Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-09 / 109. szám
1988. május 9., Hétfő Somogyi Néplap 3 Helyi szavazáson döntöttek Három falu elvált hfelyi szavalást tartottak szombaton Andocson, Balatonberényben és Öreglakon. A lakók arra a kérdésre válaszoltak: alakuljon-e önálló tanács a faluban? Andocson a szavazásra jogosultak 84, Balatonberényben 75, öreglakon pedig 80 százaléka mondott igent. A közös községi tanácsból való kiválást a lakóknak egy része kezdeményezte, s az elöljáróságok felkarolták ezt. A helyi szavazás a „válási” szándékot nyilvánította ki. Döntést a megyei tanács végrehajtó bizottságának határozata alapján az Elnöki Tanács hozhat. Munkatársaink szombaton a helyszíneken gyűjtöttek véleményt. g Andocs önállóságot akar Az andocsi közhangulatot ismerve aligha lehetett kétséges a népszavazás eredménye. Nem volt tehát várat-.» lan, amikor a választási elnökség kihirdette az eredményt. Az 1000-nél valamivel több választásra jogosult andocsi, nagytoldipusztai és németsűrűi lakos közül 937- en járultak az urnák elé. Közülük 924-en érvényesen szavaztak, 854-en az önállósulás mellett, 70-en ellene voksoltak. Így tehát a szavazók 84 százaléka önálló tanácsot akar sorsa irányítására. Falutörténelmi esemény színhelye volt a község. Amikor 1975-ben megszüntették a helyi tanácsot, senkit sem kérdeztek meg, akarja-e az összevonást. Pedig Karád és Andocs két, merőben más település: mindkettő, önálló történelemmel. hagyományokkal, más földrajzi adottságokkal. Az andocsiak nagy része igazából sohasem érezte magáénak a Karádon székelő tanácsot. — örök életben önálló volt a falu: be kell látni, hogy az egyesítés elhibázott lépés volt — mondta Szita István és a felesége. Mindketten tősgyökeres helybeliek. A férj a tsz főállattenyésztője, népfrontelnök volt, a feleség a helyi takarékszövetkezet kirendeltségének a vezetője. Korábban azt tervezték, hogy a két községben megfelelő arányban valósítják meg a beruházásokat. S mi történt? Szerintem 70—80 százalékban Karádon ruháztak be, holott á lakosság számát tekintve legföljebb 60 százalék juthatott volna. Hisszük, ha önálló tanácsunk lesz, ennél rosszabb helyzetbe nem kerülhetünk. Nem a karádi és az andocsi nép között romlott meg a viszony, hanem új vezetésre v.an szükség nálunk, hogy az emberek újra hinni tudjanak. — Csak négy éve lakom a községben — mondta egy szőke fiatalember, Nagy József magángazdálkodó —, de úgy gondolom, rosszabb nem lesz. Talán a falu népe jobban összefog, hiszen magáénak érzi a települést. Én is szívesen vállalok társadalmi munkát, ha látom az értelmét. Egy új tanács lendüle- tet'adhat a falu fejlődésének. Mit szól a történtekhez Kovacsik Lajos, a közös tanács elnöke? — A lakosság akarja a válást, de nem méri föl, hogy mindkét község rosszabb helyzetbe kerül. Mindkettőnek jóval kevesebb pénze lesz, s annyit nem lehet kiemeltebb feladatra összevonni. Gazdasági számításokat végeztünk, s azok is ezt igazolják, jóllehet az egy főre jutó fejlesztési pénzügyi támogatás Andocson . valamelyest nő. A népszavazást az andocsi elöljáróság kezdeményezte, a karádi tanácsülés rendelte el, s az Elnöki Tanács szeptemberben dönt arról, lesz-e önálló tanácsa Andocsnak. — Régi igény valósulna meg az önálló tanáccsal — mondta Horváth István elöljáró. — Az emberek eredetileg sem akarták az egyesítést. Andocs földrajzi fekvésénél, történelmi múltjánál, idegenforgalmánál fogva is önálló település, amely képes egyedül megélni. Kétségtelenül van gondunk is, de ezeket összefogással meg tudjuk oldani. Tárgyalások folynak például egy varroda létesítéséről, hogy a helyi asszonyoknak kereseti lehetőséget biztosítsunk. Legyen bár kevesebb pénzünk, arról azonban mi dönthessünk, hogy mire költjük! Berényi sérelmek, remények Balatonberényben réggel 5 órakor nyitott ki a két szavazóhelyiség: a pedagógusok kirándulást szerveztek, és indulás előtt szavaztak. A falu lakói viszont ráérősen mentek véleményt nyilvánítani. A szavazóhelyiségek előtt találkozhattak a „válás” kezdeményezőivei és a balatonszentgyörgyi közös tanács képviselőivel is. A kezdeményezők képviselője Kovács Béla és Batu Elemér. — A balatonszentgyörgyi tanács nem tudott Berény- nek gazdája lenni. Sok baja volt a társközségekkel, rajtunk kívül Holláddal, Tikossal és Vörssel — mondta Kovács Béla. — Berény gondja alatt nemcsak a falut értem, hanem az üdülőövezetet is. Itt mutatkozott meg, hogy nem tudnak a központi pénzekkel gazdálkodni. Meg aztán hogyan néz ki, ha ^egy parti települést a háttértelepülésről igazgatnak. — Mi a garancia arra, hogy jobb lesz az önálló tanáccsal? — A múlt. Berényben 1905 —10 között tudta már az elöljáróság, hogy mit kell csinálni a turizmusért: akkor épült /a közvilágítás, az utca csatornázása. Ma itt termeljük a pénzt, és Balatonszent- györgyön használják föl. Schenk István, a balatonszentgyörgyi pártbizottság titkára: — A falugyűlésen a megyei tanács elnöke kimutatta, hogy Berény nem kapott semmivel sem kevesebbet, mint Szentgyörgy. A beréNapjaink legégetőbb gondjai közé tartozik környezetünk védelme, az ipari és mezőgazdasági' hulladékok, melléktermékek felhasználása. Az Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Karának halászati és környezetvédelmi csoportja a mezőgazdasági melléktermékek felhasználhatóságát elemzi. A kísérletsorozat nagy része véget ért, Körmendi Sándor, a környezetvédelmi csoport vezetője az elért eredményekről számolt be. — Kísérleteink célja a melléktermékekben levő, biológiailag hozzáférhető szervesanyagok feltárása és hasznosítása volt. Két úton indultunk el. Külön vizsgáltuk a szilárd és ■ a folyékony anyagok felhasználhatóságát. A folyékony melléktermékek felhasználása nem újkeletű, sok gazdaság a biológiai öntisztulásra hagyatkozva tavakba vezette szennyvizét, majd a tisztulási folyamat után újra felhasználta. Mi ezt fejlesztettük tovább úgy, hogy a lenyi társadalmi és tömegszervezetek egyébként még a legutóbbi falugyűlésen sem mondtak véleményt »z elszakadásról. Magyar Tibor, a községi tanács vb-titkára sorolja, hogy mit kapott Berény az utóbbi években: három élelmiszerboltot, portalanított utakat, autóparkolót, kabinsort, naturistastrandot, óvodát, szennyvízcsatornát. — Véleményem szerint nem a szétválást, hanem a nagyközségi rangot kellett volna megcélozni. Farkas László tanácselnök: — Az embereket félretájékoztatták. Azt híresztelték például, hogy ha Szentgyör- gyön nagyközségi tanács lesz, akkor Berénynek még a neve is megszűnik. Azt is mondták: akik nem jönnek el szavazni, azok a község ellenségei. Nagy Károly balatonberé- nyi elöljárót két hete választották meg. Elődje a tanácstagságról is lemondott, indokát nem közölte. — Az önállóságra szavaztam, és azt várom #>le, hogy a helyi nehézségeket itt oldják meg. Az ember jobban tud söpörni a saját portáján. Ha az önállóság mellett voksol a falu lakossága, akkor össze is fog majd. A közös községi tanácsnak 31 tagja van, ebből 9 a berényi. Tehát 22:9 arányban mindig leszavazhatnak bennünket. A faluban azt mondják, a következő egy-két év nehéz lesz. Olyan ez, mint az új életkezdés válás után, minden örömével és kínjával, de önállóan. Balatonberényben a szavazásra jogosultak 10 százaléka, csaknem 100 ember nemet mondott, 13 százalékuk nem ment el szavazni. Öreglak újra kezdi öreglakon reggel hat órakor nyitottak a szavazóhelyi- ségek, de már jóval korábban gyülekeztek az emberek, hiszen' sokan munkába indultak. Kardos István, a szavazatszedő bizottság elnöke^ szerint vasárnap ráérősebbek lettek / volna az emberek ... — Nálunk van a legnagyobb körzet, az 1305 szavazatra jogosult ember közül hétszázhetvenhetet várunk. Remélem, este hat óra előtt mindenki megérkezik. Reggel kilencig négyszázötvenen voksollak. Nem tudhatom, hogy miként, de remélem, a többség az önállóságot kívánja. Horváth Endre iskolaigazgatóval, a népfrontbizottság elnökével a választási stáb irodájában találkoztunk. — ön az önállóság egyik kezdeményezője. Miért szeretnék ezt? — A tizenegy évvel ezelőtti egyesítéssel nem értettünk egyet. Azóta sem tudtunk közös nevezőre jutni közös dolgainkban. Többször kértük, hogy beszéljük meg ügyeinket, de senki sem hallgatott meg bennünket. Külön utat kell választanunk, öreglak érdeke, hogy továbbfejlődhessen. Papszt Lajos, a lengyeltóti közös tanács elnöke, nem tiltakozik a „válás” miatt, de azért megjegyzi, hogy ez a társközségük egy cseppet sem volt elhanyagolva. Az, hogy új mozija, művelődési háza, óvodája, bekötőútja, új utcája és járdái vannak a településnek, az részben a közös gondolkodásnak köszönhető. Az 1. számú szavazókörzetben. Barátihegyen találkoztunk Nagy Vendellel, aki nyugdíjazásáig maga is tanácsi dolgozó volt. — Nem tetszik ez a dolog. Jobb lenne, ha Lengyeltóti „gyermeke” maradnánk, mert közelebb van hozzánk. Naponta tizenöt autóbusszal közlekedhetünk a mostani székhelyközségbe, ahol orvosunk, gyógyszertárunk van, s jobban lehet vásárolni is. Ha nem öreglakra kellene járnunk, akkor reggel el kell utaznunk, órákat üldögélhetünk az útszélen, mert csak délután jön vissza az autóbusz. Ha a többség az önállóságot választja, mi, hegyi emberek kezdeményezni fogjuk a területátcsatolást. Nekünk Lengyeltóti kell, és nem öreglak. Hat órakor lezárták az turnékat, megkezdődött a szavazatok összeszámolása. Szabó Péter, a választási bizottság elnöke tényekkel szolgált: az 1305 szavazatra jogosult közül 1112-en éltek a jogukkal. Nyolcvan százalékuk a „válás” mellett döntött. — Hogyan tovább ? — kérdeztük Hegedűs Lajost a községi elöljárót. — Ha az Elnöki Tanács hozzájárul az önállósuláshoz, megválasztjuk a társadalmi elnököt, létrehozzuk a különböző bizottságokat, meghirdetjük a vb-titkári állást, és helyet keresünk a tanács épületének. Az elöljáróság helyisége ehhez kicsi. Elképzelésünk már van, s a helyi kisiparosok is felajánlották társadalmi munkájukat. Ha az alapok meglesznek, január elsején megkezdődhet az önálló élet öreglakért. Plankton, biohumusM Környezetvédelem és üzlet bontást végző mikroszerve- zeteket termeljük, tenyésztjük. Sorba kapcsolt tórendszerekben a vízi táplálék- láncban hasznosítjuk az anyagokat. A tápláléklánc tagjait külön-külön tavakban helyezzük el, biológiai tűréshatáruktól függően. — Mivel kezdődik és mi a vége a láncnak? — Az első tóban a feltárást végző baktériumok vannak. Ezek a szervezetek a növények számára fölvehetővé alakítják a tápanyagokat. A másodikban vízi növényeket termelünk: algákat, de szálasakat is, gyékényt és nádat. Ez már sokrétűen hasznosítható vízi szárnyasokkal, elsősorban lúddal, valamint nutriával föletethető. Az innét kikerülő víz még nem hasznosítható föl, egy lépcsőt még be kell iktatni, például a zoo- planktont. Ezek a sokak által ismert vízibolhafélék: a daphia és a moina. Szűrő- táplálkozásúak .és óriási tömegekben képesek elszaporodni; ez kettős előnnyel jár. A vizet átszűrik, így tiszta, nem szennyező vizet vezethetünk a folyókba és a hektáronkénti 2—3 tonna planktont felhasználhatjuk halivadék-nevelésre vagy közvetlenül értékesítve akvarisztikái célokra. — Ha a vizet innét továbbvezetjük, kiválóan alkalmas halivadék takarmányozás nélküli fölnevelésére. Ez a hasznosító tóegység utolsó láncszeme. Természetesen ezen kívül is beiktatható, fölcserélhető, több állomás, a gazdaságok pénzÉbred az alvó falu Összefogás az egészséges ivóvízért Csömend ritkán szolgál szenzációkkal. A négyszázlelkes kisközség egy ugrásra van csak Marcalitól, de mivel nem a 68-as út mentén, így kívül esik a szem- határon. A Somogyi Néplap régebbi számait forgatva egy, a környéken megrendezett madarásztáborról szóló tudósításban bukkantam rá a falu nevére. — Csömend éli a maga megszokott életét — reflektált a csömendi csöndességre Szabó István elöljáró. — Ez a falu nem pusztuló település. Érdemes végimenni a főutcáján; takaros, megújuló portákat, sőt új, épülő családi házat is láthat. Szabó István éppen „fuvarból” jött. Kölcsön kapott lovas szekérrel szállított tüzelőt haza. Barátságosan beinvitált a lakásába. — Meghatározó a falu szempontjából, hogy jó a közlekedés — folytatta a beszélgetést. -- A munkaképes lakosság zöme Marcaliba jár dolgozni. Szinte a falu határáig ér a három termelő- szövetkezet területe. A szom. szédos Táska a buzsáki tsz- hez tartozik, Nikla Puszta- kovácsihoz, mi pedig a marcali tsz-hez. így aztán ezekben a termelőszövetkezetekben is dolgoznak csömen- disk. Csömend a Niki ai Közős Községi Tanács társközsége. A falu négy tanácstagja manapság leginkább az egészséges ivóvíz megteremtését szorgalmazza. — Minden fórumot megragadunk, minden ajtón kopogtatunk — mondta az elöljáró. — Beszélgetünk az illetékes szervek képviselőivel éppúgy, mint Kubik Györggyel, megyei tanácstagunkkal és Borsos Sándorral, az országgyűlési képviselőnkkel. Célunk az, hogy 1989 őszén-telén már vezetékes ivóvízhálózatból kapják a falubeliek a vizet. Amíg a főutcán a bőrdíszműrészleg felé tartottunk, az elöljárótól — aki tősgyökeres csömendi — megtudtuk, a közelmúltban újították föl a vegyesboltot és az italboltot. Sajnos, önálló postájuk nincs. A marcali posta naponta két órára mozgó postahivatalt küld, így gondoskodik a postai szolgáltatásról. A csömendi kultúrházban a falueseményeken kívül rendszeresen tartanak bálokat, sőt 18 taggal KISZ- alapszervezet is működik. Szót váltottunk arról is. hogy most tervezik az öregek napjának a megrendezését. Jó a gondoskodás az időskorúakról, naponta szociális gondozónő látogatja őket és meleg ebédet is kapnak a rászorulók. Csömend a hatvanas évek végétől amolyan alvó falu volt; csaknem százan itt is hagyták a települést. Mostanában néhánnyal inkább nőtt a lakók száma. A lakosság megtartásához munkahelyre is szükség van. Jó bizonyíték erre a 25 dolgozót foglalkoztató bőrdíszműüzem. Itt a dolgozók négyötöde csömendi. — Most iskolatáskákat varrunk a marcali vállalatnak — tájékoztatott Horváth Józsefné művezető. — 250 darabot készítünk naponta. Az asszonyok teljesítménybérben dolgoznák; négy-ötezer forintot keresnek. A forintoknál is többet jelent azonban, hogy itthon vannak. b. J. ügyi és ökonómiai helyzetétől függően. — A felsoroltak csak folyékony melléktermékek esetében használhatók. A legtöbb hulladék azonban szilárd. Hogyan hasznosítják ezeket ? — A búza- és egyéb szalmák, valamint a kukoricaszár megfelelő előkészítés után remek táptalaj a gombáknak. Sokan hasznosítják így az országban. Kutatócsoportunk — Vörös Gábor vezetésével — az állattenyésztésben keletkező szilárd melléktermékekkel együtt használja ezeket. Alom trágyával, tóiszappal keverve tízenhétféle variációt vizsgáltunk, melyik a legjobb a gilisztáknak, amelyek végül biohumuszt állítanak elő. Az átalakítás végén háromféle minőségű talajt különíthetünk el. A leg. jobból virágföld lesz, a gyengébb a szántóföldek minőségének javítására használható. Kisparcellás kísérleteken bebizonyosodott, hogy a biohumusz a legjobb táptalaj kultúrnövé- nyeinknek. — Mi történik a végén a gilisztákkal? — Ô, a giliszta nagyon kelendő áru. Azonkívül, hogy a hazai horgászok kedvelt csalija, nagyon jó exportcikk is. Tavaly 35 fillér volt az ára egy gilisztának. Mi nem így értékesítjük, hanem áttelepítjük őket a friss táptalajra, hiszen humuszt állítunk elő. Nem elképzelhetetlen azonban, hogy valaki a kukacot állítsa elő főtermékként. A melléktermékek felhasználása tehát nagyon sokrétű, amit mi csinálunk, csak egy a sok módszer közül. Ha egy gazdaság ezt választja,„hosszú távra megoldja ilyen jellegű gondjait, és nem utolsósorban pénzt is kereshet vele. V. O.
