Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-15 / 168. szám

2 Somogyi Néplap 1988. július 15., péntek Befejezte tanácskozását a Központi Bizottság KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1988. július 13—14-ei üléséről A jMagyar Szocialista Munkáspárt /Központi Bizott­sága 1988. július 13-14-én Grósz Károly elnökletével ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság tit­kára, a Központi Bizottság osztályvezetői, a megyei és la megyei jogú pártbizottságok első titkárai, vala­mint a Budapesti Pártbizottság titkárai. A Központi Bizottság tájékoztatót hallgatott meg Grósz Károly július 4—5-ei moszkvai tárgyalásairól. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta: — Németh Miklós előterjesztésében a népgazda­ság év eleji fejlődésének tapasztalatairól készített je­lentést és a jövő évi népgazdasági terv és állami költ­ségvetés irányelveire vonatkozó javaslatot; — Fejti György előterjesztésében a gyülekezési és az egyesülési jog törvényi szabályozásának fő elveiről szóló javaslatot; — Lukács János előterjesztésében a Központi Bi­zottság és a Politikai Bizottság káderhatásköri listá­jának módosítására tett javaslatot. (Folytatás az 1. oldalról) alakítása szempontjából is nagy horderejű. A felszóla­lók indokoltnak tartották, hogy a törvény megalkotása előtt széles körű társadalmi vita tapasztalatai segítsék a jogalkotókat. Kulcsár Kál­mán a jogszabály előkészí­tésének ütemezéséről szólt, hozzátéve: a társadalmi vi­ta fontos feladata lesz, hogy szelektáljon a jogszabály- tervezetben ma szereplő pa­ragrafusok között, esetleg bizonyos rendelkezések rész­letesebb kidolgozása mellett foglaljon állást. Korom Mihály és Kulcsár Kálmán egyaránt felhívta a figyelmet arra, hogy a jog­szabály megalkotásával olyan joghézag tűnik majd el, amely miatt — jogi szabá­lyozás híján — fontos tár­sadalmi kérdéseket eddig politikai eszközökkel kellett megoldani. Horváth István is hangsúlyozta, hogy a tör­vény megalkotása a felfo­gást és a gyakorlatot te­kintve egyaránt fordulatsze­rű változást kezdetét jelenti. A vitában több konkrét észrevételt is tették, részben a törvénytervezet egyes cik­kelyeihez, részben a Köz­ponti Bizottság kialakítandó állásfoglalásához. Szóba ke­rült a nyilvánosság: Kulcsár Kálmán javasolta, hogy a Ezután — az elfogadott napirendnek megfelelően — Lukács János, a Központi Bizottság titkára tartotta meg előadói beszédét. Hangsúlyozta: az országos pártértekezlet állásfoglalása — az alapvető káderpoliti­kai elvek megerősítése mel­lett — szükségessé teszi a kádermumka néhány kérdé­sének, közte a párt káder­hatáskörének módosítását, korszerűbb módszereinek kialakítását. Az állásfogla­lás kimondja, hogy „foly­tatódjon 'a kádenhafáskörök decentralizálása, csökkenjen a felettes pártszervek hatás­körébe tartozó párt-, gazda­sági és társadalmi tisztségek száma”. Mindezeket figye­lembe véve áttekintettük a Központi Bizottság káderha­tásköri listáját, annak tar­talmát, a hatáskör-gyakorlás főbb elveit és eljárásbeli szabályait, s ennek megfe­lelően tesszük meg a javas­latot. A Központi Bizottság tit­kára a továbbiakban kifej­tette: a hántáskor gyakorlá­sa két formában történik. A testület dönt a saját válasz­tási illetve kinevezési jog­körébe tartozó személyi ügyekben; előzetesen állást foglal a más szervek vá­lasztási vagy kinevezési jog­körébe tartozók esetében. A hatásköriség tartalma mind­két esetben csak a munka­köri változásra — választás­ra, kinevezésre, felmentésre — vonatkozik. — A káderhatáskörök de­centralizálásának és gyakor­lásának fontos rendező el­ve továbbra is, hogy a ká­derek ügyében ott döntse­nek, ahol a legjobban és ér­demben tudják megítélni azok munkáját, magatartá­törvényal'kotó munka rész­leteibe a közvéleménynek legyén módja jobban bete­kinteni, hiszen jelenleg gyakran úgy tűnik, mintha már a jó ideje napirenden lévő kérdésekben külső nyo­másra látnának munkához a döntéshozók. Vitaösszefoglalójában Fejti György rögzítette: a Köz­ponti Bizottság megítélése egységes abban, hogy az új törvény a bizalomra és az önmérsékletre építve nagy jelentőségű, gazdasági erő­forrásokat is felszabadító fordulat lehetőségét teremti meg állampolgár és állam kapcsolatában. A jogszabály létrehozása egyúttal a szo­cialista pluralizmus törvé­nyi keretei megteremtésének fontos állomását jelenti. Vé­gezetül egyetértett azzal az észrevétellel, hogy azokról a műhelymunkákról, amelyek napjainkban is folynak — például az alkotmány felül­vizsgálata, a bíróságok sze­repének áttekintése, újraér­telmezése, valamint a nép­szavazás, a helyi szavazás kérdése — tájékoztatni kell a szakmai és a széles köz'- véleményt. Ezután szavazás követke­zett. A Központi Bizottság a gyülekezési és az egyesü­lési jog szabályozásának fő elveire kidolgozott javasla­tot egyhangúlag elfogadta. sát — emelte ki az előadó. A kádermunka legfőbb fel­adata ezután is az, hogy a vezető posztokon feladatuk ellátására alkalmas, a nép- hatalmat erősíteni akaró és tudó, a párt vezető szere­pének érvényesítésére képes vezetők dolgozzanak. Olya­nok, akik élvezik választó­ik, megbízóik megbecsülé­sét és bizalmát, és akik tisz­tában vannak azzal, hogy feladatuk a nép szolgálata, s megítélésük alapja minde­nekelőtt munkájuk eredmé­nyessége — mondotta Lu­kács János. Az előterjesztéssel kap­csolatban Lukács Jánoshoz szövegmódosító, szövegpon- tosító kérdést intézett, illet­ve megjegyzést fűzött az elhangzottakhoz Kovács László, Nagy Imre, Horváth István és Tétényi Pál; né­gyen írásban — együttesen — nyújtottak be javaslatot. Az írásos előterjesztést, a szóbeli kiegészítést és a kér­désekre adott választ a Köz­ponti Bizottság egyhangúlag elfogadta. Különfélék A Központi Bizottság a Különfélék című napirend keretében tájékoztatást ka­pott Grósz Károly moszkvai tárgyalásairól Mihail Gor- bacsowal és más szovjet vezetőkkel. A Központi Bi­zottság jóváhagyta az agi- tációs és propaganda, a gaz­daságpolitikai, a káderpoli­tikái és az ifjúsági bizott­ság, a közgazdasági, a mű­velődéspolitikai, a pártépí­tési, a szövetkezetpolitikai és a tudománypolitikai munka- közösség összetételét. A Központi Bizottság vé­gezetül személyi kérdések­ben döntött. Óvári Miklóst, a Központi Bizottság Irodá­jának vezetőjét nyugállo­mányba vonulása miatt, ér­demei elismerése mellett fel­mentette beosztásából és Major Lászlót, a Magyar Népiköztársaság montevideói nagykövetét kinevezte a Központi Bizottság Irodájá­nak vezetőjévé. Huszár Ist­vánt, a KB Párttörténeti In­tézetének igazgatóját — a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárává tör­tént megválasztása miatt — felmentette beosztásából és dr. Balogh Sándort, az Eötvös Loránd Tudomány - egyetem egyetemi tanárát kinevezte a KB Párttörténeti Intézete igazgatójának. I. 4 A Központi Bizottság jó­■•váhagyólag tudomásul vette Grósz Károly tájékoz­tatóját július 4—5-ei moszk­vai tárgyalásairól. Megálla­pította, hogy pártunk főtit­kárának a Szovjetunióban tett mun'kaláfogatása a ma- gyár—szovjet kapcsolatok fontos eseménye volt. Az SZKP KB főtitkárával, Mi­hail Gorbacsovval folytatott szívélyes, baráti légkörű megbeszélés megerősítette, hogy az MSZMP és az SZKP azonosan ítéli meg a nem­zetközi helyzet alakulását, a szocializmus jövőjét. Mind­két párt a sajátos nemzeti feltételek között a szocialis­ta társadalom megújításán, a demokrácia fejlesztésén, a korszerű, hatékony gazdál­kodás kialakításán munkál­kodik. A kölcsönös bizalom és megértés szilárd alapul szol­gál a magyar—szovjet kap­csolatok sokrétű fejlesztésé­hez és korszerűsítéséhez, a két ország érdekeinek össze­hangolásához. A moszkvai megbeszélések megmutatták : kölcsönös a törekvés arra, hogy az együttműködés fej­lesztésével elősegítsük idő­szerű gazdasági és politikai^ feladataink megoldását. A megbeszélésekén elvi egyetértés alakult ki az or­szágaink közötti gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés fejlesztésének fő irányairól'. A magyar nép­gazdaság számára igen je­lentős, hogy a Szovjetunió kész 1991—95 között a je­lenlegi ötéves tervben rög­zített mennyiségben energia- hordozókat és alapvető nyersanyagokat szállítani ; továbbá az, hogy kifejezte készségét korszerű gépipari termékek vásárlására. Egyet­értés volt abban is, hogy a magyar—szovjet pénzügyi kapcsolatok kiegyensúlyozá­sa érdekében új kezdemé­nyezésekre van szükség. O A Központi Bizottság tá­■^•mogatásáról biztosította az európai hagyományos haderők és fegyverzetek csökkentésére irányuló el­képzeléseket, a Mihail Gor­bacsov által Varsóban meg­fogalmazott szovjet javasla­tokat. Támogatta az F—16- os amerikai bombázók — megfelelő ellentételezés fe­jében — földrészünkről tör­ténő kivonásának gondola­tát is. Mindez egybevág azokkal! a törekvéseinkkel, hogy Magyarország azón ál­lamok között legyen, ame­lyek területén elsőként ke­rül sor a haderők és a fegy­verzetek csökkentésére. Nem­zeti érdekeinkkel egybeesik az a szovjet indítvány is, hogy a két katonai rendszer alakítsa ki a véletlen konf­liktusok megelőzését szol­gáló mechanizmusokat. Kül­politikánk e javaslatok fel­tevésében, kezdeményező sze­repet játszott és a jövőben is tevékeny részt vállal azok kimunkálásából megvalósí­tásából. II. A Központi Bizottság az év eleji gazdálkodási tapasz­talatok alapján megállapítot­ta: helyes volt a stabilizáci­ós gazdaságpolitikai irány­vonal kijelölése. A gazdasá­gi folyamatok azonban to­vábbra is ellentmondásosak. Társadalmunk az év során, áldozatokat is vállalva, je­lentős erőfeszítéseket tett az ország előtt álló feladatok megoldására. A gazdaság több lényeges pontján — így elsősorban a nem rubel- elszámolású exportban s a külkereskedelmi egyenleg— ben — az eredmények ked­vezőek. A költségvetés ..ter­vezettet meghaladó hiánya gondokat okoz. A feszültsé­gek oldására a kormányzat az év elejétől több döntést hozott, de a folyamatok kí­vánt irányba tereléséhez to­vábbi lépések szükségesek. Áz 1988. évi főbb gazda­ságpolitikai célok teljesítése a stabilizációs és a kibonta­kozási program megvalósítá­sának szempontjából kulcs- fontosságú. Az idei fő gaz­daságpolitikai célok elérése következetes gazdaságirá­nyítást vés határozott kor­mányzati magatartást igé­nyel. A Központi Bizottság megítélése szerint az 1988-ra kialakult gazdasági helyzet mindenekelőtt a korábbi évek gazdasági folyamatai­ban és gazdaságpolitikai gyakorlatában gyökerezik. Az 1987. júliusi kibontakozá­si programban egyértelműen megfogalmazódott a fordulat szükségessége, kirajzolódtak annak fő keretei, gazdaság- politikai jellemzői, s az az­óta szerzett tapasztalatok, valamint az országos pártér­tekezlet felismerései és elha­tározásai megteremtették a fordulat politikai lehetőségét. Elodázhatalanná vált a gazdaságpolitikában olyan feladatok 'meghatározása és következetes végrehajtása, amelyek egyidejűleg szolgál­ják a gazdasági stabilizáci­ót, létrehozzák a gazdaság­ban és a társadalomban a megújulás feltételeit. A sta­bilizáció megvalósítása és a kibontakozás megalapozása nem egy-két évre szóló fel­adat, hanem hosszabb fejlő­dési szakaszt igényel. A távlatokat is megalapo­zó fordulat eléréséhez egy­aránt szükség van a társa­dalom és a gazdaság nyitot­tabbá tételére, a szocialista piacgazdaság kiépítésére, a fejlődőképes vállalkozások gazdálkodási feltételeinek ja­vítására, a műszaki haladást is segítő külföldi működötö­ké részvételi lehetőségeinek bővítésére, a termelési erő­forrásokhoz való hozzájutás kötöttségeinek oldására. A Központi Bizottság tá­mogatja, hogy a jövő évi gazdaságpolitikai elgondolá­sokat a kormányzati szervek az előterjesztett két változat­nak megfelelően dolgozzák ki, előtérbe állítva azt a változatot, amelynek fő jel­lemzője a gyorsabb szerke­zeti változás és műszaki fej­lődés, a határozottabb kül­piaci nyitás, a piaci eszkö­zök szélesebb körű kiterjesz­tése és az ezekhez kapcsoló­dó elkerülhetetlen feszültsé­gek vállalása. A kidolgozan­dó változatok — a szelekti­vitás fokozását szolgáló szi­gorú szabályozás mellett — körültekintő elemzést és fel­készülést igényelnek a vár­ható társadalmi hatások fel­tárása és az azok kezelésé­hez szükséges eszközök megteremtése érdekében. A munka eredményéről szóló jelentést a Központi Bizottság őszi ülése elé kell terjeszteni. III. A Központi Bizottság át­tekintve a gyülekezés és az egyesülés szabályozásának fő elveit, megállapította: a de­mokrácia kiszélesítése, vala­mint az alkotmányos rend védelme érdekében indo­kolt volt az Országgyűlés a gyülekezési és az egyesülési jogról törvényeket alkosson. A testület ajánlja, hogy a törvény nyilvánítsa ki a gyülekezési és az egyesülési jog alkotmányos szabadságát, és határozza meg e jogok gyakorlásának törvényes ke­reteit. Mondja ki, hogy azok gyakorlása nem sértheti a Magyar Népköztársaság al­kotmányos rendjét, nemzet­közi szerződésekben vállalt kötelezettségeit, az állam biztonságát, a közbiztonsá­got, a közrendet, a közegész­séget és a közerkölcsöt, va­lamint mások jogait és sza­badságát. A törvény rögzítse, hogy a gyülekezési jog gyakorlása keretében békés összejövete­lek, gyűlések, felvonulások szervezhetők, azokon a részt­vevők véleményüket szaba­don kinyilváníthatják. A gyülekezési jog gyakorlásá­ban részt vevők különböző megnyilvánulásai nem sért­hetik a törvény előírásait. A törvény írjon elő beje­lentési kötelezettséget a köz­területen vagy középület­ben tartandó összejövetelek­re, gyűlésekre, felvonulások­ra; ugyanakkor jelölje meg azokat a rendezvényeket, amelyek nem tartoznak elő­zetes bejelentési kötelezett­ség alá. Fontos annak rög' zítése, hogy á gyülekezés esetleges megtiltása ellen bírósághoz lehessen fordul­ni. Az egyesülési jogot szabá­lyozó törvény határozza meg a társadalmi szervezet, az egyesület fogalmát, szabá­lyozza megalakulásuk, álla­mi elismerésük, működésük kereteit, valamint megszű­nésük rendjét. Mondja ki, hogy társadalmi szervezet, egyesület minden olyan te­vékenységre alakítható, ame­lyet a törvény nem tilt. A társadalmi szervezet vagy az egyesület kritériu­mait ki nem merítő társasá­gok létrejöttét és működését a törvény ne kösse megala- kulási szabályokhoz és álla­mi nyilvántartásba vételhez. Tegye azonban lehetővé, hogy ha valamely társaság tevékenysége egyesületre, társadalmi szervezetre utaló ismérveket mutat, az illeté­kes állami szervnek legyen joga a körülmények tisztá­zására és a szükséges intéz­kedések megtételére. A Központi Bizottság fel­kérte a Minisztertanácsot, hogy a gyülekezési, vala­mint az egyesülési jogról szóló törvényjavaslatok ter­vezetét a Hazafias Népfront szervezésében bocsássa tár­sadalmi vitára. E vita ta­pasztalatainak figyelembevé­telével átdolgozott törvény- javaslatokat lehetőleg még ebben az évben nyújtsa be az Országgyűlésnek. IV. A Központi Bizottság az országos pártértekezlet ál- lásfogatásánák megfelelően döntött a központi pártszer­vek hatáskörébe tartozó párt-, állami, társadalmi és gazdasági tisztségek köréről. Ezek számát 1241-ről 435-re csökkentette. A Központi Bizottság ab­ból indult ki, hogy a párt- szervek hatáskörébe — így a központi testületek hatás­körébe is —' csak a politi­kailag különösen fontos, többségében elsőszámú ve­zetői tisztségek tartozzanak, érvényt szerezve annak az elvnçk, hogy a funkciók be­töltéséről lehetőleg ott és azok döntsenek, ahol és akik leginkább ismerik a kádere­ket, illetve akik jogosultak erre. A pártszervek döntenek a saját választási Vagy kine­vezési jogkörükbe tartozó személyi ügyekbens és előze­tesen állást foglalnak azok­ban, amelyekben a válasz­tás, illetve a kinevezés más szervek feladata. « * » A Központi Bizottság dön­tött hatáskörébe tartozó sze­mélyi kérdésekben: — Óvári Miklóst, a Köz­ponti Bizottság Irodájának vezetőjét — nyugállomány­ba vonulása miatt — érde­mei elismerése mellett fel­mentette beosztásából ; — Major Lászlót, a Ma­gyar Népköztársaság monte­videói nagykövetét kinevez­te a Központi Bizottság Iro­dájának vezetőjévé; — Huszár Istvánt, a KB Párttörténeti Intézetének igazgatóját — a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkárává történt meg­választása’ miatt — felmen­tette beosztásából; — Balogh Sándort, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem egyetemi tanárát kinevezte a KB, Párttörténe­ti Intézete igazgatójának. A kádermunka néhány kérdése

Next

/
Oldalképek
Tartalom