Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-30 / 102. szám
1988. április 30., szombat Somogyi Néplap 3 A piac igényei szerint lövőjét tervezi a Kaposgép Á faültető a holnapra gondol Tavaly negyven százalékkal növelte tőkés exportját a Kaposvári Mezőgép Vállalat. Az idén újabb 50 százalékos exportnövekedésre számít. A 100 m illió forint értékű tőkés export az egymilliárdos termelési érték tizedét teszi ki. A tőkés piacra való szállítást két év alaú megduplázni csak akkor lehet, ha jelentősek a vállalat tartalékai. Boros József vezérigazgatótól kérdeztem: — Tudatosan készültek az export növelésére? — Frappáns volna a válasz, ha azt mondanám: meg- éreztük 15 évvel ezelőtt, hogy talpon maradni tartósan csak így lehet. Nem egészen így /volt. Amikor az 1970-es években megalakultak a Mezőgép-vállalatok, keresték a maguk profilját. Mi az anyagmozgatás gépesítése mellett döntöttünk. Korszerű elemekkel és módszerekkel dolgoztunk, a hidraulikus rendszerek alkalmazásában pedig úttörő szerepet is vállaltunk, elsősorban a mezőgazdasági gépgyártásban. Az igények közben — főleg a belföldi piacon — egyre nőttek. Ez számunkra lehetővé tette, hogy magunk határozzuk meg a következő lépést a műszaki fejlesztésben. Ehhez állandó tájékozódásra, az európai tendenciák és a piac ismeretére volt szükség. Rengeteg pénzünk és sajnos, értékes időnk is bánta ezt, mert sokszor kellett elfogadhatatlan véleményekkel szemben megvédeni helyesnek ítélt törekvéseinket. — Mindez bizonyítja: a vállalat nem fejlődhet megfelelő stratégia nélkül. — Egyetértek. Nemrég ellenőriztük azt, 'hogy 1990-re tervezett fejlesztések megvalósulása hogyan áll. Azt állapítottuk meg, hogy — egykét gép kivételével — a zömük már megvalósult, és a jelenleg fejlesztés alatt álló témák is az akkor kialakított célok szellemében folynak. A következő két-három évben ismét piacra kerülnek olyan új gépek, amelyek igazolják fejlesztési politikánk helyességét. — Milyen lesz az ezredforduló táján a Kaposgép? — A vállalat termékfejlesztési stratégiája és bér- stratégiája 1995-ig már papíron van. Néhány termékünk, amaly most van a fejlesztés befejező stádiumában, az ezredfordulón lesz a piacon. Az önjáró hidrosztatikus hajtásrendszerű rakodó- és anyagmozgató gépekre gondolok elsősorban. Folyik a fejlesztése az úgynevezett helyben forduló géptípusoknak is, hidrosztatikus meghajtásra. Van néhány olyan konstrukciója a vállalatnak, amelyet csak a következő ötéves tervben fejleszt ki. A kérdésre tehát úgy felelek, hogy a vállalat jelentős fő termékcsaládja mindenképpen megmarad, de vásárol újabb licenceket is, és az anyagmozgatás gépesítését jelentő fő profil mellett a háttéripari tevékenység megszervezésében kíván jelentősen előrelépni. Magyarországon ma olyan az ipar szerkezete, amely nem teszi lehetővé egy gépgyártó vállalat számára, hogy a szükségleteinek megfelelően a háttéripartól vagy a kereskedelemtől megvegye a gépépítő elemeket, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a munkájához. Arról még álmodni sem lehet, hogy az alkatrészt és részegységeket szállító vállalatok versenyezzenek. Mi kopogtatunk a szállítónál és várjuk, hogy mikor fogad bennünket. Ebből következik az is, hogy a körülményeket is legtöbbször ők határozzák meg, s ez kedvezőtlen számunkra. — Milyennek képzeli el a vállalat szervezetét? — Mindig bizonyos célok megvalósítása érdekében van szükség a szervezet módosítására. Nem drasztikus és radikális lépésekre, hanem apró finomításokra. Néhány éve megszüntettük a kaposvári gyár önállóságát, és a vállalati vezetés átvette a törzsgyár irányítását. Az irányítási lépcsők közül pedig egyet, a főosztályt kiiktattuk. Á szervezet egyszerűbb áttekinthetőbb, hatékonyabb lett. Közmegelégedésre alkalmazzuk az úgynevezett teammunkát, amikor a beosztástól függetlenül emelünk ki embereket bizonyos döntések előkészítésére vagy feladatok végrehajtására. Ezek a csoportok nagyon sok segítséget adnak a vállalati vezetés munkájához. Lényeges az is, hogy minél előbb megfelelő előrehaladást érjünk el a számítástechnika alkalmazásában. A számítás- technikára egyébként már elég sok pénzt költött a vállalat, s megtette a kezdeti lépéseket is az alkalmazásban. Azt tapasztalom, hogy különösen az ifjúság körében óriási az érdeklődés. Ezenkívül nagyon fontos, hogy időről időre megvizsgáljuk a vállalatot abból a szempontból, hogy miként felel meg a minőség követelményeinek. Ilyenkor a vállalat teljes struktúráját értékeljük, abból a szempontból, hogy mit tud tenni a minőségért. A vállalat termelési szerkezete, olyan, hogy a gyáregységek nagymértékben függnek egymástól. Ezt a „függőségi” viszonyt ellensúlyozandó nagyfokú önállóságot is kaptak; a vállalat számára szükséges kapacitáson felül maguk gondoskodnak a munkáról. Dr. K. I. A Sefag marcali erdészete közepes vagy inkább a kisebb erdészetek közé tartozik. Tízezer hektár. Barosán István főmérnöktől tudom: évente az ütemterv szerint 58—60 ezer köbméter fát vágnak. A véghasználatot, a vágásra érett fákat átlagosan 150 hektárról termelik ki. A kivágott területet fölégetik, és csak ezután kezdik a facsemeték ültetését. Azt gondoltam, egyszerű otthon találni egy nyugdíjas téeszelnököt. Körmendi Ottó a batéi tsz nyugdíjas elnöke. Felesége kérdésemre így felelt: „Ma egész nap Batéban van. Pécsre ment a szövetkezet vezetőjével, segít valamit elintézni” ... Amikor végre sikerült a találkozás, Kaposváron, a Pázmány Péter utcai családi ház udvarán már szirmát bontogatta a gyönyörű, sötétlila szirmú orgonabokor. Körülötte pünkösdi rózsák bimbóztak, égő pirosak voltak a tulipánok és zöld a gyep. — Alakítgatom a kertet, füvesítek, legyen jó kis területe az unokáknak. Nagyapai szelíd derű van az arcán. Régóta ismerjük egymást. Találkoztam vele gondok között, hallottam vitatkozni fátyolos hangjával is szenvedélyesen, s emlékszem örömére, amikor irodája falán a mindig napra kész grafikonok már fölfelé kapaszkodó vonaláról beszélt. De ezt a hangot, ezt a mosolyt nem ismertem. A munkáról, a barátokról, a munkatársakról beszélgettünk, több mint négy évtizedes dolgos élet eseményeiről. — Somogybán születtem, Tabon; itt jártam középiskolába, itt éltem, dolgoztam — A tavalyelőtt ősszel és tavasszal elültetett csemetéket is most pótoljuk, mivel nagy részük nem eredt meg. Pótlással is erdősítenünk kell ríiintegy 80 hektárt. A fafajok megválasztására az ütemterv kötelez bennünket. Erdősítéskor hektáronként 7 ezer, az erdészet területén összesen 1 millió 50 ezer facsemete kerül a földbe. Ezt a munkát, az úgyneveegy életen át. Minden ide köt. Azt mondta, nem lesz könnyű írni róla, mert sorsa egy kicsit hasonlatos ahhoz, amit az egész ország végigjárt az elmúlt negyven év alatt. Váltókról, bankokról, tőzsdéről tanultak 1942-től Kaposváron a kereskedelmi középiskolában, aztán az utolsó évben el kellett felejteni. A felszabadulás után, érettségi bizonyítvánnyal a zsebében, Körmendi Ottó is tele volt bizonytalansággal; kereste helyét, holnapját. Háromévi jegyzőségi írno- koskodás után, 1949-ben behívták katonának. Ez háromévi szolgálatot jelentett. — Azt, hogy mi a szocializmus, az új társadalmi rend, tulajdonképpen a honvédségnél tanították meg nekünk. Jó iskola volt, még akkor is, ha a katonaság nem tetszett az embereknek. Mire leszerelt, azt is tudta, hogy közigazgatási pályára nem megy. Tehergépkocsi-vezető lett a SZOT balatoni üdültetésénél. Ez a kis kitérő kanyarította visz- isza a szülőhelyhez, Tabhoz, illetve vezette rá 1954-től arra az útra, amely a nyugdíj napjáig szorosan kapcsolódik Somogy termelőszövetkezeti mozgalmához. — Téeszelőadót keresett a zett első kivitelt mar csak részben végzik kézzel, többségében gépesítették. — Nagyon sok tennivalónk van az erdővel, amíg pénzt látunk a munkánkból. Egy hektár befejezett tölgyesért például 90 ezer forintot kapunk. A marcaliakhoz tartozó erdőkben évente 60 ezer köbméter vastagfát vágnak. Egy részét exportálják, a többit a hazai piacon értékesítik, illetve saját üzemükben dolgozzák föl. Az erdészt sávolyi kerületében véghasználat utáni vágástakarítást végez a dolgozók egy része. A többiek a „nyiladékra” vontatott szálfákat dolgozzák föl, illetve értékük szerint osztályozzák. A népköztársaság kiváló brigádja címet is elnyert Bedő Albert brigád tagjai azt a munkát végzik, amit az időjárás is enged. A fa, amit az LKT traktor vonszolt ki, ritkaság- számba megy : a hatalmas kőris 80—90 éves. A rönk átmérője a vastagabb végén tabi bankfiók; a vezető agitált, vállaljam el. Már csal: azért is elvállaltam, mert ott dolgozott a későbbi feleségem. A tabi első öt év véglegesen meghatározta az életemet. A falut mindig szerettem, és megfogott az emberek ragaszkodása, Bíztam, hittem, megszerettem a szövetkezeti mozgalmat. Rengeteget utazott a megye, majd a megyehatáron túli termelőszövetkezetekbe, előbb a bank pécsi területi irodája, majd a megyei igazgatóság tsz-előadójaként. — Egyik jóbarátom, Fábri István mondta: te is úgy vagy, hogy nem ízlik mára vasárnapi húsleves sem, mert tudod, hogy hétfőn reggel ismét indulni kell s csak a péntek vet haza. Ezért fogadtam el 1967-ben az ajánlatot, amikor a téeszszö- vetségek alakultak, hogy legyek itt közgazdász. Nyolcévi — szívesen, jó hangulatban végzett — munka után jött a következő és egyben utolsó állomás. — Mielőtt elvállaltam a batéi elnökséget, elmentem körülnézni. Szorgalmas emberekkel, és nem könnyű, de olyan termelési adottságokkal találkoztam, amelyekből tudtam: lehet átlagos vagy annál jobb üzemet kialakítani. Kemény, küzdelmes, de érdemes tizenkét év volt ez. KÖRMENDI OTTÓ SZÁMVETÉSE BASIC ES TAPASZTALAT Hívták tanácsért, segítségért megvan 82 centi is. Kitűnő bútoranyag. Odébb egy gép hasítja a 20—25 centiméter átmérőjűnél vastagabb fákat. Valamikor ezt a munkát fejszével és ékkel végezték. Most napi huszonöt köbmétert hasít a gép. A csemeteültetést nem gátolja az erős szél. A barihegyi kerületben is gép végzi ezt a munká t. Az altalaj - lazító és a tárcsa nyomán kerül a földbe a kocsánvta- lan tölgy. Aki fát ültet, n holnapra gondol. L. R. — Mi jut most erről esze- be? — Mindig az, ami az öró met hozta. Egy szárító, egy magtár, egy gázvezeték, egy melioráció, egy John Deere traktor; a szorgalmas emberek, a jó vezetőtársak. — És mire nem gondol szívesen? — A szószegésre, az ígéretek be nem tartására, a fölösleges bürokratikus dolgokra. De hát ez másutt is így van. Azt biztosan mondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam Batéban, elégedetten mentem nyugdíjba. Jó kezekben hagytam a szövetkezetét, hiszen a mostani elnökkel, Szigeti Imrével együtt kerültünk oda. Nemcsak azért mentem elégedetten nyugdíjba, mert sikeres volt ez az utolsó tizenkét év. hanem azért is, mert tulajdonképpen egész életemben azt csináltam, amit szerettem. Már túl van az első másfél hónap krízisén. Akkor a napok azzal a nyomasztó feszültséggel teltek, hogy valamit nem csinált meg, amit el kellett volna végezni; álmában a téeszben járt. Aztán jött a tavasz, dolgozni lehetett a kertben, gyepesíteni az unokáknak. Új célok, újszerű feladatok, rég nem ismert fáradtság. És csőr gött a telefon: Batéból hívták tanácsért, segítségért. • Körmendi Ottó jó szívvel megy. Pedig „abszolút” nyugdíjas: az elnökséggel együtt minden társadalmi tisztségről lemondott. — Nem tudom megtanulni a Basic-nyelvet, pedig ma már csak a tapasztalattal, szeretettel, ami bennünk van, nem lehet vezetni. Több kell! Vörös Márta Vigyázni kell a ... A munka rangjáról akkor is sokat beszéltünk, mikor a vállalatik egy részénél kapun belüli munkanélküliség volt, míg máshol létszámgondokkal küszködtek. Mikor a tisztességesen dolgozó és a hanyag, fegyelmezetlen em bér között csak fillérek tettek különbséget. Mikor megérte vándormadárnak lenni, s mikor az első vélt sérelem miatt bárki, könnyen mondhatta: „veszem a kalapom”. S bár mindez még nem teljesen a múlté, érezhető a változás. A kaposvári vállalatoknál lezajlott átszervezések, valamint a munkaerőgazdálkodást ésszerűsítő eddigi lépések nyomán elküldött emberek nagyrészt még átképzés nélkül is találtak más munkahelyet. Mégis egyre többen érzik, hogy a jó munkalehetőséget meg kell becsülni. A kaposvári Kapostáj Tsz gépműhelyének szerelői úgy mondták: már a kalapácsra is vigyázni kell. — Kezd felértékelődni az alkotómunka — így Bodnár Imre elnök. — öt éve a város közelségének még csak munkaerő-elszívó hatását éreztük. A rosszul dolgozó, fegyelmezetlen embert is dédelgetni kellett, nehogy elmenjen. Azóta megindult egy lassú visszaáramlás. Már jönnek munkát keresők, s tavaly kerültünk először olyan helyzetbe, hogy két embert el tudtunk küldeni ismétlődő munkahelyi ittasság miatt. Mi nem akarunk létszámot csökkenteni, a termelési szerkezetváltás azonban állíthat új követelményeket dolgozóink elé. A mezőgazdasági gépszerelők nyaranta eddig is kombáj- noztak. Elképzelhető: arra is szükség lesz, hogy mondjuk a műhely esztergályosai cukorrépa-betakarító gépet vezessenek... — Vállalná-e ezt? — Miért ne? — válaszolta Patcai Zoltán esztergályos. Így is sok mindent csinálok. Például besegítek a gépszerelésbe. Most épp egy IFA- váltót javítunk. Esztergályosként is beosztanak ügyeletes szerelőnek, s ha bejön a határból egy meghibásodott gép, gyorsabban kell dolgozni, mint a vállalatoknál szabott normaidőben. Ráadásul olyankor az órát nem nézhetjük, amíg el nem készül. Szerintem mégis ettől szép az itteni munka. Egy ipari üzemben, ahol száz esztergályos dolgozik, nagyrészt szériamunkákat végeznek. Itt ketten vagyunk, változatosak a feladatok, s a legtöbb a szaktudáson túl leleményt is kíván. — Gondolt-e arra, hogy e tapasztalatokat hasznosítva második szakmát szerezzen? — Igen, bár nem azért, mert enélkül itt bármelyikünknek munkanélküliségtől kellene félnie. Mégis előny a sokoldalúság. — A jelenlegi szakmájával is fölvennék több vállalatnál ... — Lehet, hogy még több is lenne az órabérem. Csakhogy ezt kiegyenlíti a háztáji illetmény. Itt nincs szükségem buszbérletre, helyben vagyok. Fontosabb ezeknél, hogy beilleszkedtem, és jól érzem magam. — Igaz, hogy a link embertől ma hamarabb megszabadulnak — mondta Tóth János mezőgazdasági gépszerelő —, ám az is, hogy a jó munkást jobban megbecsülik. Mégis foglalkoztat bennünket, amit hallottunk, hogy az ország más részein vannak emberek, akik lakóhelyüktől csak 100—150 kilométerre találnak szakmájuknak megfelelő munkahelyet. Mostanában valahogy észrevétlenül átalakult a munkaszellem. Jobban meggondolják az emberek, menynyit engedjenek meg maguknak, jobban vigyáznak a kalapácsra is. — Mi lehet az oka, hogy akik korábban elmentek, most egyre-másra visszatérnek? — Ezt azért is tudom, mert végigcsináltam. Húsz éve itt kezdtem, azután mikor rosszul ment a tsz, elmentem egy Vállalathoz. Három évvel később visszajöttem. Jobb itthon, s nemcsak azért, mert a bejárás költségét megspórolom. Nincs már lényeges jövedelemkülönbség az ipar és a mező- gazdaság között, az élet pedig falun olcsóbb. Eltűnt egy másik különbség is, ami korábban sok fiatal döntését befolyásolta. Jobban hangzott, ha valaki azt mondta: ennél vagy annál a nagy- vállalatnál dolgozik. Most, ha teheti, a városi munkás is kertet művel vagy állatot tart. Nincs már olyan előítélet sem, hogy egy tsz-mű- hely csak kóceráj lehet. — Sok helyen törekszenek arra, hogy kevesebb, viszont jobban megfizetett ember végezze el ugyanazt a feladatot. Egyetért-e ezzel? — Ésszerűnek tartom ott, ahol nincs kihasználva az emberek munkaideje. Mi végigdolgozzuk a nyolc órát, ráadásul az sem számít, kinek mi a szakmája: a feladat szervezi a munkát. Jó a gárda, és mindenki több mindenhez ért. A kovács vetőgépet is szerel, a mezőgazda- sági gépszerelő autót is javít. Senki sem áll karba tett kézzel. — A korábbiaknál köny- nyebb most fegyelmet tartani — így Bakai Gyula műszaki fő-ágazatvezető. Komoly létszámgondjaink nincsenek. Igaz, hiányzik például egy autószerelő, mégsem kényszerülünk fölvenni válogatás nélkül az első jelentkezőt. Használható ember kell; aki nemcsak tud, hanem akar is dolgozni. Bíró Ferenc
