Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-23 / 149. szám
4 Somogyi Néplap 1988. június 23., csütörtök T ermelőszövetkezeti önállóság, ellenőrökkel Kevesebb kimutatás kellene Mindenki adatokat kér, sokszor fölöslegesen Az elnök elkeseredetten csapott öklével a levegőbe: — Ez nem lehet igaz — sziszegte —, ez egyszerűen elképesztő! A tsz vezetőjét körű Iái ló műszaki emberek tanácstalanul bámultak ki az ablakon. Az úton már csak a porfelhő látszott, a kocsi, amely a hatóság ellenőreit vitte, már egy másik tsz felé robogott. — Ezek szerint úgy, ahogy van, bontsuk le az egészet? — sistergett az elnök,'széttárva karjait. A mozdulat irányában, körben a régi szociális épület ú; toldalékrészének falai látszottak ... Kétségtelen, miattuk gyűlt meg a tsz baja a hatósággal. Mert hogy gyári faelemeket vettek, leértékelve, olcsón a Tüzép-telepen, amiből aztán otthon új étkezdét csináltak. S most az egészet megkérdőjelezte az átvevő bizottság. — De miért nálunk; miért nem a gyártónál és a forgalmazónál? — fújt nagyot a főmérnök, aki tudta már, hogy nehéz időnek néz elébe maga is, írhatja majd sorra a följegyzéseket. Mert jó lenne, ha mégis megmaradhatna az új étkezőrész, akkor is, ha történetesen faelemekből vannak a falai. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakán, a törvény- és törvénymódosítási javaslatok vitájában több képviselő is szólt a hazai vállalat- és szövetkezet-ellenőrzési gyaA siófoki Aranypart kemping mellett, a parton, ideális környezetben épült föl a Siotour új üdülőtelepe, illetve annak egy része: 14 ikerház, amely 28 lakosztályt, illetve 112 ágyat foglal magába. Dr. Fodor János igazgató miután az ünnepi nyitáson megjelent vendégeket — köztük Tóth Jánost, a megyei pártbizottság titkárát, dr. Győri Józsefet, a megyei tanács elnökhelyettesét, Balassa Bélát, a siófoki pártbizottság első titkárát — köszöntötte, emlékeztetett rá, hogy az országban az első, az itt láthatóhoz hasonló üdülőfalut ugyancsak a Siotour létesítette Szemesen, a Balaton közvetlen szomszédságában. Tóth János, a megyei párt- bizottság titkára — mielőtt korlatról. Ám ezúttal nemcsak a vele kapcsolatos bürokráciáról — amely hazai földünkön, úgy látszik, túlságosan is mély gyökereket eresztett —, hanem magukról a vizsgálatok alapját adó normatívákról. Arról, hogy jóllehet nincs bennük semmi kivetnivaló s nagyon is üdvözlendő követelményeket támasztanak, csak hát az egyes rendelkezések megfogalmazói olykor mintha teljesen eltávolodtak volna a mai itthoni gyakorlattól. Mert nem elég, ha valami használható és szép, előírják azt is, hogy csak ezt vagy azt az anyagot használhatják. Az előírthoz azonban nem lehet hozzájutni, tartós hiánycikk. Netán egy éven belül harmadszor emelték az árakat, s emiatt elérhetetlen a felhasználóknak, akiknek jószándékához nem férhet kétség, folytatni szeretnék beruházásaikat, felhasználva hozzá mindazt, ami kapható, viszonylag olcsó és a célnak — szerintük — tökéletesen megfelelő. Végtére is olyan termékekről van szó, amelyeket a gyártónál vagy a forgalmazónál — lehet, mindkét helyen — egyszer már ellenőriztek. S ilyenformán a felhasználó okkal-joggal bízhatna is a megvásároltakban, s abban, hogy azok használhatóságát, a szabvány előírásait nem a lánc végén, a vásárlónál találják majd nem megfelelőnek. Vagy ha csak egyszerűen túlzott szigorról átadta a nyaralóközönségnek az új faházakat — rövid beszédben méltatta a Siotour tevékenységét, szerepét a megye és az ország idegen- forgalmában. Hangsúlyozta, hogy a különböző nehézségek közepette jó érzés egy olyan beruházás megvalósulását „nyugtázni”, amely a pihenést, a testi, szellemi regenerálódást szolgálja. Emlékeztette az egybegyűlteket, hogy a múlt hét végén adta át a megyei idegeriforgalmi hivatal a 250 ember befogadására alkalmas Deseda kempinget is, Lengyeltótiban pedig a főszezon kezdetétől ugyancsak egy új, 700 nyaraló befogadására alkalmas táborhely, a Kék Tó várja a nyaralókat. Az Aranypart üdülőtelep van szó, hát ezt végképpen nem tartják indokoltnak manapság a vállalati, szövetkezeti körökben. Ott ugyanis a fejlesztésekhez kapott nagyobb önállóságot szeretnék úgy értelmezni, hogy az kiterjedjen a műszaki döntésekre is. Kiváltképpen akkor — és csakis akkor! —, ha azok nem ellenkeznek a szakma alapvető követelményeivel, a józan megfontolásokkal, az egyébként valóban mindenkor kötelező igényességgel. A parlamenti vitában az ellenőrzés mai gyakorlata talán azért is vetődött föl szokatlanul élesen, mert a termelőszövetkezeti törvény már valóban nagy önállóságot kínál a termelőknek a gazdálkodás csaknem minden területén, s közben nem kevesebb, mint harmincöt szerv folytat nálunk vizsgálatokat. Az ellenőrzések tételes jogai terén a parlamenti vita változást nem hozott. Ám az ott elhangzottak is nagyon világosan tükrözték: a normatívákat rugalmasabban kellene kezelni, alakítani. A parlament által is jóváhagyott nagyobb . önállóság, teljesebb mozgástér kétségkívül társadalmi igényt is tükröz, ennélfogva a túlméretezett • bürokrácia, a hatóságosdi nem kötheti gúzsba a rendeleteket végül is jószándékkal végrehajtani igyekvőket. megvalósításának első üteme határidőre elkészült. Az ikerházak tágasak, kívül- belül esztétikus látványt nyújtanak, s az otthonossághoz, az üdülő-életformához szükséges minden kellék a vendégek rendelkezésére áll. A második ütem befejezésének határideje ez év decembere: addigra fölépül 35 faház több mint 100 millió forint költséggel, és összesen 300 vendég befogadására lesz alkalmas. A most átadott 28 lakosztály jelentős részét már lekötötték a főszezonra NSZK-beli, holland és ausztriai állampolgárok. Az ünnepség befejező aktusaként dr. Fodor János pénzjutalmat adott át azoknak a dolgozóknak, akik az új létesítmény megvalósításáért a legtöbbet tették. Az új adórendszer bevezetésével tovább nőtt a vállalatok számviteli dolgozóinak, pénzügyi szakembereinek amúgy is sok papírmunkája. Tegnap délelőtt az Országos Kereskedelmi Hitelbank Rt. kaposvári székházában is elhangzott, sok a fölösleges statisztika, párhuzamos kimutatás. Tucatnyi adatlapról már maguk a készítőik is tudják, hogy nem felel meg a valóságnak, jószerivel semmire sem használható, de mert valahonnan kérték, hát meg kell csinálni. A Terv- gazdasági Bizottság márciusban úgy foglalt állást, hogy mérsékelni kell a gazdálkodó szervezetek adminisztrációs terheit. Ehhez azonban mindenekelőtt át kell tekinteni a jelenlegi rendszert. Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes erre a munkára Sholcz Rezsőt, a Magyar Könyvvizsgálók Egyesületének ügyvezető elnökét és a testület tagjait kérte föl. A valós gondokat megismerni csak közvetlenül az érintetteknél, lehet, ezért is szerveztek több fórumot az ország különböző részein. Tegnap a somogyi iparvállalatok és mezőgazdasági üzemek képviselői szóltak gondjaikról. Elhangzott, hogy a különböző statisztikák elkészítése nemcsak sok munkával jár, hanem költséges is. Többen javasolták: csupán a Központi Statisztikai Hivatalnak kelljen adatokat adni, s ha valakinek szüksége van ezekre, onnan igényelje. Ha pedig valaki mégis ragaszkodik a közvetlen információkhoz, akkor fizesse meg. Szó volt az úgynevezett szívességből elkészített kimutatásokról. Jó lenne, ha ezek is megszűnnének, csakhogy a gazdaságok nem szívesen mondanak nemet a felügyeleti vagy érdekképviseleti szervnek, illetve a rendszergazdáknak. A Sefag képviselője érdekes dolgokra hívta föl a figyelmet. A gazdaságokat és a vállalatokat piaci versenyre akarjuk ösztönözni, de olyan adatok nyilvánosságra hozatalára kötelezik őket, amelyek sérthetik gazdasági érdekeiket. Elmondta, hogy nálunk havonta nég.v-öt olyan statisztikát kell elkészíteni, amely sok munkát kíván, de nem mond semmit. Ehhez kapcsolódva a nyomda főkönyvelője jegyezte meg, hogy negyedévkor vagy félévkor olyan határidőket szabnak a kimutatásokhoz, hogy nem lehet tényeket közölni, mert nem ismertek a termelési adatok, tehát csak jóslások születnek. A feladatot viszont ki lehet pipálni. A hetesi szövetkezet képviselője szóvá tette, hogy elég lenne fele ennyi kimutatás is. Szó volt az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó nyilvántartásáról, a várható nehézségekről. Az egyik vezető arra volt kíváncsi, hogy miért ' kell például a jövedelemadót és a munkabért külön kartonon vezetni. A megyei vendégláOlvasóink bizonyára emlékeznek arra, hogy tavaly nyáron erőszakot követtek el egy, a somogyi utakon kerékpározó külföldi turistalányon. Mint annak idején megírtuk: a tettest a rendőrség szinte órákon belül elfogta és szembesítette a megtámadott személlyel. Az ügyet mégis csak egy-két héttel ezelőtt tudta lezárni a Kaposvári Városi Bíróság. Bogdán József 33 éves sántosi lakosról, az ügy vádtó vállalat képviselője arról panaszkodott, hogy az Apeh velük akarja felbecsültetni a szerződéses boltok forgalmát is, amikor ez nem az ő feladatuk. Példák sokasága hangzott el. S készülnek újabb javaslatok is. A munkabizottság szeptemberben adja át javaslatait a tervgazdasági bizottságnak. Utána, remélhetőleg már keveset kell várni a szükséges intézkedésekre. J. F. Tizennégy „iker”, 28 lakosztály Nyaralótelep az Aranyparton N. J. — Gyertya — exportra Főleg nyugati megrendelők részére készít díszgyertyákat és díszfáklyákat a Iloldex Szervező és Szolgáltató Kisszövetkezetnek a Fejér megyei Kőszárhegyen létesített gyertyaüzeme. Első szállítmányát május végén indította Dániába. Az üzemben évente mintegy 14 ’ millió gyertyát, illetve diszfáklyát állítanak elő Fojtogatással kezdte Elítélték a lányok rémét Balatoni jegyzet Vásárlókedvünk Ma eszembe jutott, hogy valaha egy csemegeüzletnek (is) sajátos hangulata volt. Az átkosnak mondott ötvenes években én még láttam jlyen boltot Sopronban, ahol feltehetően nem -volt árubőség, de szalámit biztosan árultak benne. Biztos, mert különben most nem emlékeznék arra az akkurátus kis csomagocskára, amit az egyik göndör \hajú, csokornyakkendős segéd úr adott át nekem pár forint fejében. Abban a csomagban igenis tíz deka szalámi (lókolbász?) volt, egy akkori kollégistának lukulluszi csemege. De mi \volt ez a vásárlás felséges élményéhez képest?! Maga a helyiség, a berendezés is lenyűgözően hatott. A hosszú pult, a különböző méretű fiókok sokasága, titokzatos árnyak, sarkok, ta- bernákulumszerű szekrények, s az a meghitt pör- költkávészag, amely a déligyümölcs illatának emlékével keveredett; no meg a tisztaságnak, higiéniának valami magától értetődő sugárzása ... A két segéd úr, mint két misét celebráló pap. Szinte külsőleg is hasonlítottak egymáshoz. Leszorított hullámos haj, ropogós fehér köpeny s a már említett cso- kornyakkendö; ápolt kezek (melyek úgy jártak, mint a motolla, amikor azokat a gusztusos kis csomagokat csinálták), s a vevő szóval tartásának valami könnyed, lebilincselő folyamatossága, nívója... A segéd urak ugyanis társalogtak a vevővel, minden vevővel külön- külön nagy figyelemmel a kiválasztott árucikkre, annak előnyeire, illetve hátrányaira, ritkaságára vagy gyakoriságára. A „nagyságos asszonyom"-nak nevezett kopott ruhájú, fáradt arcú hölgyek, úgy tetszett, szívesen húzták volna az időt, jólesett nekik az udvariasság, a szolid, tisztelettudó bók, s a szertartás végén a megszokott „kézit csókolom; máskor is legyen szerencsénk”. A segéd urak az államosított közértben is úgy viselkedtek, mintha még mindig az Európa-hirű cég alkalmazottai volnának, mert föl sem merült bennük, hogy más a követelmény Meinl úréknál és 1 más az állami boltban, ök megtanultak egy szakmát, s ehhez hozzá tartozik (tartozott) az udvariasság, a kedvesség, a társalgási képesség, nem is szólva a patikai tisztaságról, attól a gusztust csináló atmoszféráról, amely az élelmiszer- üzletben természetes (volt). A segéd urak, a szakma „felkent papjai” olyan szem- kápráztatóan szeletelték és csomagolták a lókolbászt, mint régebben a világhírű Pick vagy Herz szalámit. Némi tízórait ennék (nem szoktam), hát beugróm a Sió ABC-be. Elhatározom, hogy ha megint sorba kell állni kosárért, elállók a vásárlástól (elvégre csak néhány falat ennivalóról ven szó), de a legnagyobb meglepetésemre több szabad kosár közül válogathatok. Tömeg >sincs az üzletben, pedig jól benne vagyunk már a nyárban, semmi akadálya tehát az étkek gyors beszerzésének. Mindenekelőtt kiválasztok egy úgynevezett nagyzsemlyét, ami állítólag friss áru, bár nem ropogós (vajon hol az a hely és mikor van az az idő, amikor, ahol ropogós állapotban található még a zsemlye), de mégsem olyan unalmas, mint a lépten-nyomon előforduló, ovális alakú Sió-zsemlye, amit ropogósnak szinte elképzelni sem tudok. Esetleg egy kis tejet — tűnődöm; diákkorom óta szeretem a zsemlyét tejjel. Valami felvágott is elkelne, ha már rászántam magam a vásárlásra — biztatom magam. A hűtőpult mögött csinos, fiatal eladónők szeletelik (géppel), a szalámit, sonkát, sokféle Iáru közül választhatok. Ahogy azonban szemlét tartok, sehogy sem találok olyan elemózsiát, amire itt, a helyszínen gusztusom támadna. Pedig az áru, úgy tetszik, kifogástalan, s ha nem „tálalják” is az ínycsiklandás oly mérhetetlen rafináltságá- val, mint például az olasz vagy a spanyol kereskedők, a füstölt húsok, szalámik, kolbászok elfogadható állapotban függenek az eladónők háta mögött. Mint említettem, nincs sok vásárló, így pillanatok alatt rg.m kerül a sor. Zpvarban vagyok: még mindig nem tudom, mit ennék. A kisasszony várakozóan néz rám, még nem látszik szemében türelmetlenség. öt-hat másodperc múlva azonban igen. Ettől ér. ideges leszek, s ahelyett, hogy a felvágottakra koncentrálnék, az eladóra figyelek: meddig bírja még szó nélkül? Bírja, bár egyre komorabban néz rám. Pedig jó lenne, ha megszólalna! Ha megkérdezné például, mit óhajtok?, és türelmetlenség, komorság helyett kedvességet, jóindulatot látnék o szemében. Akkor valószínű, megkönnyebbült szívvel elmondanám neki (hiszen rajtam kívül most senki sincs a pultnál, nem tartanám föl), hogy az utóbbi időben nem érzem magam valami fényesen, itt fáj, ott fáj, az étvágyam sem a régi, ezért örültem 'az imént, hogy megkívántam egy kis ennivalót. Erre ö azt mondhatná — természetesen tündöklő mosollyal —, hogy itt van például ez a finom sonka, próbáljam meg, biztosan ízleni fog. Nem kétséges, rögtön vennék belőle vagy bármelyik felvágottból. Most azonban lehangoltan mutatok rá egy darab „parasztkolbászra", mire a kisasszony látványosan felsóhajt és alig észrevehetően elhúzza a száját. Nem neheztelek rá. Honnan tudhatná, hogy másként is lehet emberekkel bánni? Kitől leshetné el (hiszen az effélét nemigen lehet iskolában megtanulni) a jómodort, a bizalomgerjesztő viselkedést, a meghitt hangulatot teremtő képességet. Meinl úr papjai mindörökre eltűntek, s nem gondoskodtak utódokról. Szapudi András lőtt járói ugyanis kiderült, hogy más, hasonló bűncselekmény is terheli a lelkiismeretét. Barátnővel, lányismerőssel, saját öccse volt élettársával egyaránt ugyanaz volt a módszere: megszorongatta a torkát és úgy bírta engedelmességre. Fenyegető magatartásával még azt a barátnőjét is elriasztotta magától, akinél erőszak nélkül is sikert ért el. Amikor viszont ez a barátnője kiadta az útját, Bogdán az ő torkát is megszorongatta. Bogdánnal a saját ügyvédjének sem volt könnyű dolga. A több menetből álló tárgyaláson érződött: a vádlott saját védőjétől sem viselte el a neki nem tetsző kérdéseket. Eldöntötte magában, hogy mit fog mondani, és kitartptt amellett, akármit mondtak is a tények, a tanúk és az orvosi látleletek. Letagadta volna még azt is, hogy valaha látta volna a külföldi lányt, noha a rendőrségi vizsgálat során- farkasszemet néztek egymással és más tanú is látta azon a napon annak, a bizonyos helynek a közelében. Bogdán — aki már volt börtönben természet elleni erőszakos fajtalanságért, továbbá garázdaságért, rablásért, lopásért — sajátos „életfilozófiát” alakított ki magának. Eszerint mindent a visszájára fordít, tehát ha ő a támadó, akkor utólag azt mondja, hogy őt támadták meg. Mindenki csak őt bántja... A bíróság most biztonságba helyezte, egy darabig nem kell „félnie” a lányoktól. Dr. Kovács Ildikó büntetőtanácsa ugyanis 12 évi fegyházra ítélte a többszörös visszaesőt. Elrendelte egyúttal Szigorított őrizetét. Tíz évig a közügyeket sem gyakorolhatja. ' Az ítélet nem jogerős.