Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-21 / 120. szám

4 Somogyi Néplap 1988. május 21., szombat Megkezdődött az MSZMP országos értekezlete (Folytatás a 3. oldalról.) amelyben a későbbi időkre egyre kisebb biztonsággal kiszámítható az egyének sze­repe és helye. — Olyan vállalat dolgozó­ja vagyok, ahol egyikünkben sem merül fel, hogy meg- oldhatók-e a vállalat VII ötéves tervi célkitűzései. Az viszont már igen, hogy mi­re van szükség ehhez, ho­gyan, milyen részfeladatok megoldásával juthatunk el a tervezett célokhoz. Ne haragudjanak, de én nem tudom elfogadni, hogy az elkövetett hibákért min­denki egyformán felelős, a munkások is. Az ország nagy gondjainak megoldását mi elsősorban fegyelmezett munkával tudjuk segíteni, de nem mi döntöttünk és nem is dönthetjük el dollár- milliók felhasználását, nem mi változtathatjuk meg az. ipar szerkezetét, de azt vi­szont követeljük, hogy ezek­ben a kérdésekben azok döntsenek, akik értenek hozzá. Szabó Tamásné, az Orszá­gos Kereskedelmi es Hitel­bank kiskunhalasi fiókjá­nak vezetője kifejtette: én magam a változás iránti igényt elemi erejűnek érzem, a felülről vezérelt reformo­kat hétköznapi hatásaikban kevésnek tartom. A továbbiakban a gazda­ság helyzetéről, a piaci tör­vények önszabályozó szere­pének érvényesítéséről szólt. Kiemelte, hogy az érdekelt­ségtől sarkallt erőfeszítések hatása semmi mással sem helyettesíthető. Fontos, hogy ne csak mondjuk, de tegyük is meg; a nagyobb teljesít­mény a vállalatnál és a dol­gozónál egyaránt nagyobb helyben maradó hasznot eredményezzen. És ha ehhez ma az kell, hogy a költség- vetés fogja vissza fogyasz­tását, akkor ezt tegye meg jövőnk érdekében. A bérreformról szólva hangoztatta: senkinek nem lenne jó egy inflációt ger­jesztő ár—bér spirál. De a jelenlegi bér elosztásában gondolkodva is lehetne jobb az ösztönzés. Ki tudja ki­számolni az elmaradt hasz­not, amely a ki nem hasz­nált teljesítőképességből, a munkaerkölcs folyamatos romlásából származik? A meg nem hozott döntésekért ki a felelős? — tette föl a kérdést. Végül az állásfoglalás-ter­vezet problémaköreihez szól­va azt a kívánságát fejezte ki, hogy a megoldások kö­zül a pártértekezlet a radi­kálisabb lépéseket válassza. — Kivel tart ma s milyen a magyar ifjúság? — tette föl a kérdést Hámori Csaba. a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottságá­nak tagja, a KISZ KB első titkára, majd az. if júság szá­mára meghatározó területek helyzetét ecsetelte. 1980 óta csaknem 90 ezerrel csökkent hazánk népessége, ugyanak­kor ennek négyszeresével a harminc éven aluliak száma. Az oktatásügy neki-nekilen- dülő, majd alábbhagyó re­formhullámai és az. anyagi feltételek fájdalmas hiánya oda vezetett, hogy ma is minden huszadik pedagógus képesítés nélküli; ho'gy mi­közben évente csak 24 ezren szereznek felsőfokú diplomát, csaknem 10 ezren az. általá­nos iskolát sem fejezik be. Gond az. elhelyezkedés is. Napjainkban összességében kevesebb munkahelyet kí­nálnak a gazdálkodó szerve­zetek, mint ahányan tanul­mányaikat befejezik. A la­káshoz jutás gondjairól szól­va kifejtette: a családok 20 százalékának házasságkötése után öt évvel még nincs ön­álló otthona. Az. áremelke­dés olyan mértékű, hogy egy kisméretű lakótelepi lakás árának éves növekedése na­gyobb, mint egy pályakezdő teljes évi jövedelme. E réteg reálbére a hetvenes évek ele­je óta lényegében nem vál­tozott, ugyanakkor az. ötven —hatvan éveseké megkétsze­reződött. Nehezebbé vált a gyermeknevelés is. A fiata­lok közéleti szerepének és vezetővé válási esélyeinek gyengülését vázolva felhívta a figyelmet arra, hogy a nép- képviseleti és politikai tes­tületekben a vezetők között ma alig találni harminc év alattit. — A KISZ az. utóbbi évek­ben markánsabban, harco­sabban politizál, aminek a párt, a társadalom és az if­júság nagyobb részében jó a visszhangja, másoknál vi- szon megütközést kelt —ál­lapította meg Hámori Csaba, javasolva az állásfoglalás­tervezet azon tételének meg­erősítését, amely e politikai gyakorlat folytatására biztat­ja az ifjúsági szövetséget, A KISZ-munka gyengeségeiről szólva kiemelte: tömegmun­kánk, gyakorlati szervező­munkánk több ifjúsági réteg­ben gyenge, az elmúlt évek­ben teret vesztettünk a nagy egyetemeken, a húsz­évesek körében gyengébbek pozícióink, mint a harmin­casok között. A KISZ-ben megvan a szándék a belül­ről induló bátor átalakulás­ra, az ifjúság tagoltságának jobban megfelelő mozgalmi keretek megteremtésére. — A párt és a társadalom egészét átható politikai for­dulatra van szükség. A KISZ az elmúlt időszakban arra törekedett, hogy a fiatalok reális viszonyt alakítsanak ki a helyzethez és a mostani tanácskozáshoz. Ennek je­gyében zajlottak le a töme­geket megmozgató vitáik. Az ifjúságnak és az egész tár­sadalomnak ma mindennél inkább perspektívára, belát­ható, vonzó szocialista pers­pektívára van szüksége. Amikor nagyobb társadalmi teljesítményt, munkafe­gyelmet, szigorúságot igény­lünk, ezzel egyidejűleg és ezt szolgálva több demokráciát is sürgetünk. Teljesítéséhez a magyar szocializmus nagy horderejű átalakítására van szükség. Most egyszerre adott ehhez a kényszer és a lehe­tőség. Ne szalasszuk el ! — mondotta befejezésül Hámori Csaba. fínjki Sándorné. a Gaga­rin Hőerőmű pártbizottságá­nak titkára az elmúlt idő­szak tapasztalatait össze­gezve rámutatott: a párt a szükségesnél kevesebb fi­gyelmet fordított működésé­nek megújítására, elhatalma­sodott a formalizmus, a bü­rokrácia, fölerősödött a te­kintélyelv. Mindezek kifejezetten a pártra tartozó, csak általunk megoldható és helyrehozha­tó problémák. A tagság erre vár. Ez nem egy feladat a sok közül, hanem a döntő feladat. Olyan pártnak kell lennünk, amely elsőként és pontosan érzékeli az élet változásait, nem tér ki a problémák elől, megalkuvás nélkül levonja a tanulságo­kat és halogatás nélkül cse­lekszik. Olyan pártnak kel! lennünk, amely a dolgokat folyamatában, történetiségé­ben vizsgálja. Elodázhatat­lan, hogy a pártdemokrácia fejlesztésével adjuk vissza a tagságnak, önmagunknak a mozgalmi közösséghez tarto­zás élményét, a politikafor­málás lehetőségét és a vég­rehajtás eredményességének örömét. Ezzel összefüggésben szorgalmazta: a pártértekez­let alkosson olyan állásfogla­lást. amely konkrét felada­tok sorát jelöli ki a párt tagjai és vezető szervei szá­mára. Teremtsen lehetősé­get helyzetünk valósághű, tudományos elemzésére, új politikai program és új szer­Aczél György és Grosz Ka­roly az értekezlet elnökségé­ben vezeti szabályzat megalkotá­sára a XIV. kongresszuson. Kérje fel az újjáválasztott Központi Bizottságot. hogy legközelebbi ülésén készítsen feladattervet, s abban rög­zítse mostani állásfoglalásunk alapján a kongresszusig el­végzendő teendőket téma és időpont megjelölésével. Ezt a párton belül hozza nyil­vánosságra. Emellett az ér­tekezlet hajtsa végre a párt legfelső irányító testületéi­ben azokat a személycseré­ket, amelyek egyértelművé teszik az elhatározások ko­molyságát, garantálják és ki is kényszerítik minden szin­ten a párt politikai és mo­rális megújulását — mon­dotta befejezésül. Harta György, a Buda­pesti Műszaki Egyetem párt- bizottságának titkára így kezdte felszólalását: — Ha egv mondatba sű­rítve kellene elmondanom hozzászólásom lényegét, így fogalmaznék: új szavakat, új arcokat és új, a meghirde­tett politikai szándékokat hitelesítő tetteket várunk. Támogatjuk és sürgetjük a kibontakozásra, a párt meg­újulására tett erőfeszítése­ket. Lépéskényszerben va­gyunk. A késlekedés nagyon sok jogos bírálatot kapott. Élesen vetődött fel, hogy a párt felső vezetése csupán a politikai légkör szorításában, a párttagság követelésére, vonakodva és az okokban nem eléggé mélyre ásva kezdte meg gyötrelme* ön­vizsgálatát. — Bár nem kevés, ami történt az elmúlt években, mégsem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a történe­lem keményen fog ítélni az elmúlt évekről. Számon fog­ja kérni a halogatott, elmu­lasztott lépéseket. Nagyon nagy a várakozás a tekin­tetben. hogy most az or­szágos pártértekezlet olyan kérdésekre is adjon választ, amelyeket a létező szocia­lizmus eddig még nem tu­dott megoldani. A felszólaló hangsúlyozta, hogy a történelmi távlat­vesztés, az értékzavar a na­pi politikai munkában állan­dóan jelen van. mégpedig azért, mert elkéstek vagy el­maradtak az alkotó viták a párt ideológiai munkájából. Hiányoznak azok az eredmé­nyek. amelyeket a pártnak már korábban be kellett volna fogadnia a társada­lomkutatás műhelyeiből. Lét- fontosságúnak ítélte, hogy a párt szót értsen az ifjúság­gal. amely a szavak és a tettek megbomlott egységére súlyosan reagál, érthetően és szükségképpen elfordul a hivatalos politikától. Ebbe nem lehet belenyugodni — hangsúlyozta —, kell. hogy találjunk új szavakat, új utakat az ifjúság számára. Barta György aláhúzta, hogy a pártnak végre túl kell jutnia a rá váró súlyos személyi döntéseken. Meg­győző és minél szélesebb ká­dermozgás szolgáljon bizony­ságául annak, hogy a válto­zások élén a párt áll. Ezért helyes a KB és a Politikai Bizottság megújulása, hiszen tudjuk, új megközelítési mó­dokat. új cselekvéseket csak új emberektől várhatunk. Ez nem puszta óhaj kérdé­se. ezt a pártban a szerveze­ti szabályzatnak is garantál­nia kell. Olyan szabályok kellenek, amelyek biztosít­ják, hogy a ma megválasz­tott vezetők holnapután nem fogják dinamizmusokat, hite­lüket veszteni. Alapvető kér­dés. hogy képes-e a párt ha­talmi pozíciójában szavatolni a társadalom egészének ér­dekében álló folyamatok ér­vényesülését. Ezért értékelő­dött fel olyannyira a párt­demokrácia kérdése. Ezért kapott a vitában sok és jo­gos bírálatot a jelenlegi vá lasztási rendszer, az, hogy a két ciklusnak nem mostantól fogva kell kezdődnie, hanem már az egykori megválasz­tástól. Ezután az információ és az informálás fontosságáról be­szélt. Utalt arra: sokan el­gondolkodtatónak tartják, hogy a párttagság, a hazai közvélemény egészét foglal­koztató egyik-másik kérdés­ről. újszerű megfogalmazá­sokról és érvekről egy lon­doni sajtóértekezletről vagy a minap egy amerikai tévé- társaság riporterének ráme­nős kérdései nyomán érte­sülhetett. Kérdezni a hazai újságírók is tudnának. Azonkívül ezekhez a dolgok­hoz nekünk, az MSZMP tag­ságának kissé több közünk van, mint nekik odakint. — A bizalom helyreállítá­sára, az ifjúság visszaszerzé­sére csak olyan párt képes, amely megőrzi tartását, ko­molyan veszi saját követel­ményrendszerét és nem adja fel az eszményeit. Egy olyan párt, amely nem bonyolódik bele kicsinyes, párhuzamos igazgatásba, formális helv- benjárásba. egy szürke, unalmas pártélet adminiszt- rálgatásába. A párt csak ak­kor fogja történelmi külde­tésébe vetett hitét, önbizal­mát visszanyerni, ha meg­újítja önmagát — mondotta végezetül. Kcresztury Dezső akadé­mikus. író kötelességének tartotta, hogy pártonkívüli- ként néhány fontos kérdésben kifejtse véleményét. Mint mondta: — Emlékszem rá, amit embertelen századunk­ban átéltem. Ismerem a vi­lágerők hatalmasodását, a hazai indulatok örvényeit, a nemzedékváltások földren­géseit.. Ezért is nézem ag­gódva. hogy mostanában minden rossz lett az önök pártjában, hogy 45 ezren ad­ták vissza tagkönyvüket. El­felejtették talán azt is, ami­nek sikere a maga idejében közörömet, megkönnyebbü­lést okozott és a jobb idők reményével töltötte be a szí­veket? Hiszen egy jól veze­tett szövetségi politika je­gyében a nép visszanyerte életkedvét; bár még mindig kevés a lakás, de mégis a házak serege épült, meg­szűnt a folyamatos osztály­harc embertelen mániája, s századok óta először történt meg, hogy hírünket a világ­ban nem levert szabadság- harcaink. hanem kellő arányérzékkel megkezdett reformkísérleteink tették ér­dekessé. A továbbiakban az állás­foglalás-tervezettel foglal­kozva kiemelte: azt a fél­igazságok fél árnyéka teszi bizonytalanná. A valóságnak a felét sem jellemzi, ha csak a bajt állapítja meg — sa jobbnak vélt utat aligha je­löli meg jól, ha a bajokhoz vezető rosszat nem jellemzi. — Amennyire nagyra érté­kelem tehát az MSZMP ha­tározott szándékát a válság­helyzet feltárására, a szük­séges változtatások végre­hajtására, annyi aggodalom­mal is töltenek el a tervezet hiányosságai, aránytalansá­gai. Gáspár Sándor, a Politi­kai Bizottság tagja, a SZOT elnöke kifejtette: helyes és természetes, hogy pártérte­kezletünk vitájának közép­pontjában a párt munkájá­nak, vezető szerepének töké­letesítése áll. — Ha ebben előrelépünk, az a politikai intézményrendszer egészé­nek korszerűsítésével jár, es érdemi hatással lesz az ország gazdasági, politikai és ideológiai arculatára. Mindenekelőtt a párt bel­ső demokratizmusát kell to­vábbfejlesztenünk. Fontos, hogy a párt — tagjainak közreműködésével a legszé­lesebb demokratizmussal — elvi, stratégiai értékű politi­kát folytasson, fejlessze munkájának, munkastílusá­nak mozgalmi jellegét. Az operatív feladatokat bízza az intézményrendszer más szervezeteire és szerveire, az arra hivatottakra. Ezzel a politika irányításához erőt szabadíthat fel önmaga szá­mára. A SZOT elnöke a továb­biakban hangsúlyozta: a dolgozók többsége kész vál­lalni az átmenet nehézségeit, ám százezrekre tehető azok­nak a száma, akik a meg- növekedett terheket nehezen tudják elviselni. Nem ha­lasztható tovább az alacsony nyugdíjból élők helyzetének javítása, akár a nyugdíj- rendszeren. akár a szociál­politika keretein belül. A szakszervezetek egyik kezdeményezői voltak a bér­reform kidolgozásának. En­nek azt kell eredményeznie — mondotta —, hogy a tör­vényes munkaidőben elérhe­tő keresetekből a dolgozók rendesen megéljenek. Bleier Katalin, a Kontakta Alkatrészgyár Szentesi Gyá­rának szakmunkása : — Az a vita, amely az országban fo­lyik. nagyon sokszínű, na­gyon változatos. Jót is, rosz- szat is mondanak. Túlságo­san sokat beszélünk a gaz­daságban föllelhető problé­mákról, és néha elhallgatjuk politikai természetű gondja­inkat, pedig a gazdasági problémáknak egy része po­litikai tévedéseinknek egye­nes következménye. Felme­rült a kérdés, hogy miért nem tárta fel a KB éleseb­ben, időben az ország gazda­sági nehézségeit. A párttag­ságot és pártonkívülieket 1986 végétől jó néhány sokk­hatás érte. Ennek következ­ményeként mind a párton- kívüliek, mind a párttagok között sok esetben tapasztal­ható, hogy megrendült a bi­zalom a párt és a kormám vezetőivel szemben. — Az állásfoglalás-terve­zet alaphangvétele, beállí­tottsága, önkritikus okfejtése találkozott a párttagság ro- konszenvével, ugyanakkor mindez többek véleménye szerint sem elegendő a lé­nyegi változáshoz — mon­dotta a felszólaló, hozzáté­ve, hogy a végrehajtás ga­ranciáit várják a párttagok. — A párt politikája mel­lett nehéz úgy érvelni, hogy az ideológiai megalapozott­ság hiányos, az alapelvek tisztázásra, finomításra szo­rulnak. Bleier Katalin a további­akban javasolta, hogy az ál­lásfoglalás sokkal határozot­tabban fogalmazza meg a bürokrácia, a megvesztege­tés, a korrupció elleni föl­lépést, majd javasolta, hogy a megválasztandó Központi Bizottságban több munkás kapjon helyet. Menyhárt Lajos, az MSZMP Debrecen Városi Bizottságá­nak első titkára annak a vé­leményének adott hangot, hogy ha a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt az ország tár­sadalmi, politikai életében betöltött vezető szerepének megfelelően vezényelni akar­ja a jelenlegi helyzet meg­oldását, akkor számba kell vennie a hangulati tényező­ket, meg kell tanulnia a tár­sadalmi atmoszféra kezelé­sét, mert az emberek meg­nyerése nélkül nem lehet megoldást találni. A politikai és munkastílus­váltásnál arra kell töreked­nünk, hogy ez a párt ne csak a munkásosztályért politizál­jon, hanem a munkásosztálv- lyal együtt. Be kell vonni ezt az alapvető osztályt és a társadalom minden dolgo­zó rétegét a politika alakítá­sába, és akkor ez a kérdés, ami egy negyedszázaddal ez­előtti osztály kategória alap­ján fogalmazódik meg, más akusztikát nyer politikai szö­vegeinkben. I)udla .lózsej. a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Párt- bizottság első titkára az el­múlt időszak meghatározó élményt adó politikai vitái­ról szólt, arról a féltő fele­lősségről és tenniakarásról, amellyel a párt tagsága múltunkat, helyzetünket, fel­adatainkat elemezte. — A hibát ott követtük el — mondta —, amikor hagytunk eluralkodni egy furcsa ket­tősséget. Míg egyfelől szá­mos friss. új. jó felismerés született az elméletben, más­részről ragaszkodtunk a változatlan értékrendhez és az azt közvetítő mechaniz­musokhoz. Vagyis egyszerre voltunk reformerek és kon­zervatívak. — Üj típusú munka- és feladatmegosztásra van szük­ség nemcsak a párt és a tár­sadalom kapcsolatában, ha­nem a pártmozgalom külön­böző szervezeti szintjeinek belső rendszerében is — je­lentette ki. — Az élet min­den területén olyan viszo­nyok kialakulását kell támo­gatnunk és olyan gyakorla­tot kell folytatnunk, amely nemcsak megengedi, hanem igényli és elismeri a szer­vezetek és a személyek . ön- tevékenységét. Kovács Géza, a szabolcs- bákaj tsz elnöke arra hívta föl a figyelmet, hogy Sza- bolcs-Szytmár megyében a korábbi negatív tendenciák mára • elviselhetetlen mér­tékben fokozódtak. (Folytatás az 5. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom