Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-09 / 84. szám

Somogyi Néplap

1988. április 9., szombat

AZ IFJÚSÁG ELETE

Fiatal lány

vezetői

székben

Egy lány, aki mindenhol ott van. Szimon Zsuzsanna nélkül nehéz elképzelni kulturális, sport- vagy szabadidős rendezvényeket a Kaposvári Húskombinátban. Az is biztos, ha hasznosítható ötletekre, jó javaslatokra van szükség, Zsuzsa tarsolyában mindig akad néhány. A tervosztály vezetője, 1981 óta dolgozik a húskombinátban.

— 1981-ben kerültem a vállalathoz, akkor még egyetemi hallgató voltam, levelezőn végeztem a pécs'i Közgazdasági Egyetemen. A diplomám megszerzése után hamarosan vezető beosztásba kerültem, pályázat útján nyertem el ezt a beosztásomat. Kicsit féltem ettől a munkától, szerencsére olyan közösségbe kerültem,, amely segíti munkámat. Az osztály dolgozói mind idősebbek nálam, ezért kissé feszélyezett a fiatalságom a vezetői székben, de mindazt, amit ma tudok, a kollégáimtól, a beosztottjaimtól tanultam, s meleg, emberi magatartással igyekeztem mindezt meghálálni — mondja a végtelenül szerény csoportvezető, akiből azért nem hiányzik a határozottság, a lelkesedés sem.

12 éve 'tagja a KISZ-nek, s ebből hét esztendő már a húskombináthoz köti. A Kállai Éva alapszervezetben kezdett munkába állásakor dolgozni, s hamarosan titkárrá választották. A gyenge, a feloszlás gondolatával is foglalkozó alapszervezetet rövid idő alatt sikerült a vállalat egyik legelismertebb közösségévé tenni.

— A legfontosabb azoknak a fiataloknak a megtalálása volt, akikre mindig mindenben lehet számítani. Ez a mag lassan egyre több embert vonzott maga köré, mind többen kívántak tenni valamit a mozgalomért. Az alapszervezetünk az évek során elsősorban a kulturális és a szabadidős tevékenységre összpontosított. Ezt igyekszünk mind magasabb szinten végezni. Számomra ez azért fontos, mert a vállalati KI3Z- bizottságban, ahol vezetőségi tag vagyak, szintén ezt bízták rám. A pártban KISZ- összekötő vagyok, s dolgozom a szakszervezeti ifjúsági tagozat vezetőségében is. Ennyi feladat ellátása rengeteg időt és energiát igényel, egyelőre azonban szívesen csinálom. Nehezen tudnám elképzelni az életem közösségi munka nélkül, mindig kell valami, amivel az ember elfoglalhatja magát, s ami örömet jelent számára. Furcsamód, mindig mások aggódnak azért, hogy ennyi tisztségnek nem tudok majd eleget tenni, pedig én úgy gondolom, ha az ember jól szeivezi az idejét, s ha igazán akar is valamit csinálni, arra mindig tud időt szakítani. Nem is ezért mondtam le nemrég a KISZ-titkári beosztásról. Úgy gondoltam, én már sokat dolgoztam, helyet kell adnom a nálam fiatalabbnak. Nem érzem még magam öregnek, de úgy gondolom, hogy minden fiatalnak lehetőséget kell adni, különben nem látja értelmét a KISZ- nek. Ha nem kapnak a tagok munkát, hatáskört, természetes, hogy nem érzik magukénak a mozgalmat. Ahhoz, hogy mindenki szívügyének tekintse a KISZ-t, lehetőséget .kell adni arra, hogy kibontakoztathassa képességeit. Ezért adtam át a helyem másnak, aki ugyanolyan jól vezeti az alapszervezetet, mint én.

Elsősorban az alapszervezet színvonalas munkájának, a kiemelkedő teljesítménynek köszönheti, hogy megkapta a KISZ Központi Bizottságának dicsérő oklevelét. Ezzel a kitüntetéssel az alapszervezet munkáját is kívánták jutalmazni.

Szimon Zsuzsanna a tengernyi mozgalmi, társadalmi munka mellett még arra is szán időt, hogy szakmailag is képezze magát. A szakközgazdászi képzés gondolatával kacérkodik. Ez a munkaköréhez ugyan nem, de tudásvágyának gyarapításához mindenképpen szükséges.

H. E.

Törzshelyük a Lila Akác

Társadalmi munkát végeznek a KISZ-esek

A tagság meglepve fogadta a hírt: sokévi munkájukért megkapták a kiváló KISZ-alapszervezet zászlót.

A somogybabodi Kilián György alapszervezet évek óta sokat és lelkesen dolgozik a mozgalomért, még inkább a faluért és önmagáért. A község vezetői mindent megtesznek, hogy a fiatalok a faluban maradjanak. Munkalehetőség,

sport- és kulturális rendezvények várják a fiatalokat, akiknek többsége végképp ott szeretne letelepedni. Így természetes, hogy sokat tesznek Babod felvirágoztatásáért, a szebb, emberibb környezetért. Az eddigi munkáról, a további tervekről Kamarás Éva KISZ-titkár számolt be.

— Dicsekvés nélkül állíthatom, hogy igazán jó közösség alakult ki a faluban. 1975 óta vagyok KISZ-tag, de amióta emlékszem, mindig ilyen pezsgő, lelkes volt a mozgalmi élet. Az alapszervezet élére 83-ban kerültem; a következő évben választottunk névadót. Nem volt nehéz dolgom; összeszokott, tevékeny szervezet élére kerültem. Jelenleg harminc tagja van a közösségnek; nagyjából ennyi fiatal él a faluban. Az átlagéletkor évek óta húsz év körül mozog, s van még egy fontos jellemzőnk: a tagság nyolcvan százaléka iskolás, de ők a városba kerülés után is a falusi alapszervezetben maradtak. Az, hogy ilyen fiatalok vagyunk, egyben aft is jelenti, hogy nem nélkülözhetjük az idősek segítségét, tapasztalatát. Huszonhat—huszonnyolc évesen a nősülés, a férjhez menés után a legtöbb fiatalnak nincs már ideje a teljes értékű mozgalmi munkára, de továbbra is támogatnak bennünket ötleteikkel, javaslaElső a sportban és a tanulásban

Kovács Réka több kategóriában is eséllyel pályázhatna a „lég” címre.

A kaposvári Dózsa sport- egyesület egyik legeredményesebb cselgáncsozója. Az 512. Sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet másodéves férfiszabói közt ő az egyik legügyesebb, tanulmányi eredményben pedig a legjobb, így aztán tanárai természetesnek vették, hogy benevezték a jó tanuló—jó sportoló cím esélyesei közé. S azon is csak Réka csodálkozott, hogy a megyei versenyt megnyerte.

— Váratlanul ért a győzelem, a szívem legmélyén is csak a harmadik helyre számítottam, az pedig végképp meglepett, hogy még Pestre is meghívtak, s ott külön jutalomban részesítettek. Pedig tulajdonképpen semmit nem csináltam, csak a dolgomat tettem. Tanulok és sportolok. Nincs ebben semmi különös — mondja a végtelenül szerény Réka, akinek még az is természetes, hogy egy lány egyszer- csak nekiáll cselgáncsozni.

— Mindig szerettem verekedni, de erre sajnos nem sok lehetőségem volt. így aztán rögtön jelentkeztem a fölvételre, amikor megláttam egy hirdetést, hogy cselgáncsra várnak jelentkezőket. Ennek most már lassan hat éve, de verekedő* kedvem azóta sem csökkent, csak a versenylázzal gyarapodott. Imádom a versenyeket, a nagy küzdelmet, amikor bebizonyíthatom magam és mások előtt, hogy mit tudok. Tavaly sikerült

megszereznem a zöld övét, erről ugyan még nem kaptam meg a diplomám, de nem is az a lényeg. Nem az eredményekért, hanem a sportért, a mozgásért érdemes nap nap után melegítőbe bújni, s gyötörni, kínozni magunkat, s társainkat, — vallja meg Réka, aki nem is olyan rég még edzői babérokról álmodott. Az évek lorán azonban higgadtabb, megfontoltabb lett a 16 éves

lány, s ma már más almai vannak.

Az iskola befejezése után a ruhaipari technikumot szeretné elvégezni, képezni, fejleszteni magát, s nem csupán a sportban. Erre pedig minden esélye megvan, hisz tanulmányi eredményére igazán nem panaszkodhat. Négyes alatt még sohasem volt a bizonyítványa, pedig a mindennapi edzés mellett nem sok idő marad a tanulásra.

— Ha órán figyelek, az anyag nagy részét már ott meg tudom tanulni, így otthon nem sokat kell már vele foglalkoznom. Nincs más választásom, mert a szabadiidőm, sajnos, nagyon kevés. Ha mégis akad néhány órám, sétálok, olvasok vagy filmeket nézek. Hétvégeken, ha nincs verseny, hazautazom a szüléimhez Kadarkútra. Otthon van az öcsém, akivel együtt kezdtük el a cselgáncsot, de ő már ábbahagyta. Időnként azonban még verekszünk egyet-egyet, hogy kipróbálhassuk tudásunkat, erőnket. A család, s a körny ezet először kissé idegenkedve fogadta a hírt, hogy lány létemre cselgáncsozni fogok, de ahogy szaporodtak eredményeim, úgy vették egyre természetesebben. Tavaly, amikor aranyjelvényes ver- 6enyző lettem, mindenki nagyon örült, s osztálytársaim is mindig izgulnak értem a versenyeken. Azt gondolom, ma már nem olyan nagy csoda, ha egy lány férfias sportot választ magának, s ha van elég türelme és akarata, lehet belőle olyan jó versenyző, mint bármely fiúból. Ehhez persze nem elég a napi egyszeri edzés. Futni, erősíteni kell mellette, hogy versenyben maradhasson az ember. Mindez sok időmet és energiámat elveszi, de nem bánom. Sokáig szeretném még ezt a sportot folytatni, eljutni képességeim felső határáig — mondja Kovács Réka.

H. É.

talkkal, s a rendezvényeinken is rendszeresen részt vesznek, csakúgy, mint a szomszéd községek.

Nagyon jó a kapcsolatuk a gamási és a somogytúri fiatalokkal, rendszeresen látogatják programjaikat. Néhány hónapja alakult meg a néptánccsoport — ez még a focicsapatnak is konkurenciát jelent. A sportélet szintén élénk a faluban: női és férfifoci, kézilabda várja a sportolni vágyókat, s épül már az új röplabdapálya is. A falu vezetői mindenben támogatják a fiatalokat, a tsz ingyen bocsát a rendelkezésükre buszt a kirándulásokra.

— Bebarangoltuk már szinte az egész országot. Ez nem olcsó mulatság, s az alapszervezet bizony nem sok pénzzel gazdálkodik. Hogy valamivel több legyen a kasszában, dolgozni járunk a helyi műanyagfeldolgozóba. Előfordul, hogy a gyár vezetői kérnek fel bennünket társadalmi munkára, máskor mi jelentkezünk, hogy pénzre lenne szükségünk, foglalkoztassanak bennünket a hétvégén. Nagyon sok társadalmi munkát végzünk, csak így tudjuk gyarapítani falunkat.

Közös erőből építették föl az ifjúsági klubot, amely azóta már kétszer is elnyerte a Kiváló Klub címet.

— Ott tartjuk KlSZ-gyű- léseinket, ezeknek a száma minden évben meghaladja a tizenhármat. Ez első hallásra talán soknak tetszhet, de szükség van rá, hogy havonta összeüljünk, mert nagyon sok a rendezvény, s másképp nem tudnánk megszervezni. Mivel sok a diák. a programok nagy részét a hétvégekre szervezzük, ilyenkor mindenki megtalálhatja az érdeklődésének megfelelőt. Kedvelt törzshelyünk a Lila Akác étterem, .amelyet szintén társadalmi munkában tettünk rendbe. Mikor már mindenki lemondott róla, mi vállaltuk. Igyekszünk mindent megtenni a . falunkért, amelyért minden KISZ- tag örömteli felelősséget érez — összegezte tapasztalatait a KISZ-titkár.

H. É.

Tamás első lett Pécsen

Nyelvtanárnak készül

Az év eleje óta tartanak az országos középiskolai tanulmányi versenyek. Ez megmérettetés a diáknak és a pedagógusnak is. Örömteli elismerés az iskola számára, ha diákjai évről évre kiemelkedő eredményt tudnak felmutatni. A marcali Lady János Gimnázium igazgatói szobájában beszélgetünk Jandrics Róbert történelem—német szakos tanárral és Kovács Tamás 4. A osztályos diákkal. A tanár 1982 óta tanít az intézményben.

— 1984-ben kaptam önálló osztályt és lettem osztályfőnök. Ekkor ismertem meg Kovács Tamást,. aki elsőtől fogva remek nyelvérzékkel és példamutató szorgalommal kezdte tanulni a német nyelvet. Talán pedagógiai hetedik érzék, talán tudatos felismerés, elkezdtem külön házi feladatot adni tanítványomnak. Ö ezeket nem vette zokon, sőt, rendszeresen igényelte az órán kívüli feladatsorokat. Tamás a gimnáziumi évek alatt már többször szerepelt korosztályában a megyei dunánr túli német nyelvi versenyeken, és az elsők között végzett. Négy év megfeszített munkája és verítékes tanulása az eredménye a mostani kiváló pontszámú első helyezés.

Velem szemben bozontos, barna hajú fiatalember ül.

— Pécsen a Nagy Lajos Gimnáziumban öt megye — Zala, Veszprém, Somogy, Baranya, Tolna — területi német nyelvi tantárgyi versenyén első helyezést értem el. Sikerült a második helyezett diáktársamat tíz ponttal megelőzni. Ez azért fontos, mert az országos döntőbe a területi versenyen elért pontszám alapján hívják be a legjobban szereplő húsz diákot... Édesanyám, aki pedagógus, már általános iskolás koromban próbált német nyelvre tanítani, de nem járt velem sikerrel. Az osztályfőnököm, egyben német nyelvtanárom, Jandrics Róbert szerint van úgynevezett „nyelvérzékem". Szorgalmasan elkezdtem németet és oroszt tanulni. Most negyedikben még egy lapáttal rátettem a némettanulásra és most már édesanyám, tanáraim lelkes segítségével, teljes erőbedobással készültem a területi tantárgyi versenyre. A fölkészülés kiválóan sikerült, a nyelvtani, az irodalmi és a társalgást feladatokat jól. megoldottam.

— Mi a következő négy hónap programja?

— A területi döntő után kaptam németből egy hét pihenőt, hogy a többi tantárgyból behozzam a lemaradásomat. Utána gőzerővel készülök az országos döntőre. A tanár úrral egy felkészülési haditervet dolgoztunk ki. Így a versenyig mindennap találkozunk és tanuljuk, gyakoroljuk a német nyelvet. A hónap közepéig megtudjuk, hol és mikor lesz áprilisban az országos döntő. Minden energiámat és gondolatomat a versenyre kell összpontosítanom. Ha itt sikerülne — és miért ne sikerülne — az első 'tíz helyből egyet megcsípni, akkor a továbbtanulás egy csapásra megoldódna. Utána minden időmet az érettségire tudnám fordítani.

— Mi a terve az érettségi után ?

— Egyetemre szeretnék járni és német—orosz szakos tanári diplomát szerezni.

Az eredményt nagy somogyi sikernek könyvelhetjük el, a területi döntőn indult huszonkét fiatalból hét képviselte megyénket. A képzeletbeli dobogó első fokán Tamás végzett, a harmadik hely pedig egy fo- nyódi kislánynak jutott.

Jüngling József