Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-12 / 112. szám

1988. május 12., csütörtök Somogyi Néplap 3 Minden újdonság csak já­ték a demokráciával, ha to­vábbra is fentről döntik el a mi hatáskörünkbe tartozó kérdéseket — így értékelte a szovjet gazdasági reform első lépéseit Vlagyimir Ka- baidze, az ivanovói szer­számgépipari egyesülés ve­zérigazgatója, az egyik leg­befolyásosabb szovjet gaz­dasági vezető. Nevét a 70- es évek végén az ivánovói „gazdasági csoda" tette is­mertté: egy középvállalatból létrehozta a Szovjetunió ve­zető szerszámgépipari egye­sülését. Az „Ivanovo" már­kajelzésű szerszámgépeket ma már Japán, az NSZK és Svédország vállalatai is vá­sárolják. Kabaidze az elsők között emelt szót a gazdasági vál­tozások szükségessége mel- x lett. S nemcsak szólt, ha­nem cselekedett is. Ma a peresztrojka reali­tás. Miről beszél most Ka­baidze? A helyzet józan ér­tékelésének szükségességé­ről. „Ogonyok” című nép­szerű hetilapnak adott in­terjújában óva int minden­kit a reform gyors sikeré­vel kapcsolatos hamis illú­zióktól. — Kezdettől fogva vallom — mondta Vlagyimir Ka­baidze —, hogy az önfinan­szírozás és a gazdálkodási önállóság nem varázsszer, amelynek segítségével meg­oldódik minden gond. Olyan újdonságok ezek, amelyeket alaposan ki kell próbálni, bevezetésüket és alkalmazá­sukat meg kell tanulni. A vezérigazgató szerint túl nagy a felhalmozódott prob­lémák terhe, túl bonyolult az átalakításra váró gazda­sági szerkezet. S emellett a reformnak ellenzői is van nak. A konzervatív erők igyekeznek visszaszerezni IPAR ÉS REFORM elvesztett pozícióikat, s ezt igen ügyesen, a reform zász­laja mögé bújva teszik. Az önfinanszírozás önma­gában egyszerűnek látszik. Gyakorlatilag a vállalatok és az állam közötti adókapcso­latok korszerűsítéséről van szó. A gyár egyetlen kopej­kát sem kap az állami költ­ségvetésből. ugyanakkor nyereségének előre megha­tározott részét köteles be­fizetni a költségvetésnek. A fennmaradó összeggel önál­lóan gazdálkodhat. — Ez volt az elképzelés — mondta Kabaidze —, a minisztérium azonban át­húzta minden számításun­kat: önkényesen a számára megfelelő nyereségelosztást irta elő . . . S még a gyárban maradó nyereség felhasz­nálását is szigorúan szabá­lyozza. Hasonló a helyzet egy má­sik újdonsággal, az állami megrendelésekkel is. Hozzá kell tenni, hogy a vezérigazgató távolról sem minden gondért csak bürok­raták ellenállását teszi fele­lőssé. Véleménye szerint „lent” sincs még minden rendben. Mi változott a szovjet gazdaságban? A peresztrojka 1985 áp­rilisában kezdődött a Szov­jetunióban. Az SZKP Köz­ponti Bizottságának plénu­mán akkor elemezték nyíl­tan az ország gazdaságának helyzetét. A szovjet gazda­ság válság előtti állapotba került. A vélemények radi­kális megfogalmazására ké­sőbb került sor, a határo­zott változások politikai akarása azonban már akkor kifejeződött. S választani kellett: vagy folytatják a régi irányvonalat, vagyis az öncsalás harsonáinak hang­jai közepette haladunk a másodrangú nagyhatalom státusza felé, miközben csökken a nép életszínvona­la is, vagy szembenézünk az igazsággal, megteremtjük a szocializmus mint társadal­milag igazságos és gazdasá­gilag hatékony rendszer hír­nevét. A választást nemcsak meg kellett tenni, hanem meg is kellett magyarázni a lakos­ságnak. Társadalmi nyilvá­nosságra, annak tudatosítá­sára volt szükség, hogy az utasításos-adminisztrativ módszerek természetüknél fogva a nemzeti vagyon her­dálásához vezetnek. Az utasításos gazdálko­dás, amely állandóan defici­tes volt, az országot az egyik közgazdász epés megjegyzé­se szerint egyre inkább olyan „ércbányász-társada­lommá” változtatta, ahol az ércet azért bányásszák, hogy acélt készítsenek belőle azokhoz az exkavátorokhoz, amelyek ugyanazt az ércet, bányásszák. A fogyasztási cikkek termelésének növelé­se csak szavakban történt meg. Hogy ebből a „kör négy­szögesítéséből" kiutat talál­junk, radikális gazdasági re­formra volt szükség. De- mokratikusabbá kellett ten­ni a társadalom életét, hogy kitörhessünk ebből az elva­rázsolt körből. 1985 áprilisában megszü­letett a döntés: több demok­ráciát, több szocializmust, átalakítást a gazdasági vi­szonyokban, átalakítást a gondolkodásban. Három év telt el azóta. Sok is. kevés is — ám ah­hoz elegendő, hogy tapint­suk a változásokat, megért­sük a szándékokat, eltaka­rítsuk a torlaszokat. Ahhoz kevés, hogy végrehajtsuk a gazdaság átalakítását. Bár érthető a peresztrojka hí­veinek türelmetlensége, szá­molnunk kell a realitások­kal. Mi történt a gazdasági életben az elmúlt három év alatt? A szándékok tudatos koncepcióvá, olyan intézke­dések „csomagjává” alakul­tak, melyek felölelik a gaz­daság fejlesztésének vala­mennyi irányát, nemcsak bizonyos szféráját. A válla­lat vagy ágazat keretein be­lül végzett kísérletekről át­tértünk az egész régi mecha­nizmus megváltoztatására. Megkezdődött a szerkezeti átalakítás. Ami különösen fontos, már a jelenlegi sza­kaszban is sikerült a gazda­ság szociális irányultságát fokozni, - összegeket biztosí­tani az egészségügy, az ok­tatás fejlesztésére, az ipar; beruházások egy részét át­csoportosítani a lakásépítés­re. Ha a legáltalánosabb mutatók, a bruttó nemzeti termék növekedését vizsgál­juk, a haladás nyilvánvaló: az elmúlt két évben 8 szá­zalékkal növekedett. Ennek ellenére gyökeres javulást még nem sikerült elérnünk. A gazdaság bajai­ról kiderült, hogy el vannak hanyagolva, s ami még fon­tosabb, alábecsültük a régi gazdasági mechanizmus el­lenállását, a régi gondolko­dásmód sztereotípiáinak tar­tósságát. Hogy a reform lassan, sok konfliktussal va­lósul meg. Még mindig nem vált általánossá az a meg­győződés, hogy nem győz­het a forradalom „fentről”, ha nem támogatja a „lent levők” tömeges aktivitása. E szempontból azt mondhat­juk, hogy a peresztrojka a legnehezebb szakaszában van. Előre kell haladnunk. Ez ma teljes mértékben a pe­resztrojkában részvevők energiájától függ, amely az első impulzust három évvel ezelőtt kapta. Leonyid Korenyev ÁTALAKÍTÁS A Szovjetunióban fo­lyó átalakítást méltán kíséri a szokottnál is nagyobb figyelem ha­zánkban. Érthető ez, hiszen ami ma a Szov­jetunió társadalmi éle­tében és gazdaságá­ban történik,, hatással van a magyar kibon­takozási folyamatra is. Mai összeállításunk írásait az APN szovjet sajtóügynökség bo­csátotta szerkesztősé­günk rendelkezésére. A peresztrojka és a család 380 méter magas televíziós torony épült az üzbegisz- táni Taskentban. Tizenkét csatornán sugároz műsort Hogyan él egy átlagos szovjet család a peresztroj­ka közepette? Miként érté­keli az eseményeket? Mi­lyen reményeik, törekvéseik vannak? # * * Novoszibirszkben él a No- voszjolov család : Szergej 32 éves, a felesége 2 évvel fia­talabb. két iskolás gyerme­kük 8 és 10 éves. A család jövedelme két keresetből egy évben körülbelül 5.5 ezer rubel. Szabványos két­szobás lakásban élnek. Au­tójuk. telkük nincs (nem ju­tott rá), de adósságuk sincs. Korábban, a peresztrojka előtt nyugodtabban és egy­szerűbben éltek, munkájuk, fizetésük és így az életük stabil volt. Szergej a novo- szibirszki vegyigyárban fel­újító lakatos, 250 rubelt ke­res. A felesége, Natalia tech­nológus-mérnök a helyi nyomdaipari vállalatnál, s 200 rubel a fizetése. A bér nem függött attól, hogyan dolgoztak ők maguk, a tár­saik, a gyár. A pénzt lénye­gében a beosztás alapján kapták. Most viszont válto­zik a helyzet. Szergej munkahelye nem tartozik a szovjet vállala­toknak ahhoz a 60 százalé­kához, amelyek már új gaz­dasági rendben dolgoznak, de hamarosan áttérnek a szükséges, bár korántsem egyszerű módszerre. Onel- számolás a népgazdaság normális működésének fel­tétele és alapja. Novoszjo- lov és kollégái azonban nem tudják, milyen változásokat hoz ez vállalatuknál. A magasabb pálya garanciái A szovjet politikai rend szer reformjának program­ja, amelyet Mihail Gorba­csov tömören kifejtett az SZKP KB 1988 februári plé­numán, fontos bizonyítéka annak, hogy a párt határo­zottan követi a társadalom megújításának irányvona­lát. E program mögött az a törekvés rejlik, hogy az át­alakítást új, magasabb pá­lyára irányítsák, szabad te­ret adjanak azoknak a ter­melőerőknek, amelyeket a gazdaság demokratizálása hoz létre. Hangsúlyozom, nem a szo­cialista alapok leszerelésé­ről, nem egy működő rend­szer felváltásáról van szó. Arról van szó, hogy ezeken az alapokon meg kell szi­lárdítani a népnek azt a jo­gát, hogy ő az állam gaz­dája. Meg kell tisztítani rendszerünket mindattól az idegen elemtől, ami a har­mincas évek óta rátapadt. A rendszer tervezett áta'a- kításának gerince egy meg­bízható, demokratikus el­lenőrzéssel rendelkező ha­talmi és irányító szervezet kialakítása, a szubjektiviz­mus mesterkedéseit meg­akadályozó, szilárd jogi Kor­don kidolgozása. Hogyan hozható létre ilyen mechanizmus? A KB plénuma kijelölte a legfon­tosabb irányokat. Minde­nekelőtt: a tanácsok szere­pének határozott növelése, a választási rendszer töké­letesítése, egyúttal a párt- és állami szervek funkciói­nak elhatárolása. Végül: a társadalmi szervezetek rend­szerének fejlesztése, mun­kájuk tartalmának gyökeres megváltoztatása. Ahhoz, hogy a népet szélesebb kör­ben be lehessen vonni az ország igazgatásába, a tár sadalmi struktúrák cselek­vőképes rendszere szüksé­ges. A szovjet politikai rend­szer reformjára vonatkozó „javaslatcsomag” tehát ter­jedelmes ... Hogy sikerül-e hiánytalanul megvalósítani a terveket, az a körülmé­nyektől is függ. A vitákban részt vevők többsége abban egyetért, hogy a mechaniz­mus létrehozása során nem szabad megismételni a múlt hibáit. Azelőtt is sok kísér­let történt a társadalom bi­zonyos területeinek demok­ratizálására, de lassanként valamennyi zátonyra futott. Azután megmagyarázták: egyesek nem akarták, má­sok pedig „elbürokratizál­ták” a gondolatot. Demokratikus ellenőrzés? A felemásság ehhez is nyir­báló ollóval közelít. Éppen azért, hogy kizárják a fontos reform lényegének felemás­sá tételére irányuló kísérle­tet azok részéről, akiknek a jogait ez elkerülhetetlenül csorbítani fogja, a vissza­fordíthatatlan átalakítás hí­veinek véleménye szerint nem a régi módon, a párt- és államapparátus belsejé­ben kell kidolgozni a poli tikai reform mechanizmu­sát. Előkészítésének az egész társadalom ügyévé kell vál­nia, a demokráciát garantá­ló intézkedések meghatáro zása pedig országos népsza vazásra szolgálhatna alkal­muk Ne feledjük, a hatalom kérdéséről van szó! Arról, hogy azt a népnek kell át­adni. Akadnak majd sokan, akik nem akarják, hogy jo­gaikat korlátozzák, tehát el­lenállást fejtenek ki. A párt egészséges erői fi­gyelembe veszik, hogy az el­lenállás erői leleményesek. A társadalom demokratizá­lásának szóbeli támogatása terén — felülmúlhatatlan mesterek. Hiszen a tanácsok szerepének fokozását is már régóta hangoztatták, de sza­vaknál több nem történt. Nem nélkülözhetjük tehát az olyan törvények előkészí­tését, melyek pontosan meg­határozzák, javítják a nép­hatalom szerveinek státu­sát. Mihail Poltoranyin — A változások a zse­bünket érintik — mondta Novoszjolov —; már így is elveszítettük a havi pré­mium 20 százalékát. Igaz, ez nem függ össze az önelszámolással, hanem azzal, hogy az új művezető nem ír be le nem dolgozott órákat állítólagos javítás cí­mén. — Biztosan meg tudunk élni „hozzáírás" nélkül is. ha megteremtődnek a nor­mális feltételek keresetünk növelésére — összegezte Szergej. — De hogyan lehet többet keresni? Létszám- csökkentéssel. Kiszámoltam, hogy el tudjuk végezni a munkát, ha teljes erőbedo­bással dolgozunk, s meg változtatják a béralap elosz­tását. Ez a munkás véleménye Az üzemvezető azonban a bevezetendő önelszámolás ellenére újabb lakatosokat vesz föl. Sőt, a szomszédos brigádokban például kar­bantartóként szerepel az üzemi lap fotósa és munka­társa. a jégkorongcsapat ne­hány tagja is. — Ez megváltozik az ön­elszámolás bevezetésével — mondta a felesége. Az ő vállalata már új mó­don dolgozik, ő tehát job­ban eligazodik az új feltéte­lek között. Elmondta: náluk a munka több lett, de a lényeg, hogy fontosabbá vált a vállalat helyzete. — Most olyasmi foglalkoz­tat, amire korábban nem is gondoltam — magyarázza. — Kiderült, hogy számomra is fontos a nyersanyag, az alkatrész és a termelőeszkö­zök nagykereskedelme. Ha nem tudjuk teljesíteni a szerződéseket, csökken a nyereség, azt pedig megér­zem a fizetésemen; a válla­lat nem tud lakásokat épí­teni, kevesebb jut szociális célokra. Az áremelkedések a No­voszjolov családot is ag­gasztják, ingataggá teszik költségvetésüket, mert az attól függ, hogy munkahe­lyük nyereséges lesz-e. Azt jelentheti ez, hogy a peresztrojka betört minden lakásba? S ha így van, a gondok mellett miért támo­gatják mégis Novoszjolovék? — Anyagiakban a pe­resztrojka egyelőre semmit sem adott — mondja Szer­gej. — Őszintén szólva azonban én sem adtam sem­mit az átalakításnak, így nincs mit számon kérni. Egyelőre reménykedünk: a peresztrojka bennem, én pe­dig a peresztrojkában. Jakov Szamohin

Next

/
Oldalképek
Tartalom