Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-15 / 142. szám
1988. június 15., szerda Somogyi Néplap 5 Újdonságok a Mozimúzeumban Júliustól újra működik a kamaramozi „Azt is szeretem ha fellöknek” Találkozás Zemlényi Zoltánnal Kaposvár legnagyobb, hatszáz személyes mozijának, a Vörös Csillag Filmszínháznak a vetítésein zömmel szórakoztató, nagy érdeklődésre számító filmeket láthatunk. Amellett, hogy ezek az alkotások széles tömegigényt elégítenek ki, üzletpolitikai érdeket is szolgálnak. A Szabad Ifjúság moziban a vi- deokivetítff készülékkel túlnyomóan akció-, kungfu-, valamint egyéb ikalandfil- rneket mutatnak be. De mi a helyzet a Mozímúzeum műsorpolitikájával, illetve várható-e változás a kínált filmek palettáján? — kérdeztük dr. Németh Jánost, a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatóját. — A Mozimúzeum három része — a mozi, az állandó filmtörténeti kiállítás, valamint az adattár — eddig elszigetelten működött. Ezt az állapotot egységes irányítással, egy intézményvezető kinevezésével szeretnénk megszüntetni. — Eredetileg a Mozimúzs- umot a budapesti Filmmúzeummal hasonló profillal akarták „felruházni". Ennek megvalósítása azonban nem sikerült. Miért? — 1981-ben valóban olyan céllal adták át az intézményt, hogy a régi színvonalas magyar és külföldi filmek bemutatóinak központja legyen. Idővel azonban csökkent azoknak a filmeknek a száma, amelyeket a Magyar Filmtudományi Intézettől kölcsönöztünk, egyre kevesebb értékes filmet láthatott itt a közönség. A mozimúzeum másik célja pedig a filmek országos megjelenés előtti bemutatása volt. Nem alakult ki az a kettős cél közötti összhang, a mozi filmválasztéka / egy „sima" filmszínházéhoz kezdett hasonlítani. — Milyen változás várható? — Sokkal több filmet fogunk kölcsönözni a Filmtudományi Intézettől, a műsorkínálatot nemcsak a régi művészfilmek, hanem napjaink értékes alkotásai is színesíteni fogják. Igazi eredmény az lenne, ha kialakulna — az évekkel ezelőtt már megvolt, ám a vegyes kínálat miatt megszűnt — törzsközönség. — Mi lesz a kamaramozival? — Korszerűsítése után újra működtetjük. Zömében a szűk értelmiségi rétsgneK szeretnénk itt bemutatni a jelen és a közelmúlt társadalmi, politikai és történelmi kérdéseivel foglalkozó játék- és dokumentumfil- meket. Ez a huszonöt személyes kamaramozi / lehetővé teszi a szervezett közönség igényeinek kielégítését is. Az átalakítás után, júliusban kezdődnek meg a vetítések. Egyelőre naponta egy előadás várja az érdeklődőket, szeptembertől pedig kettő. — Mivel bővül a Mozi- múzeum? — Az alagsori helyiséget klubbá alakítjuk majd, s ez lesz az otthona a filmbaráti körnek. Itt a vetítések után szakemberek segítik a látott film elemzését, vitákat, különböző játékos foglalkozásokat lehet rendezni. A közönség a filmzenei anyagunkkal is megismerkedhet. Természetesen ezekhez megfelelő technikai fölszerelést: videót, hifitornyot kell biztosítani.“ — Milyen lehetőségek vannak az adattár bővítésére? — Jelenleg 9100 dosszié tematikusán rendezett anyag, 1600 szakikönyv, valamint számos folyóirat áll a filmművészet, illetve a filmtörténet iránt érdeklőA név hangzatos és sokat sejtető: Kaposvári községi négy évfolyamú fiú felsőkereskedelmi iskolát végzettek baráti köre. S hogy mit takar ez valójában, arról Torma Károly, a baráti kör titkára beszél. — Ez a közgazdasági szak- középiskola hajdani növendékeinek baráti köre. Két évvel ezelőtt, az iskola fönnállásának 75. évfordulóján alakult meg. Iratok bizonyítják, hogy 1930-tól a második világháborúig működött már ilyen az iskolában, így e szervezet jogutódjának érezzük magunkat. Célunk a hagyományok őrzése, az iskolához való kötődés erősítése, az elődök emlékének ápolása. Érthetetlen, a fiatalok mindezt ma már nem tartják követendőnek. Igaz, a mi időnkben évente három osztály ballagott az egész városban, ma pedig csak egy iskolában is legalább négy osztály végez. így aztán egyre kevésbé érzik fontosnak a diákok, hogy évek múlva is tartsák a kapcsolatot egymással. Szeretnénk, ha ezen sikerülne változtatni, ezért rendszeresen találkozunk az iskola jelenlegi tanulóival, jó a kapcsolatunk a KISZ-szelv minden dők rendelkezésére. Elsősorban a plakátgyűjteményünket szeretnénk bővíteni, amelyekből időszaki kiállításokat rendezünk a társalgóban. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk az igényesebb, tanulmányszintű munkák gyűjtésére. A felsőoktatási intézmények diákjainak szakdolgozataihoz témaajánlást készítünk majd, s ezt a főiskolákon, egyetemeken működő somogyi diákklubok segítségével juttatjuk el a hallgatókhoz. A levéltár és a megyei _ könyvtár segítségével tervezzük a kutatási szabályzatunk kidolgozását. — Milyen újdonság lesz még a Mozimúzeum tevékenységében? — Az állandó filmtörténeti kiállításunkat szeretnénk több nyelvű magnós tárlatvezetéssel -vonzóbbá tenni. S ha mindez sikerül, a Mozimúzeum valóban olyan rangos közművelődési intézménnyé fejlődik, mint amilyen szándékkal létrehozták. T. R. jelentős rendezvényen képviseltetjük magunkat. A baráti kör jelenleg 160 tagot számlál. Ez azonban évről évre változik, és sajnos, egyre többen köszönnek el végleg a körtől. A 45 éves érettségi találkozókon még ott van az osztálytársak többsége, a 65 éves jubileumot azonban kevesen érik csak meg. A havonta találkozó kör foglalkozásain kötetlen a program. Népszerűek, ezért gyakoriak a diaképes útibeszámolók, a tudományos előadások, és természetesen sohasem hiányozhat a régi emlék fölelevenítése. — Egy valaki elkezdi, s a többiek már folytatják is: hogy volt. mint .volt tíz- húsz-ötven évvel ezelőtt. Érdekes, hogy az évtizedekkel korábban történt dolgokra milyen tisztán, pontosan emlékszik az ember, a néhány éve történtekre pedig alig- alig. De hát ez már a korral jár — mosolyog a titkár. — Hogy megkönnyítsük az emlékezet munkáját,- felkutatjuk a régi tablókat, évkönyveket, igyekszünk mindent összegyűjteni, amely a múltat idézi. A legrégibb tabló 1923-ból való, de megKíváncsian állok a zsúfolásig megtelt tanterem ajtajában. Végül megpillantom. őrizte a fényképezőgép az 1943-ban érettségizettek arcát is. Kellemes érzés elővenni, nézegetni ezeket a tablókat. Mindig nosztalgiát ébreszt az emberben. Ezzel valószínű, hogy a mai fiatalok is így lesznek. Ballagáskor talán még nem érzik veszteségnek, hogy véget ért az életükben egy szakasz, az ötéves első találkozót is nehezen szervezik meg, ám minél idősebbek lesznek, annál többet jelent számukra az egykori közösség. Az iskolához való kötődésüket szeretnénk erősíteni a közös találkozókkal, rendezvényekkel. Minden évben megmérkőzünk a diákokkal sakkban, s dicsekvés nélkül állíthatom, eddig még egyszer sem sikerült megverniük bennünket. A baráti kör egyik külföldön élő tagja néhány éve alapítványt létesített, amelyből diákokat jutalmaznak. Ezt az összeget bővítettük ki mi itthon élők, hogy még több kiváló diákot lehessen elismerni. Szeretnénk mind tevékenyebben bekapcsolódni az iskola életébe, összefűzve így a múltat a jelennel, a nyugdíjas éveket a diákkorral. H. 1Î. a tábla előtt áll, széles karmozdulatokkal ad nyomaté-- kot jellegzetesen artikulált beszédének. Hangfoszlányokat hallok. A lányok rezzenéstelenül figyelik. A csöndet csak felszabadult nevetésük töri meg néha. Zemlényi Zoltánnak — a Hopárézimi 18 éves szerzőjének — minden gesztusában ott bújkál a humor. Nem a nevettető poénvadász szól a lányokhoz, hanem egy keserű, groteszk és mégis optimista életfilozófiát kialakító kamasz. Megértik egymást. ' — A KISZ együttes rajongója vagyok. Zoli szintén őket kedveli — súgja Sasvári Zsolt, a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium II. osztályos tanulója. — Elolvastam a könyvét és írtam neki. Válaszolt. Azóta tart a barátság. Most eljött ide hozzánk a Munkácsyba, hogy találkozzon a többi barátjával, olvasójával. — Milyen embernek ismerted meg őt? — Nagyon kedves és barátságos. Nem ártott meg neki a siker ... — Mit becsülsz benne a legjobban? — Az akaraterejét. Azt, hogy a balesete után is a világ jobbik oldalát látja és vidám tud lenni. Zoli már a könyvét dedikálja. Most én következem. Azt kéri, hogy a lányok előtt tegyem fel kérdéseimet. Kicsit izgulok. Vajon én is megértem? A lányok ígérik, segítenek .,. Szembenézünk egymással, mosolyog. Az első biztatást megkaptam. — Megváltozott-e az életed a könyv megjelenése óta? — Igen. Korábban nem volt rám kíváncsi ennyi lány — mondja, és körbemutat. — A baleset előtt is ilyen vidám fiú voltál? — Mindig jókedvű voltam. Mindig szerettek az emberek. — Te kit szeretsz? — Első a családom. Annak köszönhetem, hogy felgyógyultam. — Másképp látod a világot azóta? — Nem emlékszem rá, hogy előtte hogyan láttam. Most viszont minden embert szeretek. Szeretek köztük járni a pesti csúcsforgalomban és nemcsak azért, mert néha megismernek ... Azt is szeretem, ha fellöknek ... — Melyik à legszebb emberi tulajdonság? — Sok fontos van, de első helyen áll a szeretet és a jókedv. — Mit szeretnél elérni.. . — Most, hogy híres ember lettem... — válaszol és kissé önironikus mosollyal körbetekint — majd félbehagyja a mondatot és ígv folytatja ... — Ma itt van 50 lány, holnap 30, ^ aztán 10, utána egy és aztan .-.. egy se ... Ez lenne a természetes. Es, hogy minél tovább szeressenek az emberek ... Várnai Ágnes RÉGI DIÁKOK KÖRE Sakkban még mindig jobbak A haragos óriás Görögországi epizódok Szándékosan nem írok részletesen Thesszaloniki gyönyörű templomairól, Athénről, az Akropoliszról, az áthoszi kolostorok — csupán tengerről, hajóról látott — csodás nyugalmáról. Ezekről az útikönyvek részletesen és szakszerűen beszámolnak. Néhány napos utazásom során nem láttam az ókori és az újabb emlékekből annyit, hogy az fölhatalmazzon ismertetésükre. A „mellékes" eseményeket próbálom egy szálra fölfűzni. Néhány találkozás emlékét, amelyből tán mégis kiderül valami kevéske Görögországról, minden turista álmáról. Aki ott jár, ne mulassza el fölkeresni valamelyik bazárt, piacot, zsibvásárt. Persze ez is az átlagturista átlagszórakozása, de ha nem rohanvást megy áz ember végig az árusok között, hanem komótosan ballag, akkor apró, de hosszú ideig emlékezetes élményei teremhetnek. Ilyen volt találkozásom a szaloniki óriással. Aki fűszeres. Avagy vegyesboltos. Kávét is árul. Ezt ott nem úgy teszik, mint nálunk. Vászonzsákokban áll a bolt előtt a nagy szemű, szépen pörkölt kávé. Kimérve kapható. Állítólag bele kell túrni — ezt senki sem kifogásolja — és a hőmérsékletéből megtudható, hogy friss pörkölésű-e. Nekem persze mindegy volt, kávészakértőnek épp olyan lennék, mint aranybecsüsnek. De azért beletúrtam. Ez fellelkesítetté az üzlet gazdáját; egy két méternél is magasabb, valószínűtlenül széles vállú, feketés ősz hajú, sasorrú görögöt. Nagyon mosolygott. Három aranyfoga volt, a többi valószínűleg eredeti. Vállamra tette a kezét, a másikkal pedig belemarkolt a csillogó babkávéba és dicsérte. Erre én is megdicsértem és újra könyékig belevájtam a zsákba. Kis híján ez lett a vesztem. No nem a mustra, hiszen az majdhogynem kötelező, hanem a fűszeres föl- ajzása és későbbi cserben- hagyása. Alig akart elengedni. öles termetét nézve esélyem sem volt a szabadulásra. De jött egy másik vevő. így hát elbúcsúztunk. Ebből még semmi baj sem lett volna. De két bolttal odébb kávét vettem. S visz- szafelé ballagtam, amikor fölém tornyosult az emberhegy. Vérben forgó, ám egyúttal könnybelábadt szemekkel kérte számon alávaló cselekedetemet. Már sírt. Az ő kávéja nem jó? A másiké igen? Ekkora gazságot még életében nem tapasztalt. Két oldalról megragadott. lábam a levegőben kalimpált. Majd letett és megvetően végigmért. Később megátkozott. Iszkoltam elfelé, mielőtt még a kést hozná, amivel a felvágottat szeleteli. Visszanéztem; vajon nem követ-e dühödten? A boltja ajtajából mosolyogva integetett. A piacról még annyit: utcájuk van ott a henteseknek, a halasoknak és így tovább. Ezt a piacot a magyar Köjál azonnal bezárná. Ebédelni is érdemes itt. Kocsma van természetesen, és tiszta is. Nem olcsó az ebéd, de megfizethető, ízletes — s ami a fontos — bizalomgerjesztő. Pedig csak kocsma, amiben adják. Ha nincs üres asztal, bátran odaülhet azgen a helybeliekéhez, nem zavarják el, szívesen látják. Köszöntik, de egyáltalában nem tolakodóan. Es még a fényképezéshez is nagy kedvvel pózolnak, eredeti görög ábrázatot öltve. Hogy közben mit gondolnak az ütödötten a gépbe vigyor- gó turistáról, az az ő titkuk. Vásárolni Görögországban lehet, de nem érdemes. Majdnem minden jóval drágább. mint nálunk. Óriási az árutömeg, nagy áruház alig van, apró bolt viszont tengernyi. És hívogatja a sétálókat az ajtóban álló gazda. Azután — ha teheti — be is csapja a vevőt. Nem A halasok utcájában lehet érte haragudni. Ez ott nemzeti sport, nagy szeretettel hintázzák át az idegent, az ő baja, • ha mulya. Épp ezért jó játék a vásárlás megjátszása. Tessék bemenni, alkudni (már ahol lehet), nem megvenni s azután számolni a következő kirakatnál, ahol ugyanaz feleannyiba kérül. Amit érdemes megvenni — e szerény sorok írója szerint — az a mi népművészeti boltjainkhoz h'asonló üzletekben van és nem nagyon olcsó. De vigyázat! A legotrombább préselt és műanyag giccsekről is igyekszik elhitetni gazdájuk, hogy igazi kézi korongozású, kézi festésű cserepek, vagy természetes anyagból készült kelmék. Az ókori görögök vázáinak, szobrainak másaiból csak azt szabad hazahozni, amin látható a múzeumi pecsét, amin rajta van a hitelesítő plomba. Aranyműves, kocsmáros, fűszeres, emléktárgyboltos... Görögország kereskedik. Ez az egyik legfontosabb gazdasági ágazat. S ha az embernek kevés az ideje, akkor leghamarabb a boltokban ismerheti meg (legalábbis felületesen) a helybelieket. Az elmélyült ismerkedésre egy turistaút nagyon kevés. Meg lehet tudni gyorsan, hogy Skodához és Ladához van alkatrész, hogy Wartburgot is sűrűn látni. De gyorsan az efféléknél sokkal többet nem lehet megtudni. Ezt itthon érzi a hazatérő úgy istenigazából. Amikor másnap visszavágyik hetekre, hónapokra. (Folytatjuk.) Luthár Péter
