Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-10 / 138. szám
2 Somogyi Néplap 1988. június 10., péntek Áz áramszolgáltatás centenáriumán (Folytatás az 1. oldalról) munkatársaiként tevékenykedtek, elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a gazdaságiiig közismerten elmaradott Magyarország a villamosság tekintetében a nemzetközi élvonalba került, és ezt a pozícióját a felszabadulás utáni időszakra is sikerült átmentenie. Sajnálatos történelmi tény, hogy a magyar villamos- energia-ipar világszínvonalú teljesítménye csak sziget maradt fejlődésünkben, a gazdaság egésze nem tudott felnőni hozzá, hazánk felzárkózási törekvései a fejlett országokhoz sikertelenek maradtak. Csak a II. világháború a magyar nemzeti vagyon közel negyven százalékát pusztította el. Érzékeny veszteségek érték az elektrotechnikai üzemeket, a villamos erőműveket és a hálózatokat is. A szocialista építés szerves része, egyik fontos hajtóereje volt a villamosítás. Erőművek egész sora létesült. 1963-ra befejeződött a falvak villamosítása. Hatalmas elektromos távvezetékek épültek. ViiLlamosenergeti- kai rendszerünk hozzákapcsolódott a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió hálózatához. A magyar gazdaság rohamosan növekvő villamosenergiaszükségletét csak ily módon lehetett kielégíteni. Ez az egyesített villamosenergiarendszer mindmáig pozitív példája a korszerű, kölcsönösen előnyös együttműködésnek. — A nemzetközi munka- megosztásba való fokozottabb bekapcsolódásunk igazi korparancs, alapvető nemzeti érdekünk. Egy kölcsönös függőségekkel és meghatározottságokkal túlzsúfolt világban a kisgazdaságok számára ez annyit jelent, hogy a világgazdasági változásokhoz alkalmazkodniuk kell. Az ország jövője attól függ, hogy sikerül-e a nemzetközi összehasonlításban megindult leszakadási folyamatot megállítani. A faladat a verseny- és exportképesség számottevő fejlesztése, mert ez a magyar gazdaság megítélésének fő mércéje. A végrehajtás sikgye elsősorban a gazdaságban jelent sürgős tennivalókat. — A valósággal való őszinte szembenézést mind a világgazdasági folyamatok, mind a magyar gazdaságban tapasztalható kedvezőtlen tendenciák kötelezővé tették. Az országos pártértekezlet ebben is egyértelmű útmutatást adott. Megerősítette azt a felismerést, amely már a Központi Bizottság 1987. júliusi határozatában is megfogalmazódott, hogy a gazdasági-társadalmi kibontakozás alapvető célja megújítani a tár sadalmi és gazdasági életet, új lendületet adva a szocializmus építésének, •megteremteni a gazdaság fejlődéséhez szükséges forrásokat és meghaladni a közepes gazdasági fejlettség szintjét. Ehhez azonban egy stabilizációs szakaszt is be kellett iktatni. A pártértekezlet kimondta: „a gazdaságban legfontosabb feladatunk a Központi Bizottság 1987. július 2-án elfogadott kibontakozási, valamint a Minisztertanács stabilizációs munkaprogramjának végrehajtása.” Mindezek tükrében a vil- lamosenergia-ipar feladatai is feszesebbek lettek. Amíg korábban az ország fejlettségének jelentős mérőszámaként tekintettük az egy főre jutó energiafogyasztást, ma már ez a mutató helytelen irányba orientálhat bennünket. A világgazdaság legfejlettebb régióiban ugyanis időközben olyan tendenciák erősödtek fel, amelyek egyenesen az energiával való takarékosságot tették meg a gazdasági fejlettség egyik fő mércéjévé. Ebben az összefüggésben is figyelmeztető, hogy a fejlett ipari országok termelésének energiaigényessége a ( magyarénak mindössze felé, kétharmada Miközben az összenergia falét, a villamos energia közel egyharmadát behozatalból elégítjük ki. A kormány a munkaprogramban azt vállalta, hogy kiemelt figyelmet fordít az ipari termelés anyag- és energiaigényességének csökkentésére. Az ország energiaforrásainak és -fogyasztásának egyensúlya a jövőben is elsőrendű célunk. Az energiaigényesség csökkentését szolgálja az energiagazdálkodási program következetes végrehajtása, az energiaigényes termelés visz- szaszorítása, a fajlagos energiafelhasználás mérséklése. Ez nemcsak rövid távú feladat, hanem gazdaságunk modernizálásának távlati követelménye is egyben. A prognózisok alsó határértéke szerint a világ átlagos energiafelhasználása a következő két évtizedben évi 1 százalékkal emelkedik. Számunkra ez azt jelenti, hogy a villamos energia falhasználásában évente mintegy 2,5—3 százalékos növekedést tervezhetünk. Ebből pedig az is következik, hogy a szerkezet radikális átalakításával számottevő mértékben kell csökkenteni a termelést, elsősorban az ipar energiaigényességét. A lakossági kommunális és infrastruktúrái''s energiaellátás érzékelhető javítását is ez teszi lehetővé. — Hasonló megközelítésben kell most szemlélni gazdaságunk valamennyi ágazatát. A magyar gazdaságban ugyanis még mindig jelentős tartalékok vannak, amelyek nem különösebben jelentős anyagi ráfordítással viszonylag gyorsan mobilizálhatók, és a stabilizációs program időszakában a gazdaság normalizálásához hozzásegíthetnek bennünket. Nemzetközi összehasonlításban, de saját korábbi teljesítményünkhöz képest is alacsony a népgazdaság állóeszköz-állományának kihasználása. Az alacsony kapacitás-kihasználás nemcsak azért okoz kárt, mert értékes gépeken viszonylag kevés munkát végeznek, hanem azért, mert a mai szűkös beruházások közepette ilyen módon gazdálkodni a meglevő gépállománnyal nem lenne szabad. Figyelmeztető, hogy az 1986-ban megfigyelt új ipari létesítmények napi átlagban csak 9,6 órát üzemeltek. A kieső idő közel háromnegyed részét a kezdeti meghibásodások és a technológiai okok miatti állásidők képezték. Nem akarom lebecsülni az ország egyes területein jelentkező elhelyezkedési nehézségeket, ennek ellenére az is tény, hogy vállalataink nagy részénél még mindig jelentős a belső munkaerőtartalék. Nagy a felesleges tevékenységeken lekötött létszám. Sokan dolgoznak képzettségüknek és képességeiknek nem megfelelő munkahelyen. Az állami iparban 1984-ben dolgozó szakmunkás besorolású fizikai foglalkoztatottak 13 százalékának nem volt szakképesítése, ugyanakkor a betanított munkások 16 százaléka, a segédmunkások közel 10 százaléka rendelkezett valamilyen szakképzettséggel, amit nem gyakorolt. Vannak mozgósítható tartalékaink a műszaki fejlesztésben is. Míg 1975-ben a fenntartási költségek aránya a beruházási kifizetésekhez képest 38 százalék volt, 1986-ban ez az arány 78 százalékra nőtt. Márpedig világos, hogy az elavult állóeszközöket a fenntartási költségek növelésével működőképessé lehet ugyan tenni, de ezeken aligha lehetséges ugyanolyan versenyképes termékeket gyártani, mintha az adott költséget beruházásra fordították volna. Azzal a ténnyel sem büszkélkedhetünk, hogy 1985- ben az ezer tudósra és mérnökre jutó szabadalmi kérelmek száma a fejlett tőkés országokban a hazainak négy-ötszörösét érte el. A licenoek továbbfejlesztése iparunkban viszonylag szűk körű, bár ez lenne a hasznosítás leghatékonyabb módja. Jelentősek az anyag- és készletgazdálkodás tartalékai. Bőven van tennivalónk az ipari termékek minősége tekintetében. Az iparvállalatoknál 1986-ban kimutatott, minőséghiányok miatti kár tízmiUiárd forint volt,« ennek közel fele olyan se- lejtkár, amelynek nagyobb része a vállalat saját hibájából, a technológiai és munkafegyelem be nem tartásából adódott. Évek óta folyamatosan emelkednek az iparvállalatoknál elszámolt garanciális költségek, a minőségi kötbérek és a kártérítések. Sok a tartalékunk az ütemesebb termelés és termékkibocsátás tekintetében, valamint a nem, zetközi együttműködés, kooperáció területén. Végső soron nagy tartaléknak tekinthető, ha a hosszú időn át veszteséges és hatékonnyá nem tehető területékről a tőkét kivonjuk, és következetesen végigvisszük a szanálásokat, vagy — ha szükséges — a felszámolásokat. Kedvezőbb, vonzóbb feltételeket kell teremtenünk a lakossági megtakarításoknak a fejlesztésbe való bevonásához is. Jól tudom, hogy ez nem puszta elhatározás dolga, s azt is, hogy a felsorolt tünetek gazdaságunk bonyolult ellentmondásait tükrö, zik. De úgy gondolom, valamennyien egyetérthetünk abban, hogy ezeknek a tartalékoknak a feltárása sok tekintetben a mi gondolkodásunk, szemléletünk megváltoztatásától függ, és kö, zös cselekvésünk eredménye lehet. Csákis ez adhatja meg az igazi hitelét a felgyorsult politikai, gazdasági és társadalmi reformfolyamatoknak. Meggyőződésem, hogy mindez valamennyiünk ösz- szefogásával sikerülni fog. A pártértekezlet megteremtette az ehhez szükséges po. litilkai feltételeket. Pártunk megújulási készsége, a politikai intézményrendszer határozottabb ütemű korszerűsítése, a társadalom elszántsága, tenniakarása és erősödő erkölcsi igényessége megfelelő garancia arra, hogy a jövő - reményeink szerint formálódjon. Minden kollektíva és minden egyes ember részt tud vállalni a munkából, legyen az üzem, intézmény, párt- vagy állami szerv, tömegszervezet és egyesület, kommunista vagy pártonkívüli. Mindenki, akinek számára fontos nemzetünk szocialista jövője,- a magyar nép sorsa. Embert próbáló, emberhez méltó feladataink megoldásában nem vagyunk egyedül. Soha nem tapasztalt nemzetközi érdeklődés és segítő szándék kíséri vállalkozásunk sikerét. A legutóbbi világesemények valamennyiünk nagy örömére azt mutatják, hogy meglesz munkánkhoz a legfontosabb feltétel, mert a vi-lágbéke fennmarad. Annak bizonyságául, hogy milyen nagy jelentősége van mindennapos munkánkban is a józan, realista bizakodásnak, hadd idézzem befejezésül Kádár János elvtársnak Bonnban, 1982-ben, tehát a kelet-nyugati viszony zord időszakában elhangzott szavait: ..Mély meggyőződésem, hogy az emberiség számára, Európa népeinek számára nincs más út, mint a helsinki szellem folytatása és a világ más részeire való kiterjesztése. Talán most hihetetlennek tűnik, de én meggyőződéssel vallom, h'ogy erre az útra mindnyájan vissza fogunk térni, még azok is, akik ezt ma kritikus szemmel nézik vagy vitatják. A józan emberi ész szerint nincs más járható út.” A legutóbbi moszkvai találkozó meggyőzően bizonyította ennek az optimizmusnak a megalapozottságát. A centenárium alkal. mából megköszönöm helytállásukat, szívből gratulálok eredményeikhez, kedves mindannyiuknak további sikereket és jó egészséget kívánok — fejezte be ünnepi beszédét Grósz Károly. Ezt követően Hatvani György, a tröszt vezéigazga- tója méltatta a villamos- energia-szolgáltatás egy évszázados fejlődését. A tröszt jelenleg több mint négymillió ipari, mezőgazda- sági, háztartási és kommunális fogyasztónak szolgáltat villamos energiát. A növekvő igények kielégítésére folytatja az erőművek rekonstrukciós programját, a • Paksi Atomerőművet 1000 megawattos blokkokkal bővíti, üzembe helyezi a Bős— nagymarosi Vízlépcsőrendszer magyar létesítményeit, s a kilencvenes évek elején összesen 440 megawatt teljesítményű, kombinált ciklusú blokkot épít fel a Duna- menti Erőműben. Ezután Grósz Károly átadta a Minisztertanács Jubileumi oklevelét Hatvani György vezérigazgatónak. A villamosenergia-iparban hosszú időn át végzett eredményes munkájuk elismeréseként négyen kapták meg a Munka Érdemrendet, s öten vették át a Kiváló Munkáért kitüntetést. Radzsiv Gandhi életrajza Radzsiv Gandhi 1944-ben született Bombay-ben. Szülei Lakhnau-ból Delhibe költöztek, ahol édesapja, Fi- roze Gandhi parlamenti képviselő lett. Radzsiv Gandhi gyermekkorát nagyapja, Dzsaváharlál Nehru házában töltötte. Tanulmányait Dehradun városban végezte. Ezután a Cambridge-i Trinity Colle- ge-ben, majd a londoni Imperial College-ben tanult, ahol elvégezte a gépészmérnöki szakot. Angliából visszatérve tagja lett a delhi repülős klubnak, majd megszerezte a polgári pilóta jogosítványt és az Indian Airlines légi- társaságnál helyezkedett el, mint pilóta, majd mint oktató. Öccse, Szandzsai Gandhi 1980-ban bekövetkezett halála után növekvő nyomás nehezedett Radzsiv Gandhira, hogy kapcsolódjon be a politikai életbe és segítsen édesanyjának. Időszakos választáson elnyerte öccsénck az Uttar Prades állambeli Ameti választási körzetben megüresedett képviselői helyét. 1980 elején megbízást kapott, hogy koordinálja az 1982 novemberére kiírt ázsiai játékok előkészületi munkálatait. E feladatának sikerrel tett eleget. Később, mint az Indiai Nemzeti KongBefejező szakaszukhoz érkeztek a Szovjetunióban a XIX. országos pártértakez- let előkészületei: országszerte lezárult a küldöttek megválasztása, s élénk társadalmi érdeklődés mellett folyik a tanácskozás alapdokumentumának, az SZKP Központi Bizottsága téziseinek megvitatása — tájékoztatta a sajtó képviselőit csütörtökön Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A nagykövet bevezetőként leszögezte: az országos pártkonferencia a szovjet társadalom átalakításának mérföldköve lesz; ennek megfelelően nagy várakozás előz meg a tanácskozást, amelytől a szovjet emberek elsősorban azc várják, hogy erősítse meg mindazokat a garanciákat, amelyek visszafordíthatatlanná tennék az átalakítást, s felgyorsítanák annak folyamatát. A nagykövet beszámolt arról is, hogy az előkészületeket kísérő viták kritikusak voltak, a megnyilvánulások resszus (I) párt egyik főtitkára, sokat tett a párt korszerűsítéséért és aktivitásának növeléséért. Indira Gandhi 1984. október 31-én történt meggyilkolása után miniszterelnöknek nevezték ki. Ezt követően általános választásokat írt ki, amelyen India történetének legnagyobb parlamenti többségét szerezte meg. Radzsiv Gandhi a miniszterelnöki és az Indiai Nemzeti Kongresszus (h párt elnöki tiszte mellett személyesen irányítja a Külügyminisztériumot, a Tervbizottságot, a Tudományos és Technológiai Minisztériumot, az Űrkutatási Ügyek Minisztériumát. Radzsiv Gandhi 1968-ban Delhiben kötött házasságot az olasz származású Sonia Mainóval, akivel 'Cambridge-i tanulmányai alatt ismerkedett meg. Házasságukból két gyermek született. gyakran igen éles hangnem- ben fogalmazódtak meg. A sajtó képviselőinek kérdéseire válaszolva a nagykövet részletesen szólt arról is, miként választották meg a páitértekezlet csaknem 5 ezer küldöttét. A kiválasztás legfontosabb újdonsága volt, hogy a delegátusokat — az SZKP történetében először — a dolgozók, a párttagok és a pártonkívü- liek széles körű részvételével, élénk társadalmi viták közepette választották ki. Az „alulról jövő” kezdeményezések alapján, nyílt fórumokon összeállított jelölőlisták nyomán azután a pártbizottságok titkos szavazáson választották még küldötteiket. Végezetül Borisz Sztukalin bejelentette: hamarosan a magyar olvasók is kézbe vehetik a Moszkovszkije No- vosztyi című lap magyar változatát. A lap első két próbaszáma júliusban, ület- ve augusztusban kerül a hírlapárusokhoz, majd szeptember 1-jétől heti rendszerességgel lát napvilágot. Szöuli diákok felvonulást szerveztek június 9-én a dél-koreai fővárosban, egy nappal az Észak-Koreában élő társaikkal való panmind zsoni találkozó előtt A NAGYATÁDI VÁROSI TANÁCS V. B. pályázatot hirdet a költségvetési üzem MŰSZAKI VEZETŐI munkakörének betöltésére. Pályázati feltételek: — szakirányú felsőfokú (lehetőleg építész-üzemmérnöki) végzettség, — szakmai gyakorlat. Bérezés a kollektív szerződés alapján, megegyezés szerint. Á pályázathoz csatolni kell: — önéletrajzot, — erkölcsi bizonyítványt, — a végzettséget igazoló oklevél másolatát. A pályázatot írásban vagy személyesen, a Nagyatádi Városi Tanács V. B. városgazdálkodási osztályának vezetőjéhez (Nagyatád, Április 4. u. 9.) kell benyújtani ' 1988. június 30-ig. (102220) Az SZKP országos értekezlete előtt Borisz Sztukalin sajtótájékoztatója
