Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-01 / 156. szám

1988. július 1., péntek Somogyi Néplap Tanácskozik az Országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról.) A lassú gyártmánycserélő­désen kívül a kiviteli mi­nőség ingadozása tekinthető iparunk egyik legsúlyosabb gondjának. Ez egyben utal a minőségszabályozási rend­szer korszerűtlenségére, ru­galmatlanságára is. Az Ipari Minisztérium sok intézkedést tett a minőség jobbítása érdekében. Ezek­nek az eredményei még nem látszanak. Vallóban, a piaci kényszer hatására kel­lene kialakulnia a minőségi szemléletnek. Ezek a piaci mechanizmusok azonban még nem igazán hatnak, így vállalataink ellkényelme- sedtek. Ha adminisztratív eszkö­zökkel nem akarunk élni — már pedig nem akarunk —, a piaci kényszer pedig még nem elég hatásos, akkor." az Ipari Minisztériumnak le­gyen jogköre arra, hogy fe­lelősségre vonhassa aizoikat a vállalatokat és vezetőiket, akik rossz minőségű export­termékekkel járatják la 9 magyar munka presztízsét. A minőség és a haté­konyság az emberi ténye­zőktől függ. Szerintem a vezetői igényességben a (legnagyobb a lemaradás. Ebben óriásiak a tartaléka­ink. Bizonyos, hogy a szer­kezetátalakítási program ak­kor lesz sikeres, ha ehhez .szemléletátalakítás is páro­sul. Mindnyájan örülhetünk, hogy várhatóan hazánkban is lesz személyautó-összesze­relés és -gyártás. Ez a szer­kezet-átalakításban, a mű­szaki fejlesztésben húzó ágazat lehet. Kevésbé tet­szenék azok a kalkulációk, amelyek előzetesen napvilá­got láttak. Magyarországon 80 és 140 ezer forint közötti áron kaphatók az olcsóbb szocialista autótípusok. Ez még elfogadható ár a ma­gyar állampolgár számára. A Merkúr és a magyar ál­lam információim szerint jókora hasznot húz a forgal­mazásból1. Ha egy import termék — járulékos költsé­geivel — igen szép hasznot hoz, akkor az említett ár- kalkulációk valóban drágá­nak tetszenek. Megkérdez­hetik, hogy mihez képest? Természetesen a magyar át­lagbérhez viszonyítva. S mivel' az a nagy többség, és közülük kerül ki a vásárlók zöme. így vagy a kereseti . viszonyainkat kell rendez­ni, vagy olcsóbb típusokat kell gyártani. A szovjet- magyar—bolgár kooperá­cióban gyártandó autó ára 130 és 160 ezer forint körü­lire várható. Ahogy a viszo­nyainkat ismerem, biztosan nem 130 ezer 500, hanem 159 ezer 950 forintba, vagy ennél jóval többe fog kerül­ni. így már drága. Ezt a tí­pust csak azént említettem, mert ez lenne a legolcsóbb változat. Ennek ellenére egyetértek fejlesztési elkép­zeléseinkkel, legyen az ja­pán, szovjet vagy csehszlo­vák kooperáció. Talán pár év gyártási tapasztalat után előállhat a magyar ipar 'egy korszerű, olcsó, az átlagem­ber számára is elérhető kis­autóval ... Tétényi Pál felszólalása Tétényi Pál, az Országos Műszáki Fejlesztési Bizottság elnöke hangsúlyozta: a be­nyújtott fejlesztési koncep­ció általános irányai, és cél­jai messzemenően korszerű­ek, és kutatási, műszáki ka­pacitásunk lehetőségeivel is összhangban vannak, a gaz­dasági feltételeik biztosítása viszont csak kemény munká­val teremthető meg.. — A jövőben — mutatott rá Tétényi Pál — a kívánt külpiaci pozíciót ne az im­port kényszerű korlátozásá­val, hanem a. hatékony im­portra is támaszkodó ielje- sütmények dinamlku.s növelé­sével érjük el. A felélénkülő importverseny egyben a leg­erősebb ösztönzője lehet a termelési szerkezet átalakí­tásának is. A hazai igények kielégítését célzó termelés akkor lesz hatékony, ha egy­ben exportképes is. Tétényi Pál a következők­ben foglalta össze az ipari szerkezet módosításának ál­talános feltéttélért : — a vál­lalatok nyereségérzékenysá- génék növelése és a tartósan veszteséges tevékenység le-. építésének kényszere; a ter­melési tényezők, a tőke ha­tékony hasznosításában, a vállalat távlati eredményes­ségében . való érdekeltség megteremtése ; a hazai és nemzetközi termelési és tu­dományos-műszáki munka­megosztásnak a jelenlegit je­lentős mértékben meghaladó szintje; a műszaki fejlesztés és az ipari szerkezetváltás Összeépüiése, az ezt elősegítő eszközök biztosítása; a szer­kezetváltás személyi, emberi feltételeinek javítása, a fog­lalkoztatási gondok csök­kentése képzés és tovább­képzés, átképzés, új munka­helyek teremtése révén. Novak Lajos (Szabolcs- Szatmár megye) megyéje helyzetével foglalkozott. El­mondotta, hogy az infra­strukturális háttér fejletlen, ami nemcsak a felzárkózta­tást nehezíti, de az alapszin­tű ellátást sem tudja biz­tosítani. Lotz Ernő 1 (Borsod-Abaúj- Zemplén megye), a kor­mányzati szervek és a vál­lalatok közötti ésszerű mun­kamegosztás jelentőségéről, a felelősségi körök elhatá­rolásának szükségességéről beszélt. László jFerenc (Fejér me­gye), arról szólt, hogy Du­naújváros és környéke az ország porral egyik leg­szennyezettebb területe. Ja­vasolta, hogy a befizetett bírság kerüljön egy elkülö­nített számlára, csak epre a helyi célra lehessen fel­használni. Balogh Gábor (Baranya megÿe), javasolta a kor­mánynak, illetve a- parla­ment ad hoc bizottságának': vizsgálják meg annak lehe­tőségét, hogyan lehet csök­kenteni, vagy teljesen töröl­ni a fizetendő személyi jö­vedelemadót, a három vagy folyamatos műszakban te­vékenykedők műszakpótléka után. ' . Antal Ferenc (Veszprém megye), a gépipar szerke­zetátalakításával kapcso­latos feladatokat taglalta. Kiemelte: hosszú távon a népgazdaság termelési, mű­száki színvonalát alapvető­en à gépipar színvonala, ter­melékenysége határozza meg, ezért feltétlenül indo­kolt szerkezetének gyors át­alakítása. Fiák László (Hajdú-Bihar megye). szerint nagyon fon­tos, hoigy érezze, tudja az egész társadalom: az ipar népgazdaságunk vezető ága.- Szorgalmazta azt is: a vál­tozások segítsék elő, hogy feleslegessé váljék a máso­dik és további munkaviszo­nyok létesítése, növekedjék a főmunkaidőben végzett munka hatékonysága, érde­keltsége és ösztönzése. Morvay László (budapesti képviselő) elmondotta, hogy a külpiaci feltételeket a szénhidrogénipar vezetői rosszabbnak ítélik annál, mint amivel az Ipari Mi­nisztérium számol. A válla­lati szakemberek szerint a szénhidrogénipar exportké­pessége jelentősebb fejlesz­téseket igényelne annál, mint amit a jelenlegi források biztosítanak. Magyar Fái (Békés megye) megítélése szerint a tájékoz­tató jól összegzi az elmúlt évek tapasztalatait, a jelen­legi helyzetet, és a tovább­lépéshez szükséges legfonto­sabb feladatokat. Felhívta azonban a figyelmet, hogy e feliadatok megvalósítása nemcsak egy minisztérium tennivalója, hanem érinti az 'oktatás, a • kereskedelem, 'a pénzügyi szabályozás, a kör­nyezetvédelem különböző területeit is. Dr. Vona .Ferenc (Pest megye) javasolta, hogy az állam a termelési folyamat­ban csák a piac szabályai­nak betartásával, az" egysé­ges adóztatással, a hatósági ' előírások betartásával1, a legalapvetőbb anyagok és az energia biztosításával foglalkozzék. Állami segít­séget csak az új iparágak vagy technológiák kapjanak. Kócza Imre (Heves megye) elmondta, hogy gondot okoz­nak az ipari vezetőknek az adósságállomány növekedé­séből, a költségvetés helyze­téből fakadó intézkedések, szabályozások, amelyek nem­csak az egyes év.ek között eredményeztek lényegi Válto­zásokat, hanem — főleg az utóbbi időszakban — már év közben is többször a gazdál­kodás átértékelésére, módo­sítására kényszerítették a vállalatokat. Ezért is szük­ség van az állam és a vál­lalatok között az egymás iránti bizalom megteremté­sére. Tölgyes István (Szábolcs- Szatmár megye) alapvető problémának tartotta, hogy a szerkezetátalakítás nem a kormány, hanem az Ipari Minisztérium programja. Ja­vasolta, hogy az ipar szerke­zetátalakítása a kormány ha­tás-, döntés- és felelősségi körébe tartozzék. Miután az ipari miniszter beszámolójához több hozzá­szóló nem jelentkezett, a vi­tát berekesztették. Az Or­szággyűlés ma folytatja munkáját, elsőként Berecz Frigyes, ipari miniszter vá­laszol az ipar szerkezeti át­alakításáról folytatott vitá­ban elhangzott képviselői észrevételekre, javaslatokra. „Minden fejlesstésnél társat keresünk" Gabonaipar a csúcs előtt Június derekán — szokatlanul korán — meg­kezdődött az aratás Somogybán. A minden év­ben erőpróbát jelentő munkáról, a gabonaipar most következő középtávú feladatairól dr. Tóth Károllyal, a megyei gabonaforgalmi és malom­ipari vállalat igazgatójával beszélgetett lapunk munkatársa. — Ebben a beosztásában az első nyári kampány előtt áll. Miként készültek fel mind az üzemek, mint a vállalat szempontjából nagy jelentő­ségű feladatra? — Vállalatunk több mint ezer dolgozója átérzi a mos­tani időszak felelősségét és munkája fontosságát — mondta dr. Tóth Károly. — Igaz, hogy a gazdaságok az­zal a néhány száz munka­társunkkal találkoznak csak, akik átveszik, mérlegelik, minősítik, raktározzák, eset­leg szárítják a termést, akik közvetlenül irányítják a munkákat. A többi vállalati dolgozó számukra háttérben marad, de ők is — a szám­lázok, a pénzügyi, a műsza­ki, az adminisztratív dolgo­zók — alapvetően fontos fel- ' adatokat látnak el, feltétele­ket biztosítanak a zavarta­lan munkához. — A termelők körében fo­kozódó aggodalomról lehet hallani a tartós szárazság miatt. — Az elmúlt két évinél jobb termés átvételére ké­szültünk föl. A határszemlé­ken látottak alapján az a vé­leményem, hogy ez a becslés ma még helytálló, öröm lát­ni a gondos munkával te­remtett ígéreteket, de ha rö­videsen nem lesz eső, jelen­tős kiesésekkel kell szembe­nézni. összességében a ta­valyinál több kalászos ga­bona megvételére számí­tunk. Fertőtlenített raktá­rakkal, 44 átvevőhelyen, 132 átvevő vonalon fogadjuk a termést. Naponta 69 minő­ségi vizsgálatot tudunk elvé­gezni, ez is a kiegyensúlyo­zott átvételhez teremt felté­telt. Az első időben naponta 22-23 ezer tonna gabonát tu­dunk elhelyezni, később — a raktárak telítődésével — ez napi 18 ezer Tonnára csökken. Nem kétséges, és is­mert, hogy nem tökéletesek a feltételek, térben és idő­ben kialakulhatnak szűk ka­pacitások, torlódások. Am ezeket a feszültségeket — ahogy korábban is mindig, — rugalmasan, megértéssel, kölcsönös támogatással fel lehet oldani. Fő törekvésünk, hogy a súrlódásokat korrek­ten és gyorsan rendezzük. — A termelőket manapság az esetleges átvételi zökke­nőknél is jobban foglalkoz­tatják a hitelezés nehézsé­gei... — ... vagyis, miként ők nem jutottak a tél végén hi­telhez a munkák indításá­hoz, most mi nem kapunk hitelt, hogy kifizethessük őket. Sajnos, és érthetetlen számomra, hogy a korlátozó intézkedések olyan vállalato­kat sem kerülnek el, mint a miénk, amely pénzügyileg hosszú évtizedek óta megbíz­ható partnere volt mind a termelőknek, mind a bank­nak. A tárgyalások folynak, a legutóbbi és viszonylag megnyugtató információm az, hogy Kollarik pénzügy­miniszter-helyettes az Or­szággyűlés mezőgazdasági bi­zottságát úgy tájékoztatta, hogy rendelkezésre áll a termés átvételéhez szükséges hitel. Bizonyos, hogy az idén nagyobb szerepe lesz a vál­tónak, melyet az üzemek a banknál be is válthatnak. Az tény, hogy a mezőgazdasági üzemeknek olyan nagy szük­sége van a növénytermelés­ből származó első jelentős pénzbevételre, mint a föld­nek az esőre. Amit mi a saját erőnkből tenni tudunk, azt messzemenően és rugal­masan megtesszük! — Beszélgetésünk során úgy érzékelem, hogy különös figyelmet, gondot fordít az üzemekkel való jó kapcsola­tokra. — Ez természetesen így is van, és nemcsak most, a nyári csúcs idején szeret­nénk a megbízhatóság min­taképévé válni, hanem kö­zéptávon, a jövőben is nyit­ni kívánunk az együttműkö­désben feléjük. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy feltétlenül javítani akarjuk a kistermelők talkanmányellá- tását, rendszeresebbé, szer­vezettebbé, jobb minőségűvé tenni ezt a szolgáltatást, ha­nem a termelés, a tárolás, a feldolgozás .programját is a termelőkkel való együttmű­ködésre alapozva készítjük. — Mit tartalmaz és hol tart ez a program? — A csurgói térségben már tárgyaltunk a mezőgaz­dasági üzemekkel. \ Szeret­nénk itt egy ezerkétszáz va- gonos tárolót építeni közös fejlesztéssel, amire aztán ké­sőbb, ugyancsak együttmű­ködésben feldolgozó is tele­píthető. A másik elgondolás a tabi-siófokl térséghez kap­csolódik. Az itt leállított két kis malom lehetőséget ad új módszerek kialakítására, a feldolgozás fejlesztésére. Mindkét esetben nemcsak a termelőszövetkezetekben ke­resünk társat a fejlesztéshez, hanem az elmaradott térsé­gek részére igényelhető tá­mogatást Is igénybe szeret­nénk venni a programok megvalósításához. Csurgó és Tab is ehhez a körzethez tartozik. A gazdaságosság, a hatékonyság, a jövedelmező­ség növelésének ez az egyik módja. A másik a vállalaton belüli intézkedések sora. Csökkent a körzeti üzemek száma, az egy műszakos mal­mok közül — mint említet­tem — a siófokit és a tabit leállítottuk, viszont a bogiá­riban három műszakot szer­veztünk. Létszámcsökkenté­seket és átcsoportosításokat hajtottunk végre, folyamat­ban van a belső érdekeltsé­gi rendszer felülvizsgálata és átdolgozása — és 1 sorol­hatnám tovább. — Ez nem kevés. Fél éve áll a vállalat élén. Hogy ér­zi magát? — őszintén mondom: jól! örömet jelent ez a munka. V. M. Az ember önmaga őrzője Szakály Béla a csurgói Faktor szociális foglalkoztató igazgatója. Mondanivalójá­ban Árkosán- fogalmaz:- — ', Az ~ ország hasonló Intézmé­nyeinek nyolcvan százaléka jelentős tanácsi támogatást élvez. Mi nem erre építünk. Természetesen, a megválto­zott munkaképességű embe­rek rehabilitációja az elsőd­leges célunk, áronban ez nem független a nyereség­orientáltságtól. Háromszáz- nyolcvankilencen dolgoznak a foglalkoztatóban, tavaly 84 millió forint árbevételünk volt, s 14 millió forintos nyereségünk. Olyan bedolgo­zói hálózatot építettünk ki, amely százszázalékos telje­sítményre képes. Nem különböztetjük meg a műhelyben a saját lakáson végzett munkát; aki otthon dolgozik, ugyanolyan szalag­rendszerben tevékenykedik, mint a központban. A sza­lagtestet a gépkocsi pótolja, amely naponta hozza-viszi az elkészült munkát. A be­dolgozóink részére nagyipa­ri Varrógépet biztosítunk, és ahol az ehhez szükséges há­rom fázis nincs meg, ott ki­alakítjuk. Tizennégy szociá­lis foglalkoztatóval tartjuk a kapcsolatot, s- termékeinkkel az ország minden táján megjelenünk. Az igazgató ezután azt fej; tegette, hogy egységes szo­ciálpolitikai szemléletet sze­retnének kialakítani. Ennek érdekében a kisegítő iskolá­ban már az ötödik osztálytól kezdve figyelik a gyereke­ket, kialakítják érdeklődésű-^ két. Az iskola egyben gya­korlóműhely is; a Faktor rendszeresen ad részükre munkát. Az itt végző tanu­lóknak nem kell attól félni­ük, hogy nem kapnak majd munkát; a foglalkoztatóban számítanak rájuk. — Azt tervezzük, hogy szeptemberben — egyelőre fakultatív jelleggel — a gim­náziumban elindítjuk az utógondozó képzést — mond­ta az igazgató. A rehabilitá­ció nem képzelhető el egy­séges szemléletű, fölkészült szakemberek nélkül. Célunk a „több lábon” állás, azt szorgalmazzuk, hogy a dol­gozóink hajlandóságuk, te­hetségük szerint munkálkod­janak, és nem csupán meg­élhetési kényszerből. A varrodában szinte hang nélkül járnak a Textima-gé- pek. Hatalmas halomban vá­rakoznak a színes kelmék. Az itt dolgozók már a télre készülnek; steppelt bakfiska- bátot, divatos dzsekiket varr­nak. A terméklista azonos a Napsugár szövetkezetével. Minőségi kifogás még nem volt a termékekre — mond­ta büszkén Horváth István­ná, a varroda vezetője. A műhelyben rugalmas a mun­karend: fél hattól fél nyol­cig érkeznek be az emberek, kinek hogyan megfelelőbb. A szalagon dolgozók hatvan százaléka megváltozott mun­kaképességű, többségük nő. A termelést nyolc szakmun­kás irányítja. — Darabbérben dolgozunk, s lehetőleg mindenkinek a képessége szerinti munkát biztosítjuk — mondja a var­roda vezetője —, az egészen egyszerű, konyharuha-, zseb- kendőszegéstől a legbonyo­lultabb műveletekig. A kere­set természetesén ennek függvényében változó — 150Q forinttól 6000 forintig. Az asszonyok között feke­te hajú, vékqpy fiatalember hajol a varrógép fölé. Kala­ndos Sándor tizennyolc éves, ‘ ügyes mozdulatokkal illeszti egy könnyű, nyári blúz uj­ját a megfelelő helyre. — Ezt nagyon szeretem csinálni, egyszerű _művelet — mondja, s büszkén mutatja az elkészült darabokat — Talán furcsa, hogy fiú lé­temre varrók, de nekem na­gyon tetszik ez a ,,varrónős- ködés”. Kisegítő iskolába jártam, ott mondta az osz­tályfőnököm, kíséreljem meg ezt a_ munkát. Megtetszett, s az._a tervein, hogy^szakmun- kásvizsgát is teszek. Az a baj csak, hogy néni ismerik el a nyolc osztályt, csak a hatot, így előbb be kell fe­jeznem az általános iskolát, csak ezután gondolhatok elő­relépésre. Sándor tartalmasnak érzi az életét. Szabadidejében fényképeket készít. Biztatják, iratkozzon be a művelődési házba, fotószakkörre, s még az sem lehetetlen, hogy a képeiből kiállítást rendeznek majd a foglalkoztatóban. Csire Veronika szociális okok miatt került a műhely­be. Élelmiszertartósító szak­munkás, s egy ideig Atádon dolgozott. Somogyudvarhely- ről járt naponta a munkahe­lyére, három műszakot egyáltalán nem vállalhatott. — A Faktor adott varró­gépet, s otthon dolgozhattam — mondja —, aztán rábe­széltek, jöjjek be ide a. köz­ponti műhelybe. Első nap meg akartam szökni, úgy imádkoztak vissza az ajtó­ból. Furcsa volt a sok em­ber, a szalagmunka. Most már semmi pénzért sem mennék el... Dél van. Abbamarad a gé­pek halk surrogása, van, aki otthon elkészített szendvicset harap, mások az ebédlőnek nevezett apró helyiségben meleg ételt fogyasztanak. Az asszonyok megropogtatják az ülésben elzsibbadt dereku­kat, s beszélgetve, nevetgélve Indulnák az, ajtó felé, friss levegőt szívni. Ugyanúgy, mint más varrodákban. Klie Ágnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom