Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-01 / 156. szám

2 Somogyi Néplap 1988. július 1., péntek Tanácskozik az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) egyaránt szerepelnek íorrás- bővítőek — erőműépítés, energiaimport —, s az eddi­ginél sokkal nagyobb súly- lÿal fogyasztást csökkentőek is. Az igények azonban gyor­sabban növekednek, mint a megtakarításaink, ezért az energiatermelés növelésére is intézkednünk kell. Eldön­tendő kérdés, hogy a jövő­ben milyen energiahordozóra építsünk. A hazai kőolaj- és földgázkitermelés már nem növelhető, sőt — távlatilag — számolnunk kell a lelőhe­lyek fokozatos kimerülésé­vel. A szénvagyonnak csak a gazdaságosan kitermelhető részével számolunk. Haszno­sítható vízi energiánk nem számottevő. Az atomenergiát ezért a jövőben is fel kell használnunk villamosener- gia-termelésre. Am még a paksi erőmű tervezett 2x1000 megawattos bővítésével is csak részben fedezhetjük az igények növekedését. Emiatt hazánk energiaellátásában a jövőben is igen nagy sze­repe lesz az energiahordozók és az energia importjának. A vaskohászat, nemcsak mint létfontosságú szakma, de mint az egyik legnagyobb energiafogyasztó, s mint ne­héz helyzetű vállalatokkal küszködő szakterület is, megkülönböztetett figyelmet igényel. Több éves vita után ez év elején megszületett a döntés: a folyamatos támo­gatást itt is le kell építe­ni! 1991-től kizárólag a jö­vedelmező tevékenységek folytathatók, csak az önma­gukat eltartani, fejleszteni képes vállalatok maradhat­nak életben. Az elektronikáról és a sze­mélygépkocsi-gyártásról kü­lön is szólt a, miniszter. El­mondta: az elektronika szin­te minden területen megha­tározza a versenyképességet; előnyeivel ma már döntően befolyásolja az élet minősé­gét. A magyar társadalom sem térhet ki az elektronika vívmányainak széles körű alkalmazása és az ennek ér­dekében végrehajtandó szer­kezetátalakítási feladatok elől. v — Döntő az ipar szem­pontjából, hogy a hazai igé­nyek a jelenlegi szűkös vi­szonyok ellenére — a postai távközlés 1986 óta kiemelt fejlesztése révén, s a lakos­ság elektronikai cikkek irán­ti állandósult magas keres­lete miatt — nagyok és nö- vekvőek, az iparnak jelentős hazai piacot, ezáltal nem mellőzhető fejlődési lehetősé­get nyújtanak. Hasonló megfontolásból került ismét előtérbe a sze­mélygépkocsi-gyártás fej­lesztése. A lakossági igények mind a mennyiség, mind a minőség szempontjából je­lentősek, növekvőek; még sok évig kielégíthetetlenek lesznek, így e téren is jelen­tős a hazai piac szerepe. Emellett a korszerű személy- gépkocsik gyártása a techno­lógiát fejlődésre készteti, a termelésszervezést kemény próbára teszi. Viszont szinte minden ipari szakma számá­ra lehetőséget ad a fejlődést elősegítő módon a beszállí­tásra, a részvételre. Ezért a személygépkocsi-gyártás — ha gazdaságosan megvalósít­ható — a szerkezetátalakítás és (az elektronikával együtt) az egész ipar háttériparának a fejlesztése szempontjából is jelentős és előnyös lehet. Az ipari miniszter foglal­koztatási gondjainkat ele­mezve megállapította, hogy azokat nemcsak a vesztesé­ges termelés felszámolása okozza. Ha ezen túljutunk, a technikai forradalom vé- gigvitele és a gazdasági ha­tékonyságnak a fejlett ipari országokéhoz közelítése még rohamosabban fogja csök­kenteni az ipar létszámigé­nyét. Ugyanakkor az egyre kisebb létszámon belül erő­teljesen megnövekszik a fel­készült mérnökök, szakértők, szakmunkások aránya, s en­nél nagyobb mértékben csök­ken a betanított és segéd­munkásoké. — A szerkezetátalakítás másik olyan következménye, amelynek kezelése kormány­zati irányítást is igényel, az iparnak a környezetre gya­korolt hatása. Fel kell is­mernünk, hogy a környezet- védelem leghatásosabb és egyben viszonylag legol­csóbb módja a megelőzés: olyan technológiák alkalma­zása, amelyek nem veszélye­sek. Amennyiben esetleg a •veszélyt rejtő technológiák igénybevétele mégis elkerül­hetetlen, előre-meg kell ter­vezni a biztonságos védel­met is, mint ahogyan arra a Paksi Aatomerőmű korszerű technológiája is jó példát mutat. Ezt értjük a környe­zetgazdálkodás új fogalma alatt. Berecz Frigyes ezután ar­ról szólt, hogy szükségessé vált egy új, az ipar fejlődé­sét és a szerkezetváltást job­ban elősegítő gazdaságpoli­tikának a kidolgozása. Egy új gazdaságpolitika kidolgozását szűk térre kor­látozza az a tény, hogy a kizárólag pénzügyi szigorí­tásokkal hatni akaró, csak rövid távú eredményre tö­rekvő gazdaságirányítás te­hetőségei elfogytak. Más­részt viszont be kell látni: ma éppen a súlyos egyen­súlyhiány miatt nincs arra lehetőségünk, hogy széles körben lehetővé tegyük a termelés élénkítését, a fej­lesztés forrásainak bővíté­sét, az import, a devizához jutás felszabadítását, egy­szóval, hogy teljes mérték­ben liberalizáljuk á gazda­ságot. Gazdaságunkban bizonyos Gágyor Pá! (budapesti képviselő), bizottsági előadó elmondotta, hogy a magyar gazdaságban 1957 óta napi­renden van az ipar szerke­zetátalakítása. A folyamat azonban igen nehezen halad. A következmény: az elmúlt másfél évtized során elszen­vedett cserearány-vesztesé­gek Magyarország II. vi­lágháborús anyagi vesztesé­geivel mérhetők össze. Ennek csak részben oka a nemzet­közi környezet változása. Hangsúllyal szólt arról, hogy a szerkezetátalakítás egyik kulcseleme a képzés, az oktatás, az átképzés. Az utóbbi esztendőkben a kü­lönféle erőforrások fontossá­gi sorrendjében előtérbe ke­rült a tudás, az ismeret, il­letve ennek hordozója, a magasan kvalifikált szakem­ber. Ebből kiindulva nem viselhető el, hogy hazánkban százezer lakosra alig ezer egyetemi és főiskolai hallga­tó jut, míg más, hozzánk ha­sonló fejlettségű országokban számuk meghaladja a 2500- at. Az ipari bizottság és a té­mát megtárgyaló többi par­lamenti bizottság is támogat­ja az ipar szerkezetátalakí­tására előterjesztett prog­ramot — mondotta a bizott­sági előadó, végezetül java­solta: a témakör népgazda­sági fontosságára való tekin­tettel a parlament kérje fel az ipari minisztert, hogy rendszeresen, évente egy al­kalommal számoljon be az ipari bizottságnak a szerke­zetváltás helyzetéről, és szükség szerint erről'az ipa­ri bizottság az Országgyűlést is tájékoztassa. Zsidei Istvánné (Heves megyei képviselő) a recski ércbánya legutóbbi 21 évé­nek történetére utalva kifo­gásolta a döntési mechaniz­mus gyakorlatát, a halogató, a kockázatot nem vállaló bi­zonytalankodást. Elmondot­ta, véleménye szerint jelen­tős nemzeti kincsről van szó, amely a világ rézérc­készletének 1,5 százaléka, s egyenértékű a hazai bauxit- vagyonnal. Varga Gyula (Szabolcs- Szatmár megye) sürgette a kormányt, hogy a lemaradó térségek felzárkóztatására rö­vid időn belül dolgozzon ki megfelelő koncepciót. Kovács Mátyás (Komárom megye) javasolta, hogy ké­szüljön tételes elszámolás ár­mértékig már közvetlenül érvényesülnek a piac tör­vényei, viszont más piaci hatásokra a szabályozórend­szer csak késve, torzítva vá­laszol, s egyes tevékenysé­geket a kormány továbbra is közvetlenül kénytelen irá­nyítani. Továbbra i’s helyes és követendő cél ; minél előbb ki kell alakulnia egy olyan gazdasági környezet­nek, amelyben a termelés eredménye csak a tőkefor­gatás hatékonyságától, az­az a tudástól, tapasztalattól, szorgalomtól és ügyességtől függ. Ám a támogatás-le­építés összes következmé­nyét a társadalom nem ké­pes együk napról a másikra vállalni. A gazdaság kiszámítható­vá s a jövő tervezhetővé té­telét már több alkalommal is megígértük a gazdálko­dóknak, de eddig csak na­gyon ' kevés történt ez ügy­ben. Ezért nyíltan az attól való aggodalmunk a fele­lős, hogy a vállalatok biz­tonságosabb fejlődéséért a költségvetés még nagyobb hiányával kell megfizet­nünk. Ebből a félelemszül­te bűvös körből csak akkor lehet kitörni, ha belátjuk: a magát biztonságban érző vállalat nyeresége — és így adóbefizetése — gyorsabban fog nőni, meVt nem lesz teljesítmény-visszatartásra kényszerítve. Ha vállaljuk a kockázatot — ami igazán nem nagy—, hogy kezdetben legalább az előbb meghatározott köve­telményeknek megfelelő vál­lalatok számára több évre ról: a bányászatban és má­sutt elhibázott beruházások hogyan terhelték meg a népgazdaságot. Dudla József (Borsod-Aba- új-Zemplén megye) hangsú­lyozta: a megújulás minde­nekelőtt a kezdeményező szellemű embereken múlik, ezért a leghatékonyabb be­fektetés a személyi feltételek javítása. A szakszerű, igé­nyes munkát a legkicsiszol- tabb központi program, a több pénz sem pótolhatja. Csongrádi Csaba (Heves megye) egyik természeti kin­csünk, az ország lignitva- gyonának sokrétű hasznosí­tási lehetőségeire hívta fel képviselőtársai, valamint a kormány figyelmét. Sziráki András (Szolnok megye) javasolta, hogy a szerkezetváltást ne központi csomagtervek alapján szer­vezze meg a kormányzat. A kiemelt vállalati kör kivá­lasztásánál az legyen a dön­tő szempont, hogy terméke­ik már most versenyképe­sek-e, s milyen exportpia­cokkal rendelkeznek. Az ipar szerkezetátalakí­tásának központi kérdése a minőség. Ha ma Magyaror­szágon ezt megvizsgáljuk, lehangoló a kép. A magyar népgazdaság térvesztése a viiláigpiaconi és a cserearány- veszteség szemléletesen mu­tatja a magyar munka le­értékelődését. Iparunk dön­tően tömegigényeket kielé­gítő termékeket állít éllő, s ezek elsősorban a hazai és a szocialista piacokon érté­kesíthetők. A jóval nagyobb garantáljuk a kedvezőbb feltételeket, akkor e szűk kör növekvő teljesítményé­vel a gazdaság egésze is ki­mozdítható lesz stagnáló helyzetéből. A szocialista országokkal is tovább akarjuk erősíteni kapcsolatainkat, mert ez mind a magyar ipari ter­mékek értékesítése, mind a számunkra fontos szocialis­ta ipari termékek behozata­la szempontjából döntően fontos. A kapcsolatok mo­dernizálásának a vállalatok közvetlen kereskedelmi for­galmát, fizetési kötelezett­ségeik pénzbeni elszámolá­sát, s a különféle társulá­sokat is lehetővé kell ten­nie. Berecz Frigyes szólt az emberi tényezők jelentősé­géről a szerkezetátalakítás­ban, s ennek során végezetül kiemelte: — Tárgyilagosságra van szükség, s arra a meggyő­ződésre, hogy a szerkezetát­alakítás feladata -a mi dol­gozóink képességeinek tel­jes kifejtésével megoldható, ’s helyzetünk ezúton ismét jobbra fordítható. Ezáltal megnyitható az út egy olyan fejlődési pálya előtt, ame: lyen végigjárva felzárkóz­hatunk a fejlett gazdaságú országok sorába. , Több mint egymillióén dolgoznak az iparban. Tud­ják, hogy munkájuk sikeré­től döntően függ az egész társadalom boldogulása és ezért érzik felelősségüket. Az ipar viszont csak a tár­sadalom egészének megértő segítségével lehet sikeres. El­gondolásaival, eltökéltsé­gével ezt à cselekvő közre­működést, támogató egyet­értést szeretné elnyerni. Biacs Péter (budapesti kép­viselő) támogatta azt a ko­rábban már megfogalmazott javaslatot, hogy az Ország- gyűlés az ipari miniszter előterjesztésében alkosson innovációs törvényt. Kiss Dezső (BorsodAba- új-Zemplén megye) felhívta a figyelmet arra, hogy — mivel a bányavállalatok ma­gatartását a termelési költ- ségszint által meghatározott gazdaságosság szabja meg — a széntermelés nagymérvű visszaesése ellátási konflik­tusok forrása lehet. Bodorné Danka Márta (Bács-Kiskun megye) indít­ványozta: a kormány köte­lezzen minden közigazgatási egységet, hogy. dolgozzon ki reális, adott esetben tényle­gesen végrehajtható terveket az esetlegesen felszabaduló munkaerő lekötésére. Ezután Reidl János So­mogy megyei képviselő, a Videoton Tabi Gyáregységé­nek meó-csoportvezetője ka­pott szót. igényű termékeik fokozato­sain leértékelődnek, nemegy­szer ki is szorulnak. Ha az exporttermékek minőségét továbbra' is a jelenlegi szín­vonalon tartjuk, akkor a vi­lágkereskedelemben való részesedésünk tovább fog csökkenni. Nem vagyunk képesek biztosítani a gyors gyárt­mány cserélődést, a ■ stabil kivitelezési minőséget, a mégfelelő szervizet, a ter­mék minőségének, küllemé­nek megőrzését megfelelő csomagolással. Termékszer kezet-válltásu n k lassú ütemére utal', hogy az állami ipar értékesítésében az új és korszerűsített ter­mékek aránya az utóbbi években nem éri el az 5 százalékot. A termékek több miint 90 százaléka változat­lan formában készül. Riasz­tó, hogy a minőségellenőrző intézetek megállapítása sze­rint az új gyártmányoknak csak 60—70 százaléka felel meg a hazai előír ásóiknak. (Folytatás a 3. oldalon.) Vita az ipar átalakításának feladatairól REIDL JÁNOS FELSZÓLALÁSA Károkat okoz a gyenge minőség Folytatódik az SZKP 19. értekezlete Gorbacsov a tanácsokról A demokratizálás sark­köve a tanácsok életerős, néphatalmi szervként való újjászületése, úgy, hogy e tanácsok az új választási rendszer alapján jönnének létre, és a lehető legtelje­sebb mértékben garantálnák a társadalmunkban meglevő sokszínű érdekek kifejező­dését — jelentette ki Mihail Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára a párt 19. országos értekezle­tén az általa vezetett hatá­rozat-előkészítő bizottság tagjainak kérésére szólalt fel, hogy tisztázzon bizo­nyos nézeteltérést, amely a küldöttek körében annak a javaslatnak a kapcsán ala­kult ki, hogy a pártszervek titkárait ajánlják a helyi ta­nácsok elnöki posztjára. Az átalakítás stratégiai vonalából kell kiindulni — hangsúlyozta. — Nem az ap­parátus, nem a szovjet po­litikai rendszer valamilyen láncszeme, hanem a nép az, amelynek meghatározó for­radalmi szerepet kell játsza­nia. Gorbacsov emlékeztetett rá, hogy az országban for­radalmi kitartást követelő, hatalmas munka folyik, majd hozzátette, hogy az győz, aki kitartó. . A tanácsok hatalmának újjászületéséhez elsősorban az irányt kell meghatároz­ni, a politikai vonalat kell kidolgozni. Mint mondta, ma a tanácsdk a nép kép­viselőiből álló szervként saját végrehajtó bizottságaik alárendeltjei. Olyan tanácsot kell újrateremteni, amely az embereket képviseli, s meg kell adni nekik azokat a jo­gokat, amelyek révén a ta­nácsok hatalma válik min­den egyéb hatalom forrásá­vá. Ahhoz, hogy a tanács működése beinduljon, a ta­nács tekintélyét a pártéval kell megerősíteni. Sem a nép, sem" a világ előtt nincs szégyenkezniva­lónk — szögezte le Gorba­csov. — Hatalmon lévő párt vagyunk, s a világon min­denütt a hatalmon lévő párt alakítja meg a kormányt, alakítja ki a végrehajtó ha­talmat minden szinten. A hatalmat gyakorló párt szerepéről nem mondunk le. Sőt, meg akarjuk erősíteni. Érezzük növekvő felelőssé­günket az átalakítás jelen­legi szakaszában. így most arról van szó, hogy a párt tekintélyével megerősítsük a tanácsok teljhatalmát. A konferencia által rög­zítendő új követelmények szerint a párttitkárokat min­den szinten titkosan vá­lasztják feieg két-három vagy még több jelölt közül. Következésképpen a pártve­zető kiállja a demokrácia próbáját, s csak ezután ajánlják a tanácsi vezető tisztére — fejezte be Gor­bacsov. Grósz Károly fogadta Kari Blochát Grósz Károly,' a Miniszter- tanács . elnöke csütörtökön a Parlamentben fogadta Kari Blechát, az Osztrák Köztár­saság szövetségi belügymi­niszterét. A szívélyes légkörű megbeszélésen részt vett Horváth István belügymi­niszter, jelen volt Franz Schmid, Ausztria budapesti nagykövete. Parafálták hazánk és az EGK együttműködési egyezményét Brüsszelben eredménye­sen befejeződtek az Európai Gazdasági Közösség és Ma­gyarország tárgyalásai, és pa­rafálták az EGK és Ma­gyarország között létrejött kereskedelmi és gazdasági együttműködési egyezményt. Magyarország kész a diplo­máciai kapcsolatok felvételé­re a nyugat-európai közös­séggel. Az EGK és Magyarország között még tavaly elkezdő­dött hivatalos tárgyalások e héten Brüsszelben folytatód­tak újabb fordulóval, és eredményesen be is fejeződ­tek. A megtárgyalt és közös egyetértéssel kialakított ke­reskedelmi és gazdasági együttműködési egyezmény értelmében : — Az EGK záros határ­időn belül feloldja a keres­kedelmi áruforgalom még érvényben lévő mennyiségi korlátozásait és Magyaror­szág számára azonos keres­kedelmi elbánást biztosít a GATT minden más tagjával. — Az EGK megerősíti: el­ismeri Magyarország GATT- tagságából eredő jogait min­den egyéb tekintetben is. — Az egyezmény további tárgyalásokat irányoz elő ar­ról, hogy a két fél a köl­csönösség alapján kedvezmé­nyeket nyújt egymásnak a mezőgazdasági termékek ke­reskedelmében, továbbá ar­ról, hogy egyes ipari termé- • kéknél kölcsönös vámcsök­kentéseket hajtanak végre. — A kereskedelem szabá­lyozásán túl az egyezmény kiterjed a gazdasági és ipa­ri együttműködésre is. Bá­torítja a kooperációs'kapcso­latok kialakítását, vegyes vállalatok létesítését, a sza­badalmi megállapodásokat, és a kapcsolatok egyéb kor­szerű formáit, a műszaki-tu­dományos együttműködést. Felvázolja ezek területeit: ipar, bányászat, mezőgazda­ság, tudományos kutatás, energetika, idegenforgalom, szállítmányozás, környezet- védelem. — A felek intézkedéseket tesznek, hogy megkönnyítsék a kereskedelem és az üzleti élet gyakorlati feltételeit a hátrányos megkülönbözteté­sektől való mentesség és a kölcsönösség alapján. — Vegyes bizottságot hoz­nak létre, amely rendszere­sen áttekinti az egyezmény végrehajtását, javaslatokat tesz az együttműködés to­vábbfejlesztésére, az esetle­ges nehézségek elhárítására. Az egyezményt csütörtö­kön az EGK brüsszeli köz­pontjában parafálták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom