Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-04 / 133. szám
1988. június 3., péntek Somogyi Néplap s , < »'■ w. . ■ v liiiíii: IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS ÜNNEPI KÖNYVHÉT V» . ' 'ív* -.s IHMIHI Magyar irodalmak határon innen és túl 1000 szó képekben L i fm n/k i>i y < tHány magyar irodalom van? A/, utóbbi két évtizedben egyre jobban teret nyert a magyarországi irodalmi köztudatban az a fölismerés, hogy a magyar nyelv irodalma tágabb fogalom, mint az országé, hogy a magyar irodalom meghatározásakor számolni kell mindazoknak a magyar népcsoportoknak az irodalmával, amelyek a szomszédos országokban élnek, és nem hagyható figyelmen kívül a nyugateurópai és tengerentúli magyar szórványok irodalmi termése sem. A XX. század végén tudatában kell lenni annak a ténynek, hogy a magyar irodalmat 1918 óta politikaföldrajzi határok tagolják. A magyarság mit etnikai-kulturális alakzat, a magyar anyanyelvűek közössége, jelentős részben nemzeti kisebbségként él a kárpát-medencei országokban, részben pedig szétszórva szinte a világ minden táján; a magyar anyanvel- vűeknek csak mintegy kétharmada mondhatja hazájának Magyarországot. Az európai történelemben nem számít különlegességnek, hogy azonos nyelvet beszélők különböző politikai keretekben élnek. A múlt században például nem létezett lengyel állam, mégis volt nemzeti irodalom; a felvilágosodás és a romantika szerb vagy román nemzeti irodalmát több ország íróinak kellett megteremtenie. Szeli István újvidéki irodalomtörténész meghatározása szolgálhat kiindulópontul: „Mint ahogy a nemzeti magyarságot is a magyarok összessége teszi, a magyar irodalom fogalma sem csupán a magyarországival azonos, még akkor sem, ha tartalmi-gondolati, ízlés- és stílusbeli vagy formai eltérései kézzelfoghatóak is.” (1979.) A hazai közvéleményben túl erősen meggyökerezett az államnemzeti fölfogás, amelynek az az elképzelés az alapja, hogy nemzet és állam egyforma kiterjedésű. Ez a megközelítés nem alkalmas Közép-Európa bonyolult etnikai viszonyainak megértésére. E fölfogásnak volt a következménye, hogy Magyarországon hosszú időn keresztül kirekesztették a magyar irodalom fogalmából a határon túli magyar irodalmat. Ezek az irodalmak kimaradtak az irodalomtörténeti áttekintésekből, az antológiákból, az iskolai tananyagból; a külföldi magyar írókról és müveikről alig vett tudomást a hazai tömeghírközlés. A hétévtizedes külön fejlődés, a magyar nemzetiségek saját történelme. természetesen hatással volt a körükben létrejövő irodalmakra is. Érthető ezért, hogy a magyar államiság keretén kívül fejlődő irodalmak bizonyos autonómiára tettek szert, megszervezték ’ saját intézményeiket (folyóiratok, könyvkiadók stb.), hozzáláttak sajátos hagyományaik föltárásához. Indokolt tehát Romániában, Csehszlovákiában és Jugoszláviában, az 1945-ös időszakot követően pedig a Szovjetunióban is nemzetiségi magyar irodalomról beszélni. Szoros szálak fűzik a nemzetiségek irodalmát ahhoz az ország- hoz-államhoz, amelynek területén létezik. Épp így vitathatatlan a közös nyelv, a kulturális és történelmi hagyományok jelentősége. És arra is érdemes tekintettel lenni, hogy a nemzetiségek nemegyszer az autonómia igényét hangsúlyozzák, annak a mindenképpen jogos Az ünnepi könyvhét újdonságai között az idén is találunk megyei kiadványt, mégpedig az ötvenéves Kerék Imrét köszöntő Epigram- mák-gyűjteményt, melyet a megyei könyvtár gondos kiadásában ad közre a versszeretőknek. Nemcsak az vált hagyománnyá az ünnepi könyvhét idején, hogy kiadói tevékenységével is népszerűsíti az irodalmat a megyei könyvtár, hanem rendjére figyelmeztet azokra a somogyi és az innen elszármazott költőkre, akik nemcsak az évforduló ürügyén, de munkáságuk által is érdemesek arra, hogy kísérjék figyelemmel életüket, pályájukat. Kerék Imre epigrammákat válogatott a megyei könyvtár által gondozott íü- zetecskébe. A görög klasszikusok kedvelt, többnyire disztichonban írt rövid, csattanós költeményformáját meglehetősen szabadon alkalmazza a tartalmi követelményeknek téve inkább eleget. Nem sértő az ünnepi könyvhétre nézve sem, hogy Kerék Imre epigrammái közül elsőként azok között tallózunk, amelyek éppen az irodalomról szólnak. A Remekműről így ír: Mennyi tüzes szépség, lobogó láng csap ki e versből szétárasztva hevét! ' Persze, ha tüzbe tevéd. , A Vershez, mint több másikhoz, Soltra E. Tamás készített kísérő rajzokat. A sértő megfogalmazás sem bántó az epigrammák- * ban, ismerjen magára, aki úgy érzi, telibe találták.” Egy ismert emberről így ír a költő: Folyvást büszkén hajtogatod, hogy mennyire ismert vagy. De közismert lény Kisfalun az ökör is. Később különféle magatartásformákat pellengére/ ki Kerék. A Pletykafészek két sora íme: Azt hittem, hogy az orroddal szaglászol utánam, s lám, nem az orrod- két kajla füled szimatol. A Vidám somogyi Pantheon ciklust különös élvezettel olvastam. Mindenkire rá lehet ismerni a versből,. nemcsak a név kezdőbetűiből amiből a címek születtek. A nemrégiben elhunyt Bencze Józsefnek szánta az emlékező sorokat Kerék Imre: Született a kies Boronkán, Pesti csellókban ült, borongván hajdani zsellér-ősein, sóhajt búsan: se nő, se rím! Ki ne fedezné föl Papp Árpád arcélét a vers hallatán? Görög — s Magyárhon metszéspontján ül P. Á. — szúrja tomporát, s morgolódik, míg újraírja az Iliászt s Odysszeiát. H. B. törekvésnek, a jegyében, hogy önmagukat akarják képviselni minden külső és többségi gyámkodástól mentesen. Érthető, hogy a nemzetiségi irodalmak képviselői némi bizalmatlansággal tekintettek olyan meghatározási kísérletekre, amelyek a határoniúli magyar irodalmakat valaminő függelékként vették számba, a budapesti (magyarországi) központ alárendelt részeként. Három esztendeje Pomo- gáts Béla így foglalta ösz- sze a magyar nyelv irodalmának fogalmi tagolását: „Ha a magyar irodalomról beszélünk . .. legalább négy fogalommal kell számolnunk. Van a magyarországi magyar irodalom, a magyar nemzeti irödalom, mint az egyik fogalom. Szerepel szótárunkban a nemzetiségi magyar irodalomnak a fogalma, tehát a romániai, a csehszlovákiai, a ‘jugoszláviai és újabban a kárpát- ukrajnai magyar irodalom, és egy harmadik fogalom, a diaszpórának, a szétszóródásban levő magyar csoportoknak az irodalma, amelyet az elmúlt fél évtizedben kezdett el integrálni a magyarországi szellemi élet. (.. .) Ezt a három fogalmat szokás egybefogni újabban az úgynevezett egyetemes magyar irodalomnak a fogalmával.” Az egymással kapcsolatban lévő magyar irodalmak viszonylagos önállósággal bírnak, külön-külön irodalmi életük van, kulturális és irodalmi intézmények kielégítő vagy hiányos hálózatával. Az egyetemes magyar irodalom több központú, jelentős centrumai vannak Magyarországon kívül. Ha irodalmunk térképét akar- nók elkészíteni, akkor nem maradhat le róla többek között: Pozsony, ahol magyar kiadó működik, és magyar irodalmi lap lát napvilágot; a kárpát-ukrajnai Ungvár, a jugoszláviai Újvidék (könyvkiadó, folyóiratok) és Szabadka; Erdélyből Kolozsvár, Marosvásárhely, sőt Temesvár és Sepsiszenl- gvörgy sem, továbbá Románia fővárosa, Bukarest, ahol a nemzetiségi kiadó, a Kri- térion működik; a nyugateurópai nagyvárosok közül jelezni kellene e .térképen Párizst, Münchent, Bécset, Rómát és Londont is. Kiss Gy. Csaba Galgóczi Erzsébet A törvény szövedéke ^ 'X, % x \ Galgóczi Erzsébet első riportja 1953-ban jelent meg, Gyomirtás címmel. Vangyia, a falusi tanácselnök hatalmaskodása gúzsba köti a parasztokat. Csupán az újságírónő vádol, a rettegettek félnek megszólalni. Galgó- czinak nem ez a riportja a legismertebb, de kifejezi írói szándékát : a gyom nem nyomhatja el a termést ígérő kalászt. emsmu aa-nitKH Leginkább az angolul és oroszul tanuló gyerekek, valamint szüleik és tanáraik körében számíthat nagy sikerre Armelle Le Bigot- Macaux—Malcolm Scott— Fazekas István 1000 szó képekben című .könyve. A Catharine Nouvelle által gazdagon illusztrált lapok forgatása közben a gyerekek hétköznapjaink szavait szinte észrevétlenül sajátítják el angolul és oroszul. Huszonhat élethelyzet foglalkozik az állatok, a növények, a jármüvek, az otthon és a kórház világával. A színes képek és az ide- den nyelvű szövegek tanulmányozásához már a könyv elején segítőtársakat kapunk. Űt jó barát és egy Sam nevű fóka ' kísér bennünket az utolsó oldalig. Az álmodozó Drothyval, a mohó Gertrude-dal, a mindig rossz Rogerrel és az ikrekkel: Timmel és Tinával tanulhatjuk meg két nyelven a testrészeket, az ételek, italok, a hangszerek nevét, a tárgyak, formák, színek és számok kifejezéseit. Velük mehetünk el vendégségbe és cirkuszba, velük együtt díszíthetjük fél a karácsonyfát. A mindössze 70 oldalas könyv valóságos nyelvi lexikon a nebulók számára. Az ötletes rajzok, valamint az 1000 szó olyan ismeretekkel vértezheti föl e két világnyelv iránt érdeklődő tanulókat, amelyeknek nagy hasznát vehetik egy-egy tanórán vagy szakköri foglalkozáson. A kötet végén könnyítésül — magyar nyelvű bevezető szövege állnak, és egy olyan szószedet is helyet kapott, amely a pókhálótól, a gumimatractól kezdve a búvárszemüvegen és a bermu- danadrágon át a kocsiajtóig három nyelven témák szerint szedi csokorba szavainkat. Ha gyermekeink kezébe adjuk e könyvet, a benne levő szórengeteget könnyedén elsajátíthatják. Az innen szerzett tudás a továbbfejlődés, a- nyelvi önképzés biztos alapja lehet. Lőrincz Sándor Az ünnepi könyvhétre jelent meg Galgóczi Erzsébet eletműsorozatának első kötete, amely vihart kavaró riportjait tartalmazza. Csak az ismertebbekre emlékeztetem az olvasót: benne találjuk a Nádtetős szocializmus című írást és a Kegyetlen sugarakat is. Három évtized írói munkásságát ölelik föl a kötetben szereplő riportok, szociográfiák. Ma is úgy érezzük, hogy nemcsak akkor voltak fontosak — igaz, jó néhányuk a megírása után később jelenhetett meg .— ; arról a történelmi útról szólnak, amely a falu arculatát megváltoztatta. Galgócziban a tanítói hivatástudat éppúgy munkál, mint az írói, és szerencsés találkozás segítette szándékának beteljesülését, amikor a népi írókkal találkozott. Erdei Ferencet nemcsak mesterének vallhatta, barátságával és szigorú ítéleteivel segítette is pályáján. És az sem múlt el nyom nélkül, hogy a háború éveiben egy Frissebb kép a flamand festőről 4$ « Äff 1 KELÉNYI GYÖRGY RUBENS MEDICI- GA L ÉR IÁ], A Medici-galéria festményei több mint. húsz év francia történelmét idézik föl. A főszereplő: Medici Mária, aki Firenze polgáraként született, és jegygyűrűcseréjére megkeresztelé- sének színhelyén — a szokások szerint —r került sor, a vőlegény távollétében. Medici Mária IV. Henrik francia király feleségeként vonult be a történelembe. A Huszonnégy képből álló sorozat megfestésére flamand festőt kértek föl, Peter Paul Rubenst. Párizsban a Rue de Seine és a Rue de Vaugirard sarkán emelkedik a szenátus épülete, az egykori Luxem- burg-palota. Medici Mária építtette, hogy udvartartásának méltó környezetet teremtsen. Itt találjuk a barokk kor egyik legjellegzetesebb alkotását, azt a képsort, amely megeleveníti Medici Mária életét. Több jelentős változás, tervmódosítás után nyerte el végső formáját a huszonnégy képből álló sorozat — a palota ékessége. Rubens barokk ízléssel festette meg a francia történelemből is sokat mondó képeket, ám — művészetének újrafelíedezői szerint — a patetikus, dinamikus hangvétel mellett realista, sőt klasszicizáló vonások is jellemzik. Azt is tudnunk kell, hogy az ecset ugyan Rubens kezében volt, de a képek kialakításában a végső szó a királynőé volt. A képsorozat első négy tagja a szülőket eleveníti meg, az ötödik ábrázolja csak Medici Mária születését. A korról ‘ is sokat mond ez a kép. A festmény előterében Minerva, a tudományok és a művészetek pártfogója tanítja írni az ifjú lányt. A magasból Mercurius száll le, s az ékesszólás isteneként pártfogolja Máriát. Megjelenik Apolló -is, aki költészetre, zenére tanítja, hogy gondoskodjon harmonikus neveléséről. A képsor a későbbiekben arról szól, miként ismerkedett meg Medici Mária IV. Henrikkel, folytatódik Franciaországba való érkezésének történetével, uralkodásával, megkoronázásával, ám hamarosan át kellett adnia a kormányzást fiának, XIII. Lajosnak. A kép nem a drámai eseményt fejezi ki: békés hatalomátvétellé minősíti a változást. A befejező képsor a kibékülést örökíti meg, a huszonnegyedik festmény az anya beteljesült örömét és királyfia dicsőségét példázza. Kelényi György könyve, amely a Képzőművészeti Kiadó gondozásában jelent meg, a képciklus bemutatásán túl • a Rubens-kutatás legújabb eredményeit is ösz- szegezi. Mondhatnánk úgy is: frissebb képet fest a neves flamand festőről. H. B. menekült az_ ételért Ady Endre összes verseit adta a gyereklánynak; fölfedezte a magyar költészet géniuszát, költészetének üzenetét. Érdemes elolvasni bevezetőnek szánt vallomását is. A törvény szövedéke első lapjain. Vall magáról és az irodalomról, a közéletiség- röl, a szociográfia több évtizedes, kacskaringós útjáról is. A riporterből író lett. A valóság, a magyar falu volt a legfontosabb tanítómestere. — A széppróza egy kicsit mindig elszakad a kortól — írja, viszont a szociográfia számadás lehet a jelenről. Bata Lászlóval érthetünk egyet, aki azt írja: — A szociográfia érdeke nem az irodalomé, nem is a szociográfiáé, hanem a társadalomé. A szociográfia feladatát eképp összegzi az író: „Közelképet adjon az átalakuló társadalomról, egy igazabb és egészségesebb társadalmi önismeret érdekében.” Galgóczit mindig is a valóság érdekelte. Születésénél fogva — mivel a falut ismerte a legjobban — a paraszti - társadalomban végbement változások foglalkoztatták. Ám írói szándéka is nyilvánvalóvá vált, miután túl volt a szárnypróbálgatásokon. — Sohasem a novelláim helyett írtam riportot — vallja. — Mindig egy-egy konkrét esetben próbáltam segíteni. Az irodalom nem irányul közvetlenül a gyakorlatra. Annak a problémáiból nő ki, és végsősoron oda is hat vissza, de nem direkt módon. Galgóczit — novellái, riportjai ismeretében — a magyar falu iránt érzett felelősség fűtötte, de olyan író, aki az egész országban megtalálta feladatát. Első életmükötete erről ad számot az olvasónak. Élményt és hitet ad — hogy csak így érdemes, vállalva a küldetés nehézségeit, a gyomirtással együtt járó fölemelő érzést. Horányi Barna
