Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-15 / 142. szám
Somogyi Néplap 1988. június 15., szerda OTTHON ÉS CSALÁD /"■> '* ' f <■ ^ - "V''- ^ • ' ' V ' ' ' ' ' Francia divattervezők csokorba kötötték ezen a képen az idei nyár gyermekdivat ternd- jét. Farmer, vászon, pamut anyagokból készült modelleket láthatunk kisfiúkon és kislányokon. Nagy divat a lezser szabású, nagy böségű, fiatalos szabadidőruha fiúknak és lányoknak egyaránt. Alapanyaga a nagy, foltszerűen elmosódott mintájú, színes pamut A lábak nyári kozmetikája Itt a nyár, harisnya nélkül járunk. A gondosan ápolt láb esztétikai -követelmény. Nem elég, ha a lábkörmöket pirosra lakkozzuk, hogy a nyitott cipőben vagy a strandon díszítsék a lábfejet, hanem a különböző bőrhibák kezelésére is időt kell fordítanunk. A láb szépségét csökkenti a berepedt sarok. Ezt nemcsak esztétikai, hanem egészségügyi okokból is kezelni kell, mert a repedéseken keresztül könnyen fertőzést kaphatunk. A sarkak berepedését megelőzhetjük, ha lábáztatás után a sarkon lévő bőrkeményedést étolajjal vagy olívaolajjal jól bedörzsöljük, hogy a bőr megpuhuljon. Ezután illatszerboltban kapható kis kozmetikai reszelővei finoman reszeljük le a keményedést, és ismét olajozzuk be, nehogy kiszáradjon a sarkunk. Ha már megtörtént a baj, és repedt a sarkunk, kössük be, vagy nyomjuk össze a repedést, ragtapasszal ragasszuk le. Ilyen esetben vegyünk fel harisnyát. Az esti lábmosáshoz babaszappant használjunk. Éjjelre alapo4—5 íves kislányoknak Otthon varrva olcsóbb san kenjük be zsíros, lano- linos krémmel a sarkakat, majd kössük be. Ha kissé gyulladásos lenne a bőr, előbb hintsük be sebhintőporral. A gyógyszertárban recept nélkül kapható. ' Gyakori panasz a bőr gombásodása, ez a betegség rendkívül fertőző. Zuhanyozók, strandok, fürdők, a közös törülköző használata a fertőzés forrásai. Különösen a rosszul szellőző ujjfelüle- t'eket támadja meg, mert a gombaféleségek szeretik a nedves, meleg helyeket, az ujjhajlati redőket. A gombásodás kezelése szakorvos feladata, kisebb gombásodást azonban házilag kezelhetünk. Legfontosabb a naponta történő tisztálkodás. Utána alaposan töröljük meg a lábujjak közét, majd hintsük be Mikofen hintőporral. Kísérjük figyelemmel, nem gombás-e a lábkörmünk. A gombával fertőzött köröm fénytelen, mállékony, színe fakósárgás, töredezik. Ha ilyen tünetet észlelünk, forduljunk szakorvoshoz, mert ez gombás góc tünete. Ne kísérletezzünk otthoni kezeléssel, mert ez a góc a testfelület más részét is veszélyezteti. Nyáron a lábak — rendszerint a délutáni és esti órákban — megduzzadnak. Ez főleg a negyven évnél idősebb asszonyoknál, valamint azoknál tapasztalható, akik állómunkát végeznek, vagy munka közben sokat gyalogolnak. Általában a bokaízület és a talp első része dagad meg. A duzzadás akkor jelentkezik, amikor a hőmérséklet 26 Celsius-fok- nál magasabb. A meleg hatására a lábak visszerei kitágulnak, a vénás vér a test többi részében normálisan kering, de amikor a lábszárba ér, a. keringés lelassul. A vér tehát hosszabb ideig van a lábunkban, s ennek következtében megdagad a lábfejünk és a bokánk. Hogyan kezeljük a dagadt bokaízületet? Mihelyt érezzük, hogy megdagadt a lábunk — ha van rá mód —, vessük le’cipőnket, pihenjünk le 15—20 percre, és helyezzük a lábunkat testünknél magasabbra (például keményebb párnára vagy összehajtogatott takaróra). Lábunk így megpihen, és a normális vérkeringés helyreáll. Utána kényelmes, szellős papucsot vagy lapos sarkú cipőt húzzunk fel. Ne használjunk műanyagból készült zárt papucsot, mert az akadályozza a bőr szellőzését. Nyári melegben, mielőtt otthonról elmegyünk, vegyünk néhány perces hűvös lábfürdőt. A friss víz összehúzza a visszereket, ás fokozza a vérkeringést. Utána egy-két percig járjunk lábujjhegyen. Fási Katalin Alig sxázéves a zöldpaprika A törökbors pályafutása Májusban, fólia alatt nevelt zöldpaprikákból, viszonylag elfogadható áron még sosem volt ekkora választék és mennyiség a piacokon, mint amennyi az idén látható, kapható. Hártyájuk viaszos-feszes fénye ínycsiklandó, ropogós harapást ígér.* Úgy tűnik — és úgy is gyökerezett meg a hazai köztudatban —, hogy a zöldpaprika ősi magyar növény; távolabbi országokban talán nem is ismerik. Ez a feltevés bizony téves. Görög eredetű nemzetségnevén, Capsicumként ismert és kedvelt még a távoli Ausztráliában is, nem kevésbé az USA-ban, Ázsiában, Afrikában és Európa valamennyi országában. Ez a neve különbözteti meg a fű- szerpaprikától, amely a „piper” különféle nyelvi változataival jelzi az eltérést. A zöldpaprika története persze, hogy a piros paprika történetének az „elágazása”. Kolumbusz hajóorvosa, Chanca hozta magával az Európában ismeretlen növény magvait, amit Közép- Ameri kában már régen termesztettek és használtak fűszer gyanánt. Az elkövetkező idők során Izabella spanyol királyné egzotikus dísznövényként termesztette, és dísznövényként jutott el Magyarországra is, ahol először Széchy Margit kertjében díszlett a 16. század közepén, majd Batthyány Boldizsár nevelt paprikát, immár ételízesítőnek. A fűszerpaprika meglehetősen lassan hódította meg a magyar ínyeket: először a 18. században említi egy fű- vészkönyv „törökbors’’ néven. Zölden senki meg nem kóstolta volna; csípősségét még nem tudták hogyan megszelídíteni. 1880 táján kezdett kísérletezni a szegedi Obermayer Ernő az enyhébb ízű fajták termesztésével. A teljes sikert azonban nem ő, hanem egy kalocsai paprikanemesítő érte el, név szerint Horváth Ferenc, aki létrehozta az első nem csípős paprikát, és a fűszer- paprika-ágyás szélére — saját használatra — csemegepaprikát ültetett, amelyből elkészült az első lecsó. Akkoriban kezdett divatba jönni a nyers zöldségfélék fogyasztása, és mert a leleményes és szorgalmas bolgár- kertészek nekiláttak a zöldpaprika termesztésének és eladásának, hamarosan akadtak, akik nekibátorodva meg is kóstolták a termést. A zöldpaprika diadala azonban alig ötven évvel ezelőtt vált teljessé, amikor Szent- Györgyi Albert munkássága eredményeként tudományosan bebizonyosodott magas C-vitamin tartalma. Legnépszerűbb hazai fel- dolgozási formája a lecsó. Ennek készítési módja any- nyira közismert, hogy kár rá szót vesztegetni. Különben is sok változata van, és mindenki a saját készítési módjára esküszik. A paradicsomleves, a töltött paprika elkészítését sem kell ismertetni. Nem úgy a sült töltött paprika. Elkészítésekor fejenként két nem túl öblös, de azért 5-5 deka darált sertéshúst befogadó térfogatú paprikát vegyünk. A húsból személyenként 1.0 deka darált lapockát vagy combot számítsunk; 20 deka húshoz egy-egy áztatott, kifacsart zsemlét, és négy személynyi adaghoz egy kis fej vöröshagymát finomra vágva. A zöldpaprikákat megmossuk, hosszában kettévágjuk, ki- csumázzuk, belsejét kevés Vegetával megszórjuk. A fasírtot kevés borssal, sóval, pici piros paprikával fűszerezzük, és púpozva a félbevágott paprikákba rakjuk. Egy tűzálló tálat kikenünk olajjal vagy margarinnal; karikára vágott főtt burgonyát terítünk rá, és ennek tetejébe tesszük a fél paprikát. A húshalmokat beterítjük hajszálvékony füs- töltszalonna-szeletekkel, arra karika piros paradicsomot rakunk. Az egészet nyakon- öntjük egy pohár felkavart tejföllel, és sütőbe tolva, közepes lángos körülbelül 45 percig sütjük. Minden íz átmegy egymásba, és egy fáradsággal kész a pompás vasárnapi ebéd. A zöldpaprikaleves sem közismert, pedig nagyon finom. Két megmosott, kicsu- mázott vastag húsú zöldpaprikát apró kockára vágunk, illetve egy kis ' fej hagymával együtt le is darálhatjuk. Három dekányi füstölt szalonnát ugyancsak összemetélünk, serpenyőben kiolvasztjuk, és zsírján — fedő alatt — meglankasztjuk a hagymát, zöldpaprikát. Hozzá kaparunk gerezdnyi fokhagymát is, Evőkanálnyi liszttel megszórjuk, késhegynyi pirospaprikát teszünk hozzá és négy pohárnyi vízzel felengedjük. Forrás előtt hozzákeverünk fél pohár tejfölt és egy erő- leveskockát. Sokakat visszatart a zöldpaprikától az, hogy emészthetetlen külső hártyája puffadást okoz. Nos, következzék két olyan paprikasaláta, amelyek lényeges tulajdonsága, hogy a paprikán nem marad rajta a hártya. Az erdélyi paprikasaláta úgy készül, hogy a megmo- ' sott, megtörült és levágott szárú, vastag húsú zöldpaprikát bő, forró olajbán barnára sütjük, lapáttal kiemeljük, lecsurgatjuk. Ha már érinthető hőmérsékletű, a megpörkölődött hártyát a húsáról lehántjuk. Enyhén sózott, cukros, ecetes öntetet készítünk, kevés sütőolajat töltünk hozzá, és a megpuhult, lehántott paprikát beleszeljük. Kevés reszelt vöröshagymával gazdagíthatjuk az ízét. Ha rövid lével, bővebb mennyiségben készül, akkor akár köret is lehet. A szerb sült paprikasaláta előnye az erdélyivel szemben, hogy kevésbé hizlaló. Ez ugyanis olaj nélkül készül. A jó húsos paprikákat vagy az előre megforrósított sütőben, vagy a tűzhely tetején („platnin”) lefedett lánggal, körbe-körbe forgatva barnára pörköljük, majd egy percre hideg vízbe dobva, hártyájából kibújtatjuk. Enyhén cukros, sózott ecetes lébe tesszük, s elég időt hagyunk rá, hogy az kellően átjárja. Tekintve, hogy elkészítése babramunka, nem érdemes egyszeri adagnak nekikezdeni, hanem tanácsos egyszerre egy-, másfél kilót megsütni. Üvegbe téve, a hűtőben hosszabb ideig is eláll. Természetesen ez a sült paprikasaláta készülhet enyhén olajos páccal is. Nyerges Ágnes — A világ — feltehetőleg — legdrágább női fürdőruháját mutatja be egy manöken a svájci Aarau városban rendezett exkluzív divatbemutatón. A gyémántokkal ki- varrt kreációt — védekezésül az esetleges túl lelkes „gyűjtők” ellen — páncélozott autóval szállították a bemutató színhelyére, így felettébb kétséges, lehetséges-e rendeltetésszerűen használni a ruhadarabot egy zsúfolt strandon, amely nem kifejezetten a naturisták fürdőhelye ... Telefoto — MTI külföldi képszerkesztőség A konyha higiénéje Azok az anyukák, akik tudnak szabni-varrni, sokkal olcsóbban és egyénibb módon. öltöztethetik gyermeküket, mintha konfekciót, netán még annál is drágább butikholmit vásárolnának. A bemutatott kis ruha 4-5 éves kislányokra méretezett, ejtett derékkal, ferdén szabott szoknyarésszel készül. Az elején végighaladó pánt ferdén szabott, és elütő színű hímzés díszíti. A kis ruha finom színösz- szeállítású pasztell-kockás zefírből vagy batisztból készülhet, hűvösebb időre szánva gyűrtelenített, vékony műszálas szövetből, s ekkor alája hosszú ujjú blúzt, pamutpulcsit is viselhet a kislány. A hímzés a kocka valamelyik színével azonos, csak annak sötétebb színárnyalatában. Elkészítéséhez 80 cm széles anyagból 1,50 m szükséges. A nyak- és karkivágás, valamint a ferde pánt két szélére a kockával azonos színű farkasfogsort gépelünk. Kép és szöveg: Bányai Katalin A sütés-főzés, valamint az élelmiszerek kezelésénék, előkészítésének közegészségügyi szabályait csak a közületek — ma már magániparosok — konyháiban kérik számon az illetékes Köjál ellenőrzése során. Sajnos a sokmilliós háztartás konyhájának célszerű berendezését, az ott végzett munka egészségvédelmi kérdéseit jószerivel csak a véletlen szabályozza. Pedig éppen ezen szabályok be nem tartása, illetve ismeretének hiánya okozza, hogy évről évre nő az ételmérgezések száma. A magánháztartásban perszer elképzelhetetlen, hogy például hasmenésben, torokfájásban, tüszős mandula- gyulladásban, enyhe náthában szenvedő családanya ne adjon enni a gyerekeinek. Már pedig egy kaparó toroknál elég egy tüsszentés, egy köhögés ahhoz, hogy akár többméteres távolságban is megfertőzze az ételt. Mi tehát a teendő? Az éppen aktuális betegség jellegének megfelelően védekezzünk a fertőzés ellen. Hasmenés esetén ne csak egyszerű kézmosással kezdjük a konyhai teendőket, hanem megfelelő fertőtlenítőszerrel — például Neo- magnol tablettát oldjunk fel vízben, és ebben mossuk meg a kezünket. Ha úgy érezzük, hogy náthás, torokfájós napok következnek, konyhai teendőink elvégzése előtt fertőtlenítő oldattal gargalizáljunk (a gyógyszer- tárban vény nélkül kapható), emellett kössünk fel egy gézből készült maszkot a szájunk-orrunk elé. A legcélszerűbb természetesen az lenne, ha ágynyugalomban tölthetnénk el azt a 2—4 napot, amíg a betegség heveny szakasza lezajlik. Hozzátartozik a konyha higiénéjéhez, hogy mielőtt ételhez nyúlunk, hajunkat lekötjük, körmünket kefével kitisztítjuk, és tiszta munkaruhát (kötényt) veszünk. Befőzés előtt különösen fontos a teljes mikrobiológiai* tisztaság, ha azt akarjuk,' hogy amit elrakunk, ne romoljon meg! Az állott nyersanyag nem mindig válik veszélyessé, sokszor csak csökken az élvezeti vagy a tápértéks. A fonnyadt zöldség vagy gyümölcs még nem okvetlen mérgező; a liszt is felhasználható, ha kissé csomó- sabb. Kellő előrelátással azonban ezek a veszteség- források kikerülhetők. A már elkészült ételek tárolásakor figyelembe kell venni, hogy a kórokozók az emberi test hőmérsékletén, vagy ahhoz közeli hőn szaporodnak a legjobban. A hűtés (a hűtőszekrény kb. 5— 8 C-fokos hőmérsékletét értjük ezen a legtöbb élelmiszert ugyan konzerválja, de a benne már meglevő kórokozókat nem pusztítja el, csak megállítja a szaporodásukat. Ha az ilyen élelmiszer újra szobahőmérsékletre jut, akkor a baktériumok addig elfojtott szaporodása rövidesen megindul. Ezért a legcélszerűbb, ha az ételt újra hőkezeljük: például, ha egy levest felfőzünk, a benne levő kórokozók elpusztulnak. A hűtő- szekrény normál terében egyébként sem "tárolható az élelmiszerek jórésze egy-két napnál tovább. Hosszabb tárolásra csak a mélyhűtés alkalmas. Vannak olyan élelmiszerek, amelyek nem forralha- tók fel, ha kivettük azokat a hűtőből. Ilyen például a párolt rizs, a burgonya, a főtt tészta, a galuska stb. Ezeket ne tároljuk; csak annyit készítsünk, amennyi vallóban el is fogy. A húsfélék egy része átsüthető, felforrósítható. A legtöbb gond azokkal a húskészítményekkel van, amelyeknél a húst előzeseten megőröltü'k (fasírozott, darált,' töltött ételek, hideg- konyhai készítmények). Éhnek az az oka, hogy a darálással a hús sejtjei elroncsolódnak, az ép sejthártyák pedig valamennyire fékeznék a kórokozók továbbterjedését, elszaporodását. . A hidegkonyhai készítmények majd mindig tartalmaznak zselatint, amely különlegesen jó táptalaja a kórokozóknak. Ugyanez vonatkozik azokra a cukrászati termékekre, amelyek tejet, illetve tojást tartalmaznak, mint például a krémes, a madártej, a tejes fagylaltok. Nem véletlenül tilos az egyszer felolvadt fagylaltot újra lefagyasztani, hiszen a felmelegedett élelmiszerben igen gyorsan elszaporodnak a kórokozók; a hűtés pedig ezeket nem képes elölni, elpusztítani. Dr. Kempler Kurt
