Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
1988. április 9., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A Vasarely 80 éves Victor Vasarely ma ünnepli 80. születésnapját. Meghitt családi körben Párizstól nem messze, Annet-Sur- Marne faluban, amely lassan 30 esztendeje állandó otthona. Az idős mester tavaly műtéten esett át, botra támaszkodva/ jár, de ma is szálfa egyenes tartással. * Művészete most, a nyolcadik X táján ismét megújuló- ban van. Egy Charenton környéki település modern templomába Krisztus-képet vállalt s ezen próbálja ki először nagy nyilvánosság elé tárva érlelődő 8j stílusát, amit emberábrázoló geometriának nevez. Párizs városa, ahol életművének javarészét alkotta, nem sietett a kerek évfordulóra létrehozni állandó múzeumát, de hosszas latolgatás, tárgyalás után megvalósulóban van a terv. A főváros keleti peremén, a gyorsan fejlődő Bercy-ne- gvedben fog felépülni a Va- sarely-múzeum. amely így csatlakozik majd a világ több pontján, köztük Magyarországon létesült Vasa- rely-múzeumok és -központok hálózatához. Az 1908. április 9-én Pécsett született Vásárhelyi Győző minden bizonnyal a világon legismertebb és legsikeresebb magyar képzőművész, aki valaha volt. Mi több, bízvást állítható, hogy kevés élő művésznek jutott ki olyan osztatlan elismerés és világméretű siker, mint neki. Méghozzá nem akár- milven életművel. Vasarely ---------------------------±-------------n em a könnyű, olcsó sikert hajhászta, hanem hosszas keresés, kísérletezés után olyan önálló utat alakított ki, ami csak és összetéveszthetetlenül az övé. Az szürrealizmustól elindulva századunkban ő ment a legmesz- szebb a tiszta színeket alkalmazó geometrikus képzőművészetben. És cseppet sem zavarja, ha sokan pusztán dekoratív jellegűnek, afféle díszítő iparművészeinek tartják művészetét. Bortnyik Sándor műhelyében nemcsak a technikát tanulta meg, hanem magáévá tette a funkcionális művészet hitvallását is: „1957-ig a gyógyszerészeti reklámgrafikában dolgoztam és egyáltalán nem tagadom meg ezt a korszakot" — írta. Bortnyik egykori tanítványa 1930-ban érkezett Párizsba, hogy a művészetek fővárosában folytassa tanulmányait s azóta Franciaország a választott hazája. Még közel két évtizedbe tellett, amíg rátalált igazi kifejezési formájára, amit már nem tévútnak, hanem saját művészetének érzett. Az ötvenes évek elejétől kezdve aztán először meghökkentő op art művei megállás nélkül aratták a babérokat szerte a világon. A hivatalos elismerés mellett nem maradt el a közönség reagálása, a növekvő népszerűség sem. 1970-ben megnyílt az első Vasarely-múze- um ,a dél-franciaországi Gor- des-ban. A szép műemlék kastélyban úgynevezett diCsernák Árpád csendje Előadói est a Petőfi Emlékkönyvtárba n A közelgő költészetnapi megemlékezések sorát csütörtökön este Csernák Árpád színművész előadóestje nyitotta: Papírhajók címmel mutatta be összeállíttását a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság kaposvári asztaltársasága és a könyvtár vendégei számára. A meditáló színész igényes irodalmi válogatása: vallomás önmagáról, az ötven perces irodalmi szöveg előadása pedig vallomás a színészi pályáról is. Különös csendet teremtett a közönségében Csernák Árpád. A szavaival hullámokat kavaró színész a gondolat mélységét tárta elénk, hogy eljussunk vele együtt a szeretet birodalmába. Húsz éve alakult, formálódott Csernák önálló estje, változva, mint önmaga. A gondolatfüzér mostanra csupa gyöngyből tevődik össze. Irodalmi összeállításának kronologikus rendje a születéstől a serdülésen át a felnőtté válásig vezet. Tagore szavaival: A Mindenségböl jöttél és az enyém lettél — mondja az anya, s befejeződik a gondolatmenet Ady Endre A csodák földjén soraival, illetve egy apostoli levélből vett részlettel: — Szóljatok bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Az önálló est címadó verse szintén Tagorétól származik. A Papírhajók az ifjúságról szól, különös üzenete a serdülőnek, hogy — Itt vagyok, létezek. Az irodalmi összeállítás érdekes sajátossága, hogy tulajdonképpen az első gondolattól a humanizmus mellett tesz hitet. A történelem felől is megközelíthetjük Csernák Árpád előadóestjét. Noha olyan örök fogalmak fogalmazódnak meg, mint a béke, a szeretet, a vágy, a tisztaság, az emberi méltóság, érezzük, hogy korunkról is vall a színész. A dühöngő fiatalok nyelvén az amerikai Kerouak, Az élet értelméről Örkény István. Enzensberger Kétségére Ady Endre sorai felelnek. Ugyanazt mondják, csak másképp, mint Calinescu: — Minden pillanatban végtelen felelősséget érzek minden egyén sorsa iránt. Rényi Alfréd nem mást mond Blaise Pascalnak írott levelében: — Az ember szerintem arra született, hogy gondolkozzék. Csernák Árpád a saját gondolatainak érzi a szerzők vers- és prózai sorait, leveleinek idézett részleteit, ő is az emberi élet törvényeit keresi a Papírhajók című irodalmi összeállításban. Színészi teljesítménye szintén mély. nyomot hagyott csütörtök esti hallgatóságában. H. B. Vonal tanulmány daktikai múzeumot rendezett be, ami lépésről lépésre haladva mutatja be kifejező eszközeinek fejlődését, útkeresését a fényképszerű naturalizmustól és absztrakció különböző stílusain át a tiszta színekhez és á geometrikus formanyelvhez. Egy évvel későhb a közeli Aix- En-Provence városa mellett már erre a célra készült modern épületben nyílt meg a Vasarely Alapítvány. A francia főváros nagy, hipermodern kulturális központjának halijában ő alkotta meg a névadó Georges Pompidou elnök függőleges vonalakból kialakíottt portréját. A Monte Carlo-i kaszinó alatt a tengerparton épült modern, hatszögletű kongresszusi központ tetejét ő alakította ki monumentális, többszínű mozaikként képzőművészeti alkotássá. A kaszinó sétányának mellvédje mögül a tekintet immár nemcsak a szép tengeröböl kékjét, hanem az ő szemét gyönyörködtető óriás hatszöget is csodálhatja. Odahaza előbb pécsi szülőháza, majd a budai Zichy- kastély egy része vált adományaiból Vasarely-múze- ummá. New Yorkban majd Oslóban nyílt Vasarelv-cent- rum. A francia állam számos kitüntetéssel, köztük legutóbb a becsületrend tiszti fokozatával, eredeti hazája a babérokkal ékesített zászlórenddel fejezte ki elismerését. Lakóhelye és számos más város díszpolgárává avatta. A 80 éves Vasarely élete ma Annet-Sur-Marne, Gor- des és Aix-En«£Tovence háromszögében folyik. Figyelemmel kíséri múzeuma és alapítványa életét és dolgozik — 80. évében is kifogyhatatlan kísérletező, újat kereső lendülettel. László Balázs RÁDIÓJEGYZET ZÁRÓRA Ilyen címmel nem hangzott el a héten a rádióban műsor. A csütörtök esti Kor- kóstolóba mégis ráillik. A tudományos ismeretterjesztő műsornak titulált összeállításról hogyan jutott eszembe a záróra? Korábban gyakran megfordultam egy-egy színházi előadás után az éttermekben. A kései vendég ilyenkor megrendeli a pörköltet — játszom a gondolattal —, s mire fölmelegedne a nús és a galuska, jön a pincér és azt mondja: — Uram, záróra. — De hát, kérem szépen, én megrendeltem egy pörköltet galuskával, saláta tudom már nincs ... A jelenet bennem csupán egy villanásnyi volt, azután a pincér alakja úgy kifehé- redett előttem, hogy képzeletemben véget ért a játék ... Igaz, a tudományosnak mondott magazinműsor, a Korkóstoló a címében azt vallja, hogy csak kóstolónyit nyújt a főételekből, de alig -sejdítjük a finomnak vélt falat ízét, máris újabb kóstoló következik. Talán pontosabban is kifejthette volna Szerdahelyi István, mit ért a képzőművészek és a kritikusok úgynevezett szekértáborán, mert ahogy elnagyolta fogalmazásában az érvelést, épp a visszájára fordult előttem mondandójának lényege. Gondoljunk csak a Nyugat nagy nemzedékére, írókra, kritikusokra, művészekre: ha szövetség volt köztük márpedig volt —, akkor ez a szövetség is ahhoz a szekértáborhoz hasonlatos, amilyennel hadba vonultak a kortárs művészek és a kritikusok? Alighanem arra gondolt inkább Szerdahelyi — de hát csak kóstolgató*, kaptunk tőle —, hogy képzőművészeti életünkben elharapódzott a kritikátlanság. Nemcsak az alkotók és a műbírálók között jött létre nem egészséges kapcsolat, hanem a művészeti életben önmagában is. Ezt is hozzá kellett volna tennie Szerdahelyinek. Egyre löl- erősödőbb ellenben az a kri tikai hang — s érdemes erre is odafigyelni —, amely a rossz műalkotás létrejöttéért a mecénást, azaz a megrendelőt, mondjuk a helyi tanácsot bírálja, holott arról van szó, -hogy a felelősség megoszlik az alkotó, a lektorátus és a mecénás között. Szó mi szó, aki fizet, hallgathatna néha a jobb szóra is — tudjuk ezt Maecenas óta. A marxista kritika, esztétika témakörébe tartózó riport ha nem adott is választ a feltett kérdésekre, mégis elgondolkodtató volt. A rádió a hallgatóra bízta azt, hogy ítéletet alkosson képzőművészeti életünkről, a művészetkritikáról. Ám azzal megint zavarba hozta a nyilatkozó az esti óráoan e műsor hallgatóit, hogy miként is lehetséges kíméletlen, feltáró — a szóhasz nálat pontos — a kortárs- művészet. Ugyanis az a magyarázat, amit hozzáfűzött — „Nem késztetjük hazugságra a művészetet” — nem szerepel az esztétika fogalomkörében. A műsorban még két riport hangzott el; tetszett a volt pénzügyminiszter, llt- tényi István okfejtése Széchenyiről, a reformerről és napjaink gazdasági életéről, nem alkothattunk véleményt à szociológusok országos tanácskozásáról annak a hangképnek a tükrében, amit a Korkóstoló elénk állított, mert aki szólt, szinte nem mondott semmit az égvilágon. Horányi Barna Megalakult a kollégium baráti köre Intézeti napok Nagyatádon (Tudósítónktól.) Az idén 19. alkalommal rendezték meg az intézeti napokat Nagyatádon, a József Attila kollégiumban. Az idei eseménynek kiemelkedő jelentőséget adott, hogy ebben az évben ünnepli fennállásának 20. évfordulóját az intézmény. Somogy megye kollégiumán kívül a fővárosból is eljöttek a József Attila nevét viselő kollégium képviselői. Kétszáz fiatal találkozott ez alkalommal. A csütörtöki ünnepélyes megnyitón Czipóth Dezső, a városi tanács osztályvezető-helyettese mondod beszédet. A város párt-, állami és társadalmi szervezeteinek képviselői jelenlétében megkoszorúzták a kol légium előtti József Attila- mellszobrot. Reggel bekapcsolom a rádiót, hallgatom a híreket, időjárásjelentést, közben el-elalszom. A minap azonban kiverte szememből az álmot egy elhangzott mondat. Az egyik fővárosi kórház belosztályánalk vezetőjét szólaltatták meg a „Jó reggelt” műsorban. A főorvos elmondta, hogy a vezetése alatt •lévő osztályon a betegek mintegy 20 százaléka nem szorul kórházi kezelésre, csak ápolásra. Megpróbálják őket hazaküldeni, de a legtöbbször a szociális helyzetre, családi körülményekre hivatkozva a hozzátartozók elzárkóznak a hazaszállítás elől. — De azt szem előtt tartjuk, hogy mindenkinek joga van kórházban meghalni — mondta a főorvos. Meghökkentett ez a kijelentés. Van szavazati jogunk, szólásszabadságunk. Jogunk van a világútlevélhez, az ingyeKórházban meghalni? nes orvosi ellátáshoz, a munkához, s most hallom: jogunk van kórházban meghalni ... A jogok általában előnyt jelentenek. Hol itt az előny és kinek a számára? Ahogy a kolléga utalt rá: idős korban a kórházban tartózkodás veszélyt jelent. A megszokott otthoniikból kiemelt öregek nehezen tudnak beilleszkedni az új környezetbe. Csökken aktivitásuk, romlik az étvágyuk, megszűnik a szomjúságérzetük, nem fogyasztanak elég folyadékot, kiszáradnák. Ez le- gyengüléshez vezet. Esetleg infúziót kötnék be a vénájukba, ágyhoz kötődnek, s jön a felvekvés, a tüdőgyulladás ... A leggondosabb kórházi ápolás ellenére a benntartózkodás egymagában életveszélyt jelent a számukra. Gyakori jelenség, hogy a hozzátartozók ódzkodnak az öregek otthoni ápolásától. Persze van ennek érthető, de nem mindig elfogadható oka. Mindenki dolgozik, nincs aiki a magatehetetlen, idős emberrel törődjön. Gondozza hát a közösség ingyen, az igen drágán fenntartott „aktív” kórházi ágyon. — Most vigyük haza, amikor szabadságra készülünk? — hallottam nemegyszer kórházi működésem alatt. Láttam olyan orvosi beutalót, amin ez állt: kórházi exitus (elhalálozás) indokolt. Ebbe az irányba haladna a közfelfogás? Nem hiszem, de érdemes rajta elgondolkodni. A család azzal nyugtatja meg lelkiismeretét, hogy gondoskodtak az öregről, hiszen- a legfőbb helyen. a kórházban van. Az fel sem merül senkiben, hogy az öröklendő házat el is lehetne adni, vagy annak terhére fizetni a gondozást. Hogy nem lehet gondozót kapni? De lehet, csak utána kell járni, és pénzbe kerül. Valahol itt van a tévedés. A kórházi halálozás nem jog, hanem néha embertelen szokás. Nem a halni készülő; hanem a hozzátartozók vélik „jognak”. Otthon talán még tovább élhetne az idős ember. De ha kórházban hal meg, akkor minden rendben van, a felelősség az orvosoké. Amíg nem volt ingyenes a kórházi kezelés, az öregek otthon haltak meg szépen, családjuk körében. Ma idegen környezetben, egyedül távoznak az élők sorából. Az ápolónő reggél fáradtan közli váltótársával: — A nyolcas az éjjel feldobta a talpát... Dr. Viczián Antal Ezt követően megkezdődtek a hagyományos rendezvények. A kollégiumban, a szakmunkásképző Intézetben és a gimnáziumban rendezték meg a sportversenyeket. A Gábor Andor Városi Művelődési Központ volt a színhelye a szavalóversenv- nek. A 18 tanulónak egy József Attila-verset és egy szabadon választott magyar költő versét kellett elmondania a rangos zsűri és érdeklődők jelenlétében. A bírálóbizottság elnöke Fodor András, Jószef Attila-di jas költő volt. A szavalóverseny után az íróvendég az olvasókkal találkozva József Attiláról tartott előadást. • Délután négy órakor a kollégium társalgójában tartotta meg a kollégium baráti köre az alakulóülést. A társalgóban fotókiállítás idézte fel a régi diákarcokat és intézeti eseményeket. A fővárosi kollégisták ellátogattak a szabadtéri szoborparkba is. Tegnap a reggeli után volt a sportversenyek döntője, majd a záróünnepség. Horváth István igazgató értékelte az idei intézeti napokat, majd átadta a vándorserleget és a díjakat. A szavalóverseny első három helyezettje kaposvári kollégista volt: Haraszti Éva, Pál Erika és Bardócz Andrea. Kézilabdában az első helyre a budapesti leányok, labdarúgásban pedig a kaposvári Gyergyai Albert Kollégium csapata került. Az atádi kollégium erre a jeles alkalomra jelentette meg a Hárman együtt című kiadványát, amelyben Tilinger István nevelőtanár eleveníti fel a húsz év történeténeit fontosabb állomásait. A regi diákok visszaemlékezéseit is csokorba gyűjtötték.
