Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-21 / 94. szám

4 Somogyi Néplap 1988. április 21., csütörtök Meggyőző érvekkel a falugyűléseken \M r I f rr r ■■ I >■% r r Vízlépcső epul a Dráván AZ ÉPÍTKEZÉS MUNKALEHETŐSÉGET IS KÍNÁL Érvek és kétkedések hang­zottak el kedd este a záká- nyi falugyűlésen. Benkö Miklós tanácselnök már be­vezető mondataiban is meg­fogalmazta, hogy az itteni embereket rendkívül érdek­li, hogy a tervezett djurdje- vaci vízlépcső miként érinti holnapjaikat. A gyékényesi, zákányi, őrtilosi falugyűlés után ma Csurgón összege­zik a tapasztalatokat. A fó­rumokon a legilletékesebb szakemberek igyekeztek el­oszlatni a kételyeket, s meggyőző érveket sorakoz­tattak fel a vízlépcső meg­építése mellett. Zákányban ott volt Rásonyi Győző, az Országos Vízügyi Beruházá­si Vállalat vállalkozási fő­mérnöke, Tóth Lajos, a lé­tesítmény főtervezője, vala­mint Lányi Gábor, a Kör­nyezetvédelmi és Vízgazdál­kodási Minisztérium főmun­katársa is. Kérdések tucat­jaira kellett választ adniuk. Cserép Ferenc például el­mondta, hogy az emlékeze­tes 1970-es áradás után há­rom évnek kellett eltelnie, míg sikerüli helyreállítani a portájukat. Jogos félelemmel vetette föl, hogy mi történ­het velük, ha megnő a ta­lajvízszint. Szabó Tibor, a termelőszövetkezet nyugdí­jas főkönyvelője hasonlók miatt aggódik. A falugyűlés helyszínének, a pártbizottság épületének pincéjébe tava­szonként most sem lehet le­menni, mert tele van víz­zel. Hegyi Tivadar a kis pa­takok sorsa miatt kért szót. A legtöbben arról érdeklőd­tek, hogy mi lesz a szenny­vízzel. Ez a legsarkalatosabb pont. Molnár István, a me­gyei tanács építési osztá­lyának helyettes vezetője sem nyugtatta meg a kedé­lyeket. Az elkerülhetetlen csatornázás költségei hatvan százalékban az ittenieket ter­helik majd. Az Olaszországban eredő, Ausztriát, Jugoszláviát és Magyarországot érintő, s hétszáz kilométer hosszú Dráva ma sincs megzaboláz­va. Pedig már eddig is so­kat tettek útjának egyenge- téséért. A videofelvételen Joszip Gyuranovics arról be­szélt, hogy villamos energiá­juk döntő részét a Drávától nyerik, emellett — védve a környezetet — új üdülőkör­zeteket tudtak kialakítani, akár csak Ausztriában. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztéri­um a tervezett djurdjevaci erőműről külön kiadványt jelentetett meg. Ebben ol­vasható: a Mura torkolata feletti jugoszláv szakaszon most építik a dubravai víz­lépcsőt. Üzembe helyezését ebben az évben tervezik. A Dráva jugoszláv szakaszának kiépítése ezzel befejeződik, a folyó további szakaszán magyar—jugoszláv érdekelt­séggel kell dolgozni. Ráso­nyi Győző elmondta, hogy két éve folyik a munkák előkészítése. A kormány el­fogadta a fejlesztési elkép­zeléseket, s az év második felében terjesztik elő a be­ruházás programjavaslatát. A számítások szerint jövőre már magyar oldalon is dol­gozni fognak. Ez a nagybe­ruházás munkalehetőséget teremt majd az itt élő em­bereknek is. A Murakeresztúrtól Gota- lovo térségéig terjedő 21,5 négyzetkilométeres víztáro­zó munkálatai csak részben érintik megyénket. Tóth La­jos főtervező azonban el­mondta, hogy ennek külön­böző hatásai vannak. Jelen­tősen megnő a talajvízszint, a tározó vízmagassága há­rom—három és fél méterrel magasabban lesz a terep­szintnél, de a töltéseit úgy tervezték meg, hogy a hetes erősségű földrengést is ki­bírja. Meglehetősen bonyo­lult eljárásokkal, műszaki megoldásokkal törekednek a környezet védelmére. A ju­goszláv oldalon megépülő erőmű évi 828 millió kilo­wattóra energiát fog termel­ni; ez körülbelül megfelel Csurgó, illetve Nagyatád fo­gyasztásának. Az igen ala­csony üzemeltetési költség­gel dolgozó erőmű évente 25 ezer tonna fűtőolaj vagy 133 ezer tonna szén megtakarí­tását teszi lehetővé. Hazánk­nak kétmilliárd forintba ke­rül ez a beruházás, s vár­hatóan 8-10 év alatt térül meg. A járulékos munkák folytán azonban a környé­ken javulhat a távközlés, egy üzemi út felújítása után például Murakeresztúr és Zákány között a mostani 50 helyett 15 kilométerre csök­kenhet a távolság. Érvek és tények bizonyít­ják, hogy érdemes hozzá­fogni a nagy munkához. A tervezők és a beruházók szóltak a további elképzelé­sekről is. A közös határfo­lyónkon további vízlépcsők épülnek majd, például Barcs fölött egy tározó. N. J. Még a száraz kenyerei is megveszik Kis bolt — nagy választékkal ■* A fonói vegyesboltról azt tartják a helybeliek: ez a környék egyik legszebb és legjobban ellátott üzlete. Farkas József né boltvezető: — Az ősszel kezdtük és nemrég fejeztük be a bolt teljes felújítását. Bqséges az áruválaszték, bár a beszer­zés során figyelembe kell vennem, hogy a legtöbb csa­ládban majdnem minden megterem, ami a sütéshez- főzéshez szükséges, így a vevők általában csak az alapvető élelmiszerekért — kenyérért, tejért, cukorért, lisztért — térnek be a bolt­ba. A vásárlók többsége nyug­díjas, hiszen ők maradnak otthon napközben is. Sokan a városba járnak dolgozni, és ott vásárolnak. — Reggel fél héttől nyol­cig nagy a forgalom, dél­után azonban akár be is zárhatnám a boltot: legföl­jebb egy-két gyerek jön be csokit venni. Egy ilyen egy­személyes üzletben, ahol én vagyok a főnök, a beosztott, az eladó, az árumegrendelő, sőt még a takarító is, min­dig van mit tenni. Két éve dolgozom itt: volt időm meg­ismerni a vásárlási szokáso­kat. Előre tudom, ki mit fog kérni, s ha meglátom, amint nyitja az ajtót, már készí­tem is az árut. A rendelé­sekkor igyekszem az igé­nyekhez igazodni, számolva azzal is, hogy újfajta áru­cikkre nehéz rábeszélni a fonóiakat. Falun az idős emberek különösen ragasz­kodnak a régi, megszokott, bevált termékekhez. A napi élelmiszerek mel­lett nem hiányzik a polcok­ról az ananászbefőtt, a ku­koricapehely, a tengernyi édesség sem. A különféle poharak, edények, háztartá­si fölszerelések mellett ru­haneműk is kaphatók a bolt­ban. Â törülközők, a térí­tők. az olcsó ágyneműk a legkelendőbbek. Havonta érkezik áru a szekcsői Ská­lától, és arra is van lehető­ség, hogy ' megrendelésre háztartási gépeket vásárol­janak az üzletben. — Gépeket vásárlásra nem tarthatok, a megrendelése­ket azonban mindig ki tu­dom elégíteni. Az ősszel sok kályhát kértek; sok fogyott a hűtő- és mosógépekből is Ruhából az olcsót keresik a vásárlók. Vannak hiánycik­kek is: ilyen a mazsola, ilyenek a különféle aromák, a gyümölcskocsonya, és ért­hetetlen módon a fekete ci­pőkrém. Naponta 50—60 vásárló tél­be az üzletbe. — Számukra 80 liter te­jet, 100 kiló kenyeret ren­delek. Általában elfogy a 200 zsemle, s a 10—15 db szójás kenyér is. Persze nem mindig lehet kiszámítani, mennyi árura van szükség. Gyakran előfordul, hogy a nyakamon marad valami, különösen a kenyér. Vissza azonban semmit nem kül­dök: délután vagy másnap féláron a maradékot még tudom értékesíteni. Gyakran több fogy a száraz kenyér­ből, mint a frissből; az ál­latoknak- vásárolják meg. Felvágottból télen többet vá­sárolnak. A párizsi és a virsli a legkelendőbb. Sze­szes ital nem sok fogy, azt inkább az italboltból veszik. A zöldség, a gyümölcs meg­terem a kertben; boltból- nemigen vásárolják. Havi 300 ezer forintos a forgalom, Ülést tartott a Kiosz megyei választmánya A kisiparosokat élénken foglalkoztató, az adóreform­mal kapcsolatos témát tár­gyalt tegnapi választmányi ülésén a Kiosz Somogy Me­gyei Szervezete. Banelli Ár­pádnak, a Kiosz megyei el­nökének a bevezetője után Sárközi Dezsőné titkárhe- helyettes tartotta meg be­számolóját. Elmondta: a személyi jö­vedelemadó, a vállalkozási és az általános forgalmi adó bevezetése előtt már jóelőre felkészültek a kisiparosok kellő tájékoztatására. A Ki­osz megyei és alapszervezeti munkatársai részt vettek a központi eligazításokon, s ezektől a Kiosz is sokat várt. Később kiderült: jó né­hány kérdésre azonban ott sem tudtak megnyugtató, pontos választ. A PM-állás- íoglalások is később, az el­hangzottaktól eltérően jelen­tek meg; ilyen volt például az eseti megbízásból szárma­zó jövedelmek adóztatása. Ezeknek az előzményeknek is jelentős szerepük volt abban, hogy a kisiparosok körében már a rendeletek megjelenése előtt feszült volt a hangulat. Igen sokan ke­resték föl a Kiosz-t adózás­sal kapcsolatos különféle gondokkal, különösen ami­kor az általáos forgalmi adó­hoz szükséges nyilatkozato­kat meg kellett tenni. Az előzőekből az is kiderült: nem a Kiosz hibája volt, hogy nem minden kérdésben tudtak tanácsot adni. Nagyon sok kisiparos ide­genkedett a vállalkozói és az általános forgalmi adótól. Kifogásolták, hogy a tanulók foglalkoztatásakor csak lát­szólag részesülnek kedvez­ményben, a lakossági szol­gáltatások után járó ked­vezmény pedig nem érvé­nyesül. A számlák készíté­sénél az ipari és a szolgálta­Megalakult az ország 13. szakosított pénzintézete, a Merkantil Váltó- és Vagyon­befektető Leánybank — er­ről tájékoztatták az újság­írókat szerdán a pénzintézet képviselői Budapesten a Ho­tel Flamencóban. Kolossvárv Ádám igazgató elmondotta: az új pénzintézetet az Or­szágos Kereskedelmi és Hi­telbank Rt. 500 millió forin­tos alaptőkével hozta létre. A kisbank állóeszközök vá­sárlásával és bérbeadásával, nemzetközi lízingüzletek ennek nagy része az élelmi­szerek árusításából ered — mondja Farkasné, míg egy idős nénit kiszolgál. Kenyér, tej, cukor kerül a szatyor­ba, s közben a vevő, Bodó Istvánné elmondja: — Itt lakunk a szomszéd­ban, de csak ritkán jövünk át a boltba. Nincs nekünk már sok mindenre szüksé­günk a párommal. Hetente kétszer, kedden és pénteken bevásárolok: megveszek tói termék jegyzékszámának a feltüntetése fölösleges, s féltek, hogy esetleg későbbi szankciók alapja lesz. Za­varó volt az is, hogy az adó­zásról egyre-másra eltérő nyilatkozatok jelentek meg az újságokban. Sok egyedi eset­re pedig nemcsak a Kiosz, hanem az APEH Somogy Megyei Igazgatósága sem tu­dott választ adni, Az adóbe­vallási időszakban a Kiosz megyei szervezetének szinte egyenként kellett foglalkoz­nia a kisiparosokkal, taná­csot adva a nyomtatványok kitöltéséhez, a leltár készí­téséhez. Az év elején a naplófő­könyv vezetésének az okta­tása adott munkát a szerve­zetnek. Ez időszakban volt gond a nyomtatványellátás­sal is. A nyilvántartások ve­zetése így lehetetlenné vált. A hiány miatt az APEH áp­rilis elsejéig haladékot adott a naplófőkönyv megnyitásá­ra. A könyveléssel kapcsolatos adminisztráció is meglehető­sen nagy zavart okozott. A hozzászólásokból kiderült: többen most is azt vallják, hogy a szakmát gyakorolni kívánják és nem könyvelni akarnak. Véleményük sze­rint ezt a munkát több évig kellene tanulni, vagy pedig szakképzett könyvelőre van szükség. Az APEH a köny­veléssel kapcsolatban annyi engedményt tett, hogy az idős, nyugdíjas kisiparoso­kat mentesíti e kötelezettség alól. A többieknek a szerve­zet igyekszik segíteni — szá­mítógépek üzembe állításá­val. Az adórendelkezések elő­revetítették annak az árnyé­kát, hogy sokan megszünte­tik kisipari tevékenységüket. Országszerte 13 ezren adták vissza iparengedélyüket. So­mogybán csupán december­szervezésével, értékpapírok, valamint ingatlanok vételé­vel és eladásával foglalko­zik. A Merkantil Bank szoro­san együttműködik az Or­szágos Kereskedelmi és Hi­telbankkal, annak fiókháló­zatával. A szakosított pénz­intézet szakemberei az OKHB információs bázisa alapján ítélik meg például egv-egy ügyfél fizetőképes­ségét, megbízhatóságát. A kisbank kölcsönöket nem nyújthat. mindent, ami kell. A tejet nem szeretjük; teát, kávét, néha egy kis sört vásáro­lunk az élelmiszerek mel­lett. Mindent megkapok itt, amire szükségem van, s ez­zel nem vagyok egyedül. A fiatalok, akik még többet és többfélét vásárolnak, szin­tén elégedettek az üzlettel. Fontos dolgokért nem kell bemenni a városba. S ez a lényeg . . . Horváth Éva ben és januárban csökkent a korábbinál nagyobb mér­tékben a kisiparosok száma. Márciusban viszont már, nyolcvanhárommal többet tartottak nyilván, mint egy hónappal korábban. Szabó Tibor, a Kiosz or­szágos vezetőségének a tagja cáfolta az országos adato­kat. A 13 ezerből — véle­ménye szerint — mintegy 6 ezren csak szüneteltetik te­vékenységüket, ugyanakkor . sok új tag is került a szer­vezetbe, a csökkenés ezért az egy százalékot sem éri el. Az adózással kapcsolatban kiemelte: még most is tisz­tázatlanok a bevitt vagyon­nal kapcsolatos kérdések. Végsösox-on jó néhány gond rendeződött az elmúlt hóna­pokban, ám van megoldásra váró gond is, jó ideig tanul­ni kell még az adóreform gyakorlatát. — Beszédes környezet A rádióban hallottam ezt a reklámszakmában sikert aratott szlogent: „Értünk a szóhoz, hogy szót értsünk!” Felnöttéletünkben is hány­szor tapasztaljuk, hogy mennyi kiejtett szó lett ké­sőbb félreértések forrása. Beszélgetések közben több­ször elhangzik: „Ugye, érted, mire gondolok?" Az újszü­löttnek, míg megtanul be­szélni, és óvodás korúvá cse­peredik, nagyon sok változá­son kell keresztülmennie. Az emberi fejlődés legintenzí­vebb szakasza ez, és mire el­jut az iskolaérettségig, a csa­ládi környezet hatása meg­határozó a gyerek személyi­ségének alakulásában. A Gyermek- és Ifjúságvé­dő Intézet szakértöcsoportjá- 'val komplex vizsgálatokat végzett Somogy csecsemőott­honaiban. Megdöbbentő, hogy a családon kívül élő gyerekek beszédfejlettsége mennyire, elmarad a család­ban neveltekétől. Érdemes elgondolkozni azon, hogy még az óvodás korú gyerek is érzelmi síkon közelít meg mindent, hiszen kevés ta­pasztalattal .rendelkezik, ke­vés fogalmat ismer. Ezért sokkal inkább a szavakat kí­sérő jelzések lehetőségeit fi­gyelik. s ezek révén tarta­nak kapcsolatot környezetük­kel. Tehát tévedés azt gon­dolni, hogy a gyerek elölt bármit lehet mondani, úgy­sem érti meg. Az igaz. hogy a szavak jó részét nem is­meri, de mindent érzékel, ami a szavakon innen és túl van: érzelmeket, gesztusokat, mimikát stb. Érzékeny kis műszerként ezer antennájá­val felfog minden rezdülést, hangsúlyt. Ugyanakkor, • ha azt mondjuk egy három év körüli gyereknek, hogy itt a tavasz, benéz az ágy alá és megkérdezi: „hol van"? Régebben több alkalom volt hangulatos beszélgeté­sekre, amikor a család ap- raja-nagyja az asztal körül hallgatta, jóllakotton hátra­dőlve, az adomázgatásokat. Akkor még Nfóricz Zsigmond csodálatos nyelve élő valóság volt. Hová lett az élőbeszéd­ből az a sajátos íz, a böl­csességet hordó képi jelrend­szer, amit elődeink olyan természetesen használtak, s ha arra volt szükség, meste­rien* csűrték, csavarták? Gyorsuló világunkban be­szédünk is gyorsan építhető, silány panelekből áll. Meg- teszünk-e mindent, hogy az a szükebb vagy tágabb kör­nyezet, amelyben gyermeke­ink nevelkednek, követésre méltóan szép beszédű legyen, hogy gyönyörű nyelvi örök­ségünk ne vesszen él? A be­széd árulkodik rólunk. Gon­dolkodásmódunkról. ember­ségünkről, társadalmi való­ságunkról. Megteszünk-e mindent, hogy a felnövő nemzedék értsen a szóhoz, s hogy szót értsen velünk és egymással? Pekkerné íSovák Margit Megalakult a Merkantil Bank Napirenden az iparosok adózása

Next

/
Oldalképek
Tartalom