Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
8 Somogyi Néplap 1988. április 9., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS A KÖLTÉSZET ÜNNEPE Takáts Gyula József Attila József Attila, |hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még anyámtól örököltem, áldott .jó asszony volt, látoda világra hozott. Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító intézethez, mégiscsak másért örülünk neki. Naponta |háromszor megváltják a világot, de nem tudnak gyufát lse gyújtani, ha így megy tovább, nem törődöm toélük. Jó 'volna jegyet szerezni és elutazni ömagunkhoz hogy bennetek lakik, az bizonyos. Minden reggel hideg vízben fürdetem gondolataimat, így lesznek frissek és épek. A gyémántból jó, meleg dalok nőnek, ha elültetjük ia szívünk alá. Akadnak olyanok, /akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak, és a pacsirták hajnali énekében heverészek, mégis túljutottam a szakadékon. Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg. hogy tiszta legyen majd az ünnepekre. A minap a drámaíró Hubay Miklóst hallgattam, aki jelenleg Firenzében professzor. A kultúra szerepéről beszélt. Olyan ösz- szefüggéseket tárt föl, amelyekre a költészet napján, a költészet ünnepén és társadalmunk szándéka szerint nagyon is szükséges odafigyelnünk. A kultúrát nem önmagában vizsgálta, hanem azt a kisugárzó képességét, hatását, amely megtermékenyíti a gazdaságot is. Ügy mondta: a gazdaság rangját a kultúra adja meg igazán. Hozzászoktunk, hogy. a Szólj költemény kultúrát önmagában vizsgáljuk, szinte önnön maga számára bizonygatjuk értékeit. Ma, a költészet napján, József Attila születésnapján nem azért szólunk a költészetről, mert a szép versek gyönyörködtetnek és tudjuk, hogy nélkülük szegényebb lenne gondolâtes érzelemvilágunk, hanem egyetértve Hubay Miklóssal, mondjuk: még nem vettük igazán birtokba azt a gazdag örökséget, amit költőink évszázadok folyamán ránkhagyták, és nem hájjá át eléggé életünkéi napjaink lírája. Szólj költemény — írta József Attila. Hát szólj költemény. Csokonai Vitéz Mihály önmagát tizenkilencedik és huszadik századi költőnek tartotta. Mert tudta, hogy sorai túlélik őt magát és nemzedékeket is, mert a költészet egyszerre képes szólni a mához és a jövőhöz. Ebben rejlik időtlenségének titka. H. B. Szirmay Endre Bisztray Ádám A mindenség felé Vörösmarty Tudhatnád — itt az ideje már a töredezett hogy-is-volt-csak széthullt cserepeit fölszedni az idő hamujából; holnap hiába matatod a sárba belevegyült szilánkok, roncsok fényvesztett üzenetét. Árva napra kényszerűen vakondok módján ,kerengünk botorkálva. Tudhatnád — iaz ember szabta térben szabad vagy ,— |mégsem tiéd az érdem hogy a gondolatnak nincs határa a korlátok közt1vergődő világra új törvényeket kényszerít az ember — keményebb, ridegebb lett az élet jól >teszed, iha elszántan véded a szépségeket, a harmóniát s az alkotással épülő hazát hogy amit formált a történelem megvédje az érett értelem. Eljött bizony az ideje .már hogy végre menjünk a fényre s forduljunk a mindenség felé és találjunk rá az emberségre! Amíg tiszta szemedbe nézhetek, * magas homlokod viharát, tűnődést, őrületet (gondolva újra át, az ígéret iszőlővesszeje nem szárad el. Foton innen és túl Üjbor_és fial érik, ha érhet eggyé össze. Messzi zengést hoz húron felejtett vonó. Hozzád nem illő kényes .kőbe faragva egy belvárosi tér súlypontjában forgatod iidő korongját, holott, te, égő nyugtalanság utazol fiatalon, tengelytörésig. Etelkádat és a .kölyök iPerczel Mórt feltalálni. December havát fedetlen if övei nem várod meg, nem téged, a márványt féltik a fagytól, de országod /sátra feletted a tél. vattás ponyva, kormolt szélű fellep. Segíts, láthatatlan, a Szózatot folytatni kell. 21. századi költő Reggel jött... Pontosan, akárcsak egy metrum tvagy mesterség ,hívása. Kölcsön-kovácsműhely polt otthona. A fújtató talól lépett .ki reggel. Útja zöld térkép, nád között.. . Szerszámot, tollat onnan vont elő. Szigony, horog, az üllőn [hosszú nyárs s fénylett a ‘hal, knint vers, ha jó. A kovács rég elment... Nem volt rá szükség . Várból az őr: — .se pénz, /se posztó —! Gyalog-diákok lés a rendház? ... Kriptát nyitott a irím is ... lEltünt la költő . .. A jégen látták utoljára még .. . Kulcsát letette a műhely előtt. Kutyák ,szaglászták ... Menny hal-illat, s fölöttük nap kelt kél-ladikban. Kelemen Lajos A városszéli tanyán Éjjel-nappal a itránákban a sikátorok alatt kutattunk utánad, Uram — kit idevonszoltunk hol sosem volt senki nagy azt hittük velünk maradsz s majd járod iparázsión a csúf szögleteket méred mindenekre /a jót ütött-vert üdvösségünk foltozgatván — és most fölényeddel ejtesz rabul inkább valami okból csak áthussansz rajtunk bár néha olyan mintha tényleg itt hiányod csendes káoszában rejteznél ,,?js :S Kislány. (Vörös Ferenc rajza) Nagy László Tűzciterák Vadak idege rezzen, gímek bőgnek, zokognak a karcsú selyem-gubó ajkú ünőknek, akik habozva lesnek io holdba, ó, alig 'bírnak megállni, inognak szélben a festek, kikericsek összenevetnek, október óriás ibolyái. Csipkefák pengenek, Piros-arany hangszerek, citerák, tűziciterák — mézzel gyöngyözött faodvak, bombardon-kürtök bufognak, skarlátvörösen zúgvva, szél ölén kitárulva sombokrok harmonikáinak, magasan ágak hegedülnek, süvítnek \a vadak örömére, ünnep van, ünnep. Barcs János És a madarak ‘A ,Dráva partján sétáltam veled, néztem a szemed késő délután. A boldogságtól, nevedet mondtam s ilettem hü pásztor sűrű fűzbokorban. Költő járt akkor véled e tájon, s költő szerelmét cipelte álmom: Ügy öleltelek a bokrok alatt, néztem p iszemed és ,a madarak, a túlsó partról hozzánk daloltak. S ,attól a hangtól fűzfák is szóltak. Hamar este lett. mentünk a parton: ■ S fejünk felett Hold szállt kitartón. Elkísértelek: nyílt a kaputok: emlék a szemed, — tükrében futok. Kiss Dénes A gyerekek A gyerekek {a gyerekek még a szivemhez illenek De aztán tovaillannak korán fölkelő hajnalnak rozsdálló ralkonyotoknak A gyerekek p gyerekek emelik még fiz egemet Szemtiszta arc puha tenyér Kinyújtott karjuk a papig ér! Mit látott Csokonai Somogybán ?* (Részlet) Csokonai Somogybán csak mélyítette ismereteit külhoni írókról, s a Jövendölés gondolatgazdagságában ennek nyoma van. Takáts Gyula említi Csokonai Somogybán című dolgozatában, hogy milyen szellemi légkörben élt a költő például Nagybajomban. Sárközy István bibliotékájában (akinél közel egy évig vendégeskedett a költő) megvoltak Descartes, Newton, Diderot, Voltaire, LaFayette és Herder művei. Az itteni olvasmányélmények mégin- kább megerősítették Csokonait abban, hogy a nép tudatlansága a rossz körülményekből ered, s ez a következetessége egybeesett többek között Rousseau nevelési elképzeléseivel. *L.aczkó András elóadasa. el- hangzott a Magyar Irodalomtörténeti Társaság délnyugat- dunántúli tagozatának szerdán tartott tanácskozásán. „Csokonai magyar Rousseau akart lenni" — írta Szerb Antal —, így is nevezték kortársai. „A rous- seau-i nevelési koncepció hatása ott van a Jövendölés soraiban.” „Dudva lenne a dudvák Közt az ananász Kanász marad akinek A nevelője kanász’' (18—21. sor). Vagyis a tudatlanság, a ,;polgárok” műveletlensé- gének legfőbb oka az adott körülményekben van. Ha nincs, aki jóra nevelje a somogysági parasztot, akkor sorsán nem tud változtatni. Ha nincs tudományokban jártas tanítója az embereknek, akkor nem tudnak kiemelkedni a műveletlenség- ből. Hogy e négy sorban összefoglalt pedagógia menynyire gyakorlatias célzatú volt (a körülmények megjavítására irányította a figyelmet), azt két tény is bizonyítja. Az egyik: Csokonainak Csurgóról Sárközy Istvánhoz írt levele. Pedagógiai munkájáról a következőket írta: „Hanem addig is azon törekedtem, hogy ahhoz szoktassam nevendé- keimet, mi a’ régi mechanika, mi a’ mai gondolkodó és gondolkoztató tanítás, mi az oskola s a’ boldog elfelejtésnek szentelt pedántság, mi a’ valóságos embert formáló tudás.” Csokonai a gyakorlatban igyekezett valóra váltani elveit. Erről számolt be másfelől Gaál László is: „Csokonaihoz hasonló tanítót nem ismertem. Csurgón őneki nem volt szüksége sem regulázó vagy fenyítő törvényre, sem fe- rulára, plágára vagy vesszőre. Ötét gyermeki respektus- sal szerették, hallgatták tanítványai, regula nélkül, bot nélkül, harag nélkül. Örömben tanított ő, s tanultak a tanítványok. Csokonainak valamint magaviseleté, társalgása, úgy tanítása jeles és boldogító volt.” De ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, iskolára volt szükség, s ilyen tanítóra. Ha nincs, akkor csak „kanász” maradhatott a somogysági * iparaszt... Megnyugvást, vigasztalást kereshetett itt. De a csököli, hedrehelyi, nagybajomi, kisasszondi tartózkodása alatt nemcsak önmaga gondja, fájdalma foglalkoztatta. Észrevette és rögzítette a jobbágyparasztság „szellemideg, erkölcsileg elhagyatott és elhanyagolt” voltát. Az idegenből jött élesebb szemével észlelte a kultúra hiányát. Ahogy Nagyváthy János is azt látta, hogy mennyire lemaradt Somogy az iskolák vonatkozásában: „Itt Somogybán a tudomány igen ritka dolog, és éppen olyan, mint a paradicsom- madár, melynek a régiek szerint lába nincsen és így sohasem állapodik meg ... Somogy vármegyében a ka- tholikusoknak mind ez őrá-, ig sincsen csak gimnáziu- mocskája is, az evangélikus lutheránusoknak pedig csak grammatikai seholájuk sem volt soha.” Csorba Győző Gonoszkodik a test Gonoszkodik a vén test: handabandáival szemem fülem figyelmét magára kanyarítja óránkint \és Inaponkint tesz fel \kérdésekel az okot és te célt és az értelmet kutatja gonoszkodik a toén test: pórázra vett kutyák tálkáját hajkurássza gondolataim körbe növök egy-l,ényegessé ki tengely és közép és csúcs és mag « egyéb mást bagatellizálok négymilliárddal együtt rám is kiosztatott e szörnyű csoda-század szégyene dicsősége egyetlen rögdarabról se mondhatok le még élek: birtokolnom \kell az pgész világot egyetlen rögdarabról se mondhatok le még élek: mind a Ivilágért rajtam a felelősség mi történik a földben « vizek mélyein a föld alatt s mi az elérhető egekben erősen érdekeljen és szóljak is bele (cipőm ruhám ügyébe legbenső dolgaimba) gonoszkodik a vén test: nyűgös kényes hiú szeretne bőröm börtön-falaiba bezárni de régi jó szokása szerint nem tűri a lélek s nagy mozdulással 'ci-kivág tömlöcéből
