Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-04 / 133. szám

Somogyi Néplap

1988., június 4., szombat

8

IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS- V I M "f" '■ s'y' 1 '■ • | ij&gfgggfö ' $ - § f <■ üsp üli ' "•í— Tisztelettel és szeretettel köszöntőm az osztályomban tanító kollégákat — szólal meg a katedrán Kovács Ferencné, az I. A osztályfőnöke. — Mindenekelőtt __ szeretném megköszönni azt az áldozatos munkát, mellyel igyekeztek felzárkóztatni az általános iskolából hiányos tudással érkező tanulókat. Sajnos elég sok van belőlük. És ami ennél is rosz- szabb, az én osztályomba került a legtöbb válási árva, szedett-vedett gyerek.

— Miért nem mondtad az igazgatónak, hogy nem vagy szemétkosár? — kérdezi Oláh Józsefné egy halom helyesírási dolgozat fölött.

— Én bizony a helyedben kiverném a balhét.

A biológus, aki minden percet kihasznál, hogy pulóvert, sálat kössön a férjének, megjegyzi:

— Ugyan! Kár cirkuszol- ni. Minden osztály tels van hátrányos helyzetű gyerekekkel.

— Ráadásul gyenge képességűek, passzívak, lusták

— helyesel az orosz szakos Bodnár Böbe is. — Nem érdekli őket semmi más, csakhogy mielőbb szétrakhassák a lábukat.

Kovácsné biccent:

— Évről évre több probléma van a lányainkkal. Ezeknek a problémáknak jó része a zavaros családi háttérre vezethető vissza. Ezért a mai értekezletet a tanulók szociális helyzetének feltárására szeretném fordítani. Engedjétek meg, kedves kollégák, hogy röviden ismertessem a családlátogatások során szerzett tapasztalataimat. ADONYI

ARTEMISZ-----veszi fel a

n

oteszát. — Normális családban él. A lakásuk is normális. A tanulónak önálló ágya, könyvespolca van. De

— magunk közt szólva — igen nagy volt a rendetlenség. Pormacskát is láttam itt-ott.

— Jóságos isten — gondolja dr. Zsadányi Éva, a bronzvörös történelemtanár —, nálam is találnál egyet- kettőt. Dehát tegnap is könyvtárban ültem késő délutánig, utána pedig a Bandi várt.

Kovácsné tovább olvas:

— BABJAK ZSANETT. Panel-lakás. Panel-bútorok. Minden olcsó és közönséges. Az anyuka is. Piros haj. Piros köröm. Óriási fülbevalók.

— Akkor nem vagyok meglepve, hogy Zsanett úgy néz ki, ahogy kinéz — vág bele Oláhné. — Egyszer észrevettem, hogy ki van lakkozva a körme. Édes fiam, mondtam neki, te összetéveszted az iskolát a vörös- lámpás házzal. Elő az acetont, és gyorsan lemostam. Nálam mindig van aceton, nem érdekel, ha bányarémnek tartanak a lányok. Nekem nem a népszerűség a fontos. Nekem az fontos, hogy neveljek.

— Igazad van — mondja Kovácsné. — Csak sajnos nem minden tanár godolko- dik így. Va, aki minden disznóság fölött szemet, húny, mert jó fejnek akar látszani.

Oláhné élénken bólogat:

— És ennek az a következménye, hogy a gyerekek vérszemet kapnak, kapnak. Hallhattátok, mi volt a diákparlamenten. „Ne kelljen egyenköpenyben járni. Legye az iskolában kozmetikus!" Kérdem tőletek, mertünk volna mi ilyesmit követelni annak idején? Mertünk volna mi olyan maskarában járni, mint ezek? Vagy festeni a szemünket?

Zsadányi Éva hátrafordul:

— Mondtad, hogy 1956- ban érettségiztél, Manyi. Akkor a szemfestés még nem volt divat nálunk. És nem volt rockzene, nem voltak excentrikus popsztárok. Ha akartál, se nézhettél volna szexet a moziban. Az újságosbódék nem voltak tele félpornó képekkel, az utcasarkon nem árultak színes albumot a szeretkezés művészetéről, és így tovább, estig sorolhatnám Miért várad, hogy az a 180 fokos fordulat, ami azóta végbement épp az iskolában ne érződnék, a legfogékonyabb korosztályok között? Hogy matrózruhás, ártatlan szüzek üljenek a pad- ban?

— És te örülsz annak, hogy nem azok ülnek?

— Örülök vagy nem: ez a generáció más, mint a miénk. És mi is mások lennénk a mai körülmények között. Ezért nem szabad örökké magunkhoz hason- lítgatnunk őket. A „más” egyébként sem jelenti azt, hogy‘„rosszabb”, bár a kortárs nemzedék mindig „rút szibarita váz”-nak tűnik az elődökhöz képest. Magyartanár vagy, neked magyarázzam? Neked hozzak példákat arra, hogy minden erkölcsi eszme egy másik ellenében győzedelmeskedik, és ennek a másiknak a képviselői — akik szintén meg vannak győződve saját igazukról — nem láthatják

nagynak az ellenfelüket. Ezért szentek, hősök, zsenik mindig csak a történelemben vannak. Minden kor úgy érzi, „romlásnak indult".

— Lenyűgöző az eszme- futtatásod. Nincs semmi baj. Az értékek devalválódása csupáncsak látszat. A házasság intézménye szilárdabb, mint valaha.

— Hosszú ideig tartott, míg az emberiség kiharcolta a szabad párválasztás jogát, Amíg erkölcsi törvény- nyé lett, hogy csak az a házasság tiszta, amelyik szerelemből köttetett. Számunkra ez ma már evidens, de akkor bizony sokan féltették tőle a társadalmat, a családot. Hiszen érezték.

hogy ebben a tételben az a további tétel is benne fogr laltatik, hogy csak az a házasság erkölcsös, amelyikben a szerelem megmaradt. Márpedig az, hogy meddig marad meg egyénenként, változó, és akaratunktól független dolog.

— Oláhné kacag:

— Ismerős szöveg. Pár évvel ezelőtt Oláh is előállt vele. Szerelmes a gépírónőjébe. Nem tehet róla, akaratától független dolog. Mondtam neki, az ember azért ember, és nem állat, hogy győzzön az ösztönei fölött. Ö nem akar győzni. Elválik tőlem, és elveszi azt a nőt. Ha megteszed, kidobom a fiad az ablakon, és én is utánaugrom. Ez hatott. Tudtam, a fiáért nagyon odavan. Inkább a kurvával fog szakítani. Ha minden asszony ezt csinálná, minden asszony a sarkára állna, nem volna ennyi zátonyra futott élet.

Kovácsné fülében idegesen remegnek a piros kövű, pici arany függők:

— Elkalandoztunk a tárgytól. Ha beleveszünk ilyen vitákba, estig sem leszünk kész. Pedig énrám délután még igényt tart a férjem.

Zsodár Böbe gúnyosan elhúzza cakkosra festett, lila száját. Kovácsné pedig folytatja :

— DANIEL KATI. Komolyan oda kell figyelni rá. Az anyjának élettársa van.

— Jé! — kiált a biológus meglepetten. — Nem is látszik meg a kislányon. — De azért leteszi a kötést. Tollat vesz elő, és a zsebkönyvébe hatalmas V-betűt

BÖRCSÖK MÁRIA

Értekezlet

Győri László

BALLADA

Elvágott a kasza, kiserkent a vér.

Ne vígy, apám, haza, nem kell a lapulevél.

Somogyi képzőművészek kiállítása difidében

Május 29-én kiállítás nyílt a glindei kultúrcentrumban somogyi és zalai képzőművészek alkotásaiból. Képeinken: Bors István: Család (II.) (balról), Honthy Márta: Holdünnep (jobbra), Weeber Klára: Bábu (középen)

Nem kell az útifű,.

hadd folyjon a vér; édes a keserű, gyógyít a kaszaél..

Ne. fogd be. a lovat, apám, (+z istenért,, a szőre- pirosabb,

mint énrajtam a vér.

Ne ágyazd a kocsit, apám, az istenért, hadd legyek egy kicsit az aranyadi rét.

Nem a füvet vágtad, nem azt kaszáltad el, életemet vágtad, azt kaszáltad el.

Gobbi Hilda 75 éves

Gobbi Hilda a Csirkefej öregasszony szerepében

ír Dániel neve mellé: veszélyeztetett.

— Ne tegyétek el az írószerszámot. Dénes Tünde is problémás eset. Csonkacsaládban él. Az anyja lány- anva. Az erkölcsi fejlődés következtében, aminek Éva titulálta, ez most nagy divat. Akinek nem sikerül

férjet fogni, más férjével

csináltat gyereket.

Böbe felcsattan:

— Honnan tudod, hogy Tünde anyjának nem sikerült férjet fogni? Lehet, hogy eszébe se volt. Nem mindenkinek vágyálma a házasság. Nem mindenki óh'ajt egy férfi függvényeként élni.

Kovácsné ránéz. De csak ennyit mond: — Dénes Tündével tehát többet kell foglalkoznunk.

A testnevelő, aki eddig végtelenre állított pupillával meredt a semmibe, megrázza kulcscsomóját:

— Mi az, hogy többet kell foglalkozni? Mit értesz ezalatt? Huszonhét órám van egy héten tizennyolc helyet. Ezenkívül kondicionáló tornát, kosáredzést, anyámkín- ját tartok mások kölykei- nek, mialatt az enyémek kulccsal a nyakukban mászkálnak az utcán. Velük ki foglalkozik? Mi a fészkes fenét akartok még tőlem?

— Kértem már, kollégák, hogy hagyjuk a meddő vitákat. Az idő mindnyájunknak drága. Mindjárt kicsöngetnek, és rohannom kell haza, mert jön a férjem, és még fogalmam sincs, hogy mit főzzek neki.

— Ne törd a fejed rajta! — legyint Böbe. — Ha otthagyott a francba, minek zabáltatod.

A biológus megcseréli a kötőtűit:

— Ügy látszik, én nem vagyok kellően emancipálva. Csak egy hétre utazott el a férjem, de nem tudok mit kezdeni magammal egyedül.

— Én tudok. Nekem nem hiányizk egy férfi a lakásból — jelenti ki Böbe. — Ha hiányozna, férjhez mennék. Múltkor is fűzött egy jóképű taxisofőr. De nekem elég, ha felugrik néha éjszakánként. Nem óhajtom mosni a gatyáit.

— Meg aztán említetted,

hogy nős, és három lánya van.

— A te férjed talán nem volt nős, mikor megismerted?

A biológus szeme könny- belábad.

— Dénes Tündénél tartottunk. Ki van még hátrányos helyzetben? — kérdi ijedten Zsadányi Éva, de senki nem figyel rá.

Valami zárlattól —mintha fojtogatnák, s tört gége- porcot hörög fel valaki — ugatni kezd a csengő.

Amíg élek, nem felejtem el azt az öt évvel ezelőtti meghatóan szép esét. Egyszeri és nagyszerű előadás született akkor a Katona József Színházban, megrendítő és megismételhetetlep. 1983. június 6-a volt, Gobbi Hilda hetvenedik születésnapja, s az ő jutalomjátéka egyben; különleges jutalomjáték, amikor nem az ünnepelt színész játszott, hanem neki játszottak jutalmul, elismerésképpen és hálából a többiek.

Csaknem ötvenen léptek színre abban a műsorban, verssel, dallal, színészéletük anekdotáival, nézem az akkori névsort, fájdalom, az eltelt öt év alatt sokan örökre távoztak e fellépők közül. Köztük Alfonzó is, aki, talán a legbölcsebbet mondta akkor: „Az ember sem a születéséről, sem a haláláról nem tehet. A kettő közé eső részt pedig úgy kell eltölteni, ahogy te csináltad, Hilda!”

Hogyan telt, telik ma is e „kettő közé eső” élet? Kevés, ha azt mondom, hogy elsősorban munkával.

A munka mellett azonban a sokszor emberfeletti feladatvállalás és végrehajtás legalább olyan jelentős mértékben töltötte ki az életét, mint a művészet. Három olyan alkotás fűződik első-, sorban az ő nevéhez, hogy közülük egy is elegendő lenne bárkinek, életre szólóan.

Az első a Horváth Árpád Kollégium. Akkor már túl voltuk a felszab'adulás utáni első heteken és hónapokon, amikor nemcsak a szellemi és lelki, de a fizikai újjáépítés volt a fő feladat, és Gobbi persze ebben is — téglahordásban, malterozásban, romeltakarításban, a bombáktól megsérült Nemzeti Színház fizikai újjáépítésében — kivette a részét,

a részénél többet, két-három embernek valót. Közvetlenül ezután következhetett az újjáépítés teljesen újszerű része: egy új, azelőtt esélytelen, tehetségére végre ráébredő és annak kibontakozásához lehetőséget kapó fiatalság felnevelése. Gobbi megalapította, megszervezte, működőképessé tette a szegénysorsú fiatal színészpalánták otthonát, a Horváth Ádám Kollégiumot.

A fiatalok után az öregek, az elesettek, a gyámoltala- pok, az életből kifelé tartók következtek: a második

nagy Gobbi-tett a Jászai Mariról meg az Ódry Árpádról elnevezett Színészotthonok támogatása, a hajdani Rómeók és Júliák, Hamletiek és Othellók, békés öregségének biztosítása.

Majd a harmadik: a fiatalok és az öregek sorsának eligazítása után a már nem élőké, úgyis mondhatjuk: a halhatatlanoké. Múlékony ez a pálya, a színészé, még akkor is, ha modern korunkban már sok segítséget kínál a fejlődő technika, a film, a televízió, a videó, megőrzött és megőrizhető hangszalagok, filmtekercsek, kazetták. Mégis múlékony: a színházi élmény személyes varázslata egyszeri. Ezt megőrizni persze egy múzeum sem képes, ezt csak az emlékezet őrzi, amíg az emlékező él. És mégis kell egy múzeum, amely számot ad legalább a felejthetetlenek feledhetetlen művészetének nagy pillanatairól. Ebben a szellemben jött létre Gobbi Hilda harmadik nagy alkotása, a Bajor Gizi Színészmúzeum.

Harminc éve játssza a Rádió Szabó családjának ösz- szetartó erejét, fő figuráját, Szabó Margit nénit. Ha csak egyetlen héten véletlenül kimarad a műsorfolyamból, már tömegével érkeznek a rádióhoz a levelek, telefonok, felháborodást és aggodalmat egyaránt hangoztatva: hogyhogy? mi van Szabó nénivel? öt egyetlen folytatásból sem lehet kihagyni, ha beteg volt — ami sajnos az utóbbi időben sűrűn megesett —, kórházi ágyához vitték a mikrofont, de néhány percnek legalább, amelyben Szabó néni szerepel, az a heti epizódban is benne kellett lennie.

Aase anyó a Peer Gynt- ből (23 évesen alakította), és Mirigy a Csongor és Tündéből, Gorkij Anyája és Vássza Zseleznova, a Csirkefej öregasszonya, és Agatha Christie Miss Marple-ja, Szent Johanna és Nyilas Misi, Karnvóné és a 106 éves asszony — kár tovább sorolni, oldalakat tenne ki, ha ideírnám Gobbi Hilda valamennyi eddig megformált szerepét.

Szerepeiben és a magánéletében egyaránt, az őszinteség és a tisztaság pecsétje adja meg Gobbi Hilda hitelét. Nemcsak színészként nagy, de emberként is. Mint színész azért, mert mindig más tud lenni, és mindig mély és igaz. Mint ember azért, mert mindig egyforma: az emberség és az emberiség elkötelezettje, tiszta jellem. Barabás Tamás