Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-07 / 135. szám

1988. június 7., kedd Somogyi Néplap 5 Eredményhirdetés az országos színházi fesztiválon Elsöprő kaposvári siker A lelkes kaposvári Szín­házbarátok tudták, hogy idén . nagyon jó esélyekkel indul a Csiky Gergely Színház tár­sulata a hetedszer megren­dezett országos színházi ta­lálkozón. Két produkcióval is képviseltették magukat a se­regszemlén, hiszen a Pisti a vérzivatarban című Babarczy László, rendezte Örkény Ist- várr-dráma' mellett meghí­vást kapott a fesztiválra Nyi- kolaj Erdman komédiája, Az. öngyilkos 'is,, amelyet Ascher Tamás• állított színpadra. Az országos színházi ta­lálkozó még akkor is jelen­tős megméretés, ha az idén összesen hét színház maradt távól. A fővárosi színházak — nem tudni miért — nem tekintik igazi próbakőnek a fesztivált. A tavaly sikeresen szerepelt miskolciaknál pe­dig a közelmúltban jelentős személyi változások voltak; ugyanilyen okok miatt ma­radtak távol a békéscsabaiak. Nem mutatkoztak be a szol­nokiak sem. Ennek ellenére — akik ismerik a kaposvári­ak idei teljesítményét — nem kérdőjelezhetik meg a mostani sikerüket. JK tegnap délutáni ered­ményhirdetés szerint az or­szágos színházi találkozó leg­jobb férfialakításának díját Koltai Róbert kapta — Erd- mannak Az öngyilkos című komédiájában nyújtott sze­repéért. Ugyanebben a da­rabban játszva Kulka János a legjobb férfi-epizódalakí- tás díját, Molnár Piroska pe­dig a legjobb női epizódsze­replő díját nyerte el. A legjobb előadás díja Ascher Tamásé lett — Az öngyilkos című Erdman-da- rab rendezéséért. (Az idén nem adták ki a legjobb tár­sulatnak járó díjat.) A másik fődíjat, A vihar című Shakespeare-mű rende­zéséért, Garas Dezső kapta. Ugyanennek a produkció­nak báb- és jelmezterveiért Bródv Vera kapta a legjobb jelmeztervezés díját. A legjobb női főszereplő díját Töröcsik Mari vette át a József Attila Színházban játszott Goldman-, valamint a Pesti Színházban színre vitt Kornis Mihály-darab- ban nyújtott alakításáért. Pál Mihály és Gábor Éva Mária szobrász, valamint Pál Aranka festőművész kö­zös tárlata nyitotta meg a kiállítási szezont a íonyódi Nyári Galériában. Pál Mihály néhány éve részt vett a nagyatádi nem­zetközi szobrásztelep mun­kájában; a szoborparkban is látható egyik munkája, a Nyári Galériában pedig az a két kisplasztikája, amelyet szintén Nagyatádon készí­tett. Az egyiknek a címe: Apám emlékére. Talán ez a műve ragadja meg a legjob­ban a néző figyelmét, és ér­zelmileg is azonosulhatunk azzal a szándékkal, amely az alkotót vezette. Az apa szin­tén szobrász volt — jelzi egy véső és egy faragott fej —, emléke pedig egy elsuhanó alak .. . Ugyancsak Nagyatádhoz fűződő alkotása Bartók Kék­szakállú hercegének vára cí­mű kisplasztikája. A nem­zetközi szobrász-alkotótelep jótékony hatása érződik ezen a művén is. De mintha len­ne egy másik Pál Mihály, aki nem tud betelni a ba­rokkos díszítéssel, ezért ne­gédessé vált ez a szobra. Sajnos ilyen az is, amit Fo­nyódon állítottak föl a béla- telepi panoráma figyelmen kívül hagyásával. A Bala­. A legjobb díszletért járó díjat Fehér Miklósnak ítél­ték oda a Vígszínház Presser Gábor—Sztevanovity Dusán: A padlás^ valamint a Pesti Színház Kornis Mihály: Koz­ma című darabjának dísz­leteiért. A legjobb dramaturgmun­káért járó díjat Osztovits Levente kapta a Nyíregy­házi Móricz Zsigmond Szín­ház Krleza: Galícia című előadásáért. A zsűri különdíját a deb-- receni Csokonai Színház és a Magyar Állami Opera­ház nyerte el. • * * Az eredmény ismeretében kérdeztük meg Koltai Róbert érdemes művészt, vajon szá­mított-e ilyen sikerre. — A bemutató előtt öt héttel kaptam meg a darab forgatókönyvét, bár az igaz­ság az, hogy Ascher Tamás előzőleg említette már: lesz számomra szerep egy bizo­nyos Erdman-darabban. — Lehetett-e érezni * első olvasásra, hogy mennyi le­hetőség van Podszekalnyi- kov figurájában? — Nem, még csak megkö­zelítőleg sem. Még meg is lepett a bemutató előtt pár héttel, amikor megtudtam, hogy benevezték e darabot az országos fesztiválra. Aztán ahogy közeledett a bemuta­tó, egyre jobban tudtam, hogy ki is ez a Podszekal- nyikov. Az igazi megméretés azonban mindig a bemuta­tó; a közönség reagálásából már első alkalommal nagyon toni szél című kisplasztika, a szobor ,,vázlata” sem meg­győzőbb — kis méreténél fogva —, mint emberméretű változata a szabadban. Saj­nos, ezekből a szobrokból van több Pál Mihály fonyó- di kiállításán és nem azok­ból, amelyek mentesek túl­zásaitól. A másik véglet pe­dig a Pár, amely Henry Moore hatását mutatja. Gábor Éva Mária érmei és kisplasztikái különös vi­lágról vallanak. A klasszi­kusok iránti vonzalmát nyíl­tan hangoztató szobrász a modern korral mintha nem tudna békét kötni; nem is érzi úgy a magáénak, mint az ókori Korinthoszt. Pál Aranka krétarajzai kö­zül csupán azok ragadják meg a néző figyelmét, ame­lyek nem pusztán hangulaí- festő elemei a kiállításnak, hanem látványukkal gondo­latokat is képesek ébreszte­ni. Akár sorozatnak is ne­vezhetnénk azokat a műve­ket, amelyeknek a címét most fölsorolom: Corpus, Kristóf, Piéta. Ilyen az Ika­rusz című grafika is, amely az örök emberi vágy mai megfogalmazásaként mara­dandó művészi élményt nyújt. Horányi Barna sok mindent leszűrhetünk. A két nagy monológgal például sokat küszködtem, hiszen más próbán, az üres néző­tér előtt elmondani, és egé­szen más az előadáson. — Milyennek ítéli meg a díj szerepét életében? — Nagyon örülök neki, hi­szen első alkalommal kap­tam ilyen elismerést. A film- kritikusok díját már két al­kalommal elnyertem, de más a film és más a színpad. — Vége az évadnak. A szilveszteri kabaré óta tud­juk, hogy már nem látjuk viszont Illetékes Elvtársként. Ez azt jelenti, hogy a nyár a pihenésé? — Igen, az eddigi nyarak­hoz képest most valószínűleg több időm marad a pihenés­re. Egyetlen filmforgatásom lesz: Elek Judit Tutajosok című filmjében játszom. Ez a tiszaeszlári Solymosi Esz­ter peréről szól. s a társula­tunkból szerepel még benne Lukáts Andor is. V. I. Barcsi diákok A kisváros fiatal gimná­ziumának pedagógusai és diákjai többször is tanúbi­zonyságot tettek arról, hogy magukénak érzik szép ott­honukat. Társadalmi mun­kában parkosították az isko­la környezetét, most egy 200 méteres atlétapálya lé­tesítésén dolgoznak. Szép eredményeket értek el a kü­lönböző versenyeken is. Kö­zülük kettővel beszélgettünk. Az értelmes tekintetű fiú­val már találkoztam egyszer. Arany János Vörös Rébék című balladáját szavalta a Ki mit tud? megyei döntő­jén, és továbbjutott az or­szágos válogatóra. Káplár Norbert a marxista diák­akadémiák országos felolva­sóülésén — 1986 nyarán Sze­geden — a politikai témával foglalkozó szekcióban II. he­lyezést ért el Latinca Sán­dorról készített dolgozatával. — Családi örökség adta az alapot ahhoz, hogy mélyeb­ben foglalkozzak a politiká­val — mondja. — Ehhez tár­sult még történelemtanárom, Polgár István ösztönzést? — Mi érdekel legjobban e témakörben? — A napi politika, illetve Magyarország története 1848- tól napjainkig, valamint a vallás és az egyház történe­te. Ez utóbbi téma izgal­mas, ugyanakkor misztikus is volt számomra egy kicsit. Csak most jutottam el odá­ig, hogy írni is merjek róla. — Milyen szempontból foglalkoztál a kérdéssel? — Főleg az állam és az egyház kapcsolatának alaku­lását kutattam, 1945-től nap­jainkig. Nagyon jó kapcsolat alakult ki a két szervezet között. Három művész tárlata a Nyári Galériában TV-NÉZÖ Űj tv- produkciók Üj tévéfilmek, zenei és képzőművészeti témájú tele­víziós produkciók forgatása kezdődik meg, illetve fejező­dik be a következő napok­ban, hetekben. Amerikai, angol és magyar kooprodukcióban készül A gyilkosok köztünk vannak című tévésorozat, amelynek alapja Simon Wiesenthal re­génye. A filmben Wiesenthal szerepét a Gandhi című vi­lághírű film főszereplője, Ben Kingsley alakítja, a rendező Brian Gibson. A for­gatás — amelynek helyszíne a sóskúti kőbánya, Szentend­re és Budapest — várhatóan július első felében fejeződik be. Magyar és francia tévések közös produkciója lesz a Moravagine című sorozat, amely Blaise Cendrárs regé­nye alapján készül. A főbb szerepeket Funtek Frigyes, Maxence Mailfort és Anna Karina alakítja; a forgatás Magyarországon, Spanyol- országban és Franciaország­ban július végéig tart. Bâcher Iván New York-i páros című darabjának kép­zeletbeli helyszíne egy har­lemi bérház lakása. Itt él Zoltán, az idős zongorista, aki a 40-es évek végén ke­rült Amerikába, és az éppen nála vendégeskedő 84 éves húga. A film — amelynek szerepeit Mensáros László és Töröcsik Mari alakítja —az ő életükkel ismertet meg. A készülő zenés összeállí­tások között van az a ki- lencrészes sorozat, amely a honfoglalástól a XIX. század végéig kíséri nyomon a ma­gyar zene kialakulását és fejlődését, valamint az a portréfilm, amely a világhí­rű operaénekesnőt, Sass Syl- viát mutatja be. Tanító néni, Az idén is eljött a peda­gógusnap, ám nem mint il­lett volna: napsütéssel, ha­nem borongósan. Ilyenkor aztán mit tehet az ember mást, mint bekapcsolja a te­levíziót. A délelőtt ugyebár — jogosan — a gyerekeké, hadd nevelkedjenek olyan ki­váló alkotásokon, mint pél­dául a Szúpernagyi sorozat. A délután pedig az állandó műsoroké, egy kis vetélke­dő, kis műsorajánlat, aztán A Hét. No, ha már jó idő nem köszöntötte a pedagó­gusokat — gondoltam, este nyolc óra tájt — igazán vi­gasztalódhatnak, mert a Te­levízió nekik szentelt főmű- sorában másfél órát. így is van rendjén, hogy a társa­dalmi elismerést nem bízzák a véletlenre, hanem igenis szervezett formában emléke­zik meg a lakosság a tanító nénik, tanító bácsik egész évi áldozatos munkájáról. Már a kezdet izgalmas volt; megtudtuk, hogy a két műsorvezetőnek is van taná­ri oklevele, igaz, éppen nem dolgoznak a szakmában. Az izgalmat csak fokozta, hogy az egyik riporter elárulta: az édesanyja és a húga viszont hűséges tagja a magyar pe­dagógustársadalomnak. In­nen már nem volt megállás, a Pedagógusnapra című ajándékműsor egyetlen nagy ívelés volt, amelyben min­denki megtalálta a neki szánt szuvenírt. Láthattuk Kellér Dezsőt konferálni; az idősebb peda­gógusok még jól emlékeznek arra, hogy mekkora szám volt hajdanán ez az ízig- vérig konferenszié. Az ének­szakosok is bizonyára a ha­sukat fogták a Dongó című betét tréfás zenekari földol­gozásán. A nézők között természe­tesen nagyon sokan ültek nem énekszakosok is. S olya­tanító bácsi. nők is, akik egyáltalán nem kötődnek semmiféle iskolá­hoz sem, mert vagy nem ta­nítanak, vagy nem járnak már oda, avagy egyáltalán soha nem is jártak. Csak egyszerű magyar tévénézők. Nos, a szerkesztők magától értetődő módon rájuk is gondoltak, nehogy csalódja­nak az adásban. Mert akár­mennyire is pedagógusnap, s bármennyire is szándéká­ban állt a'Magyar Televízió­nak megajándékozni a taní­tókat, azért ez mégiscsak műsor volt, tehát egyéb szempontokat is figyelembe kellett venni. így adódhatott aztán olyan kesernyés mosolyt keltő mel­léfogás, hogy az enyhén fo­gyatékos gyermekekkel fog­lalkozó intézmény néhány perces bemutatása után egy kabaréjelenetet küldtek ajándékba. Ennél jobb már csak az volt, hogy befejezés­ként — s itt érhetjük tetten talán legjobban a műsor szárnyaló ívét — valameny- nyi magyar pedagógusnak. egy Boney M. számmal kí­vánt a Televízió jó egészsé­get és kellemes pihenést a megérdemelt szünidőre. Nagyon örültem ekkor, hogy nem vagyok pedagógus. Azt még valamennyire meg tudnám ugyanis érteni, hogy lényeges fizetésemelés­ről még csak nem is álmo- dozhatom, hogy zsúfoltak az osztálytermek, a hátrányos helyzetű gyerekek száma egyre több — szóval ezek mind olyan dolgok, hogy ha nehezen is, de föl lehet fog­ni. Ám, hogy miből követ­keztetett arra a Televízió, hogy a magyar pedagógusok azon a1 szellemi szinten van­nak, amelynek legmegfele­lőbb ajándék a Boney M.- szám, azt már nehezen ér­tem. Varga István — Honnan szerzed az in­formációkat? — Sokat olvasok, kutatok a megyei levéltárban ás a barcsi múzeumban. A Ta­nácsköztársaság eseményei után búvárkodva a barcsi vöröskatonákkal kapcsolat­ban találtam egy értékes dokumentumot. Feledésbe merült nevekkel, sorsokkal találkoztam a megsárgult lapokon. Káplár Norbert mág nem döntött, hogy a versmondás vagy a történelem, a politi­ka lesz-e az élete célja. Sze­reti a verseket, a kortárs magyar költőket, de legin­kább Arany Jánoshoz von­zódik. Szeptemberben alap­fokú nyelvvizsgát tesz né­metből, s a JATE történe. lem—földrajz szakára szeret­ne bejutni. Hogy miképpen dönt, ha sikerül a Ki mit tud? döntőjén eredménvt el­érnie, arra gondolni sem mer. Hiszen a színészi pá­lya ugyancsak csábító .,. Mihály Anikó második osztályos, tizenhat éves és sok hobbija van. Szeret utazni, zenét hallgatni — főleg ha a Bon Jovi együt­tes játszik —, és közben kö- töget. Hosszú haja csupa csi­ga. a kedves mosoly mindig olt bujkál arcán, s nehéz szóra bírni. Mégis azt mond­ja. hogy a német nyelv ta­nulása során leginkább a beszédgyakorlatokat kedve­li. Az országos német nyelvi verseny döntőjén Balaton- füreden a 18. helyre sikerült feltornásznia magát. — Hetedik osztályban fa­kultatív keretek között kezd­tem németül tanulni Unger Manfrédné tanárnőnél. A gimnázium első évében an­golra jártam, csak második­ban tértem vissza a német­hez. A családunkban senki sem beszél németül. Sike­rült. már többször is kijut­nom az NDK-ba ... — Milyen lehetőségeid vol­tak arra. hogy felkészülj a versenyre? — Az iskolában tankönyv­ből tanultam, s van egy jól felszerelt nyelvi laborató­riumunk is. Ez sokat segí­tett, a beszéd gyakorlásában. Otthon a Themen II. köte téből tanultam. Unger Manf- réd tanár úr készített föl a versenyre. A barátnőm az NDK-ból küldött egy köny­vet: Szöktetés Manhattan­ból, ez a címe. A Bravo cí­mű ifjúsági lappal együtt ezeket böngészgetem. Anikó, mint mondja, na­ponta egy órát gyakorolja a német nyelvet, de úgy terve­zi, hogy nyáron munkát vál­lal a Balatonon és közben folytatja az angol nyelv ta­nulását is. A negyedik év végére' szeretné letenni a középfokú nyelvvizsgát, az­tán külkereskedőnek vágj' tolmácsnak jelentkezik. Ad­dig is készül a nyárra: az egyhónapos NDK-beli és a hathetes NSZK-útra. Várnai Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom