Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
1988. július 2., szombat Somogyi Néplap Á takarékot gazdálkodást szorgalmazzák Á vita ma általános KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK Az ördög elalszik Jobban János tizenhétévé tanácstag a Gorkij utca körzetében ás tizenkét éve a Kaposvári Városi Tanács számvizsgáló bizottságának elnöke. Ebben a tisztségében rendszeres szereplője a tanácsüléseknek, hiszen ö tolmácsolja a bizottság véleményét a tervezett költségvetésről, a fejlesztésekről, aztán akkor is, amikor a testület a teljesítményekről számol el. — Ez így természetes, hiszen a bizottságunk feladata, hogy véleményt mondjon a tanács pénzgazdálkodásáról, megtegye a kritikai észrevételeit, beszámoljon elemzésének eredményéről félévkor a vb-, egyébkor a tanácsülésen. Ezenkívül részt veszünk a tanácsi vállalatok és intézmények pénzügyi ellenőrzésében is — magyarázta a bizottság elnöke. Nagyot változott a bizottság munkája az utóbbi időben. Jobban János dolgozott főkönyvelőként, számviteli vezetőként, s hét évvel ezelőtt, mint a Somogy Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat munka- és üzemszervezési csoport- vezetője ment nyugdíjba. Talán éppen ezért, a társadalmi tevékenységben is igyekszik az ésszerű, a hatékony, a takarékos gazdálkodás szellemét terjeszteni. ZALÁBAN, SOMOGYBÁN LOPTAK Higgye el, a kátyúba jutott magánéletem vitt rá néhány lopásra. Nem anyagi érdekből tettem. X teljes közömbösség, fásultság, kiábrándultság állapotába jutottam. Az igaz, hogy kedvét szegheti az embernek, ha nem jön ki fiatal feleségével, na de hogy a férj végső elkeseredésében sorozatosan betörjön magángyűjtőkhöz és múzeumba: régiségeket lopjon ... Nos hát, talán mégsem ez a mód a magánélet zavarainak leküzdéséhez. Egyed János 37 éves seges- di lakos viszont — saját szavai szerint — így vezette le egyéni feszültségét. Másodmagával járta Zala és Somogy településeit. Kiszemeltek egy-egy régiség- gyűjtőt, majd tüzetesebb terepszemlét tartottak, s ezek után feszítővassal, vasfűrész- szel fölszerelkezve mentek a kiszemelt zsákmányért. A „cuccal” azután kocsiba szálltak és eltűntek. A rendőrségi nyomozás kezdeti szakaszában úgy látÜgy érzi, hogy >az utóbbi időben már sokkal jobban megértik, miért ez a „vesz- szőparipája”. A vita is hosz- szabb, szenvedélyesebb, amikor összeül a számvizsgáló bizottság. — Erre a legjobb példa, amikor a városi tanács hároméves pénzügyi terve került a bizottság elé. Az állami támogatás összegének csökkentése miatt volt szükség az eredeti terv átdolgozására. Mindnyájan átérez"tük és megértettük a városi tanács helyzetét, nem köny- nyű leállítani fontos beruházásokat, mint például a gimnázium építése. Ezért javasoltuk, hogy vizsgálja felül az intézmények helyzetét az átmeneti időszakra, hiszen már van olyan bölcsőde is, amely nincs kihasználva. — Milyen szempont alapján formálnak véleményt? — Mi elsősorban a köz- gazdasági oldalát nézzük: azt például, hogy mi mibe kerül. Amellett kardoskodtunk most is, hogy a tanács ne vállaljon olyan anyagi terhet, amelynek nincsen anyagi fedezete. így például az állatkert kialakítására is csak a meglevő négymilliót fordítsa, ebben a három évben a város ne tegyen hozzá a saját eszközeiből. Ezt a tanácsülés is így fogadta el. Tudomásul szott, Egyed a főkolompos. Később egyre világosabbá vált, hogy Keserű Lajos 47 éves vonyarcvashegyi lakosé volt az irányító szerep. Az ő Daciájával járkáltak, ő adta a betörésekhez használatos szerszámokat is, s a legtöbb alapötlet is tőle származott: hova, kihez, mikor törjenek be. Keserű Lajost nehéz megérteni. Legálisan foglalkozott régiségekkel, még a keszthelyi numizmatikai csoportnak is tagja volt. Mégis kockára tette legkedvesebb elfoglaltságát azzal, hogy törvénytelen módon gyarapította gyűjteményét. Céljait találgatva feltűnő, hogy felesége éppen az utóbbi időben váltotta ki régiségkereskedői iparengedélyét... Egyed János viszont engedély nélkül adta-vette a régi érméket, könyveket. — Csaknem tizenöt éve foglalkozom régiségekkel — mondta egy meghitt beszélgetésen, amelyen csak a fegyőr üldögélt csöndesen, harmadik személyként. Ebkel! ugyanis venni, hogy van a közérdek szempontjából fontosabb terület is, így például az oktatás, aztán a lakásépítés. — Ebben is volt vita? — De még mekkora. Elsősorban a körül, hogy a kisgáti városrészben vagy Kanizsai utcában kezdőd- jön-e el a lakásépítés. Megoszlottak a vélemények és a szavazatok a bizottságban, 3:2 arányban a kisgáti építkezést támogattuk. Mellette szólt ugyanis, hogy a Kanizsai utcai 126 helyett mindössze hat lakást kell szanálni. Ezenkívül előkészített terület, a hetvenes években lefektették a gázvezetéket, a szennyvízcsatornát. A népfrontelnökség ülésén, a tanácsülésen is szembeszálltam azokkal a műszakiakkal, akik a Kanizsai utcai építkezés mellett kardoskodtak, mondván, hogv az a rész a város szégyene, s az idegen azt látja, ha bejön. Kérdem én, amikor nem tud a város szociális bérlakást építeni, akkor hogyan ad 126 családnak lakást a lebontandó helyett?! Végül aztán a tanácsülés is a kisgáti városrész mellett foglalt állást. — Ezek szerint szükség van a szakmai ismeretekre? — Bizony így van. A számvizsgáló bizottság tagjai szakemberek, van köztük főkönyvelő, áras, így mi mindent vállalati szemmel nézünk. Ügy érzem, sokan — így intézményvezetők is — még mindig csak szajkózzák azt, hogy hatékonyság, ésszerű takarékosság, de nem tudják, hogy mi az. Mindenképpen többet kell tenni azért, hogy mindenhol takarékosan használják fel a város pénzét. Érdemes lenne például a pécsi áramtakarékossági intézkedésekkel megismerkedni. Jobban János nagyon fontosnak tartja, hogy részt vesznék a pénzügyi revíziós bizottság munkájában, s így a helyszínen szereznek tapasztalatokat. — Persze olykor pofonokat is kapunk. Amikor felajánljuk a segítséget, azt mondják, hatósági feladat a megoldás. Az viszont bosz- szantó, hogy ez egyszer- másszor elmarad, örülünk annak, hogy az egyik megyei tanácsi vizsgálat is azt szorgalmazta: jobban vegyék figyelembe a számvizsgáló bizottság javaslatait. — Nem könnyű ez a társadalmi munka. — Nem, s tetejében a feleségem a lakáselosztó társadalmi bizottságban tevékenykedik. Sokszor még neki is segítek! ben a társaságban Egyed kitárulkozott, szívesen beszélt szenvedélyéről. Mint az feltételezhető volt, a régiségek gyűjtése némi történelmi érdeklődéssel is párosult: érdeklik a nagy világhódítók, valamint a magyar és a külföldi vendéglátás története. Utóbbinak a bűnjelek között is van nyoma: a bűntársak ugyanis különböző kupákat, edényeket, evőeszközöket vittek el betöréseik és lopásaik helyszínéről. Az ügy somogyi résztvevője nem szeret dolgozni. Egyszer már kapott egy felfüggesztett börtönbüntetést közveszélyes munkakerülésért. Egyed azonban ennek ellenére sosem kötődött tartósan egy munkahelyhez. Mint mondta: — A szenvedélyeknek éltem. Mindig ettem, ittam, s ha nem akadt nőismerős, kártyáztam. Mindezt hadarva, gyorsan mondta el. Néha szinte a saját szavába is közbevágott, nehogy „rosszat” mondjon. Tettének súlyával tisztában Régi könyv került a kezembe, megviselt, öreg fóli- áns. A nemes úrfi volt a címe és Pozsonyban nyomták 1786-ban — amint írták — „a hosszú és hideg téli est- vék unalmának enyhítésére”. Molyette lapjai olyanok voltak, mint a szita, de a benne talált olvasmányokat igen érdekesnek találtam. Volt köztük somogyi vonatkozású iromány is, talán ez volt a legérdekesebb. Nekem legalábbis az tetszett. A végén meglátjuk, hogy miért. Tekintsünk most el a korabeli írás fonetikus olvasásától, megpróbálom a* szöveget élvezhetőén „lefordítani”. Egy ördögről szól a történet, és amint elolvastam, azt hittem, nekem is ördögöm van. No, de olvassuk a feljegyzést: „Amint a múlt télen az Eszterházy hercegek közül a legfiatalabb az év végi ünnepségeket a vadban gazdag somogyi, nevezetesen kardosfai birtokukon töltötték nagy vígságban, mulatozásban. összegyűlt abban az évben a birtokon a környék összes nemes ifja és hölgye, és mint az ilyenkor lenni szokott, azon tanakodtak, hogy miféle virtuskodással hívják fel magukra a szebbik nem figyelmét. Mondtak ezek mindenféle bolondságot, de a hölgyeknek egyik sem tetszett. Mígnem az egyik helybéli kisnemes púpos hátú fia. akiről eddig tudbmást se vettek, olyan ajánlatot tett. aminek hallatán tapsikolni kezdtek a gyengéd kezecskék. Hiába volt a lebeszélő szó, a lánykák nem tágítottak ... Nekik a púpos hátú fiú ajánlata kell, az tetszik a legjobban ... Volt a ház mellett egy kamarában egy báránybőr bunda, amit csak ördögbűrnek hívtak a juhászok. Azt tartották felőle, hogy nappal ugyan guba, de éjjel az ördög használja. Magára veszi és éjfél tájban végiglovagol vele az erdőn keresztül az almásderes lovon, de úgy. hogy a ló lába nem is éri a földet. Elveszi a hajado- nok lánvságát, és akit megszeret, annak elviszi a lelkét is ... Nos, a púpos hátú fiú azt az ajánlatot tette, hogy felveszi magára ezt a gúnyát, felül az almásderes lóra, és, amire éjfélkor az ördög jönne érte, visszajön, és elhozza a közeli Ropolyról azt a villámvágta, hasadt harangot, amit akkor fekete posztóba burkoltak, mert a villámcsapást áz isten haragjának vélték. Elhozza a harangot, és van. Tudja azt is, mi az, hogy eszmei érték. Ennek ellenire gyűjtötte az „eszmei érteket”, bizonytalan jövőt szánva nekik. Keserű Lajos igyekszik kicsire zsugorítani a saját szerepét. Mositani mindennap.ia- it a szófukarság jellemzi. Ök ketten összesen körülbelül 1 millió 320 ezer forint értékű régi tárgyat loptak el. A a legnagyobb „fogás” a balatonszentgyörgyi Csillagvárból származik. Ide többször is ellátogattak. Tavaly augusztusban már a terepszemle során elemeitek egy óntányért. Szeptemberben Keserű falazott, Egyed pedig a kabátja alá rejtett óntányért, ónkupát, réztányért, rézkulacsot. Idén januárban lefűrészelték a zárva tartó múzeum lakatját, s a kiállítóteremből elvittek 12 elöltöltős puskát, 1 pisztolyt, 1 kis méretű ágyúcsövet, 1 rézkancsót, 1 ónkupát, 1 óntálat, 2 bográcsot és egy díszes bőrkötésű könyvet. A múzeumi lopások összértéke: 795 ezer forint. azt a legszebb nemes lánykának ajándékozza ... Próbálták lebeszélni a bolond tettről a púpos hátú fiút, de az nem tágított. Felült az almásszürke deresre és elvágtatott a behavazott erdei úton. Bizony, az sohasem tért vissza, se őt, se a lovát nem látta többé senki. Azt beszélték róla, hogy ő volt maga az ördög, és azért nem jött vissza, mert amikor a repedt haranghoz ért, az Isten haragja a földre súj-- totta és örökre elaludt... Tavasszal aztán a patak mocsarában, nem messze a ro- polyi bürütől, egy ló és egy ember maradványaira bukkantak a kanászok. Alig maradt belőlük valami, megették őket a farkasok. Hanem a repedt harangnak is nyoma veszett... Ha tippelnem kellene, melyik gyümölcsből volt a legtöbb az e heti kaposvári piacon, a meggyet mondanám. Az aprószemű cigány- meggy-fajtától a nagyszemű pándiig valóságos özönét láthattuk a bordó gyümölcsnek az asztalokon. Az azonban elgondolkodtatott, Nagy fogásuk volt egy balatonszentgyörgyi magángyűjtőnél is: innen több mint 387 ezer forint értékű régiséget vittek el. De több más helyre is betörtek. Egy alkalommal hozzájuk csatlakozott Salamon Béla 26 éves keszthelyi lakos is. — A magyar közvéleményt a legjobban az háborítja föl, ha nemzeti értékeinket külföldre csempészik. Fennállt ennek a veszélye a jelenlegi esetben? — kérdeztem dr. Horváth Ferenc megyei főügyészségi ügyészt. — A lopott értékek felhalmozásából, a sorozatos lopásokból erre lehet következtetni. Belföldi vevőt mindenesetre nem találtak : a lopott tárgyak túlnyomó részét megtalálta a rendőrség, és bűnjelként lefoglalta. Az a tény azonban, hogy a kár nagy része megtérült, nem kisebbíti a bűncselekmény súlyát. Végül is nem rajtuk állt, hogy nemzeti kincsünk megmaradt nemzeti kincsnek. Kovács Gyula Hosszú évszázadok múltak el azóta, a mesére már senki se emlékezhetett. Jóemlékezetű Párkányi Ferenc, a volt töröcskei tanító mesélte el nekem a folytatást, anélkül, hogy a történet elejét ismerte volna... Amikor a húszas években erre a vidékre került, Zse- lickislakon éppen pénzt gyűjtöttek a harang megvásárlására. A pénz azonban se- hogvse akart összejönni. Tanakodtak, hogy mitévők legyenek, de pénzt senki se tudott csinálni. Végül eszébe jutott valakinek:'a költségek csökkentése céljából küldjék el Budapestre a Selezák féle harangöntő cégnek azt a repedt harangot is, amit a nyáron a disznók túrtak ki a ropolyi árokból,.. Meggyőzőn miért kértek még mindig 20 forintot a kofák érte, hiszen hetek óta ennyi az ára, és egyre több az eladhatatlan mennyiség belőle. A cseresznyeszezon a végéhez ért: kilónként 12—15 forintot kértek az alaposan megfeketedett ropogósért. (A sorok írójának gyanús is volt, hogy enni vagy pálinkát főzni visziik-e?) 18 forintba került a ribizli literje, míg az eper kilóját ennek a duplájáért adták. A csemegeként megjelent sárgadinnye továbbra is tartja magas, 70 forintos árát. A zöldségpiacon is ritkán láttunk ilyen bő választékot. Egy forint a legalacsonyabb ára a paprikának darabonként, míg kilóra a szebbjét 40 forintért adták. A paradicsom kilója 45 forint. Nyolc—kilenc forint között váltakozott a fejes káposzta, míg 9—12 forint közt az egészen szép vegyes zöldség kilónkénti ára. Húsz forintért árulták a kígyóuborka kilóját. A múlt héten még említett saláta már eltűnt a piacról. A baromfipiacon 2,50-nél állapodott meg a tojás darabonkénti ára. Az élőbaromfi 70 forintnál kezdődött kilónként, da egy tízesnél többet sehol sem lehetett lealkudni. Dicsérhető volt egy két és fél kiló körüli tisztított kacsa, ám a‘ 240 forintot sokalltuk érte. A piacon ezúttal is sok volt a virág. A drágábbnak mondott kardvirágszálak mellett, amelyek 15—20 forintba kerültek, egy idős néninél négy forintért láttunk gyönyörű rózsát. b. J. Minden levágott állatot külön-külön megvizsgálnak az állatorvosok a Kaposvári Húskombinátban. A gondos ellenőrzés eredményeként mindeddig egyetlen minőségi reklamáció sem érkezett a nyugat-európai és egyesült államokbeli importőröktől, s természetesen a magyar vásárlóktól sem Lajos Géza ítéletre várnak a Csillagvár fosztogatói Eddig szól a történet. Lévai József PIACI KORKÉP I
