Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-23 / 96. szám
Somogyi Néplap 1988. április 23., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE Iskolaszövetkezet Tapsonyban Kereskedő úttörők Korábban többször is elő. fordult a tapsonvi iskolában, hogy a bejáró tanulók otthon felejtették tízóraijukat. S nem tehettek mást — ha nem akartak éhesek maradni —, mint hogy elszaladtak az áfész boltjába. — Aggódtunk — emlékezik Kern Zoltán igazgató —, nehogy véletlenül valaki a már hiába fékező jármű elé kerüljön. Így született meg az ötlet Tapsonyban, hogy üzemeltessenek boltot az iskola épületében. A kezdeményezésben elöl járt dr. Vízi Jenöné, az úttörőcsapat vezetője. Ö lett az intézőbizottság elnöke. — Üdítőt, tejterméket, pékárut, édességet és a tanuláshoz nélkülözhetetlen füzeteket, íróeszközöket, szerszámokat árusítjuk. Egyszerre tízezer forint értékű áru van a boltban. Nem kis merészség mindezt a gyerekekre bízni, de lekopogom: eddig még nem volt hiány. Sipőcz Katalin hetedik osztályos tanuló, az intéző- bizottság elnökhelyettese arról számolt be, hogy kéthetenként más és más a boltos: — Szigorú leltárt készítünk minden átadás-átvétel alkalmából. — Többletjövedelmünk is akadt — szól közbe Vízi Krisztián hetedik osztályos tanuló, az ellenőrző bizottság elnöke. Osztályfőnöke szerint kereskedőnek született, a jég hátán is megélne. — Ha valaki vásárol valamit, ami két forint nyolcvan fillérbe kerül, akkor általában nem szokta visszakérni a húsz fillért. Viszont olyan előfordult már, hogy itt felejtettek két forintot... A gyerekek nem tartanak attól, hogy „átverik” őket a boltban. Azért sem, mert a borravaló sem saját zsebbe vándorol, hanem a 6 százalék nyereséggel együtt az úttörőcsapat pénztárába. — A számítástechnikai labor mellett levő helyiség előtt hosszú sorok kanyarognak az óraközi szünetekben.- Mindenki szeretne hamarabb hozzájutni a finom falatokhoz. Az erős vasrács megvédi az eladókat a vevők rohamától. A Medicor tap- son.vi telepének karbantartó brigádja vállalta az együttműködési szerződés keretében ennek az elkészítését. Az ízléses pult Lengyel Bélának, az iskola karbantartójának a munkája. — A gyerekek velem is kötöttek együttműködési szerződést. Megígérték, hogy ha megcsinálom nekik ezt, akkor segítenek a karbantartási munkában. A Pope.v őrs tagjai különösen sokat dolgoztak, s ami nagy szó: szabadidejükben. Harminc pajtás t§gja a szövetkezetnek; ők ötven forint értékű részjegyet vásároltak a zsebpénzükből. — A jövedelmünket kirándulásra költjük — mondja Fülöp Zsolt. — Tavaly a Dunakanyarban vándortáboroztunk, és sok izgalmas kalandban volt részünk. — Bolti eladó szeretnék lenni. Úgy gondoltam, jó alkalom ez számomra, hogy elvégezzem a kereskedés elő- iskoláját — így Horváth Krisztina nyolcadik osztályos tanuló. — Mi a célja az iskolaszövetkezetnek? — ezzel kérdéssel már Pintér Sándorné- hoz, a böhönyei áfész dolgozójához fordultunk, a terület iskolaszövetkezeteinek a felelőséhez. — A szövetkezeti csoport tagjainak közgazdasági, munkaszervezési, gyakorlati készségének és kereskedelmi, szolgáltatási ismereteinek a bővítése. A döntésekben való részvételen keresztül a társadalmi-közéleti tévé- . kenységre való előkészítés, a munkára nevelés és a pálya- választás segítése. Nem titkoljuk, hogy így szeretnénk tagjaink utánpótlásáról gondoskodni. Ezért támogattuk a tapsonyi iskolabolt létrejöttét is. Megvásároltuk nekik a hűtőszekrényt, a polc- rendszert, s beszereztük a szükséges engedélyeket. Balázs: Andor AZ ALAPÍTVÁNY ELSŐ DÍJAZOTTJA Győzelem a társak szavazatai alapján Egv fiú, aki semmiről sem tud. Elmélyülten takarít, s majdnem elkésik az ünnepélyről, ahol legnagyobb meglepetésére jutalmat' kap. Kiemelkedő tanulmányi és úttörőmozgalmi tevékenységéért a Tóth Lajos Alapítvány első diák kitüntetettje Visi Tamás, a kaposvári Tóth Lajos Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulója. — Az én meglepetésemnél csak anyué volt nagyobb, amikor meglátta kezemben a hatalmas, csodaszép vázát. El nem tudta képzelni, honnan szereztem, de nagyon boldog volt, mikor megtudta az eredetét. Az osztálytársaim is velem örültek, bár számukra ez a jutalom nem volt meglepetés. A nyolcadik osztályos diákok s az őket tanító pedagógusok szavazták meg a díjat, amelyről én nem is hallottam. Osztályfőnöke. Jaczó Gyö- zőné szerint rég volt ilyen tehetséges, mindenben kiemelkedő képességű gyerek az iskolában. — Tamást nemcsak a tudása emeli a többiek fölé, hanem emberi magatartása is. Csendes, udvarias, illemtudó gyerek, de ha kell, bátran hallatja szavát. Rengeteg, a gyakorlatban is hasznosítható ötlete van; mindenre figyel, semmi mellett nem megy el érdektelenül. A legjellemzőbb tulajdonsága mégis talán az önmaga és mások iránti igényesség, s hallatlan vágya a logikára, a gondolati tisztaságra. Nem tűr értelmetlen dolgokat maga körül; harcol minden formaság, fölösleges jelkép ellen. Ez a harc azonban egy csendes, visszahúzódó, magába forduló ember küzdelme. Visi Tamás a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető szószátyár fiatalnak, halk- szavúságánál csak szerénysége nagyobb. Eredményeiről, sikereiről nem szívesen vall. Osztálytársai meselnek a hallgatak győztesről, — Tamás a padtársam; sokat vagyunk együtt órán kívül is, s azt hiszem, jól ismerem. Olyan fiú, akire mindig lehet számítani. Órákon nagyon aktív, mindenhez hozzászól. A legtöbb tárgyból évek óta csak, ötöse van, de erre egyáltalán nem vág fel. Hogy mennyire szereti a közösséget és hogy társai mennyire bíznak benne, jelzi, hogy három éve ő a rajtitkár. Vezetésével már az iskola kiváló raja címet is elnyertük — mondja Tar Balázs, s közben Tamás arca is felragyog. A mozgalommal kapcsolatban vannak ugyan kritikus észrevételei, mégis úgy tetszik, erről beszél legszívesebben. — Szívesen dolgozom a rajban; örülök, ha sikerül valami jót kitalálnunk. Ez persze nem egyszerű, mert ahányan vagyunk, annyifélét akarunk. Nem könnyű munkára serkenteni a tagokat; szívesebben vennék, ha csak szórakozásból, kikapcsolódásból állna a mozgalom. Én sem szívesen ücsörgők a könyvek mellett; biztos, hogy nem a szorgalmamnak köszönhetem jó tanulmányi eredményem, amin azért van még mit javítani. Most, hogy megkaptam ezt a kitüntetést, úgy érzem, még többet kell tanulnom, még többet kell tennem a mozgalomért, hogy méltó legyek a bizalomra — mondja. Visi Tamás szabadidejében a matematikával és a számítástechnikával foglalkozik a legszívesebben. A sikeres gimnáziumi felvételin ugyan már túl van, de még nincs elképzelése, hogy milyen szakmában kamatoztassa a képességeit. Tizennégy évesen azonban ráér még gondolkodni ezen. Horváth Éva Kígyótenyézztő Kongóban, farmer Ghánában Kaposvári diplomával Batias Mohaki — ezenkívül a „Vili” névre hallgat leginkább — 1987-ben érkezett hazánkba. Az ébenfekete kongói fiú elég' jól töri már a magyart. — Odahaza a középiskola után a közgazdaságtudományi egyetemre iratkoztam be. Az ott tanult tárgyak azonban nem tetszettek, abba akartam hagyni, amikor jött a lehetőség, hogy külföldön folytassam a tanulmányaimat. Régi vágyamat szeretném megvalósítani : kígyókkal szeretnék foglalkozni. Ezért esett a választása a kaposvári állattenyésztési karra. — Nem tudtam semmit Magyarországról, amikor megkaptam a repülőjegyet, meg is ijedtem, mert ráírva az volt: Budapest. Én összetévesztettem Bukaresttel és reklamáltam; akkor megnyugtattak, hogy mégis csak jó helyre szól a jegyem. — A kígyótenyésztés nem tartozik a kar tantárgyi követelményei közé. Van-e lehetősége Vilinek ezzel foglalkozni? — Van rá lehetőség — mondta Körmendi Sándor, Batias Mobaki aki a melegégövi mezőgazdasági ismeretek fakultációt tanítja. A gödöllői egyetem trópusi és szubtrópusi tanszékével van szoros kapcsolatunk. Ha szakdolgozati témának választja a kígyókat, akkor a társintézményekből — állatkert, terrárium — választhat konzulenst, és tanulmányozhatja a hüllőket. Az egyetem minden támogatást megad. — Vili, már két éve él Matt ustavo Azu gyarországon. Mi tetszik legjobban és mi a legkevésbé? — Tetszik, hogy milyen kedvesek. segítőkészek az emberek. Rövid idő alatt nagyon sok barátom lett. Csak egy dolog kellemetlen: a hideg. Nálunk nincs tél, én havat is itt láttam először. Hívtak az évfolyamtársaim, menjek velük síelni. Nem mentem, mert akkor én még a szobában is fáztam. Három évvel ezelőtt nagy sikert aratott a diáknapokon egy fekete fiatalember, aki fehérbe öltözve előadta a „Volt egyszer egy Mehemed” kezdetű verset. A ghanai Gustavo Azu nagy népszerűségre tett szert akkor, és ez tart azóta is, bár már befejezte tanulmányait. — Sikerült az államvizsgám, s úgy döntöttem, meg. szerzem melléje a szaküzemmérnöki oklevelet is. Így most mint ösztöndíjas dolgozom az egyetem sertéstenyésztési tanszékén, közben tanulok. — Hogyan került Kaposvárra? Mit tudott előtte Magyarországról ? — A középiskolában tanultunk földrajzot, ott sok mindent megtudtam az országról. Egy szakszervezeti csereprogram keretében kerültem ide, s indulás előtt alaposan tájékozódtam mindenről, ami az országgal kapcsolatos. Ha sikerül megszereznem a szaküzemmérnöki oklevelet, szeretném még itt megírni a doktori disszertációmat is. Utána majd elválik, hol dolgozom. Nagyon megszerettem ezt az országot, jól beszélem már a nyelvet, jó lenne, ha itt tudnék dolgozni majd. Ha nem sikerül, akkor otthon egy saját farmot alapítok. Addig is még sok diáknapon szeretnék szerepelni ezen a főiskolán. Varga Ottó Klub lesz a pincéből Mozgóárusok kmúlják a könyveket A KISZ Központi Bizottsága kísérleti programot hirdetett a közösségi, közéleti ember nevelésére. A munkában tíz alapszervezet — köztük a kaposvári Kapostáj Tsz KISZ-alapszervezete — vesz részt. Az eddigi munkáról és a tervekről Bogó Zoltán KISZ-tag beszélt. — A program legfontosabb jellemzője, hogy anyagi eszközök nélkül, pusztán az emberi tényezőkre, a nevelésre építve próbál egy-egy lakóközösségben, városban vagy kisebb településen közösségi embert nevelni. A KB nem adott kidolgozott programot, hogy ki hogyan oldja meg ezt a feladatot; az alapszervezet sajátosságait figyelembe véve minden közösségnek magának kell kidolgoznia a legésszerűbb receptet. Az ötletek közül á KISZ KB a legeredményesebbeket széles körben kívánja propagálni, más közösségeknek is segítséget adva ezzel — mondta Bogó Zoltán. Azt is megtudtuk tőle, hogy sok ötlet szerepel terveikben. Az első — ha nem is legfontosabb — feladat a névadás. Az őszre tervezik azt az ünnepélyt, ahol nevet adnak az alapszervezetnek. Hogy ez mi lesz, még nem tudják. Sok javaslat elhangzott már, csakúgy, mint az üzemi újsággal kapcsolatosan A Virágnyílás régi lap a tsz történetében, a KISZ- es fiatalok azonban szeretnék színesebbé, rendszeresebbé tenni, olyanná formálni, amely többet foglalkozik az ifjúság gondjaival, ötöméivel. A fiatalok javaslatára — és összefogásával — készül az ifjúsági klub is. A pincéből átalakított helyiségben a zenés-táncos rendezvényeken, az ismeretterjesztő előadásokon kívül videomozi is helyet kap. Toponáron még nincs mozi, így a fiatalok régi vágya teljesül. — A programokat igyekszünk úgy összeállítani, hogy azokra ne csak a mozgalmi emberek jöjjenek el. Szeretnénk a környéken élő összes fiatalt megmozgatni, valamennyinek színvonalas programokat kínálni. Tervezzük egy lacikonyha üzemeltetését is a Deseda-par- ton, s a lovas programok bővítésére is gondoltunk. Remek lóállományunk van, s a környék alkalmas a túralovaglásra. A személyi és tárgyi feltételek megteremtésével lovasközpontot lehetne itt létesíteni. Akik a szórakozás mellett valami komolyabbra is vágynak, azok nak a népfőiskola előadásait ajánljuk. A tsz munkáiból adódóan elsősorban télen, amikor jobban ráérnek a dolgozók, szakmai és ismeretterjesztő előadásokat kívánunk szervezni. A szomszédos falvak: Őrei, Zimánv. Répáspuszta fiataljainak is jó lehetőség lenne ez. Rájuk is .gondoltunk, amikor könyv- terjesztő szolgálatot szerveztünk, ahol a legújabb könyveket kínáljuk mozgó árusunk segítségével. Nagy az igény a vetélkedők iránt, ezért évente többet is szerveznek. — Igyekszünk minden igényt kielégíteni, ez azonban nem könnyű a több községet is összefogó tsz-ben. A vetések megkezdésével tudomásul kell vennünk, hogy az a legfontosabb munka, s a mozgalomra csak utána jut idő. Egyik legfontosabb célunk, hogy a fiatalok hozzánk forduljanak, ha segítségre van szükségük, s a mozgalomtól megkapják mindazt, amire a szórakozáshoz, a tanuláshoz szükségük van. H. É TÉLAPÓ HELIKOPTERÉN Nem légből kapott ötletek Április 4-e alkalmából négyen kapták meg Somogybán. a Hazafias Népfront Kiváló társadalmi munkáért plakettjét, köztük a MÉM Repülőgépes Szolgálat kaposvári területi központjának KISZ-szervezete. Mivel érdemelték ki az elismerést? — Érett már nekik ez az elismerés — mondta Zakariás Tamás, a területi központ igazgatója. — Nagyon sokat dolgoztak. Nemcsak a KISZ-tagság. hanem a többi dolgozó is szívesen vett részt a munkákban. Láttuk, hogy milyen örömmel csinálják, így a vezetőség mindenben támogatta őket. Hogy is kezdődött? Kiscsinál György, a központ párttitkára és Magyar Attila idézte föl a kezdetet. — Akkoriban adták át a Búzavirág utcai lakótelepet és a jurtaóvodát — mondta Kiscsinál György. — Közülünk is sokan ott kaptak lakást, és a többségünknek volt óvodás korú gyermeke. Akkor kötöttük a társadal- mimunka-szerződést, azzal az alig titkolt szándékkal, hogy a gyerekeket így könv- nyebben fölveszik oda. — Azóta persze a gyerekek kinőttek az óvodából, de a kapcsolat nem szakadt meg — kapcsolódott be Magyar Attila a beszélgetésbe. —- Ügy kezdtük, hogy kommunista műszakokat szerveztünk, s a pénz nagyobbik részét fölhasználhattuk- erre a célra. Nagy lendülettel fogtunk hozzá, gyorsan el is készült a KRESZ-pálya. Azóta sok más játékot is fabrikáltunk. Nem múlt el húsvét vagy karácsony, hogy ne kaptak volna ajándékot tőlünk a gyerekek. Legutóbb egy nagy várat készítettem tornyokkal, zászlókkal, aztán szépen kifestettem. Az egész óvoda összeszaladt, mikor bevittem. — Ügy tudom, nemcsak a jurtaóvodában dolgoztak. Mekkora a tagság, hogy ilyen eredményeket tudnak felmutatni ? — Mindössze tizenöt fiatal a tagja az alapszervezetnek — mondta a párttitkár —, de ők az első szóra jönnek. Rajtuk kívül sokat segítenek a szocialista brigádok: nélkülük nem tudtunk volna ennyi mindent megcsinálni. A Petőfi utcai óvodában és a Rákóczi iskolában végeztünk még társadalmi munkákat. Cserébe focicsapatunk használhatta az iskola tornatermét. Rendezvényeinken mindig részt vesznek, versekkel és műsorokkal kedveskednek. A legnagyobb szenzáció minden évben a Mikulás. Itt, a reptéren tartjuk az ünnepséget, s a télapó helikopteren érkezik. Le sem tudom írni a gyerekek arcára kiülő csodálkozást és azt az örömet, mikor megindul a szaloncukoreső a gépből. Mindezt a környékbelieknek is megrendezzük. A mérői, a kaposfői és a kaposújlaki gyerekek a mérői focipalyán várják a télapót... — Mi az elképzelésük: a jövőben is ápolják ezt a hagyományt? — Ezt már nem lehet abbahagyni — így Magyar Attila. — A gyerekek a legapróbb dolgoknak is annyira tudnak örülni, hogy ezt az élményt nem tagadhatjuk meg magunktól. V- O.
