Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-05 / 106. szám

1988. május 5., csütörtök

Somogyi Néplap

3

MÁJUSI HATARSZEMLÉN

Szépen elmunkált földek, kalászoló, dúsan fejlődő gabonatáblák, sárga virágtengerével messzire virító repceföldek váltogatják egymást a határban, öröm látni azt a sok szép Ígéretet, amelyet a májusi határ kínál, s tanúja lenni az igyekvő munkának, amiről tanúbizonyságot adnak a mezőgazdaság dolgozói.

A természet az átlagosnál valamivel kedvezőbb feltételeket teremtett a tavaszi tennivalókhoz. Az emberi Igyekezet mellett ennek is része van abban, hogy a százhatvanegy és fél ezer hektárnyi tavaszi vetés mintegy háromnegyedével május

első hetére végeztek. Földbe került a borsó, a tavaszi árpa, a zab, .a cukorrépa, a napraforgó magja, befejezés előtt áll a burgonya ültetése, ezen és a jövő héten a kukorica, a silónak való takarmány elvetése Jesz a fő munka. Van jó néhány üzem, ahol már befejezték a vetést.

Nem zökkenőmentesen, de szervezetten, a többre törekvés szándékával láttak hozzá a somogyi gazdaságok az év feladataihoz. A májusi határ beszél erről.

Összeállításunkban az igyekezet tapasztalatait, a mostani munkák pillanatait igyekeztünk megörökíteni.

Megkésve

Együtt a szójás csapat

Steiner József, a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgató-helyettese nem örül ennek a tavasznak. Azt mondja, hogy zavartalanul csak április harmadik hetében dolgozhattak, de akkor mindenki kivette részét a munkából. A hét végére befejezik a vetést; hideg 'talajba kerülték a ma- golk, de tovább nem lehetett várni a munkával. A legnagyobb feladat a 950 héktár burgonya elültetése volt. A gazdaság egyik legfontosabb növénye ez. Hogy milyen termés lesz belőle, s miként tudják értékesíteni, az meghatározza év végi eredményeiket. Arndricz György vezérigazgató-helyettessel arról beszélgettünk, hogy tavaly 1,6 milliárd forint termelési értéket állítottak elő, s több mint százmillió forint nyereséget könyvelték el, elsősorban a burgonyának köszönhetően.

— Tavalyi sikereikért megkapták az egyik legrangosabb kitüntetést a minisztérium elismerő dklevelét. Mindez további jó munkára ösztönöz, de a változó körülmények között képes-e a kombinát talpon maradni?

Steiner József számításai szerint legkevesebb harminc- millió forint plusz költséget okoztak a változások. Ezt valahogyan 'ki kell gazdálkodniuk. A takarékosságnak is vannak határai, de észszerű gazdálkodás mellett, ha időben adják el a terményeket, kevesébb hitelt vesznek föl, s ezáltal nem kell nagy 'kamatokat fizetniük, akkor rendtábiliss'á tehetik gazdálkodásukat.

— Az enyhe tél után a gondok ellenére is biztató

ez a tavasz. Jól teleltek az őszi vetések, jó a tőállomány. Az utóbbi tíz évből ez az évkezdet a jobbak közé tartozik. Persze nem lehet felelőtlenül ígérni, mert még sok minden történhet. Az időszerű munkákat befejeztük, nem volt gondunk a műtrágyával, agrokémiai központunkon keresztül mindenkinek elegendő tápanyagot tudtunk juttatni. A növényvédő szerek közül elsősorban a nyugati exportból származó szerek közül elsősorban a nyugati exportból származó gombaölő és gyomirtó szerekkel van gond, de ezeket is helyettesíteni lehet más anyagokkal. Ügy számoltunk az év kezdetekor, hogy az idén ismét százmillió forintos nyereséget fogunk felmutatni. Fegyelmezett, jó munkával erre meg is van a lehetőség.

lAndricz Györgynek 'is hasonló a véleménye. Hozzátéve, hogy ipari üzemeiknek is föl kell készülniük a lépésváltásra. Piackutatást végeznek, hogy boglár leli ei vasüzemükben nyereségesen termelhető portékákat gyárthassanak. Fejlesztik lá- bodi húsüzemüket is. Itt felvágottak gyártására rendezkednek be. Várhatóan jövőre kezdődik meg a termelés. Sok fejlesztésre nincs módjuk, mert a termelőeszközök szinten tartására is kevés a pénzük, s ezért technológiai fejlesztésekre sem gondolhatnak. A meglevő eszközökkel kell jobban dolgozniuk. A dél-somogyi kombinátnál megvannak ehhez a feltételek. Ahogy mondják, nem lehet minden egymást követő év az időjárás szeszélyeinek kitéve.

Ismerik egymás szemvillanását is; nem sok szó kell ahhoz, hogy ki milyen sebességgel haladjon, hogyan állítsa be a vetőgépet, mire vigyázzon a vegyszerező. Vagy tíz éve Szabó László és Ternánecz Gyula ül a vetőgépeken, Putics Zsigmond, Bér kies István és Varga György látja el a legalább ennyire fontos növényvédelmi munikát. Csák így hívják őket a babócsai szövetkezetben: a szójás csapat.

— A szója — állítja Hegedűs József termelési elnökhelyettes — olyan növény, amelyet nem elég „csak” elvetni, ápolni, betakarítani. Pontosság kell hozzá, és nagy szerepe van a tapasztalatnak.

— Ezért szerveződött állandó szójás csapat?

Mondják, ezt másképp nem lehet, mert az igaz, hogy más növényeknél is sok függ a vetéstől, a tőszámtól, de itt sokkal inkább érvényes e tétel. Miként és mennyi növény kel ki, már ezen is eldől az őszi betakarítás eredményessége. Az is érthető, hogy ebben a Dráva-parti szövetkezetben megkülönböztetett- figyelem kíséri 'a fontos fehérjenövény útját, hiszen a szója mindig a legnagyobb jövedelemmel hálálta meg a pontos munkát.

— Ezért is döntöttünk úgy — jegyezte meg Läufer Imre elnök —, hogy ebben az évben minden korábbinál nagyobb területen, hatszáz hektáron termeljük. Hiszünk a jövőjében. Csupán az a gond, hogy a vetése és a betakarítása is csaknem egybeesik a kukoricáéval.

— Nem véletlen — tette hozzá Hegedűs József —, hogy nálurtk nincs is más tavaszi vetésű növény, mint ez ia kettő.

Csákhogy a Határőr szövetkezetben így is munkacsúcsot jelent ez az időszak, mert a silókukoricával együtt ezernyolcszáz hektárnyi takarmánynak valót kell földbe irakni. A hét elején a csapat a szójavetés kétharmadánál tartott. Számolgattak: ha úgy folytatja a május, ahogy kezdte, akkor a hét végére földbe 'kerül a mag.

— A kukoricával Viszont gyengébben állunk —mondta a 'termelés irányítója. — A feladat negyed részévei végeztünk csak a hét elejére. Itt, a délvidéken sokat hátráltatott a gyakori csapadék. Nem egy táblán háromszor is el .kéllett végezni a taiajelőkészítést. Kivonultak a vetők, eleredt az eső, úgy összeverte a magágyat, hogy újra kellett kezdeni.

— A késés csak látszólagos. Mert fölkészültünk arra, hogy a kukoricát éjjel- nappal vetjük. Műszaki fel- készültségünk lehetővé teszi, hogy napi kétszáz hektárt elvessünk.

Szákmai vezetőt, irányítót viszont az irodában nemigen lehet találni.

Hegedűs József mondta:

— Kimondottan szép a határ; évek óta nem voltak ilyenek a gabonák, mint most. De ez most van, május elején. Még sok minden történhet. Mindenesetre bizakodom.

Az utolsó táblában

Reményt keltő a kadarkúti határ, öröm begyalogolni a harsogóan zöld, dúsan fejlődő őszi kalászosokba, megfigyelni, hogy a kékes-szürke gyomirtó perme- tet szóró gépek után miként fonnyad el a haszonnövényt sanyargató gyom.

— Ebben a határban a gazdálkodónak általában mindig a május eleje a legkedvesebb időszak — jegyzi meg Váradi Dénes főagronómus. — Ilyenkor a gabonánál általában csak a reményeink zöldebbek.

— Csak ilyenkor?

Németh József elnök nem állja szó nélkül.

— A belső-somogyi homok szinte mindig gondoskodik arról, hogy a hetek múlásával lankadjanak a remények. Ezen a vidéken az 'lenne a jó, ha legalább minden héten jönne egy csendes, kiadós eső.

— Az aratás előtti utolsó hét is keresztül húzhat minden számítást.

A szavak tartalma panaszos volt, a hangvétele nem. Megszokták, mert a természeti tényezőket tudomásul kell venni. Évszázadok óta éltek, gazdálkodtak — és megéltek — ezen a vidéken is az emberek. Ma sem más a törekvés: ami a gazdálkodókon áll, azt elvégezni a lehető legszakszerűbben, legpontosabban.

Néhány helyen hallani lehetett a termelés feltételeinek hiányáról vagy legalábbis az akadozó ellátásról. Kadarkúton nincs ilyen gond. Előrelátó gondossággal beszerezték a szükséges gyomirtó szereket, a műtrágyát, minden feltételt megteremtettek. A jót szervezett, fegyelmezett, igyekvő munkának köszönhetően május első munkanapján a négyszáz

hektárnyi kukorica utolsó tábláján vetettek a gépek.

— Minden tavaszi vetni- valóval végeztünk május elejére — mondta Váradi Dénes. — Most a fő dolgunk az, hogy megvédjük a kórokozóktól, a kártevőktől a kultúrákat. Sajnos a vetésfehérítő már jelentkezett. Lesz dolguk a növényvédő- söknek.

Szép a kadarkúti határ, dicséri az igyekezetei. Az idén új növények is helyet kaptak a termelési szerkezetben. Kapcsolódva a fehérjeprogramhoz több mint nyolcvan hektáron borsó díszük; vetőmagnak termelik. S egy sajátos próbálkozása a nagyüzemnek: a gyógynövénytermelés.

— Az Agrocentrum tagjaként tizenkét hektáron termelünk máriatövist. A gyógynövény kitűnő exportcikk — mondja az elnök —, ez pedig meglévő eszközeinkkel jól gépesíthető, vagyis nagyüzemileg termelhető. Persze mint minden kezdés, tanulóév lesz ez. De próbálkozni kell!

Mint ahogy bevált az a próbálkozás is, hogy a dohány és a paradicsom termelésére ésszerű integrációt szerveztek a háztáji gazdaságokkal. A fóliaházakban nagyüzemileg megtermelik a palántát, kiültetik a kis növényeket, elvégzik az ápolási, védelmi munkákat, a többi feladat — beleértve a betakarítást is — a vállalkozó háztáji termelők dolga.

Míg az utolsó sorokba hull a kukorica magja kint a határban, bent az irodában ülést tart a vezetőség. Pontosan kimunkált adatok alapján értékelik az előző hónap, az év eddig eltelt időszakának tapasztalatait, és döntenek, hogy elérhessék idei céljaikat.

Hat asszony a gép után

Kiflikrumpli. Látni vélem ropogós pirosra sülten, s a képzelet még az illatát is ide varázsolja. Pedig a lá- bodi faluszélén inkább a serkenő fű illatát ringatja a májusi szél. Lobog az asz- szonyok kendője, négyen ülnek a vetőgépen, előttük ládában az apró kifücskék. Egyenletes mozdulatokkal küldik őket a földbe. Kapával a kezében két asz- szony igazgatja utánuk azt, amit nem végzett el tökéletesen a gép.

Dombnak kapaszkodnak, és a piruló porhanyós, mélybarna földből nyílegyenes halmot húznak maguk

után. Hosszú a tábla, szaporodnak a rendek.

— Ma végzünk ezzel.

— Nem lesz sok belőle, csak két hektár.

— Mind többen keresik ezt a krumplikülönlegességet.

Mézsárga fénnyel ragyog a nap, már dús árnyékot adnak az út menti fák. Délidőben a szatyrokból előkerül az ebéd. Csendes beszélgetés közben elfogyasztják. Aztán rövid fél órára végigdőlnek a térdig érő gyepen. Egy éve, hogy utoljára így pihentek. Űjra május van...

Járt utat a járatlanért...

A nagyberényi Egyesült Erő Termelőszövetkezet jelszava — jóllehet ezt így soha nem fogalmazták meg—: „Járt utat a járatlanért el ne hagyj.” A Som és Nagy- berény térségében gazdálkodó szövetkezet nem foglalkozik látványos vagy különleges tevékenységgel. „Csak” azt végzi, ami egy mezőgazdasági nagyüzemnek az alapvető feladata: növényeket termeszt, állatokat tart, valamint az ezekhez szükséges gépesítési ágazatot üzemelteti.

— Mi nem akarunk túlzottan kockáztatni. Inkább kis_ lépésekkel, de folyamatosan haladjunk előre — mondja az elnök, Krisztin- kovich Tibor. — A két község termelőszövetkezete 1973- ban egyesült, azóta eredményesen gazdálkodunk. Any- nyi pénzt költünk, ameny- nyi van, eladósodni nem akarunk.

Az időjárás kedvező alakulása miatt az idén a munkálatokkal előbbre tartanak, mint a korábbi években. Elvetették a kukoricát, jelenleg a silókukorica vetése folyik. A gabona kétszeri fejtrágyát kapott, végeztek a gyomirtással és az állati kártevők elleni védelmen is túl vannak.

— Mintegy három hét lépéselőnyben vagyunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Keszthelyi György főagronómus. — A korai kitavaszodás miatt a gépekkel előbb rá lehetett menni a földekre és elvégezhettük a talaj előkészítést. Az előző két évben a szabályozórendszer változása és a kedvezőtlen időjárás miatt nyereségünk

a megszokottnak mintegy a felére csökkent. Reméljük, ez a megtorpanás csak átmeneti volt, s az idén — a kedvező előjelek alapján — jobb eredményben bízhatunk. Még a múlt évben 7 millió forintot költöttünk a géppark felújítására. Az új erő- és munkagépek beállításával. reméljük, sikerül csökkentenünk vagy legalább szinten tartanunk a gazdaság segédüzemi költségeit. Termékszerkezetünk az utóbbi években átrendeződött: csökkent a búza, nőtt a kukorica és az ipari növények vetésterülete. A legnagyobb hasznot a kukorica hozza, ebből évente csaknem 600 vagonnyit takarítunk be.

A szövetkezet állattenyésztő ágazata szarvasmarhával és juhokkal foglalkozik. Tehenészetükben 170 tehén elhelyezését tudják megoldani. A hízómarhák tartása nagyüzemi módszerrel nem kifizetődő, ezért mintegy 80 —100 állatot háztájiba kihelyezve neveltetnek. Juhá- szattal a gazdaság megalakulása óta foglalkozik. Ennek eredményessége évek óta változó. A szakmai munka javításával és a szaporulat fokozásával szeretnének eredményt elérni.

— Fizikai dolgozóinkat, ahol csak lehet, teljesítménybérezéssel, minőségi premizálással ösztönözzük a jobb munkára. A vezetők a premizálási rendszer révén érdekeltek a termelésben. Kedvező adottságunk mellett talán az ösztönzési rendszer is segített, hogy tavaly kukoricatermés-átlagunk a megyében a második legjobb volt.