Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-11 / 139. szám

4 Somogyi Néplap 1988. június 11., szombat Nyugdíjasok gondozzák Kaposváron az északnyugati városrészben azt a virágosker­tet, amely a házak között kedves színfoltként díszíti a teret Levelek a Szovjetunióból A barátságot orösttik A barátság ápolását, a más népek életével való ismerke­dést tartja legfontosabb fel­adatának a Mechanikai Mű­vek marcali gyáregységének MSZBT-tagcsoportja. A Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság tagcsoportja 1978-ban kezdte meg működését a gyárban, Jádi Béla ügyveze­tő elnök irányításával. Az el­telt tíz év eredményeit az is jelzi, hogy már 1984-ben meg­kapták az Országos Béketa­nács elnökségétől a béke­mozgalomban végzett kivá­ló munkáért a békedíjat. A múltról és a tervekről így beszél az elnök: — Nem érhettünk volna el ilyen eredményeket a párt, a KISZ, a népfront, a szocialista brigádok támoga­tása nélkül. Jó a kapcsola­tunk más MSZBT-tagcsopor- tokkal is, s nemcsak Marca­liban. Tavaly nálunk rendez­ték meg azt a megyei ver­senyt; az első és második helyezést sikerült elhoz­nunk. A vetélkedők mellett a kirándulások a legnépsze­rűbbek; sokan jelentkeznek országjáró túráinkra, szak­PIACI KORKÉP Nyári nyüzsgés KAPOSVÁRI TÖRTEHETEK Szomorú a nyárfaerdő.. Híztak a szatyrok, apadtak a tárcák tegnap a kaposvá­ri hetipiacon. Kecsegtető volt a választék és egyre több az elérhető újdonság. Szemrevaló meggyet 20 fo­rintért kínáltak, s ennyibe került a cseresznye kilója is. Igaz, már bőségesen hoz­tak a nagy szemű, ropogós fajtákból is 25-ért. 35—40 forintot kóstált az eper, és nagyban vitte, aki győzte pénzzel. Ezekhez képest már csaik rossz emléknek lát­szott a 25—30 forintos alma. Örömmel láttuk, hogy már csak 10 forint a különbség a 14 forintos ó- meg az új- burgonya között. Állagától függően 50—70 forint a pa­radicsom kilója, s már a leg­szebb zöldpaprika darabjá­ért sem kértek 5—7 forint­nál többet. Újdonság volt az apró cso­mókban 10-ért árult zöldbab. Kétszer ennyiért kaptunk egy kiló zsenge zöldborsót. Makulátlan fejes káposz­tából válogathattunk 50 fo­rintért. Ennyit kóstált egy vaskosabb csomó új vegyes zöjdség is. A fejes salátát 3 —5 forintért tukmálták ránk, miközben 32-ért is volt salá­tának való uborka. Festeni- valóan szép volt az 5—6 fo­rintos hónaposretek. 17 fo­rint a főzőhagyma kilója. Nem jártunk rosszabbul, ha ugyanennyiért az egyre vas­kosabb tavaszi hagymából vettünk három csomót. A rókagomba kilójáért 300 forintot kértek a gyűjtők. Tévedett, aki azt hitte, hogy a csomónként 100 forintért kínált vargányát olcsóbban kapta. Még egy bögrényi csibegomba is 40 forint volt. A hőségben, úgy látszik, fáradékonyabbak a tojók, így piacszerte 2,50-et fizet­tünk a tojásért. 66 forint volt az élő pe­csenyecsirke kilója, azaz 250 forint körül volt egy pár valamirevaló szárnyas. 220- ért talált vevőre egy zajongó kakas, egy 220-ra tartott né­ma kacsa nevéhez illően tűrte sorsát. A halárudában az 50 fo­rintos friss balatoni keszeg iránt volt legnagyobb az ér­deklődés. 100-ért dobták mérlegre a pontyot : az ínyencek 300 forintért ve­hették a tisztított fogast. Virágos jókedvünket a már nyárias bukéták ára sem rontotta. Törökszegfút 8-ért, margarétát 10—12-ért adtak. Az utóbbi áron kaptuk a szegfű szálát. B. F. mai kiállításokra, tárlatokra látogatunk; minden évben meglátogatjuk a Szovjet Kul­túra és Tudomány Házát Bu­dapesten. Arra is van lehe­tőség, hogy néhány dolgo­zónk kiutazzon a Szovjet­unióba. Én legutóbb két éve jártam ott, az MSZBT orszá­gos elnökségének békevona­tával. Hazatérve beszámol­tam tapasztalataimról. Fény­képeket is készítettem a Szovjetunióban; ezeket most a naplók őrzik — mondja Jádi Béla, miközben néhány írást vesz elő. Orosz és magyar nyelvű levelek, köztük Grigorij Je- fimovics özvegyéé, aki abban kérte a tagcsoport segítsé­gét, hogy családjával meg­látogathassa Somogybán el­hunyt férje sírját. A segít­ség nem maradt el. Az MSZBT-tagcsoport köteles­ségének érzi az emlékek ápo­lását. A faliújságon mindig friss hírek, információk vár­ják az érdeklődőket, képet adnak a Szovjetunió társa­dalmi-gazdasági fejlődésé­ről. — Igyekszünk minden olyan anyagot beszerezni, amely a Szovjetunióval kap­csolatos ismereteinket bőví­ti. Ehhez jó segítséget ad­nak a csereutak, hisz nem­csak mi jártunk már a Szov­jetunióban, hanem hozzánk is rendszeresen érkeznek on­nan vendégek. Ezek a találkozások szélesí­tik a látókörüket, még szo­rosabbá teszik a két nép kapcsolatát. Ezt vallja Jádi Béla, aki a magyar—szovjet barátság érdekében végzett munkájáért ez évben kapta meg az MSZBT arany ko­szorús kitüntető jelvényét. Bogdán István szegerdői lakos a sötétséget választot­ta cimborájának. Tavaly augusztusban egy napon sötétedés után Fő- nyedről Szegerdő felé ment, a lakására. A két falu kö­zött egy kivilágítatlan, bok­ros, fás helyen észrevette egyik ismerősét, aki vele szemben jött kerékpárral. Bogdán kihasználta a sötét­séget, a közeledő mögé ke­rült, és egy sörösüveggel fej­be vágta. A sértett mintegy negyedórára elvesztette az eszméletét, támadója pedig elvette a kerékpárt és némi készpénzét. A rendőrség lefoglalta a kerékpárt, és visszaadta a jogos tulajdonosának. Bog­dán azonban nem hagyta annyiban. Szeptember egyik Messze van-e Des Kapos­várhoz? Bizony, messze. Ma- cferröptében is van úgy öt­száz kilométer. Amazt az erdélyi bércek, emezt a Zse- lic erdeje öleli. Abban sincs semmi különös, ha ilyen nagy távolságból összeköti a sors játéka két ember éle­tét, ha ezt a játékot úgy hív­ják, hogy szerelem. Az sem csoda, hogy ennek a távoli szerelemnek egy mindmáig ismert magyarnóta lett a gyümölcse, a Szomorú a nyárfaerdő... Bizony, szegényebb lenne most a nóták kincsestára, ha szerzőjét, Wass Györgyöt nem hozta volna a végzete 1902-ben Kaposvárra. Csak hát Wass György ügyvéd, újságíró bolondja volt a színjátszásnak. Ha csak te­hette, egy-egy vándorszínész- tarsulathoz csatlakozott, ve­lük járta az országot, éhe­zett, fázott, csakhogy áldoz­hasson Thália oltárán. így került el Kaposvárra is. Nem lenne most a Szomorú a nyárfaerdő kezdetű dal, ha az előadás előtt nem lett volna szépségkirálvnő-vá- lasztás Kaposváron. 1902 júniusában léghajót bámult az aréna közönsége Kaposvár fölött. Amint el­tűnt a csodagép, és Wass György végigtekintett a kö­zönségen, egy csodaszép lány arcán akadt meg a szeme. Plainer Etelka volt a szép lány, Plainer Lajos királyi közjegyző lánya, a szépség- verseny második helyezettje. Mit szem nem lát. szív Sikeres próbagyártás után megkezdődött a termelés a Zalakerámia korszerűsített tófeji burkolólap-gyáregysé­gében. Az olasz szakemberek közreműködésével végrehaj­tott több mint 170 millió fo­rintos rekonstrukcióval lehe­tővé vált a hagyományos kétszeri égetésről az egy­napján sötétedés után a sértett házába lopódzott, és újra ellopta a kerékpárt. A lefoglalással ezúttal is meg­térült a kár. Bogdán István nem tavaly nyúlt először a máséhoz. 1986-ban húsvétkor — per­sze szintén sötétben — egy baromfiólból kiemelt négy tyúkot. Nyakukat törte,- s távozás előtt még arra is volt gondja, hogy a csere­peket visszarakja az ól tete­jére. Néhány hónap múlva megismételte az akciót: ek­kor tizenkét rántani való csirkét rakott be egy zsákba. Ez a kár nem térült meg. Tavaly júniusban, mrután besötétedett, biciklit lopott egy ház udvarából. Ez a ká - sem térült meg. Tavaly októberben bűn ­nem fáj érte — mondja a közmondás. Wass György látott is, érzett is, és attól a perctől nem volt maradása. Hogyan történt, hogyan nem, de a szép Etel kisasszony ki­kosarazta számtalan kérőjét és elment Erdélybe Wass György után. De csak ígé­retben. Egy idő után min­dig hazajött, sohasem leit a nótaszerző felesége. Wass György ebben az időben a Dési Hírlapot szer­kesztette, majd megyei szol­gálatba lépett. Számos ver­se, népszínműve jelent meg; nótaszövegeit Fráter Lóránt, Fráter Béla és Balázs Árpád zenésítette meg. A hivatali munkát nemigen kedvelte és hogy mégis kedvelt szó­rakozásainak hódolhasson, hivatali idejéből csípett le egy kis időt. A kaposvári lány és a sohasem halvá­nyuló szerelem teljesen megzavarta. Alig ért Plei- ner Éci Kaposvárra, Wass máris a nyomában volt. Tá­vozását találékonyan oldot­ta meg. Hivatali szobájában állandóan két felöltőt és két kalapot tartott. Az egyik a fogason lógott, a másikat pedig a szekrényébe tette, így, ha bárki kereste, a fo­gason lógó felöltő és kalap láttán azt gondolta, hogy csak néhány percre hagyta el szobáját. Késéseinek ás hosszabb idejű távollétének paiástolására is akadt ötlete. A hivatalsegéd minden reg­gel meggyújtott egy szál ci­garettát a szolgálat megkez­désekor annak jeléül, hogy szeri, úgynevezett gyorsége­tésre történő átállás. A ko­rábbi technológiával csak a második égetés 16—18 órát vett igénybe, ezután csupán 50—160 perc kell az egész művelethez. A modern, szá­mítógépvezérlésű eljárással napi kétezer négyzetméter­nyi burkolólapot készítenek. társat is talált: rávett egy fiatalkorút, hogy tartson vele. Este az ablakon át be­ment egy házba, s onnan ki­adogatott a társának vod­kát, kávét, kávédarálót, lám­pát, -lepedőt, alpakka kana­lat, de még fogkrémet, fog­kefét és lázméröt is. A következő bűncselek­ményt-is társaságban követ­te el. Bogdán Tibor tikosi lakos feszítővassal kinyitot­ta egy ház ajtaját, s ezután négyen bementek. Bogdán György szegerdői lakos és felesége, Bogdán Györgyné volt velük. Innen bort lop­tak. A betörés, és lopássorozat­ba később Bogdán Anna tiko­si lakos is bekapcsolódott. Két lopásban vett részt Bog­dán Istvánnal és Bogdán Ti­ő már benn van. és csak néhány pillanatra ment ki a szobából. Hogy mit élt át ebben az évben a nótaköltő, annak bizonyítéka a dal szövege: Szomorú a nyárfaerdő j fodrával a futó felhő bevon­ta. Messze elment a ked­vesem, , Sírok érte keserve­sen, naponta, Köd lepte be a nagy Szamost, Itt miná- lunk nem járja most a nóta, Azt susogja minden nyár­fa, Hogy minálunk minden árva azóta. / Ugye, babám, visszajössz még? Csillagos lesz újra az ég felettem; összefogva újra kezdünk, / Ugye, megint ölelkezünk, mi ketten. Elfelejtem min­den könnyem. / Elfeledjük, ugye, könnyen bánatunk? Elringatva csókkal téged, Bűvös-bájos szép meséket álmodunk. Nem álmodhatott sokáig. Pleiner Éci elment egyszer, és nem jött vissza többé ... Ki ismeri a női lélek rejtel­meit? Választania kellett egy újságíró és egy katona­tiszt között. Győzött az uni­formis. 1903. április 18-án írta a Somogy vármegye című lap : Plainer Etelka kisasszonyt eljegyezte Svastits Imre hon­véd főhadnagy. Amikor Wass György ér­tesült a hírről, ezt mondta: — Igen, ez a nő volt éle­tem legnagyobb szerelme, de legnagyobb csalódása is! És megszületett a dal... A termelékenység jelentős növekedése mellett a gyár­táshoz több mint 50 száza­lékkal kevesebb földgázt használnak föl és harminc­cal kevsebb munkás elegen­dő a berendezések működte­téséhez. Képünkön : Lukács Sándor a kemencét irányító számítógépet programozza. (MTI-fotó — Czika László felvétele) borral közösen. Bort, tyú­kot, falitükröt vittek el. A Marcali Városi Bírósá­gon dr. Frányó Zoltán bün­tetőtanácsa tárgyalta a bűn­ténysorozatot. Az ítélete négy vádlott esetében jog­erős, Bogdán István azonban föllebbezett. A fellebbviteli tárgyaláson, a megyei bíró­ságon dr. Pap Árpád taná­csa hozta meg az elsőrendű vádlottra Vonatkozó végle­ges, jogerős döntést: a „fő­kolompos” 3 év 7 hónapig nem lesz szabadlábon, és 3 évre eltiltották a közügyek­től. Bogdán Tibort szintén szabadságvesztésre — 8 hó­napi fogházra — ítélték és 1 évre eltiltották a köz­ügyektől. Bogdán György­nek a 6 hónapi fogház mel­lett egy korábban felfüg­gesztett, ugyancsak 6 hóna­pi szabadságvesztését is le kell töltenie. Bogdán Györgyné 2 év próbaidőre szabadlábon marad, Bogdán Annát pedig ‘3500 forint pénzbüntetésre ítélték. K. Gy. H. Ë. LOPTAK, RABOLTAK Sötét ügyek a bíróság előtt Korszerűsített csempegyár

Next

/
Oldalképek
Tartalom