Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-21 / 120. szám

2 Somogyi Néplap 1988. május 21., szombat Megkezdődött az MSZMP országos értekezlete (Folytatás az 1. oldalról) dönteni minden olyan ügy­ben, amit a helyzet megkö­vetel, s amit az előzetes vL ták tanúsága szerint a párt­tagság nagy többsége szük­ségesnek tart. Többen emlegették, hogy a vitához rendelkezésre álló idő rövid volt. Ebben a vé­leményben sok igazság van, mégis úgy gondolom, hogy a döntések halogatásából több kár származna, mint ameny- nyi hasznot az előkészítés el- nyújtása adott volna. Egyéb­ként a vitát tulajdonképpen nem ez év áprilisában kezd­tük. A napirenden levő kér­désekkel a párt az alapszer- vezetektől a Központi Bizott­ságig már hosszabb idő óta foglalkozik. A múlt évben a gazdasági-társadalmi kibon­takozás programját feldol­gozta az egész párt, a tag­kön,vvcserével kapcsolatban egyéni beszélgetést folytattak a párt minden tagjával, té­len széles körű vita folyt a pártban az ideológiai mun­káról és a politikai intéz­ményrendszer megújításá­ról. Mindezek tapasztalatai­ra is építhetett az április­ban lefolytatott vita. s ezál­tal vált lehetővé viszonylag rövid idő alatt eredményes lefolytatása. A hozzászólások, az észre­vételek a fő kérdésekben egy Irányba mutattak, ezért a pártértekezletnek megvan nemcsak a felhatalmazása, hanem a lehetősége is a párt egységét erősítő állásfoglalás kialakítására, Kedves elvtársak! Az állásfoglalás-tervezet a pártértekezlet egyetlen ok­mánya, annak minden rész­lete, témája fontos. A kül­dött elvtársak nem először találkoznak vele, s nyilván jól ismerik. Ezért részletes ismertetésétől, indoklásától eltekintek és bevezetőm to­vábbi részében csupán né­hány fontos kérdésre kívá­nom a figyelmet felhívni. A pártértekezletnek vilá­gos és tiszta helyzetet kell teremtenie mindenekelőtt to­vábbi utunk fő irányát ille­tően. Pártunk a munkásosz­tály történelmi céljainak el­éréséért, a szocialista társa­dalom felépítéséért küzd. Minden döntésének kiinduló pontja és célja, egész tevé­kenységének értelme és lé­nyege, hogy hazánkban ered­ményesen folytatódjék a szo­cialista társadalom építése. Ez az elvi, politikai alapja szö­vetségi politikánk folytatásá­nak is. Megengedhetetlen te­hát, hogy ebben a kérdés­ben bizonytalanság marad - jón a pártban. Minden olyan javaslatot elfogadunk és tá­mogatunk, függetlenül attól, hogy kitől származik, amely a szocializmus ügyét szolgál­ja. Készek vagyunk kompro­misszumokra is, ha azok se­gítik szocialista céljaink el­érését. Ugyanilyen határo­zottsággal fellépünk minden olyan törekvéssel szemben, amely szocialista rendsze­rünk alapjait támadja. A párt nyíltan hirdeti cél­jait. Politikájának nincs egyetlen olyan eleme sem, amelyet titkolnia kellene. Legfontosabb törekvésünk, hogy az emberek ismerjék és elfogadják céljainkat. Ezért a párt számára a nyíltság első számú követelménye, hogy céljainkat illetően ne legyenek kétségek se baráta­inknál, se partnereinknél és még ellenfeleinknél, ellensé­geinknél sem. Ha célhoz akarunk érni. nyíltan kell beszélni arról is. hogy erőfeszítések, átmeneti áldozatok nélkül nem érhe­tünk el eredményeket. Az emberek vállalják a nehéz­ségeket, megértik a tévedése­ket is, ha őszinte szót halla­nak és látják a célt. A politikai nyilvánosság fejlesztésében fontos és fe­lelősségteljes szerepe van a sajtóban, a televízióban és a rádióban dolgozó kommunis­táknak. Politikai és erkölcsi követelmény, hogy a tömeg­tájékoztatási eszközök a szo­cialista építést szolgálják, terjesszék a jó tapasztalato­kat, népszerűsítsék a példa­mutató teljesítményeket, job­bító szándékkal bírálják a hibákat, ne a bénító pesszi­mizmust terjesszék, hanem a tettrekészséget ösztönözzék. Elvtársak! A szocializmus útján előre­haladásunk legfőbb biztosí­téka a népi hatalom. Az el­múlt hónapok vitáiban sok szó esett a hatalom osztály­tartalmáról, jellegéről. Tudó­sok vizsgálják és vitatják társadalmunk szerkezetének változásait. Tény, hogy a szocializmus építésének eddi­gi szakaszában gyökeres vál­tozások mentek végbe társa­dalmunk osztályviszonyai­ban, szerkezetében. A mező- gazdaság szocialista átszer­vezése után nagymértékben csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma. A gazdaság extenzív fejlődésének idősza­kában gyorsan nőtt a mun­kások száma, az intenzív fej­lődésre való áttérés megkez­désével viszont csökkenni kezdett: ugyanakkor nő a magasan kvalifikált szellemi tevékenység szerepe. Tudományos vizsgálatok­ra a pártértekezlet három napja nem elegendő, de a hatalom kérdésében egyér­telműen és világosan állást kell foglalni. Magyarorszá­gon nincsenek kizsákmányo­ló osztályok, a magyar tár­sadalom a dolgozók társa* dalma, minden hatalom a dolgozó népé. Ez a népi ha­talom a munkásosztály veze­tésével végbement politikai harcok legfőbb eredménye, amely a munkás—paraszt szövetségre építve és az ér­telmiség támogatáséval jött létre. Erre gondolva a párt határozottan fellép a népi hatalom gyengítését célzó minden próbálkozással szem­ben, s szigorúan ítéli meg a hatalommal való visszaélés bármely formáját. Elytársak! A népi hatalom ereje és szilárdsága nagymértékben függ a politikai intézmény­rendszer eredményes mű­ködésétől. A párt szükséges­nek tartja társadalmunk politikai intézményrendsze­rének továbbfejlesztését, hangsúlyozva, hogy ez időt kívánó folyamat. E feladat megvalósításához nem most kezdünk hozzá. Az 1953—57-es évek politi­kai-társadalmi válságának leküzdésében fontos szere­pe volt annak, hogy a párt világos elvi álláspontot ala­kított ki politikai intézmény- rendszerünk működésével kapcsolatban. A párt nem helyezi ma­gát semmilyen intézmé­nyünk, még kevésbé a tör­vények fölé. Ellenkezőleg, súlyos helyzetekben — né­pünk nagy többségének tá­mogatásával — eredményes harcot vívott a Magyar Nép- köztársaság törvényes rend­jének helyreállításáért. Ma is és a jövőben is legfőbb kötelességének tartja orszá­gunk törvényes rendjének megtartását és megtartatá- sát. Szakítottunk azzal a gya­korlattal, amely a társadal­mi és tömegszervezeteknek a transzmissziós szíj szere­pét szánta. Kimondottuk, hogy ezek a szervezetek ön­állóak, önállóan működnek, a párt szervei nem hoznak rájuk kötelező határozatokat. A párt politikai irányító sze­repe az ott dolgozó kommu­nisták ,révén valósul meg. Elvként kimondtuk, hogy pártfunkció kivételével min­den tisztséget betölthet pártonkívüli is, ha arra egyébként alkalmas. Csök­kentettük az apparátusok létszámát, s a választott tes­tületek irányítása alá ren­deltük őket. Törekedtünk a túlzott centralizáció csök­kentésére, kiindulva abból, hogy minden kérdést lehe­tőleg ott döntsenek el, ahol a döntéshez szükséges leg­több ismerettel rendelkez­nek. Ezáltal növekedett a helyi szervek önállósága és felelőssége. Az volt a cé­lunk, hogy a direkt irányí­tást autonóm szervek és testületek felelős munkája váltsa fel. Kialakulóban van a pályázatok, a határidőre szóló megbízatások, a kettős és többes jelölések rendsze­re, s mindez megkönnyíti a dolgozók közvetlen beleszó­lási lehetőségét a döntések­be. Ezeknek a helyes elveknek nem sikerült mindig és min­den területen a gyakorlatban is érvényt szerezni, Köny- nyebb a megszokott úton jár­ni, a látszólag kényelmesebb megoldásokat választani, mint kezdeményezni, újítani, esetleg kockáztatni és u dön­tésekért a felelősséget vállal­ni. A helyzet is változik, a korábbi helyes döntéseink a mai helyzetben már nem ki­elégítőéit, Napjainkban a szocialista fejlődés igénye szükségessé teszi, hogy megkülönbözte­tett figyelmet szenteljünk a politikai intézményrendszer fejlesztésének. Ezért kezde­ményezte a párt néhány év­vel ezelőtt politikai intéz­ményrendszerünk átfogó re­formját. Az előkészítő vitákban sok­féle nézettel találkozhattunk. A különböző, sokszor egy­másnak ellentmondó nézetek felszínre kerülése a vita ter­mészetes velejárója, s ez jó dolog. Ugyanakkor tapasztal­ható az is, hogy néhány alapkérdés tisztázatlansága miatt nemcsak a párton kí­vül, hanem a pártban is nőtt az eszmei bizonytalanság, s ez már nem jó. Ezért a párt­értekezlet feladata, hogy a vita középpontjában álló, né­hány fontos politikai alap­kérdésben állást foglaljon, tiszta helyzetet teremtsen. Ezek a kérdések szerintem a következők: — Politikai intézményeink átfogó reformjának célja a népi hatalom, a szocialista rendszer erősítése. Javaslom, hogy a pártértekezlet a leg- messzebbmenően támogas­son minden reformot, amely ezt a célt szolgálja, s utasít­son el minden olyan törek­vést, amely a burzsoá de­mokrácia, az anarchia irá­nyába mutat vagy a mai ma­gyar szocialista valósággal nem számoló utópikus el­gondolásokat tartalmaz. — Javaslom továbbá, hogy a pártértekezlet erősítse meg: több szocializmust aka­runk, s ez több demokráci­át jelent. A több demokrácia több felelősséggel jár. Köte­lesség, nincs jog nélkül, s jog nincs kötelesség nélkül, — A szocializmus építésé­nek hosszú történelmi sza­kaszában nélkülözhetetlen a marxista—leninista párt ve­zető szerepe. Ezért javaslom, a pártértekezlet foglaljon úgy állást, hogy a politikai in­tézményrendszer reformjá­nak is központi kérdése a párt saját tevékenységének megújítása, valamint a fel­adatok pontosabb elhatáro­lása a párt, az állami szer­vek és a társadalmi szervek között. A Központi Bizottság hosz- szú ideje arra törekszik, hogy a párt központi és helyi ve­zető testületéi és szervezetei társadalmunk különböző in­tézményeinek önállóságát tiszteletben tartva minde­nekelőtt bel- és külpoliti­kánk, gazdaságpolitikánk, kulturális politikánk elvei­nek érvényesítésére töreked­jenek. Azon kell dolgozni, hogy ez a törekvés a gya­korlatban az eddiginél hatá­rozottabb és teljes mérték­ben érvényesüljön. Ennek megfelelően szükséges, hogy az Országgyűlés, a kormány, a minisztériumok, a taná­csok, a helyi gazdasági szer­vek, az üZemek, az intézmé­nyek önállósága és felelős­sége növekedjen, munkája fejlődjön. A párt ugyanezt az elvet követi a különböző érdek- képviseleti szervek, úgy mint a szakszervezetek, a KISZ, a szövetkezeti szervek, a gaz­dasági kamara és más rokon intézmények irányában. Az érdekképviseleti szer­vekkel kapcsolatban szólni kell még a következőkről: mivel hazánkban az MSZMP-vel szemben álló más pártok létrehozásának semmiféle realitása nincs, a szocialista rendszer fellazítá­sára törekvő erők, a dolgo­kat végig nem gondoló, jó szándékú embereket is fel­használva az érdekképvisele­tek vonalán próbálkoznak. A párt elítéli ezeket a törek­véseket, amelvek a szakszer­vezeti és ifjúsági mozgalom egységének megbontására irányulnak. A párt következetesen folytatja szövetségi politiká­ját, A nép és az ország ér­dekeit szolgáló építőmunká­ban nélkülözhetetlen a fej^ lődés következtében egymás­hoz mind jobban hasonuló osztályok és rétegek — a munkásság, a parasztság, az értelmiség —, illetve a párt­tagok és a pártonkívüliek, a különböző ideológiát valló emberek szövetsége, összefo­gása és együttműködése. Eb­ből a szempontból is külö­nösen fontos szerepe van a pártot és más politikai szer­vezeteket, a szocialista építés alapkérdéseiben egyetértő embereket tömörítő hazafi­as népfrontmozgalomnak. Munkájának fejlesztéséhez meg kell adni a szükséges politikai támogatást. Pártszervezeteink fordít­sanak nagyobb figyelmet a tömegszervezetek és tömeg- mozgalmak munkájára, s az ott példásan dolgozó kom­munisták útján gondoskodja­nak a párt álláspontjának megfelelő képviseletéről és politikájának érvényesítésé­ről. Tisztelt elvtársak! Tájékoztatom a pártérte­kezletet arról, hogy az el­múlt hónapokban a párttag­sági könyvek cseréjével kap­csolatos egyéni beszélgetések, valamint az alapszervezetek­ben folytatott politikai viták menetében növekedett a párttagság aktivitása, tisztul­tak a nézetek, erősödött pár­tunk egysége. A pártértekez­let összehívása, a Központi Bizottság állásfoglalás-ter­vezete a párttagság, a buda­pesti és a megyei pártbizott­ságok részéről támogatást kapott. Pártunk szervezettségi fo­ka magasnak értékelhető, a taglétszám meghaladja a 800 ezret, ez a felnőtt lakosság­nak több mint 10 százaléka. A. párttagság önkéntes, az eszme és a nép érdekének szolgálatában vállalt több­letmunkát és felelősséget je­lent, semmiféle személyes előnnyel nem jár, nem jár­hat. A tagkönyvcsere során körülbelül 45 ezer ember párttagsága szűnt meg, rész­ben a legkülönbözőbb sze­mélyi okokkal indokolt kilé­pés, részben pedig a párt- szervezetek által eszközölt törlés következtében. Mivel az adott esetekben a személy és a pártszervezet számára is ez a jó megoldás, megen­gedhetetlen a kilépőkkel szemben bármiféle nehezte­lés vagy megkülönböztető bánásmód. Kedves elvtársak! Pártunk, amely a munkás- osztály pártjaként jött létre, a szocialista forradalom győ­zelmét követően fokozatosan az egész dolgozó nép pártja, társadalmunk eszmei, poli­tikai vezető ereje lett. Tevé­kenységében a tudományos szocializmus, Marx, Engels, Lenin eszméi vezérlik, és a demokratikus centralizmus elvei alapján szervezett erő­ként működik. Amint az állásfoglalás-ter­vezetből világosan kitűnik, pártunk, hogy történelmi küldetésének méltóan meg­feleljen, mind a belső párt­életben. mind társadalmi te­vékenységében kész a hely­zet követelményeinek meg­felelő megújulásra, és fiatá- rozottan elkötelezte magát, hogy a demokratizálás és a reformok útján jár. A jövő­ben még inkább mint politi­kai párt kíván működni, alapvető feladatának a szo­cialista társadalom építésé­nek biztosítását, a nép ér­dekeinek szolgálatát tekinti, és álláspontjának érvényesí­tésében az eszmei, politikai meggyőzés az eszköze. Céljaink megvalósításának elengedhetetlen feltétele a párt sorainak rendezése, egy­ségének megszilárdítása, mű­ködésének javítása. Az MSZMP politikai intézmé­nyeink között meghatározó szerepet tölt be, munkássá­ga. eredményes működése a szocialista fejlődés alapvető biztosítéka. A Központi Bizottság ép­pen a politikai döntések megalapozottságának, minő­ségének javítása és követke­zetesebb, szervezettebb meg­valósítása érdekében javasol mélyreható változásokat a párt működésében és belső életében, Olyan gyakorlati megoldások meghonosítását ajánlja, amelyek jobban rá­szorítanak a sokoldalú mér­legelésre. a különböző érde­kek és nézőpontok figyelem- bevételére. Egyértelmű felelősségi Vi­szonyokat akarunk kialakí­tani, amelyek keretében dön­téseket továbbra is kollek­tíván hoznak a testületek, s erről a jövőben sem mond­hatunk le. Ugyanakkor a kollektív vezetés fenntartá­sa mellett nem mondhatunk le a személyes felelősség megköveteléséről a döntés- hozatalban és a végrehajtás­ban egyaránt. Erre van igény és lehetőség is, amit jól tük­röztek az elmúlt hónapok vi­tái. A párttagsággal folytatott széles körű eszmecsere a vi tákban sok tekintetben új stílust honosított meg, s ez nagy nyeresége pártunknak. A vita tapasztalatai ismét igazolták, hogy jól képzett, tájékozott, jobbító szándékú, tetterős párttagságunk van. amelyre építeni lehèt a mun­kában is. A Központi Bizottság ja­vaslatai ezért előirányozzák azt is, hogy a párt tagjainak, különböző szintű szerveinek és szervezeteinek nagyobb beleszólási lehetőségük le­gyen olyan döntésekbe, ame­lyek képviselete és végre­hajtása kötelességük lesz. Ezt szolgálja a pártszerveze­tek kezdeményezési lehető­ségeinek lényeges bővítése is. Gyakorlati biztosítékok­kal is érvényt kívánunk sze­rezni annak az elvnek, hogy a pártszervezetek, az alap­szervezetek legyenek műkö­dési területük önálló: felelős politikai gazdái. Vezetőiket és tisztségviselőiket maguk válasszák, és a párton belüli irányítási rendszer egyszerű­sítésével szabaduljanak meg felesleges kötöttségeiktől. Pártunk bélső rendjének megfelelően a lényeges poli­tikai kérdésekben a párton belül a Központi Bizottság­nak kell kimondania a döntő szót. Ezért figyelemre méltó az a javaslat, hogy a Köz­ponti Bizottság szükség sze­rint, ha kell gyakrabban ülésezzen, több időt fordít­son a vélemények mérlege­lésére. A Központi Bizottság a benyújtott állásfoglalás-ter­vezetben arra törekedett, hogy a párt belső életének átalakítása a kommunista mozgalom alapvető értékei­nek és szervezési elveinek megerősítését, és kiteljesíté­sét szolgálja. A javasolt vál­tozásokkal jobb feltételeket kívánunk teremteni annak a folyamatos munkának is, amely nélkülözhetetlen a párt eszmei, politikai, szer­vezeti és cselekvési egységé­nek megerősítése érdekében. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom