Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-11 / 111. szám

2 Somogyi Néplap 1988. május 11., szerda Gromiko Bukarestben Zárt üléssel folytatódott az Akadémia közgyűlése Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöké kedden hi­vatalos baráti látogatásra Bukarestbe érkezett. Az oto- peni repülőtéren meghívója, Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az RSZK elnöke fogadta. A nap folyamán Gromiko és Ceausescu megkezdte megbeszéléseit. A tanácsko­zás első napján főként a két szomszédos, szocialista ország kapcsolatát tekintet­ték át. Az együttműködés bővítésére és erősítésére újabb lehetőségek feltárását szorgalmazták. Kedden zárt üléssel foly­tatódott a Magyar Tudomá­nyos Akadémia idei köz­gyűlése a várbeli kongresz- szusi teremben. Elnöki beszámolójában Berend T. Iván azt körvo­nalazta, milyen tennivalói vannak az akadémiának, hogy az ország gondjainak megoldásából a kutatás mi­nél jelentősebb részt vállal­hasson. Hangsúlyozta: az akadémiára szabott országos feladat betöltéséhez megfe­lelő eszközöket kell terem­teni és belső szervezeti vál­tozásokat kell végrehajtani. Elengedhetetlenül szükség van a kutatóhálózat korsze­rűsítésére, működésének új elemekkel történő kiegészí­tésére, szorosabb együttmű­ködésre az egyetemi és a vállalati kutatóhelyekkel, s nem utolsó sorban a kuta­tás-finanszírozás és tervezés lényeges átalakítására. A továbbiakban kiejtette: p modern kutatáshoz szük­ség van önálló kutatóintéze­tekre. Az új feltételekhez való alkalmazkodás nemcsak a kutatóbázis, hanem a ku­tatásirányítás átalakítását is előtérbe állítja. Az akadé­mia jelenlegi irányítási rendszere a tudomány ter­mészetéhez jobban illeszke­dő önigazgatás jegyében fej­leszthető tovább. A tudomá­nyos teljesítményeknek a valóságos alkotások szakmai értékelésére alapozott véle­ményezését kell megterem­teni az akadémiai testületek, tudományos bizottságok sze­repének növelésével. Enél- kül az alapkutatások orszá­gos gondozása nem lehetsé­ges, és a korszerű verseny- pályázati finanszírozás is esetleges. Ezt követően a tudomá­nyos minősítés tervezett át­alakításáról szólt az MTA elnöke. A fokozatszerzés kedvezőtlen, három disszer­táció elkészítését igénylő rendszerét úgy kívánatos egyszerűsíteni — mondta —, hogy az egyetemek kötelező­en minősítsék a legjobbnak, a kandidátusi mércét meg- ütőnek ítélt egyetemi dokto­ri értekezéseket, ezeket au­tomatikusan küldjék el a Tudományos Minősítő Bi­zottsághoz, s az, szakértői véleményezés és szakbizott­sági, tudományos bizottsági állásfoglalás alapján — de külön eljárás, külön disszer­táció és újabb védés nélkül — alkalmasság esetén oda­ítéli a kandidátusi fokoza­tot. Az akadémiai doktori fokozatnál pedig az esetek nagyobb részében arra kell törekedni, hogy az MTA szakmai, tudományos bizott­ságai időről időre mérlegel­ve a tudományos teljesít­ményeket, megjelent köte­tek, kidolgozott és közzétett eljárások — s nem elsősor­ban a külön e célra készí­tett disszertáció — alapján védés nélkül ítéljék oda az akadémiai doktori fokoza­tot. A kutatással kapcsolatos belső kérdések taglalása után a nagy jelentőségű kor­mányzati döntések előkészí­tésében való akadémiai köz­reműködésről szólt Berend T. Iván. Láng István akadémikus főtitkári beszámolójában az Akadémia anyagi helyzeté­ről szólva elmondta: két év alatt 150 millió forinttal csökkent az Akadémia költ­ségvetése, az Országos Tudo­mányos Kutatási Alapból azonban ebben az időszak­ban az Akadémia 500 millió forintót kapott. Ez az ösz- szeg nagyrészt pótolja az el­vonásokat és az infláció okozta értékcsökkenést. Enélkül valószínűleg nehe­zen kiheverhető károkat szenvedett volna a hazai ku­tatás. A kutatómunka felté­teleinek szinten tartásáért a nagyobb szerződéses árbe­vétellel rendelkező intéze­teiknek egyre nagyobb be­vételt kell produkálniuk. Minimális célként azt kell kitűzni — hangsúlyozta a főtitkár —, hogy 1989-ben és 1990-ben a tudományos ku­tatások feltételei és jelenle­gi szintjének reálértéke megmaradjon, s kisebb fej­lődés is legyen. Fennakadást okozott a forgalomban a La Manche csator­nán, Calais és Dover között az angol komphajósok sztrájk­ja, amellyel szolidaritást vállaltak a kamionsofőrök is. Az angol kikötőben több mint 400 autó vesztegel A pápa Bolíviában II. János Pál pápa hét­főn Uruguayból latin-ameri­kai kőrútjának következő állomására, Bolíviába érke­zett. La Paz repülőtéren Vidor Paz Estenssoro ál­lamfő, José Clement Maurer bíboros, az ország prímása és más vezetők köszöntöt­ték. A katolikus egyházfő a program szerint hat napig marad Bolíviában. NATO-TAGSAG ÉTLAP SZERINT? Rendkívüli parlamenti vá­lasztásokat tartanak Dániá­ban, ám ,a tét mem csupán a helyek elosztása, hanem meglehetősen különleges: Dánia szerepkörét érinti a NATO-ban és annak egyesí­tett katonai szervezetében, Koppenhága korántsem vi­tatja az atlanti szövetség szükségét és hasznosságát, Dánia tagságát sem a szer­vezetben, mégis a tömbhöz tartozás mellett számtalan titkos és kevésbé titkos zá­radékot csikart ki magának, így például békeidőben tilt­ja idegen csapatok és atom­fegyverek állomásoztatását területén. Eddig a bizalom vezérelte e rendelkezés ke­zelését. A bizalmat most vi­szont a kétely váltotta fel: a Folketing olyan döntést hozott, amely minden egyes dán felségvizekre érkező ha­dihajó esetében kötelezővé teszi annak közlését, hor- doz-e atomfegyvert, vagy sem. Az érvényes rendelkezés betartásának ellenőrzéséhez a dánoknak joguk van — ér­velt az ellenzék, A kisebb­ségben lévő kormánykoalí­ció ezzel szemben úgy látta: a határozat túllépő belügye- ken, s olyan ingoványos te­rületre viszi Dániát, ahol már NATO-tagsága, illetve az azzal járó kötelezettsé­gek kérdöjelezödnek meg. Ezt a kormány nem vállal­ta, és Paul Schlüter minisz­terelnök általános választást írt ki, „A kockázat akkora, hogy meg kell kérdeznünk a választókat" — indokolta a döntést Schlüter. Frank Carlucci amerikai nemzetvédelmi miniszter a ,,N ATO-összetartás alapjai ellen intézett kihívást'', mi több, „árulást" lát a dán magatartásban. Sőt: érvelése szerint most, amikor az Egyesült Államok és a Szov­jetunió világtörténelmi lép­tékű és jelentőségű tárgya­lásokat folytat az atomfegy­verzet csökkentése érdeké­ben, e tárgyalások kimene­telét veszélyeztethetik egyes NATO-arszágok „egyoldalú magánszámai és aldalvágá- sai” —= mondta, Dániát NATQ-ssövetsége- sei részéről egyre gyakrab­ban érik kendőzetlen bírála­tok; nemzeti jövedelmének csak 2,1 százalékát fordítja katonai célokra (e tekintet­ben csak Luxemburg „múl­ja alul"), a NATO-hoz tar­tozást „étlap-szerüen" keze­li, válogatva a kötelezettsé­gekben, Egy legutóbbi köz- véleménykutatás eredménye szerint a dánok 82 százaléka híve az északi atomfegyver­mentes övezetnek, 46 száza­lékuk még abban az esetben is, ha ez nem egyeztethető össze az ország NATQ-tag- sagával, A választás eredményeit brüsszeli NATQ-körökben türelmetlenül várják, Ő'í persze bármely területre könnyen kimondják; hadá- szatilag fontos, A NATO északi szárnya szempontjá­ból a Balti-tengerre vezető szorosokat őrző Dánia azon­ban valóban az, Fegyverrel és gyerekkel futva koros fedezékei egy siit-i harcos a négy napja tartó súlyos utcai harcok során Bej rútban, Az összetűzések a főváros déli területeinek birtok lásáért robbantak ki a siita Amal-milíeia és a Hezboliah- párti fegyveresek között Reagan kontra Regan Örék alatt eltűnt a washingtoni könyvesbol­tokból Donald Regan, a Fehér Ház egykori stáb- főnöke hétfőn piaera do­bott emlékiratainak vala­mennyi példánya, A könyv már egy hete a legfőbb beszédtéma az amerikai fővárosban, A Fehér Ház hétfői sajtóértekezletén például jószerével másról sem volt szó, mint erről: az újságírók vagy egy óra hosszat faggatták Mariin Fitzwater elnöki szóvivőt arról, mi igaz, mi nem Regan állításaiból. Reagan elnök, aki az egykori munkatársak ed­dig megjelentetett pletyka- visszaemlékezései mellett többnyire szó nélkül ment el, ezúttal személyesen is kirohant egykori bizalma­sa ellen, főként azért, mert Regan az elnök feleségét bírálta — de úgy, hogy abból a férjére is vetült némi árnyék. Bár Reagant a szerző általában jóindu­latú, ámde meglehetősen tehetetlen elnöknek tünte­ti fel, feleségét valóságos Maeehiavellinek festi le, aki a háttérből beleszól szinte mindenbe, de legfő­képpen a személyi dönté­sekbe és Reagan munka­rendjének kialakításába, az ezzel kapcsolatos dön­tésekbe. Azt a volt fehér házi főnök is elismeri, hogy a kifejezetten poli­tikai döntésekbe történő beleszólásról nincs tudo­mása, Az elnök Carl Ro­wan ismert közírónak hét­főn elmondotta, hogy „nem tűri tétlenül" felesége „megrágalmuzását”, ÚJ KOALÍCIÓ RÉGI VEZETŐVEL BELGIUMBAN „Az egységes Belgiumnak vége, el van temetve" — je­lentette ki diadallal a fla­mand nacionalista párt ve­zetője, Hugo Schilz a koa­líciós tárgyalásokat lezáró pártértekezleten. Joggal ült diadalt. Pártjának bekerülé­se a kormányzó koalícióba (először!) a végre megoldó­dott belga kormányválság egyik nagy szenzációja. A másjk a két (flamand és francia nyelvű) szocialista párt visszakerülése hat évi ellenzéki szerep után. A kormányzó pártszövet­ség megújult, a vezető azon­ban a régi: Wilfried Mar tens, aki 1979 óta immár nyolcadik kormányát alakí­totta meg, s leszámítva 1981- ben egy féléves időszakot, egyfolytában miniszterel­nök. Most 52 éves a genti ügyvéd, a flamand Keresz­tény Néppárt vezető politi­kusa, a ..mágus”, aki találé­kony kompromisszumaival életben tartja, vagy ha meg­buknak, életre kelti a mú- lékony belga kormányokat. Kezdetben a szocialista pártokkal működött együtt. 1982-ben a szocialistákat fel­váltották kormányában a li­berálisok, a balközép adós- ságnövelö gazdaságpolitiká­ját pedig az újliberális né­zetek jegyében fogant taka­rékosságra és pénzszűkére építő politika. Mára ez is kimerült, miközben a bo­nyolult kis ország szűnni nem akaró nemzetiségi vitái is éleződtek. Ez vezetett múlt év októberében a kor­mány lemondásához, és de­cemberben a választásokhoz, amelyeken a vallon érdeke­ket keményen védő francia nyelvű szocialista párt tört előre, de a viszonylagos többséget sikerült még min­dig megőrizniök a flamand kereszténydemokratáknak, Martens pártjának. A jobbközép kormányt így ismét a balközép váltja fel, merőben más gazdasági cé­lokkal és törekvésekkel azonban, mint a hetvenes években: a célok rangsorá­ban továbbra is a költségve­tési kiadások csökkentése az első. (A hiányt 1989-ben sze­retnék a nemzeti össztermék 7 százalékára szorítani; idén 8 százalék volt, az újlibera- lis politika indulásakor még 13.) Cél a 175 milliárd dol­lárt kitevő belga bruttó adósságtömeg apasztása, az adórendszer megújítása, és a közel félmilliónyi állásta­lan minél nagyobb részének munkához juttatása. Az adóreformot négy év alatt kívánják bevezetni, fokról fokra, a koalíciós programtárgyalásokon rög­zítettek szerint. A családi összevont jövedelemadózást személyi jövedelemadóval váltják fel (ami kedvezőbb áz adózóknak), a legmaga­sabb jövedelmek adósávját 70 százalékosról 55 százalé­kosra csökkentik, s az el­tartott gyermekek után je­lentős kedvezmény jár majd. A nagy újdonság mégsem a gazdaságpolitika, hanem a belga államreform folytatá­sának elhatározása; az „egy­séges’ Belgium eltemetése" — ahogyan a flamand na­cionalisták vezetője fogal­mazott. Ez régóta vajúdó re­form, a Martens-kormányok előtt elkezdték, már 1980- ban, de az inflációs és adós­ságválság miatt Martens a nyolcvanas évek elején úgy döntött: „jégre teszik" a problémát a sürgősebb gaz­dasági gondok megoldása érdekében. Ám a megszorí­tó gazdaságpolitika, a „szo­ciális háló” vékonyodása nem csökkentette, ellenke­zőleg, élezte a két közösség között az ellentéteket. Ha az állam kevesebbet oszt el, fokozódnak a viták és a har­cok az elosztás körül. Most már elodázhatatlan- nak tűnik, hogy a kialakí­tott bonyolult államszerve­zetet —• két tartomány (gaz­dasági hatáskörökkel) és két kulturális nyelvközösség (nyelvi, kulturális hatáskö­rökkel) — úgy fejlesszék to­vább, hogy ezek a hatáskö­rök növekedjenek a közpon­ti kormányzat és parlament rovására. Az egyharmad Magyarországnyi, tízmilliós Belgium laza szerkezetű, minimális központi hatalom­mal rendelkező szövetségi állam lesz így a tervek meg­valósulása esetén. Ez viszont annyit jelent: az alkotmányt tovább kell módosítani, ami­hez pedig a központi tör­vényhozásban kétharmados többség szükséges. Ez utób­bi magyarázza, hogy a ke­reszténydemokraták és szo­cialisták melleit Martens- nek ezúttal be kellett ven nie a kormányba a Fland­riában jelentős tömegbefo­lyással rendelkező flamand nacionalisták pártját is. Ök a legfőbb szorgalmazói a szövetségi államformának, a flamand önigazgatás nö­velésének. A vallon (francia nyelvű) szocialistáknál óriási vita után fogadták csak el (60 százalékos többséggel) ezt a platformot. Tartanak — és valószínűleg joggal — attól, hogy az „osztozkodásnál” rosszul járnak: a hanyatló vallon iparvidékeket, a gaz­daságtalan kohászatot és textilipart a flamandok nem lesznek hajlandók többé tá­mogatni, — „eltartani”, aho­gyan a flamand önállóság hívei fogalmaznak. Guy Spitaels pártelnök azzal kerülte el a pártsza­kadást és nyugtatta meg a tagságot, hogy „félreértet­ték” a decentralizálási kor­mánytervet, és azt is, mi­lyen feltételekkel sorakozott fel annak támogatására a vallon szocialista párt, Magyar Péter A SOMOGY KERESKEDELMI VÁLLALAT 1988, június 13, napjától 1902, október 15, napjáig MEGHIRDETI szezonális jellegű (májustól októberig) bérleti üzemeltetésre a balatonszemesi (vasútállomás melletti) 159. SZ. PAVILONJÁT (bazáráru vagy dohányáru kereskedés) A pályázatokat JOBB, június 3, napjáig lehet írásban benyújtani a vállalat központjába. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a vál- laiat jogtanácsosa ad (Kaposvár, Ady E. u. 2. Hl, emelet 7. sz, szoba, telefon;.83 11-373), A versenytárgyalás 1988. június 10, napján (pénteken) 9 órakor lesz a vállalat tanácstermében (Kaposvár, Ady E, u 2, III, emelet), (102240) Ambrus István

Next

/
Oldalképek
Tartalom