének, bár a jelenlegi kormányzat­hoz képest sokkalta nagyobb szerepet szán az államnak a gazdaság irányításában — ösztönzésekkel. Nem híve a feltétlen protekcionizmusnak sem — ebben eltér a párt nem egy politikusától. Sokan gyenge pontjának tekintik, hogy nincs tapasz­talata a külpolitikában és^a katonapolitikában. A kor­mányzó az elmúlt hónapok­ban szorgalmasan tanult, s kialakította már saját prog­ramját. Katonai téren példá­ul nem feltétlen híve a nuk­leáris fegyverkezési progra­mok folytatásának, csak kor­látozott mértékben hajlandó az űrfegyverkezési kiadások­ra. A katonai kiadások je­lenlegi szintjét fenn akarja tartani, de ezen belül első­sorban a hagyományos fegy­verek fejlesztését, a fegyve­res erők erősítését sürgeti, beleértve a NATO-tagálla- moik ösztönzését is hasonló programokra. Eddigi állás- foglalásai szerint nem újíta­ná fel a nicaraguai ellenfor- radalmáirok katonai segélye­zését s beszüntetné az ango­lai lázadók támogatását is, — viszont csak „óvatos” kö­zeledést akar a Szovjetunió­val és a leszerelési kérdések­ben fel akarja újítani az amerikai „csomagterv-prog- ramot”: belpolitikai „enged­ményekhez” kötné mind az újabb leszerelési megállapo­dásokat, mind a gazdasági kapcsolatok bővítését. Dukakis viszonylag várat­lan és igen megbízható elő­retörése most nagy maga- biztosságot ad neki, — de továbbra is óvakodik a lát­ványos ígéretektől, gondosan mérlegeli lépéseit. Egy idő­ben az amerikai sajtó „szür­kének”, „átlagosnak” minő­sítette, hiányolta belőle a lelkesítő erőt. A megválto­zott Amerika változó Demok­rata Pártjában azonban ez a megfontolt „menedzseri” stílus sok hívet szerzett neki — s ez biztató jel számára a novemberi választások

Next

/
Oldalképek
Tartalom