Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-07 / 108. szám
8 Somogyi Néplap 1988. május 7., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Zsolnay majolika titka Nemzetgazdaságunknak kényszerű lépésváltása, modernizálása idején keressük múltunk példaadó egyéniségeit. Közülük való a 160 éve született Zsolnay Vilmos, a nagy múltú pécsi Zsolnay - gyár létrehozója, a magyar kerámia századvégi világhírének megteremtője. A körülmények akkor is mostohák voltak, terve szinte álomnak tűnt a századvégi nagy európai konkurenciaharcban. Kiváló képességeivel, okos üzletpolitikájával, kutatószenvedélyével és művészi becsvágyával az elavult lukafai kis kerámia- üzeméből rekordidő alatt modern gyárat teremtett, amely felvette a versenyt a századfordulón az Osztrák— Magyar Monarchia legfejlettebb, patinás cégeivel is, Zsolnay halála évében, 1900- ban pedig már egész Nyu- gait-Európa és a Balkán is az üzletkörébe tartozott. Mi volt e nagy autodidakta titka? A tehetség mellett a szorgalommal páros lelkesedés, a becsvágy, a hivatás- tudat, a jó tájékozódási képesség és a merész kockázatvállalással társult üzleti érzék, ugyanakkor emberség a monarchia sok tájáról ide- sereglett munkásokkal szemben. Ö volt a legjobb példa, reggeltől estig ott kísérletezett velük, munkásotthont, szakiskolát alapított számukra, ahol kiváló szakemberek oktattak. Amit Európában a nagy nemzetközi kiállításokon tapasztalt, megpróbálta kikísérletezni, . mintában, formában, az új stílustörekvésekre azonnal reagálni, de ugyanakkor a magyar sajátosságokat gyártmányai forma- és motívumkincsébe olvasztani. S mindezt a legfinomabb anyagokkal, élenjáró technológiával. Természetesen sok kudarc is érte, mert állandóan kockáztatott, a már elért eredmények mellett nem horgonyzott le. így vált a kis, visszamaradt manufaktúre 1872-től 1900- ig a magyar kerámia világhírű, csaknem minden évben újítással jelentkező élüzemévé. A 160 éve született Zsolnay Vilmos eredetileg kereskedőnek készült. 1863-ban vette át öccse halódó kis ke- ménycserép-üzemét, melynek berendezése, formái Lu- kafáról származtak. Kezdetben egyszerű agyagkészítményeket, virágcserepeket gyártott szerényebb kerti díszkerámiával együtt. Először különféle mellékvállalkozásokkal tőkét teremtett magának, majd kis üzeme modernizálásába fogott. Festői hajlamai a gyártmányok díszítésében jelentkeztek először maga is festett néhány edényt, de kezdetben leányai, Júlia és Teréz voltak főtervezői. Teréz a magyar népi hímzések motívumát használta fel, Júlia a magyar ornamentikát a perzsa mintákkal vegyítette, így jött létre a sajátságos magyaros, dús virág- és levéldíszítmény, amelyet arany körvonallal húztak ki és ragyogó élénk színekkel festettek Zsolnay első találmányára, a finom, elefántcsont- színű mázas porcelánfajanszra. A pompás díszkerámia jól ■ mutatott a századvég zsúfolt, fülledt, nagypolgári lakásaiban, sikere a korízlésben rejlett. Ezek a díszítmények különféle változatokban a Zsolnay „majolikának", mint itthon nevezték, a nyolcvanas évek végéig legjellegzetesebb mintái voltak; a maZsolnay Vilmos portréja gyár kerámiának kül- és belföldön egyaránt nagy hírt szereztek. Sokan utánozták egész Európában, itthon is. Az 1878-as párizsi világkiállítás kitüntetése nagy megrendelésekkel járt, a gyárat bővítették. Zsolnay emellett ipari kerámiát is gyártott, például szigetelőket, szaniterárukat és kályhacsempéket. A fáradhatatlan kísérletező szinte minden évben valami újat talált fel, szüntelen új kerámiaanyagok és mázak után kutatott. 1885-ben például felfedezte a cserépalapra alkalmazott olajfestés technikáját, így maga is festett ifjúkori hajlamainak engedelmeskedve néhány arcképet. 1891-ben feltalálta a kor által igényelt építészeti díT szítményekre kiválóan alkalmas plutonitot. 1893-ban pedig tökéletesítette változatát, az időjárás viszontagságainak ellenálló pirogránitot, mely az építészek körében nagy sikert aratott. Itthon Lechner Jenő és köre alkalmazta a magyar nemzeti sajátságokat érvényre juttató építményeken, például az Iparművészeti Múzeum épületén. A díszedények forma- és mintakészletében minden évben született a korszellemnek megfelelő újdonság, és Zsolnay számára a kitüntetések sorozatát, valamint nagy anyagi fellendülést eredményezett. Nevéhez fűződő időtálló találmánya a hajnalpírról elnevezett eozinmáz. mellyel legnagyobb sikerét aratta, mely ma is a gyár jellegzetes máza, bár nem gyártják annyi változatban. mint Zsolnay életében. Ez a század végén oly kedvelt, redukciós mázak egy fajtája, amely fémes színekben csillog az edény felületén. Zsolnay Wartha Vince műegyetemi tanárral kísérletezte k:. de végleges formája, változatai már Zsolnay technológiai tudását, ízlését dicsérik. Először 1892-ben mutatkozik be kiállításon eozinos díszedénnyel. Évek során eg\ re újabb változatait kísérletezte ki, melyek világhírre juttatták nevét. A kilencvenes években családtagjain kívül mind több iparművészt foglalkoztatott, akik a legújabb stí- lustörekvéseket rendre bevezették gyárába, ígv a szecesszió is a külfölddel. Bécs- csel azonos időben jelentkezett a gyár készítményein Apáti Abt Sándor, Mack Lajos, Nikelszky Géza terveiben. A frayai szecesszió nagy festő képviselője, Rippl-Ró- nai József is tervezett számára. A gyár 1900 körül készült eozin-mázas vázája Az eozin világsikerének tetőpontján hozta létre Zsolnay legszebb, maradandó becsű mázát, az azóta drágasága miatt már nem alkalmazott, kék labradorkö- vet utánzó, ún. Labrador- eozint. Ez volt egyben a nagy mester hattyúdala is. mert 1900-ban meghalt. Gyára családi vállalkozásként tovább üzemelt. Az első világháborúig az ipari termelés került túlsúlyba. Bár néhány újítás még született, a művészi színvonal fokozatosan hanyatlott, míg aztán az első világháború és az azt követő válság a gyárat tönkretette és profitváltásra kényszerítette. Ekkor került előtérbe a szigetelők és a porcelán edények gyártása. A nagy múltú majolikagyártás volumene össze- zsguorodott. A felszabadulás után a gyárat államosították. Többszörös profilváltás következtében az iparipor- celán-gyártás mellett újból visszatértek a porcelán díszműáru és a híres majolika készítéséhez is. Ma már — főleg külföldi megrendelésre — az 1880-aS évek hagyományait felújítva a régi szépségében gyártják a Zsolnay- nővérek tervei alapján a dúsan díszített, kézi festésű, magyaros mintájú készleteket is. Brcstyánszky Ilona Irodalom, valóság, realizmus Szemléleti, műfaji sokszínűség Jogos igénye a mai olvasónak is, hogy az irodalom, legyen bár vers vagy próza, a valóságról adjon híradást. Csakhogy ezt az írásművészet a műfajok széles skáláján, s a valóságábrázolás megszámlálhatatlan árnyalataival cselekszi. Tudomány és művészet határmezsgyéjén akár; tények és indula~ tok összeforrasztása révén, mint a falu, a vidék átalakulását kutató Zám Tibor összegyűjtött szociográfiáiból kitetszik. Nem könnyű feladat ez, hiszen már ott kezdődik a vita: mi tekinthető ténynek? Bíróság számára készített tudós szakértői vélemények olykor ugyanazt a jelenséget homlokegyenest eltérő módon értelmezik. És hányszor tapasztalható: azt, amit szóban elismerünk, nyomtatás~ ban már nem szívesen látjuk viszont! Szociográfusaink gyakorta küszködnek efféle gondokkal. A realizmus, a hiteles valóságábrázolás igénye vágy- törekvése nem kapcsolódik közvetlenül a kifejezés módjához. például, hogy verses vagy prózai írásműről van-e szó. Érdekes példákat jegyezhetünk föl a Költői je~ leniét 1988 című összeállítás lapjairól. A tavaly elhunyt Garai Gábor Doktor Valaki tévelygéseiből című elbeszélő költeményének egyik részletében csupán Kassák Lajos az egyetlen valóságos szereplő, de a többi hivatkozás is „megfejthető": némi tárgyismerettel azonosítható a költemény valamennyi tartalmi mozzanata. Döbbenetes realizmussal érzékeltet Bella István költeménye egy — remélhetőleg be nem következő. de jelenünkben szerencsére még semmiképpen se valóságos — katasztrófát: „Nem működik a föld. Megállt. Mint fűben rejtett karóra ciripel egy-egv űrkabóca. S. O. S. Bipbipel. Tititál." S a lélek rejtélyes, nehezen fölfejthető állapotát rajzoló versbe is épülhetnek részletező pontosságú leírások, mint Rácz Péternél: „Fonnyadt atlétatrikó a Rippl-Rónai illusztrációi Igaza volt annak az irodalomtörténésznek. aki úgy fogalmazott: Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatainak teljes számbavétele legalább olyan nehéz, mint amilyen művei jegyzékének összeállítása. Mindig előkerül(het)- nek ugyanis kevésbé nyilvántartott dolgok ... A születési évszámok ismeretében természetesnek kell vennünk, hogy Rippl- Rónai József és Bródy Sándor egymásra talált. Az 1863-ban született író mindössze két évvel volt fiatalabb a festőnél. Ennek még akkor is jelentőséget kell tulajdonítani, ha tudjuk, hogy művészetükkel más- más stílusirányzathoz kapcsolódtak. Bródy a magyar realizmus (azaz: naturalizmus) követőjének vallotta magát, de szecessziósán érzékeny volt a női szépségre. Ez is indokolta, hogy írásainak egyik gyűjteményéhez minden hivatalos elismerést megelőzően kért rajzokat Rippltől. Az Asszonyi szépség című (1897) karcolat- és elbeszéléskötetét az impresszum szerint ..Márk. Dudics és Rónai-Rippel" (így!) illusztrálta. Vénusznak áldozott itt az író. Az érzelmek végletes- ségét, tragikus voltát rajzolta meg, nagyfokú s/.envedé- lvességgel. „Ha márványfejek és drágakő-kámeák, a tökéletes női szépség mintáit keresem, amíg imám halkul, mind csak arra az egyre, a szélesajkúra, a kicsinyre. az elsőre gondolok" — olvashatjuk. Hasonló hangnemű a könyv tizenöt kis írása. Közöttük van három rajz. Érdekességük, hogy mindegyik a köteteim szintagmáját igyekezett a grafika eszközeivel ábrázolni. Szembeötlő az is; hogy a képek a szövegkörnyezettől függetlenek. Rippl-Rónai rajza (monogramját vagy írását nem lehet kivenni) A lovagló leány című történet előtt van, de független a leírtaktól. A fiatal író kérésére minden bizonnyal egy már kész rajzot adott oda. A mű valóban az eszményített szépséget mutatja meg. A jobbprofilú arc rendkívül finom vonalú, kecses, törékeny; a századvég ábrándjainak megfelelő. A Bródy-kötethez küldött rajz aprólékosan kidolgozott, s a természeti háttér ugyancsak nagy gazdagsággal jelenik meg. A hölgy mereng, a távolba néz, s még csak sejteni sem engedi, hová. Az alak mellett a buja növényzet és a fák hagynak egy kis szabad teret. ahol a szem elkalandozhat. Az arcvonások, a tartás, a fehér hosszúkás kezek (lágyak és kemények egyszerre), a szinte lebegő állapot végül is kötődik az író eszményítő szándékához. Rippl-Rónai alkotása kifejezett valamit abból, amit egyik hősnőjéről Bródy írt: „Apró fogait a leány összeszorítja. ajkait talán meg is harapja, az uralkodás kéje, sőt egy kis kegyetlenség is tükröződik a halovánnyá lett arcán". Az Asszonyi szépség Bró- dv-kötet megjelenése után húsz évvel készített rajzot a Rippl-Rónai a Világ című radikális lap alapítójáról, illetve fő- és felelős szerkesztőjéről. A kartonra a festő szokása szerint — ajánlást írt: „Emlékül Bálint Lajos barátomnak. Rónai 1917." A portré érdekessége, hogy a szemhéjak itt is csukva vannak, mint még jó néhány arcképen. Mintha kissé felülről nézett volna a művész az író fejére, s így a tekintet csak lefelé irányulhatott. Másik jellegzetesség a féloldalas elhelyezés. A rajz karakterisztikus, téveszthetetlenül egyéni arcot mutat. Hogy művészfejről van szó, azt csupán a hosszúkás arc és a homlokon hullámzó ráncok jelzik. Töprengő vagy figyelő? Nehéz eldönteni. Az bizonyos csupán, hogy erős a koncentrálás. Az ábrázolásnak az összpontosított figyelemben. a fókuszra irányuló tekintetben van az ereje. Láttatja a céltudatos egyéniséget. aki a művészetnek szentelte az életét, aki egyaránt otthonosan mozgott a színház, az irodalom, a képzőművészet világában. Az arckép — -ismerve Rippl-Rónai szokását — kávéházi beszélgetés során készülhetett. Ez a rajz díszíti Bálint Lajos Karzat és páholy című (1967) könyvét. Bálint Lajos arcképének megrajzolása után öt évvel. 1922-ben jelent meg Al- szeghv Zsolt: A művészeti alkotás — A művészet irányai című kis kötete. Tömör summázatra, de még a rövid szövegben is jutott tér arra, hogy Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatairól szóljon. Az impresszionista költészettel vetette össze műveit. A Rippl-képekkel párhuzamba állította Juhász Gyula hangulati leíró verseit. Meg kell még említeni, hogy 1925-ben Alexander Bernât születésének I5. évfordulójára tanítványai szerkesztettek egy emlékkötetet. Rippl-Rónai ebből sem ma radhatott ki. Nem portrét készített, hanem egy női aktrajzot küldött. Tussal ráírta: ..Alexander Bernátnak Rónai". A festő a színikritikust és a nagy' hatású filozófust eszményítő rajzzal tisztelte meg. a harmonikus szépség ábrázolásával. Lackó András kerítéslécen, alakját eső adta meg, a nap rátűzte. Porszürke régóta és merev; a hajlandóság jelei mégis erre-arra. A harmat gyenge. Székek, poharak hárman, annyiképp hálásak a korai vizitért (odaát már reggel kilenc). Túl salátával, kanál, maradék. Fű-csomó.’' Szinte festmény-,, sőt fényképszerűén eleven a kép. Hasonló megoldás Kántor Péter egyik költeményében: „Ázik az udvar, feketén csillogva áznak a kukák ázik a töredezett kövezet, a nyeszlett fácska, a poroló ázik nejlon zacskóban Ka- runga, a holtak ura". Itt a reális leírásba valóságon túli elem szüremkedik; a tárgyi s a tudati világ átsejlik egymáson. Realizmus ez is: gondolataink, képzettársításaink szintén a valóság részei. Kortárs költészetünk realizmusa ily módon válik nyilvánvalóvá. Prózairodalmunkban újabban a realizmus egy publi- cisztikusan összegező változata kelt nagy hatást. Az Új Tükör egy februári számában olvashattuk Karinty Ferenc Skizofrénia című elbeszélését. Ebben egy világpolgár magyar professzor a főhős, aki ellenzékiség és lojalitás határpontjai között mozog, egy alapvetően megbomlott értékrendszerben. S ez az állapot magának az írásműnek a minőségét is meghatározza: tartalomjegyzék-szerűen zsúfolódnak össze itt korunk ellentmondásai: művészi kifejezésükre mintha nem volna tér. mód. nem futná az alkotói türelemből. A diagnózis helyességéhez azonban nem fér kétség. Hasonló benyomásunk támad Gvurkó László Fociország című gúnviratát-röpira- tát olvasva. Csatlakozik a szerző Végh Antal, Mezei András sport tárgyú, de általános érvényű vállalkozásaihoz, s e tekintetben Moldova György törekvéseivel is rokonítható a könyvecske. Ám itt a valóságosként értelmezhető mozzanatok szándékosan túlzó, szatirikus elemekkel vegyülnek, mert Gvurkó a szöveget teremtményétől, egy általános iskolai nyolcadik osztályos tanulótól származtatja, s a túlzásokat látszólag ellensúlyozó vagy kiigazító' szerkesztői megjegyzések gyakran a kommentálandó szöveg képtelenségeit is felülmúlják. Az összkép mégis reálisnak mondható: valóságos értékzavaráink, válság- jelenségeink ábrázolódnak. Kár. hogy ez a zabolátlan „gyermekszáj"-szöveg nem nagyobb igényű, nem törekszik olyanfajta hiteles stí- lusutánzásra. mint hajdan — mondjuk — Kaffka Margitnál a Levelek a zárdából darabjai teszik, vagy — a közelebbi múltból véve a példát — ahogyan Somogvi Tóth Sándor Gabi című regényében figyelhettük meg S a szatíra sortüze itt meglehetősen differenciálatlanul zúdul többé és kevésbé ártalmas jelenségekre, netán értékekre is: a valódi nevükön említett szereplők töb- bé-kevésbé indokolt bosszúságát, olykor méltatlan sérelmét okozva. Irodalom és valóság szoros kölcsönhatása jellemző a mai magyar irodalomra. Semmiképp nem szorul háttérbe a realizmus, ha egyes tartalmatlanul modernista törekvések ezt sugallanák is Szemléleti és módszerbeli, stiláris. műfaji alakváltozatai azonban rendkívül sokfélék: ki-ki megkeresheti a neki szóló, számára érvényes realizmus kifejeződéseit. Kőháti Zsolt
