Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-15 / 168. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XLIV. évfolyam, 168. szám Ára: 1,80 Ft 1988. július 15., péntek

Befejezte tanácskozását a Központi Bizottság

Július 13— 14-én ülést tartott a (Magyar Szocialista Munkáspárt 'Központi Bizottsága. .A testület megtárgyalta ia népgazdaság fejlődésének év eleji tapasztalatairól szóló jelentést, s elfogadta ;az 1989. évi fejlődés fő /irányaira tett javaslatot. iMegvitatta a gyülekezési és egyesülési jog szabályozásának fő elveit, elfogadta a Központi Bizottság és fa [Politikai Bizottság káderhatásköri listáját lés döntött személyi kérdésekben.- Tegnap délelőtt folytatódott a Kozjtont Bizottság vitája az idei gazdasági helyzetről és a szükséges fordulatot célzó fejlesztési változatokról. Judik István kiemelte, hogy ez a vita tartalmában és szellemében megfelel az országos értekezlet állásfoglalásának : a párt a gazdasági stratégia fő irányainak kialakításán dolgozik. Romany Pál azt hangsúlyozta, hogy a pártérte- kezíet által megválasztott új Központi Bizottság nagy fontosságú döntések előtt áll. Boros László javasolta az előterjesztés néhány részletének további pontosítását, s ezen belül a műszaki fejlesztéssel foglalkozó rész kibővítését.

A vitában többen szóltak a mai gazdasági helyzet néhány vonásáról. Orbán István kedvezőnek tartotta, hogy bővültek a gazdaság működésének keretei, s kedvezőtlennek ítélte, hogy terjed — szavai szerint — „a tengődő magyar vállalatok köre”. Boros László bírálta a szabályozók gyakori változtatását, a bürokratizmus megnyilvánulásait, a döntések és a tettek halogatását.

A Központi Bizottság elé terjesztett változatok közül Boros László az „A” variációt támogatta, hozzátéve, hogy megfelelő garanciákat kell teremteni a visszarendeződés megakadályozására, a társadalmi feszültségek humánus kezelésére, az új programok megvalósítására. Judik István úgy vélte, hogy a mai információk alapján még egyik változat mellett sem lehet egyértelműen kiállni. Romány Pál arra hívta fel a figyelmet, hogy a szükségesnek ítélt fordulat értelmezésénél tegyék világossá, mitől akar elfordulni és milyen irányba kíván fordulni a gazdaság, milyen célokat vállal továbbra is, és miben akar változtatni az eddigi gyakorlaton. Orbán István úgy vélte, hogy bármely változatot is csak az egyének és a vállalatok érdekeltségére építve lehet kidolgozni és megvalósítani.

Csehák Judit az 1984-ben elfogadott szociálpolitikai koncepció most folyó reformjáról szólt, amelynek célja, hogy a követelményeket : hozzáigazítsák a mai feladatokhoz és lehetőségekhez, valamint az egyéb területeken zajló változásokhoz. Hangsúlyozta, hogy az új elképzeléseket a lehető legrövidebb idő alatt kívánják összefüggő koncepcióvá fejleszteni, szembenézve új, regionális problémákkal, demográfiai gondokkal, a munkanélküliség okozta feszültségekkel vagy a kábítószerfogyasztás veszélyeivel. Ezeket nem lehet régi módon és formákban megoldani, hanem hozzáértő irányításra, társadalmi szolidaritásra, egyéni és családi felelősségvállalásra, több szakemberre, széles körű társadalmi nyilvánosságra és az ország anyagi lehetőségeihez mérten több pénzre van szükség. Aláhúzta, hogy a Központi Bizottság vitájában töbhször is szóba került „szociális védőháló” kifeszítése nem lehet csak az állami szociálpolitika feladata, ez csak széles körű ösz- szefogással, társadalmi szolidaritással hozható létre.

A hozzászólók rámutattak, hogy a gazdasági tervek megvalósításának legfőbb feltétele a lakosság bizalm* az új programok iránt. Ez pedig — miként Boros László mondotta — a gyors és pontos tájékoztatás révén növelhető, mert a lakosság felnőtt, érett, igényli a beavatást, és kifogásolja, ha az elmarad. Judik István a lakosság széles körű tájékoztatását a társadalmi tűrőképesség növelése egyik feltételének nevezte.

Több hozzászóló nem lévén — huszonhatan fejtették ki véleményüket a plé- numon,, hárman írásban adták be észrevételeiket —, az elnöklő Berecz János a vitát berekesztette, s szót adott a napirendi pont előterjesztőjének, Németh Miklósnak.

A Központi Bizottság titkára elöljáróban megköszönte a felelős, a további munkát orientáló vitát, amelyet egyrészt az előterjesztett változatok kritikus pontjainak, veszélyeinek megvilágítása, másrészt a változatok pontosabb kidolgozásának, jobb megalapozásának határozott igénye jellemzett. A vita megfelelt az országos pártértekezlet szellemének, megerősítette, hogy a jövőben mindenképpen alternatív terveket, elképzeléseket kell készíteni. Rugalmas gondolkodásmódra van szükség, határozottan és gyorsan, Késlekedés nélkül kell cselekedni, s ez újfajta tervezést, más gazdasági eszköztár működtetését igényli. Az elmozdulás lehetőségeit ésszerű kockázatot vállalva kell keresni, figyelembe véve az elhatározott intézkedések társadalompolitikai, valamint réteghatásainak mélyebb, konkrétabb elemzését.

A helyzetünket elemző hozzászólások az 1988-as esztendőt két szempontból is igen nagy jelentőségűnek tartották. Részint azért, mert ha igaz az, hogy a gazdaság erőforrásai, tartalékai kimerültek, akkor egy nem teljesített 1988-as terv zuhanásszerű leszakadáshoz vezetne, amelynek megakadályozásához politikai érdekünk is fűződik. Másrészt azért is fontos az 1988-as esztendő, mert az utóbbi három évben fejlődésünk nem vágott egybe terveinkkel, a szavakat most már tetteknek kell felváltaniuk. A kételyeket feltáró őszintébb szó, a nyíltság nem ébreszt bizalmatlanságot az emberekben. Csak egy beavatott, a feladatokat értő, azokkal azonosuló társadalom tud kitörni a mai helyzetből. És ez a helyzet — mondotta — nagyon Kritikus, új értékrendünk valamennyi elemét még mi magunk sem tudjuk egészen pontosan meghatározni. Az azonban bizonyos, hogy 30— 40 esztendő felhalmozódott nehézségein nem tudunk egyszerűen átlépni, gondjainkat nagyon rövid idő alatt nem tudjuk megoldani. Ezt nem szabad elhallgatnunk, mint ahogy azt sem, hogy bármilyen irányba mozduljunk is,

nemcsak nyertesek, de vesztesek is lesznek. Csak előnyökkel járó megoldás nincs, ám az érdekeket nyílt vitában kell ütköztetni, lehetőséget adva a kitörésre egyénnek, vállalatnak egyaránt. Volt, aki aggódott: ha beláthírtó időn belül nem tudjuk a világgazdasághoz jobban igazodó struktúra-politikát, a rugalmas gazdaság alapjait megteremteni, akkor belátható időn belül beszűkülnek a szociális, társadalmi szükségletek kielégítésére fordítható forrásaink. Bár Németh Miklós maga is elismerte, hogy az átlagszámok az életszínvonalról nem sokat mondanak, ehhez kapcsolódva tényeket idézett: A lakosság fogyásztása az elmúlt három esztendő alatt 6,5 százalékkal, a reáljövedelem 4,3 százalékkal, a reálbér 2,6 százalékkal nőtt. Ez természetesen nem sok, de azt mutatja, hogy nem csökkent a bér, meg a fogyasztás. — Ha mi azt a gazdaságpolitikát állítjuk előtérbe — folytatta —, amit a stabilizációs program megfogalmaz, s ennek végrehajtásához radikálisabb vagy kevésbé radikális utat választva látunk hozzá, akkor az életszínvonal alakításában megnő a munkahelyek, a kollektívák felelőssége és szerepe. Ugyanez vonatkozik természetesen a szociálpolitikára is.

A Központi Bizottság titkára a továbbiakban részletesen szólt a szocialista tulajdonnal való hatékony gazdálkodás lehetséges formáiról, majd a bérreformmal kapcsolatos hozzászólásokra reagálva leszögezte: mai ismereteink, számításaink szerint a következő két-három évben reálbérnövekedést nem tudunk felelősen ígérni. De van mód közérzetjavító intézkedésekre, s e téren a gazdálkodó szervek, a vállalatok is léphetnek, ha központilag feloldanak bizonyos bürokratikus megkötéseket.

— Döntsünk-e most a beterjesztett két változatról? Igaz, hogy a felszólalók többsége az „A” változat kidolgozását ajánlotta a kormánynak, ám az abban foglaltakhoz mindenki hozzátette ilyen-olyan kételyeit, jogos figyelmeztetéseit.

Németh Miklós úgy vélte, hogy az „A” változat kidolgozását négy elem figyelembe vételével kell folytatni: el kell ismerni, hogy ma ennek a finanszírozhatósága még „nincs kézben”, ki kell dolgoznunk a KGST-kapcso- latokra vonatkozó stratégiánkat, további pontosításra vár a hosszabb-rövidebb ideig munka nélkül maradók lehetséges száma, s végül erősíteni kell a vagyonérde- keltséget, együtt a vezetői érdekeltség intenzitásának növelésével.

Németh Miklós javasolta: a Központi Bizottság most ne döntsön abban, hogy melyik változat legyen a további munka kizárólagos

alapja, de erősítse meg, nogy a tervező szervek mindkét változat, illetve ezek kombinációi alapján végezzék munkájukat.

Németh Miklós végezetül néhány konkrét kérdésre is kitért. A nyugdíjhatározat módosításával kapcsolatban elmondta, hogy a nyugdíjreform — az előkészítő munkálatokból ítélve — 1989. január 1-jével nem vezethető be, s kérte, hogy a Központi Bizottság vegye ezt tudomásul. Közölte, hogy a honvédelmi kiadások reálértékét nem kívánják növelni. Ami a bős—nagymarosi beruházást illeti, a leállítás többe kerülne, mint a — környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vevő — gyors beEzt követően Fejti György, a Központi Bizottság titkára terjesztette elő a gyülekezési és az egyesülési jog szabályozásának fő elveire kidolgozott javaslatot. Elöljáróban hangsúlyozta: a politikai intézményrendszer átalakításának egyik kulcskérdése az állam és az állampolgárok közötti viszonyok szabályozásának korszerűsítése az állampolgári aktivitás és kezdeményezés széles körű kibontakoztatása érdekében.

— Előrehaladásunk fontos feltétele, hogy képesek legyünk kimozdítani a társadalmat, az embereket a ma még sajnos sok helyütt jelen lévő érdektelenségből és közönyből. Mind több hon- “fitársunknak saját, személyes tapasztalatai alapján kell meggyőződnie arról, hogy van értelme és esélye a józan változtatási törekvéseknek, a konzervativizmus, az ésszerűtlenség elleni fellépésnek. Mindez szükségessé teszi az emberi-állampolgári jogokról — ezen Délül a gyülekezési és egyesülési jogról — a szocializmus keretei között korábban kialakult felfogásnak és gyakorlatnak a kritikai elemzését.

Fejti György ezután áttekintette, hogy milyen jogszabályok foglalkoznak a

gyülekezési és az egyesülési joggal. Hangsúlyozta, hogy a mai állapot nem tartható fenn. Ahhoz fűződik érdekünk, hogy mind az állampolgárok, mind a hatóságok számára tiszta, világos, egyértelmű, törvényes keretek között definiált viszonyokat teremtsünk. Vagyis, hogy pontosan ismerjék jogaikat és kötelességeiket, valamint a jogok garanciáit, és a kötelességszegés, a jogsértés szankcióit. Az élet minden területén — így a gyülekezési és az egyesülési jog kérdésében is — meg Kell haladnunk a „se nem szabad, se nem tilos” állapotokat. Az ilyen helyzetek ugyanis szükségszerűen bifejezés. A vitában az is elhangzott, hogy ma bizonyos esetekben érdemesebb táppénzre menni, mint dolgozni. A Központi Bizottság ezzel kapcsolatban az illetékes állami szervek körültekintő, de sürgős intézkedését kérte.

Határozathozatal következett. A Központi Bizottság egy korábbi döntését visz- sza vonva kimondta: 1989. január 1-jével nem tartja bevezethetőnek az új nyugdíjrendszert. Dönteni kellett volna a vitában elhangzott egyik javaslatról, hogy a fejlesztési változatokat bocsássák társadalmi vitára, ám a kérdés szorgalmazója elállt indítványától.

Ami a két gazdaságfejlesztési alternatívát illeti: az elnök javasolta, hogy a Központi Bizottság elsősorban az „A” változat kidolgozását támogassa, további munkálatokra ajánlva a „B” variánst is. A végzett munkáról a Központi Bizottság októberben kapjon tájékoztatást. Ezt a Központi Bizottság három ellenszavazattal és egy tartózkodással jóváhagyta. Végezetül a testület egyhangú döntéssel elfogadta az előterjesztést a szükséges kiegészítésekkel, az előadói beszédet és a vitában elhangzottakra adott választ.

zalmatlanságot szülnek, és kiszámíthatatlanná tesznek folyamatokat, reakciókat.

— A törvények megalkotását arra az elvre javasoljuk felépíteni, hogy a gyülekezés és az egyesülés az állampolgároknak az alkotmányon alapuló alanyi joga, amelynek gyakorlását azonban — a nemzetközi deklarációkkal és eljárással összhangban — a törvény korlátozhatja, illetve feltételekhez kötheti. A szabályozásnak ez a filozófiája kétoldalú garanciát nyújt. Biztosítja egyfelől az állampolgár számára, hogy a gyülekezés és az egyesülési jog bejelentéshez kötött formáinál az illetékes hatóság csak a jogszabályi keretek túllépése esetén élhet tiltással. Határozata ellen pedig az állampolgár bírósághoz fordulhat, ahol a hatóságnak kell bizonyítania elutasító határozata jogszerűségét. De garanciát nyújt a társadalom és az annak nevében eljáró hatóság számára is, ameny- nyiben világossá teszi, hbgy a gyülekezési és az egyesülési jog gyakorlása nem sértheti a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét; külpolitikáját, nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit, az állam biztonságát, a közbiztonságot, a közrendet, a közegészség- ügyet és a közerkölcsöt, illetőleg mások jogait és szabadságát.

A Központi Bizottság titkára rámutatott: a törvényi szabályozástól mindenekelőtt az állampolgári illetékesség és szuverenitás megerősödését, a társadalom úgynevezett „alulról történő” meg- szerveződésének, az érdekés véleménykülönbségek szervezetszerű megjelenésének felgyorsulását és mindezek révén a közéleti aktivitás széles körű kibontakozását várhatjuk.

— Bizalommal kell tekintenünk minden olyan állam- polgári kezdeményezésre, amelynek célja egybeesik a

szocialista társadalom normáival. Félre kell tenni a jelenlegi szervezeti kereteken kívül létrejövő szerveződésekkel szembeni fenntartásokat, bizalmatlanságot. Nem szükséges mindenáron a meglévő szervezetekbe, mozgalmakba való integrálásukra törekedni. Tudomásul kell vennünk a sokféleséget, a megszokott formáktól és sémáktól való eltérést. Nem a szembenálláshoz, hanem az együttműködéshez fűződik érdekünk.

— A lakosság — elsősorban az értelmiség — számottevő része nemcsak elégedetlen, hanem a párt hivatalos álláspontjától töb- bé-kevésbé eltérő nézeteket is megfogalmaz. Ez a jelenség nem tekinthető ellenzékiségnek, sokkal inkább — a szó klasszikus értelmében vett — alternatív gondolkodásként jellemezhető. E nézetek képviselői nem a szocializmus, hanem annak működési zavarai ellen lépnek fel, vagyis a szocializmus keretei között keresnek más megoldásokat. Nem alkotnak homogén csoportot.

— Az előkészítés alatt álló törvények megteremtik a lehetőséget a viszonyok rendezésére az alternatív elgondolásokat képviselő csoportokkal is. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy ezek a csoportok — a törvény szellemének és betűjének megfelelő módon — definiálják magukat, és egyértelműen elhatárolódjanak a szocializmusellenes személyektől és csoportoktól. Az alkotmányosság, a törvényesség, az elemi lojalitás és konstruktivitás talaján álló csoportok nézeteit, törekvéseit úgy gondolom, nemcsak az államigazgatási szerveknek, hanem a pártnak is érdeklődéssel kell fogadnia, és kizárólag tartalmuk alapján tárgyszerűen kell elbírálnunk azokat.

Kétségtelen ugyanis, hogy bár igen szűk bázisra támaszkodva, de van az országban kifejezett szocializmus- és rendszerellenesség is. Ezt a körülményt hiba volna akár lebecsülni, akár túlértékelni. Vannak olyan személyek és csoportok, akik és amelyek — bár szavakban mást hangoztatnak — nézeteikkel és főleg cselekedeteikkel — kirekesztik magukat a párbeszédből. Világossá kell tennünk, hogy ezeknek a személyeknek és csoportoknak a törvény nem fog legális mozgásteret biztosítani.

Fejti György végezetül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a gyülekezés« és egyesülési jog törvényi szabályozása révén további jelentős lépést tesz előre a társadalom azon az úton,, amely a szocializmus, a reform és a demokrácia összhangjának megteremtése felé vezet.

Az előterjesztést követő vitában hárman mondták el véleményüket, a testület egyik tagja írásban nyújtotta be hozzászólását. A felszólalók egyöntetűen úgy foglaltak' állást: egyetértenek az előterjesztés céljaival, politikai irányvonalával. Korom Mihály kiemelte, hogy a szocialista demokrácia, a szocialista jogállam további építésének útján rendkívül fontos kérdésről van szó. A téma az állam és az állampolgárok újszerű kapcsolatainak ki(Folytatás a 2. oldalon.)

Javaslat az egyesülési jog szabályozásának elveire