Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-16 / 143. szám

4 Somogyi Néplap 1988. június 16., csütörtök Nélkülözhetetlen az érdekvédelem I A termésátlag is emelkedhet Megalakult a Magyar Hereford Tenyésztők Egyesülete Az ország tíz megőgazdasági nagyüzeme, kutató vállalata döntött tegnap úgy a Balatonnagybereki Állami Gazdaságban, hogy megalakítják a Magyar Hereford.Tenyésztők Egyesületét. A kezdeményezés nem új­keletű, az előkészítő munka már jó ideje tartott. Meg­sokasodtak a húsmarha- tenyésztés, -tartás gondjai, egyfajta hanyatlás tapasz­talható, amely hosszú távon súlyos veszélyeket rejt ma­gában. Az állami gazdasá­gok csaknem két ' évtizede kezdtek hozzá a húsá^azat kialakításához importból származó, kiváló húsíajták behozatalával. A lendületes fejlődés azonban a nyolcva­nas években lelassult. Az okok között éppúgy megta­lálható a húsmarha kedve­zőtlen közgazdasági megíté­lése, a külpiaci helyzet, mint a külkereskedelem rugal­massága. A helyzet javítása érdekében a legmodernebb tenyésztési eljárások alkal­mazásán túl a piaci igények jobb megismerésére, a vevő és a termelő közötti köz­vetlen kapcsolatra van szük­ség, de nem utolsósorban arra is, hogy az előállított áru értéke árakban is ki­fejezésre jusson. Ezekért a célokért az egyesület, mint érdekvédelmi szervezet, igen sokat tehet; bizonyítja ezt jó néhány, régen bevált kül­földi tapasztalat. A tegnapi alakuló ülésen Sütő Ödön, a balatonnagy- bereki gazdaság vezérigaz­gatója köszöntötte a meghí­vottakat. Nagyberkiben van az ország egyik legnagyobb húsmarhaállománya, több mint hat és fél ezer és or-» szágosan is kimagaslónak számítanak az eredmények. Dr. Steffler József, a Ma­gyar Agrártudományi Egye­sület szarvasmarha-tenyész­tő szakosztálya nevében azt hangsúlyozta, hogy — mint sok más területen — szelle­mi, szervezeti megújulásra van szükség az ágazatban. A világon a legelterjedtebb hereford fajta, azért vált világhírűvé, mert — többek között a kiváló alkalmazko­dó képessége révén — az olyan adottságú területeket képes hasznosítani, melyen más állatfaj nem él meg. Így a hústermelésen túl a termőtáj, a nemzeti kincs védelmét is szolgálja. Tizenöt gazdaságot keres­tek fel a szervezés során — mondta dr. Márton István, az alakulást megelőző szer­vező munka összegzésekor, s valamennyien jó szívvel fo­gadták a kezdeményezést. Ahogy a szervezeti, műkö­dési szabályban is benne van, nem nyereségérdekelt­ségű szervezetet akarnak létrehozni, azonban arra szükség van, hogy minimá­lis nyereséget képezzenek. Az egyesület céljairól szól­va hangsúlyozta, hogy az összes érdekvédelmi tevé­kenységet el akarják látni. Beletartozik ebbe a tenyész­tésellenőrzés, a törzsköny­vezés, a fajta ivadékvizsgá­latának továbbfejlesztése. Széles körű szakmai társa­dalmi együttműködést kí­vánnak kialakítani az egye­sülethez tartozók között, çl- képzelésük szerint az üze­mek szakembereiből külön­böző — tenyésztő, közgaz­dasági, marketing stb. — bi­zottságokat szerveznek, hogy érdekeik védelmét mi­nél hathatósabban szolgál­ják. Az alakuló ülésen az egyesület tevékenységével kapcsolatban többen is ki­fejtették véleményüket. A jelenlevő gazdaságok közül kettő helyezkedett várakozó álláspontra, tízen igent mondtak. Így a Magyar He­reford Tenyésztők Egyesüle­tének hat állami gazdaság — köztük a balatonnagybe­reki — egy termelőszövetke­zet, valamint a Szekszárdi Állattenyésztő Vállalat, a kaposvári és a gödöllői Ag­rárkutató Fejlesztő Közös Vállalat ’lett a tagja. Az ala­pítók megválasztották a tisztségviselőket. Az egye­sület elnöke Sütő Ödön ve­zérigazgató, társelnöke dr. Hütter Csaba a szécsé- nyi tsz elnöke lett. A fel­ügyelőbizottság elnöke Szemző János, a kaposvári Agrárkutató Fejlesztő Válla­lat igazgatója. Az egyesület ügyvezető igazgatójának dr. Márton Istvánt válasz­tották. Sütő Ödön zárszavá­ban fnondta: a nagybereki gazdaság tizenöt évig nem tartozott semmilyen szerve- zetHez, de most elérkezett az az idő, amikor egyedül már nem lehet boldogulni. Hogy az egyesület mennyiben töl­ti be a rendeltetését, az a ta­gokon múlik, olyan lesz ez a szervezet, amilyenné a benne levők alakítják. Az alakulás után a részt­vevők megtekintették a gaz­daság országos hírű here- fordmarha-ágazatát. Tanácskozás a növényvédelemről A növényvédő berendezé­sek kétharmada elértékte­lenedett és az elkövetkező néhány évben nincs is rá lehetőség, hogy a gépeket korszerűekre cseréljék — hangzott el azon a tanács­kozáson, amelyet tegnap az öreglaki Állami Gazdaság­ban tartottak. A növényvédő szerekből sincs annyi, mint amennyire szükség lenne: az idén tavasszal csak a megrendelések kétharmadát kapták meg a gazdaságok. Az egyik gyártó — a Rhone- Poulenc francia cég — ma­gyarországi képviselője, Wholl László elmondta, hogy a vállalatuk időben Je tudta volna szállítani a kért kemikáliákat, de — hogy, hogy nem — a megrendelé­sekre és az engedélyekre későn került pecsét. Dr. Ja- sinka János, a Somogy Me­gyei Növényvédelmi és Ag­rokémiai Állomás főmérnö­ke szerint tavasszal minden­ki mérgelődött, mert nem volt megfelelő vegyszer . a gyomok irtására. Az állam- háztartásnak egyre keve­sebb pénze van, hogy a gazdaságokat és így a nö­vényvédelmet támogassa: fel kell készülni, hogy az elkövetkezőkben még keve­sebb növényvédőszer áll majd rendelkezésre. A gaz­daságok csak akkor remény­kedhetnek, hogy megkapják a szükséges hatóanyagokat, ha jóelőre, még az idén au­gusztusig felmérik az^ igé­nyeket. Romlik a kalászosok gyomirtásának hatékony­sága" — állapították meg a tanácskozáson. A tendencia három év óta figyelhető meg. A szakemberek szerint ehhez hozzájárult az is, hogy sok helyütt nincsenek tisz­tában a gyomflórával. Attól, hogy a búzában egy-két szál pipacs piroslik, még nem kell mindjárt az egész táb­lát beszórni kemikáliával. A francia cég képviselőjének tapasztalatai szerint a nö- vényvédősök inkább a lelki­ismeretüket védik, mintsem a kalászosokat, amikor hor­monhatású szereket használ­nák ott is, ahol semmi szükség nincs rá. Ugyanak­kor néhány gazdaságban in­kább spórolnak a vegysze­rekkel és csak később de­rül ki, hogy jókora termés­től estek el, mert a gyomok üdén élősködnek a kultú­rákban. Igen elterjedt az idén a nagyszéltippan nevű gyom­növény, amely túlélné a bú­zát, de csak a kombájno­kat fojtja el erős szárával. Bármilyen szereket is szór­janak ki a földre, az összes gyomot nem tudják kiirta­ni. A kalászosok között mindig marad ragadós ga- laj, amelynek a magját nem­igen szeretik az átvevők. Sokszor késlekednek a gazdaságok a gyomirtással, saját erőből próbálják ki­juttatni a földre a vegysze­reket. Ha kiderül, hogy ki­csúsztak az időből, akkor rohannak a repülőgépes nö­vényvédőkhöz, ahol rövid időin belül összetorlódik a munka, arról nem is beszél­ve, mennyivel drágább heli­kopterről permetezni, mint mondjuk földi gépről. Az öreglaki Állami Gaz­daság kukoricásában a na­pokban szórták ki a fran­cia cég Pardner nevű vegy­szerét: egy darabra — kí­sérletképpen — nem enged­tek a permetből. Az eredmény szembetűnő: a kezeletlen részen eltakar­ja az árvakelésű napraforgó a kukoricát. A szakemberek a gyakorlati bemutatón is azt hangsúlyozták, hogy csak akkor hatásosak a ke­mikáliák, ha időben hasz­nálják azokat. F. L. EURÓPÁBAN EGYEDÜLÁLLÓ A siófoki DRV a környezetvédelemért — Az emberiség nem a természet kényura, hanem csupán a természet része — mondta dr. Sárközi Péter, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem tanára Küngösön a szakembereknek és újság­íróknak. A természet kirab­lása csak ideig-óráig oldhat­ja meg gondjainkat. Az oly­kor meggondolatlan műtrá­gyázás, a vegyszeralkalmazás eremdényezte, hogy lerom­lott hazánk ivóvízkészleté­nek minősége, s a termő­talajok nagy része egyre in­kább savanyodik. A kedve­zőtlen folyamatok lassításá­ra, csökkentésére elenged­hetetlen szükség van. Az át­fogó környezetvédelemben egy apró kis szelet a szenny­vizek tárolása, tisztítása, fel­dolgozása. Apró, de igen fon­tos rész! Ebben a témakörben ren­dezett nagyszabású bemu­tatót tegnap Küngösön a Dunántúli Regionális Vízmű és a Biohumusz Közös Vál­lalat. A Küngösön találha­tó komposztáló telep a Ba­laton átfogó vízvédelmi prog­ramja keretében létesült. Az egység műszaki átadása a múlt év végén volt, jelen­leg próbaüzemelése folyik. Ez a telep a kommunális szennyvizet dolgozza fel. Módszerével egyedülálló az országban, sőt Európában is. A telepre a balatonakaraty- tyai szennyvíziszap kerül, amelyet szalmával kevernek, majd komposztálnak, s erre a célra épített ágyásokban gilisztákkal feldolgoztatják. Ezáltal igen jó minőségű komposztföldet nyernek, amely környezetkímélő és természetes anyagokat tar­talmaz. Az eljárás nemcsak arra jó, hogy a kommunális szennyvíziszapot hasznosít­sa, és visszajuttassa a ta­lajba, hanem konkrét gazda­sági hasznot is eredményez­het. A biohumusz ugyanis rendkívül keresett árucikk hazánkban és külföldön egy­aránt. ■ A Biohumusz Közös Vállalat 1986 végén 18 tag­gazdasággal alakult, jelenle­gi létszáma 45, de állandóan új és új tsz-ek, mezőgazda- ' sági üzemek csatlakoznak hozzá. E vállalat végzi a bio- humuszgyártás elvi irányítá­sát, s gondoskodik a keres­kedelmi tevékenységről is. Eddig főként sertés- és szarvasmarhatelepek szenny­víziszapjaiból állítottak elő biohumuszt. A jövőben a kommunális szennyvizet, valamint a hús- feldolgozás mellékterméke­it is hasznosítani kívánják. Magyarországon évente — Rudolf János, a Biohumusz KV igazgatója szerint — mintegy 5—6 millió tonna biomassza keletkezik. Ennek feldolgozásával a hazai ter­mőföldeket kétévenként fel lehetne újítani. Meg kell találni a helyes arányokat a természet és a civilizáció között ahhoz, hogy gazdái, s ne kizsákmá- nyolói legyünk a földnek. 10 és 100 év múlva is te­remnie kell — úgv remél­jük! Csökkent értékű import szabadidőruhák A Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet hatósági el­lenőrzés során megállapítot­ta, hogy a Kínából importált Weisonse elnevezésű bakfis- szabadidőruha nem felel meg a követelményeknek. A sár­ga színű, zölddel kombinált kétrészes szabadidő-öltözék izzadság hatására fog. elszí­nezheti a vele érintkező ru­hát. Ezért a termék csak osztályon kívüli áruként. 40 százalékos ármérsékléssel, a hiba feltüntetésével hozható forgalomba. Kisfiú ballag az utcán, kel kezében dolmányos varjú­fiókát tart, a kis madár pi­rosas torkát mutatja recse­gő hang kíséretében. Ezt a hangot hallva, hihetetlennek hat, hogy a sárgarigó is a varjúfélék családjába tar­tozik! Tudja ezt a srác is: mondja, most tanulták az iskolában, s tudja azt is: a varjú haszontalan, fészkeket rabol. — De ez olyan kicsi még — védi a fiókát —; el­viszem Karcsi bácsihoz, ő majd megmondja, mi legyen vele... ^ Győrfi Károly hetedik éve tulajdonosa a Munkásör so­ron egy madár- és díszhal­üzletnek. Szívesen fogadja OROM az árva dolmányos varjút; ez a „rossz" madár most itt a boltban nyugalmat talál. Hoznak ide a gyerekek fész­két vesztett verebet, fecske- fiókát, mátyásmadarát, ap­ró gyíkot és szarvasbogarat, tudják, Győrfi Károly fölne­veli, mig önálló életre nem képesek. A megtaláló, a kis­gyerek pedig naponta benéz, mi van a védencével, s bá­natosan súgja, mint egy tit­kot: Tetszik tudni, anyu nem engedi meg __ T ermészetesen vannak anyuk, akik megengedik. Ha nem is a verebet és a var­jút, de akváriumban a hala­kat vagy a kedves aranyhör­csögöt a terráriumbán, mint például az ötödik osztályos Bellái Verának. A kislány eleségért jött a boltba, vi­tamint is vett a 24 halnak. — Családi házban lakunk, s a szüleim is szeretik az állatokat — mondja. — Most éppen szomorú vagyok, mert az egyik hörcsög elpusztult; csak úgy elaludt szegény, s nem ébredt lel ... Van ku­tyánk is, és ha egyedül va­gyok, olyan jó játszani >616! Az üzletben sokféle megfordult már. Volt itt mondol ugróegér, s egzoti­kus rokona, az afrikai tán­cos egér, s aranvcerkóf ma­jom. Valódi különlegesség az ausztráliai pintyfajta, a gould amandina, amelyet Győrfi Károly Gál Olivérrel együtt szaporított, s a bajai nemzetközi díszmadár-kiál­lításon hatalmas sikert ara­tott vele. Győrfi Károly há­rom ország tenyésztői nagy­díját nyerte el, s a patagó- niai sziklapapagáj tenyész­téséért megkapta az osztrák különdíjat. Ezt a madarat Európában eddig még csak a hamburgi állatkertben si­került fölnevelni, a Győrfi- féle volierekben a madárpár tavaly 2, az idén 3 fiókát nevel. Gál Olivér is olyan te­nyésztői bravúrral rukkolt elő, amit a kontinensen még nem sikerült senkinek sem utánoznia: két zöld színű pa­pagájszülőtől sárga színű ba- rabant papagájt tenyésztett. Reméli, hogy a szegedi nem­zetközi kiállításon elismerés fogadja e teljesítményt. Má­jus elsején Baján a rot kap­pen, azaz a piros sapkás papagájpár már „tarolta a mezőnyt"; ebből a fajtából mindössze 5 pár található az országban. A két ‘ díszmadártenyésztő napjai örömben telnek. A munkájuk ugyanaz, mint a szenvedélyük, és szinte kizá­rólag olyan emberekkel ta­lálkoznak, akik hasonlóan éreznek. A kis üzletben szó­ba kerül, vajon mi történ­hetett a család kedvenc ha­lacskájával, a márványsügér­rel. mi okozhatta a pusztu­lását: más tanácsot kér pintynevelésügyben. me­gint masok „jóravaló" csigát keresnek az akváriumba, s kérik, hogy annak a helyes kis szöszi lánynak a kollek­ciójából adjanak, aki havon­ta hoz az üzletbe bögrényi víztisztító csigát. Késő délutánra jár. mire Győrfi Károly és Gál Olivér végez az üzletben a takarí­tással. Szultán, a zöld reme­tepapagáj sután rebben le Győrfi Károly válláról, s hallva a kulcs fordulását a zárban, sértetten utánakia­bál. Klie Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom