Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-23 / 149. szám
1988. június 23., csütörtök Somogyi Néplap 5 Anyagi támogatás nagycsaládosoknak Üdülőjegyet cserélnek a vasas üzemek A nagy alakú füzet tele van számokkal, dátumokkal, helységnevekkel. Biczó József, a Csepel Egyedi Gépgyára Kaposvári Nehézgépgyárának szb-titkára ezt lapozza, miközben arról beszélgetünk, milyenek a 389 dolgozót foglalkoztató gyár üdültetési lehetőségei. — Erre az évre tizenkilenc beutalót kaptunk SZOT- üdülőkbe. Ebből tíz Siófokra szól, a főszezonra. Ezenkívül a fővárosban, Pécsen, Lillafüreden is pihenhetnek a gyár dolgozói, örülünk annak, hogy tizenegy család egy, öt pedig két gyerekkel üdülhet. — Nem kevés a családos beutaló egy ilyen nagy gyárban? — Nem, mert egyéb lehetőségeink is vannak arra, hogy jól töltsék a szabadságukat. A Dunakanyarban, Somlyó-szigeten van a Csepel Műveknek üdülője. A négy—öt személyes faházakba itizenegy nagycsaládost utaltunk be. Itt nagyon! kedvezményes a díj, mert 3200 forint körül fizet egy négytagú család, míg SZOT-üdü- lőben ennyiért csak hárman üdülhetnek. Ezenkívül az Alföldön, a Szelíd!-tónál van egy üdülője a Csepel Egyedi Gépgyárnak. A tíz faházból három a kaposvári gyáré. Ide v az egy-, két-, három- gyerekeseket is el tudjuk küldeni május 19-e és július 17-e között. A Szelídi-tónál lengyeleket, bolgárokat is fogadunk a három faházban, így a mi dolgozóink is elutazhatnak a lengyelországi Sczeczinekbe és Wislára, a bulgáriai Athopol üdülőtelepre, amely nyolcvan kiloOlyan reggel ritkán adódik, hogy hét órakor a Benedek házaspár még ne legyen ott a tabi általános iskolában. Persze a szorgalmi időben! — A munka, a pedagógia a hobbink — mondja Benedek Lajos és felesége. — Rendkívül sokat tűnődünk az oktatás-nevelés jelenlegi helyzetén, lehetőségein. Szeretnénk elméleti szinten is minél mélyebbre ásni a pedagógiában. Benedek Lajos még két évig oktatja a gyerekeket, s azután nyugdíjba vonul. A tabiak közül mintegy 4000 —4500 gyereket tanított eddig. Olyanokat is, akik közben maguk is szülők, sőt nagyszülők lettek. A tanár úr az idén másodszor kapott Kiváló Pedagógus kitüntetést. Felesége elérte a nyugdíjkorhatárt, de még tanít. Az a véleménye: a matematika-fizika szakos pedagógus — ha szükség van rá — nem pihenhet. Ö 1979-ben kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést. — 1930-ban születtem, Ta- bon — mondja Benedek Lajos. — Az elemi iskolát itt, a polgárit Siófokon végeztem. Majd édesapám, aki hivatalsegéd volt a főszolga- bíróságon, majd a tanácson, s jelenleg is velünk él, beíratott a pápai állami tanítóképzőbe. Az ötévesnek induló kurzusból négyet elvégeztem, amikor megszűnt a tanítóképzésnek ez a formája. Igv csak líceumi érettségit kaptam, s végül 1949- ben Budapesten a Pedagógiai Főiskolán szereztem matematika-fizika sz'akos tanári diplomát. A fizikára öveges József professzor, a matematikára a szakmai körökben szintén elismert Péter Rózsa tanított. Az ő hatásukat, szellemiségüket a mai napig érzem. Ádándra kerültem tanítani. Alighogy nagy lelkesedéssel elkezdtem rendezgetni a szertárat, apám a tudtomon kívül intézkedett. méterre van az ismert tengerparti várostól, Burgasztól. Mind a két országban három-három bungaló a miénk. A SZOT-tól is kaptunk egy külföldi üdülőjegyet a csehszlovákiai Tátralomnicra. — Aki igényli, elküldheti a gyerekét SZOT-gyermek- üdülőbe? — Két kisfiú utazik Röj- töikimuzsajra és egy lány Boglárra. — S akik betegek? — Bükfürdőre kaptunk egy szanatóriumi, Gyulára öt gyógyfürdői beutalót. — Ki lehet elégíteni az üdülési igényeket? — Ki, hiszen még sok is.,. — Miért? — Az az igazság, hogy megváltoztak a családi szokások. — Az szb-titkár egy kis szünetet tart. — Ott van a háztáji, a kiskert, mindenki igyekszik többet keresni, hogy korábbi életszínvonalát tarthassa. így megesik, hogy év elején igénylik a beutalót, aztán később jönnek a szakszervezeti irodára: „Köszönöm. nem tudok elmenni”. Van. aki meg sem indokolja, hogy miért, a másik őszintén elmondja, hogy kapálni kell. Aztán olyan is van, aki bevallja,- hogy kevés a pénze. — Tud segíteni nekik az szb? — Évente hétezer forintot tervezünk üdülési hozzájárulásra. Tavaly például az egyik dolgozó bulgáriai üdüléséhez ötezer forinttal járultunk hozzá különböző forrásokból. Egyébként általában 500 és 1500 forintot adunk a dolgozóknak. A. SZOT-beutalókhoz úgyneMeghallotta, hogy Tabon szükség lenne egy matematika-fizika szakos tanárra, s már be is jelentett engem, így kerültem két hétnyi ádándi tanítóskodás után a szülőfalumba. Igazgatóhelyettesnek 1952- ben nevezték ki. — Horváth István igazgatóval sikerült jól együttműködnöm. Amikor elment, rövid időre engem bíztak meg a teendőkkel, majd Juhász Károly lett az igazgató, 1970- ig. Ó elkötelezett, pártospolitikus szemléletet hozott. Hatására léptem be a pártba. Közben Tab válaszút elé érkezett: a mezőgazdaság vagy az iparosodás felé haladjon? A vezetők ez utóbbi fejlesztése mellett döntöttek. Én.is inkább az iparban láttam a jövőt, jóllehet akkoriban még egyetlen valamirevaló gyár sem működött a környéken. A fejlesztés hatására szükségessé vált az ipari képzés. Délutánonként az általános iskola épületében kezdte meg működését 100—200 tanulóval az ipari iskola, amelynek én lettem az igazgatója. Szinte minden szakmát oktattunk. Közben szerveztük a gimnáziumot, az sem volt egyszerű. A hatvanas évek végén beköltözött az általános iskola az új épületbe, s egy év múlva oda neveztek ki igazgatónak. A körzetesítések miatt egyre nőtt a gyermeklétszám, végül már kilenc település felsőseivel kellett elsajátíttatnunk a tananyagot. Megszerveztük a kisegítő és a zeneiskolát. Mindezek mellett jó néhány társadalmi funkciót is elláttam. Többek között párt-vb-tagként is dolgoztam a községben. Többféle betegség kínzott, így az utolsó igazgatói ciklusomat le is mondtam. Horváth Fere lett az igazgató, én pedig újra helyettesként dolgoztam. Még Pápán, tanítóképzős korában a főtéren tartottak vezett kiegészítő jegyet veszünk, ezzel segítve az üdülni indulókat Elsősorban a nagycsaládosokat támogatjuk. A bizalmiak előre jelzik, kinek milyen gondja van. Olyan még nem fordult elő, hogy ne tudtunk volna segíteni valakin, hiszen ott van a segélyalapunk, ha netán elfogy az üdülési hozzájárulásra tervezett összeg. — Megfelelnek-e az üdülőjegyek a dolgozóknak? — Általában az időponttal van baj, mert mindenki július két-három hetében akar üdülni, akkor zárják be ugyanis az óvódát, akkor jön el a nagymama, napközi pedig nincs. Szerencsére a SZOT-beutalókon kívül ott vannak á vállalati üdülési lehetőségek is, így a jogos igényeket ki tudjuk elégíteni. Vigyázunk a demokratizmusra is; mindenhol — irodában, bélyegzőóránál, műhelyekben — kifüggesztjük, milyen lehetőségek vannak, a döntés után pedig név szerint kiírjuk, hogy ki kapta a beutalót. S azt is, hogy mire nem jelentkezett még senki. — Előfordul reklamáció? — Időpontok miatt igen. Ilyenkor azonban megkérjük, hogy cseréljen a másik munkatársával. Egyébként mi is kihasználjuk a beutalócsere lehetőségét. Nagyon jó partner ebben a Finom- mechanikai Vállalat Kaposvári Gyára, a Kaposvári Villamossági Gyár, a Tungsram Rt. Kaposvári Elektronikai Gyára, aztán a Kaposgép. Az utóbbi még a zalakarosi üdülőjében is adott már helyet nekünk, mi pedig mással viszonoztuk a szívességet. L. G. nagyszabású ünnepséget, ahol feltűnt neki egy szép, fekete lány. 1953-ban házaa- ságot kötöttek. Előbb a szülőknél laktak, majd 1963-ban beköltözhettek saját házukba. Közben 1957-ben megszületett a gyermekük, Tamás, aki most a Sióföki Állami Gazdaságnál dolgozik. Az egykori fekete hajú lány haja már ősz. — Három hetedik osztályt tanítottam az idén. Őket még szeretném útjukra bocsátani, mielőtt végleg befejezem a' tanítást — mondja a tanárnő búcsúzáskor a ház kapujában. A minisztériumban közölték: egyhónapos tanulmányútra küldenek a baráti Be- dudáliába, hogy a gyártás színhelyén ismerkedjünk meg a bruccolt csömör ja előállításának technológiájával, a gyártás legfontosabb tudnivalóival. Bedudáliáról közismert, hogy a bruccolt csomorja őshazája, a terméket világszínvonalon állítják elő, a mi vállalatunk is tőlük vásárolta meg a gyártási eljárást. A négytagú delegációban rajtam, a fejlesztési mérnökön kívül helyet kapott egy tüdőgyógyász, egy leltárügyi szakértő a minisztériumból és egy néprajzkutató-szociológus, aki Tánciskolák a munkásvárosokban című kandidátusi disszertációjához gyűjtött külföldi anyagot. A vendéglátók Bedudália fővárosának központi repü- terén vártak bennünket. Nem virággal, hanem azzal a meglepő információval, hogy szervezési okok miatt egy kicsit változik 'a program: a A gardospusztai erdő gyakorlóterepe lassan tisztássá kopaszodik. Vijjognak a kézi fűrészek, (dőlnek a fák, hogy végül érték szerint halomba rakva új életet kezdjenek papír, bútor, épületfa és megannyi használati cikk formájában. A szőcsénypusztai Erdő- gazdasági Szakmunkásképző Intézet 37 végzős tanulójának nem ismeretlen már a terep. A munkaműveleteket is begyakorolhatták az eltelt három év alatt. Ez a nap mégis izgalmasabb, mint a többi, mert most adnak számot utoljára arról, hogy az ápolástól a fakitermelésig minden fontosabb műveletet elsajátítottak. — Fadöntés, vonszolás, közelítés és a darabolás munkafázisait kell nagyon pontosan elvégezniük — magyarázza Horváth Zoltán szakoktató, a vizsgabizottság egyik tagja. — Átlagos technikai szinten és technológiai ismeretek birtokában kezdhetik majd a munkájukat diákjaink. A Dunántúl terepe ugyanis nem alkalmas a legfejlettebb erdészeti technika alkalmazására. Csak az Alföld sík vidékén használhatják például a mikroprocesszoros vezérlési rendszert. A csuklós, könnyű mozgású traktort diákok vezetik. A gép szép szál, frissen kitermelt fát vonszol maga után. — Az erdőben úgy kell közlekedniük a fával, hogy szakmai tapasztalatcsere helyett az első héten tengerparti pihenés vár ránk. Újabb kétórás repülőút után a tengerparton kiderült: elfelejtettek számunkra szobát foglalni a szállodában. Hosszas könyörgés után egy javításra váró halászhajó kapitánya megsajnált bennünket és adott éjszakai szállást. A tengerparti hét gyorsan elröpült. Autóbusszal indultunk vissza a fővárosba. Kísérőnk azt mondta, az út során lehetőség nyílik arra, hogy közelebbről is megismerkedjünk .Bedudália életével. Ügy is lett. ötven kilométer megtétele után egy megyeszékhelyre érkeztünk, ahol gazdag program várt ránk. Először egy szarvasmarha-tenyésztő és -feldolgozó kombinátba vittek el bennünket, aztán lovasiskola következett, délben a város polgármestere ebéddel várt bennünket, este pedig az új megyei könyvtár és táncklub avatásán vettünk részt. ne törjön el — mutat a manőverező traktorosra Horváth Zoltán. — Ez elég nehéz művelet, de még ennél is nagyobb figyelmet, ügyességet kíván a fa kidöntésének előkészítése. A fiúk keze is itt remeg leginkább. — Először meg ' kell határozniuk a dőlés szögét — mondja Árvái Tibor, a műveletvezető szakoktató. — A fát mindig arra kell dönteni, amerre a legtöbb ág húzza. Aztán pontosan be kell mérni a hajk-alapot és a hajk-tetőt. Ha ezek párhuzamosan futnak egymással, akkor lesz jó a dőlés szöge — magyarázza. Perger Csaba fején már ott a narancssárga sisak. Pár pillanat, és a szép szál erdei „katona” megadja magát. Ez sikerült! — A döntés után test- simaságúra gallyazzák a fát, majd érték szerint méretarányosra fűrészelik — mondja Nagy János szakoktató, aki vizsgáztató társaival együtt az erdészek szép zöld, tölgyfalevéllel díszített egyenruhájában irányítja a diákok vizsgáját. Közeledik az ebédidő. A vastag kesztyűs kezek gyöngyöző izzadságcseppeket tüntetnek el a homlokokról. Hűs lombok alatt beszélgetünk. — Szeretem a természetet. Ebben a környezetben még a levegő is más — mondja a Ha jól emlékszem, az egyik tájvédelmi körzetben éppen a verébszámlálás számitógépes adattárolásával ismerkedtünk, amikor kísérőnknek először megpendítettem, hogy jó lenne végre eljutni a csomorjagyárba is. Azt mondta, nyugi, nyugi, arra is sort kerítünk, de még addig rengeteg. látnivaló és élmény vár ránk. Valóban sok mindent láttunk utunk során. Hogy csak távirati stílusban mondjam: jártunk díszszemlére készülő katonai alakulatnál, nászúiról hazatérő házaspárnál, beszéltünk vásározó kiskereskedőkkel, megtekintettünk olyan középkori kolostort, amelynek falai közt napjainkban téglagyár üzemel. A legnagyobb hatást az az ipartelep tette rám, amelyet Cvíderburg mellett egy nemzetközi pénzügyi konzorcium irányít. Ott gyártják a világhírűvé vált hür- kecolt burzinkát, Bedudália egyik legismertebb ipari termékét. Mit mondjak? Pélfadöntésben jeleskedő Perger Csaba, aki Szőcről jött Sző- csénybe tanulni. Úgy véli, hogy szakmailag sokat nyújtott az itt töltött három év, de azért szeretne továbbtanulni. — Könnyebb a munkát irányítani, mint két kézzel fát dobálni — véli, és még az sem „hatja meg”, hogy a nehezebb fizikai munka több jövedelemmel kecsegtet. Paska István a soproni szakközépiskolába készül, vadász- és vadtenyésztői szakra. — Kedvelem az állatokat — mondja Hanász András. — Ha végzek, az agárdi mezőgazdasági kombinátban fogok dolgozni, de még nem tudom pontosan, hogy mit... — Sok a jó képességű gyerek, aki erdész lesz — mondja Horváth Zoltán szakoktató. — A többiek is abban a környezetben érzik jól magukat, ahol felnevelkedtek, erdő mellett. Az egész Dunántúlról ide jönnek tanulni, de tavaly még Nyíregyházáról is volt egy diákunk. Két nap múlva betanított munkásokat vizsgáztatnak a szakemberek. A 17 évet betöltő fiatalok megszerezhetik a mezőgazdasági vonta- . tők vezetésére jogosító papírt és hidraulikus targoncavezetést is elsajátíthatják. A portól maszatos arcokból mosolyogva villan a tekintet, amikor a lakott területi műtárgyvédelemről esik szó. Aki ebből is vizsgát tesz, annak van lehetősége — ha mersze is — arra, hogy egy-egy alkalommal 20 —30 ezer forintot is „leakasszon”. Ódon kastély, vagy más műemlék közelében álló fát kell tudni úgy kivágni, hogy ne sérüljön meg az épület. — Merné vállalni ? — fordulok Csabához. — Mély levegőt vesz, sisakját hetykén hátratolja, majd a tudás önbizalmat adó védelmében kijelenti: — De még mennyire! dás rend, tisztaság-, precizitás mindenütt. Felejthetetlen szakmai élmény volt! Országjáró kőrútunk végén, az utolsó pillanatban érkeztünk vissza, Bedudália fővárosába. Két óra múlva már indult is velünk haza a gépünk, így nem jutott idő a csomorjagyár megtekintésére. Hazatérve, a minisztériumnak küldött jelentésben kiemelten foglalkoztam a hürkecolt burzinkát gyártó iparteleppel, s javasoltam, hogy nálunk is érdemes lenne elkezdeni a hürkecolt burzinka gyártását. Tegnap telefonon ideszóltak a miniszterhelyettes titkárságáról, hogy a javaslatom alapján delegációt küldenek Bedudáliába. Az öttagú csapatnak az lesz a feladata, hogy a helyszínen tanulmányozza a burzinka- gyártást. Természetesen engem, az ötletadót is magukkal visznek. Végtelenül örülök, s ha egy kis szerencsém lesz, végre eljutok abba az üzembe, ahol a bruccolt csomorját gyártják. Kiss György Mihály PtdagóguB háxatpár Tabról „HOBBINK A MUNKA” Bekerültem a delegációba
