Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-16 / 169. szám
Somogyi Néplap 1988. július 16., szombat Újabb harmincamer példány készült Keddtől kapható a telefonkönyv A HIBAJEGYZÉKET INGYEN KAPJÁK AZ ELŐFIZETŐK Julius 19-től ismét lehet telefonkönyvet venni. Magánszemélyek a kaposvári főposta bejárata mellett az újságárusítónál, közületek pedig az új épületszárny főportáján vehetik meg, de ők is csak készpénzért. A mgye többi postahivatalában július 20-től árusítják augusztus végéig a telefon- könyvet. Szeptembertől viszont már megint csak Kaposvár an és Siófokon lehet venni. A kaposvári telefon- központ üzembe 'helyezésekor ötezer plédányt adtak el, most harmincezret bocsátanak áruba. Hegedűs ■ József, a kaposvári 1. Sz. Postahivatal vezetője szerint ez már elég lesz. Azt is elmondta, hogy kérik a közülieteket: rendeléseiket írásban újra küldjék el, mert a sok igénylésnek csak így tudnak eleget tenni. A közületek számára egyébként — várhatóan a jövő év elején — megjelenik az országos közületi itelefonkönyv is. Ez az ország valamennyi közületi előfizetőjének adatait tartalmazza majd. Az új 'kaposvári telefon- könyvet még csak most árusítják, de már dolgoznak egy Kaposvár várost érintő hibajegyzék összeállításán is. Ezt az augusztusi telefonszámlával minden előfizető megkapja külön megrendelés nélkül is. Közben pedig várják a hibás adatokról szóló bejelentéseket. PIAC! KÖRKÉP Kitört az olcsóság Két zápor között pezsgő adok-veszek zajlott a tegnapi kaposvári hetipiacon. Néhány cikk ára azokat a hajdan volt piacokat idézte, mikor még 50 forintból is degeszre tömhettük szatyrainkat. 5—8 forintért is kínáltak salátának való uborkát, s 6-ért is szemezhettük az apró újkrumplit. Herva- tagabb fejeskáposztát 5-ért szerezhettünk be, igaz ,a mu- tatósabb 10-be került. Ha meggondoljuk, mit kapunk ma 20 forintért, máris filléres fogásnak érezhetjük a lecsót. Ennyiért ugyanis már hozzájuthattunk félfél kiló paprikához és paradicsomhoz. Aki csendélethez modellnek kereste ezeket, kilónként 30—40, illetve 22— 30 forintért kapott makulátlant. Ugyancsak kiállításra való volt a csomónként 8 forintos sárgarépa és a 10— 12-t kóstáló vegyesszöldség. 18-at már sokalltunk a zöldbabért. A fejtett bab — föltehetően bögrével együtt — 30—40 forintba került. 14-ért öntötték szatyorba a főzőhagymát. A karfiol a 30 forinos ár miatt nem volt kelendő. Kaptak viszont a háziasszonyok a tökön, amely csak tizedannyibe került. A gyümölcspiac kínálta zamatorgiáért még jócskán ki kellett nyitni a bukszát. Állagtól függően 40—80 forintért ment a kajszi, miközben 40-ért is dúskálhattunk a franciabarackban. A dinnyeárusok boxmecs- csének első menetét kiütéssel nyerte a Zöldért, ahol 12-ért görgették a görögöt. A magán szektorokban 8—10 forinttal került többe. Egyelőre még nagy szeme van a sárgadinnyének, így itt 30 forintot is fizettek a kívá- nósak. Fogyóban a meggy, az ára mégis lefelé megy. 15-ért pándit tukmáltak. 52 forint a lémálna kilója. Ka- céran kacsingatott, aki megkóstolta a 20 forintos nyári zöldalmát. Gyerekek kedvence a csövenként 4—5 forintos tengeri. Az éjszakai eső hatása még nem mutatkozott a gombapiac kínálatában. 80 forint volt a galambica, 90 a laska, 110—130 a sampinyon gomba kilója. A magán haláruda — úgy látszik már végképp versenytárs nélkül — kínált balatoni keszeget 45, pontyot 100 és fogast 300 forintért. A baromfiárusok főként kakasokkal rukkoltak elő. 220-ért talált vevőre egy láthatóan sokat próbált példány. A kilónkénti ár 70 forint volt. 55-öt mondtak a pecsenyecslrke kilójáért. 2,60 —2,80-at kérték, de 2,50-et fizettek a tojásért. A hosszantartó hőségben kifakult a virágpiac. 30 forint körüli áron kaptunk egy csokor kardvirágot, 6 volt a szegfű szála, s az utóbbi áron kötöttek csokrot a rétek virágaiból is. B. F. A bejelentéstől függetlenül a po*ta munkatársai ellenőrzik a telefonkönyvben megjelenít összes adatot. A hibajegyzékben pedig közzéteszik a javított változatokat. Egyelőre még nem tudni, hogy mennyi a hiba, azt azonban állítják, hogy a tudakozók az országban mindenütt a helyes adatokat tartják már nyilván. iA sok hiba egyik okaként Hegedűs József az új telefonkönyv rendkívül rövid előállítási idejét jelölte meg. A mintegy ötezer kaposvári előfizető pontosan összeállított adatainak egy része — valószínű, szedési hiba miatt — tévesen jelent meg. A hibátlannak nem mondható telefohkönyvnetk azonban megkérik az árát: reklámokkal is tarkított 170 oldalán egy megye adatait tartalmazza csupán, és száznégy forintba kerül. Hogy miért ennyibe, arrra ia kaposvári postahivatalban nem lehet választ kapni. Az előző telefonkönyvért egyébként, amely több mint ötszáz oldalon tartalmaza négy megye előfizetőinek adatait, hetvenhat forintot fizettünk. Igaz, iaz sem volt tökéletes, mert olyan gyengén kötötték be, hogy hetek alatt szétestek a lapjai. Reméljük, hogy a javított kiadás egyszer már jó is lesz. A tartalmat, a megjelenését (kezelhetőségét), és nem az árát javítják. B. D Vadászati tájékoztató A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tájékoztatót adott ki a vadászati idényekről és egyes vadászati korlátozásokról. A tájékoztató pontosan ismerteti, hogy egyes vadfajokra mikor lehet vadászni, a vadászati idény kezdő és utolsó napját feltüntetve. A korábbi szabályozáshoz képest .az idény néhány vadfajnál kisebb mértékben módosult. A tájékoztató intézkedik egyes vadászati korlátozásokról, A MÉM-től kapott információ szerint környezetvédelmi és természetvédelmi megfontolásokat szolgál az, ami a tájékoztatóból következik: tudniillik, hogy minden olyan vadfaj, amely a kiadott listán nem szerepel, csakis a megyei tanács engedélyével, illetve az érdekelt természetvédelmi hatóság egyetértésével ejthető el. Egy vén fa regéje A Zselic szép vidéke valamikor műveletlen ősvadon volt. Tisztásai híres településeket rejtettek. Márcadó, Ro- poly, Denna elpusztult falvak nevei. Ezek a helynevek mind szerepelnek a régi oklevelekben, egy kivételével, az Kardosfa. Mese, rege, elbeszélés egyikről sincs, de Kardosfáról ismerek néhányat. Ennek titkát fürkészve találtam ezt a történetet... Eszterházy herceg kaposvári uradalmának kardosfai erdejében nagy vihar vonult el, kidöntött egy öreg fát. Lehetett vagy háromszáz éves, de talán még annál is több. Törzsének átmérője volt vagy három méter, magassága húsznál is több. Értéke vagy száz korona, de a kincs, amit töve alól kivetett, annál sokkal több. Nem volt az bizony se arany-, se ezüstpénz. Kardok, vértek, veretes fegyve- íek voltak, nagy hun üstök, áldozóedények, remekmívű lószerszámok maradványai. Bizonyára valamelyik hun vitéz rejtette el a mesés kincseket, vagy pedig oda temetkezett. El is vitte a kincseket a herceg a kastélyába. Nem bánta senki. Mit kezdjen azokkal a szegényember?. Hanem ettől kezdve azt az erdőrészt Kardosfának névezték... öreg favágó meséje volt ez. A helynév eredete nem innen van, az egészen bizonyos ! öreg juhász mesélte: — Amikor a török Szigetvár körül forgolódott, a vár bevétele után itt állt meg pihenni. Volt itt egy vén fa. annak lombja alatt volt a pogány vezér sátra. Miután mindent kipusztítottak, elindultak tovább. Egy öreg dervisnek eszébe jutott, hogy az egész táborban csak a vezír lánya az, aki pogány szokás ellenére még nem ártott a magyaroknak. A vezér parancsára a lány a fához lépett, s kardjával egy fiatal ágat metszett le, s a fa kérgébe fúrt lyukba helyezte annak megfordított végét. „Akkor viruljon a magyarok hazája, ha ez az ág kihajt!” — mondta. De ez a vége felé vastagodó ág a következő esztendőben zöl- dellni kezdett annak hírnökéül, hogy egyszer maja kivirul a magyarok hazája is... A harmadik mese betyártörténet. A vidéken meghúzódó betyárlegények, egy-egy jól sikerült zsákmány után ez alatt a fa alatt nagy mulatozásokat csaptak. Ebbe a fába vágták bele kardjaikat, fokosaikat széles jókedvükben ... Előfordulhatott ez is, mégsem ez az igazság. Mások szerint a honfoglalás utáni években kardkészítő műhely működött a nagy fa közelében. Faszénnel edzették a készülő kardokat a király fegyveresei számára. — Szép elképzelés ez is, de nem bizonyított. Mit mond a történelem? A Ropoly nemzetség bir- tókközpontja körüli falvak szolgáltató települések voltak. Márcadó márccal, mézzel, Dada kenyérrel adózott a királyi udvarnak. Ötvös. Kovácsi, Szakácsi neve is önmagáért beszél. Bárdudvarnokot is királyi szolganépek lakták. Írnak a krónikák egy Disznóóvó településről is. Gondolhatnánk, ilyen szolgáltatófalu volt Kardosfa is. Nevéből adódik, hogy lakóinak fegyverek készítése volt a feladata. A ropolyiak rönkvárának helyét a Hidegtető néven ismert erdőrésszel azonosították. Ez a környék legmagasabb pontja, világosan látszik az egykori rönkvár nyoma. Kardosfa az egyKori rönkvár és Ropolypuszta közé esik. Innen ágazik le az út a már említett erdei falvak felé. Ebből az következik, hogy ezekből a helységekből csak a kardosfai kapun keresztül lehetett a ro- polyi,várhoz eljutni! Így tehát — feltételezésünk szerint — Kardosfa nem volt más, hasonlóképpen a közeli Vigyázó-dombbal, mint a nemzetségi központ elő-erő- díitése, amolyan tüskevár, vagy tarisznyavár, mint az minden várnak volt abban az időben. A régi írások azért nem említik, mert Ro- polynak része volt. Azért volt Kardosfa a neve, mert fegyvert (kardot) viselő őrség lakta. Az erődítés nevét aztán megőrizte a szájhagyomány, különböző regéket, szőve a nevéhez. De a vén fa valóban létezett. Először tölgyfáról, később egy hársról szolt a krónika. Az előbbit az idő, az utóbbit az ember pusztította el. Helyére épült, a mostani szép kardosfai vadászkastély. Lévai József Giccs minden mennyiségben Egy kicsit nekem, egy kicsit neked Gelencsér Sándor, a megyei tanács kereskedelmi osztályának helyettes vezetője mondta: — Körülbelül ötven ellenőrzést tartottunk a gazdasági rendészet, az adófelügyelőség, a vámhivatal és a társadalmi ellenőrök közreműködésével. Nem úgy indult az idegenforgalmi szezon, ahogy szerettük volna. Kevesen érkeztek eddig hozzánk. így az árakat is alább adták a kereskedők és a vendéglátósok. Vegyük példának a dinnyét. A múlt héten még hetven forint volt kilója, de mert nem vitték, szerdára harminc lett belőle. Javult a kiszolgálás színvonala is, a konyhák viszont.. . Meg kellene már tanulni, hogy nemcsak a külsőség, a tartalom is számít. Kora reggel van, amikor az adófelügyelőkkel, a gazdasági rendészet munkatársaival, a társadalmi ellenőrökkel és a vásomosokkal elindulunk a szerdai fonyó- di pulóverpiacot megnézni. Négy csoport dolgozik egyszerre, ám utólag már tudjuk, hogy ez is kevés volt. ahhoz, hogy valamennyi szabálysértőhöz eljussunk. A gazdasági rendészet egyik munkatársa úgy fogalmazott, hogy minden sátorhoz kellene egy csoport — és ebben igaza volt. Bárhol álltunk meg, szabálytalanságok tömkelegével találkoztunk. Hiányoznak a számlák, ' s amiről volt is bizonylat, a mennyiség mindig nagyobb volt. Gelencsér Sándor figyelmeztet arra, hogy a legtöbb gond azokkal van, akik az ország különböző részeiből jönnek ide, hogy pár nap alatt meggazdagodjanak. Szilágyi Jenő,' aki az Alföldről jött, hanglemezeket árul a pulóverpiacon. Ebben nem lehet semmi kivetnivaló, abban viszont igen, hogy egyes lemezek egyik oldalán kettőszáz, a másikon kettőszázötven forint az ár. A kínálata szerint így került a pultra a Hungária lemez is, amelyet 1982-ben adtak ki, s annak idején potom nyolcvan forintba kerülhetett. A szomszéd sátorban egy orosházi család divatos vászonnadrágokat árul. A tulaj arcán is látni, hegy valami nincs rendben — a számlákon még inkább. Zokszó nélkül fizeti a háromezer forintos helyszíni bírságot. És ha már megnéztük a szomszédot, nézzük meg annak a szomszédját is. Egy középkorú férfi vízben úszkáló pingvineket és tek- nőcöket árul. No nem eredetieket, hanem a giccs szinten levő műanyag för- medvényeket. Állítása szerint az egyik hatvan, a másik hetven forintba kerül. Az asztalkáján azonban csak a hetven forintos ár szerepel. Portékáját viszik, mint a cukrot, de a kettőezer forintos bírságot mégis csak úgy tudja kifizetni, hogy elmegy kölcsönkérni Az akoióban résztvevők velem együtt sejtik, hogy valamiféle „családi hálózat” húzódik meg a dolog mögött, de ez nem bizonyítható. A műanyagmütyürkék a piac legkülönbözőbb pontjain találhatók még, kis tételekben. A fonyódi pulóverpiacon minden kapható. Például a tizenkilenc éves használt- eikk-kereskedőnél az a Sanyo, kazettás magnóval ellátott rádió tízezerért, ami a boltban új állapotban sem került többe ötezeregyné- hányszáznál. Standjánál találkoztam Fenyővári Jánossal, a fonyódi nagyközségi tanács kereskedelmi és ár- felügyelçjével, aki oldalakat írt Myszoglad Regina ügyes- bajos dolgairól. Egyebek között jegyzőkönyvbe kerültek azok a videokazetták, amelyeket jogellenesen árult. Arról már ne is beszéljünk, hogy portékáinak java része új volt, láthatóan a lengyelektől vásárolta. A budapesti hölgy ellen szabálysértési eljárás indult, s két hónapra kitiltották a fonyódi piacról. Ez a büntetés látszólag kicsi, de tudni kell, hogy éppen két hónap múlva zár be a piac. így csak jövőre jöhet. A vásárokon ott vannak a pecsenyesütők is. Hát nézzünk körül1 az ő portájukon is! A nagy bajomi Ságvári Ferencné az első próbavásárláskor 2,20 forinttal többet számolt. Szerinte azért, mert véletlenül dupla adag mustárt adott. A mustár nem vollt dupla adag, egyébként is az árnyilvántartása szerint az csupán kettő fo-, rintba kerül. Már-már napirendre térne a dolog fölött az ember, de néhány perccel később egy másik csoportnál ugyanaz az árus ismét megbukott. A parton természetesen van ellenpélda is. A kikötőben egy pecsenyesütőnél egymás után kétszer vásároltunk. Az én számlámnál négy forinttal kevesebbet számolt, míg a másik próbavásárlásnál minden rendben volt. A délutáni vendéglőjárás némi meglepetéssel szolgált. Az itt élő kereskedőkben meg lehet bízni. Nagy Jenő
