Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-01 / 156. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 156. sióm Ara: 1,80 Ft ___ __________. ___________________1988. július 1., péntek T anácskozik az Országgyűlés nyári ülésszaka Tegnap Villányi Miklós pénzügyminiszter az 1987. évi költségvetés végrehajtásával kapcsolatban tett képviselői észrevételekre adott válaszával folytatta munkáját az Országgyűlés nyári ülésszaka. Az ülésteremben helyet foglalt Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, b Miniszter- tanács elnöke és Kádár János, az MSZMP elnöke. Az elnöklő Horváth Lajos üdvözölte az országos listán megválasztott két új képviselőt, Tóth Károlyt és Viczián Jánost. Villányi Miklós vitazárója A pénzügyminiszter úgy ítélte meg, hogy a beterjesz­tett zárszámadás helyzetérté­kelése, irányvonala támoga­tást kapott. Több felszólaló hangsúlyozta, hogy minőségi változást kell elérnünk eb­ben az évben. Ez vonatko­zik a költségvetés tavalyi hiányának, a külkereskedel­mi mérleg, a nem rubel el­számolású fizetési mérleg hiányának lényeges csökken­tésére egyaránt. Elmondta, hogy a pénz­ügyi kormányzat macáévá teszi az elhangzott javaslato­kat, így például a költségve­tési és hitelkapcsolatok ala­posabb elemzését, feltárását, s az Országgyűlés elé ter­jesztését. A pénzügypolitika irányí­tói egyetértenek a költség- vetés újraelosztó szerepének visszaszorításával. Ez azon­ban csak hosszú folyamat le­het, s igényli a kormány egészének, a parlamentnek és a társadalmi szerveknek a ' támogatását is. A pénzügyminiszter elis­merte, hogy a fogyasztási ár- kiegészítések torzulásának, megszüntetése, a szintek csökkentése erőteljesen érint egyes társadalmi rétegeket, ezeket az intézkedéseket mégis indokoltnak nevezte. ígéretet tett arra, hogy a közeljövőben határozottab- , ban alkalmazzák a felszámo­lási eljárást, és szigorítják a szanálás feltételeit a tartósan veszteségesen gazdálkodók­kal szemben. Egyetértett az­zal a javaslattal, hogy a jö­vőben veszteségrendezésre, gazdaságtalan vállalatok szanálására a kormány ne vegyen fel hitelt, ne bocsás­son ki kötvényeket. Meg- vizsgálandónak és elfogadha­tónak ítélte azokat a javas­latokat, amelyek a Legfőbb Állami Számvevőség, iletőleg a Magyar Nemzeti Bank új jogállásának kimunkálására vonatkoztak. Kifogásolta, hogy a fo­gyasztói ágazatok rendre olyan igényeket terjesztenek be, amelyek megfelelő jöve­delemtermeléssel nincsenek alátámasztva. Kijelentette: ez állandósítja az egyensúly- hiányt. Azt is mérlegelni kell, hogy a 'vállalatok szá­mára milyen mozgásszabad­ságot adúnk, mert a kibonta­kozási programot csak akkor tudjuk felgyorsítani, ha a műszaki fejlesztésre, korsze­rűsítésre a jelenleginél na­gyobb összegeket hagyunk felhasználni. A fegyveres testületek ki­adásaival kapcsolatban el­mondta, hogy a saját gaz­dálkodásból eredő többletbe­vételeik jogcímet adnak év­közi többletfelhasználásra. Ilyenek a hadseregnél példá­ul az őszi mezőgazdasági munkáért kapott bevétel. Ezek tehát nem eltitkolt többletkiadások. Egyetértett azzal is, hogy a fegyveres testületek, a védelmi ágaza­tok kiadásai az új helyzethez igazodjanak, itt is érvénye­süljön a takarékosság. Az oktatással foglalkozó képviselői észrevételekre reagálva tájékoztatást adott arról, hogy a kormány a közelmúltban felsőoktatási alapot hozott létre, az idén egyelőre 150 millió forint­tal. 1989-től a kormány le­hetőleg az oktatás egészét, de a felsőoktatást minden­képpen kiemelten szeretné támogatni. Az adóreformmal kapcso­latban annak a határozott véleményének adott hangot, hogy öt hónap tapasztalatai alapján nem lehet messze­menő következtetéseket le­vonni például a személyi jö­vedelemadó teljesítményvisz- szatartó hatásáról. Legalább egy esztendő eltelte kell ah­hoz, hogy a parlament elé lehessen terjeszteni az adó­rendszer működésének átfo- , gó tapasztalatait. Ezzel együtt a pénzügyi kormány­zat vállalja, hogy a nagyobb hibákat, joghézagokat idő­közben kiigazítja, ha szük­séges, a törvény korrekció­ját még idén a parlament elé terjeszti. A. továbbiakban hangsú­lyozta, hogy a kormányzati munkában nagy léptékű re­formintézkedések kidolgozá­sa van napirenden. Villányi Miklós válaszolt a bős—nagymarosi vízi erő­művel kapcsolatos képviselői felvetésekre is. A kormány nyitott e kérdés páriamenti megtárgyalására, kész alapos elemzésekkel megvédeni ál­láspontját az Országgyűlés előtt. Nyitott Király Zoltán javaslatainak túlnyomó több­sége iránt is, azonban a nagymarosi építkezés leállí- •tását az illetékes parlamenti bizottság is elutasította. Egy ilyen intézkedésnek hazai gazdasági következményei és a nemzetközi szerződés meg­sértéséből eredő, nagy ká­rokkal járó hatásai lenné­nek. Villányi Miklós pénzügy- miniszter válaszát követően az elnöklő Horváth Lajos kérdést intézett Király Zol­tánhoz (Csongrád megye) : kér-e külön szavazást az ál­tala, a bős—nagymarosi víz­lépcsővel kapcsolatban ko­rábban tett javaslatok elbí­rálására. A képviselő kérte, hogy az Országgyűlés külön döntsön indítványáról. A , képviselők ezt — túlnyomó többséggel — nem tartották indokoltnak. Horváth Lajos ezután in­dítványozta, hogy a képvise­lői javaslatot az Országgyű­lés illetékes bizottságai vizs­gálják meg, s megállapítá­saikról az Országgyűlés őszi ülésszakán tegyenek jelen­tést. A kérdésnek ezt a megr oldását az Országgyűlés nyolc tartózkodással elfogadta. Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1987. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslatot általánosság­ban és részleteiben, a be­nyújtott eredeti szöveg sze­rint 4 ellenszavazattal és 10 tartózkodással elfogadta. A napirend szerint ezután az ipari miniszter tartotta meg beszámolóját az ipar szerkezetátalakítási felada­tairól. A költségvetés elfogadására szavaz az Országgyűlés ként tudunk hatékonyabban beépülni a világgazdaságba, hogyan kapcsoljuk fejlődé­sünket a másokéhoz, s ho­gyan tudunk érdekeltséget kelteni abban, hogy velünk a kölcsönös előnyök alapján az ediginél jóval nagyobb arányban működjenek együtt. Sorsdöntő, hogy az egyszerű kereskedelmi áru­forgalmi kapcsolatok mellett egyre nagyobbra növeljük a szellemi termékek, az isme­ret és a tapasztalat behoza­talát. A siker továbbá azon mú­lik, miként változtatjuk meg fejlesztéspolitikánkat, s az annak fontos részét képező beruházáspolitikát. A továb­biakban mind a kettőt alá kell rendelnünk a befekte­téspolitikának, amelynek a fejlesztés, a beruházás csak egyik — de nem kizárólagos, nem is mindig a legcélrave- • zetőbb — lehetősége, s amelynek sikerességét a szo­cialista gazdaságban is a rö­vid megtérülési idő és a magas megtérülési arány jel­lemzi. * • y Az ipari szerkezetváltás t ma már nem gyáróriások építését jelenti, hanem a meglévők generációs meg­újítását, többnyire a létszám és a létesítményméretek csökkenése mellett; továbbá a kutatás, a fejlesztés, a gyártás és a piaci munka is­meretanyagának és eszköz- rendszerének gyökeres át­alakítását. Ennek pedig elő­feltétele az ismeretek mély­reható átformálása és a tu- dás^int gyors, jelentős nö­velése. A befektetés lehető­ségei között ezért első hely­re kell sorolnunk az okta­tást. Berecz Frigyes ezután a biztonságos energiaellátás jelentőségéről szólt. Mint mondotta: ma már 2010-ig . tekintünk előre, mert az energiamérleget befolyásoló intézkedések kidolgozásához és végrehajtásáhóz hosszú idő szükséges. Ezek között (Folytatás a 2. oldalon.jy Berecz Frigyes bevezető­ben emlékeztette a képvise­lőket, hogy a kormány ta­valy elfogadott munkaprog­ramja a stabilizálás és a ki­bontakozás legfontosabb feladatává tette a gazdaság, és ezen belül az ipari szer­kezet átalakítását. Ez az igény egyúttal azt is kifejezi, hogy a kormány — ugyanúgy, mint a közvéle­mény — elégedetlen az ipar teljesítményével, amelynek alacsony átlagos szintje nagy egyenlőtlenségeket takar — hangsúlyozta. — Nemcsak a termékek, hanem az ipar­vállalati teljesítmények kü­lönbségei is igen nagyok. Az állami vállalatok mindössze 3 százaléka képes világszín­vonalú termékek gyártására, 12 százaléka többé-kevésbé lépést tud tartani a verseny­ben, további 50 százalékuk számottevő támogatás nélkül is elboldogul, a fennmaradó 35 százalékot kisebb-nagyobb mértékben támogatni kell. Ez utóbbiak körén belül ki­alakult az évek óta veszte­séges, egyre reménytelenebb helyzetbe kerülő vállalatok csoportja, amelyhez 1987-ben öt nagy, csaknem ötven kö­zepes és kisvállalat tartozott. Együttes éves veszteségük meghaladta a 2 milliárd fo­rintot, az ipar összes nyere­ségének 2,2 százalékát. A különféle költségvetési tá­mogatások összege az Ipari Minisztérium által felügyelt iparban a 195 milliárd fo­rintos befizetéssel szemben meghaladta, az 50 milliárd forintot. Az iparvállalatok átlagos hatékonysága tárgyilagos ér­tékelés szerint csak 30—40 százaléka a létszámukkal és lekötött vagyonukkal elvileg elérhetőnek. Múltunk eddigi négy évti­zedének áttekintése alapján ■ elmondható: az olyan tagad­hatatlan, s büszkeségre is feljogosító eredmények mel­lett, mint az ország gazda­ságának kétszeri újjáépítése, az iparosítás, a villamosítás; az ipar szerkezetének fejlő­dését téves iparpolitikai in­tézkedések eltorzították, el­szakították a hazai lehetősé­gektől és hagyományoktól. Az egyensúlyhiány miatt szűkebb források, a vesztesé­ges tevékenységek további életben tartására törekvő erők megakadályozták az ipari szerkezet folyamatos, egészséges iráifcú és mérté­kű fejlődés^?»^^ Most — az elkövetett hi­bákból is okulva — arra kell választ adnunk, hogy miként határozhatjuk meg a szerke­zet-fejlesztés helyes irányát és érhetjük el az átalakítás meggyorsítását. A siker ^zon1 múlik, mi­Ütköző érdekek, halaszthatatlan lépések PARLAMENTI TUDÓSÍTÓNK JELENTI Berecz Frigyes ipari mi­niszter az előzetes viták alapján már számolt azzal —, s ezit igazolták a tegnapi hozzászólások —, hogy ex­pozéját nem kíséri majd egyöntetű megelégedettség. — Az expozétól minden megye saját foglalkoztatási kérdéseinek megválaszolását remélte, jóllehet, ez egyre kevésbé várható a központi döntésektől, sóikkal inkább az önálló helyi gazdaságpo­litikától, a foglalkoztatási le­hetőségeket teremtő kezde­ményezésektől. Nem felel­hetünk meg a szakmai szak- szervezetek egymásnak gyakran ellentmondó köve­telményeinek sem. Hiszen mindegyikük saját gondjai orvoslását kéri, márpedig ez eleve nem egyeztethető ösz- sze a szelektív fejlesztés tö­rekvéseivel. Voltak, akik az egyes ágazatok feladatainak részletesebb megfogalma­zását kérték. Ha azonban az expozé megpróbálna erre vállalkozni, mások joggal ki­fogásolnák, miért a minisz­térium alkarja diktálni, hogy valahol azokat a föltételeket kívánjuk megfogalmazni, amelyek mellett az ipar fej­lődése elmozdulhat jelenlegi helyzetéből. — ön lényegében a válla­lati önállóság és érdekeltség erősítése mellett áll ki, ugyanakkor tapasztalható: a vállalatoktól olykor azt kérik számon, hogy saját érdekeik ellenére is a nép- gazdasági érdekeknek meg­felelően cselekedjenek. — A jelenlegi gazdaság- politika föltételei között a vállalatot nem szabad arra kényszeríteni, hogy saját ér­dekei ellenére dolgozzon. Ha­sonlóképp nem várható el az sem, hogy ha a különböző érdekek ütköznek, a válla­lat hozzon áldozatokat. A szabályozórendszert kell olyanná formálni, hogy ha a vállalat csak saját terme­lésével törődik, azzal már eleve a népgazdasági érde­* két szolgálja. — A szerkezetátalakítás kulcskérdése a feldolgozó ipar fejlesztése, hiszen első­sorban a feldolgozott termé­kek konvertibilis többlet be­vétele teremthet új forráso­kat. Elentmond viszont en­nek, hogy a hazai alapanya­gok ára gyorsabban emelke­dett, mint a késztermékeké. Ez a feldolgozó ipart eseten­ként nehéz helyzetbe hozta. — Számításaink szerint az adórendszer okozta átrende­ződés nyomán csökkennie kellett volna az alapanya­gok árának, hiszen ezek gyártói többletnyereségre tettek szert. Csakhogy az érintett vállalatok nem haj­tották végre az ármérséklést, s mi sem tudtuk elérni, hogy ebből az átrendeződésből a feldolgozó ipar kerüljön ki győztesen. Ez a kormányza­ti munka máig meglévő gyengeségeire is utal. A kor­mánynak ugyanis ma nem abban kell erősnek lennie, hogy típusszám szerint meg­mondja: valaki mit gyártson, hanem abban, hogy érvényt szerezzen a fejlesztés stra­tégiai céljainak. A Parlament folyosóin a fő beszédtéma tegnap is az Országgyűlés új elnökének megválasztását megelőző vi­haros vita, s ennek tanulsá­ga volt. Pásztohy András, a somogyi képviselőcsoport vezetője társai véleményét is összegezve mondta : — Az Országgyűlés az el­múlt években többször is bizonyította nagykorúságát, most mégsem vették elég komolyan. A szócsatára nem a javasolt személyek alkal­masságával kapcsolatos két­ség adott Okot, hanem a je­löltek kiválasztásának mód­ja. Ha az előkészítésre több időt fordítottak volna, s ha több előzetes beleszólást en­gednek a képviselőknek, nyilván két vagy három je­lölt lett volna. Tény, hogy amint az események eltér­tek az eredeti forgatókönyv­től, az ülésszak elnöke sem állt eléggé a helyzet magas­latán, s így az is végképp nyilvánvalóvá vált, hogy megoszló vélemények esetén a szavazatszámlálás eddi­gi módja, az Országház tech­nikai fölszereltsége alkal­matlan az érdemi döntéshez. A technika korszerűsítésé­hez nem kellett messzire menni ötletekért. A kupola- ‘ * csarnokban rendezett, s ipa­runk féjlődését reprezentáló kiállítás elektronikai részé­ben több új, s az Országház­ban is alkalmazható beren­dezést mutattak be. Nem kis büszkeséggel láthattuk itt viszont a Videoton Tabi Gyáregységének és a Tungs­ram Kaposvári Elektronikai Gyárának színvonalas ter­mékeit. \ Bíró Ferenc Berecz Frigyes ipari miniszter expozéja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom