Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-11 / 111. szám

1988. május 11., szerda Somogyi Néplap 3 Daránypusztai fejlesztések Termékek és környezet Történetünk főszereplője a nátriumcianid, amely a ciánnak egyik sója: szilárd halmazállapotú, könnyeb­ben kezelhető és kordában tartható, de nem veszélyte­len. Daránypusztán — Somogy, Tolna és Fejér megye hatá­rán — háború tört ki. Az ok pedig: Pálpusztai Állami Gazdaság daránypusztai vegyipari üzeme termékszer­kezet-váltásra, illetve ter­mékszerkezet-módosításra szánta el magát, s az új technológiai folyamatban nátriumcianid felhasználá­sát is tervezi. A környéken hamar el­terjedt ez a hír. Egyes in­tézmények és személyek he­vesen, mások nem oly heve­sen tiltakoztak, jóllehet biz­tosat a dologról nemigen tudtak. Még annyit sem, hogy a nátriumcianid szilárd anyag. A felbolydulást tet­tek követték: különféle ha­tóságok léptek föl. Egyesek még a Tab melletti Lullát és az ottani idegenforgalmi terveket is félteni kezdték: a falusi turizmust és Da- ránypuszta, valamint Nagy- berény között húzódó völgy­ben a rendkívül jónak ígér­kező meleg vizet. A közvetlen közelben mű­ködő vegyi üzem nem a leg­jobb reklám volna a létesü­lő fürdőnek. Az érvek és ellenérvek csatájából egyelőre még senki sem került ki győzte­sen. Sőt, nem kevesen van­nak azok, akik maguk sem tudják eldönteni, mi lenne jobb. Az illetékes ságvári tanács elnöke, Szigeti Jó­zsef: — A melegvíz hasznosítá­sával kétségtelenül kialakít­ható lenne egy üdülőköz­pont, amelynek költségei bosszú távon valószínűleg megtérülnek. Mai gazdasági helyzetünkben viszont a vegyipari fejlesztés látszik reálisabbnak. Természete­sen csak akkor, ha a szak­emberek minden szempont­ból veszélytelennek minősí­tik. Szívem szerint én in­kább az idegenforgalomra szavaznék .... de ez nem je­lent semmit. A döntő szó a szakembereké. Az üzemben több mint félszázan dolgoznak. Az egy­kor fő profilnak számító le­vendula, kapor és zsálya fel­dolgozásából, az illóolaj-elő­állításból ma nagy tételben csak a zsálya maradt, mint­egy 2,5—3 millió forint ér­tékben; ez kevesebb, mint az üzem termelési értékének 10 százaléka. A múlt év de­cemberétől kölnisüvegekbe töltve gyártanak valódi le­vendulaolajat, valamint gyógynövénykivonatból ké­szült Cotinus szájvizet, évente 200 000 üveggel. Emellett tetőcserépgyártás- ban használatos víztaszító oldatot, gyógyszer-, illetve növény védőszer-alapanya­gokat állítanak elő, vala­mint lejárt szavatosságú gyógyszer-alapanyagokat tesznek újra hasznosítható- vá. — Az illóolaj-előállítást még az ötvenes években, a Caolával együttműködve kezdte a Daránypusztai Ál­lami Gazdaság — mondja dr. Vúradi Zoltán üzemve­zető. — Rohamosan emel­kedtek a költségek, az olaj ára viszont nem, így egyre veszteségesebb lett az ága­zat. A gazdaság több mint tíz éve került Pélpusztához. A vegyipari tevékenység . a 70-es évek végén kezdődött. En 1984-ben jöttem ide, az­óta igyekszünk jó kapcsola­tokat kialakítani olyan nagyvállalatokkal, amelyek­nek kisebb munkák elvég­zése nem gazdaságos, ne­künk viszont megéri. 1984 óta minden évben jobb ered­ményeket érünk el, s most elérkeztünk oda, hogy óriási lehetőségek nyílnak meg számunkra. Az üzemben 54-en dolgoznak. Ha a ter­veink megvalósulnak, ha­marosan újabb 30—40, né hány éven belül pedig még 100 dolgozónak tudunk jó színvonalon megélhetést biz­tosítani. Fejlesztési elképze­léseinknek két ága van. Az egyik a „malonészterek” gyártása. A beruházás mint­egy 30 millió forintba kerül, 20 milliót a partnervállala­tunk, az Első Vegyi Indust— ria Szövetkezet biztosít. A munkadíjunk évente 40 mil­lió forint, így nem nehéz ki­számolni, milyen kedvező számunkra. Az általunk gyártandó gyógyszer-alap- anvagot jelenleg Nyugatról szerzik be 6 millió dollár értékben. Ha mi gyártjuk, ennyi megmarad az ország­nak. Az egyik alapanyag a nátriumcianid, amely a fé­lelmeket szüli. Csakhogy a gyártás teljesen zárt rend­szerben történik, többszörös biztosítással, ,s a hulladék­ként pedig már egy teljesen semleges, veszélytelen anya­got kapunk. A tervet a köjál és a siófoki tűzoltóság már engedélyezte, a környezet- védelmi hatóság néhány mó­dosítást kér. A másik fej­lesztési tervünk a nátrium- szulfinát vegyület előállítá­sa; ez szintén alapanyag. A - Kőbányai Gyógyszerárugyár kezdte előállítani, de a ki­sebb mennyiség miatt ne­kik nem elég gazdaságos. A munkálatokhoz 8 millió fo­rint értékben ad új készü­lékeket a kőbányai gyár. Nálunk megvannak az egyéb létesítmények, és a munka­erő, így évente 50 millió fo­rint értékben mintegy 120 tonna terméket tudnánk gyártani. Erre az engedélyt a tűzoltóktól és a környezet- védőktől már megkaptuk. Ami a közvélemény tartóz­kodását illeti, érthető, mert nem ismerik a tényeket. Ilyen és hasonló jellegű ve­gyi tevékenység — sőt még veszélyesebb anyagokkal is — az országban jó pár he­lyen folyik, többek között Budapesten, lakótelepek kö­zött. Soha nem történt baj, s a többszörös biztosítások miatt nem is történhet. A mi terveink egyáltalán nem befolyásolják a lullai elkép­zeléseket. Elég messze is van tőlünk, széljárásban is a Lulla felőli az uralkodó, a tisztított szennyvíz pedig dombnak fölfelé nem tud folyni. A közeli melegvíz­hasznosításnak nem látom a reális feltételeit. Túl mélyen van, nincs nyomása, s nem hiszem, hogy akadna bárki, aki több mint százmillió fo­rintot kockáztatna egy ilyen bizonytalan vállalkozásért. Dr. Tarján Lászlóné me­gyei környezetvédelmi tit­kár röviden ezt mondta: — Az elkészült tervet jó néhány vonatkozásban hiá­nyosnak tartottuk. Különö­sen a rendkívüli események­re vonatkozó, úgynevezett „havária-terv” szorul kiegé­szítésre. Ha a kiegészített terveket megkapjuk, érdem­ben akkor tudunk foglalkoz­ni az üggyel. Pécsen a dél-dunántúli környezetvédelmi felügye­lőségen Zombai László a/ ügy szakértője: — Ha a terv minden szak­mai előírásnak megfelel, mi nem tilthatjuk meg a nát- riumcianidos eljárást. Még akkor sem, ha esetleg szí­vünknek kedvesebb volna valami más megoldás. Somogyi Gyula, a Siófoki Városi Tanács elnökhelyet­tese határozottabban fogal­maz : \ — A Balatontól 18 kilomé­terre semmiképpen sem in­dokolt egy ilyen munkafo­lyamat engedélyezése. Még akkor sem, ha ez a tóra közvetlen veszélyt nem je­lent. Az üzem a Kis-Kop- pány patak partján találha­tó, ez a rész a környék víz­gyűjtő medencéje is. Emel­lett a VÁTI elkészítette a háttértelepülések fejleszté­si terveit s azokra igen nagy hatása lenne. Szerintem eb­ben a kérdésben nem lehet kompromisszum, mert egy veszélyes üzem — bármeny­nyire is biztonságosnak lát­szik — nem működhet ott. ahol alapvető nemzeti és nemzetközi érdekeket sért­het. Helyezzék valahová olyan helyre. ahol nincs ilyen idegenforgalom; ahol más érdekeket nem sértve tud gazdaságosan működni! Ez az ügy jóval bonyolul­tabb annál, semhogy laiku­sok döntsenek benne. Vizs­gálják meg a szakemberek alaposan. Mérlegeljék a té­nyeket, s döntsenek teljes felelősségük tudatában! Gyarmati László JÓL HALAD A REKONSTRUKCIÓ A menetrendváltozásra készülnek Siófokon Szinte naponta változik a kép a siófoki vasútállomá­son. Tart a rekonstrukció, az építők jó ütemben végzik a munkát. Biró Sándor állo­másfőnök elmondta: — A május huszonnyolca­dikén esedékes menetrend- változásra és a június ele­jén megkezdődő idegenfor­galmi csúcsidőszakra elké­szüli egy sor létesítmény, legalábbis részlegesen, ideig­lenesen úgy, hogy használ­ható legyen. Bízunk benne, hogy mindent sikerül a ter­vek szerint' elvégezni. Ne­künk, vasutasoknak az át­építés idején megkettözötl figyelemmel kell dolgoz­nunk, nagy energiát követel a rekonstrukció mindenkitől. De nincs ez másképpen az építővállalatok embereinek esetében sem, hiszen nekik is az lenne a legjobb, ha kapnának egy zárt munka- területet, ahol zavartalanul dolgozhatnának. Ez lehetet­len. Együtt kell lebonyolíta­ni a vasúti személy- és te­herforgalmat, valamint a teherpályaudvar építését és az egész állomás rekonstruk­cióját, egybekötve a villa­mosítással. — Vegyük sorra a május­ra befejezendő munkákat. Biztos, hogy mindegyik el­készül? — A személypályaudvar vágányhálózatát, útjait és peronjait részlegesen átadja a Betonútépítő Vállalat, a peron fölötti tető is elkészül száz méter hoászon. Ez utób­bi munkát decemberről hoz­tuk előre májusra. Az alul­járóról sokan mondják, hogy nem lesz kész időben, én igenis bízom benne, hogy elkészül. Természetesen nem lesz még meg a márvány­burkolat, de használni lehet majd az aluljárót. Jó ütem­ben halad a régi felüljáró megemelése és az új felüljá­I ró építése. A térvilágítással sem lesznek gondjaink. A villamos vontatási felsőveze­ték elkészítésének határide­je december, de részleges átadási határideje május. Afféle titkos cél, hogy má­jusra meglegyen a teljes átadás. A villamos felsőve­zetéképítési főnökség szak­emberei úgy haladnak a munkával, hogy már kife­csegjük ezt a titkot. Hazai vállalatok és len­gyelországi kivitelezők dol­goznak együtt a pályaudva­ron. Az állomásfőnök által említett munkák jó része az eredeti ütemterv szerint ké­sőbb készült volna, de a jól összehangolt építés lehetővé tette sok határidő előreho­zását. Meglehetősen ritka az efféle siker a magyarorszá­gi beruházások esetében, büszkék is rá az építők és a vasutasok. Csupor Béla ál- lomásfőnök-helyettes veze­tett végig a pályaudvaron és szinte mindenütt talált olyan megmutatni valót, amelynek — elvileg — még nem kel­lene készen lennie. — Nagy terhet ró ez a munka az emberekre. A vál­tóállításoknál például visz- szatértünk az 1900-as évek elejének színvonalára. Nincs távirányítás, el kell ballagni minden egyes váltóhoz és kézzel kell átállítani. Több­száz méteres gyaloglást je­lent ez minden alkalommal. — Ilyenkor bizonyára a balesetveszély is megnövek­szik. — Igen. Sokkal több a ve­szélyforrás, mint normális körülmények között. Erre is fölkészültünk és minden reg­gel külön balesetmegelőzési eligazítás van. Mind a vasu­tasok, mind az építők fi­gyelmét minden- esetben kü­lön fölhívjuk az aznapi ve­szélyekre. Amióta tart az építkezés egyetlen baleset sem történt. — A nyári csúcsforgalom­tól sem félnek? — Készülünk rá. A han­gosbemondón sokkal sűrűbb lesz a tájékoztatás, mint máskor, az egész állomáson sokkal több vasutas lesz ál­landóan kint az utasok kö­zött és vigyáz rájuk, illetve * felvilágosítást ad nekik. So­kan, mivel nincs fölüljáró, a síneken vágnak át a Bala- ton-part felé. De az építke­zés bizonytalanná teszi azo­kat is, akik utazni akarnak. A mi dolgunk, hogy megte­remtsük a biztonságot. L. P. Újabb üzlet Kaposváron Megnyílt a Taurus-márkabolt Új üzlettel gyarapodott tegnap a megyeszékhely: a Taurus a Somogy Kereske­delmi Vállalattal közösen nyitotta meg márkaboltját a Noszlopy Gáspár utcában. Sümegh Nándorné, a So- mogyker igazgatója megnyi­tó beszédében elmondta, hogy a Taurus márkabolt­hálózatának Somogybán ez az első üzlete. A 100 négy­zetméter alapterületű eladó­térhez 500 négyzetméteres raktár is tartozik. A bolt legnagyobb vevői várhatóan a közületek lesz­nek. A választékból azonban most még számos olyan ap­ró cikk hiányzik, amely ké­sőbb a Taurus ígéretei sze­rint biztos, hogy megtalál­ható lesz a kaposvári bolt­ban. A tervekhez képest a bolt egyéves késéssel nyitotta meg ajtaját a vásárlók előtt. A várható forgalom — ha megkésve is — biztosan iga­zolja majd az üzlet létjogo­sultságát. Az épületben az üzlethelyiségen kívül egy pinceraktár is helyet kapott, és az emeleten is található egy kisebb kéziraktár a szo­ciális helyiségek mellett. A nagy raktárt a Cseri úton, a vasipari ktsz-től bérli a vállalat. A bolt mintegy 10 millió forintos induló készlettel várta a nyitás napján a vá­sárlókat. Molnár József, a Taurus kereskedelmi igazgatóhe­lyettese elmondta: a válla­latnál két és féléves folya­mat zárult le a kaposvári üzlet átadásával. A Taurus­nál a márkabolt-hálózat ki­alakításának utolsó állomása a kaposvári bolt megnyitása volt. Az új boltban a Taurus termékein kívül több, im­portból származó áru is ta­lálható. Olyan termékek, amelyek hiánycikknek szá­mítanak. A vásárlókkal együtt reméljük, hogy nem­csak pillanatnyilag besze­rezhető árukról van szó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom