Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-10 / 138. szám

1988. június 10., péntek Somogyi Néplap FOROG ? NEM FOROG ? LAKOSSÁGI BEFEKTETÉSEK Az infláció idei, kiugróan magas mértékét a kormány szóvivője már tavaly szep­temberben jelezte, sőt — a korábbi szokásoktól eltérően — bejelentette. A lakosság reagálása, magától értető­dően, a gyors pénzköltés volt. Az év utolsó három­négy hónapjában mindenki igyekezett megvenni a bú­tort, építőanyagot, híradás- technikai cikket, háztartási gépet, amit egyébként csak jóval később szerzett volna be. A vásárlásnak azonban gátat szabott egyfelől a szű­kös kínálat, másfelől a fo­gyasztói szükséglet. Amikor már minden megvan, ami kapható és ami az ésszerű­ség határain belül megvehe­tő, s még mindig marad az értékét gyorsan vesztő pénz­ből, akkor mi a teendő? Ak­kor a pénzt oda kell helyez­ni, ahol az a leginkább meg­őrzi értékét. Miután pénzüket sokan ingatlanba és műkincsbe menekítették, a házak, la­kások, telkek, festmények, régiségek ára is felszökött. S még mindig több száz milliárd forint maradt a la­kosság birtokában, részben szerényen kamatozó taka­rékbetétben. Mi sem ter­mészetesebb ilyen helyzet­ben, minthogy a kereslet a befektetési lehetőségek felé fordul. Miután magánszemé­lyek egyelőre csak magán- vállalkozásba fektethetnek be pénzt közvetlenül — azok száma viszont csekély, koc­kázatuk viszont nagy — azt lehetett várni, hogy a ház­tartások megtakarításaikat közvetve, kötvények vásár­lása útján, állami vállala­tokba, szövetkezetekbe fek­tetik. Vagyis azt lehetett várni, hogy igencsak fel­élénkül a kötvénypiac, s ennek következtében ma­gasra kúszik az értékpapí­rok árfolyama is. Nem így történt. A vára­kozásokkal ellentétben ma a lakossági kötvények árfo­lyama alacsonyabb, mint valaha. Hogy miért, arról megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint e jelenség azzal magyarázható, hogy a múlt év végén a gazdálkodó szervezetek rendkívül sok kötvényt bocsátottak ki; ez túlkínálathoz vezetett, az pedig az árfolyamok lefelé tendálásához. Mások abban látják a kötvénypiac lany- haságának okát, hogy a leg­magasabb hozadékú érték­papírok sem őrzik meg a befektetett pénz értékét; ka­matuk a kamatprémiummal együtt is épphogy eléri azt a bizonyos 15 százalékot, az előirányzott inflációs rátát. Mindkét véleményben le­het igazság. De ha meggon­doljuk, hogy az év végi nagy kötvénykibocsátási hullám után is vagy tíz- szer-tizenötször annyi pénzt őriz meg a lakosság jóval alacsonyabb kamatozású ta­karékbetétben, mint a 11— 15 százalékot kamatozó köt­vényekben, más okokra is gyanakodnunk kell, az em­lített kettő ugyanis nem szolgál kielégítő magyará­zattal. A lakosság vélhetően nem szokott hozzá, hogy pénzé­vel bánni kell, hogy a pénzt kezelni kell tudni, s csak kevesen gondolnak rá, hogy ma már a pénzt forgatni is lehet. A rövid ideig nélkü­lözhető pénzből például kincstárjegyet venni, 3, 6, illetve 9 hónapra, mert an­nak a kamata is több, mint a betét, a hosszabb időre befektethetőből pedig köt­vényt vásárolni, s nem is akármilyet, hiszen az érték­papírok között is akad ka­matos kamatozású, kamat- prémiumot fizető, illetve nem fizető, éppen névérték­ben kapható, és így tovább. A sokféle lehetőséget mér­legelni, a lehetőségeket ösz- szevetni befektethető pén­zük mennyiségével, a pénz nélkülözhetőségének idejé­vel — az efféle számításo­kat egyelőre kevesen gya­korolják. Ebből egyebek között az is következik, hogy a mi vi­szonyaink között, ahol a pénz kezelésének, forgatásá­nak kultúrája széles körben még nem alakult ki, a la­kossági megtakarítások nemzetgazdasági hasznosí­tásához nem elegendő az új, a viszonylag változatos be­fektetési formák egyszerű felkínálása. Ezeket a for­mákat a kincstárjegyek, a kötvények kibocsátóinak, a bankoknak és a biztosítók­nak — az utóbbiak is aján­lanak új formákat — erő­teljesebben kellene ismer­tetniük. A lakosság többsé­ge ugyanis ma még a fel­tételeket sem ismeri. A hazai kötvénypiac aty­jának titulált Járai Zsig- mond azonban úgy látja, hogy mindamellett más is hozzájárul a kötvények iránti kereslet lanyhaságá- hoz. Nevezetesen: épp az értékpapírok alacsony árfo­lyama. Mert akik azt látják, hogy a tavaly vett kötvényt az idén csak szerény ha­szonnal lehet eladni, úgy vélhetik, most sem érdemes értékpapírt venni, mert jö­vőre esetleg még alacso­nyabb lesz az árfolyam. Ho­lott a pénzpiaci műveletek­ben gyakorlott szakértők szerint inkább akkor kell venni, amikor olcsó, s akkor eladni, amikor magas az ár­folyam. Járai Zsigmond szerint a papírokat forgalmazó ban­koknak össze kellene fog­niuk a kötvénypiac megse­gítésére, és éppen az árfo­lyamok feltornászásával le­hetne megerősíteni a kötvé­nyek iránti bizalmat. Ö, a legnagyobb forgalmazó, a Budapest Bank nevében ezt meg is tenné, de a többi bank másként gondolkodik, s nem akar vele tartani. Ezért a Budapest Bank azt tervezi: megveszi a többi banknál levő, mintegy 200 millió forint értékű papír­készletet — kiegészítve ez­zel saját, mintegy 700 mil­liós készletét — és maga­sabb árfolyamokat diktál. Ettől a vásárlási-befektetési kedv megélénkülését reméli. Mert a tömegpszichózis azt sugallja: ami drága, az biz­tosan értékes. S a kötvény valóban értékes, hiszen pil­lanatnyilag a legbiztonságo­sabb és a legjobban jöve­delmező megtakarítási for­ma. Még akkor is, ha ka­mata csupán megközelíti a reálkamatot. S talán ennek a fölisme­rése lendíthetné a legna­gyobbat a kötvénypiacon. Az, ha sokkal többen tanul­nánk és gyakorolnánk a pénzforgalom művészetét, tudván: csak az a pénz hasznosul igazán, amelyiket forgatnak, amelyik bekerül a gazdaság vérkeringésébe. Amelyik ingatlanba vagy műkincsbe merevül, az leg­följebb az inflációt gerjeszt­heti. Gál Zsuzsa Német nemzetiségiek küldöttértekezlete December 3-án és 4-én tartja VII. kongresszusát a Magyarországi Németek De­mokratikus Szövetsége. Teg­nap a Hazafias Népfront megyei bizottságának a székházában küldöttgyűlé­sen választották meg a me­gyénkben élő német nemze­tiségieket képviselő küldöt­teket. A németek lakta 13 község közül a Kaposvár környéki települések küldöt­teit választották meg. Az értekezlet résztvevőit a Bartók Béla Általános Is­kola diákjai köszöntötték német nyelvű műsorral, majd Riez Ferenc, a megyei tanács művelődési osztályá­nak munkatársa tekintette át a megyében élő nemzeti­ségiek helyzetét. Ezután Wolfáth János, a szövetség titkára németül tartotta meg előadását. A titkár is hangsúlyozta: az előző kongresszus óta eltelt öt esztendőben sokféle ese­mény zajlott le a német nemzetiségiek közösségé­ben, de az eredményekre nem lehet büszke a szövet­ség. Tovább gyorsult a nyelvvesztés folyamata; a faluközösségeknek csökkent a nyelvmegtartó szerepük és sem az óvodák, sem az isko­lák nem vállalkoztak arra, hogy megőrizzék az ősök nyelvét. — A társadalom­ban és a nemzetközi kap­csolatainkban az utóbbi években fölértékelődött a nemzetiségiek szerepe — mondotta Wolfáth János —; készülőben van a nemzetisé­gi törvény, amely a német- ajkúak számára magyar ál­lampolgárként még önállóbb kezdeményezésekre ad lehe­tőséget. Sajnos, a magyaror­szági németek nem minden esetben töltik be a „híd” szerepét, pedig ezt az irán­tunk megnőtt érdeklődés miatt a német nyelvű orszá­gok elvárnák. A titkár beszámolóját szenvedélyes hangú véle­ménycsere követte. Jetter András Somogyszilból példá­ul fájdalmasan rótta fel az olykor még most is hallható „svábozást", mások azt fej­tegették, hogy a német nem­zetiségű családok gyerekei ma már nemhogy nem tud­ják, de nem is akarják meg­tanulni őseik nyelvét. Máj Péterné Ecsenyből szenve­délyesen hangoztatta: — Legyünk magyarok, hiszen ez a hazánk! De őrizzük meg anyanyelvűnket, szokásain­kat,-mert múlt nélkül, népe történelme nélkül egyetlen ember sem élhet boldogan. Weisz Zoltán, a városi pártbizottság titkára hozzá­szólásában kifejtette, a nem­zetiségiek identitástudatá­nak megőrzése a legfonto­sabb feladat. Tegye minden­ki felelősséggel a dolgát, hogy ne tűnjön el nyomta­lanul a múlt. A küldöttértekezleten So­mogy megyét dr. Schiller Mária kaposvári építészmér­nök, \Spannenberger János nyugdijasTcaposfői tsz-elnök képviseli a kongresszuson. Máj Rétemé mint az orszá­gos választmány tagja vesz részt a nemzetiségi tanács­kozáson. EMBRIÓÁTÜLTETÉS UTÁN Mernyei Októberben a mernyei Üj Barázda Termelőszövetke­zet szarvasmarha-ágazatá­ban — elsőként Somogy me­gyében — 14 embrióátülte­tést végeztek. Hét hónap után arról érdeklődtünk, hogy a 14 átültetett embrió­ból hány borjúra számíta­nak? Kovács Ernő, a termelést irányító főmérnök: — Az átültetés az orszá­gos 30—40 százalékos ered­ményességnél jobban sike­rült: a 14 embrióból június közepére 8 kisborjút vá­runk; majdnem 60 százalé­kos az eredményesség. Ér­dekessége a kísérletnek, hogy a 8 vemhes tehén emb­riói egyetlen anyától szár­maznak. — Mit jelent a szövetke­zet számára ez a kísérlet? A fejlesztés egyik legké­zenfekvőbb területe a leg­jobb fajták mielőbbi terme­lésbe állítása. Ennek egyik legmegbízhatóbb útja az embriók átültetése. Ebből a 8 borjúból optimális eset­ben 4 üsző lesz. Ahhoz még évek kellenek, amikor a most megszülető üszők bi­zonyítani tudják (ha tudják) elődeik tejtermelő képessé­geit. — Ez az eljárás jelenleg eléggé körülményes és nem is elég hatékony. Nem le­hetne tovább korszerűsíteni és biztonságosabbá tenni? — Ismert olyan eljárás, amellyel már szét lehet vá­logatni a 9 napos embrió­kat, hogy az átültetés után üszők vagy bikák szülesse­nek. így mintegy ötven szá­zalékkal megnövelhető a gazdaságosság. A másik le­hetőség — főleg a már em­lítettel kombinálva — az le­hetne, ha valamelyik terme­lőszövetkezet vagy állami gazdaság elvállalná az emb­riótermelés gesztorságát. Ebből előbb-utóbb igen nagy előnye származna minden olyan gazdaságnak, ahol a fajtaváltást ily módon akar­ják meggyorsítani, illetve a megfelelő minőséget biztosí­tani. — Hogyan értelmezi az embriógesztorságot? — A gesztornak néhány nagy hozamú tehenet kelle­ne donornak kiválasztani. Ezek természetesen nem te­jelhetnének. Ezeket a dono­rokat a megfelelő időközök­ben kellene mesterségesen megtermékenyíteni és az embriókat mélyhűtve tárol­ni. Ebből aztán bárki bár­mikor igényelhetne. Remé­lem, hogy ez a lehetőség rö­vid idő alatt valóra válik, hiszen ha lépést akarunk tartani a legfejlettebb tech­nológiájú állattenyésztés­sel, más utunk nem kínálko­zik. Dr. Sz. J. Mike« János 1905—1988 Elhunyt Mikecz János, a Kaposvári Városi Tanács volt elnöke, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitün­tetettje, aiki 1925 óta volt tagja a pártnak. Életének 83. évében Budapesten érte a halál. Temetése június 17- én, pénteken 13 órakor lesz Budapesten, a rákoskeresz­túri új köztemetőben. Mikecz János 1905. augusztus 28-án született Szentesen. Munkáscsalád- ból származott, a kőműves­mesterséget tanulta ki. Már fiatalon a szentesi munkás- mozgalom egyik vezéregyé­nisége lett. A harmincás években többször ült bör­tönben illegális kommunis­ta, politikai tevékenysé­géért. 1941-től közvetlen rendőri felügyelet alá he­lyezték, majd 1944-ben in­ternálták. A felszabadulás után új fejezet kezdődött életében. 1946-ig a Magyar Kommu­nista Párt szentesi városi titkára volt, majd a párt megbízásából Somogyba ke­rült. 1947-ig áz MKP szi­getvári járási titkára, majd bekerült Kaposvárra, a me­gyei pártbizottságra káder­felelősnek. 1948-ban részt vett a két munkáspárt, az MKP és az SZDP egyesíté­sében. Tagja volt az egy- ségbizottságnak és a létre­hozott káderbizottság veze­tője. 1949-től 1954-ig a Szak- szervezetek Megyei Taná­csának elnökeként tevé­kenykedett, majd 1963 már­ciusáig, nyugdíjba vonulá­sáig ő volt a Kaposvári Vá­rosi Tanács elnöke. Ebbgn a tisztségében nagy szerepet vállalt a város 1957 utáni fejlesztésében. Az ellenfor­radalom utáni konszolidáció időszakában sokat tett a la­kosság politikai bizalmának visszanyeréséért. Alapelvé­nek tekintette a tanács nép- képviseleti szerepének erő­sítését. Nyugdíjazása után tevé­kenyen részt vett a II. szá­mú körzeti alapszervezet munkájában, majd 1970-től' Budapesten élt. Mikecz Já­nos híven munkásmozgalmi múltjához, élete végéig a párt hűséges harcosa ma­radt. A GYAKORLATOT SZOLGÁLVA A kaposvári Agrárfejlesz­tő Közös Vállalat hat évvel ezelőtt jött létre azzal a cél­lal, amelyről a pártértekez­let állásfoglalásában ez ol­vasható: „Elő kell segíteni a tudományos eredmények gyakorlati hasznosítását.” Vörös Ferenc, a közös vál­lalat igazgatóhelyettese mondja : — Ez az állásfoglalás, amely a korábbiaknál is határozottabban deklarál­ja, hogy a társadalom előtt álló feladatok megoldásá­ban meghatározó feladatot tölt be a tudomány, minket megerősít abban, hogy he­lyes úton indultunk el. Nyomban hozzáteszem: a cél érdekében nagyon sok mindennek meg kell vál­toznia, hiszen a szellemi és anyagi erőforrásoknak mint­egy tíz-tizenöt százaléka hasznosul csupán. A rend­kívül rossz arány oka az érdekeltség, az ellenőrzés, a beszámoltatás hiánya. A ku­tatóhelyek az állami támo­gatásra hagyatkoztak, nem voltak érdekeltek, hogy ezt a pénzt a gyakorlatot ér­deklő témákra költsék. Nem a végzett munka gyakorlati haszna, hatékonysága ará­nyában részesültek az anya­gi forrásokból, hanem asze­rint, ki milyen pozíciót tu­dott kiharcolni magának. Ezért valljuk, és most még inkább hangoztatjuk, hogy szükség van egy olyan me­nedzserszervezetre, amely minden támogatás nélkül, a gyakorlatban hasznosított kutatási eredményekből tartja fenn magát. — Vagyis a léte függ at­Kombájnok, aratás előtt A megyei Agroker gondosan fölkészült a nyári aratási, betakarí­tási munkákra; április közepétől értékesíti az E—514, 516-os típusú kombájnokat. A velük szerződött nagyüzemek már át is vették a beta­karító gépeket. Kombáj­nokból tartaléka is van a vállalatnak. tói, hogy az anyagi és a szellemi erőforrásokból tény­legesen hasznosítható ered­mény szülessen ... — Ez a mi vállalatunk működési alapelve, és sze­rénytelenség nélkül mon­dom: a hibák, kudarcok el­lenére is szép sikereket ér­tünk el. A hazai átlagnál négyszerte több tudományos eredményt adtunk a gyakor­latnak. — Az automatikus állami támogatás megszűnt; mint annyi más területen, itt is pályázni kell. — Nem egy sikeres pá­lyázatunk volt, és elviekben nem is a pályázati rend­szerrel vitázom, hanem az­zal, hogy a pályázatokat el­bíráló bizottságok tagjai is kutatókból, kutatási helyek­hez kötődő emberekből áll­nak. Ha az állásfoglalás szel­lemében meghatározó szere­pet kívánunk adni a meg­újulásban a kutatásnak, ak­kor ezeknek a bizottságok­nak hozzáértő, rátermett gyakorló szakemberekből kell állniuk. Ha rajtam áll­na, a cél érdekében ez vol­na az egyik első lépés. — És mi lenne a második? — A mezőgazdasági ár­rendszer módosítása. A mai viszonyok között nem fize­ti meg a piac a minőséget, nem fejezi ki kellően, ha a termékben tudományos eredmények is megjelennek. Nem más a Kahyb-sonka ára, mint az egyéb fajtáé. S azt valljuk, hogy az agrár- termelés döntő feladata a minőség javítása. Ezt az el­lentmondást föltétlenül fel kell oldani! — Az Agrárfejlesztő Kö­zös Vállalat mintegy ötven­hatvan tudományos ered­mény gyakorlati alkalmazá­sát segítette elő. Az említet­teken kívül mit tenne azért, hogy a saját munkájuk még inkább szolgálja az állás- foglalásban megfogalmazott célt? — Bár az egész országra kiterjedő partneri kapcso­lataink vannak, ezeket a kapcsolatokat még szoro­sabbá, még tartalmasabbá kell tenni. El kell érni — és ebben nagy szerepünk van —, hogy a tudomány alázattal szolgálja a gyakor­latot, ne pedig fölötte he­lyezkedjen el. V. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom